Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-02 / 275. (1609.) szám

MM .4V&1' pd4U<iÁ. PlVWiAIi V >A£f£AR-WTRTlA>. FOssy: Szlovenszkón meg kell szervezni a masyar-német mezttazdasági tanácsot! A magyar nemzeti párt szónoka a kóitsfgvetósl vitában súlyosan elítéli a kormány sziovenszkői mezőgazdasági politikáját — üi':Sn,betegbizto­sítói a szlovenszkói mezőgazdasági munkások részére! —ilesszőharc ellenzéki is kormánypárti németek között a képviselőliáz mai ülésén Prága, dseceTnlber 1. A képvisteMház kcffit- sóg'v'E'íiési vitája betfeij^zéséhez közettedlk. Ma 3ietárgyalja a pléniu/m a gazdasági részt, hol­nap sor kerül a pénzügyi részre és az esti órákban kezdődtük a szavazás, amiedy az éj­jeli ódákban ér véget. A plémuim azután már csak néhány ki­sebb ülést fog tartani. December 13-án le­tárgyalja a váltótörvényt és ha lesz elegen­dő tárgyalási anyag, úgy 14-én és 15-én is lesz ülés. A képviselöház karácsonyi szünete de­cember 16-án kezdődik és 1928 január második feléig tart. Az edldiigi diszpozíciók szerint husvétig fél­té Hiénái tető alá akarják hozni a szociális biztosítás médosdlását. A Jak védelemről szó­ló törvéinyjaivasliatot is le kelll tárgyalni, mi­vel az erre vonatkozó törvény érvénye ápri­lis elsejével tejár. Pofozkodás az ülésteremben A német kormánypárti és oBenzéki kép- tétünk. viselők között a tegnap esti vita folyamán Wetser német agrárius beszéde alatt ko­moly összetűzésre került a sor Wagner ag­rárius é3 SohoMiioh német nemzeti között. Erős szóváltás után Scholüch pofon­ütötte Wagnert. Wagner vissza akart ütni, de Schollich a hadonászó Wagner kezébe harapott. Csak nagy nehtezen lehetett a verekedőket szétválasztani és a rendet iámét helyre­állítani. A ma? ülés Matypetr elnök íéltizikor nyitotta meg a mai ülést A plénum folytatta, a gazdasági vitát. A vitában rendkívül mély benyomást keltett Füssy Kálmán magyar nemzeti párti képviselő beszéde, melyet általánoos sslo- venszkói és magyar kisebbségi jelentőségére i való tekintettel teljes terjedelmében ismer­FOssy képviselő beszéde A köztársaság fennállása óta az úgyneve­zett alkotmányos parlament immár a nyolca­dik állami költségvetést tárgyalja s egészen természetes, hogy ennek a nagyfontosságu kérdésnek a törvényhozók a legnagyobb fi­gyelmet szentelni kötelesek, mert a parla­ment Iegelsőbb kötelességei közé tartozik az államháztartásban folytatott gazdálkodás el­lenőrzése főleg abból a szempontból, hogy a közterhek megfelelnek-e az adózó közönség teherbíró képességének s nincsenek-e annak kitéve, hogy a közpénzekkel való helytelen gazdálkodás, a pocsékolás az adózók romlá­sát idézné elő. Sajnálattal kell megállapíta­nom, hogy a képviseloház költségvetési bizottságá­nak többsége nem végezte munkáját a megkívánható lelkiismeretességgel, mert nem szentelt elég figyelmet arra, hogy helyes, jó célokra lesz-e fordítva az adózók pénze, nem vette figyelembe, hogy mely téte­leket kellene csökkenteni s melyeket kellene emelni az állam érdekében, hanem mindent usv hagyott, ahogyan azt a kormány tervezte, illetve előirányozta. Felteszem azt a kérdést, Uraim és Hölgyeim, mondják meg igaz lelki­ismeretük szerint, hogy mi a fontosabb az állam lakosai nagy tö­megeinek: a kenyér-e, vagy pedig az ágyú. Én azt hiszem s ebben önök is igazat ad­nak nekem, hogy a kenyérnek kell az elsőbb­séget adunk, mert hiába van milliós hadsere­günk, hiába van száz és száz modern ágyunk, repülőgépünk és tankunk, a legvitézebb had­sereg, a lerobban felfegyverzett hadsereg is csődöt mond, ha nincs kenyere. Aggodalmam azonban nem forog ama kérdés körül, hogy lesz-e és van-e mit ennie a hadseregnek, ellenben nem hagyhatom szó nélkül, hogy a régi költségvetések példájára ma is a hadsereg emészti fel a közjövc- d elmek legnagyobb részét, mig az iskola- iigv, a mezőgazdasági érdekek védelme nagyon hátul marad a hadsereg szükség­letei mögött. Annál szomorúbb ez a tény, hogy a had­seregnek ez az indokolatlan protezsálása, előtérbehelyezése akkor történik, amikor a népszövetség és a nemzetközi alakulatok egész tucatja a lefegyverzésen töri a fejét, amikor Benes külügyminiszter ur Locarnókat csinál, gyönyörűen szónokol a köztársaság pacifista szándékairól s egész Európát, sőt az egész világot az örök béke áldásában akarja részesíteni. Szép szavakat hallunk ar­ról is, hogy szűnjék meg egyszer a különbség a győzők és legyőzőitek között, mindez azon­ban csak szép beszéd, mert ezen eszmék terjesztői a saját államuk­ban ekevas helyett újabb és újabb ágyu­kat gyártanak, noha a fegyverkezés telje­sen felesleges volna, ha igazi békés szán- dákok lakoznának a vezető államférfiak szivében. Az igazi békét csak úgy lehet megteremteni, ha a nagy tömegek elége­detlenségét megszüntetjük,, az éhezőnek kenyeret, a munkanélkülinek munkát kell adnunk. A földreform még a cseh nemzet érdekeit sem szolgálja Mindenekelőtt pedig a kormány nagyobb gon­dot fordítson a földmivelésre, a terméketlen 'erő­ieteket meg kell javítani s a termőföldekből na­gyobb hozadékot kel! kihozni. ,4a egészséges birtokpolitika a megbékítés eszköze, ellenben a soviniszta szpmpo;nlokat figyelembevevő földreform újabb elégedet­lenségnek s ezzel újabb békétlenségnek a melegágya. A fö’dreform végrehajtásának módjában ma sem látunk változást s a külföldön terjesztett minden hangza'os propagandával szemben leszögezzük, hogy a földreform még csak a cseh nemzet ér­dekeit se szolgálja, hanem egyedül és ki­zárólag a cseh agrárpártét, mert hiszen ma is csak annak Ígérnek földet, aki e pártba belép. És ez történik abban a demokra'i- kus köztársaságban, amely pap'ron minden polgá­rának egyforma jogot adott. De csak papíron, a va­lóságban meg kell ku önbözte'nünk első-, másod-, harmad^ és tizedrangu polgárokat s a sors súlyos intézkedése folytán nekünk éppen emez utolsó csoportba kell tartoznunk. Kisebb a termelés, as élelmiszer drágább Hogy aztán a békeszerződésben garantált ki­sebbségi érdekvédelem hogy néz ki, arra kár szót is vesztegeli. Hogyan egyeztethető össze a demokrácia által megkövetelt egyenlőség elvével az a tény, hogy a szinraagyar vidéken lakó magyar földbirtokos föld­jét az állam nevetséges összegért átveszi, hogy 20— 40 holdas telepeket ajándékozzon cseh és morva vidékekről importált iparoslegényeknek, akiknek a mezőgazdaságról halvány fogalmuk sincs, mert mű­helyben, gyárban vagy bányában töltötték egész életüket. Nevezhető ez az eljárás helyes földreform­nak? Tekinthetjük-e racionális közgazdasági mun­kának azt, hogy a uellerjesen kezelt valóságos minfagazdasdh gokal hozzá nem értők kezére juttatják, akik a föld egy részét parlagon hevertelik s nem egyszer békalencsét termesztenek a búzatermő talajon. Ugyanakkor a nagybirtok volt adralmazottai, akik eddig megelégedetten éhek, koldusbotot vehetnek a kzükbe, de nem mehetnek jobb hazát keresni túl a tengeren, mert ez az ut is el van zárva előlük. De megérzi az áldatlan politikának minden rossz ha­tását a városi polgár és a niukás is: kisebb a ter­melés, az élelmiszerek ára eme’kedik. A telepítés! politika a csőd faié veaset Ha önök, Uraim és Hö’gyeim, valóban igazsá­gos és helyes földbiriokpolit'kát akarnak csinálni ebben az államban, úgy hagyjanak fel a kisebbsé­geket e’nvomaszlő s különösen a magyarság ellen megindított sovén politikával. Ha most sem fogad­ják meg a még mindig idejében jövő jóakaratu ta- nácsunka', úgy ezzel csak maguk alatt vágják a fái, mert a telepesek csődje az államot is a csőd felé viszi. Ma még nem késő, hogy a földreform sovén végre­hajtását megváltoztassák igazságos s a közgazda- sági elveknek is megfelelő földreformra, amely e’eve kizár minden nemzeti gyűlöletet és politikai elfogultságot. Ennek az igazi, helyes földreformnak az az egyetlen tétele van, hogy a íölosztásra kerülő földet annak kezére kell juttatni, aki eddig Í3 mű­velte azt. Önök makacsul tagadják, hogy a telepítési po­litika csődöt mondot1. Kérem önöket, nézzék meg a’kaiom ad'án a Millepium-pusz'án létesített tele­pet, ahol hajdan 16—18 métermázsát termett a föld, ma az egész kolónia, — noha a földel csak­nem ingyen kapta, — pont annyit tud ter­melni, amennyi a saját megélhetésére elég. de már a csekély vételár kamatait nem ké­pes kifizetni, magát a vételárat pedig az ükunokák se törlesztik le. A földreformpolitikán kívül kü’önös gondot kell fordítani a foldmive’ésügyi kormánynak a láp* ’e- rületek leesapolására s a parlagon heverő to.dek megjavítására. Az ármentesifés kapcsán szomorúan kell iapasz'alnunk, hogy az il'etékes társulatok az államíordulat előtt felépített gátakat is alig tudják karban tartani, újak építéséről pedig egyáltalában szó sincs. Talán felesleges is magyaráznom, hogy mennyire állami érdek és nemcsak magánérdek a termő terüle'ek megnagyobblása, amelyek újabb | adójövedelmet biz'osi'anak az államnak, sok és ol­csóbb árut.a fogyasztó tömegeknek. A kormánynak azonban kisebb gondja is nagyobb annál, hogy a sok tízezer holdra rugó árveszélyes területet meg­védje vagy a legcseké'yebb áldozattal sietne az ér­men esiíő társulatok segítségére. A szlsvenszkS! mezff&azdasflgl tanács Mkolfálta a komáromi mszSgastSasási felállítás! Hogy mennyire mostohán kezeli a kormány a mezőgazdaság érdekeit, ez kitűnik abból is, hogy a szlovenszkói mezőgazdasági tanács egy tehetetlen intézmény, amely talán valami másra jő, csak ar­ra nem, hogy a mezőgazdának segi'ségére legyen. Remes képviselő társam egy kérdésére a fö’dmü- velésügyi miniszter ur azt mondotta, hogy a po­zsonyi mezőgazdasági tanács 7 milliót fog kapni. Tisztelettel kérdezzük, hogy mennyit kapnak ebből az összegből tényleg a mezőgazdasági szervezetek és mennyit az agrár párt korifeusai? Tény az, hogy a közönség egyáltalában nem érzi a mezőgazdasági tanács szükséges támogató mun. káját, legkevésbé pedig a magyar gazdaközönség, amelynek pedig elsősorban kellene támogatni A pozsonyi mezőgazdasági tanács működését vagy he­lyesebben tétlenségét legjobban jellemzi az alábbi eret. A nyár folyamán mezőgazdasági, ipari és népviseleti kiállítást rendeztünk Komáromban, melynek főleg az vo’t a célja, hogy a magyar me­zőgazdákat ok'assa, tanítsa, hogy miként kell ok­szerűen termelni, hogy mi az az okszerű talaj mű­velés. Különösen nagy jelentősége van ennek ezen a búzatermő vidéken, amelyre az a nagy hivatás vár, hogy kitermelje azt a buzatöbbletet, amelyet a köztársaság ma még importálni kénytelen. Mér­tékadó tényezők á’lapitják meg, hogy a köztársaság^ mindenf szentes terményből eleget termel, csupán búzában szorul be­hozatalra. Okszerű talajmüveléssel ezt az importot is teljesen ki lehetne küszöbölni. 1927 tavaszán a mezőgazda- sági tanács az ország legelső szaldekinlélyének be­vonásával buzaankétot rendezett, amely azzal a kér­déssel foglalkozott, hogy miként lehetne a buza- behozafalt a többtermeléssel megszüntetni, a nagy ankétezés mellett azonban egyy szót sem hallot­tunk arról, hogy a magyarlak'a, búzatermő vidék­nek nagyobb gondot kellene fordítani Az alkalom a komáromi kiállítás kapcsán adva volt. Negyven­ezernél több magyar gazda fordult meg a kiállítá­son, amely főleg a búzatermelésről nyújtott szak­szerű előadásokat s a kiállított diagrammokkal igye­kezett felvüágositásokat adni a látogatóknak. Ugyanakkor azt látjuk, hogy a mezőgazdasági tanács, amely hivatva volna a mezőgazdaság érdekeit szolgálni s erre a célra hatalmas összegeket kap, tün­tetőleg távolmarad, a kért szakembereit nem küldte ki, szóval tudomást sem szer­zett az egész akcióról. Ezzel szemben e he­lyen is hálával kell megemlékeznem a né­met mezőgazdasági tanácsról, amely a leg­nagyobb készséggel ‘élt eleget meghívá­sunknak s igazán ritka szép, értékes kiál­lítási anyagából, « nagy, fce/.ősfOSfl igyek* zett odahatni, hogy a magyar gazdákat ta­nítsa és ezzel a mezőgazdaságot fejlessze. Magyar-német mező­gazdasági tanácsot! Ebből a tényből egy értékes tanulságot Is le­vonhatunk s ea igazolja az önálló magyar mezőgazdasági tanács felállítására irányú:ó követelésünket. A történelmi országok kettős tagozatú ta­nácsainak mintájára Szlovenszkón is me( kell szervezni a magyar-német mezögaz dasági tanácsot, mert ami lehetséges Prá gdban, kell, hogy lehetséges legyen Szlo­venszkón is. Nem akarunk a mezőgazdasági tanács mostoha- gyermekei lenni, annái is kevésbé, mert a neki ju tatott hatalmas összegben ott vannak a mi vére? adófizetőink is, mi tehát nem kérjük, hanem jo­gainkat követeljük, amidőn azt akarjuk kérész­iül vinni, hogy a magyar mezőgazdák sorsát magyar ta­nács irányítsa és ne legyünk kénytelenek várni arra, hogy a mezőgazd-asági tanács urainak tetszik-e a képünk, vagy nem. De követeljük a mezőgazdasági tanácsoknak uj alapokra való fekfo'.óséí, követeljük, hogy a delegátusok kiküldése ugyanúgy történ­jék, mint a történelmi országokban, főleg pedig, hogy a különféle mezőgazdasági érdekképviseletek az 6 szakembereiket küldjék ki, nem pedig a megyei képviselő­testület politikai pártjai a leghangosabU szájú demagógjaikat. Mezőgazdasági tanfolyamok hiánya Különösen súlyosan érezzük a magyar mező- gazdasági felsőbb szakokta'ásnak a hiányát, vala­mint magyar vidékeken a népiskolához csatolandó mezőgazdasági továbbképző iskoláknak és téli tan­folyamoknak a hiányát is. Eme tanfolyamok meg­szervezése volna a mezőgazdasági tanács magyar osztályának a főcélja, amely kellő szakembereket s főleg kellő nyelvismerettel bíró egyéneket kül­dene ki, akik népies nyelven ok'atnák a népet. A szociális biztosítás terhe ziU’esztőleg hat a termelésre Nem akarok részletesen kitérni azokra a kö­rülményekre, amelyek a mezőgazdasági termelést lehele'ienné teszik; a súlyos adó'erhek, amelyeket az adóre­form csak növelt, önmagukban is megbé­nítják a mezőgazdaságot, s külön fejezetet érdemelnének, de nem hagyha­tom szó nélkül azokat a terheket, amelyek a mező- gazdasági intézményeket különösen sújtják, még­pedig a mezőgazdasági balese'biz'ositás és a szo­ciális bizlosi'ás. Eme terhek a'att a mezőgazdaság már-már összeroppan s ma már ott tartunk, hogy a legtöbb gazdasági üzem abbahagyja a belterjes gazdálkodást s átmegy a külter­jes gazdálkodásra, csakhogy fogadott mun­kaerőt ne kelljen alkalmaznia. Ma a gaz­dák 98 százaléka azt a nézetet ralija, hogy csak háza szükségletét termeli ki, mert hiszen ha többet termelne, az úgyis adóba és más közterhekre menne. Hogy az ilyen álláspont milyen veszedelmes a köz- gazdasági éleire, azt nem kell bővebben fejteget­nem. A legsúlyosabb és már elviselhe'etleu teher a szociális biztosítás. Teljesen lehetetlen állapot az, hogy a mezőgazdasági munkás, aki egészségi­leg összehasonlíthatni lanul jobb viszonyok között, dolgozik, mint az ipari munkás, ugyanolyan ka'e- górIában és intézetnél legyen biztosivá, min! az ipari munkás. Ennek következtében a mezőgazda­sági munkások segítik íentartani az ipari munká­sok betegbizlosiíóját is. Szlovenszkón is föl kell állítani' a mezőgazdasági betegbiztosítót A történelmi országokban e tekintetben is meg van a kelő tagc’.o'tság s a mezőgazdasági munkásoknak meg van a saját külön biztosi ójuk. Tapasztatok muta'ják, hogy ezek a külön biztosí­tók kisebb díjtételek mellett nagyobb előnyöket biztosítanak a mezőgazdasági munkásoknak. Ha a szlovenszkói gazda cselédje megbe'egszik, kényte­len a Bodrogközből a pozsonyi közpon'ig utazni* hogy végűi egészségesnek jelentsék ki. Orvosi se­gélyt, orvosságot, ezer beteg közül ha egy kap. I*? mét kérdezzük: ha, a iörtéiielrm pirogokban, lehet külön / HJÜHIIXI—II ■ I ■ ■■■Hl—■ I !!■ I ■ Karácsonyi ^ | pongyolák NÍl* Csodás meleg é ufa I mosóflaneiböl / cjire víí u H K€39.-/MkWm I ideális § □ehéx dobiéból 8 Ki 90.— 8 elegáns IfE I mosó bársonyból 3 ? d /: I ece 90.— IfJíi I csak Eisnernél Jf/f j Praha, JindfiSska 20 I Postai megrendeléseknél a mell- A/ V3L és csipőbőség megadandó g

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom