Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-28 / 294. (1624.) szám

­2 :^A<iVm-KTPnrífft> 1927 december 28, szerda. Pr&bálja ki mind előbb az uj végerősítő lámpát RE 134 Oromé fog benne telni! IIIIPIINKBN Eltemették Haitsv Pált Budapest, december 27. (Budapesti szer­kesztőségünk 'teliefanjekratése.) Tegnap déö- előtt teanottétk el óriási részét mellett Hoitsy Pált, a magyar újságíród kar neszto­rnál A temetése® megjelent többek között Hercaeg Ferenc, Zsifcvay Tibor házéinak, Huszár Károly, « imuukásbizitositö elnöke-', Dréhr és Ángyán áillamtií (károk, “Ugrón Gá­tbor, Nagy Emil és számos más előkelőség. 'A gyászszertartást Raffay Károly evangéli­kus püspök végezte s ő tartotta az első gyászbeszédet ás a ravatalnál. — Jóságos, szerető meleg sziiv, igaz em­ber volt Hoitsy —• mondotta többek között a püspök könnyekig megható gyászbeszédé­be® —, akinek személye irányítást adott ne­künk, kortársainak. Élete minden körülmé­nyek között világitó fáklya Volt a magyar közéletiben. Az Otthon-kör nevében Sziklay alelnök, az üjságirőegyesület nevében Márkus Miksa búcsúztatta el az elhunytál A magyarországi szociál­demokraták passzivitásba lépnek? Budapest, december 27, (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A budapesti Reggel értesülése szerint a magyarországi szociáldemokraták január 6-án tartják meg országos pártkongresszusukat, amelyen a passzivitás kérdésében fognak dönteni. Ga­rami Ernő szólította fel legutóbb a pártveze- iőséget, hogy a legközelebbi pártgyülés fog­lalkozzék a passzivitás kérdésével s ennek elősegítése céljából igyekezzék megegyezés­be jutni a polgári ellenzékkel is. Politikai körökben nem tartják valószínűnek, Shogy a pártkongresszus ikimondaná & teljes passzi­vitást Az olasz komán? kártalanítja az elbocsátott tanóráit Mma, december 27. Égy itteni satőügy- nökség jelenti, hogy az olasz kormány legkö­zelebb rendeletet ad ki, amelyben megálla­pítja az olasz nyelv nem tudása miatt elbo­csátott tanerők nyugdíjjogosultságát. Megmozdult a föld az őrök városban Hagy pánik Ráma utcáin—A rentés a vidéken is pusztított Róma, december 27. Hétfőn délután kevéssel négy éra után Rómában elég erős földrengést észleltek. A megriadt embereken borzasztó pánik vett erőt és lakásukból az utcára rohantak. Szerencsére a rengés nem követelt emberéletben áldozatot és az anyag] kár is jelentéktelen. Csupán egy Fortuna nevű teológiai hallgató sérült meg sú­lyosabban egy lehulló faldarabtól, amely a San Carlino templom falából esett ki. A kö­zönség, amely a tribünökön állott, menekül© ssz érül eg akarta elhagyni a templomot és a nagy tolongásban többen könnyebben megsérültek. A rengést a Szentatya is érezte, aki ebben az időben éppen könyvtárában tartózko­dott. A rengés centruma körülbelül 20 km-nyire lehetett Rómától, Frascati és Rocca di Papa között, a régi Monté Oavo vulkán lejtőjén. A két városkában több ház súlyosabban megrongálódott, emberélet azonban itt sem esett áldozatul. Más hírek szerint a rengési centrum Valetriben volt, ahol szintén súlyos károk estek a rengés következtében. A legnagyobb károkat azonban Nemi vára és környéke szenvedte, ahol a telefonösszeköt­tetés megszakadt és igy a rengés pusztításainak mértékéről még nincs is hiteles jelentés. A szeizmografikus műszerek négy percig tartó rengést regisztráltak. Frosinatében is házak dőltek össze. Hir szerint Nemiben a lehulló házfalak három embert megöltek. Nagyon heves volt a rengés Gcnzanóban is. Nápoly, Térni, Avezzano és Sulmona tarto­mányokban a rengést nem észlelték. BAII-PA1AIS S?MÉATRE ALHAMBRA PEAHA II, VACIAVSKt NAM. 11 Naponként sseniádös műsort 25 világattrakciő 5 társasági táncos A kösAnsés táncol Kezdete 9 éra 1© perckor Brlend szerint uiabb világháború fenyegetett a lengyel-litván konfliktus miatt Németország és Oroszország mentették meg a helyzetet — Szenvedélyes harc Parker Gil&ert Javaslata körül — xx Á.8 „Ifjúsági könyvtár” az iskolai nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgőse® könyvosztályunknál. Páris, december 27. A kamarának a ka­rácsonyi ünnepek előtt való utolsó éjjeli ülé­sén Poincaré nagy beszédet mondott, amely­ben foglalkozott Parker Gilbert reparációs ügyvivőnek jelentésével. Németország adósságának nagyságái a reparációs bizottság állapította meg. En­nek a bizottságnak sincs már meg az a joga, hogy az adósság összegét megvál­toztassa, csak az érdekelt kormányok kölcsönös megegyezése alapján lehetne ezt a változtatást végrehajtani. A Volonté ünnep utáni számában vezér­cikkben foglalkozik Parker Gilbert javasla­tával és felhívást intéz a francia politikusok­hoz, akiknek vitája a reparációs és ..adóssági kérdésről idáig abban merült ki, hogy olyan okmányokat ásson ki, amelyeknek semmiféle értékük nincs. A lap Poincaré azon tézisére céloz, amely szerint a német adósság értéke 132 milliárdban van megállapítva. Bármilyen gyakran hangoztassa is Poincaré ezt a fölfogást mégis fennáll a tény, hogy Németország sohasem fogja kifizetni ennek az adósságnak még csak a három­negyed részét sem és a világon nincs egy jóhiszemű ember, aki másképpen gondolkodnék. Esztelenség azt állítani, írja a lap, hogy az a londoni határozat, amely a német adósságo­kat 132 milliárdban szabta meg, még mindig érvényes. Nem lehet változtatni a tényen, hogy Franciaország a Dawes-terv aláírásával en­nek az összegnek behajtásáról effektive le­mondott. Berlin, december 27. A Vossische Zei­tung karácsonyi számában interjút közöl, amelyet Sauerwein folytatott Briand-naL A nemzetközi együttműködés előrehaladására vonatkozólag a külügyminiszter megjegyez­te, hogy az előkaladás annái örvendetesebb, mert ^ - -. u. oo/ő*£3?s Európa csaknem a legnagyobb veszede­lem karjaiba rohant. Még mindig sók seb van, amely vérzik. Ezért az európai kér­dések intézése nemcsak állandó figyel­met igényel, hanem a felelős államfér­fiaknak minél gyakrabban személyesen kell véleményüket kicserélniök. Briand emlékeztet a lengyel-litván konfliktusra, amikor a fegyverek csaknem elszabadul­tak végzetes útjukra. Az ilyen ellensé­geskedést, ha egyszer kitört, nem lehet lokalizálni. Keleteurópában, a Balkánon, vagy Európa más pontján egy kis háborús konfliktus is egymásután kiterjed az ál­lamokra és hamarosan újból óriási tűz­vész pusztítaná el a kontinenst. Ha még nagy nehézségeket is kell leküzdeni, valószínű, hogy Lengyelország és Litvánia kö­zött mos már megegyezésre kerül a sor Briand hangsúlyozta, hogy ezt az eredményt az érdekelt államok jóakaratán kívül Német­ország és Oroszország magatartása is előse­gítette. A szerb parasztpárt vezére német orientációt sürget Belgrád, december 27. Jugoszláviának volt bécsi és londoni követe, a szerb pa­rasztpórt vezére, Jowan Jowanowies, a No- vosti legújabb számában Jugoszláviának Németország felé orientálódását sürgeti. Cikkében a következőket mondja: Néhány évvel ezelőtt azt kérdeztük, szabad-e Né­metországgal együtt haladni? Egy évvel ezelőtt már az volt a kérdés, leliet-e és ma már pozitív formában kell kijelentenünk: Németországgal együtt kell haladnunk. A német—jugoszláv szövetség nemcsak gaz­dasági, pénzügyi és közlekedési tekintetben jelentene nagy előnyöket Jugoszláviára, de nagy előnyöket jelentene az európai de­mokrácia "fejlődése szempontjából is. Ebből a Baltikumtól az Égei-tengerig nemzetközi stabilitás következnék be és az erős Német­ország erős Jugoszláviát és Olaszországgal szemben megfelelő erős nyomást jelente­ne. Ezt a szövetséget Oroszország bevoná­sával kellene megerősíteni. — Hlinka cikke miatt elkobozták a nép­párt naptárát. Hlinka András, a kormányban levő néppárt vezére a párt naptárába cikket irt. A cikk — szerzőjének minden kormány­pártisága dacára — olyan hangú volt, hogy* az ügyészség a köztársaság védelméről szóló törvény paragrafusaiba ütközőnek találta s emiatt a tízezer példányban megjelent nap­tárt elkoboztatta. JÉSi, az elsőszere&m —. i ■ mnnm—m'tiiiiiimmiiiiiiiiiiiimÍiibmmmiiiiiiiiih iiiiii hiiiiii mmi ’ ‘ RECéMV. i’rU: MaRAI ‘SanÍ>o‘r * Az ilyesmi nem történik napra ... a ha- : jam, persze, az deres volt, de ilyen volt már hat esztendeje is. S mégis, az emberek láttak rajtam valamit. Valami változást, vagy rom­lást . . . nem mondták meg soha pontosan.- S én nem kérdeztem, soha nem kérdeztem meg. Kitérő feleletet adtam, semmi, jól vagyok. Igaz, hogy ezek a megjegyzések mellékesek, szórakozottak voltak; inkább udvariassági megjegyzések, mint: „nem jól aludtál?", vagy „sápadt vagy, igyál egy jó kis vörösbort". Mindenki hamarább veszi észre az ilyen vál­tozást, mint az ember maga. Néhány hónapra az ötvenedik születésna­pom után, akkor vettem észre valamit ma­gam is. Reggel nehezemre esett felkelni az ágy­ból. Tizennyolc esztendeje télen-nyáron min­den nap hajnalban hat órakor keltem. Nem emlékszem, hogy egyszer is elaludtam volna ezt az órát. Vekker sem kellett, azt hiszem, percre ébredtem, mint egy gép. Az ilyesmi csak akarat kérdése. A szervezetet be lehet állítani, mint egy órát. Hatkor ébredtem, fél­hétkor már reggeliztem. Hétig olvastam az újságot. Hétkor felálltam, magamhoz vettem a noteszemet, s meghegyeztem a ceruzát. Mindég csak egy kissé, csak annyira, hogy aznap még lekopjon a hegye. Erre nagyon vigyázok még ma is; ahogy visszaérni ékszem, iskolás ko­rom óta magam szerettem hegyezni a ceruzái­mat. Egy kis, szórakozott babona is fűződött ehhez, valami olyasmi, hogyha sikerült a-he­0) gyezés, akkor jő napom lesz, de ha letörött a ceruza hegye, valami kellemetlenség fog az­nap érni. Ez ostobaság, de megszoktam. Per­sze, ha évtizedeken át hegyez ceruzát az em­ber, bizonyos kézügyességre tesz szert; évek óta nem emlékszem, hogy letörtem volna a ceruzám hegyét. Igaz, hogy évek óta nem is ért nagyobb kellemetlenség; nem tudok visz- szaemlékezni se különösen „jó", se különö­sen „rossz" napokra; egyik nap olyan volt, mint a másik. Ha meghegyeztem a ceruzát, magamhoz vettem az esernyőmet és a kalapomat s pon­tosan hét órakor elindultam a Bástyán körbe egy félórára. A magamfajta magányos, idő­sebb embernek szüksége van a pedantériára, ha nem akarja, hogy hosszú legyen a nap. A napot agyon kell ütni, percről-percre, óráról- órára, különben fáraszt és idegesít a céltalan idő. Lehet az, hogy csak én vagyok ilyen? Nem hiszem. A kollégáimon is észrevettem ilyen tüneteket, különösen azokon, akik nem családos emberek. Ez a séta az esernyővel,'tu­dom jól, ez komikus. A kaszinóba jár a „Flie- gende Blátter", ott is igy rajzolják a tanáro­kat, esernyővel a hónuk alatt. Szép időben is hordom, bizonyára az benne a komikus. A magam részéről megszoktam azt. Szívesebben megyek el esernyővel hazulról, mint sétabot­tal; megtanultam, hogy az időjárásban nem lehet bízni, a derűs idő is csalhat. A sétabob nem véd meg, ha elered az eső. Az esernyő - elvégzi a sétabot szolgálatait is ős véd min­den eshetőséggel szemben. Lehet, hogy ké­mikus, de már megszoktam az esernyőt. Ide is magammal hoztam. Tegnap is magammal vittem a délutáni sétára, gyönyörű időben; s mikor félhat felé hazaindultam, hirtelen, fu­tó zápor kerekedett. Az én jó öreg esernyőm megóvott. Ha nincs velem, most talán náthá­sán feküdnék már az ágyban. Fiatal embe­reknek persze mulatságos az ilyesmi. Szó sincs róla, nehézkes lesz az ember. Akkor, néhány hónappal az ötvenedik szüle­tésnapom után, először esett meg velem, hogy elaludtam a hat órát. Nem is aludtam el; felébredtem hatkor, de nem keltem fel rög­tön. Talán egy félóráig feküdtem még, fá­radtan és félálomban, az ágyban. Ez megis­métlődött egész héten. Ez a félórái tovább-al- vás persze eltolta az egész napirendemet. A reggeli sétát meg kellett rövidítenem, ké­sőbb egészen él is hagytam. Szerettem volna tenni ellene; erőszakoltam a fölkelést; de a szervezetem, ez a pontos óramű, cserben ha­gyott; kierőszakolta ezt a félórás alvástöbble­tet. Egy rugó meglazult valahol, a gépezet la­zábban járt. Szüksége volt a pihenésre. Meg­adtam neki. Azóta egy félórával többet alszom. Más is volt. Minden lazábban ment ©gy kicsit. Kétszer előfordult, rövid egymásután­ban, hogy otthon felejtettem a noteszemet. Ez sok kellemetlenséggel járt, mert notesz nél­kül nem tarthattam előadást s el kellett sza- lasztanom a növendékek közül az egyiket, bizonyos Novák nevezetűt, hogy kérje el a noteszt a gazdasszonytól. Ebben a Novákban aránylag még legjobban megbíztam. Tisztessé­ges s stipendiumos növendék volt, de az ilyes­minek, ha egy tanár notesze a növendékek keze közé kerül, kiszámíthatatlanok a követ­kezményei. A fegyelmi, a morális következ­ményekre gondolok. A növendékek előre tud­hatják az osztályzatokat, akik biztosnak érzik magukatj kevesebbet tanulnak, akiknek re­ménytelenül rossz az osztályzatuk, azok meg se kísérlik a menekvést. Egy tanári noteszt úgy kell őrizni, mint a kereskedő őrzi a pénz- tárti könyvet. Ismétlem, ez a Novák stipen- diurnos volt, benne bíztam meg legjobban. Stipendiumos fiuk félnek magukra vonni a tanár haragját. Ha eljár a szája, elveszítheti a stipendiumot. Az az érzésem, hogy nem is csa­lódtam benne. Legalább is nem vettem észre a növendékek viselkedésén semmit. Igaz, hogy a pedellust is elküldhettem volna a notesz­ért; de, hogy őszinte legyek, a pedellusokban kevésbé bízom, mint Novákban. A pedellu­sunk, sajnos, iszákos ember. Az igazgató so­kat elnéz neki, szánalomból, mert nagy csa­ládja van. Ez nem változtat azon, hogy iszá­kos ember. Az ilyen ember mindenre képes. Talán arra is, hogy kilesse a notesz titkait, s pénzért árusítsa a titkokat a növendékeknek. Akkor vettem észre, hogy engedménye­ket kell tennem. Engedményeket, valami is­meretlen, zavaró erőnek, egy beavatkozásnak, ami erősebb mint én. Az ember sokáig .nem tudja, hogy mi ez? Általában azt mondják: öregedés. De ez érthetetlen, mert semmi sem változott; nem voltam beteg; nem éltem mér­téktelenül; tegnap még semmi bajom nem volt s ma már egy félórával későbben ébre­dek föl. Otthon felejtem a noteszt. Mi tör­tént közben? Mikor történt? Nappal nem vet­tem észre semmit. Álmában lepi meg az em­bert? És hol kezdődik? A lábakban, vagy a fejben? A kézben, vagy a hajszálakban? Meg­foghatatlan. . Engedményeket kellett tennem. Kezdett terhemre esni a borotválkozás is egyidő múlva. Ekkor növesztettem ezt a lusta szakállt. Ebben nincsen semmi különös. Az én koromban már nyugodtan ereszthet szakállt az ember. A városban több idősebb ur hord szakállt. A törvényszék elnöke is szakállt hord. (Folytatjuk.) %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom