Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-02 / 225. (1559.) szám
9 1927 október “2, vasárnap. Keyserling és az uj Európa — Uj világ születése — A daruiét ad ti filozófiai, iskola nagymestere, a balti gróf, Keyeeirling Hermán, letéve gondolatainak kezdetit a Reisetagebuch eines Philosophen cimii naplójába, alapvető jelentőségű elmélkedést kezdett s ezzel a filozófiát sokkal él elegebbé 'kívánta tenni, minit az utóbbi idők elméletekbe fulladó s legnagyobbrészt hipotéziseken nyargaló, Part pour l‘art-os bölcseLkedö műrészéi. Keyser- ling is azok közé tartozik, akik ól etesse akarják formálni a doktrínákat s a megállapításokat s legaljább könyvében, melyben Az uj világ: születéséről szól, egyenes irányt próbál adni s levonja kritikáját arról az Európáról, mely a háború utáni labirintusban eeho-gysem iától kiutat. Mint maga mondja: róedldfejezője ajkai* lenni egy személy- fölötti szellemi mozgalomnak 6 nem is tagadja, hogy egészen speciális szempontok egyéni hangú megoldását keresi. Legérdekesebb megállapítása az, amelyben Spenglerrel, ha nem is. egyteetvér, de legalább is vérrokon — hogy a kulit urak a bukáshoz közeledne* 1.:, azaz nem csupán a Spenglertől elitéit európai kulimra, hanem a föld kerekségének minden tradicionális kultúrája. Kultúra: az életforma, mint a szellem közvetlen kifejezése, szellemi organizmus. S a történelmileg meghöbá- rozortt emberek pszihikai állapotú annyira megváltozott, hogy a lélekben a hangsúly az átvihötet- lemrőil az átvlhetőre tevődőit áts, azaz minden eddigi kulimra az irracionálisban, az érzelmiben nyilvánult, míg most ennek az ellenkezője dereng: születik egy* racionális alapokra támaszkodó értelmi kultúra. Minden’ eddigi kultúra átvételének eilöf élt étele a tradíció volt, míg ma ennek a föltétele gyökeresen megváltozott: a teohnizált vad- ■©mlbeimek, a mai kultúrát kifejező soifőriipusmak tradíciója még nincsen. Ez csak, mai gyermek- óllá porában. lehet tradíció, önmaga azonban legkevésbé a hagyományokból táplálkozott. A mai tömegsa étemet a sotf?5r testesíti meg, éppúgy, midiit miás korokét a pap, a lovag, vagy a gavallér. S itt jön a frappirozó gondolat: a bolysevisra, például az orosz, az ázsiai sodtPór teljes lelki inkarnációja! A tipuis hatalomra jutása ágy megleli el a korszellemnek. Azt mondja: a maii fiatalság meg nem értése mindazzal szentiben, ami apálknák mindene volt, oly nagy, mint emberemlékezet óta talán egy uj generáció sem. A mai eszme: az uni- verzallszttkus világnézet eszméje s valóban: minden idők legnagyobb egyesüléseinek koráit éljük ma. Leghatalmasabb az angolszász-világ egyesülése, két gyújtópont: London és Newyonk körül, második a pánizláim-vitóg, harmadik a szovjetunió. A fasizmus ellenkező előjellel testesít meg ugyanolyan elvet, mint a szovjet, de nem valószínű, hegy meghódítsa egész Európát, mert hatal- maisaik ellenerőd. Bár a Versailles óta tartó külső fejlődés egyre inkább a p a rt ikülar izál ód ást mutatja, elleniéiben a hangoztatott és jósolt univer- aailizmussal, de ez Keyserling szerint csak látszat már, mert az államok paliükai önállósága _ külö nösen gazdaságilag — önállótlanságöt takar, még az oly áliatmoktnál is, minit Anglia. Ezzel egyidejűleg egy uj európai közösség érzése születik, mely három forrásból táplálkozik: minden ifjú közös harctéri élményeiből, ezek ellenzéséből s a régi generációval szemben álló ellenzékieskedéséből!' s egy vert világrész népének ösztönös összetartó érzéséből. Az ifjúságot mindenképpen a motorkocsi jellemzi, belső életük szegény, mint a prioritiv népeiknél áttailáb'an. S az élet uj értelmezte ének élő problémái mindeníntit egyértelműiéig nyilvánulnak: Ázsiában úgy, mint Európában. Azt az uj állapotot, melybe az emberiség most nő bele, Keyserling okúmén ikiisnák nevezi. Ökumenikus állapot: a megismerés és a reálpolitika karolt ése, hogy érteíeimmeigvalcsulá^á fejlődjék. Ez müigáíban véve még nem szellemi értékek hordozója, csupán a szellem megvalósulásának eszköze lehet. Korunk dominánsa a haladás gondolata. A kor gyermeke nem alkar egyebet, intet az anyagi, erkölcsi és szellemi életviszonyok tnegja- vútóéát. Ezeken a problémákon azonban már túljutott az intellektuális rész s a soffőr-lipus vette át, mint jelszót. Ebből kétségkívül ellentétek szüléitek: az intellektuális lény és a technizált vadember szembe került egymással s a majdnem egyeduralkodó intellektus egyre inkább romboló hatalommá vált, kimerítve pozitív lehetőségeit. Ettől az időtől kezdve sorvadt az irracionális eszme s vette ált a hátaimat a racionálisabb uj ember, a eoifőr-tipus és fogja kezében tartani a világ eszmei és praktikus létét mindaddig, míg küldette't be nem fejezve, átadja helyét a jobbnak és tckMefeeebbnek, mely az ökumenikus lét össoersűud ül teából hangolódik elő. Keyserling sem híve a tetem izéit vadembernek, de feltétlenül szükséges rossznak tartja, mint átmenet, két kultúra — a bukóit s az eljövendő _ között. Az eddigi megmozdulások, melyek az újabb időkben történtek. leginkább reakciós jellegűek voltaik — az akciós megmozdulások még csak ezután következnek el, akár vallási, akár metafizikai, akár morális téren, sőt akár a házasságinál is... A soffőr nem a világivá!:! ás reprezentál ója, mert csekély szellemi képessége van, de ma a legnagyobb vi-ta- il Haséul rendelkezik s- alap a jövendőre. Az igazi haladás problémája a szabad értelmezés problémája lesz s a soffŐrön felül emelkedő elitnek első ideáljául a viláigfölényessiéiget kell kitűznie. Ez ti- pueít is terecnóhet, magasabb rendűi. Európa feladata liitenyésc-Heni magából ezt a kulin rtipust. Európában kell uj fénynek k’gyulnin. Keyserhng rrem pesszíni 1 sín. Keni végzi azzal, hogy Európa fáradt: ő Európa fáradtságát átmei netinek tartja s képesnek uj célkitűzésre az eset- i ben, ha tiuljut a soffőr felfogásán és a világfölé- | nyess ég uj szintézisét vállalja magára. Könyve nem száraz, elvont bölcsesség, megírásában is igyekszik helytállani egy mondásának, amikor azt mondja, hogy a szellemi értékek közvetítője j nua nem a foliánsok írója, hanem az újságíró s j mióta a világ-világ, a legnagyobb hatású szellemek Érsekújvár, október 1. (Saját tudósítónktól.) Az érsekujvári járásbíróságon csütörtökön és pénteken folytatta Simkó Artúr dr. já- rásbiró a budapesti Ítélőtábla megkeresésére a Ferry grófné hagyatéka ügyében indított pörre vonatkozó tanúkihallgatásokat. A port, mint ismeretes, Wachtler Lothár lovag, a mellőzött örökös inditotía Nemes János (gróf) komjáti nagybirtokos ellen, aki a többszáz millió korona értékű vagyont örökölte. A tárgyalás iránt rendkívül élénk érdeklődés mutatkozott. A két ügyvéd, Lányi Márton dr. budapesti és Fratrits József dr. nyit- rai ügyvéd között ezúttal is éles összeütközésekre került a sor, amelyeknek nem egyszer már személyeskedő, sértő hangja is volt. A tanúként ugyancsak kihallgatott (gróf) Nemes Jánosné elegáns, fekete selyemruhában jelent meg és a délután két órától este nyolcig tartó kihallgatása egyáltalában nem vette igénybe idegeit. — Több ízben említette előttem Ferry grófné, — vallotta a tanú, — hogy élete vágya, hogy vagyona elérje a Csekonics-grófok vagyonát. Ha a grófné fivére, Wodianer Albert báró, a grófné halálakor még élt volna, úgy a vagyon őreá szállt volna, azonban a báró még 1913-ban meghalt és attól az időponttól kezdve mi voltunk az egyetlenek, akik a rokoni kapcsolatot fentartottuk a grófnővel. — Ferry grófné — vallotta tovább a tanú, — nem volt egykönnyen megközelíthető, még közvetlen hozzátartozói szániára sem. Tudtommal például a felperes Wachtler lovagot sem fogadNéhány hót és ismét évfordulója lesz annak a tragikus októbervégi napnak, amely áldozatul követelte a világháború egyetlen háboruellenes miniszterelnökét, az akkor már „csak" államférfin rangot viselő, hatalomvesztett gróf Tisza Istvánt. Ahhoz, hogy Középeurópának erről a legmarkánsabb politikusáról néhány egészen intim, eddig még fel nem tárt emléket mondjunk el és hogy nrárványbafaragott jellemét uj meg uj oldalról világítsuk meg, voltaképpen nincs szükség semmiféle történelmi dátumra, évfordulóra. Tisza István misztikusan és mithikusan kimagasló •alulija még sokáig fogja izgatni a huszadik szá- zad-eleji világesemények kutatóit. A bihari dzsentrinek ezt a klasszikus formájú képviselőjét, aki a maga fajtájának szinte sudárba szökkent életereje volt, hivatott és kevésbé hivatott tollak nem mindig találóan rajzolták elénk. Amikor ahhoz a nagy témához nyúltak, amit Tisza István egyénisége jelent, kissé hűvös tárgyilagosságba estek a méltatok, pedig az 1918-iki októbervégi magyar forradalom első nagy ha1 ott ja megérdemelné, hogy a szivét is analizáljuk, necsak mindég a hatalmas energiáját, lenyűgöző tudását és félelmetes d eb áttéri készségét vegyük boncolókés alá. Sokszor fölmerült a kérdés, nemcsak Magyar- országon, hanem főleg Ausztriában és Németországban: minek köszönheti Tisza azt a határtalan rajongást, amivel híveinek nagy tábora körülveszi, egyben azt a feneketlen gyűlöletet is, — amely a politikai rajongás szabályos történelmi ellenképlete — amivel ellenfelei üldözik? És mindenre gondolák, amikor a kérdésre felelni akartak: gondoltak arra, hogy Tisza a legener- gikusabbau juttatja kifejezésre a magyar dzsentri és a dzsentriben szinte megsürüsödve jelentkező magyar nemzet vágyait, de gondoltak arra is, hogy Tisza — valami csudálatos ösztönösséggel — nagy katasztrófát érez és a megriadt nyáj kritika nélkül, csupán az életfentartás1 ösztönétől hajtva, követi öl. Csak egyre nem gondoltak, arra, hogy Tisza egyéniségében delejes áram hullámzott, hogy benne a dzsentri is, a városi po’gár is, a zsidó értelmiség is (a kisgazda és a paraszt nem, mert az Tisza haláláig a függetlenségi gondolat táborában volt) nem a nagy tudást, a botráuyok- iól megtisz.Hiott parlamen'iáris elvet, a vasakaratot látta és ünnepelte elsősorban, hauera azt a messzire kisugárzó magyar közvetlenséget, őszinteséget és kedvességet, amit csak látszatra nyom..ujságiróbbak voltak az újságíróknál". Az eszmék s a problémák ubta'lálásának abszolút biztosságát Keyserlingre éppúgy nem tehet ráfogni, mint akár Bergsonra, Ni el zsellére. Speng- lerre, vagy a kultúrkörök Frobéniusára. Egy azonban biztos: az uj Európa alapkőletételénél Key seriing jelentős műves lesz. •Szómba!hy Viktor. ta soha a grófné. Valószínűleg meg volt rá az oka. Nem szerette Bleilebeunét sem. Olvastam Bleiiebennének egy levelét, amelyben ez a grófné igazságosságára és okosságára hivatkozva arra kéri a grófnőt, hogy lehetőleg nagyobb értékű vagyont hagyományozzon rá. Olvastam a választ, melyet a grófné irt s ebben Ferry grófné határozottan kikéri magának, hogy beleavatkozzanak az ű anyagi ügyeibe s hozzátette, hogy ő tudja, mit kell és mit fog tenni a vagyonával. — Évente kerestük fel Ferry grófnőt, a férjemmel. Gyermekeimmel is voltam nála, mikor még kicsinyek voltak és ha valamikor tapasztaltam volna, hogy a grófné nem normális, úgy nem vittem volna hozzá gyermekeimet. A grófné vaióbau nagyon takarékos volt, mint általában a Wodiánerek. Jellemző, hogy Wodianer Albert báró egyik téli vadászata alkalmával vendégül látta József főherceget, azonban a takarékos báró még a szobákba som fütteíett be, úgyhogy a főhercegnek bundában kellett íagyoskodnia. Nemes Jánosné kihallgatása után, másnap, a grófné közvetlen szolgaszemélyzetének a kihallgatására került a sor. Először Merth- bauer Alajos ötvenegyéves inast hallgatták ki, azután Kotzbeck Katalin komorna kiba'lgatá- sa következett. A kihallgatások este kilenc- óráig tartottak, azonban uj anyag néte merült fel. ' W Ma délelőtt Komjátra szállott ki a bíróság és kihallgatta a beteg Grosz Hugó jószág- kormányzót. A kihallgatások ezzel egyelőre be is fejezőidnek. •tak el Tiszában az államférfi nagystílű vonalai. Csak azok tudják, akik Tiszával aapról-napra érintkeztek, akikkel a klub bizalmas légkörében társalgóit, milyen nyílt, természetes, barátságos és — minden dzsenlri-volta ellenére — demokratikus és hogy a vidámságra, az anekdotazAsra és pajkos ötletességre mindig hajlamos magyar ke- délynek micsoda pazar kincsesháza aolt Tisza István elméje és lelke. Elvezetem az olvasat a nemzeti munkapárt klubjába. Ezt a pártot 1909-ben Tisza István teremtette meg gróf Khuen-Héderváry akkori miniszterelnökkel karöltve. A Károly-körut 3. számú ház hatalmas emeleti helyiségeiben székelt Magyarország kormányzó pártja. Itt találkoztak a régi Nagy-Magyarország politikai, közgazdasági, tudományos, irodalmi és művészeti világának előkelőségei. Hogy csak pár nevet ragadjak ki: Lukács László, Teleszky János, Berzeviczy Albert, Hegedűs Lóránt, néhai Lánczy Leó, Herczeg Ferenc, — mindegyik magában véve is egy-egy hatalmasság. És mindenki alávetette magát a Tisza István mindent elárasztó egyéniségének. Súlyos helyzetekben tehet legjobban megítélni az embereket. Váratlan fordulatok teszik próbára a lég- különb jellemeket is. Emlékezzünk csak vissza, hogyan viselkedett, mit mondott Tisza' István a munkapárti klubban, tehát az ö szükebb politikai családja körében olyan nagy esemény után, mint amilyen Károly király irónralépése, Stiirgkh gróf meggyilkolása stb. volt. Mikor I. Ferenc. József meghalt, a magyar urak egy nagy rejtéllyel álltak szemben: milyen ember az uj uralkodó? Tisza akkor miniszterelnök volt. Bécsből hazajövet, első útja a klubba vezetett. Intimusai körülfogták és kérdésekkel ostromolok: mi tesz, hogy lesz? Tisza, örök pápa- szemén keresztül mosolyogva, felelt: — Semmi okotok nincs rá, hogy nyugtalanok legyetek. Nagyon szinipá'ikus fiatalember a király. legtalálóbban úgy jellemezhetném, hogy* olyan, mint egy snájdig osztrák hadnagy. — Na és nem : og valami felfordulást csinálni? — De igen, — mondta Tisza, hirtelen elkomorult arccal. Egy pillanatig kiélvezte a megdöbbenést, ami az arcokra ült, aztán gyorsan folytatta- Személyesen beszél telefonon! . , Általános megkönnyebbülés.. És csakugyan, alig egy negyedóra múlva lélekszakadva jött a klub titkára. Kihallgatták gróf Nemes Jánosáét a Ferry-hagyatéki pór ügyében Az érseki? jváyi járásbíróság folytatta a tanúkihallgatásokat — Újabb adatok Ferry grófnérői — Amiket Tisza István a klubban mondott — Eddig közzé nem tett följegyzések 1914—17-ből — Irta: Molnár Jenő tlr. (Budapest). «■ te 1«|!ÖÉ rtiarhahusieves-kockák ezüst csomagolásban |pt|l 1/a liter forró vízben feloldva egy gjaef tányér tiszta, erős, zamatos marhahuslevesf adnak Kegye.au\j uram, - mondta Tiszának — őfelsége kéreti a. telefonhoz. Hosszú léptekkel sietett Tisza a telefonfülkébe, amelyet tisztescégludóan legalább tiz méteres körzetben kerültek el a klub tagjai. Mikor a Stiirgkh gróf ellen elkövetett halá’os merénylet hírét a klubban meghalo’ta, szótiau megdöbbenéssel, mintegy a parke’tához odaszögezve, megállt és hosszan maga elé nézett. Soba- .sem felejtem el, hogy ezt látva, hárman szerkesztők félrevonul unk egy zugba és azt mondtuk egymásnak, de mind a hárman egyszerre: „A saját tragikumát érzi." És aki e pilanatban hitte Tisza elborult arcát, komoran ráncba sza'adó homlokai, percekig tartó némaságát, nem tudott szabadulni e szörnyű és bru’ális sejtelemtől. Csak jóval később mond'a Tisza: — Nagyon derék ember volt! — Hány éves lehetet'? — kérdezték. — Úgy tudom, nincs köztünk nagy korkülönbség. S mikor ezt mondta, megint mereven maga elé nézett... De voltak persze derűs epizódok is Tisza körül. Mikor a hadiszerencse napról-napra változol' és a felizgatott közvélemény pozitív hírekre vadászott, csak a klubban lehetett valamennyire megközelítő helyzetképei kapni. Igen ám, de a képviselők — még a „nagymogulok" sem — mertek egyenes kérdéssel Tiszához fordulni. Rendszerint a kedélyes Kállay Tamást vagy a snájdig Farkas Pált (azóta elhunyt jeles iró és publicista) küldték „tüzvonalba". Ha Tisza megláUa Kállayt vagy Farkast, már messziről neyetett: — Az arcolokon látom, hogy megint kérdezni akartok valamit. Na hát, itt vagyok: kérdezzetek! 1 Vegyétek tudomásul: abból még sohasem támadt baj, ha ti kérdeztetek. Baj csak akkor lehetne, ha — ti felelnétek. Harsogó kacaj fogadta ezt a szellemességet Farkas Pál fülig elpirult (különben is hajlamos volt pirulásra), de azért bátran vetette fel a legkényesebb kérdéseket. Egyszer igy bujt ki Tisza egy roppant nehéz szituációban a feleletadás alól: — Aki igy kérdez, mint te, már informáltunk látszik. De hiszen akkor többet tudsz, mint én! Egy hatalmas képviselőházi vitája után, amelyet örök ellenlábasával, gróf Andrássy Gyulával folytatott, ezt mondta a klubban: — Sajnálom Andrássy). Láttam, hogy fizikailag szenved a. beszédem alatt. Pedig igazán távol áll tőlem, hogy szenvedés! okozzak neki! Gyakran megtörtént, sőt nehéz időkben csaknem minden este, hogy a klubban rögtönzőit mi- niszterkonferéneiét tartott Tisza. Nem vonult el a kormánya tagjaival, hanem állva, hol az egyik, hol a másik teremben, tanácskozott velük. Egyszer a nagy előcsarnokban konferenciázott. Nyílik az ajtó és egv hajlotlhátu, ősz ember lép be, bosz- szu redingo!-ban, fehér keztyüben. Zavartan megállt az ajtó előtt. Tisza pillantása oda'évedt és otthagyva minisztereit, az öreg úrhoz siete'f. Melegen megrázta mind a két kezét és átölelte. Mindenki kíváncsian nézte a jelenetet és találgatni kezdték, ki tehet ez a kopottas külsejű ember? A miniszterek csak álltak, néztek, Tisza több mint negyedóráig beszélt a vendéggel, pámlagra ültetve. Végre előkerült a titkár. — Ki ez az öreg? — kérdezték. — Egy nyugalmazott zs'dó tanító Bihanne- gyéből. Országos gondjai közt egy „földijével paro- lázott a nagy államférfi. Vissza'érve minisztereihez, mosolyogva, szólt: — Bocsássatok meg... Ezzel a kedves, derék emberrel olyan jólesett az ifjúkori emlékeimet feleleveníteni. És voltak, akik azt mondták, hogy „Tiszának nincs szive!" Végül még egyet, a mai diktatúrái divat idején bizonyára a legjellemzőbbet: 1916-ban egyre élesebbé vált az ellenzék hangja Tiszával szemben. A túlnyomó többségükben ellenzéki lapok rohamozni kezdtek és nem kímélték Tisza makulátten jellemét sem. Egyizben a miniszterelnöki -sajtóiroda akkori főnöke, Barát Ármin osztálytanácsos, a szokás*" referátum során, ezt mondta: — Kegyelmes uram, az ilyen hazug invekti- vákat még sem keltene tűrni! Tisza felszegte a fejé1, e_ pillanatig elgondolkozott, aztán kesernyés nevetéssel mond'a: — Hja, kedves barátom, ha nekem akkora hatalmam lenne!... Csak Írjanak, amit akarnak! És mikor Tisza ilyen kris'ályos szavakban formálta meg a sajtószabadság legszélesebb értelmezésé1, — ne fe’edjük el, hadi'Og volt mindenütt, tehát Magyarországon is, tehát cenzúra volt és minden kivételes hatalmat, az egész állami és társadalmi apparátust Tisza keze mozgatta. A régi Magyarország legtisztább keze.
