Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-25 / 293. (1623.) szám

24 ÍW1 december 85, wilnni •gyuttal, nehogy ez a Mit óság ebben. a kér­désben határozatot hozhasson, a maga birá- |át visszahívta. Már egy év óta folyik az eljárás a nép- sió vétség előtt aziránt, hogy es a jog sérelem repaná Itassák és hogy a tanács póíbiiTÓ kiküldése iránt intézkedjék, amint azt a trianoni szerződés elő Írja. á tanács a döntést különböző ürügy ek alatt mindeddig elkerülte, a legutóbbi ürügy a román külügyminiszter állítólagos betegsége volt, úgy hogy a birtotkiélkobzások álltéi jog­sérelmet szeévedett magyar állampolgárok a trianoni békeszerződésben biztosított ah­hoz a nyílt jogukhoz, hogy a vegyes döntő- .MWMg előtt kereshetik igazukat, minded­dig nem voltak képesek hozzájutni A revízió Kérdése Noha tehát lemondással 'kell megtál- JajpiftfliM, hogy a trianoni szerződésnek az a kevés rendielkezése, amely Magyarország ré­mére jogokat is állapit meg, a gyakorlatban sincsen végrehajtva, többi részei azonban, amelyek Magyarország sanyargatását tartal­mazzák, a légikiméliöílenébbül végrehajtat­lak, a helyzetét vigasztalannak mégsem mondhatjuk, amennyiben folyt©® és folyton ajabb jeleivel találko- mmk annak, hogy Azokat a szörnyű ig&z- Ktgöttamigokaí, amelyekkel a trianoni ©rőosakoH; szerződés Magyarországot és % magyarságot sújtja, a világ közvélemé­ny® kezdi megérteni.-ás snSnd több rokonszenwel fordul az igaiz- ságtalamil tönkretett Magyarország fe'lé. Nőm mi magyarok, hanem angliai, amerikai, .svájci, hollandi ári és más nemzetek poliiíitku- saá mtadsűrübben hangoztatják a revízió szükségességét, amely különben a né ószö­vetségi paktum 19. szakasza szerint nemcsak megengedheitő, hanem szükségképpen ed- Wwt&eaeudő jövendő. A lázadó Szent-ünnepe Mai DARKÓ ISTVÁN Huszonöt esztendőm Elmondja Lehár Ferenc s,FiEPcsáimfe tűnik ifiéi nekem, hogy első operettem, a „Bécsi asszon yok4* bemuta­tója óta már huszonöt-esztendő telt 'eh Élén­ken emlékeseim még arra, hogy milyen nagy izgalmai okozott számomra Girandi fellépése ^ fősrerepbea. Nagyon büszke voltam ugyan erre, azonban a dolognak volt, egy 'bibije. Megbízást kaptam, hogy írjak szerepet a nagy és híres Girandii szájmára és _ — soha­sem láttam ót. Csodás dolgokat meséltek ne­kem erről a pompás művészről, én azonban nem árulhattam el, hogy sohasem láttam, mivel katenakaTTnesteri beosztásom állau- dóajB távol tartott Bécsi ól. Nem árulhattam ezt el, mivel nagyon félteim attól, hogy a szö­vegkönyvet akkor elveszik tolom. Hogyan is írhatna Girairdl számára szerepet olyan- valaki , aki még sohasem látta őt? Azonban mindem jól ment és amikor az egyik próbán dalaimat ettől a Medheteffltetn emlékű szí­nésztől hallottam, egészen, oda voltam. így kezdődött pályafutásom. Még a „Víg özvegy** sem igérkezetí viMgsikerniek, Legalább is ©leállté nem Léon Victor szövegkönyve eredetileg nem h az én számomra készült. Azonkívül akkori bán kissé feszült lábon állottunk egymással SUpfimíncrpír <n Thiftnitpir íit? íter Wip.n mkkorr December tizenötödikén, kilenc nappal a ' szent ünnepek előtt, a lázadói, névszeriut Ko- . lompos Jancsit az üzletből az irodába hívta a i főnöke és közölte vele, hogy január elsejétől kezdve felszabadittatja, de segédi minőségben havi hatszáz koronáért továbbra is alkalma­zásában tartja. Az iroda az óriási hosszúkás i üzlethelyiség leghátsó sötét szögletében volt, ! egy üvegesoidalu, nagy szekrény, amelyben ! fi levelező kisasszony, a Weriheim-szekrény és a rekkenő hőség felett a főnök úrral szö­vetkezett pénz uralkodott. A lázadó, azaz Ko- i lompos Jancsi a hir hallatára majdnem az iroda üvegoídalán keresztül távozott az üzlet- ; be. Szokásos uszómozduiataivai csapkodta j maga mellett a két kezét és elfelejtett köszo- ■■ aetet mondani a főnök urnák, aki pedig ezt : slvárta volna. i — No, no, csak semmi szeleskedés! — szuszogta a levelekkel telerakott Íróasztal és a karosszék közé beszorult kassai. — Eredj ki §s ezentúl még jobban becsüld meg magadat! A lázadó, tehát a felszabadulás szelétől megcsapott kisinas kikalimpált az üzletbe, ihol cipővel látta el Balog és Társa az embe- ’eket. Billenő kis székekre ültették itt a vevő­cet eléjük sámlit tették, az alkalmazottak le- érdeltek és a cipőket egymásután próhálgat- :ák a vevők lábára. Mennyi mindenféle, egy­mástól különböző, csodálatraméltó lábat lehe­tett itt látni. A láb formájából, a harisnya mi­nőségéből, mindenből rá lehetett következtet­ni arra, hogy a vevő könnyen adja-e ki a pén­zét vagy nehezen, alkudni fog-e, vagy szó aélkül fizet, magasabb árat kell-e mondani i rendesnél, vagy a pontos kalkulációval lé­iét dolgozni. A tanulónak ezeket is el kellett sajátítania, nemcsak a cipők ügyes kézben­tartását, szolid felhúzását a lábra és a próbá­lás egészen tapintatos keresztülvitelét. A ta­nuló sokáig ügyetlenkedett, mert hol a tyúk­szemet. nem vette tekintetbe, bog a cipóim­ról tartotta ferdén, miközben becsikarta a vevő lábát. Különösen az ügyetlenebb tanulók nem Indiák elsajátítani a cipők szolid felhúzását a lábakra, de végképpen csődöt mondott a tu­dományuk, ha kényesebb urinő jött az üzlet­be, akinek a selyemharisnyás lába olyan volt, mint egy fluszpapirba csomagolt piskóta. A segédurak ilyenkor ellóditották az útból aj tanulót és maguk siettek kiszolgálni az urinőt. Kolompos Jánosi, akiről most szó van, a se­gédurak igyekezetében éles szemmel valami egyebet is felfedezett, mint a Balog és Társa cég érdekeinek a védelmét. A segédurak szakszervezeti emberek voltak, már azért sem lehetett a kövér főnők érdeke egyszer­smind az 6 érdekük is. Hanem — és itt még tágabbra nyílt a tanuló, azaz Kolompos Jancsi szeme — a finom urinöket sokkal kelleme­sebb volt cipővel kiszolgálni, mint a csúf, nagy lábú, sokszor össze-vissza stoppolt és nem is egészen tiszta harisnyával jelentkező öregebb férfivevőket. A segéd urak tehát ezért tolongtak a fiatalabb nők felé és ezért nem engedték még a legügyesebb tanulót, azaz Kolompos Jancsit sem ehhez a munkához. Pedig az előbbi magyarázat szerint éppen őt lehetett minden felügyelet nélkül felhasznál­ni a legnehezebb kiszolgálásoknál is, annyi ügyességet tanúsított. Éppen ezért kellett odakerülnie január elsejétől az önérzettel dol­gozó, fizetett alkalmazottak közé, szemben a másik két tanulóval, az ügyetlen kölykökkel, akik még legkevesebb egy évig fogják ügyet­lenkedéseik büntetését szenvedni a sanyarú tanulói minőségben. Kolompos Jancsi, január elsejétől segéd- ur, ügyes és megbízható alkalmazott a cipő­szakmában, ezek fölött a dolgok fölött de­cember tizenötödikétől, amikor a főnök ur a közlést tette, egészen december húszadikáig hosszasan és elégedetten gondolkozott. Ezalatt az öt nap alatt titkolgatta, félretolta és odébb csúsztatta magában azt az egyetlen kellemet­len momentumot a nagy örömben, hogy a január elsejétől esedékes segédi fizetésből a gyönyörű hatszáz havi koronából még most, karácsony előtt kérni akart előlegképpen va- 1 lamennyít a főnök úrtól. Először kétszázötven f koronára gondolt, aztán lement kétszázra, < végül megállapodott, végső és tovább semmi- 1 képpen sem soványitható összegképpen száz- I ötven koronában. 1 — Ennyire igazán nagyon nagy szüksé- 1 gém van, főnök ur, kérem szépen — mondo- i gáttá mentegetőzve magában, amikor nővek- I vő kínnal, izzadó testtel egyre folytonosabban ; gondolt a kínos jeleneire, ahogyan a főnök ] elé kell állnia a kéréssel. Mindjárt előlegké­réssel kezdeni, ez nem volt helyes és mindé- I nik segédre rossz fényt vetne az ilyen, ezt i tudta és borzasztóan pontos mérlegeléssel át 1 is érezte. < — De kérem szépen, főnök ur! -- foly- < tétté tovább az érveket, amelyek simítani, I magyarázni és esetleg meg világosítani voltak hivatva az előlegkérés súlyos okát. — Anyám- ; nak van nyolcvan koronája takarításból, kö­rülbelül száz a mosásból, több semmi. Erre I vagyunk öten, anyám, három kistestvérem, . akikből kettő elemibe jár, a harmadik egy éve tanuló egy vasasnál és én, aki szintén nem kerestem eddig semmit. — Jó, jő, kérem, — fogja mondani a fő­nök, feltéve, ha nyugodtabb hangulatában lesz, — de mindjárt előlegkéréssel kezdeni mégsem való. Hogyan bízzak én magában, ha mindjárt előleget szed fel, ráveti magát a fi­zetésére, mint egy saskeselyü? Tudhatja, hogy csak egyedül nekem köszönheti az egé­szet. Egy fél évvel hamarabb szabadhattam föl, mint a törvény előírja! Azért tettem, mert megbízhatónak láttam magát, de hogy mind­járt igy hálálja meg a jóságomat, arra igazán nem gondoltam. Ha ezt tudtam volna, sem­mi esetre sem csináltam volna meg. Azonban úgy gondoltam, hogy a jóhirrel egy kis kará­csonyi meglepetést okozok magának. Ezentúl, lássa, nem is fogom tegezni, hanem a segé­deknek kijáró magázásban fogom részesíteni. De mindjárt előleggel kezdeni 1... j — Hát tetszik látni, — kapaszkodott a képzelt párbeszéd folyamán Kolompos segéd- ur a főnök szavaiba, — éppen et a karácsonyi ajándék, ami nekem is fontos. Én a magam részéről igazán meg vagyok elégedve a jó hírrel, nagyon hálás vagyok érte, de a csalá­dom, nekik szeretnék kedveskedni:... Nem gondoltam semmi különösebb ajándékra, nem is lehet ilyenről sző sem, de összeszámoltam és százötven korona a legkevesebb, amire szükségem van. Ennél kevesebbel már igazán nem tudom megszerezni anyámnak és a há­rom gyereknek azt a kis örömet!.*. Huszon­negyedikén már úgyis karácsony van, egy hétre rá elseje, akkor az egész hatszáz esedé­kessé válik. Mindössze egy hétre szólna az egész előleg, ami nem nagy idő. Én tudom, hogy szörnyen csúnya dolog mindjárt ezzel kezdeni, de a szükség kényszerít rá. Aznap legalább egy jobbfajta vacsorára is telne ab­ból, ami megmaradna a százötvenből. Anyám tegnap úgyis sírt, hogy mi lesz karácsonyra. Azt mondta, hogy az egész ünnep csak azért van, hogy a szegény ember szive megszakad­jon belé. December húszadikán reggel ilyen gon­dokban átálmatlankodott éjszaka után azzal ment be az üzletbe Kolompos János, hogy ma már feltétlenül előáll a kéréssel. Sietve ment a havas utcákon, mert féltenie kellett ezt a kemény elhatározását. Mindennap halogatta i a cselekvést, mert az üzletben leghátul álló :! üvegkalilkába csak végsőkig feszített ere jé­Winter Hermáim szénkereskedelmi r. t. POZSONY, Palacky-tér 18 Telefoa 706 ű 384 Hűi fStűeeaet niliit uákobra Olcsó napi árak — Raktár: Újvárosi pályaudvar meg az igazgatósága irodában, hogy nagyobb nyomatéket kölcsönözzön fenyegetésének, miszerint a darabot visszaveszi. Ez is alig hatott, ..Kérem, vegye vissza!“ — ez volt a válasz. Elekor Günther Mioi és Troumanin Louiis berontottak az irodába és közölték, hogy a „Víg özvegyet* okvetlenül színre kell hozni, ők meg vannak győződve sikeréről és szívesen próbálnák éjijei is. Megkezdődték tehát b. próbák, amelyek éjjel 11 dől 5-ig tar­tónak ... É&próba ... A második felvonás dekorációi még hiányzanak. Léon erre né­hány [lampiont vásárol az ünnepi kivilágítás céljaira. A kosztümök is hiányzanak, azt sem tudja senlkri, hogy a montémegiróíak miként öltözködnek. Léon elszalad Grünfeád Alfréd­hez, a két év előtt elhunyt nagy zongora­művészhez, akinél egyszer látott egy fény­képet valamilyen momtenegrógi hercegtől A hangulat a színháziban igen fagyos. Csupán egyetlen kritikus jelent meg, Kárpáth a „Neues Wiener Tagíbtétt“-tóL Kairczag igaz­gató idegességében öt Is kidobta. Csak nagy fáradsággal sikerült a színháziba visszahur- 1 oolrn. Kárpáté az első, aki dicsérni m-erész- i ikedifc, Viilágtsdkerről azonban w&ő sem lehet Ezt csak a küllőid hozta meg, Budajpesft, Bor­iin. és a többi nagy vámosok. Pártéban egy Ida baleset történt. MeáJhac örökösei követeléseket támasztottak a Ifibnet- tóatákkaj szemben a személyeik éa egyes helyzetek Meiühac egyik darabjával való Ü- Mtólagos hasonlatossága miatt Egy párisi ügyvéd ügyessége révén a pert megnyertük. A „Vig özvegy** eme párisi ügyvédié Ray- mond Poincamé, a francia köztársaság toéeöb- bi elnöke veit így kezdődött pályafutásom. Mondom, igen furcsa számomra, hogy mindez huszonöt év előtt történt. Ezért nem is jubilálok. Még nem vagyok készen munkáimmá-!, még dol­gozni akarok, a jubileumnak még nem érke­zett el as Ideje. Nemsokára befejezem ^Fre- derik«“ dmü dalművemet, amelynek *aö- vege Goethe életéből van merítve. Operát irtaim, játékopeirAt, amelyet már régen vár­tak tőlem. Talán sikerült.. „ xx 100 oldalon, csodás illusztrációkkáI tarkítva, finom kiállításban, kötve jelent meg a Tapsifüles nyuszika és egyéb csodatörténe­tek, ára csak 12 korona. Megrendelhető la­punk könyvosztábfábajv el léphetett be ez ügyben. Eddig nagy bán­on ée meggondolatlanul céloztunk néhány­kor arra az ellentétre, amelyben ő szembe érült a fennálló renddel. Most azonban még sljes joggal mellőzhettük a célozgatáshoz fel- asznáit jelzőt és nevezhettük őt keresztlevéli om« ly nevén Jánosnak Jancsi helyett. Mert nőst nehezen lélegző, izzadó és érveket gyüj- ügető egyszerű kis otpőszakmabeli alkalma- ott volt csupán, aki előleget akart kérni és eszketett ettől az akaratától. Belépett az üzletbe és munkához fogott, ^okozott szorgalommal cipelte a skatulyákat s nem mert az üveges irodaketrec felé pil- antani sem. Egyszer, sokára mégis odanézett =s fellélegzett, mert a főnök még nem volt tt. Természetesen ilyenformán erre a napra ;eserves-kinos megoldást, de mégis csak negoldást jelentett ez a körülmény. Hiába elent meg később, talán öt perccel nyolc itán a szuszogó föuök, erre a napra az előleg- :érés már elegendő akadályokkal találkozott is újabb halasztást szenvedett. De hiszen ka- ácsonyig még mindig volt három nap s erre, nint megnyugtató körülményre, jó volt gou- iolni. Hiszen még magán a karácsonyestét negelőzö napon is nyitva tartják az üzletet igészen hatig. Hány ember vásárol az utolsó nilanatokban, akiket valami eddig akadályo­zott. Zárás után még mindig elég ideje lesz drohan ni a bazárba, amely hétig és utána a üszereshez, aki még nyolcig is nyitva tart. A ki válogatottén összejátszó körül mé­lyek következtében az előleg kérés, talán nondanunk sem kell, a legutolsó lehetséges lapra tolódott el. Az a nap volt ez, amikor íste karácsonyfát gyújtanak az emberek és ehetségük szerint ajándékokat adnak egy­másnak. Ezen a napon Kolompos Jancsi is zsákutcába került, mert ha akarta volna, sem Riaszthatta volna tovább az üvegkalitkába való belépést. Rengeteg vevő jött az üzletbe ezen a dél- Blőttön. Izzadva kellett hajlongania, cipelnie a skatulyákat, térdepelnie a próbáláshoz. Már ugylátsaott, hogy a tömérdek munka miatt nem is szakíthat annyi időt sem magának, hogy megkérhesse a százötven koronát. Dél­felé egyre szaporodtak a vevők, az előlegké­rés mindig határozottabban kezdett eltolódni a délután végső időpontja felé. Ez mégis megnyugtató érzés volt, hiszen délben, az ebédidő alatt ée utána visszajőve! a boltba még jobban elő lehetett készülni a dologhoz. Erre a gondolatra, hogy a kényes ügy meg­oldása délelőtt még nem időszerű, kicsit fel­vidult, a testéből gőzölgő meleg is eltűnt és nyugodtan, biztos kézzel tartotté a cipőket a különböző fajta kinyújtott lábak alá. ügy tizenegy óra tájban, amikor a leg­több vevő volt az üzletben, egy gyönyörű prémbundás, fiatal urinő jött cipőt vásárolni. Kolompos János éppen végzett egy kiszolgá­lással. Mindenki nagyon el volt foglalva, de meg a segédi kinevezés alapján is odaugrott az urinőhöz és megkezdte a kiszolgálást Letérdelt eléje és karcsú, finom bokáját óvatosan megfogva, lehúzta a cipőjét. Remek kis cipőket hozott és ügyesen húzta fel azokat a selyemharisnyás kicsiny lábakra. Az urinő nagyon válogatós volt már a harmadik cipőt kellett felpróbáltatni véle. —Ez nem elég puha! — mondotta ké­nyesen a harmadik cipőre is és közömbösen nézett el a sürgölődő fiú fölött — Azonnal, kérem szépen, van nekünk öífy príma Arunk! — mondotta Kolompos Já­nos és hátraszaladt az üzletben. A* üvegka­litkában a főnök ur egyedült ült és élvezettel nézte a forgalmat Kolompos Jánost egy vá­ratlanul erőszakos elhatározás pillanatnyi ereje belőditotta a főnök kalitkájába. A fél­behagyott munka felelőssége és az elszaladó alkalmas pillanat elszánt ötlete gyors cselek­vésre és sebes beszédre unsrolta. Kívülről, idegenül hallgatta a saját szavait, amelyekkel as előleget kérte. A főnők a legszigorúbb hangulatában volt Felugrott ajtót mutatott és parancsolt: t— Azonnal menjen folytatni a kiszolgá­lást Hogyne, még mit nem, előleget! Még egyéb sem keit majd mindjárt előleggel kezd­jük, nem?! Kolompos Jancsi elszédülten ment ki folytatni a kiszolgálást. Kezébe vett néhány cipődobozt és ejvitte a várakozó urinőhöz. Letérdelt eléje és érezte, hogy nem kéne cse­lekednie. Nyakában a karácsonnyal, összedőlt költségvetésével semmi értelme sincs, hogy tovább Is Itt dolgozzon, önuralomra és fegye­lemre kényszerítve magát. Fel kéne állnia, kisétálnia az üzletből, Itthagyni az egészet. Még estig talán valahogyan helyre is lehetne ütni a dolgot, valahol kölcsönt lehetne sze­rezni és kiiábolna a könyörtelen ünnepből. Borzasztónak találta, hogy otthon, anyja ás a gyerekek előtt már célzást fs tett az előlegre. Í Ex beláthaiatlanul nagy könnyelműség volt éa semmi esetre sem mehet j>éoz nélkül hasa. * titkára azonban rábeszéli, azt mondván, hogy én vagyok az egyetlen, aldnbk a librettó ^fekszik*‘. Még az éj folyamán elolvastam és reggel megkértem Léomt, hogy engedje át nékem a librettót. Esté- felülivtaan Lécmt telefonon, a kagy­lót a zongorára tettem és ©lőjátszottam neki Vilja dalát. Egy-kettőre elkészültek a többi saámck és Léont sikerült megnyernem mu­zsikámnak. A. Tbe-ater au dér Wien igazga­tóságát azonban kevésbé. Az első elójátszás- nál elhangzott ez a kijelentés is: „Kedves Léon, ez nem muzsika 1“ A próbákat és a darab kiállítását többé-kevésbé szabotálták. Léon végire ügyvéd kíséretében jelent | MATVJIMY lAIOlf I URAK ES EMBEREK | ZSIGA A CSALÁDBAN | 2 kötet. Ara 83. Ke. • ö ví A XIX. és XX. század kortörténeti 9, § regénye. & Kapható kladdhlvatalnnhbait. ;! iJ^OOOeOOi'JOOOOOOOOOOOOOOOOO’.’ÍOOOOC

Next

/
Oldalképek
Tartalom