Prágai Magyar Hirlap, 1927. november (6. évfolyam, 249-273 / 1583-1607. szám)
1927-11-04 / 251. (1585.) szám
2 1927 november 4, pénteki. „A földreform szép, ideális de végrehajtása fatális és fabatkát sem ér” Nschácsek Pál Hlinka-párti képviselő éles kritikája a Siovákban a földreform végrehajtásáról bak és súlyos járványok tizedelik a lakosságot. A szakemberek objektív megállapitása szerint az elmebetegségek elterjedettsége olyan nagy, hogy a rendelkezésre álló intézetekben az elmebetegeket nem lehet elhelyezni és a szerencsétlen élő halottak a köznek és önmaguknak veszedelmére szabadon járnak. A legsürgősebb szükség lenne legalább egy teljesen modern elmegyógyintézet felállítása és Tiso dr. egészségügyi miniszter ezt programjába is vette, a minisztertanács pedig nyolcmillió koronát szavazott meg a szloven- szkói elmegyógyintézet költségeire. Az egészségügyi tárca költségvetésében azonban hiába keressük ezt a tételt, úgyszintén hiába keressük a már nélkülözhetetlen szlovenszkói Pasteur-intézet tételét is és a gyorsvonattal huszonnégy órára elfekvő Ruszinszkóból a veszettséggyanus betegeket még mindig Prágába kell szállítani. A szlovák néppárt kor- mánybalépését az egészségügyi tárcával honorálták és a szlovák egészségügyi miniszter minisztertanácsi határozat ellenére sem tudja keresztülvinni azt, hogy Szlovenszkón megfelelő összegeket fektessenek be egészségügyi intézményekbe. Kérdezzük, hogy ilyen körülmények között a néppárt megszavazhatja-e a költségvetést anélkül, hogy Szlovenszkó érdekeit rutul el ne árulná? Ezt a mostoha bánásmódot tapasztaljuk Szlovenszkóval szemben a többi tárcáknál is. Szlovenszkón és Ruszinszkóban vannak falvak, amelyekben az iskolaépületek szerény, szalmafödeles viskók, mig a történelmi országok legkisebb falvaiban is emeletes iskola- épületekben tanítanak. Nemrégiben közöltük, ! hogy a ruszinszkói iskolaügyi hatóság megállapitása szerint Ruszinszkóban egész körzetek vannak iskola nélkül, itt a népoktatást a vándortanitás intézményével kívánják megoldani, holott a lakosság létszámának aránya megkívánja az állandó iskolaépületet. S mégis azt tapasztaljuk, hogy az iskolaépítkezésekre i beállított 63 millió koronából 48 millió koro- , na a történelmi országokra jut, mig Szlovén- j szkó csak 12 milliót, Ruszinszkó pedig, amely a legnagyobb befektetést igényli, mindössze 3 milliót kap. Állandóan ígérik, hogy a szlovenszkói ipar és kereskedelem fellendítésére lés a munkanélküliség csökkentésére rövidesen megkezdik a Margitfalva—Vöröskő és a Handlova—Stubnya közötti vasútvonal fel- ‘ építését, a költségvetési előirányzatban ezek- j re is csekély százezer korona preliminált 1 összeget találunk. Ezek csak kiragadott pél- * dák annak a demonstrálására, miképpen bá- ' nik a költségvetés Szlovenszkóval és Ruszin- í ezkőval. Az igazságügyi tárca tételeiben viszont t azt látjuk, hogy hatalmas összegeket íordita- a nak börtönök és fegyházak építésére. Szomorú az a költségvetés, amely fényes palotákat állít kaszárnyáknak és börtönöknek. Csak a nagy Pestalozzi mondását idézhetjük ennek a a helyzetnek jellemzésére: Építsetek mennél v több iskolát s akkor nem lesz szükség elme- k gyógyintézetekre és börtönökre. Nagyberez- s nán gyönyörű börtönpalota fog állani, mig a Nagyberezna körüli ruszin falvakban vándor- tanító gyűjti össze a gyermekeket, hogy az irás és olvasás elemeire tanítsa őket. I Prága, november 3. A köztársasági elnök ünnepi beszédének nagyon erős a visszhangja. Legújabban Machacsiek Pál szlovák néppárti képviselő foglalkozott a Slovákban Maisairyk elnök nyilatkozatával, — Az elnök ur nyilatkozatával elvileg egyetértünk — írja a képviselő. — Elismerjük a földreform szükségességét. Aláírjuk azt ás, hogy ez a forradalom legszebb ténye. Azonban hozzá kell fűznünk, hogy legnagyobbrészt csak papin'on az. A földreformról szóló törvény szép, ideális, de végrehajtása fatális és egy fabatkát sem ér. Mi nem tudjuk egészen pontosan, miképp hajtották végre a földreformot Csehországban. De nagyon jól tudjuk, hogy miiképpen hajtották végre és miiképpen hajtják végre nálunk. A fölidireformbél az argalások húztak hasznot, akik Fábrytél, Kállaytől, Palkótól, Blabőtól kezdve egészen Rraneckyig és Mackóig minden egyes maraid'ékbirtokot maguknak kaparitottak meg. A nép csak morzsákat kapott. Innét ered a nép elégedetlensége. Az Prága, november 3. A községi választá- . sok ellen benyújtható fellebbezések határide- . je lejárt s ennek következtében ott, ahol fellebbezéseket nem nyújtottak be, összeülnek az uj képviselőtestületek és megválasztják a városbirákat. Pozsonyban, mint ismeretes, az uj képviselőtestületet november 7-ére hívták egybe és az ülésen megválasztják az öttagú városi elnökséget, a városi tanácsot és a különböző bizottságokat. A kormány már e napokban kinevezi a pozsonyi városi képviselőtestület öt hivatalnok tagját, akik a képviselőtestület szavazásaiban részt vehetnek, tehát az ui képviselőtestület alakuló ülésén a választásba is befolynak. Értesülésünk szerint a következőket nevezik ki: pénzügyi szakreferens: Poslusny adóhivatali igazgató, egészségügyi Galkó dr. orvos, iskolaügyi Horna dr. egyetemi ta- ! nár, szociális Braxatoris, a népjóléti mielmjök ur továbbá azt is mondotta, hogy Háltunk a földcseréi és nyolcvan százaléka önkéntes megegyezés alapján történt. A nagybirtokosok szabad kézből eladhatták birtokaikat. Az elnök ur bizonyára rosszul volt informálva, mert hiszen a földhivatal már előre kijelölte azon személyeket, akiknek a birtokot el kel adni. Sőt megszabta az árát is, így történt meg, hogy ezek a nagybirtokok megint csak nem a nép kezébe jutottak, hanem olyan emberek kezébe, akik még a szénát és a szalmát sem tudják megkülönböztetni egymástól. Ezek az uraoskák földét vásároltak és szépen kerestek azon. A gróf úrtól vagy a nagybirtokostól kétezer koronáért vásároltak egy holdat s eladták öt-hatezer koronáért. Ennyit meg kellett jegyeznünk — fejezi be Matíhaosek képviselő — az elnök ur nyilatkozatára, aki rózsás szemüvegein keresztül nézi a dolgokat. I nisztérium szlovenszkói osztályának az elnöke, a technikai ügyek referense pedig Kállay mérnök lesz. Valamennyien a koalíciós pártok tagjai. Láthatjuk tehát, hogy a kormány most is mellőzi Pozsony tényleges szakembereit s tisztán politikai kulcs szerint válogatja össze a referenseket. Besztercebányai sztarosztáváiasztás Besztercebánya város újonnan megválasztott képviselőtestülete október 31-én tartotta alakuló gyűlését Pstross járásfőnők elnöklete mellett. A közgyűlési teremben az elnökhöz legközelebb eső helyet az országos keresztényszocialista párt, mint a képviselő- testület legnagyobb pártja foglalta el. A fogadalom letétele után megejtették a sztarosz- taválasztást. Az őslakos pártok: az országos keresztényszocialista, a néppárt és a zsidópárt közös megállapodás alapján sztarosztává a néppárti Mesik-Vajda Ferenc teológiai dékánt, első helyettesnek a keresztényszocialista Herritz Vilmos dr. földbirtokost választotta meg. A második helyettes választása tekintetében a kommunista, szociáldemokrata és nemzeti szocialista pártok szövetkeztek s egyhangúlag Striezs András kommunistát választották meg. Jellemző, hogy ebben a csoportban szavazott Babka állami tanfelügyelő, a szociáldemokrata párt tagja is. Nem kell bővebb magyarázat ahhoz, mit jelent az, ha egy állami tanfelügyelő a kommunistákkal fra- ternizál. Sztarosztavála sztások Zólyomban, Zsolnán és Dianaszerdahelyen Zólyomban húsz szavazattal a szociáldemokrata Érti Dániel, polgári iskolai igazgafó lett a városbiró. Első biróhelyettes 19 szavazattal Lebko Rudolf kommunista, második Vajtek Károly cseh nemzeti szocialista. Dunaszerdahelyen sztarosztának Korn- feld Ármin zsidópártit választották meg, első sztarosztahelyettes Patassy Albert, második Uhrovics Vendel dr. keresztényszocialista. Zsolnán nagy meglepetést keltett a szta- rosztaválasztás. Hanckó szlovák néppárti képviselő, eddigi sztaroszta ugyanis nagy elfoglaltságára való tekintettel nem vállalta többé a tisztséget. Ennek folytán a választást hosszas tanácskozások előzték meg, mig végre a 25 szavazatot képviselő polgári pártok Russicska Tamás apátot választották meg, ak i Micsura-párti létére Hoffmann József dr. politikamentes választási csoportjának jóvoltából jutott mandátumhoz. Első biróhelyettes Spanyol dr. szociáldemokrata, második Kur- hajec József dr. szlovák néppárti. Nemzetiségi izgatás a pozsonyi egyetemen Prága, november 3. A pozsonyi szlovák radikális nacionalisták mindenképpen arra törekszenek, hogy fölborítsák a nemzetiségi békét. Uszító cikkeikkel elérték, hogv a pozsonyi Komensky-egyetem szlovák hallgatói falragaszokat adtak ki, hogy az egyetemen semmiféle „provokációt" nem tűrnek és a magyar szót az egyetem falain belül mindenütt el fogják tiltani. De nemcsak a magyarok ellen, hanem a zsidó egyetemi hallgatóság ellen is folyik az uszítás és ha ez igy megy tovább, nemsokára botrányok tanúi lehetünk a pozsonyi egyetemen. Ha az egyetemi tanári kar és a hatóságok idejében le nem szerelik ezt a veszedelme^ mozgalmat, úgy Ivánkáiknak köszönhetjük majd, hogy a külföld újból foglalkozhatik azzal a kérdéssel, milyen elbánásban részesülnek a nemzeti kisebbségek Szlovenszkó fővárosában. Csalt kormánypárti hivatalnok-tagokat nevesnek ki Poisony u! képviselőtestületébe Városbiróválaszfások Besztercebányán., SéSyomban, Zsolnán és P^nasserdabelyen Í^CcENX- ÍRE& ,i A\ÓraC&£$KVhöND (46) Zoltán azt hitte sötét gondolatai fényéit látja, az olvasztja ily szürkére az egész természetet. De most nrindeinkinetk Mtünt, hogy acélszürke fénye van a napnak. Kifutottak a folyosóra, onnan a leértbe. A kis béres gyerek kormozott üveglen bámulta a napot. — Napfogyatkozás, — szólott Zoltán. — Persze. Olvastam az újságban róla a múlt héten. A napfogyatkozás oly erős volt, hogy hunyorítva mertek a nap felé nézni. Furcsa hamis színben múlt el a világ, az ember csaknem beleszédült, mintha megszűnt volna az élet s valami színpadon volna, ahol többé nincsenek meg a komoly óletdolgok. Milyen szép lesz, ha egyszer igy megszűnik az egész világ. —. Milyen csend van, — mondta Rozika. Hallgattak. Halkan szóltak. — Egy madár se beszél, — mondta Zoltán. — Pedig milyen szépen énekeltek ma reggel ugye Zoltán bácsi. — Hallgass csaló Figyeltek, a mezőn keservesen bégettek a juhok. Az egész nyalj együtt, kétségbeesetten, a kis szél néha erősebben hozta a hangot. ' — Ez a világ vége, — mondta csöndesen Zoltán. Rozika komolyan vette. — Én nem akarok meghalni, — mondta írebegve s ösazegübbas zkodott A íférfiak nevettek. Most Boríbiró került ellő. Nem is gondolt rá senki, hogy még mindig itt von. A tanyán ahhoz vannak szokva, hogy eose keresnek senkit. Mindenki akkor megy el, mikor ősziéibe jut. De Borbiró, ez egy olyan ember, akinek sosincs dolga. Tudja isten, hogy megy a gazdasága. — Aggyonisten, — mondta Borbiró komolyan a kezet nyújtott Olyan különös volt az orcaszine, egész kaimuszin. Nevettek rajta. Ez i® azt hiszi, komolyan itt a világ vége. De csakugyan mi (benne, ha itt volna. Akkor lenne csak rémültet és futkosás. Mert az ember, ha megijed fut, fut, mint az állat a ketrecben. Az elefánt, ha megrémül s megvadul, az ápolóját kihaj ttja a ketrecből négy méter magasra s ő maga eszeveszetten fut á vastag gerendákból épített rekeszben. Mért fut? Miért nem tud egy helyben maradni. Mért szüköl a kutya most a napra? Segít vele? ... S hova fut?... Hiszem ha itt a világ vége, akkor mindegy, akkor nincs hely többé, ahová fussanak. — Hozd csak azt a kormos üveget te gyeinek. .....“ ‘ A (kis fim szepegve s fcimeresztett szemmel jött elő s odaadta. A tenyerével önkéntelen kezdte letörülni a kormot, hogy az urak be ne piszkitsák a kezeket s ezen Rozika oly í hangosan nevetett, szinte beleszédült De még ennyi korom is lég volt, tisztán lehetett látni, ahogy a hold íbeleha/rap a nap sárga korongjába. Már csak egy kifli van belőle, egy vékony 'kifli a nagy kerek, aífconyat- ra hajló napból. Most lovaisüegény vágtatott be a tanyába. — Tekintetes ur, tekintetes ur! Minden olyan ijesztő volt, minden szokatlantól megdobban az ember szive. — Mi az? — Hamar, hamar. Tessék má idejönni. Zoltán szinte futó lépéssel sietett hozzá A (legény csak (Lehajtott a (lóról > azt mondta: ~ 1 1 — Azt izmi a tekintetes ur a tekintetes urnák, hogy a tekintetes asszony fogat s gyün kiífele a tanyáira. Zoltán elsápadt. A szomszédjának a (Legénye volt s Lippay nem szavajátszó ember. — Jó van. A (Legény már meg is fordult s visszafelé indult Zoltán látta, hogy nem a város felé megy, hanem tovább halad a Lippay földek felé. Megmelegedett a szive. Miilyen gondos ez az ■ember, nem teszi ki őt annak, hogy a felesége meglássa s kitalálja a hírhozót — Rozika! — kiáltott A lány odafutott. —■ Mihály, Mihály! Hamar fogjatok be a kis kocsiba. De hamar mert agyon váglak gazemberek. Ne bámuld a napot. Nem ilyen marháknak van az. Akkor a lányhoz fordult ' — Pakolj, — mondta neki rémülten. Rozika nem értette. — Hallod! Két perc alatt itt ne legyél, ■ itt ne legyél, Rozika. A leány érezte az ember ijedtségét. Kitalálta, hogy mi van, hogy: jön az asszony. Piros lett az arca s megszégyelte magát. Hát itt a világ vége. — Igen, — mondta csendesen s befutott a tornácra, a szobája felé. Zoltán Borbirót ragadta mellbe. — Pajtás, — mondta — baj van. Rád mindig lehet számítani, igaz-e? — Nono, Zoltánkám. — Most fogatok a kis kocsiba. Felülök s erre a kis erdőn keresztül elmégy a jánnyal a te tanyádra. Elmentek mindahárman. Borbiró megvakarta a fejét. — Csakhogy alighanem odaki van az asz- szony. — Akkor menjetek az öreg Csulihoz, az most kinn van magába. Vagy majd megmondom Rozinak, hogy hova menjetek. — Hamar, hamar — nyitott be a lányhoz. Az a nagy utazókosárba dobálta a holmiját. A szeme tele volt könnyel, hangtalanul csörgött végig az arcán a könny s néha megtörülte a kezefejével, aztán tovább gyömöszölte a holmit. A Zoltán szeme is tele volt könnyel. Jaj nagyon csúnya volt ez az egész, érezte. Szédült és keringett vele a fekete világ. De mért jön ki az asszony. Talán éppen eiz a napfogyatkozás hozza ki. Megijedt s jön az urához... De (hiszen tudja, mi van itt, nem lehet, hogy ne tudja. Annak mégse teheti ki, hogy a két nő itt most... Nem is tudott gondolkodni, ösz- tömszerü parancs volt benne, hogy a lány öli, ed innen, die rögtön —B——BT—B——8M——BM8
