Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-25 / 293. (1623.) szám

I t$67 d©e«nri>«r 25. vasárnap. <MW<SMt/V\AfiÍ!AIt'HfRLAE I 25 A VILÁG URA — REGÉNYVÁZLAT — Irta: SZIKLAI FERENC Letérdelt az urinő elé és botorkáló kéjr lel nyújtotta a cipőt. Maga sem értette ezt a cselekedetét. Ahelyett, hogy kiróhatnia az üz­letből, tovább folytatja a munkát, amelyről kl- derüU, hogy semmi jót sém hoz az emberre- ■Maradék jóhiszeműséggel kapaszkodott az urinő kiszolgálásába, az alárendeltség uyu- gödi érzése utAn kapkodott, az ulárj az érzés után, amellyel még alig előbb is tervezgetve nézett az előlegkérés elé. Belévágott a gondolat, hogy már utána van és nem kapott. Elszédüit ée eMacsa'Odolt i a szive, ahogyan nagy fájdalmaknál az égé-i szén a fizikai érzésig emelkedni szokott. A j hundás, karcsú urinő bólintott és azt mondta,; hogy ez a cipő 30 lesz. Magasabbra tette a ke- j .resztbe fok le tett lábát és rövid szoknyája alól rózsászinó fehérnemű villant elő. Látnj lehe­tett, ahogy térden félül a harisnyáját átkap­csolják kétoldalról a harisnyatartó kapcsai. A harisnya vége fölött egy tenyérnyi részen maga a finom, sima bőre barnállott. A rózsa* szinü k.rep'pdesin csak azután következett szabadon és lengén a vastagodó lábszár fölött. Kolompos János még mindig térdelt és mereven bámult maga elé. Egymásra tolódó hullámokban zuhanták él agyában és újra megizzadt testében á gondolatok, hogy tulajdon* képpeii neki, mint segédnek erre, az ilyen dolgokra ezentúl joga is lesz. Ezek pénzzel js megközelíthető doigók, elsején fjedig hat száz koronát fog egyszerre kézhez kapni. Megkiü- zottán ijedt fel arra, hogy az előleget nem kapta meg. Letiporva, további szolgai mun­kára kényszerűvé csak távolról nézheti mind­azt, amire az ünnep kötelezi az embert $ ami­re az előleg módot adott volna. Az elkeseredés megzavarta s ahogy az urinő fel akart állni, odakapott a lábához- Jobb kezével az alsó lábszárát, báljává! a tér­de fölötti csupaszságot markolta meg vaskap­csos ujjakkal. —- Jaj! Disznó! — síkoltotta az urihőlgy, mellen rúgta Kolompost és kitört a botrány. Mindenki odanézett, a főnök szuszogva sza­ladt ki a kalitkából 3 amikor megtudta, hogy mi történt, nyákon ragadta Kolompost Aszt­másán, elfúlva ordította, miközben a oég jő hírnevét féltve, majdnem a guta talpai alá feküdt*. — Igen, disznó, alávaló, előleget kértél, így háláltad meg a jóságomat! Már nem magázta Kolompos Jancsit ha­nem megragadta s mivel az sápadt, gyenge és magával olyan tehetetlen volt mint egy kis­gyerek, odacipelte az üzlet ajtajához és ki­vágta az utcája. Akik látták, azt hitték, hogy valami csomagot dobtak ki az üzletből. Kó~ lompos János, aki most már nem volt sem «egédur, sem lázadó, hanem tényleg valami csomagféle, egy darabig s főidőn heveri, az­tán fel tápás zkodott és vánszorogva indult haza a Szent-ünnep örömei elé siető emberek között Barátnők közt. Milyen változáson mentél át, — Mit csi­náltál az arcoddal*? — Hiszen előbb oly szep­lős, mitesZeres és zsíros volt 1% mórt mennyi re megszépültél, hogy tiszta az arcbőröd. Hát neked megmondom, őszintén szólva te is rászorulsz, neked sem légjobb az arcod Az Iza kozmetikai intézetet, Bratislava, Steía* níková 19. többen ajánlották és tényleg rövid kezelésük után már olyan jó eredmény volt, hogy magam is meglepődtem. Nem is hit­tem volna, hogy oly könnyen szabadulok régi archibáimíől. Most már csak Iza toiletté garni­túrát használok Kcs. 47.-ért és mondhatóm rendkívül meg vagyok elégedve. Ajánlom, ke­resd fel rögtön az intézetet, a te archibáid is kezelésre szorulnak. Tudod, hogy a távolság miatt lehetetlen­ség kezelésre bejárnom. — Az intézet mindenfelé küld minden arc-hibára megfelelő garnitúrát, pontos utasí­tással, utánvétellel - Mitesszer* pórus, pattanás ellen garnitúra ...... . Kcs 37.— Szeplő és májfolt ellen garnitúra . Kcs 37— Vörös orr. arc, kázók ellen garh. Kcs 37.— Arcmasszás ráncok karikák ellen Kcs 77,— Börujitö garnitúra 4 perc alatt le­hámlasztja a bőrt s olyan lesz, mVi é.z üde pyevn -'- '-uyé . Kcs 120.— Hajtalaniíó garnitúra .1 perc alatt, leveszi a hajat, énnél jobb 20 év múlva sem lesz 1 ...... . Kcs 37.— Kebelápoló, fejlesztő garnitúra . Kés 1-20.— Folyékony láthatatlan email, cso­dásán szépit Kcs 77.— Toilette garnitúra, csodás hatású 5 preparátumból . Kcs 47-től 200 Kcs-ig Iza kozmetikai intézet Bratislava, étefanikoVa 19., II. _ - - ________________L-:---­Sy fiBidoioge Dr. Kelte «e!őtt a orígal, frankfurti ét berlini bSrkliattrik tanársegédje és másódorvosa El. VodlCMova 31. ncéhm. Wassermann vizsgálat!'' "loóoaooooooooeoooaooepofliBOQQOoy A meadon; ée vsatfangtoni oairtagvizsgálók egyezerre adtak bírt az Öphiudhu* cedlkgképben fpltiiat uj üstökösről- Renard ur, 4 meudoni osil- lagá&s, * .Jteaard omikron" elnevezést ajánlotta, Mac Yensey, a washingtoni, n A4ac béta" nevet Mindkettő az elsőséget Vitatta a fölfedezésben « körömsEakadtig ragaszkodott a keresri-apairigihoz. Renard nr arra hivatkozott, hogy föltétlenül övé a fölfedezés érdeme, mert teljes 11 őrs. ‘28 pert és 8Q másodperecéi hamarább vette észre az égbolto­zat uj kalandorát, Mae Yereev ur azzal küzdött az igaza mellett, hógy ez tisztára helyzeti előny, mert abban az időben Amerikában nappal lóvén, nem is figyelhette a csillagos eget, de ő már az Ophiu* cinus csillagkép rendellenességeiből régen sejtette te hitte, hogy ott egy uj oeiilagvilág van keletke­zőben- Amíg a vita csak a csillagászati szaklapok - ■bán folyt az életbevágó fontos kérdésről, hogy* a világmindenség újszülöttjét ki adoptálja fiának, a nagyközönség nem törődött az egésszel, hiszen a legnagyobb világlapok iis legföljebb kétsoros napi- hirben emlékeztek meg róla, amint azonban köze­lebb és közelebb futott az uj csillag a földhöz, úgy üőtt egyre nagyobb szenzációvá. A kétsoros napi- hírből kót-hárómhaeábos riporttá avanzsált a nagy eset A tudósok két pártra szakadtak, meudoni pártra és washingtoni pártra, szenvedélyes, szen- vedély.eskedő tollhareck ostromolták egymás had* áálássit, melyekben az ó és az uj világ maga is megkapta a maga sebeit Csak úgy röpködtek a osülágászati műszavak: parallaxis, fényév, nap tá­volság, amiket a kutya sem értett de a kávéházi ■ujságezirvaósok, ákik tegnapelőtt született vezérkart főnökök voltak, tegnap még valutaszakértőik, majd 'közgazdászok ás népszöveteégl tanácsosok, egy­ezerre asztróifizikusok és asztrokéiníkusok lették. Mindennap uj szenzáció! — Vita folyt az üstökös alakjáról, kémiai összetételéről, pályájáról, gyor­saságáról, —' bár még az obszervatóriumokon M- vül senki sem. lattá őt, Nem csoda, ha ilyen izgató el örmények után, mire a csillag a puszta emberi szemnek is látha­tóvá lett, valódi tömeghisztéria keletkezett a nyo­mában- Az emberek ezerszám vándoroltak a ma­gas hegyekbe, mintha azzal a pár száz méterre! megközelíthették volna a kilomótermilliárdokra levő jCK'ewényt. Prófétáik támadtak, akik háborút, dőgvesnt jósoltaik * bühbánatra. biztattak az embe­riséget. Mikor aztán Renard ur kipáttantotta szá- aütásaiuak és megfigyelése,inék eredményét, hógy az üstökös hiperbolánál vaja március másodikón ÍS h"4S perc és 26 másodperckor metszi a föld pá­lyáját s az üstökös anyaga a spéktrálanaKsis csal­hatatlan bizonysága szerint ciángáz, a próféták egy­szerre a világ végét kezdték hirdetni Persze azon­nal jött az ellenvélemény WashingtonbóL Renard ur 0J3 mnáeodpercet tévedett a számadásaiban, amiből az következik, hogy az üstökös csak súrolja a föld légkörét, 3 ciángáz oly kis mértékben ve­gyül a levegőbe, hogy komolyabb bajokat nem okoz, a nagy világégésből semmi sóm lesz, legföl­jebb fel ejthet ötlen látványt fog nyújtaná a még soha eddig nein éfitíelt. sűrűségű xneíeórhuJlásí — Renárd ur sarlatán, Rehard ur kómóly tudomány helyett középkori babonáknak ad tápot, Renard ur •bolondok hazába való! Renard ur sem hagyja magái viBezakerit! a vádakat Mac ur nyakába s komoly szóval hívja föl aj emberiséget, ne bízza él magát csalók szavában,, de védekezzék a komoly veszedelem ellen. — Hogy?! Hogy?! — Izgat a nagy kérdés az újságokban.. Gárinaszka! lesz a jelező. A gáz- maszka körül egész irodalom támad- M'lyen le­gyen a szerkezete? Mi legyen a szűrője? Kisbérié- fék és számítások ezreket f oglaik ózta in ak. Akad­nak elméleti emberek, akik kiszámítják, hogy az emberiség számára lehetetlen külön-kfifön gáz- maszkákat készíteni- Tömegszáixőkké kell átala'ki- táni a templomokat, színházakat, nagyobb terme­ket, hermetikusan elzárni őket a gázömlés ellén. Trösztök és sznmdíkáfrusok alakulnak. Uj elméletek keletkeznek, hogy itt as a!kdöm az emberi faj megnemesitéséíe. A mentőakcióiból ki kell zárni a betegeket, bűnözőket, hógy március másodika az uj, megnemesedett ember születésnapja legyen. GoMhand Ádám ur, a bécsi konjunktúralovag, miután a frankkontreminben elvesztette á hadi­szállításon ínyért mílliárdjait, uj kereseti lehető- séget romátok Egy elzüllöít zsenivel megcsinál- tátja a „valódi, csalhatatlan" gázmaszka modelljél három példányban « prezentálja Renard urnák Renard ur éppen a dolgozószobájában van elme rülve számításaiba, melyekkel halálos csapást akaj mérni a washingtoniakra, Goldihand urat a lánya fogadja. Gyönyörű húszéves teremtés Éva, apjá nak egyetlen támasaa 4 fél világ ellen, az embe rieég megmentése érdekében ri-vott harcában, i kopaszodó üzletember, aki pedig jobb időkbe! nem sajnált semmi pénzt, hogy megszerezzen ma gának mindent, amit az élet női szépségben nyuj : tani tud, lángra gyűl a szépséges teremtés láttán s elhatározza, hogy mindent megtesz a megmenté sére. A temperámentumos lány kijelenti Goldham nr ömlengéseire, hogy ha egyedül volna a földön akkor tálán... Pokoli terv támad Goldihand lel kében. CSeak három embert ment meg. Az örege kegyeletből, a leányt’ hogy az övé lehessen s ön magát. A gründoláea olyan „link" üzem. Világ reklámmal dolgozik. Százezerszám fut be a meg rendélés és előleg, mert mindenki tél, hogy elké .sik, dé a sok pénzí mind elúszik Goldhand ur ke zén. Amerika ie munkába áll, — A gázárasak* őrület neki nem üzlet, a nyersanyag máshonnan kel] a gyártáshoz,, a pénz mind oda ömlik, Ame- 1 rika gazdasági válság elé néz. Egész propagaada- oertályokat küld Európába, lapokat alapit, a „ha- t bona" ellen. A közönség az iszonyú zavarban egész r fejét veszik Kitör a társadalmi káosz kísérő jelen­sége: a féktelen élvhajhászat. Orgiák, végnélkül t tobzódások. A hatóság tehetetlen. A sötétség em- f herei még fokoznák a zavart. Könnyelműség és ci­nizmus lesz ur a lelkeken­A kritikus napra minden lokálban, minden táncteremben „Üstökös", „Világvége" bálokat tar­tanak, hiszen faraangutóljára esik. Goldhand ur meghívja Renard urat ée Évát a legnagyobb mulatságra, a Grand Operába. Tolongó 1 tömeg. Fantasztikus kosztümök. Az álarc: gáz- 1 maszka. Alig egy-kettő a Goldhand Ádámrtóle, •; „valódi, osalhfítatlan", a többi otthonkésjüít divat- < cikk. Tréfa, gúny, melyet a hitetlenség alkotott Ceak Goldhand ur tudja, hogy az öeeaee köri há^- ] rom az igazi. Beavatja a titokba a tudóst !#. És j annak lelkében föltárnád a káröröm. Igen! Ezt ér- ; demli az ember, aki a legnagyobb dolgot, az életét 1 ia kicsibe veszt Aki gúnyt üz az önzetlen, tiszta : tudom árnyból Közben az üstökös gigantikussá nőtt. Már nem is csillagalaki, mint egy nappali erősségű, de kék fényt árasztó felhő fekszik az -égen. Percről-percre : nőj. A napokkal ezelőtt már megindult meteorhul­lás, mint egy jégeső. Élénk sárga sugarakkal cik- I kázik a kék fényben. Tíz óra. A tudós és leánya mérhetetlen izgalommal nézik a kavargó képet. 1 Csupa élet, csupa fékevesztett jó kedv — és egy óra múlva vége mindennek! —1 z jazz-band lármája gyönge zsongás a falókon is áttörő leírhatatlan sistergésben, Azért az ernbér mulat. Az utcákon 3 kintezorultak íiürü tömege hullámzik. 23 óra 40 perc! — Föl a gázmaszkát! — súgja Renard ur a leányának és Goldhand urnák. Az utolsó 9 é» fél­perc az örökkévalóság — nekik- A, többi mit tö­rődik az idővel, 28 óra 19 perre. Iszonyú zugás. — A meteorok kopogása, mini egy pergőtűz. A villany elalszik * teremben, mert a tűzesőben kigyúrt a villany telep. Iszonyú pánik. -- Egy fájdalmas ordítás reszket- teti meg a falakat Árián minden elhal. A véss* lámpák, kísérteti sárga fényében embert testek v©- naglanak. A három íJetbeumaradt köztük. Az őrü- j let határán. Árián —- csend. Kísérteti oeand. És a tudós fojt ottan, szédülten áll föl a halott tömeg \ fölé, A zugás halkuL Távolodik- A veszély elmúlt Léveszi a gázma szírit és bészélni kend: — Leányom! — Fiam! Gyönge sóhaj a válasza — Ide, ide hozzám! ™ A hullateagerbőií tét bódult alak. emelkedik ki s vánszorog « kísérteti alakhoz. — így! Megvagyunk. Az uj élet tiszta forrása! As uj Ádám ée uj Éva! Én már csak arra való va­gyok, hogy- gyönyörködjem az uj paradicsomban.! Mit hallgattok? örüljetek. Minden a mienk! A tie* ték. A féjlfett kultúrájú nagy világ! Az egész föld! Minden a tfeték! őrök tavaszban élhettek. Ari a helyet választhatjátok rajta? amelyiket akarjátok- Mért nincs többé ember! Csak eszmék maradtak- A világién tartó hármas egy erő A tudás (itt ma* gára mutatott), a praktikum (ez Goldhand urnák szólt) és a szépség (ez Vélt Éva)! A világ uraivá lettünk! Gyerünk innen, ki as uj világba, az uj” életbe, a. tisztába, a mienkbe! Mire kihapaüodotf, 4 világ araiból három te­hetetlen, szerencsétlen ember lett, A nagy láztól, a mérhetetlen izgalomtól megviselten, holtfáradían Szöktek a város falai közül. Mindenütt pusztulás, mindenütt görcsösen eltorzult hullatömegek. Égő liáza'k, melyeket nem olt senki. A. szálloda kapu­jában torlasz: portáé, ezaba.pineór, az egész sze­mélyzet ölt fekszik holtan. És hárman fantasztikus jelmezekben — a tudós csúcsos, csillagos süveg­ben. talárban, mint egy középkori asztrológus, Adám és Éva, stilszorüen, párdiuobőrruihában, szan­dálban, fejükön koszorú dideregve, félmeztele­nül rohantak el a puéÉttűás képátőL Ki, a szabad­ba, a hegyek közé, ahová nem kíséri őket a bor­zalmak valósága, A hegyoldalban sötét bánya odú. belőle kris- tálypaíak csörgedez. A természet semmit sem szenvedett a pusztulástól Ée az uj Ádám-Éva 4 a magát szánté teremtőjüknek képzelő „tudás" ide­genek benne. Éhesek és nincs mit enni. Szomja­sak s félnek a kristály vízből, mert nem csapból folyiik. Kimerültén róakadnak le a puha mohás földre és várják a halált Nincs más mentség. Egy­re nem' számítottak, hogy a kulturember élete egy összetevő. Az egyes ember magában nem tud meg­ártani a lábán, csak támogatva mindenki mástói- Az élet idegszálakból rakódik össze, egy kiope­rált ideg él, de éeat idéíg-óráig s nem is mozdul­hat csak ha villamos áramot vezetnek át rajta. Nem, nem a világéentartó hánnas-egy erő maradt meg bennük, de a három világát ok.: a hiúság, az önzés és a céltalan szerelem. Ezen gondolkozott Renard ur — amint hitte — utolsó perceiben, A kát fiatal kimerültén, a nregfagyók élmát alussza, az öreg ur vferaesfrva várja a halált. Egyezerre halkan, mint a föld alól, gondtalan füttyszó üt a fülébe. A sötét tárna mélyén egy kis fénypont jelenik meg, mint egy szentjánosbogár. Imbolyog ritmikusan a füttykieéretre- A tudós, összeszedve minden erejét, föltápáeikedik. Mi 4»t Kísértet? Bányaróm? Vagy ember? A jelenség kp* aeiedik. Már kilép a bánya szádéból e a nappali világoesághoz nem szokott szemével nagyokat pis­log. Szurtos, masnatoe 3 bánja pltakától, alig va® embert tormája, arca borostás a hetei; szaiálltóL — Jó szerencsét! — köszönt rá a különös fi­gurára s keresztet \vrt magáin, mfötha kísértet«t látna. Talán meg Is szökik, ha Renard íjr meg nem szólal: —■ Ember, W vagy! ? ... Élő, '■•agy drEáriró Iflejf? — Én ember volnék, de maga hogy osöppeüt ide? Ki maga. micsoda srercet. ebben 1 maska­rában? — Ha ember vagy, segítsl Éhen halunk. A többiek után. Mert az éjjel mindenki méghalt a földön. — Mindenki? A mérnök ur is? —- Az Í6. —- A. felőr w is? — Az w. — A munkavezsrtő in? — As is, mindenki! Hárman vagyunk Éfe ha maga is ember, négj-en. De nem tudom, hogy le* hét ez!?... Eicry üstökös pusztította el az emberi­séget. Ciángáz. Nem hitték, úgy kell nekik. De mi élni akarunk. De maga hogy nem halt meg? — Én egy hete bent vagyok a bányában. Mint kocsis. Az ötödik szinten két vak ló van a keze® alatt Éjfélkor kellett volna a leváltásnak jöuui- Nem jött Telefonáltam, sónk; nem jelentkezett Bár nem lett volna szabad, előjöttem. Jó, hógy mind meghaltak, nems kapok fegyelmit--. De hol vannak a többiek? — Ott ni, talán már meg is haltak. A azurtos ember odasietett a földöm fekvők­höz s felkiáltott: — Tyílib, az árgyéimusat!... Komédia* ur. háj miért kertem© ennek a gyönyörűségnek meghal­nia? A máéik után a varjú só károgna, de ezért « szép nagyságáért odaadnám az életem is! — Nincs mit enniük! Fáznak! ... Megfagynak! — Há! mért nem ad nekik egy kis gugyiü Majd felmelegszik, a vérük! — Már oldja is 'e, 3 ; kulacsát e rázza 9. leányt. — Nagysága! Nagysága? Hamar ebbői s Jó­féle aligovícábél ©gy kortyot! —- Odamegy az öreg ie, föliám ogat ják betten Évát t a görcsösen 5«éze- s-zoritott száját szétfeszítve, egy korty pálinkát töl­tenek beid A leány knákog, prüszköl, d© fö’nyitja a szemét. Arca pirosabb lesz. — Éleszteni, uram! Mesterségük lélekpés! Dór* zsöljo ceak a szive táját. Ügyéeebte^u, zz I#;>n fa­ját Még f/ahaeeai nyújtott, eleő e©g‘élyt?1 .. líi- szem ha éo. mernék éhhez a hentnrt tesÜboz hozíá- nyulai! Í A masszirozástól magához 1ór a leány egésze? Csodálkozva bámul maga körül. ~ Hamar! Melegre rtnni! — kiált 3 bányász. — De hová? — Art, tetszett mondani hogy a mérnök ur !s meghalt? — Igen, 6 i« ott volt a bálban- — Akkor üres a háza. Oda! Föltámogatják Évát kelten * a pár léptere. íire ■ [ sen álló tisztilaikájsba viszik, xigyha fék ecik- A bányász térül-fordui már ott az illatos, páro gó ! tea, hozzá kenyér, vaj, minden.. . — Kérem szépen, uram, méh te é meg Qoüliiand I urát is, — kéri Renard ur a bányászL „ Az egyszerű ember gondolkozik égy kicsit \ — Kije az az ember az unnak? Fia? t — Nem, de csak mi hárman maradtunk meg, . kár volna érte­«— Kár ugyan, nem volna érte, de ha *Z t*r * akarja, nem bánom! De azt ©lőre megmondom, ha i valami kóntrabontot csinál majdL én látom ol * l baját' j Délire már rendes ebód az adriaion az idegen otthonban.. Az egyszerű ember rongyos ruhában, megmosakodva, megborotválkózva szolgálja ki a . yjöld urait" — Az átéli borzalmak emléké még hideglelősen át-áifut a hátukon, de mégí* élnek * j as élet öntudata sóha&em olyan édte, mint nagy ^ Veszélyek után­5 Amint tudatossá válik bennük' a? élet birtón- i„ sága, Goldhand ur kezdi az ostromot: r Évike, emlékszik, mit mondott mikor ©3ő­6 szőr találkoztunk? •_ — Ném emlékszem. ^ — Ha egyedüli férfi lennék z földön, tálán.., L„ A leány megborzad. .. — Hogy? Maga tud ilyesmire gondolni mórt? [_ Mikor gyászt kerten© öltenühk az etnberm uHárdók pusztulása után? — Hisz éppen ezért!... Dj Adám te Éfra va- y. gyünk a paradicsomiban. Én rendeztem az égtetek q Magáért! Hogy egyedül legyünk a földön a Maga? Réme® ember! Soha! y. Az ijedt sikoltozásra befut Renárd w te 4 l- szobájából s amint megérti, miről folyt a vita, sze­xi liden magyarázni kezdi a dolog fontoe*ágái, hiszScc is csak arról van sző, hogy ba sikerült megtartani az P emberiség uj magját, annak uj hajtásokét te kert y teremtenie. j- — Inkább pusztuljon ki az emberiség, tem ■ L hogy egy vadállat legyen az ősapja! Élég volt s régi emberiség átka, hogy eredendő bűnben, 1- szegéiben fogant! Most. egy töméggyálkos legyén 1. az első ember? !t Mikor az erkölcsi érvekből kifogyott Éva t lz férfink sxofinmái kéri., védekezés© a praktikum te* rére lépett: te — Éte hol adtok nekem a nehéz órában segít* a eéget? Ki lesz a madame? Ki varr kelengyét Z’i uj »a Ábelnek? Ha ugyan Ábel lesz és nem Káin? És hogy megy tovább majd a dolog? Ki lesz annak 4 ?n felesége? Ceak a saját testvére lehet, ha lesz! Vér­ig fertőzés vigye tovább az uj emberiséget? r. És mikor mindenre találták valami kifógasi, «, a nők ultima rációjához folyamodott, olyan görctete

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom