Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)

1927-10-20 / 240. (1574.) szám

i927 október 20, csütörtök. r»ESK'J^7V'\AGfcVR-HTRMP MŰSORON KÍVÜL — TILOS A VERSBE LÉPNI ­Páris, október 19. Az ősz néhány éve, mióta fölvették Pá- rissal a magyar utazók a régi kapcsolatokat, szeptember eleje és október vége között át­lag minden héten egyszer beszökik Párisba s találkozik az utazókkal, hol a Szent Mihály utján, hol egyszerűen csak nyögő lombok alatt, hol első hir, hol utilevél alakjában, de riport-bekezdésnek is olvastam már, * ez az utóbbi talán a legaranyosabb, öt-hat éve nem múlt el szezon, hogy ne olvastam volna er­ről s kezdetben még fájt a fülnek, de most már megszoktuk. Hát mi van az ősszel? Teg­nap beszökött Párisba, jelentik a tudósítók; itt járt, ő tudja, a tudósító, itt járt a nyögő lombok alatt, mikor a tudósító éppen a Szaj­na felé ballagott és kis rőzsedalok égtek a lel­kében. Engem, aki szkeptikus vagyok, ez mindig meghat, ha egy tudósitő lelkében kis rőzsedalok égnek, — sajnálom a tudósítót, de sajnálom a verset is. Mikor én ezt a sort elő­ször olvastam, egy régebbi Tudósítótól, aki­nek a lelkében alkalmilag szintén égtek kis rőzsedalok, boldog és kiváncsi fülekkel hajol­tam a nemes, őszinte zengésű sor fölé, — egy generációnak szelíd és szép literáris élmé-1 nye volt az, hogy Ady találkozott egyszer a > bulmiselen az ősszeL Ha egy nagy költő egy-! szer elsóhaijfcja imiagjtfc, sAhajjtása továbbre­meg az évtizedekben és szüntelenül megter­mékenyíti az érzékeny lelkeket. De a verset, nem tehetek róla, sajnálom. A versbe vissza­vonhatatlanul beleléptek, kirándultak a vers­be, leheverték. Ha az Ady-kötetben ezt a ver­set lapozom föl, ijedten és feszengve nézek el, valami baj érte ezt a szép verset, hozzá­nyúltak, idegen célokra használták, himporát leverték, defloreálták egy kicsit. A verseket védeni illene, mint a virágokat, hogy ilyen költőien fejezzem ki magamat, ha már ilyen gondjaim vannak. Kis táblákat illene elhe­lyezni az irodalomban, bizonyos érzékenyebb sorok mellé, kis táblákat ezzel a fölirással: „Tilos a versbe lépni.*4 Tilos, banketteken és j riportokban, választásokon és röpiratokban visszaélni a költők sóhajaival. Petőfink, Vö- rösmartynk, Adynk hány szép sorát taposták alkalmilag már ganéjjá! Ki adja vissza tiszta illatát bizonyos soroknak, miután idegenek i már, izé, homlokukat övezték vele? A párisi színházból jövök, ahol a medi­táció nagy tenoristája, Moissi, ma este német nyelven Hamlet-et énekelte. Mikor megköszö­nnie a torkát és rágyújtott: To be or nőt to be, — krákogni és unatkozni kezdtem, holott régen ; láttam Hamletet, s jólesett volna megint egy- 1 szer elmerengeni Moissival azon, amiben kissé érdekelve is vagyunk, hogy mi okosabb, lenni vagy nem lenni? De, that is the ques- tion, ez a sor már régen megszűnt egy költő nagy lélegzete, egy dráma verssora lenni; ol­vastam már mosószappan-reklámnak is. Azok a titokzatos sorok, amiket az agg Goet- j he egy délutáni séta alkalmával a jénai er­dőben ceruzával lefirkált, s amiknek emlé­kére, ha néha eszembe jutottak, egy kissé min- dig végigment a hátamon a hideg, a háború- 1 bán például arra szolgáltak, hogy a német í AOK „Über allé Gewassern ist Ruh“ címmel, mulatságos kiadásban, az U-Boot-háboru bel­földi népszerűsítésére fordította. Ebben a ki- * adásban is végigmehet a verstől az ember * hátán a hideg, de más értelemben. Zsugori J ember, amilyen vagyok, itt-ott összekupor- ^ gaítam néhány verssort a világirodalomban, a amiket kucsra zárva őrzök egy fiókban 8 néha éjszaka, csukott zsaluk mögött, féltékenyen és a kapzsian átszámolom, hogy megvannak-e r még? S mindig rettegek, hogy valami betörő d elrabolja, s egy szép napon viszontlátom őket, züllötten és kopottan, foglalat nélkül, egy plakát, egy cikk, egy közgyűlés, egy jó­tékonysági ünnepély, egy hajszesz-reklám zsibongó és sivár ócskapiacán? Márai Sándor. „Nem titkoljuk, hogy egy ui prevratot csinálunk” A Národny Dennik fenyegető kirohanása Szüllő Géza képviselő ellen Prága, október 19. A magyairfadó Národ­ny Donnák ujalbb támadást intéz Szül Jő Géza dT. nemzetgyűlési képvísell/ő ellen a Rotihér­mé re-eMenes akció ügyében benyújtott inter­pellációja miatt. A üaip többek között ezeket iirja: — A harcot nem mi idéztük elő, mi csak védekezünk, amihez jogunk van. Az aláírási akciót gyökeresen végre kell hajtani, mert ez nemzeti akció és egyet­len pártnak sem a magánvállalkozása, továbbá a legradikálisabb következmé­nyeket kell levonnunk azokkal szemben is, akik abban nem vosznok részt. Nem titkoljuk, hogy egy uj prevratot készítünk! A lap továbbá azt Írja, hogy Szüllő Géza nem részesülhet a kormány részéről véde­lemben (?!), mert erre csak lojális polgárok­nak van joguk. Az irredentizmus elvesztette az erre való jogát, mert irredentizmus (?). A Náirodny Dennik 'bejeílientéséhez ho&z- szabb kommentárt fűznünk fölösleges, csu­pán azt kérdezzük a hatóságoktól, hogy7 megengedhető-e egy jogállamban az olyan sajtóhang, mely a fönnálló közren­det veszélyezteti bizonyos „prevrat" elő­készítésének nyílt bejelentésével és a jogrend nem-respektálásával egyes tör­vényhozókat fenyeget meg testi épségükben? Egy román határőr agyon!! egy magyar legényt a baltatyai gránicon A halálos dulakodás már magyar területen történt — A határőr menekülés közben lőtte agyon a legényt Orosháza, október 19. (Alkalmi tudósí­tónk telefonjelentése.) A battonyai magyar- román trianoni határ mentén vasárnap este magyar területen vérbe- lagyva találtak egy fiatalembert, akit, mint azt a vizsgálat kiderítette, egy ro­mán határőr támadott meg fegyverével és sebzett meg halálosan. Hári Dezső, 19 éves orosházai lakatosse­géd, a helybeli traktorkezelő, vasárnap dél­után kiment a határba, hogy megnézze a ro­mán területet. A halárra érve észrevette, hogy egy román határőr közeledik feléje előreszegzett fegyverrel. Hári hátrálni akart, de a román katona „állj<4-t kiáltott feléje. Hári engedelmeskedett a parancsnak, meg­állt. A román katona, aki közben átlépte már a magyar határt, odasietett Hátihoz, megragadta a kezét és át akarta vinni román területre. Hári nem engedte magát. Dulakodni kezdtek és Hátinak rövidesen sikerült a ro­mán katona kezéből kicsavarni a fegyvert. A puskát messzire eldobta, a román katonát pedig földre teperte. Ezután futásnak eredt, hogy mihamarabb elérje a magyar községet. A román katona azonban hamarosan loltápászkodott, fegyveréhez szaladt, a menekülő Hári után célzott és a szeren­csétlen lakatossegéd golyótól találva ösz­szeesett. Amikor a román katona látta véres tet­tét, vállára kapta a fegyvert és visszaszaladt román területre. Még látták őt a battonyai magyar vámőrség tagjai, akik a lövés zajára kiszaladtak a határ felé s ott találták vérbe- fgyva Hárít. Néhány lépésnyire a gyilkosság színhelyétől tisztán lehetett látni a dulakodás nyomait. Hári ruhája teljesen össze volt gyűrve és több helyen cafatokban lógott. Nyomban jelentést tettek az esetről a batto­nyai magyar vámőrszakasz parancsnokságá­nak, a szerencsétlen Hárít pedig beszállítot­ták a kórházba, ahol még vasárnap éjszaka meghalt. Halála előtt magához tért és ekkor kihallgatták. Természetes, azonnal megindult a vizs­gálat, amelyet diplomáciai utón folytattak le. Magyar-román vegyes bizottság vizsgálta meg az esetet. Román részről egy kapitány, ma­gyar részről pedig egy őrnagy volt tagja a bizottságnak, amelyben még a két vámőrség több kiküldöttje is résztvett. A vizsgálat meg­állapította, hogy Hárít magyar területen lőt­te agyon a román határőr. A vizsgálat tovább folyik. A breznitzi Pálffy-kastélyból eltűnt Rubens-miniatürök ügye a brünni hadbíróság előtt Pék Károly főhadnagy tagadja a lopásban való bimrészesség vádját — Stepán Ferenc zólyomi mérnök különös szerepe a műtárgyak eltűnése körül 2/;.V^V//*V/W/A'yVVV/ * vw vwww J KARINTHY FRIGYES | o válogatott művei | A kacagtató humor nagymeste. o Karinthy Frigyes. Mindent ferde $ o böl néz, mindent görbe tükörben lát f\ ez a nagy szatirikus. Csodaszép stílusa o % leköti, isteni szatírája megnevetteti az é •'Íráséit. Az alább felsorolt mü.^et $ mindenkinek el kell olvasnia: x $ A gyilkosok . 22.70 Kcs 4 $ Kütéltánc........ 29.70 Kcs % \ Tanár ur kérem! . . 19-50 Kés Xi 4 Jolbeszéd....... 22.70 Kés t Oh , nyájas olvasó! . 82.50 Kcs $ ^ IíaphsUó kiadóhivatalit n!tbaa. \ Briinn, október 19. (Saját tudósítónktól.) A brünni badoéztálybiróság ma tárgyalta Pék Ká­roly SÍ. gyalogezredből! főhadnagy ügyét, akit a vádirat lopásban való bünrészeaség, csalás büntet­te, katonai csapa Resttől való önkényes eltávozás, ifüggelemsértés és az előírásba ütköző könnyelmű adósságcsinálás miatt állított a bíróság eló. A kü­lönös vádpontok szorosan összefüggnek egymással, azonban főképp a lopásiban való bűn részesség kö­rül forognak s a mai tárgyalás is elsősorban en­nek a tisztázására fektette a fősülyt. Még 1924 januárjában & csehországi Breanitzbem Wvő Pálffy-feastőly szalonjából a> ott őrzött értékes mániatiirgyiii- teményből eltűnt bét elefántcsontra festett gyönyörű darab, amelyek állítólag Rubens müvei. A két miniatűr értékét néhány százezer koronára becsülik a szakértők. A nyomozást azonnal folya­matba tették, de a lopás tetteseit nem sikerült ki­deríteni mind a mai napig. A holtpontra jutott vizsgálat ez é»v februárijában fordulatot vett, amennyiben az iglaui rendőrséget bizalmasan ar­ról értesítették, hogy Pék Károly főhadnagy mint­egy háromszázezer korona értékű miniatűröket igyekezett eladni. A főhadnagy ellen bevezették a vizsgálatot-, azonban Pék kereken tagadta, hogy tudna valamit a miniatűrökről, felesége ezzel szem­ben bevallotta, hogy a miiniaiiiröket Stopén Ferenc Zólyomba beosz­tott mérnöktől kapták azzal a céllal, hogy a miiértőkeket adják el külföldön. Később odarnődősitóttá vallomását, hogy a mérnök egy kölcsön fedezésére adta át nekik zálogként a miniatűröket. Erre kihallgatták Stepán mérnököt, aki elő­adta, hogy 1924 márchisábr.n Ereznilzben járt, ahol apja igazgatója a Páliffy-birtoknak. A kertben egy virágágyban egy nap két minaa­tűrt talált, amelyekről tudta, hogy nagy érté­kük van. Mivel azonban a lopás idegén más nem volt a kas­télyban és a lopás gyanúja csak apját érhette, első zavarában elrejtette a miniatűröket. Később a le­letet neon jelenthette, mert a kastélyba szabad be­járása volt s így a lopás gyanúja ismét csak rá­esett volna. Ezért elhatározta, hogy a miniatűrö­ket zálogba teszi, vagy pedig eladja, úgy, hogy később visszavásárolhassa azokat. A dologról bizalmasan ©mtitést tett Péknek, akit még ab­ból ai időből ismert, amikor a főhadnagy Zó­lyomban telj esi tett szolgálatot és rá akarta venni arra, hogy segédkezzem neki a miniatűrök értékesítésében. Pék beleegyezett és átvette a mérnöktől a miniatűröket. Kevéssel ez­után a főhadnagy értesítette a mérnököt, hogy fe­lesége Londonba utazik és ott értékesíteni tudná a miniatűröket. Stepán útiköltség ciánén 4000 koro­nát küldött a főhadnagynak, aki azonban még to­vábbi ötezer koronát kért. Stepán erre váltóra ötezer koronát vett fel, amelyen Pék szerepelt ke­zesként. Azonban a londoni eladásból nem lett semmi 8 a mér­nök máig sem tudta visszakapni Péktől a miniatűröket. Bő levelezés támadt emiatt Pék és Stepán között, de a [főhadnagy mindig más kifogást emelt. Köz­ben azonban egyre uiabb és újabb összegeket igye­kezett a mérnöktől kapni, azonban a műtárgyakat nem szolgáltatta vissza. Mint a vádiratból kitűnik, Pék főhadnagy már három hét óta állandóan adósságokkal küzdött s ezért váltókkal igyekezett pénzügyeit rendbeszed­ni. Egy Straka nevű kapitányt igy rávett arra, hogy nagyobb összeg erejéig kezességet vállaljon érte, azt-mondva a kapitánynak, hogy Lengyelor­szágban gazdag fcidbirtokosrokonai vannak. A vizsgálat azonban megállapította, hogy Peknek csak egy sógora van Lengyelországban, aki olt pincér. A mai tárgyaláson Pék főhadnagy különböző kifogásokat emelt. Előadta, hogy abban a hit?zöm­ben volt, hogy a miniatűröket Pálíly földbirtokos mérnök fia votto ki a gyűjteményből, aki szintén állandóan pénzzavarral küzdött s aki Stepán mérnöknek jóbarátja, iskolatársa volt. S e- pán mérnöknek a kihallgatása, akit a piseki járás­bíróság vádol lopásban való biinrészesség mia.t, több órát vett igénybe. Vallomásából kitűnt, hogy véleménye szerint Pék igyekezett az egész ügyből tőkét kovácsolni, anélkül, hogy a miniatűrök el­adására gondolt volna. A tárgyalást azután újabb tanuk kihallgatása céljából elhalasztották. Jouvenel pártot alapit London, október 19. Londoni politikai körökben nagy feltűnést kelt az a Parisból ér­kezett hir, hogy Henri de Jouvenel, lord Cecil népszövetségi munkatársa, uj pacifista közép­pártot akar alakítani Franciaországban. Jou- venel a legközelebbi választásokon föladja szenátori mandátumát, hogy pártjának élén bovoimihásson a kamarába. Az uj pánt kizá­rólag polgári elemekből fog állani, de paci­fista irányzata ímellett célja elsősorban az osztályok kibékülését hirdető szociálpolitika követése lesz. Jouvenel pártalakitási törekvé­se Angliában nagy figyelmet kelt, mert köz­tudomású, hogy lord Cecil ugyanilyen gondo­latokkal foglalkozik s nem lehetetlen, hogy Jouvenellel párhuzamosan Angiidban is meg­alakul az uj pacifista párt. Megalakult a milánói Himalája-expeúició Milánó, október 19. A mi/lánói város­házám a polgármester részvételével tegnap ünnepi ülést tartottak, amelyen a város ál­tal nénid e-ze/ndő HLmaiáj a-*e xped ioiót előké­szítő munkálatokat beszélték xn-eg. Az expe­díciót az olasz Alpesi Klub milánói osztálya rendezi. Ezen az expedíción kívül az Északi sark körüli kutatások keresztüli vitelét hatá­rozták el 350.000 négyzetméter körletben. Ezt az expedíciót Milánó városa rendezi és Nobile tábornok lesz a vezetője. Mindkét ex­pedíció jövő évben indul útnak, mert igy akarják megünmeipelini a világháború olasz győzelmének tizéves fordulóját. Az expedí­ciók, aimelyekeu csak olaszok fognak részt­venni, egy évet vesznek igénybe. Einstein tanár a német-francia közeledésről Páris, október, 19. Az Oeuvre közli azt a beszélgetést, amelyet a lap munkatársa Ein­stein tanárral folytatott a német—francia kö­zeledésről. Einstein dr. szerint a pacifizmus értékelése Németországban nem nagy, de a nép túlnyomó része mégis a francia—német barátságot kivánja és föltétlenül a köztársa­ság meg a béke oldalán áll. Ha dűlőre vin­nék a köztársaság és a monarchia kérdését, egészen bizonyos, hogy a köztársaság eszmé­je diadalmaskodna. A Franciaországhoz való közeledést elsősorban a rajnai megszállás, másodsorban a népszövetség tehetetlensége hátráltatja. Genfben pillanatnyilag általános anarchia uralkodik, amelynek mérgező hatá­sát máris érezni a birodalomban. A német nép kellemetlen benyomása az, hogy a nép­szövetségben „diplomata vígjátékot41 játsza­nak, amelynek semmiféle jelentősége sincs. Nagy vámcsalást lepleztek le Prágában Prága, október 19. A Loko-Press értesü­lése szerint a prágai D en i s-pál vau díva ron a legutóbbi na pókban nagyarányú vámcsalá- soknaik jöttek a nyomára, amelyeket motor- kerékpárok elvámolásánál követtek el. A vámtételeik szerint százhúsz kilogramnyi sú­lyon aluli kerékpároknak a vámja 2500 ko­rona, míg a százhúsz kilogrammá! többet nyomó motorkerékpárokat 1700 koronával vámolják el. Egyes cégek vámdeklaránsai több vám hivatalnokot megvesztegettek, hogy a nagyobb súly szerint vámolják el az érke­ző motorkerékpárokat. Az üzelmekre azon­ban rájöttek és öt vámdekliaránst, köztük egy cégjegyzőt, letartóztattak, továbbá a De- náis-pályaudvari vámhivatal főnökét, egyik hivatalnokát és egy pénzügyőrt. A cégek el­len a bűnvádi eljárást megindították. Kevés­sel ezelőtt hasonló üzelmeket lepleztek le Reicbsnbergbein is. mely alkalommal! három hivatalnokot s néhány polgári személyt le­tartóztattak. 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom