Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)

1928-01-15 / 12. (1639.) szám

1928 január 15, vasánfc&p. 9 5 sssw Urunk! Tudatom Önnel, hogy a mai napon Szarajevóban feleségemmel együtt egy me­rénylet áldozata leszek. Kérem, zárjon tovább­ra is minket és gyermekeinket imájába és sze­desse őket mint eddig. Szívélyesen üdvözli Kelt Szerajevo, 1914 junius 28 X4 reggel. Ferenc Ferdinánd főherceg/4 Lányi püspök látomását és az álomlevél tartalmát azonnal felébredése után a hajnali órákban papírra vetette. Kézírása ezen a la­pon feltűnően megegyezik Ferenc Ferdinánd kézírásával, bár különben teljesen elütött tőle. Az álom mágiájával csak most kezdenek foglalkozni. Eddig egyedül Freud professzor ért el komoly eredményt (habár egyoldalút). Egy bizonyos: az élet csodálatos, érthetetlen és kusza álmának a kulcsa — az álom mági­kus, az ébrenléttől független élete. KÜLFÖLDI LEVELEK — AZ ARANY — — Mennyi arany, mennyi arany, — mondják boldogan, mert mi tagadás, a fran­ciák szeretik ezt a nemes ércet, majdnem jobban, mint a gloiret, vagy pedig egyre megy náluk a ketté, hisz a gloire is elsősor­ban aranyfényben ragyog. Ezenkivül * fran­cia az egyetlen nemzet a világon, amely egyedeiben is úgy gutirozza az állam örö­meit, mintha személyesen érte volna boldog­ság. Fodncaré és Paul Claudel — a költő — amerikai sikerének mindenesetre tapsolni fognák és velem együtt sajnálni, hogy a tölgyfabödönöknek nem rendeztek ünnepé­lyes bevonulást. Csak a párisi magyarok, már akik tud­ták, hogy a Rochambeau, az aranyhajó Le Havreba érkezett, (de a párisi magyarok mindig mindent tudnak), szóval a párisi ma­gyarok, ezek a legnialiciózusabb 6o 'egelke- seredettebb legények, maradtak tegnap dél­ben és délután odahaza szállodai saobájjk- ban és ingre vetkőzve, kávét melegítve, cik­ket írva várták az arany hozzájuk érkezését Este, amikor a concierge behozta az Intrant, bölcs arcfintorral, de nyugodtan és a csapáét Leonidas-ként viselve jegyezték meg: — Ez a francia posta! Megint eltévesz­tette a cimet. Az aranyat nem ide, hanem a rue de La-Vrilliére szállította. Ezzel felöltözködtek és melankolikus nó­tákat fütyürészve elmentek a Moutparnassera, ahol beültek a Dómba és reggelig szomor- kodtak. Srvatkó Pál. Húszezer évvel ezelőtt Nagyszombat dztuvzátismocsarai között hosszú és négy méter magas szoros elefánt tanyázott A gaígóci-uti téglagyár agyagrétegeinek nyolcadik színijében egy két méte­res mammai-agyarat találtak — Az úsási munkálatokat tavasszal folytatják Piris, január 13. láttam az aranyat. Véletlenül láttam, igaz, véletlenül vol­tam tegnap délután kettőkor a Gare Saint- Lazare környékén, amikor két súlyos automo­bil és több könnyű, ide-oda cirkáló személy­autó szokatlanul gyors iramban elhagyta a pályaudvart, hogy eltűnjön a rue de La-Vril­liére irányában — s nem tudtam, miről van szó. A rendőr tisztelgett, de manapság min­dennek tisztelegni szokás és ki hitte volna, hogy a szalutá'Lás ez alkalommal a legnagyobb urnák szól. Detektívek figyeltek, de manap­ság mindenre figyelni szokás s elvégre bár­mily pompás is volt a két megvasalt auto­mobil és feltűnő a sok kásérő kocsi, ki. hitte volna, hogy az Arannyal vau találkozásom, Aladin kincsével, kétszázötvenmillió frank­kal, szolid, békebeli aranyrudakban, melyek leporolva ott féküsznek a százkilencvennégy (később tudtam meg) tölgyfabödönben, a ki­párnázott páncélautók mélyén és hallgatnak ... hallgatnak. Egyszer láttam az aranyat és akkor sem láttam. Nem baj, később pontosan megtudtam mindent az Intransigeantbói. Tegnap Parisba érkezett a világ legnagyobb aranyszállitmá- nya. Tízmillió dollár aranyban, a franciák Amerikában zálogba helyezett nemzeti va­gyonának egy része, amelyet most Paul Ölau- del, a költő, visszakéregetefct Washingtonban a Francia Bank számára. A Rochambeau hozta Le Havreba, a Guaranty Trust Co. sza­vatolt érte, hogy útközben nem fogják ellop­ni, két páncélvagon — a 28.018-as és a 28.026-os — érdemes megjegyezni — szállí­totta Parisba és két külön e célra épített ka­mion a rue'de La-Vrilliére pincéibe. Láttam a kocsikat, de nem tudtam, miről van szó. Ha tudtam volna, bizonyára azt mondtam volna: — Ez az az arany, amely megnyerte a világháborút. Amikor a franciáknak már na­gyon rosszul ment, elküldték Amerikába ösz- szes aranyukat, hogy magukhoz édesgessék a yenkeeket. Nagyon okos gondolat volt Mert, ha az aranyat itthagyják Parisban, esetleg a németek kezébe kerül és elvesz. Viszont ha Amerikába küldik, Wilsou minden egyes aranytűdért legalább öt negyvenkettes grá­nátot vagy egy fiatal emberéletet küld cse­rébe és az esélyek megnőnek. A számítás be­vált, a francia arany megtette kötelességéi. Meguyerette a háborút. Most visszajöhetett. De miért fogadják ilyen hidegen? Én kato- nabandát rendeltem volna az állomásra, a Garde Republicainet, kordont vonattam vol­na Saint-Cyr pirosbóbitás kadettjaiból, kiküld- tem volna Louis Quartorce trónusát és bele­ül tettem volna a kilencvenháromkilós tölgy­fahordókat, amelyeken a Guaranty Trust vörös és leplombált biztositószalagja úgy feszült, mint a becsületrend kordonja, igen, ünnepi menetben hozattam volna az aranyat, a győ­zőt a városba, a menet megállt volna az Arc de Triomphe alatt s a főhórdó koszorút he­lyezett volna az Ismeretlen Katona sírjára ~~ így lett volna rendjén, — Meg azután: nemcsak múltja van en­nek az aranynak. Micsoda öröm, micsoda er­kölcsi alap, hogy ez a hadsereg visszatért! Mit Verdim és mit repülőgépflotta! Most jött meg a francia biztonság legerősebb védője, a hadvezér, a hadsereg, a muníció egyben. A frank Zürichben úgy fog kúszni, mint a ga­zella a svájci hegyekre, nem kell félni, a gazdasági élet stabilizálódik, ott trónol már a május a rue de La-Vrilliére pincéjében. Én katonabandát rendeltem volna ki és Pá-1 ris népét az utcára, hadd hallelujázzák, nem ; bánom, akár az uj jazz-allelujával is, hisz ezj az a pillanat, amikor a tulajdonképpeni győző , bevonul Párisba, ez az a perc, amelytől fog­va megszűnik a rettegés, mert megjött a vé-, delem, az arany. A francia lapok ma reggel csaknem ma­gukévá tették a gondolatokat. Ünnepük az aranyat nagy háromhaeábosákban. Pontosan beszámolnak bevonulásáról és képzeletben ott turkálnak az aranyrudaik között. Szlovénszkó földjének méhóhől a paleon­tológiának, annak a tudománynak, amely az őslényekkel foglalkozik, már számos csodála­tos lelete került napvilágra és ezekhez most ír' tdan csatlakozik a nagyszombati mammut-lelet, amely jelentékeny mértékben járul hozzá Szlovenszkő őslénytani képének tökéleteseb­bé tételéhez, ■ A föld őskora Wells híres világtörténelmét nem az em­beriség őstörténetével kezdi, amikor már az ember a fokozatos kuituríejlodés során arra a fokra jutott, hogy a kőből eszközt tudott ké­szíteni és a szárazfa összedörzsölésével tüzet csiholt. A híres angol polihisztori munkájá­nak első fejezeteiben olyan időkre nyui visz- sza, amikor még nem is élt ember a föld fel­színén, hanem ma már teljesen ismeretlen, óriási mére­tű, csodálatos állatfajok népesítették azt be. Erről a sok-sok millió esztendőt átfogó ti­tokzatos korról nem beszélnek írásos doku­mentumok, de az emberi kutatás előtt még­sem maradtak rejtekben emlékei, a föld bel­ső rétegeiből előkerülnek a csontvázak, vagy egyes csontdarabok, amelyekből a paleontoló­gia rekonstruálta az őslények csodálatos vi­lágát. 350—400 millió esztendővel ezelőtt szi­lárdulhatott meg a föld kérge, az első 240 millió esztendőt a föld őskora tölti ki, az ős- pala képződési ideje, amely alatt a föld felü­lete még teljesen sima, nincs se vize, se nö­vénye, se állata, csak a szürke, vigasztalanul sivár öspaía. Ez az archaikus vagy azoos kor­szak. A föld ókora, vagy a paleozoikum követ­kezik erre, amely a következő 120 millió esztendőt tölti ki. Ez már a primitív élet kora, amelyet öt alosztályba csoportosít a tudo­mány: a kambriumi korszakkal kezdődik, amelyre a szilur következik, amikor az első gerinctelen állatok megjelennek, de már a halaknak is nyomuk van. A devon idején te­remnek az első szárazföldi növények és a vi­zekben páncélos halak úszkálnak. A karbon korszaka következik, amelynek elejéről való a Kárpátok aljának eddig ismert legré­gibb élőlénye, a Dobsina alsó-karbon ré­tegeiből való griff ősrák, tudományos né­ven Griffithides Dobsinensis, amely a Kárpátok aljában hömpölygő őstenger la­kója volt A perm korszaka zárja a föld Őskorát, a zománcos halak és az ősrepkedők kora. Szörnyetegek világa A föld középkorában, amelyben a triász, jura és kréta korszakok következtek egymás­ra, egész sor sárkányfajía szörnyeteg, valósá- gog huskoíos'szus éldegélt és pedig gazdag, paradicsomi növényvilág közepette. Ilyenek voltak a strucc-sárkány, a hátán kakastaréjszerű bordázattal diszes Me- galosaurus, vagy az emeletmagasságu Titano- saurus, továbbá mindenfajta őskrokodilusok, ragadozó gyíkok és a pálma törzsein, a párás levegőben prédájára leső ősmadár. A főid középkorából az újkorba hajló év­milliók, az eocén korszaka, valami fantaszti­kusan buja növény- és állatvilágot csalnak ki a föld Öléből. Középeurópában teljesen tropi­kus a növényvilág. Minden növény és állat óriási méreteket ölt. Az állatok egyes szervei mind fantasztá- kusabb elfajuláson mennek keresztül, csak úgy burjánoznak ki a tarajok, teknöhéjak, óriási agyarak, szarvak, orrszarvak. Az oli- gocén rendkívül meleg, enyhe klimáju volt- A Tátra környékén például olyan az ég­hajlat, mint most a Kongó-medencében. A fák csak úgy ontották a gyantát, amely megkövesedve a borostyánkőt adja. A Szepeseégen nairy mennyiségben bányász­ták a borostyánt, A miocén korszakban újból tenger borítja a Kárpátok aljának nagy részét. A losonci medencében, Losonc, Salgótar­ján, Holics vidékén fókák tanyáznak. A hatméteres ősdelfin és a patás állatból tengeri állattá lett vízi tehén is jellemző álla­tai ennek a második nagy emlős faunának. Szlovenszkó földjén csak a Kiskárpátok emelkedett ki szigetként s itt azután a mocsarak között szárazföldi ál­lat is tengődött, az úgynevezett gumősfogu őselefánt, a masztodon. A masztodon áíörök- lődött a pliocénre is, amely szubtropikus kii­mát teremtett vidékünkön. Mocsári ciprusok, mammutfák, fügefák mellett buja lomboser­dők emelkednek és a renyhe, puha levegőben a masztodon négy és félméterre is megnő. Ajnácskőn, a bazaltvuíkánok tövében a magyar tapir él, ennek a faunának leg­jellemzőbb állata és a nógrádi Ipolyíar- nőcon is furcsább állatok lábnyomait ta­lálták megkövesedve. Lajtafalunál megtalálják a pliocén-rét ég­ben az első emberszabású ősmajmot is, mind­járt két példányban. A pliocénnei zárja a geológia a föld új­korát ée a pleisztocénnel kezdi meg a jelen­kort, az antropozoosnak korszakát. Bekövet­kezik a jégkorszak, az állati élet a barlangok mélyébe húzódik vissza s amelyik künnreked, befagy a jeges hullámok táblái közé. 120.ÖŐO esztendeje annak, hegy felbukkan a legrégibb emberszabású ember, a naan- dertbaü tipusu ősember. Barlangi medvék, maminutok, gyapjas orrszarvú és ősoroszlán a társai, meg a csoda- szarvas, melvuek két méternél is nagyobb la­pátok a szarvai. A mamutul Az ősember ismeri az Őseleíántot, hiszen azokon az őstelepeken, amelyek felszínre ke­rülnek, gyakran találnak mammufcot ábrázoló primitív karcolatokat. Az Kieplias primigenius Blumb., a szőrrel fedett csele;útit, testalkatára legközelebb áll a ma élő indiai elefánthoz. A felső két metszőfoga agyarrá alakult át és erős Ívben visszafelé hajlik. Egy ilyen agyar 10—15 láb hosszú és 250 font nehéz is lehet. A kereskedelem révén forgalomba hozott, elefántcsont legnagyobb része a szibériai mammut agyaraiból ered. A XVIII. század­ban Szibériában több mammut-leletre akad­tak, Adams találta a Jeges-tenger partján, a Lona-iolyó torkolatánál az eddig ismert legépebb példányt, 1800-han. A mammut kétszer olyan súlyos volt, mint a mai szőrnéiküü elefántok, nagyságára nézve pedig a mait egykarmaddal múlta felük Az ősember vadászott rájuk és vermekben fogta el, mint a mai vad népek is vermekbe csalják az elefántot. A nagyszombati lelet Nagyszombat városa hatalmas diluviális agyagrétegeken nyugszik, amelyek messzire elnyúlnak a környező falvakig. A jégkorszak­tól kezdve rakódtak fel ezek a kavicsréiegek, amelyre aztán agyag ülepedett és igy a tégla- gyártás kifejlődésére nyílt alkalom. Négy nagy téglagyár dolgozza fel a nagyszombati agyag­rétegeket, amelyek között a legjelentéke­nyebb a galgóei-uton levő Dirnanat-féie telep. Az elmúlt héten a gyár munkásai a nyol­cadik rétegben dolgoztak, ami a föld fel­színétől számítva nyolc méter mélység­nek felel meg. Ásás közben különös csont­darabok kerültek felszínre, a munkások azonban nem tudták, hogy őslénytani szempontból milyen értékes leletre buk­kantak és igy vigyázatlanságból szétver­ték egy mámmuícsontváz koponyájának egy részét. Csak amikor agyarra bukkan­tak, akkor tettek jelentést a gyár irodá­jában. Az ásást most már nagy gonddal folyta* ták és hamarosan felszínre hozták a két méter — A P. M. H. kiküldött munkatársétól —

Next

/
Oldalképek
Tartalom