Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-20 / 240. (1574.) szám
Kacagj,bajazzé •. • Egy zsarnócai kovácslegény agyonszuri egy cirkuszi artistát a táncosnő miatt — A gyilkosság után egész éjszaka bolyongott, reggelre pedig önként jelentkezett *x Kis jegyzetek a Tátrából hl ELSŐ MEGLÁTÁS Nem az, amely után halálos szerelem következik. Hanem a százszorszép nagy világot járó ember mohó gyönyörködése, mikor először pillant meg egy még soha nem látott vidéket. Az, mikor a lélegzete eláll, valami végtelen belső kitárulást érez, mikor a szemek nem a lélek tükrei, de a lélek kapui s azokon át özönével zuhog bensőnkbe a megismerés mámora. Ilyenkor emelkedik az ember-parány a föld fölé, ilyenkor hasitja ki a maga jogos részét a világegyetemből. Ezekre az első meglátásokra holtig kell emlékezni. Emlékembe idézem s ma is érzem azt a csodát, mikor tizennyolc éves sihe- der-koromban a Frauenkirohe patinás kupoláit először pillantottam meg. Mintha szárnyaim nőttek volna, melyek legalábbis a kupolákig röpitenek. S az a korahajnal a lagúnákon, mikor a felkelő nap sugárözönéből kiemelkedett a márványtestü Doge-palota. A napsugár felolvadt aranya keringett talán a hevesen dobogó szivemben is. Meg az a nyári nap, mikor először nyitotta szét előttem kék öblét a Bocche s föléje álltak Utáni sorban a montenegrói havasok. Akkor, emlékszem, elakadt a lélegzetem egy percre s utána olyan mélyet lélegzettem, mintha az egész ttindéri panorámát felszívtam volna minden határon túl kitágult mellembe. És ezt az első meglátást, a megnyilatkozott csoda pillanatait nem lehet visszahozni soha többé. Egyszer van, egyetlenszer. Mint az ifjúság is. Azután már minden az emléksorba áll, kort kap, öregszik, szép marad, de nem az első többé. Csak elmosódó sejtelme marad a nagy, mély élménynek s a fájdalom a visszahozhatatlansága fölött. A viszontlátások már józanok, tudatosak, még örömet- adók, oh, százszor is, de az első benyomás? Soha többé. Ezért irigyeltem meg egy hölgyet, tátrai pihenő közben, amint láttam, hogy idegenül érkezik, ismergeti az utakat, tájékozódik, barátkozik a hellyel. Jött le a mi villánk felé, aztán megállt, visszafordult s igy szembekerült az óriás sorfalat álló csúcsokkal. Hogy élvezheti most a nagyszerű látványt! Szeretnék cserélni vele, hogy én is újra először láthassan a megszokásban már természetessé lett gyönyörű panorámát! Szeretném újra azt az érzést, mikor ezen az utón jöttem le én is, folyton hátracsavart nyakkal, hogy szüntelenül lássam a csúcsokat. A hölgy most tart ott, megállt és néz. Ugyan meddig? Mikor elégeli meg? De jó neki! Pár rövid pillanat múlva már visszafordult. Lehajolt s a cipőjén igazitott valamit. Talán aztán még visszanéz? Nem a‘! Talán más kilátó helyet keres? Nem a‘, azt sem. Neki már elég volt. Simitott egyet a kék jam- bóján, a cipője sárga volt, a felöltője szürke s most láttam, hogy csúnyán kacsázik. Mindezt meglátni s őnagyságából kiábrándulná — valóban egy pillanat müve volt. őnagysága tudniillik abból a turistafajtából való volt, amelyik keresztül-kasul por- tyáz minden látnivalót, fasbionable helyekről anzikcokat ir az otthon pukkadó ismerősöknek, nem kap szivdobogást, nem lelkesedik, nem csodálkozik, de nagyon érdekli a koszt s ha mégis valami szépre figveliheztetik, hűvösen jelenti ki: Ja? Sehr hübsch! Ennek dacára sem bántom tovább őnagy- sáeát, mert egészen bizonyos, hogy az ő szemében én viszont egy abnormis rajongó vol- dék, aki szintén megérett egy ilyen hiréli cikkre. Legyen boldog kiki a maga módja szerint. Tichy Kálmán. — Elkészült a magyar magánjogi kódex. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonjon: Az igazságügyi bizottság mai üléséin P-eethy Fái! igazságügwnintezfer bejeiVmiíetíe, hogy harminc évi előkészítés után elkészült a magánjogi kódex. Újbánya, október 19. (Saját tudósítónktól.) A hontmegyel Zsarnóoán vasárnapra virradó éjjel Leoncavallo halhatatlan operájának, a ,3ajazzók“- nak egy uj változata történt. A tárcosnő iránt .szerelemre gyulladt egy falusi legény, de — az opera cselekményével ellentétben — nem Őt szúrja le a féltékeny bajazzó, hanem a szegény komédiás esik áldozatul a féktelen szenvedélytől rabul ejtett legénynek. Szombaton délelőtt óriási feltűnést keltett a kis Zsarinócán, amikor egy vándorcirkusz zöldre festett kocsijai bevonultak a piactérre. A „Metro- pol-Varieté“ bohócai és egyéb attrakciói a vasárnapi előadás beharangozása céljából zeneszóval járták be a falut, hogy a lakosságot a cirkuszba csábítsák. Még aznap este tényleg számos falusi gyűlt össze a cirkusz előtt s a legények kíváncsian nézték a zöld kocsikat, melyeknek ablakai mögött a táncosnőket és a műlovarnőket sejtették. Sulivá János kovácslegény egyszerre csak az egyik ablak mögött egy szép női arcot pillantott meg. A nő csakhamar meg is jelent a kocsi előtt és az összeverődött legényeket kacér szavakkal meghívta a vasárnapi előadásra. A legények teljesem megzavarodtak a gyönyörű táncosnő édes mosolyától és mikor a rizsporosarou, parfűmös tünemény vieszallbegett a kocsiba, már valamennyiem szerelmesek voltak beléje, különösen azonban Sulva János. A legények csaknem ösz- szsverekedtek, csupán Sulva távozott el egyik barátjával némán, mély gondolatokba merülve. Érzékeit teljesen elhomályosította a táncosnő sosem sejtett szépsége. Mielőtt elvált volna barátjától, szenvedélyes hangon kiáltotta: — Ez, vagy senki más! Sulva eltávozott, azonban a láng, mely szivében hirtelen fellobbant, ellenállhatatlan erővel vonzotta vissza a már elsötétedett ablaka* cirkuszi kocsihoz. Mint később maga is beismerte, határtalan féltékenység vett rajta erőt a táncosnő miatt. Másnap korán reggel már ismét ott látták a komédiáskocsik körül ólálkodni, mert remélte, hogy alkalom nyilak a táncosnővel beszélni. Azonban csak Páris, október 19, (A P. M. H. párisi tudósítójától.) Foch marsall kiterjesztett karral fogadja látogatóját, mintha az egész világot keblére akarná ölelni. Első szava pedig: „A legközelebbi háború bárhol kirobbanhat!" Erre a látogató természetes kérdése, hogy milyen lesz a jövő háborúja és hogy mikor fog lejátszódni? — Rettenetesebb lesz, mint ahogy ma elképzeljük! — feleli a marsall. — Egy bizonyos: a mechanikai készülékek és szerszámok fogják a jövő háborújának legfontosabb tényezőjét képezni. A bátorságra is szükség lesz, mert a készülékek kezelését csak a bátor emberek fogják vállalni, de ez a háború a gépek háborúja lesz és benne a hús és a vér csak igen kis szerepet fog játszani. Uj halálos mérges gázokat találtak fel! — Genf? Minden tanácskozás ellenére tisztában vagyunk azzal, hogy nincs nemzet, amely a jelen pillanatban ne dolgozna számtalan laboratóriumban a halálos gázak tökéletesítésén. Ha a nemzetközi törvényhozás a gázt kizárná a háborúból, mi könnyen megeshet, — mondja a marsall ironikusan —,akkor majd törvényhozásilag kénytelenek lesznek a háborút is kizárni a világból. A magam részéről biztosnak tartom, hogy a jövő háborúban a gáz fogja játszani a döntő szerepet. Ami a taktikát illeti, teljesen meg fog változni, mert hozzá fog idomulni az uj adottságokhoz. Hiszen egészen más elemekkel fog a jövő háborújában a hadvezetőség megküzdeni, mint eddig. A látogató félve említi meg Napóleon nevét, hozzáfűzve, hogy az elmúlt száz esztendőben milyen óriásit változott a háborús taktika. Napóleon nevének említésénél a marsall lángra lobban, öreg szemei kigyulnak, amikor mondja: — Napóleon a legutóbbi háborút is megnyerte volna! Napóleon az a lángész volt, aki minden háborút megnyer! Nagy Sándor, Hannibál, Cézár, Napóleon! . . ezeknél a zseniknél nem a technikától függ a győzelem. A taktika megváltozhat, uj fegyvereket fognak haszeste pillantotta meg, amikor a nő egymásután töfb’b számban produkálta magát az előadásom Táncolt a lábujjain, csipkéi örvényéiben forgott maga körül, majd lóra pattant és heves galoppban vágtatott végig az arénán. Közben folytonosan mosolygott, azonban a naiv kovácslcgény nem tudta, hogy ez a mosoly csak a köteles, merev artistamosoly s igyekezett magára venni a táncosnő figyelmét. Hasztalan volt Sulva minden próbálkozása, a kacér táncosnő rég elfelejtette, hogy mosolyos szavaival csábította az előadásra a falusi legényeket. Az előadás után Sulva nehéz szívvel távozott a falu korcsmájába és gyors egymásutánban rendelte a borokat. Később a korcsmából eltávozott és isimét visszatért a komédiások kocsijához. A táncosnő kocsijának bejárata előtt várakozott, amíg az visszatér s borzongva vette észre, hogy testét hideglelés rázza, noha érezte, hogy nem az októberi éjszaka leheli a hideget, hanem belső tűz égeti. Nem várt sokáig, hamarosan megjelent a táncosnő is, azonmód illatosán és kifestve, fején a gyöngyös párta, ahogy számaiban szerepelt. Beszaladt a kocsiba, azonban mikor az ajtót be akarta csukni. két erős kovácakéz ragadta meg és legyőzhetetlen erővel cipelte a kocsi belsejébe. A gyenge testű táncosnő nem tudott védekezni a brutálisan megnyilatkozó férfiért) ellen, amely nyersen leteperte. Nemsokára nyílott az ajtó és belépett a táncosnő vőlegénye egy másik artista kíséretében, akik a lány kiáltásaira lettek figyelmesek. A két. férfi rávetette magát Sulvára, aki erre előrántotta hosszú vadászkését és ezzel a lány vőlegényének, Pirk e Alfonznak a szivébe szúrt. Majd a vad zavarban futásnak eredt. Egész éjiszaka a környező erdőkben bolyongott, majd amikor valamennyire lecsend esed lek háborgó érzékei, az újbányái csendőrparancsnokságra ment, ahol előadta tettét. Azzal védekezik, hogy a gyilkosságot beszórni thatatlan állapotában követte el. Piriié Alfonzét, a falusi szegény bajazzót, a zsarnócai temetőben helyezik örök nyugalomra. nálni, de a zseni mindig győzni fog. A jövő hadseregei annyi különböző fegyvernemből fognak összetevődni, hogy az egyik a másiktól száz százalékig fog függni. Az a gyalogság, ahogy most ismerjük, nem fog létezni. Minden úgynevezett gyalogos gépfegyverrel lesz fölszerelve, ami nem lesz egyéb, mint a mai revolver helyettese. A halMsugár — A lovasság — folytatja a marsall — nem fog lóháton küzdeni, de mindazonáltal igen értékes fegyvernem lesz. Az autó a lovat a háborúban nem fogja helyettesíteni soha, lóra és lovasra mindig szükség lesz, mert főértékük a mozgékonyság. A tankok fontossága szintén igen nagy, mert pszihológiai hatásuk kiszámíthatatlan. A tankokat már csak azért is fogják használni, mert az ellenséget demoralizálják. A tüzérség további fejlesztése már szinte lehetetlen. A maiaknál messzebbhordó ágyukat nem lehet építeni és ha lehetséges is volna, túlzott értéket nem tulajdoníthatunk neki, mert hiszen csak távoli városok bombázására lesznek jók ezek az ágyuk. Arra a kérdésre, hogyha Franciaország légi flottája Berlint mérges gázzal, gyújtó bombákkal és ekrazitbombákkal árasztaná el, mi történne, a marsall válasza a következő volt: — Az ellenséges légi flottával szemben hathatós védekezést a jelen fejlettségi fokon még nem tudunk elképzelni. A nemzetek ezen dolgoznak most a„legl ázasabban és egész biztos, hogy a védekezési módot meg fogják találni. Ma még nem tudjuk, milyen lesz az a védekezés, de mégis azt hiszem, hogy a fővárosok és az ipari központok elpusztítása gyorsabbá fogja tenni a háború menetét Azonban mégis nem ez lesz a döntő. Mert a jól felszerelt hadsereg, a mechanikus készülékek, sőt még, mint az elébb mondottam, a személyes bátorság is döntő lesz a győzelem és vereség kérdésében. Egy nagy népet nem lehet az által megadásra kényszeríteni, hosy egyes városait elpusztítjuk. A légi halálsugárnak tehát csak a háború ritmusára és gyorsaságára lesz befolyása. „Húsz év múlva!" — Senki sem tudhatja, hegy az elkövetkezendő busz esztendő mit fog kitermelni, annyi azonban bizonyos, hogy a mechanikus készülékek őrületes iramban fognak kiépülni, tökéletesedni és gyarapodni. Ha húsz év múlva kitől a háború, akkor egészen megváltozott világmechanizmussal fogunk szemben állni. És Foch marsall látogatója előtt ezek után megrajzolta a jövő háborújának tervrajzát és képét A megrajzolt kép annyi számtalan apró elemből áll, hogy lehetetlen volt azokat megjegyezni. Egy kép azonban, egy borzalmas kép, amelyet csak Verne Gyula tudott volna elkéo- ze’ni, mementonak megmaradt az emlékezetben: Tízezer óriási ágyú egyszerre hajítja a gránátok millióit az ellenségre. A robbanások borzalmasak, százszor, ezerszer akkora erejűek, mint a világháború gránátrobbanásai. Halálos gázzal telített gránátok percek alatt végeznek egész hadseregekkel. Oltha- tatlan foszfort fecskendeznek kiiométerqyi to- volságra és a foszforsugár pillanatok alatt csontig égeti át az emberi húst. Tankok ezrei, amelyek mindegyike percenként ezer lövést ad le, pusztítja el a földet. A milliós hadseregek minden embere gépfegyverrel van fölszerelve és ezek az újfajta gépfegyverek egy perc alatt ezernyi lövést adnak le. Fekete gázoktól, amelyek a légi flotta felvonulását fedezik, elsötétül a nap és alvilági sötétségben tombol a háború. A hadseregek háta mögött hatalmas légi rajok pusztítják közben a városokat és a falvakat. A bombák százezrei hullnak az emberlakta területekre. így alakult a kép, amelyet Foch marsall festett. Ecsetvonásai nyomán az egyes adatok s elemek borzalmas egységbe tömörültek, de mikor hallgatója azt hitte, hogy ezzel tényleg megismerte a jövő háborúját, még egy utolsó nagy eesetvonás következett, hogy a pusztulást még nagyobb mértékben szemléltesse. A villanyos távhalál mindent elpusztít A marsall szerint a villamosságot húsz év alatt annyira tökéletesítik, hogy elegendő lesz, ha egy gombot megnyomnak: a villanyáram, amely egy tavernából indul ki, több száz kilométernyi távolságban villámként fog lecsapni egy-egy városra, azaz a hadvezetőségnek módjában lesz másodpercenként villámokkal sújtani az egyes házakat És Foch marsall még mosolyogva tette hozzá, hogy mindéhez még az is hozzájárul, hogy tájfun, mérges gáz, földrengés, villanyáram, tűz és bomba hatása alatt természetes következményként olyan szárazság és éhinség fog beállani, aminek következtében az emberek százezrei maguktól fognak elpusztulni. A Lidová Noviny kitessékeii az angol újságírókat Prága, október 19. Mint ismeretes, az utolsó hetekben a Daily Mail két munkatársa, Donald és Miss Milbret beutazták Szlo- venszkót és Ruszánszkót is, hogy a hefyszínén tanulmányozzák a csehszlovákiai viszonyokat. A két angol újságíró utazásaival ka<p- csolatosan a Lidővé Noviny ezeket írja: „Rothetrimene újságírói nemrég időztek Szlo- venszkón és Rusztinszkóban. Sértő cikksorozatuk Un gyáron élénk visszhangot keltett. A Lidové Noviny már régebben figyelmeztette a közvéleményt, hogy angol újságírók tartózkodnak Ruszinszkóban és kizárólag magyar irredenta (?) társaságokkal érintkeznek és hoisry utazásuknak nem volt ujságinformáoiós jellegük, hanem egyenesen agitáciőszerü. Ez vonatkozik Danáid urra és Miss MiJibret-re, akik a magyar ellenzékiek társaságában a múlt héten meglátogatták a Bátyú melletti Sloboda légionárius telepet és obt íénykiép- fölivé tel eket eszközöltek. Általános a vélemény, hogy a Rőtbe nrn ere-saj tónak a csehszlovák nemzetiről int sértő nyilatkozatai után végiét keltene vetni ennek a rosszul értelmezett vendéglátásnak, mikor az angol zsurnalisztika korrektségéibe vetett hitünk annyira megrendült. A Lidové Noviny udvariatlan hangja nem igen szolgálja azt, hogy az angol zsurnalisztikának jobb véleménye legyen az itteni vendégszeretetről Kollontay asszony újabb fiaskója Newyork, október 19. Kollontay asszony, a szovjet mexikói követe, aki piHancínvilág Moszkvában tartózkodik, nem tér vissza állomáshelyére. Szabadsága leteltével visszamegy Norvégiába s ismét átveszi az ottani szovjet- követség vezetését. A visszahívás oka ismeretlen. Foch marsall szerint borzalmas lesz az elkövetkezendő világháború Az antant-generalisszimusz a ,gázokról és a halálsugarakról— „Húsz év múlva!" — A villamos haiáisugár mindent meg fog semmisíteni
