Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)
1927-12-25 / 293. (1623.) szám
24 ÍW1 december 85, wilnni •gyuttal, nehogy ez a Mit óság ebben. a kérdésben határozatot hozhasson, a maga birá- |át visszahívta. Már egy év óta folyik az eljárás a nép- sió vétség előtt aziránt, hogy es a jog sérelem repaná Itassák és hogy a tanács póíbiiTÓ kiküldése iránt intézkedjék, amint azt a trianoni szerződés elő Írja. á tanács a döntést különböző ürügy ek alatt mindeddig elkerülte, a legutóbbi ürügy a román külügyminiszter állítólagos betegsége volt, úgy hogy a birtotkiélkobzások álltéi jogsérelmet szeévedett magyar állampolgárok a trianoni békeszerződésben biztosított ahhoz a nyílt jogukhoz, hogy a vegyes döntő- .MWMg előtt kereshetik igazukat, mindeddig nem voltak képesek hozzájutni A revízió Kérdése Noha tehát lemondással 'kell megtál- JajpiftfliM, hogy a trianoni szerződésnek az a kevés rendielkezése, amely Magyarország rémére jogokat is állapit meg, a gyakorlatban sincsen végrehajtva, többi részei azonban, amelyek Magyarország sanyargatását tartalmazzák, a légikiméliöílenébbül végrehajtatlak, a helyzetét vigasztalannak mégsem mondhatjuk, amennyiben folyt©® és folyton ajabb jeleivel találko- mmk annak, hogy Azokat a szörnyű ig&z- Ktgöttamigokaí, amelyekkel a trianoni ©rőosakoH; szerződés Magyarországot és % magyarságot sújtja, a világ közvélemény® kezdi megérteni.-ás snSnd több rokonszenwel fordul az igaiz- ságtalamil tönkretett Magyarország fe'lé. Nőm mi magyarok, hanem angliai, amerikai, .svájci, hollandi ári és más nemzetek poliiíitku- saá mtadsűrübben hangoztatják a revízió szükségességét, amely különben a né ószövetségi paktum 19. szakasza szerint nemcsak megengedheitő, hanem szükségképpen ed- Wwt&eaeudő jövendő. A lázadó Szent-ünnepe Mai DARKÓ ISTVÁN Huszonöt esztendőm Elmondja Lehár Ferenc s,FiEPcsáimfe tűnik ifiéi nekem, hogy első operettem, a „Bécsi asszon yok4* bemutatója óta már huszonöt-esztendő telt 'eh Élénken emlékeseim még arra, hogy milyen nagy izgalmai okozott számomra Girandi fellépése ^ fősrerepbea. Nagyon büszke voltam ugyan erre, azonban a dolognak volt, egy 'bibije. Megbízást kaptam, hogy írjak szerepet a nagy és híres Girandii szájmára és _ — sohasem láttam ót. Csodás dolgokat meséltek nekem erről a pompás művészről, én azonban nem árulhattam el, hogy sohasem láttam, mivel katenakaTTnesteri beosztásom állau- dóajB távol tartott Bécsi ól. Nem árulhattam ezt el, mivel nagyon félteim attól, hogy a szövegkönyvet akkor elveszik tolom. Hogyan is írhatna Girairdl számára szerepet olyan- valaki , aki még sohasem látta őt? Azonban mindem jól ment és amikor az egyik próbán dalaimat ettől a Medheteffltetn emlékű színésztől hallottam, egészen, oda voltam. így kezdődött pályafutásom. Még a „Víg özvegy** sem igérkezetí viMgsikerniek, Legalább is ©leállté nem Léon Victor szövegkönyve eredetileg nem h az én számomra készült. Azonkívül akkori bán kissé feszült lábon állottunk egymással SUpfimíncrpír <n Thiftnitpir íit? íter Wip.n mkkorr December tizenötödikén, kilenc nappal a ' szent ünnepek előtt, a lázadói, névszeriut Ko- . lompos Jancsit az üzletből az irodába hívta a i főnöke és közölte vele, hogy január elsejétől kezdve felszabadittatja, de segédi minőségben havi hatszáz koronáért továbbra is alkalmazásában tartja. Az iroda az óriási hosszúkás i üzlethelyiség leghátsó sötét szögletében volt, ! egy üvegesoidalu, nagy szekrény, amelyben ! fi levelező kisasszony, a Weriheim-szekrény és a rekkenő hőség felett a főnök úrral szövetkezett pénz uralkodott. A lázadó, azaz Ko- i lompos Jancsi a hir hallatára majdnem az iroda üvegoídalán keresztül távozott az üzlet- ; be. Szokásos uszómozduiataivai csapkodta j maga mellett a két kezét és elfelejtett köszo- ■■ aetet mondani a főnök urnák, aki pedig ezt : slvárta volna. i — No, no, csak semmi szeleskedés! — szuszogta a levelekkel telerakott Íróasztal és a karosszék közé beszorult kassai. — Eredj ki §s ezentúl még jobban becsüld meg magadat! A lázadó, tehát a felszabadulás szelétől megcsapott kisinas kikalimpált az üzletbe, ihol cipővel látta el Balog és Társa az embe- ’eket. Billenő kis székekre ültették itt a vevőcet eléjük sámlit tették, az alkalmazottak le- érdeltek és a cipőket egymásután próhálgat- :ák a vevők lábára. Mennyi mindenféle, egymástól különböző, csodálatraméltó lábat lehetett itt látni. A láb formájából, a harisnya minőségéből, mindenből rá lehetett következtetni arra, hogy a vevő könnyen adja-e ki a pénzét vagy nehezen, alkudni fog-e, vagy szó aélkül fizet, magasabb árat kell-e mondani i rendesnél, vagy a pontos kalkulációval léiét dolgozni. A tanulónak ezeket is el kellett sajátítania, nemcsak a cipők ügyes kézbentartását, szolid felhúzását a lábra és a próbálás egészen tapintatos keresztülvitelét. A tanuló sokáig ügyetlenkedett, mert hol a tyúkszemet. nem vette tekintetbe, bog a cipóimról tartotta ferdén, miközben becsikarta a vevő lábát. Különösen az ügyetlenebb tanulók nem Indiák elsajátítani a cipők szolid felhúzását a lábakra, de végképpen csődöt mondott a tudományuk, ha kényesebb urinő jött az üzletbe, akinek a selyemharisnyás lába olyan volt, mint egy fluszpapirba csomagolt piskóta. A segédurak ilyenkor ellóditották az útból aj tanulót és maguk siettek kiszolgálni az urinőt. Kolompos Jánosi, akiről most szó van, a segédurak igyekezetében éles szemmel valami egyebet is felfedezett, mint a Balog és Társa cég érdekeinek a védelmét. A segédurak szakszervezeti emberek voltak, már azért sem lehetett a kövér főnők érdeke egyszersmind az 6 érdekük is. Hanem — és itt még tágabbra nyílt a tanuló, azaz Kolompos Jancsi szeme — a finom urinöket sokkal kellemesebb volt cipővel kiszolgálni, mint a csúf, nagy lábú, sokszor össze-vissza stoppolt és nem is egészen tiszta harisnyával jelentkező öregebb férfivevőket. A segéd urak tehát ezért tolongtak a fiatalabb nők felé és ezért nem engedték még a legügyesebb tanulót, azaz Kolompos Jancsit sem ehhez a munkához. Pedig az előbbi magyarázat szerint éppen őt lehetett minden felügyelet nélkül felhasználni a legnehezebb kiszolgálásoknál is, annyi ügyességet tanúsított. Éppen ezért kellett odakerülnie január elsejétől az önérzettel dolgozó, fizetett alkalmazottak közé, szemben a másik két tanulóval, az ügyetlen kölykökkel, akik még legkevesebb egy évig fogják ügyetlenkedéseik büntetését szenvedni a sanyarú tanulói minőségben. Kolompos Jancsi, január elsejétől segéd- ur, ügyes és megbízható alkalmazott a cipőszakmában, ezek fölött a dolgok fölött december tizenötödikétől, amikor a főnök ur a közlést tette, egészen december húszadikáig hosszasan és elégedetten gondolkozott. Ezalatt az öt nap alatt titkolgatta, félretolta és odébb csúsztatta magában azt az egyetlen kellemetlen momentumot a nagy örömben, hogy a január elsejétől esedékes segédi fizetésből a gyönyörű hatszáz havi koronából még most, karácsony előtt kérni akart előlegképpen va- 1 lamennyít a főnök úrtól. Először kétszázötven f koronára gondolt, aztán lement kétszázra, < végül megállapodott, végső és tovább semmi- 1 képpen sem soványitható összegképpen száz- I ötven koronában. 1 — Ennyire igazán nagyon nagy szüksé- 1 gém van, főnök ur, kérem szépen — mondo- i gáttá mentegetőzve magában, amikor nővek- I vő kínnal, izzadó testtel egyre folytonosabban ; gondolt a kínos jeleneire, ahogyan a főnök ] elé kell állnia a kéréssel. Mindjárt előlegkéréssel kezdeni, ez nem volt helyes és mindé- I nik segédre rossz fényt vetne az ilyen, ezt i tudta és borzasztóan pontos mérlegeléssel át 1 is érezte. < — De kérem szépen, főnök ur! -- foly- < tétté tovább az érveket, amelyek simítani, I magyarázni és esetleg meg világosítani voltak hivatva az előlegkérés súlyos okát. — Anyám- ; nak van nyolcvan koronája takarításból, körülbelül száz a mosásból, több semmi. Erre I vagyunk öten, anyám, három kistestvérem, . akikből kettő elemibe jár, a harmadik egy éve tanuló egy vasasnál és én, aki szintén nem kerestem eddig semmit. — Jó, jő, kérem, — fogja mondani a főnök, feltéve, ha nyugodtabb hangulatában lesz, — de mindjárt előlegkéréssel kezdeni mégsem való. Hogyan bízzak én magában, ha mindjárt előleget szed fel, ráveti magát a fizetésére, mint egy saskeselyü? Tudhatja, hogy csak egyedül nekem köszönheti az egészet. Egy fél évvel hamarabb szabadhattam föl, mint a törvény előírja! Azért tettem, mert megbízhatónak láttam magát, de hogy mindjárt igy hálálja meg a jóságomat, arra igazán nem gondoltam. Ha ezt tudtam volna, semmi esetre sem csináltam volna meg. Azonban úgy gondoltam, hogy a jóhirrel egy kis karácsonyi meglepetést okozok magának. Ezentúl, lássa, nem is fogom tegezni, hanem a segédeknek kijáró magázásban fogom részesíteni. De mindjárt előleggel kezdeni 1... j — Hát tetszik látni, — kapaszkodott a képzelt párbeszéd folyamán Kolompos segéd- ur a főnök szavaiba, — éppen et a karácsonyi ajándék, ami nekem is fontos. Én a magam részéről igazán meg vagyok elégedve a jó hírrel, nagyon hálás vagyok érte, de a családom, nekik szeretnék kedveskedni:... Nem gondoltam semmi különösebb ajándékra, nem is lehet ilyenről sző sem, de összeszámoltam és százötven korona a legkevesebb, amire szükségem van. Ennél kevesebbel már igazán nem tudom megszerezni anyámnak és a három gyereknek azt a kis örömet!.*. Huszonnegyedikén már úgyis karácsony van, egy hétre rá elseje, akkor az egész hatszáz esedékessé válik. Mindössze egy hétre szólna az egész előleg, ami nem nagy idő. Én tudom, hogy szörnyen csúnya dolog mindjárt ezzel kezdeni, de a szükség kényszerít rá. Aznap legalább egy jobbfajta vacsorára is telne abból, ami megmaradna a százötvenből. Anyám tegnap úgyis sírt, hogy mi lesz karácsonyra. Azt mondta, hogy az egész ünnep csak azért van, hogy a szegény ember szive megszakadjon belé. December húszadikán reggel ilyen gondokban átálmatlankodott éjszaka után azzal ment be az üzletbe Kolompos János, hogy ma már feltétlenül előáll a kéréssel. Sietve ment a havas utcákon, mert féltenie kellett ezt a kemény elhatározását. Mindennap halogatta i a cselekvést, mert az üzletben leghátul álló :! üvegkalilkába csak végsőkig feszített ere jéWinter Hermáim szénkereskedelmi r. t. POZSONY, Palacky-tér 18 Telefoa 706 ű 384 Hűi fStűeeaet niliit uákobra Olcsó napi árak — Raktár: Újvárosi pályaudvar meg az igazgatósága irodában, hogy nagyobb nyomatéket kölcsönözzön fenyegetésének, miszerint a darabot visszaveszi. Ez is alig hatott, ..Kérem, vegye vissza!“ — ez volt a válasz. Elekor Günther Mioi és Troumanin Louiis berontottak az irodába és közölték, hogy a „Víg özvegyet* okvetlenül színre kell hozni, ők meg vannak győződve sikeréről és szívesen próbálnák éjijei is. Megkezdődték tehát b. próbák, amelyek éjjel 11 dől 5-ig tartónak ... É&próba ... A második felvonás dekorációi még hiányzanak. Léon erre néhány [lampiont vásárol az ünnepi kivilágítás céljaira. A kosztümök is hiányzanak, azt sem tudja senlkri, hogy a montémegiróíak miként öltözködnek. Léon elszalad Grünfeád Alfrédhez, a két év előtt elhunyt nagy zongoraművészhez, akinél egyszer látott egy fényképet valamilyen momtenegrógi hercegtől A hangulat a színháziban igen fagyos. Csupán egyetlen kritikus jelent meg, Kárpáth a „Neues Wiener Tagíbtétt“-tóL Kairczag igazgató idegességében öt Is kidobta. Csak nagy fáradsággal sikerült a színháziba visszahur- 1 oolrn. Kárpáté az első, aki dicsérni m-erész- i ikedifc, Viilágtsdkerről azonban w&ő sem lehet Ezt csak a küllőid hozta meg, Budajpesft, Boriin. és a többi nagy vámosok. Pártéban egy Ida baleset történt. MeáJhac örökösei követeléseket támasztottak a Ifibnet- tóatákkaj szemben a személyeik éa egyes helyzetek Meiühac egyik darabjával való Ü- Mtólagos hasonlatossága miatt Egy párisi ügyvéd ügyessége révén a pert megnyertük. A „Vig özvegy** eme párisi ügyvédié Ray- mond Poincamé, a francia köztársaság toéeöb- bi elnöke veit így kezdődött pályafutásom. Mondom, igen furcsa számomra, hogy mindez huszonöt év előtt történt. Ezért nem is jubilálok. Még nem vagyok készen munkáimmá-!, még dolgozni akarok, a jubileumnak még nem érkezett el as Ideje. Nemsokára befejezem ^Fre- derik«“ dmü dalművemet, amelynek *aö- vege Goethe életéből van merítve. Operát irtaim, játékopeirAt, amelyet már régen vártak tőlem. Talán sikerült.. „ xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkáI tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténetek, ára csak 12 korona. Megrendelhető lapunk könyvosztábfábajv el léphetett be ez ügyben. Eddig nagy bánon ée meggondolatlanul céloztunk néhánykor arra az ellentétre, amelyben ő szembe érült a fennálló renddel. Most azonban még sljes joggal mellőzhettük a célozgatáshoz fel- asznáit jelzőt és nevezhettük őt keresztlevéli om« ly nevén Jánosnak Jancsi helyett. Mert nőst nehezen lélegző, izzadó és érveket gyüj- ügető egyszerű kis otpőszakmabeli alkalma- ott volt csupán, aki előleget akart kérni és eszketett ettől az akaratától. Belépett az üzletbe és munkához fogott, ^okozott szorgalommal cipelte a skatulyákat s nem mert az üveges irodaketrec felé pil- antani sem. Egyszer, sokára mégis odanézett =s fellélegzett, mert a főnök még nem volt tt. Természetesen ilyenformán erre a napra ;eserves-kinos megoldást, de mégis csak negoldást jelentett ez a körülmény. Hiába elent meg később, talán öt perccel nyolc itán a szuszogó föuök, erre a napra az előleg- :érés már elegendő akadályokkal találkozott is újabb halasztást szenvedett. De hiszen ka- ácsonyig még mindig volt három nap s erre, nint megnyugtató körülményre, jó volt gou- iolni. Hiszen még magán a karácsonyestét negelőzö napon is nyitva tartják az üzletet igészen hatig. Hány ember vásárol az utolsó nilanatokban, akiket valami eddig akadályozott. Zárás után még mindig elég ideje lesz drohan ni a bazárba, amely hétig és utána a üszereshez, aki még nyolcig is nyitva tart. A ki válogatottén összejátszó körül mélyek következtében az előleg kérés, talán nondanunk sem kell, a legutolsó lehetséges lapra tolódott el. Az a nap volt ez, amikor íste karácsonyfát gyújtanak az emberek és ehetségük szerint ajándékokat adnak egymásnak. Ezen a napon Kolompos Jancsi is zsákutcába került, mert ha akarta volna, sem Riaszthatta volna tovább az üvegkalitkába való belépést. Rengeteg vevő jött az üzletbe ezen a dél- Blőttön. Izzadva kellett hajlongania, cipelnie a skatulyákat, térdepelnie a próbáláshoz. Már ugylátsaott, hogy a tömérdek munka miatt nem is szakíthat annyi időt sem magának, hogy megkérhesse a százötven koronát. Délfelé egyre szaporodtak a vevők, az előlegkérés mindig határozottabban kezdett eltolódni a délután végső időpontja felé. Ez mégis megnyugtató érzés volt, hiszen délben, az ebédidő alatt ée utána visszajőve! a boltba még jobban elő lehetett készülni a dologhoz. Erre a gondolatra, hogy a kényes ügy megoldása délelőtt még nem időszerű, kicsit felvidult, a testéből gőzölgő meleg is eltűnt és nyugodtan, biztos kézzel tartotté a cipőket a különböző fajta kinyújtott lábak alá. ügy tizenegy óra tájban, amikor a legtöbb vevő volt az üzletben, egy gyönyörű prémbundás, fiatal urinő jött cipőt vásárolni. Kolompos János éppen végzett egy kiszolgálással. Mindenki nagyon el volt foglalva, de meg a segédi kinevezés alapján is odaugrott az urinőhöz és megkezdte a kiszolgálást Letérdelt eléje és karcsú, finom bokáját óvatosan megfogva, lehúzta a cipőjét. Remek kis cipőket hozott és ügyesen húzta fel azokat a selyemharisnyás kicsiny lábakra. Az urinő nagyon válogatós volt már a harmadik cipőt kellett felpróbáltatni véle. —Ez nem elég puha! — mondotta kényesen a harmadik cipőre is és közömbösen nézett el a sürgölődő fiú fölött — Azonnal, kérem szépen, van nekünk öífy príma Arunk! — mondotta Kolompos János és hátraszaladt az üzletben. A* üvegkalitkában a főnök ur egyedült ült és élvezettel nézte a forgalmat Kolompos Jánost egy váratlanul erőszakos elhatározás pillanatnyi ereje belőditotta a főnök kalitkájába. A félbehagyott munka felelőssége és az elszaladó alkalmas pillanat elszánt ötlete gyors cselekvésre és sebes beszédre unsrolta. Kívülről, idegenül hallgatta a saját szavait, amelyekkel as előleget kérte. A főnők a legszigorúbb hangulatában volt Felugrott ajtót mutatott és parancsolt: t— Azonnal menjen folytatni a kiszolgálást Hogyne, még mit nem, előleget! Még egyéb sem keit majd mindjárt előleggel kezdjük, nem?! Kolompos Jancsi elszédülten ment ki folytatni a kiszolgálást. Kezébe vett néhány cipődobozt és ejvitte a várakozó urinőhöz. Letérdelt eléje és érezte, hogy nem kéne cselekednie. Nyakában a karácsonnyal, összedőlt költségvetésével semmi értelme sincs, hogy tovább Is Itt dolgozzon, önuralomra és fegyelemre kényszerítve magát. Fel kéne állnia, kisétálnia az üzletből, Itthagyni az egészet. Még estig talán valahogyan helyre is lehetne ütni a dolgot, valahol kölcsönt lehetne szerezni és kiiábolna a könyörtelen ünnepből. Borzasztónak találta, hogy otthon, anyja ás a gyerekek előtt már célzást fs tett az előlegre. Í Ex beláthaiatlanul nagy könnyelműség volt éa semmi esetre sem mehet j>éoz nélkül hasa. * titkára azonban rábeszéli, azt mondván, hogy én vagyok az egyetlen, aldnbk a librettó ^fekszik*‘. Még az éj folyamán elolvastam és reggel megkértem Léomt, hogy engedje át nékem a librettót. Esté- felülivtaan Lécmt telefonon, a kagylót a zongorára tettem és ©lőjátszottam neki Vilja dalát. Egy-kettőre elkészültek a többi saámck és Léont sikerült megnyernem muzsikámnak. A. Tbe-ater au dér Wien igazgatóságát azonban kevésbé. Az első elójátszás- nál elhangzott ez a kijelentés is: „Kedves Léon, ez nem muzsika 1“ A próbákat és a darab kiállítását többé-kevésbé szabotálták. Léon végire ügyvéd kíséretében jelent | MATVJIMY lAIOlf I URAK ES EMBEREK | ZSIGA A CSALÁDBAN | 2 kötet. Ara 83. Ke. • ö ví A XIX. és XX. század kortörténeti 9, § regénye. & Kapható kladdhlvatalnnhbait. ;! iJ^OOOeOOi'JOOOOOOOOOOOOOOOOO’.’ÍOOOOC
