Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-15 / 12. (1639.) szám
1928 január 15, vasánfc&p. 9 5 sssw Urunk! Tudatom Önnel, hogy a mai napon Szarajevóban feleségemmel együtt egy merénylet áldozata leszek. Kérem, zárjon továbbra is minket és gyermekeinket imájába és szedesse őket mint eddig. Szívélyesen üdvözli Kelt Szerajevo, 1914 junius 28 X4 reggel. Ferenc Ferdinánd főherceg/4 Lányi püspök látomását és az álomlevél tartalmát azonnal felébredése után a hajnali órákban papírra vetette. Kézírása ezen a lapon feltűnően megegyezik Ferenc Ferdinánd kézírásával, bár különben teljesen elütött tőle. Az álom mágiájával csak most kezdenek foglalkozni. Eddig egyedül Freud professzor ért el komoly eredményt (habár egyoldalút). Egy bizonyos: az élet csodálatos, érthetetlen és kusza álmának a kulcsa — az álom mágikus, az ébrenléttől független élete. KÜLFÖLDI LEVELEK — AZ ARANY — — Mennyi arany, mennyi arany, — mondják boldogan, mert mi tagadás, a franciák szeretik ezt a nemes ércet, majdnem jobban, mint a gloiret, vagy pedig egyre megy náluk a ketté, hisz a gloire is elsősorban aranyfényben ragyog. Ezenkivül * francia az egyetlen nemzet a világon, amely egyedeiben is úgy gutirozza az állam örömeit, mintha személyesen érte volna boldogság. Fodncaré és Paul Claudel — a költő — amerikai sikerének mindenesetre tapsolni fognák és velem együtt sajnálni, hogy a tölgyfabödönöknek nem rendeztek ünnepélyes bevonulást. Csak a párisi magyarok, már akik tudták, hogy a Rochambeau, az aranyhajó Le Havreba érkezett, (de a párisi magyarok mindig mindent tudnak), szóval a párisi magyarok, ezek a legnialiciózusabb 6o 'egelke- seredettebb legények, maradtak tegnap délben és délután odahaza szállodai saobájjk- ban és ingre vetkőzve, kávét melegítve, cikket írva várták az arany hozzájuk érkezését Este, amikor a concierge behozta az Intrant, bölcs arcfintorral, de nyugodtan és a csapáét Leonidas-ként viselve jegyezték meg: — Ez a francia posta! Megint eltévesztette a cimet. Az aranyat nem ide, hanem a rue de La-Vrilliére szállította. Ezzel felöltözködtek és melankolikus nótákat fütyürészve elmentek a Moutparnassera, ahol beültek a Dómba és reggelig szomor- kodtak. Srvatkó Pál. Húszezer évvel ezelőtt Nagyszombat dztuvzátismocsarai között hosszú és négy méter magas szoros elefánt tanyázott A gaígóci-uti téglagyár agyagrétegeinek nyolcadik színijében egy két méteres mammai-agyarat találtak — Az úsási munkálatokat tavasszal folytatják Piris, január 13. láttam az aranyat. Véletlenül láttam, igaz, véletlenül voltam tegnap délután kettőkor a Gare Saint- Lazare környékén, amikor két súlyos automobil és több könnyű, ide-oda cirkáló személyautó szokatlanul gyors iramban elhagyta a pályaudvart, hogy eltűnjön a rue de La-Vrilliére irányában — s nem tudtam, miről van szó. A rendőr tisztelgett, de manapság mindennek tisztelegni szokás és ki hitte volna, hogy a szalutá'Lás ez alkalommal a legnagyobb urnák szól. Detektívek figyeltek, de manapság mindenre figyelni szokás s elvégre bármily pompás is volt a két megvasalt automobil és feltűnő a sok kásérő kocsi, ki. hitte volna, hogy az Arannyal vau találkozásom, Aladin kincsével, kétszázötvenmillió frankkal, szolid, békebeli aranyrudakban, melyek leporolva ott féküsznek a százkilencvennégy (később tudtam meg) tölgyfabödönben, a kipárnázott páncélautók mélyén és hallgatnak ... hallgatnak. Egyszer láttam az aranyat és akkor sem láttam. Nem baj, később pontosan megtudtam mindent az Intransigeantbói. Tegnap Parisba érkezett a világ legnagyobb aranyszállitmá- nya. Tízmillió dollár aranyban, a franciák Amerikában zálogba helyezett nemzeti vagyonának egy része, amelyet most Paul Ölau- del, a költő, visszakéregetefct Washingtonban a Francia Bank számára. A Rochambeau hozta Le Havreba, a Guaranty Trust Co. szavatolt érte, hogy útközben nem fogják ellopni, két páncélvagon — a 28.018-as és a 28.026-os — érdemes megjegyezni — szállította Parisba és két külön e célra épített kamion a rue'de La-Vrilliére pincéibe. Láttam a kocsikat, de nem tudtam, miről van szó. Ha tudtam volna, bizonyára azt mondtam volna: — Ez az az arany, amely megnyerte a világháborút. Amikor a franciáknak már nagyon rosszul ment, elküldték Amerikába ösz- szes aranyukat, hogy magukhoz édesgessék a yenkeeket. Nagyon okos gondolat volt Mert, ha az aranyat itthagyják Parisban, esetleg a németek kezébe kerül és elvesz. Viszont ha Amerikába küldik, Wilsou minden egyes aranytűdért legalább öt negyvenkettes gránátot vagy egy fiatal emberéletet küld cserébe és az esélyek megnőnek. A számítás bevált, a francia arany megtette kötelességéi. Meguyerette a háborút. Most visszajöhetett. De miért fogadják ilyen hidegen? Én kato- nabandát rendeltem volna az állomásra, a Garde Republicainet, kordont vonattam volna Saint-Cyr pirosbóbitás kadettjaiból, kiküld- tem volna Louis Quartorce trónusát és beleül tettem volna a kilencvenháromkilós tölgyfahordókat, amelyeken a Guaranty Trust vörös és leplombált biztositószalagja úgy feszült, mint a becsületrend kordonja, igen, ünnepi menetben hozattam volna az aranyat, a győzőt a városba, a menet megállt volna az Arc de Triomphe alatt s a főhórdó koszorút helyezett volna az Ismeretlen Katona sírjára ~~ így lett volna rendjén, — Meg azután: nemcsak múltja van ennek az aranynak. Micsoda öröm, micsoda erkölcsi alap, hogy ez a hadsereg visszatért! Mit Verdim és mit repülőgépflotta! Most jött meg a francia biztonság legerősebb védője, a hadvezér, a hadsereg, a muníció egyben. A frank Zürichben úgy fog kúszni, mint a gazella a svájci hegyekre, nem kell félni, a gazdasági élet stabilizálódik, ott trónol már a május a rue de La-Vrilliére pincéjében. Én katonabandát rendeltem volna ki és Pá-1 ris népét az utcára, hadd hallelujázzák, nem ; bánom, akár az uj jazz-allelujával is, hisz ezj az a pillanat, amikor a tulajdonképpeni győző , bevonul Párisba, ez az a perc, amelytől fogva megszűnik a rettegés, mert megjött a vé-, delem, az arany. A francia lapok ma reggel csaknem magukévá tették a gondolatokat. Ünnepük az aranyat nagy háromhaeábosákban. Pontosan beszámolnak bevonulásáról és képzeletben ott turkálnak az aranyrudaik között. Szlovénszkó földjének méhóhől a paleontológiának, annak a tudománynak, amely az őslényekkel foglalkozik, már számos csodálatos lelete került napvilágra és ezekhez most ír' tdan csatlakozik a nagyszombati mammut-lelet, amely jelentékeny mértékben járul hozzá Szlovenszkő őslénytani képének tökéletesebbé tételéhez, ■ A föld őskora Wells híres világtörténelmét nem az emberiség őstörténetével kezdi, amikor már az ember a fokozatos kuituríejlodés során arra a fokra jutott, hogy a kőből eszközt tudott készíteni és a szárazfa összedörzsölésével tüzet csiholt. A híres angol polihisztori munkájának első fejezeteiben olyan időkre nyui visz- sza, amikor még nem is élt ember a föld felszínén, hanem ma már teljesen ismeretlen, óriási méretű, csodálatos állatfajok népesítették azt be. Erről a sok-sok millió esztendőt átfogó titokzatos korról nem beszélnek írásos dokumentumok, de az emberi kutatás előtt mégsem maradtak rejtekben emlékei, a föld belső rétegeiből előkerülnek a csontvázak, vagy egyes csontdarabok, amelyekből a paleontológia rekonstruálta az őslények csodálatos világát. 350—400 millió esztendővel ezelőtt szilárdulhatott meg a föld kérge, az első 240 millió esztendőt a föld őskora tölti ki, az ős- pala képződési ideje, amely alatt a föld felülete még teljesen sima, nincs se vize, se növénye, se állata, csak a szürke, vigasztalanul sivár öspaía. Ez az archaikus vagy azoos korszak. A föld ókora, vagy a paleozoikum következik erre, amely a következő 120 millió esztendőt tölti ki. Ez már a primitív élet kora, amelyet öt alosztályba csoportosít a tudomány: a kambriumi korszakkal kezdődik, amelyre a szilur következik, amikor az első gerinctelen állatok megjelennek, de már a halaknak is nyomuk van. A devon idején teremnek az első szárazföldi növények és a vizekben páncélos halak úszkálnak. A karbon korszaka következik, amelynek elejéről való a Kárpátok aljának eddig ismert legrégibb élőlénye, a Dobsina alsó-karbon rétegeiből való griff ősrák, tudományos néven Griffithides Dobsinensis, amely a Kárpátok aljában hömpölygő őstenger lakója volt A perm korszaka zárja a föld Őskorát, a zománcos halak és az ősrepkedők kora. Szörnyetegek világa A föld középkorában, amelyben a triász, jura és kréta korszakok következtek egymásra, egész sor sárkányfajía szörnyeteg, valósá- gog huskoíos'szus éldegélt és pedig gazdag, paradicsomi növényvilág közepette. Ilyenek voltak a strucc-sárkány, a hátán kakastaréjszerű bordázattal diszes Me- galosaurus, vagy az emeletmagasságu Titano- saurus, továbbá mindenfajta őskrokodilusok, ragadozó gyíkok és a pálma törzsein, a párás levegőben prédájára leső ősmadár. A főid középkorából az újkorba hajló évmilliók, az eocén korszaka, valami fantasztikusan buja növény- és állatvilágot csalnak ki a föld Öléből. Középeurópában teljesen tropikus a növényvilág. Minden növény és állat óriási méreteket ölt. Az állatok egyes szervei mind fantasztá- kusabb elfajuláson mennek keresztül, csak úgy burjánoznak ki a tarajok, teknöhéjak, óriási agyarak, szarvak, orrszarvak. Az oli- gocén rendkívül meleg, enyhe klimáju volt- A Tátra környékén például olyan az éghajlat, mint most a Kongó-medencében. A fák csak úgy ontották a gyantát, amely megkövesedve a borostyánkőt adja. A Szepeseégen nairy mennyiségben bányászták a borostyánt, A miocén korszakban újból tenger borítja a Kárpátok aljának nagy részét. A losonci medencében, Losonc, Salgótarján, Holics vidékén fókák tanyáznak. A hatméteres ősdelfin és a patás állatból tengeri állattá lett vízi tehén is jellemző állatai ennek a második nagy emlős faunának. Szlovenszkó földjén csak a Kiskárpátok emelkedett ki szigetként s itt azután a mocsarak között szárazföldi állat is tengődött, az úgynevezett gumősfogu őselefánt, a masztodon. A masztodon áíörök- lődött a pliocénre is, amely szubtropikus kiimát teremtett vidékünkön. Mocsári ciprusok, mammutfák, fügefák mellett buja lomboserdők emelkednek és a renyhe, puha levegőben a masztodon négy és félméterre is megnő. Ajnácskőn, a bazaltvuíkánok tövében a magyar tapir él, ennek a faunának legjellemzőbb állata és a nógrádi Ipolyíar- nőcon is furcsább állatok lábnyomait találták megkövesedve. Lajtafalunál megtalálják a pliocén-rét égben az első emberszabású ősmajmot is, mindjárt két példányban. A pliocénnei zárja a geológia a föld újkorát ée a pleisztocénnel kezdi meg a jelenkort, az antropozoosnak korszakát. Bekövetkezik a jégkorszak, az állati élet a barlangok mélyébe húzódik vissza s amelyik künnreked, befagy a jeges hullámok táblái közé. 120.ÖŐO esztendeje annak, hegy felbukkan a legrégibb emberszabású ember, a naan- dertbaü tipusu ősember. Barlangi medvék, maminutok, gyapjas orrszarvú és ősoroszlán a társai, meg a csoda- szarvas, melvuek két méternél is nagyobb lapátok a szarvai. A mamutul Az ősember ismeri az Őseleíántot, hiszen azokon az őstelepeken, amelyek felszínre kerülnek, gyakran találnak mammufcot ábrázoló primitív karcolatokat. Az Kieplias primigenius Blumb., a szőrrel fedett csele;útit, testalkatára legközelebb áll a ma élő indiai elefánthoz. A felső két metszőfoga agyarrá alakult át és erős Ívben visszafelé hajlik. Egy ilyen agyar 10—15 láb hosszú és 250 font nehéz is lehet. A kereskedelem révén forgalomba hozott, elefántcsont legnagyobb része a szibériai mammut agyaraiból ered. A XVIII. században Szibériában több mammut-leletre akadtak, Adams találta a Jeges-tenger partján, a Lona-iolyó torkolatánál az eddig ismert legépebb példányt, 1800-han. A mammut kétszer olyan súlyos volt, mint a mai szőrnéiküü elefántok, nagyságára nézve pedig a mait egykarmaddal múlta felük Az ősember vadászott rájuk és vermekben fogta el, mint a mai vad népek is vermekbe csalják az elefántot. A nagyszombati lelet Nagyszombat városa hatalmas diluviális agyagrétegeken nyugszik, amelyek messzire elnyúlnak a környező falvakig. A jégkorszaktól kezdve rakódtak fel ezek a kavicsréiegek, amelyre aztán agyag ülepedett és igy a tégla- gyártás kifejlődésére nyílt alkalom. Négy nagy téglagyár dolgozza fel a nagyszombati agyagrétegeket, amelyek között a legjelentékenyebb a galgóei-uton levő Dirnanat-féie telep. Az elmúlt héten a gyár munkásai a nyolcadik rétegben dolgoztak, ami a föld felszínétől számítva nyolc méter mélységnek felel meg. Ásás közben különös csontdarabok kerültek felszínre, a munkások azonban nem tudták, hogy őslénytani szempontból milyen értékes leletre bukkantak és igy vigyázatlanságból szétverték egy mámmuícsontváz koponyájának egy részét. Csak amikor agyarra bukkantak, akkor tettek jelentést a gyár irodájában. Az ásást most már nagy gonddal folyta* ták és hamarosan felszínre hozták a két méter — A P. M. H. kiküldött munkatársétól —
