Prágai Magyar Hirlap, 1928. január (7. évfolyam, 1-25 / 1628-1652. szám)
1928-01-14 / 11. (1638.) szám
Poincaré ityrrSsus! mízOm MiMsifüe a radikális pártot A radikális pirt balszárnyi Oaladler vezetésével lemillett a nesszel! egyséi koalíciójába - A kamara nagy csalóidnak lefolyása is kivetkezmíayel után Herriothoz sietett és arra kérte, hogy deonisszióját ne nyújtsa be. A kulisszák mögötti tárgyalások hosszadalmasak voltak és azzal végződtek, hody mintegy harminc radikális, aki kezdetben a kormány ellen szavazott, utólag szavazatát visszavonta. Már csak 33 képviselőben volt bátorság arra. hogy még most is Daladier pártvezér mögé álljon. Her- j nőt erre barátjai utján a demissziójáról el- . terjesztett hireket megcáfoltatta. Sajtókommentárok Párás, jamiár 13. A kamara csütörtök délutáni ülésén Poincaré újból győzelmet aratott, amennyiben a többség a bizalmi kérdlés fölvetésének nyomása alatt megszavazta az elitéit öt kommunista képviselő letartóztatására beterjesztett igazságügy-miniszteri indítványt. A Bourbon-palota körül szinte háborús hangulat uralkodott. Az épület összes kijáratait erős rendörosztagok szállották meg és maga Chiappe rendőrfőnök tartott őrséget. A belügyminiszter hosszas tanácskozást folytatott a rendőrség parancsnokával és megállapodtak abban, hogy a szavazás után, amikor a kommunista képviselők elhagyják a parlamentet, azonnal megtörténik a letartóztatás, azonban nem a kamara épületében, mert a rendőrségnek csak akkor szabad a képviselőket elfognia, amikor elhagyják a parlament épületét. A kommunista párt központi bizottsága a nevezetes kamaraülésre eaaik Cachin és Vailland-Conturier képviselőt küldte Iri. 'A másik három egyelőre még rejtekhelyen tartózkodik és még nem bizonyos, miképpen fognak határozni a kommunisták, tovább is újat akarnak-e huzni a rendőrséggel, vagy pedig engedelmeskednek a törvény parancsának? A kamara ülése nagy érdeklődés mellett délután három órakor kezdődött meg. A miniszterek csaknem teljes számban megjelentek, a kommunisták padsorában pedig magányosan trónoltak Cachin és Vailland-Coutu- rier. Buisson, a kamarának újból megválasztott szocialista elnöke, elmondotta bevezetőjét, amelyben rövid ösBefoglalást adott az elmúlt év bel- es külpolitikai eseményeiről. A csata kezdete mi kérdést veti fel, hogy ilyen módon gyakoroljon nyomást a kamarára, a legnagyobb inkorrektséget követi eL A bizalmi kérdés Barthou igazságügyin in iszter hosszú fejtegetésben igyekezett a tervezett letartóztatás jogosságát bebizonyítani. Hangsúlyozta, hogy a probléma egészen más szempontok szerint alakulna, ha a rendőrség a parlament ünnepi szünete alatt az elitélteket elfoghatta volna. Sajnos, ez nem történhetett meg. (Uhry közibekiált: Mit tartozik a kamarára, ha a rendőrség tehetetlen?) Barthou ezután felveti a bizalmi kérdést és követeli a kommunisták azonnali letartóztatását, mert azok minden kíméletet eljátszottak akkor, amidőn az igazságs^'dgáitatás alól kivonták magukat. Bartihou szavait csak nagyon gyenge tetszés kisérte s ebből a gyenge visszhangból látni lehetett, hogy á kamara többsége még elutasító állásponton van. Cachin megszólal Szünet után nagy érdeklődés közepette kezdte meg Cachin beszédét. A kommunisták elhatározták, hogy végigcsinálják a dolgokat. Teljes amnesztiát követel a politikai elítélteknek. Azután Uhryval fordul szembe ós kijelenti, hogy nekik nincs szükségük a mártír iuim glorióMjára, de nem akarnak a kormány játékszere lenni, amely önkénye-eu fogságba veti s azután ismét szabadon bocsátja őket. León B3um és Poincaré szócsatája Cachin után a szocialisták vezére, Léon Blum beszélt, aki dig Poincaré szállott a szónoki emelvényre és védelmezte a kormány álláspontját. Figyelmeztetett a szavazás felelősségiére, a kormánykrizis veszélyeire és újból fölvetette a bizalmi kérdést. A radikális párt vezére, Daladier erre kijelentette, hogy nem csatlakozhat a kormányhoz. Pártjának szabadságszerető tradíciói szerint vissza kell utasítania a kommunisták letartóztatását, mert ez az immunitás megsértését jelentené. A szavazás A bekövetkező szavazás váratlanul nagy többséget adott a kormánynak. BIO szavazattal 227 ellenében utasították vissza Uhrynak javaslatát. A radikálisoknak nagyrésze nem követte DaJg.dier pártvezért. Uhry azonnal kiegészítő indítványt terjesztett elő, amely szerint a kommunisták letartóztatása ne közvetlenül"az ülés után történjék, hanem csupán a mostani törvényhozói periódus végén. Ezt a kompromisszumos javaslatot is 298 szavazattal 229 ellenében visszaút ásították. A letartóztatás A forró csata a kommunisták és a Poin- caré-kormány sorsa kőiül ilyenmódon a kommunisták vereségével végződött. Amint Cachin és Vaillaiul-CoutuTier elhagyták az épületet, egy rendőrtiszt- viselő lépett hozzájuk s felszólította őket, szánjanak be vele a rendőrségi autóba. A kommunista képviselők ellenállás nélkül engedelmeskedtek a felszólításnak. A következmények A kamara határozata nem maradt következmények nélkül. Iiire járt, hogy a radikális frakció elnöke, Daladier visszalép, miután pártjának csupán Jsisébb része követte őt állásfoglalásában. Daladier-vel a kormány ellen 66 radikális szavazott, mig a kormány mellett 44 szavazat esett és 30 radikális tartózkodott a szavazástól. Azt is beszélték, hogy Herriot közoktatásügyi miniszter szintén visszalép, miután a kommunista vita miatt konfliktusba került pártjával és pártja nem támogatta eléggé ebbeu a kérdésben. Poincaré csütörtöki győzelme csak amolyan pyrrhusi győzelem volt, amely a győztesnek sem szerzett sok örömet. A jobboldal és baloldal, közötti mély szakadékot a tegnapi szavazás sem hidalta át, sőt talán m ég inkább ki mélyítette. Mi ndenkinek az a benyomása, hogy a tegnap nem hozott tartós megoldást. Jellemző az a tény is, hogy utólag a szavazás eredményére vonatkozólag mindenütt helyesbítések jelennek meg. A kamara tribünjéről 310:227 szavazatarányt jelentettek be, ezzel szemben a Journal Offi- cielle mai száma 296:176 arányt tüntet fel. Ennek a feltűnő változásnak okát Herriot miniszter demisszióval való fenyegetőzésének kéll tulajdonítani. A krízis veszélye annyira akut volt, hogy a radikális párt delegációja Cazalíls vezetésével -rögtön a kamarai ülés A Journal megfujja a győzelmi kürtöt és kijelenti, hogy az a kormány, amely ekkora többséget tudott egybehozni, feltétlenül ura a kamarának és ezért nem is lehel szándékában, hogy azt feloszlassa. Már a Matin óvatosabb és beismeri, hogy csak késő este sikerült a radikális párt balszárnyál, amely eddig mindig a nemzeti egység ellen szavazott, izolálni és veszélytelenné tenni. A jobboldali sajtó a legsötétebb színekben ecseteli a kommunista veszedelmet. A Figaro el rémülten állapítja meg, hogy mintegy kétszáz képviselő kész volt arra, hogy az állami rend legveszedelmesebb ellenségeinek martalékul dobja magát. A Gaulois azért támadja a kormányt, hogy egy kissé későn határozta el magát a kommunista veszedelemmel szem- j ben való erélyes fellépésre. Az Echo de Pa- í ris abban látja a tegnapi kamarai ülés jelen- j tőségét, hogy most már valóban végérvényesen élvált a baloldal a jobboldaltól, elkülönültek a rend barátai és ellenségei. A baloldali lapok kommentárjai közül az Ere Nouvelle semmitmondó nyilatkozata világosan rámutat arra a válságra, mely a i radikális pártban felmerült. A Quotidiee j azonban felháborodottan állapítja meg, hogy | a kamara ájult tétlenséggel adta oda magát a | kormány játékszeréül. Az Oeuvre is aggodal- I mát fejezi ki amiatt, hogy a kamarának nem i lesz semmiféle ellenálló képessége a reak- ; ciós és fa se ista törekvésekkel szemben. A j szocialista Populaire szerint a nemzeti egység elvesztette baloldali szárnyát és ezzel súlypontja természetszerűleg erősen jobbfelé tolódott. Négy óra már elmúlt, amikor megkezdődött a vita a kommunista képviselők letartóztatásáról. A vita csakhamar szenvedélyessé fejlődött, úgy hogy voltak pillanatok, amikor a kormány helyzete veszélyesnek látszott. Poincaré maga is arra kényszerült, hogy a vitáiba avatkozzék, az ülést kétszer is félbe kellett szakítani, hogy a kulisszatárgvalásokon nagy fáradsággal többséget tudjanak biztosítani a kormány számára. A vita kiinduló pontját az igazságügy- miniszternek a kamara elnökéhez intézett átirata adta meg, amely Cachin, Doriot, Duclos, Marty és Vailland- Couturier képviselők letartóztatását követelte. a szocialista párt nevében Uhry képviselő emelkedett szólásra. Támadta a kormány által bevezetett eljárás törvényszerűségét. A kamara az utolsó ülésszakon a kommunista képviselők szabadon bocsátását határozta el és ez a határozat az uj választásig érvényes. 'Amire a kormány készül, törvénytelen és elfogadhatatlan. A kormány erőszakot akar elkövetni a kamara jogaival szemben és emellett a legnagyobb politikai baklövésre készül. Ahelyett, hogy a kommunizmust az egyedül hatékony fegyverrel, tudniillik a szociális reformokkal igyekeznék leküzdeni, mártir- korouát készít a kommunista képviselőknek. Amikor a kormány ebben az ügyben a bizaja radikálisokhoz fordult és felhívta őket, hogy a bizalmi kérdés felvetésével ne engedjék magukat teljesen a nemzeti egység politikájának jármába befogni. Ez ellenkeznék minden elvvel és tradícióval és elsősorban, a baloldalnak 1924 május 11-én aratott győzelmével. Ezzel a lépéssel a radikálisok morális és politikai öngyilkosságot követnének el. Léon Blum szavai olyan mély hatást tettek, hogy Poincaré rögtön közbevágott: — Blum ur — kiáltotta a szocialista vezér felé —, hiszen ön maga állítja fél a bizalmi kérdést a radikálisoknak! Amikor látta Poincaré, hogy a helyzet milyen kritikus, elvesztette nyugalmát és idegesen csapkodott. Léon Blum azonban rendületlenül folytatta tovább: — Meg fogjuk-e érni ma újból azt, hogy Herriot .miniszter leszáll a plénumba, hogy a kormánnyal való szakítását kimutassa? Herriot ezt egyszer már megtette és ma is az alkotmány kérdése teljes terjedelmében és élességéiben áll előttünk. Az összes republikánusoknak meg kel most tenniük kötelességüket és önnek is, miniszter ur! Herriot nem mozdul Léon Blum ezen szavaira minden figyelem Herrlóira irányult, de a miniszter hallgatott. A kamara ülését most újból egy fél órára megszakították, a szünet elteltével pe1 francia kormány nem avatkozik a szenfiott* bárdi Illíria Páris, január 13. Beavatott politikai körökben arról értesítik a Pesti Napló tudósítóját, hogy a francia kormány a szentgotthárdi | esettel kapcsolatban semmiféle lépést nem ! szándékszik tenni és elhatározta, hogy semle- í gesen viselkedik. Ha a kisantant vizsgálatot kérő indítvánnyal áll a népszövetség elé, akkor a franciák meg fogják vizsgálni az indítványt és a népszövetségi tanács többi tagjával együtt alaposan meg fogják fontolni, hogy az indítvány elfogadható-e. Bukarest, január 13. Tegnap Bratianu : Vintilla elnökletével minisztertanács volt, amelyen Titulescu helyettese, Dúca miniszter jelentést tett, a szentgotthárdi afférról. Románia ebben az ügyben a kisantant államaival való egyetértésben fog eljárni. A román lapok jelentése szerint a népszövetségi tanács az üggyel legközelebbi ülésezése alkalmával foglalkozik. A szovlef hí rlpsi kSmte Berlin, január 13. A Berliner Tageblatt római jelentése szerint a szovjet eddigi római ökvetének, H&menev/nek helyébe Kourski eddigi igazságügyi népbiztost nevezték ki. ^iPyí^b* L Mai liánunk 10 oldal ^ vn. évf. 11. (1638) szám «. Szombat & 1928 január 14 hZl^°K,féL4-T-M150, A szlovenszkói és mszinszkói ellenzéki pártok Szerzőség: Prága I. Panaká ulice negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: .. ... .. ■ 12, IL emelet. Telefon: 39311 — Kiadoévente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilap 1 a Felelős szerkesztő: hivataI:PrágaII.,Panskáull2/III.—Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ F0RGACH GÉZA l(fon:30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha
