Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-04 / 251. (1585.) szám
^I^QM-/V\A'GítoRHmiiAa fBfüiöfsiái fekete napja Vasárnap tartónak az eSső népszámlálást — Miért keseregtek a törökök? Konstantinápoly november 3. Az ókor s a középkor nem ismerte a rendszeres statisztikai munkát s így nem tudjuk megállapítani a népesség számát, mely a történelmi idők folyamán Európát lakta. A római birodalom európai részének népességét Augustus császár halálakor 23 millióra becsülték, a földrész népessége tehát nem lehetett nagyobb 30 milliónál. Csak a XVII. század végével kezdődnek meg a korszerű becsléselv, de a módszeres népszámlálás a müveit európai államokban csak a napóleoni idők után veszi kezdetét. Európáinak a XIX. század elején 190—200 millió lakosa lehetőt!. 1860 óta a becslések egyre pontosabbak, mert mind több és több állam hajtotta végre a rendszeres népszámlálást. így 1910-ben már csak két megbízható adat hiányzott; az egyik az európai Oroszország lakosságára vonatkozólag, amely kontinensünk népességének legalább egy negyedét teszi, mivel a cári Oroszország utoljára 1897-ben tartott népszámlálást, a másik pedig az európai Törökország adata, ahol még egyáltalában nem tartottak népszámlálástKernal pasa hatalmas tettekkel modernizálja Törökországot s igy minden egyes intézkedése valóságos forradalmat jelent. Ilyen forradalma volt a közel Kelet országának a vasárnap, október 23-ika, amely elé lázas izgalommal s érthető idegességgel tokira tett a muzulmánok derék népe. Október 23-án hajtották végre egységesem az egész török birodalomban az első népszámlálást. Konstantinápolyban reggel öt órától kezdve az egész nap folyamára az élet normális rendje megszűnt. A villamosok, helyi gőzösök s az elővárosokba vivő vasutak nem közlekedtek, a házak kapui az egész napon át zárva voltak, senki sem hagyhatta el lakását, vagy szállodáját, csak a népszámlálási biztosok s a rendőrök mutatkoztak a máskor aranyira eleven, most meg egészen néma utcákon, a tinók s mindenfajta lokálok egész napra zárva voltak, az újságok nem jelentek meg, postát — a táviratok kivételével nem kézbesítettek. Az önkéntes segítőknek, akik a diákok és ti'szrtek soraiból kerültek ki, egész raja működőt! közre az adatok összegyűjtésében és egészen Arii lőni eg>e^ rendszabályokat kellett életb-eléptetni, mivel a törökök borzadnak minden jelentkezési kötelességtől s a lakosság nagy része ma sem tud írni-olvasná. A népszámlálást vasárnap délután négy óráig végre akarták hajtani a fővárosban, de olyan sok munkát okozott, hogy hétfőn délre készültek el vele. Népszámlálás és a háziak megszámozása olyan fogalmak, amelyek Törökország népét már hónapok óta nyugtalant tják. Ami a Kelet népét mindenfajta állami statisztikai kezdeményezés ellen hangolja, annak gyökere mélyen az ókorba nyúlik. Már a régi zsidók a népszámlálásit olyan ténynek tartották, amely Isten haragját idézi Jel s a régi stílusra török még mai napság is meggyőződött arról, hogy minden számlálás az elkövetkező szerencsétlenségnek biztos előjele. Talán némi tekintetben igaza is van. Mert lka egyéb szerencsétlenség nem is következik be a népszámlálás eredményeképpen, a szőrösszívű adóvégrehajtó biztosan a nyakára mászik s a katonai behívó sem fog sokáig késlekedni. A paraszt s a kisember azonban jobban fél ettől a kettőtől, mint a pestistől és kolerától. Amikor a múlt század második felében AJb- diul Asis szultán a népszámlálással kapcsolatban elsőiaben rendelte el a konstantinápolyi házak megszámlálását, az általános elkeseredés olyan nagyfokú volt, hogy nyílt lázadás fenyegetett. Azután belenyugodtak lassanként a dologba, meri a számokkal senki sem törődött, azok ott mohosod- tak a házak falán s az idegeneket azután is a ba- kaíl-ok (fűszeresek) és a kewedji-k (kávéházasok) irányították útba a házak keleti zűrzavarában. A fődoíog, hogy az ember az utca nevét ismerje, de ez is igen megpróbálta az idegen szellemi képességeit. Fent Perábam, a modern városban s a határos idegennegyedeikben minden háznak megvan a száma, de miivel címjegyzék idáig a török fővárosban nem volt, az eligazo'dás itt is nagyon nehéz és körülményes volt. A soffőrök s kocsisok sem tül lelkiismeretesek b gyakran más utcában s más ház előtt rakták le utasukat. Ezeket az állapotokat is egy csapásra meg akarja változtatni a népszámlálás s a házak megszámozása. Eddig népszámlálást csak tessék-lássék csináltak, amivel eredményt nem értek el. A kis bizottságok házról-házra, helységről-helységre zarándokoltak s amíg a nagy városokkal valahogy elkészülhettek, hetek a hónapok teltek el. Aztán a legtöbb helyen zárt ajtókra találták, ahol pedig bebocsátottók őket, ott neim adtak pontos és megbízható feleletet, félrevezették a hivatalnokokat), akik maguk sem vették komolyan a dolgot. A házi lajstromoknak mindenütt szokásos módszerét az analfabéták nagy számára való tekintettel a mostani népszámlálásnál sem lehetett alkalmazni. Azonban egyéb széleskörű intézkedéseket léptettek életbe, amelyek a precíz munkát lehetővé tették s az eredményt biztosították. A z egész török birodalmat 60.000 övre osztották fel s egyedüli Konstantinápolyi 2o00 ilyen övbe sorozták átlag 200-200 lakossal. A népszámlálás végrehajtásába egyedül a fővárosban 5000 biztost küldtek ki, akik pontban nyolc órakor egyszerre indultak munkájukra. A lakosságnak súlyos büntetés terhe alatt nem volt szabad elhagynia lakását, míg az ágyulövések nem jelezték az aktus befejeződését. Csak a gyógyszertárak tarthattak nyitva s csak az orvoPrága, november 3. Klinika pártjának szócsöve, a Slovak, a néppárt október 30-iki ünnepségével kapcsolatosan rendkívül érdekes cilcket irt. A Jiap visszaemlékeztet 1918 október 30-ára és ezeket írja: — Túr ócszen tűiért ónban megszűntek a nemzeti szállni zások. A katolikusok nevében Klinika ezeket mondotta: Bennünket már senki és semmi szét nem választ. Ezek a szavak Prágának és Budapestnek is szóltak. A magyarok, amikor fejük fölött már égett a ház, mindent megadtak. Ezer év alatt a szlovákok csak azt a jelszót kaptáit, hogy „tót nem ember" — most autonómiát adnak. Dúl a a csehekről azt mondotta: „Akármit is fogunk kérni, megadják nekünk." Zách Sámuel, az Isten igéjének protestáns hirdetője Modorból, a mártoná deklaráció szerzője, ezeket irta: „Szlovák nemzet: szlovák haladó, konzervatív, katolikus és luterá- nus, gazdia és munkás, kapitalista és szocialista, lelkesítsen benneteket a nemzet szabadsága s a szlovák Szlovenszkó. így volt ez október 3ö-án — folytatja a Slovák —, de egy hónap múlva már nem tárgyaltak többet a szlovák Szlovenszkóról. Srobár, BeffiLa, StoduLa, Medivedky, Ivánka, Dérer, Makovioky Prágáiba szaladt hivataliért. Éppen ezért a kilencedik évforduló alkalmával mérlegelni kezdik a szlovákok és gondolkoznak afelől, hogy ne vessék-e eü. a pittsburgi szerződést, mint az alkotmány- lévé! alapját és ne térjenek-e vissza az 1915. évhez: a clevelandi szerződéshez, ahol nem beszéltek csehszlovák köztársaságról, hanem Yágsellye, november 3. A magyar építőmérnökök tehetsége s tudása világszerte általánosan ismert tény. Nem volt olyan nagyszabású kezdeményezés, amelyben a magyar építőmérnökök tevékeny részt ne vettek volna és fontos megbízatást ne töltöttek volna be az összes nagyszabású építkezéseknél. A Boszporus-csatomának, a szuezi csatornának, a Panamának építésénél, a Pa- cific-vasutaknál, az anatóliai vasútvonalnál, a transz-szibériai vasút megépítésénél, Amerika gigantikus építkezéseiben mindig ott találunk a vezető mérnökök karában egy, vagy több magyart, akiknek tehetségéről, munkabírásáról és megbízhatóságáról csodákat beszélnek a külföldi szakkörök. Egy csöndes kis nyugatszlovenszkéi mezővároskában, a Vág mellett épült Vágsellyén töltötte a nyugodt öregség békés napjait egy 86 éves agastyán, akinek már nem voltak grandiózus tervei, már nem rajzolt vázlatkönyvébe merész, tengerszorosokat átfogó viaduktokat, nem törte a fejét tengereket ösz- szefogó hatalmas alagutakon, a technika mai szédületes fejlődését is már csak azzal a jóleső önérzettel figyelte, mint ahogy az úttörők mindig érdeklődéssel veszik tudomásul, hogy az általuk lerakott alapokon az emberi fejlődés vágtató robogással halad előre. Itt élt közöttünk, virágait ápolgatta, olykor-olykor, derűs időben, sétára indult a Vág partjára Feketeházy János nyugalmazott magyar óllamvasuti főmérnök, akinek nevét a múlt évszázadban a legnagyobb elragadtatással emlegették a mérnöki szakkörök. Nem a mindennapi életpályák közül való az övé, aki sok és postások közlekedhettek az utcára, azonban őket is hivatalos személyek kísérték. A népszámlálás idején megérkező idegeneknek a vasutakon b a hajókon kellett maradniok. Törökország szempontjából a most végrehajtott népezámiáíásnak rendkívüli jelentőség© vara, mert most már sikerül megállapítaná úgy a lakosság számát, mint a kisebbségek és idegen állampolgárok arányszáimát. A lakosság azonban igen nehéz szívvel vetette magát alá a kormány könyörtelen parancsának s az egész török birodalom megkönnyebbülten sóhajtott fel, mikor a fekete nap végétért. föderatív álamról, amely a történetlimi országokból és Szlovén szitából alakulna. Az idő álltái inas erre, Románia forrong, Erdélyben ki akarják kiáltani az önállóságot, Bulgáriában nagy az elégedetlenség, Albániában forradalmi zavargások vannak, Magyarországon ott van Rother- niere. A szlovákok már nem mehetnek vissza, neon is mennek. Minthogy azonban Prága nincs megértéssel a szlovákok iránt, a saját útjukon fognak haladni, amelyet a történelmi evolúció mutat nekik. Egy lépéssel! előbbre jutottak s ez jellemzi az ezóvd október 30-ának a megünneplését Klinika Nagyszombatban rámutatott arra, hogy milyen aljas eszközökkel dolgoznak a szlovákok ellem. Most ütött a tizenfcettediik óra. Közeledik a tizedik év. A szlovákoknak a esetiekhez való viszonyát véglegesein rendezni kellL A szlovákok nyíltan fognak beszélni. Machacsek Pál képviselő Zólyomban október 30-án ugyancsak részletesen foglalkozott a mártom! deklarációval. A szlovák niép képviselői az úgynevezett deklarációban állapodtak meg — irja a Slovák —, amelyhez hozzácsatoltak még egy titkos klauzuláit, hogy tíz év múlva a szlovákok és csehek újból rendezik egymáshoz való viszonyukat. Ehhez a jogiunkhoz tartanunk kéül magunkat, mert itt az alkalmas pillanat, hogy törvényes ültön juttassuk érvényre teljes tartalmával magma chartánkat: a pittsburgi szerződést. kis térdnadrágos fiúként indult el szülőfalujából, Vágseilyéről, hogy valóban a kultúra úttörője legyen s aki hét évtized szorgos és dicsőséges munkája után, a világrengés szörnyű napjaiban, mint Szabó Dezső „Csodálatos életűének főhőse visszatért érdemdús és eredményes tevékenységlének színhelyéről, Budapestről szülő városkájába. Feketeházy csodálatos karrierjét a világ összes lexikonjai részletesen Írják le. A nyit- ramegyei Vágsellyén született 1842-ben. Középiskoláit Nagyszombatban és Nyitrán végezte, majd a mérnöki pályát választva élethivatásául, egyetemi tanulmányait Bécsben és Zürichben abszolválta. A fiatal, tehetséges kezdőmérnököt rögtön az osztrák-magyar államvasutak bécsi igazgatóságán alkalmazták s már az első években részvett a Boszporusz- csatorna, majd a Bécs—stalaui Dunahid stb. tervezetének kidolgozásában. A kiegyezés évében, 1867-ben a budapesti építészeti igazgatóságnál mérnök-gyakornoki állást vállalt, majd 1873-ban a magyar kir. államvasutak szolgálatába lépett, ahol húsz éven át működött s onnan 1892-ben egészségi okokból főmérnöki ranggal vált meg. Vasszerkezeteknek, Vezetőépitményeknek és vashidaknak tervezésében csakhamar világhírű nevet szerzett magának. Gazdag mérnöki munkásságát mutatja, hogy a magyar kir. állam vasúti hidak és egyéb nagyvonalú konstrukciók, majd mind az ö tervei szerint készültek, igy a budapesti keleti pályaudvar és központi fütőbáz tetőszerkezete, a szolnoki vasúti Tisza-hid, az első magyarországi forgóhíd Fűimében stb. Tervezett egészen uj szerkezetű mozdonyforditó „Tíz év muiva a szlovákok ás esetek isméi rendezik egymáshoz vaiá viszonyukat" A Slovák visszaemlékezte* 15©IS. október 3®°ára - Ismét kísérd a turécszesftmárfiom tíeklaráesó titkos klauzulája Vágsellyén csendes visszavonuttságban hali meg a világ egyik legnagyobb hídépítő zsenije Feketeházy János, a budapesti Ferenc JózseS-hid építőjének csodálatos karrierje 1927 november 4, péntek. korongot, melyet azután az egyetemes vasúti forgalomban is alkalmaznak. Nyugalomba vonulása csupán a sablonos hivatali teendőktől való szabadulást jelentette számára, tervező zsenije uj tevékenységi kört keresett és talált is magának. Ekkor készült tervei alapján a komáromi közúti Duna-hid, a szegedi közúti Tisza-hid építésére kitűzött pályázaton pedig a párisi Eiffel-cég Feketeházy János tervével nyerte el az első dijat és a hid ennek a terv- I nek alapján épült is fel. Szerkesztett könnyen j kezelhető katonai hidakat, amelyeket a ma- ! gyár királyi államvasutak és az orosz külügy- j minisztérium vétt át. Mérnöki tevékenységé- 1 nek csúcspontja a budapesti Vámház-köruti | Ferenc József-hid, amelynek tervével 66 pá- I lyázó közül, akik között Európa legelső vizi- | építőmérnökei szerepeltek, övé lett a pálma, ő nyerte el az első dijat és a hid a pályanyertes terv alapján épült fel, hogy hosszú időn át hirdesse a magyar tudás dicsőségét, tervezőjének szellemi nagyságát és most már örök emlékezetét. Az 1918. évi októberi összeomlás idején tért haza Vágsellyére, ahol csendes tuszkulá- numában, szerető családjának körében, teljes visszavonultságban töltötte el sikerekben gazdag életének utolsó éveit. Vasárnapon halt meg csendes békében és hült tetemeit szerdán helyezték el az egész környék nagy részvéte mellett a Fekete és Feketeházy családok Vág- sellyei közös családi sírboltjában, amely az ő koporsójával a magyar kultúra és magyar tudás újabb mauzóleumává dicsőült. A német igazságügyminiszter és a szlovenszkói németek sérelmei Körmöcbánya, november 3. Hogy Mayr-Harting német igazságügyminiszter a keresztényszocialista párt szenátorainak interpellációjára mit fog válaszolni, azt mi körmöc- vidéki németek előre tudtuk, mert saját bőrünkön tapasztaltuk már, hogy mennyire védi ott a kormányasztalnál a kisebbségek érdekeit. Mi körmöcvidéki németek már ez év tavaszán memorandummal fordultunk az igazságügyminiszterhez, melyben egész jogosan tisztán csak a nyelvtörvény betartását kértük. Ez a memorandum hivatalosan elintézve a mai napig nem lett, mindössze junius 23-án az igazságügyminiszter egy levéllel értesített arról, hogy elrendelte, miszerint alantas hivatalai tartsák be a nyelvrendeletet, de egyúttal figyelmeztetett arra, hogy a nyelvrendelet betartása a bíróságoknál nehézségekbe ütközik, miután a biróság nem tudhatja azt, hogy melyik fél tartozik a német kisebbséghez. A mi já- rásbirósági kerületünk lakosságának 63 százaléka német, községeink lakossága pedig 100 százalékig német. Kell-e egy 100 százalékos német községben lakó fél német voltát kétségbevonni, amikor úgyis tudják, hogy ott csupán németek laknak? A tulajdonképpeni ok abban rejlik, hogy az igazságügyminiszter vagy nem tud, vagy nem akar rendeletének érvényt szerezni. Folyvást olvassuk, hogy a magyarság helyzete a németek kormánybalépése óta mitsem változott. Ezen nincs mit csodálkoznunk, ha meggondoljuk, hogy a német miniszterek még a fajtestvéreikről sem gondoskodnak. Lehet-e várni más reszortoknál emberségesebb elbánást, amikor maga az igazságügyminiszter saját reszortjában nem tud rendet teremteni? Gregorovits keresztényszocialista képviselő már csaknem egy esztendővel ezelőtt meginterpellálta a német igazságügymínisztert s feltárta előtte tarthatatlan helyzetünket, de őneki oly nagyon fontos német testvéreinek a sorsa, hogy erre még a mai napig sem válaszolt. Tonhaizer Ferenc. xx Az „Ifjúsági könyvtár" az iskolai nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősen könyvosztály uraknál. -—— 4
