Prágai Magyar Hirlap, 1927. december (6. évfolyam, 275-297 / 1609-1631. szám)

1927-12-25 / 293. (1623.) szám

1987 december 25, vasárnap. 23 fafoébUb étek így: — szegényem, de boldogan, — (mint éltem amúgy: gazdagom, de böldog- taiamfuiL“ l * [ r Van egy ibixony'os gátló-pont mindem •raJÜLomiáSham, ahol nincs tovább, ahol egy titokzatos vétó elvágja a szavunkat, ahol automatikusan funkcionálni kezdenek az em­beri közösség összes biztonsági szelepei: szeméremérzet, szégyenkezés, stb. Ma egy nagy pörnél asszisztáltam, egy rablógyilkos pőrénél, aki (különösen preeiz előadással világította meg vallomásában az agyonvert öregember halálát, elmondta, hogy egy kés­sel a mellébe szúrt az áldozatnak. A bíró: ^Nyomok vannak, hogy a torkába akart szúr­ni, s csak aztán csúszott le a késsel mély eb­ben a mell fölé.“ A vádlott hallgat. Bíró: „Beismerni, vagy merni ismeri be, hogy torkon akarta szúrni?“ A vádlott, dadogva, szinte szemérmesem, a legnagyobb zavarban: „A nyalkáiba?... Neon, nem, ez tévedés... A nyakába?" A kezét a nyakához emelte, mint­ha mutatná, hogy a nyak érzékenyebb .és ismerősebb testrész, mint a meUil, s ő ilyen durva dologra nem képes, hogy megsértse valakinek a nyakát * \ A költő, aki egy félévszázadon ' át nár- oisznrcát bámulta az állóit vizek felett, ka­pott egy távlatot, ami, egy másik félévszázad realista laboratórium-művészete után, feűtük- rözi egy periszkópban az óceánokat és a föld­részeket: ez az élmény talán mégis különb, mint homályos szobákban ennon-csecsünk (keserű teljét szívni, vagy rendszerbe fogni rendszereik műszavait, vagy önkéntes mérték­kel lemérni tárgyak, lények és viszonyok exakt mértékét és sajátosságait. Föl a fejjél, költő: vége egy kultúrának? Tant pis, találsz helyette száz mást, különbet és gyökereiben mindig ugyanazt, Weim árból Pekingibe csakj negyven óra már az ut, s nem kívánok na­gyobb tólki távlatot .tőled, mint egy iskolázat­lan mechanikustól, — az is elég lesz, s abban is eflifér egy uj kultúrára való maroknyi vető­mag Kína, Tibet, India, Ausztrália t-eirimö- fö'k’ijeiről. Föl a fejjel, költő, s a fölvetett fej szemszögéből olyan magasról és olyan mesz- saLre láthatsz, mint előtted még sohasem ember. Ennek az élménynek szárnyai vannak, s a szárnyalása forróbb, titokzatosabb, a lát­képe dusabb, meghatóbb, a realitása részegi- tóbib és a romantikája józanabbal! szenvedé­lyes, miiint minden élmény, amit az euklidesi geométria terében eddig a földön analizál­nunk adatott Nincs művészet és nincs más művészet, csak az, ami gyökereit a nép őstalajában hor­gonyozta le. Am háromezer méter magasság­ból összefolynak az óceánok; pillants le költő, s országok helyett látsz égy csillagot, fajok 'helyett egy bolygót, amin emberek. élnék. Nincs más művészet, csak az, ami gyökereit ax emberiség őstalajában horgonyozta le. Egy kultúra elpusztult, s készül és érik a csodá­latos: száz kultúra keresd egymást, a gépek fehér szárnyain, a levegő elektromos reme­gésén át cseréli minden pillanatban titkait, s szüneblenül, ezünetlenül, minden pillanattal kivánosiabban, föltartózhatatlanul ömlik egy­más Mó Észak és Dél, Kelet és Nyugat. Vered még a helyi ünnepély nagydobját, költő? Figyelj föl: Észak üzen, Dél hiv, s egy tudatos, óriási vonzás árama húz a pólu­sok között. Az ember érdeklődni kezd az em­ber iránt. Kína parasztja London zenéjét hallgatja este. Melbourne reggel Newyorkkal beszólt Valami csodálatosat fedeztek föl, amit sürgősen el beli mondani egymásnak: hogy mindannyian itt élünk a földön, egészen közel egymáshoz. Ami ma történik ezen a bolygón, az a lélek népvándorlása. Mit hagyjek, mit érdemes még hinnem, ha nem ezt, hogy ami az uj költőnek ma még csak exotiluis kulturélmény, vagy literáris kaland: — a Föld élménye — az néhány generáció múlva már az uj otthon legtudato- sabb élménye 'lesz. A Fölid élménye mögött kezdődik valahol az Isten élménye; az ut odáig hosszú és a Föld körül vezet. Európa uj költője abba fogja hagyni a perlést az ördöggel: kitárt karral áll az óceán j peremén s boldog döbbenéssel érzi uj 'kultú­rák éltető meleg áramát, emberek közelsé­gét, távlatok torlódását, tájak meghitt érzéki­ségét, egy iszonyúan bővült és iszonyúan szűkült uj otthon boldog vonzásait. A kilátás szédít, mert túlságos a fénye és mert sokáig jöttünk a sikátorokból. Grund Caié Berger ASTORIA Kosice >3 nSouterrmna világító üveg táncparketl Luxus berendezés Maíscheh művész Jazz-Rand Lukács GySrsy nyilatkozata a kisebbség problémától, a tesesyvetzésfól és a revízióról A nipszSwefsiá és a kisebbségek - Sf agparorsiii ksietelS m, eurfipa! álla­tnék lefegyverzéséi — A népszfivetsigi pakísm lebeteui tesz! a nssMót A magyar kormány még nem látja elérkezettnek az iáit a revízió kérésér e ♦ [P — A P. M. H. eredeti tudósítása — Budapest, december 23. Lukács György v. b. t t., volt miniszter, országgyűlési képviselő, a kisebbségi jogok világszerte ismert hatalmas szószólója, aki számos nemzetközi fórum előtt képviselte sikerrel a magyar kisebbségek ügyét, ma délelőtt szives volt fogadni a P. M. H. buda­pesti szerkesztőjét és előtte a következő nagyérdekességü nyilatkozatot tette a nem­zetközi problémákról: — Tudvalévőén a trianoni békeszerződés 99 százai ék bán hátrányt és visszaesést jelent Magyarországra. Mindössze 2—3 olyan pont van a békeszer­ződésben, amely Magyarország részére is biztosit némi jogot Sajnos azonban a való­ságban a reánk hátrányos 99 százalékot a legnagyobb szigorúsággal, szinte kérlelhetet­len módion végrehajtják, a reánk előnyös 1 százalékot pedig kö­vetkezetesen elfelejtik végrehajtani. Azok közé a rendelkezések közé, amelyek bizonyos jogokat biztosítanak a magyarság­nak, tartozik a kisebbségek védelme, továbbá az az ígéret, hogy a mi lefegyverzé­sünket nyomon fogja követni az összes nemzetek arányos ég egyenlő lefegyverzése, nemkülönben az az intézkedés, hogy azok­nak a birtokosoknak, akik a magyar állam­polgárságot fentartották, az elcsatolt területeken levő birtokaikat mentesítik a lefoglalás, illetve a kisajá­títás alól. Vég.ül 'ilyen kedvező intézkedés az is, hogy bizonyos taxatíve felsorolt vitás kérdések­ben, amelyek magyar állampolgárok és az utódállamok között felmerülnek, a magyar állampolgárok a nemzetközi, vegyes döntőbíróság intézkedését vehetik igénybe. A kisebbségek Jósai papiroson maradtak — Ami ezeknek a kérdéseknek a leg­fontosabbikát : a kisebbségi kérdést illeti, sajnos azok a határoamányok, amelyek a nagy hatalmak és az utódállamok között kö­tött kisebbségi szerződésekben, nemkülön­ben a trianoni szerződésben is ide vonatko­zóan benfoglalttatnak és amelyek szerint a kisebbségek javára 'legalább bizonyos jogok biztosíttatnak, papíroson maradtak 1 és a valóságban nincsenek végrehajtva. Nem annyira az a lényeg, hogy mi ezeknek a ki­sebbségi jogoknak a tartalma, mint inkább az, hogy ezek a nemzetközi szerződések a kisebb­ségi ügyet, amely azelőtt kizárólag belső közjogi kénlés volt, nemzetközi kér­déssé tettek, amelynek intézésére tehát a kisebbség álla­mán kívül a nemzetközi szerződések korlá­tái között az illető nemzetközi szerződést aláíró más hatalmak is befolyást gyakorol­hatnak. Csakhogy, amidőn a kisebbségi jo­gokat megállapították és amidőn elrendelték azt, hogy ezek a kisebbségi jogok az illető államok alaptörvényeibe iktattassanak, amivel szemben semmi­féle más rendelkezés joghatállyal nem bírhat, elmulasztottak kellő garanciákat létesíteni abban a tekintetben, hogy az utódállamok a kisebbségek jogait tényleg meg is adják. Mindössze annyi történt, hogy a kisebbségek a nemzetek szövetsége tanácsának védelme alá helyeztették. Sajnos a nemzetek szövetségének tanácsa nem bizonyult a kisebbségek megértő pretek- torának, mert olyan eljárási szabályokat állított fel, amelyek szinte lehetetlenné teszik azt, hogy a (kisebbségi panaszok a nemzetközi védő- fórumok, t. i. a tanács vagy pedig az állandó nemzetközi bíróság éllé juthassanak. A százezerszámra beérkező kisebbségi panaszokat sem a tanács, som pedig az állandó nemzetközi bíróság nem tár­gyalta, hanem azok egyszerűen az irat­tárba. kerültek. A tanács 7—8 év alatt mindössze 4—5 ki­sebbségi ügyet tárgyalt, a többiről tudomást! sean vett és a nemzetközi állandó bír óságnak' iá csupán 1—2 esetben volt alkalma kisebb­ségi kérdésben véleményt nyilvánítani. Nem lehet csodálni tehát a kisebbségek elkeseredését, mert teljesen védtelenek és nincs fórum, amely felettes állami hatóságaik visszaélésével szemben nekik igazságot szolgáltatna. Ez a helyzet mindaddig nem fog megváltoz­ni, amig a (nemzetek szövetsége tanácsának eljárási szabályait meg nem reformálják olyan értelemben, hogy a népszövetség minden tagjának (tehát nemcsak tanácstagoknak), ezenfelül ma­gának a jogi sérelmet szenvedő kisebb­ségnek is joga legyen követelni azt, hogy ügyével a nemzetek szövetségének tanácsa, de az állandó nemzetközi bíró­ság is tény.eg foglalkozzék. A kisebbségek minden bizalmukat az állan­dó nemzetközi bíróságba helyezik, mert ez olyan független, elfogulatlan fórum, amely kizárólag a jogi szabályok szerint jár el és amelyre a kisebbségek minden vitás kérdés­nek az elintézését teljes nyugalommal rá­bízhatják. A tanács iránt sokkal kisebb a kisebbségek bizalma, ami természetes is, mert hiszen a tanács politikai testület, amely sokkal kevésbé a jog, mint inkább az érdek szerint cselekszik, amely tói tehát elfogulatlan Ítéletet a kisebb­ségek nem is1 várhatnak. Naiparcmág százötven szeres túlerővel áll szemben — A másik fontos kérdés a fegyverkezés korlátozásának kérdése. Noha a trianoni szerződésben a mit lefegyverzésünk csupán bevezetés gyanánt van feltüntetve az összes nemzetek általános és egyenlő lefegyverzésének és noha a nép- szövetségi paktum, nevezetesen annak 8. cikke, egész határozottan kimondja azt, hogy az összes nemzeteknek és államoknak fegyverkezését addig a legalacsonyabb mértékig kell korlátozóitok, amely szük- sí ges ahhoz, hogy a belső rendet fen- tarthássák és a külső támadások ellen védekezhessenek, mindezek ellenére a békekötések óta eltelt majdnem két ltustrum alatt az általános és egyenlő lefegyverzés dolgában semmi sem történt, ellenkezőleg az államok tovább fo­kozzák fegyverkezésüket, úgy hogy ma az államok felfegyverzés© nagyobb mértékű, mint volt a világháború előtt Ennek folytán a tovább fegyverkező hatal­mak között a teljesen lefegyverzett volt kö­zépeurópai hatalmak, ezek között a trianoni Magyarország is, teljesen védtelenül állanak és ki vannak szolgáltatva szomszédaik önké­nyének. Hiszen, hogy egyebet ne említsek* Magyarországnak mindössze 35.000 fegyve­rest szabad tartania, mig a környező három utódállam 600.000 fegyveressel rendelkezik, amely fegyveres erő a mozgósítás első nap­ján 5 millióra emelhető, amivel szemben Magyarországnak tilos mozgósítania, ment hiszen az általános hadkötelezettséget Ma­gyarországot illetően eltörölték. Tehát egy komolyan felmerülő esetben Ma­gyarország 150-sz©res túlerővel áll szemben. Lehetetlen, hogy a hatalmak azt a szerződé­séé Ígéretüket, hogy arányosan le fogják fegyverezni egész Európát, a végtelenségig elhalasszák. Ha tehát belátható időn belül is teljesítetten marad ez az ígéret, ennek vég­ső eredménye csak az lehet, hogy Magyarország is felszabadul a mai lo- fegy verzeítség alól, mert hiszen Ma­gyarország lefegyverzése azzal a nyúlt feltétellel történt, hogy a többi nemzetet is lefegyverzik. Magyarország, amely a békét óhajtja, nem törekszik fegyverke­zési szabadságának visszaszerzésére, de igenis követeli azt, hogy, amiként öt le­szerelték, szereljenek le az Összes többi államok is A döniSbirőrág! szerződés — A-z előzőekhez hasonlóan nincs be­tartva a trianoni szerződés ama határozmá- nya sem, hogy a magyar állampolgárságukat megtar­tott birtokosoknak az elcsatolt területe­ken lévő birtokaihoz nem szabad hozzá­nyúlni. Mindeddig hiába próbált Magyarország a népszövetség előtt igazságot szerezni ennek’ a jogának, a népszövetség tanácsa különböző ürügyekkel mindig kitért az elől, hogy a ma­gyar optánsok e kétségtelen jogát a gyakor­latban érvényesítse. De nagyon keveset érő­nek bizonyult ax a jog is, hogy a magyar ál­lampolgárok és az utódállamok között fel­merülő bizonyos vitás kérdések nemzetközi vegyes döntőbíróság álltai intéztessenek ed. Mert .pl. Románia megtagadta a vegyes döntőbíróság ama határozatának elismeré­sét, amellyel ez a báróság az agrárreformból kifolyó birtokeikobzások és lefoglalások ese­teire magát idle tékesnek nyilváuitetsta és V ||^p| Manapság j ® Melyiket válasszuk I E tekintetben legjobb tanácsadónk természetesen n ! 3 a szakemberek Ítélete, amely épen az 1925-ben megtartott párisi utolsó « fi világkiállításon az első dijat (Grand Prix) a * 1 Poudre „Violat" i •s le > Sylviane és Prlncla illatú púdernek Ítélte oda. A púder alá leginkább 8 * ^ használható a Créme Farnése, mindkettő a Parfumerie ViOSet 29 Bou- § |j N levard des Italiens Paris cég készítménye. I fi, a nj jij £ A világhírű VlOlet védjegyű gyártmányok, amelyek közül mindenekelőtt i © még az ajakfeslőrudacska és parfümök elismerten vezető márkák és az egész X j világon kedveltek, kaphatók minden elsőrangú szaküzletben. 2 w: j * Csehszlovákiai vezérképviselet és raktár: j | P1AHA-SII1CH0V, ELTAPSKA 4 |

Next

/
Oldalképek
Tartalom