Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)
1927-10-20 / 240. (1574.) szám
Mai számunk to ofdal ^éVÍ'240 ^l57^SZÍm' **0**rt*fc *1927 °ktÓber 20 Előfizetési ér: évente 300 félévre 150, A sz[ovensZkól és TUSZinSzkói ellenzéki pártok Szerkesztőség: Prága II Pansl.é ulice negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: l’ l’ 7 ' ^ ’ eme e** Telefon: 30311 — Kiado &vente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilap ICL Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/11!. — Te(íavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 ICc DZURANYI LÁSZLÓ FORGACII GÉZA lefon: 30311. —Sürgönyeim: Hírlap, Fraha A gyalázkodók ürta: Pétar Mihály Magyar emlber arca már szinte ég a szégyentől a folytonos gyalázkodások olvasására, amiket csehszlovák politikusok elkövetnek. Neon a mi szégyenünk ugyan az, ha minket olyan szavakkal illetnek, amiket tisztese égés hírlap alig bir el, mert a Csehszlovákiában élő magyar nemzetiség becsülete azzal semmivel sem lesz kisebb, hanem az fáj és az hoz szógyeupirt az arcunkra, komoly Bggodalimaink amiatt vannak: teljesitik-e, pártatlanul végzik-© kötelezettségüket azok, akiket a törvény a törvények őreiül • rendelt ki? A törvény világosan előírja, hogy az egyik nemzetiségihez tartozónak a másikat gyaláznia nem szabad, mert azzal büntetendő cselekményt követ el, és mégis, egy idő óta napirenden van, hogy csehszlovák politikusok a legnagyobb nyilvánosság előtt, nép- \ gyűléseken, hírlapokban ádáz dühvei minden tisz- J t ességet leszednek a magyarokról. Hogy miért teszik, józamesaü ember nehezen fogja fék mert napnál világosabb, hogy a Rotibermere-féle akciót a magyarság sem meg nem indította, sem nem támogatja, inkább a iegkorrektebb módon viselkedik. Semlegesen nézi az eseményeket, mert más-; képpen nem is lehet. És mégis most azt olvassuk, | hogy az egyik politikus igy nyilatkozik: „rá kell taposni a fejére ennek a kigyóíajzatmak"; majd ilyeneket hallunk: „ki kell kergetni a magyarságot, vissza velük Ázsiába, mert csak a ruha rajtuk j európai, de a lelkűk most is ázsiai". Ezekkel a j politikusokkal nem érdemes vitatkozni, ellenben, | ha a törvénynek még mindig meg van az épsége, az ereje, ha egyenlő mértékkel mór, ha szeme i előtt tartja az állam tekintélyét, a rendet, a békességet, — a törvény őrének kellene velők foglalkozni. Ha most mégis a gyalázkodókat tesszük hírlapi cikk tárgyává, ^annak az oka, mert azok köpött olyanok is vannak, akik bizonyos taktikából megosztják a magyarságot és míg az egyik részét halálra ítélik, a másik részt sietnek karjaikba zárni. Csak e napokban zajlott le a Zemplénben fekvő Nagytraihályon bizonyos gazdasági gyűlés, ahol Stodola is jelen volt és komoly napilap híradása szerint ilyen nyilatkozatot tett: „Utálom a nemességet, dögöljenek ki a grófok és a bárók, a magyar népet azonban, a magyarországit is, az ittenieket is, szeretem." Szóval a mondat egyik része ölni, a másik ölelni akar. Mind a kettőre meg van a véleményünk. Ilyen gyűlölködő hangnemben beszólni, ilyen tónusban szólani a nép- gyűlésen, nem nagyon Ízléses, nem igen vall úri modorra, ami egyenesen fel is mentene egy ilyen előkelő lapot, mint a P. M. II. attól, hogy Sto-- dola urat figyelemre méltassa. De ha mégis szóvá tesszük előbb ezt a förmedvényt, azután a szirén- thangu bivogatást: azt a magyar ügyre való tekintettel tesszük. Stodola ur a mondat első felében a magyarság egyik osztályát oly szavaikkal illeti, mintha azok nem is emberek lennének. Csakhogy az ilyen tje les szólamokkal nem ér már ma célt, még saját I népe körében sem, annál kevésbé a magyar nép- j mél, legyen az a magyar, vagy szlovák r. kát., ref., • vagy akármelyik felekezethez tartozó. Ilyen taktikával lehetett volna talán hatni a népre ezelőtt 6Záz esztendővel, de ma, amikor ő már eléggé intelligens, _ nem. Ma már a nép hall, lát, olvaB, (elmélkedik és különbséget tud tenni. Már a nép is •tudja, amit Stodola Kornél még nem tud, hogy minden kornak eseményeit, leikül étét annak a kornak a szemüvegén keresztül kell nézni és elbírálni. Ma már a nép is tudja, hogy ha voltak jobbágyi dók, de azok, nem csak Magyarországon •voltak, de az egész Európában. Ha voltak rossz, lelketlen magyar földeeurak valamikor, akiknek •embertelensége sok keserűséget okozott egyformán magyarnak és szlováknak, akiknek ténykedése néha még parasztlázadásra is vezetett, de [ Ilyenek még nagyobb számmal akadtak Európa j többi államaiban. De viszont azt is jól tudja az I Írni és olvasni tudó legutolsó napszámos is, hogy j b valódi magyar urat nagy többségében a nemes 6ziv, az emelkedett lélek,” a fajtára való nem te- > kiütés, a mindenkivel szemben egyenlő elbánás • jellemezte mindig. A magyar nemes mindenkor mindent megtett j arra, hogy saját hazáját védje, de ugyanakkor vé- ! delmezte minden alattvalóját fajtára való tekintet nélkül'. A magyar ápolta, fejlesztette a maga kul- . A német szénsztrálk a birodalom pénzügyeit, a spani?o3 szénsztráik pedig Prím© de Klóéra uralmát weszéSsreztefi Wéme£©s*szég eíwsszfi az angol báo^ászszfráik aiafct szerzett posisiéit — Sorozatos bombamerényietek SpamyoSörsaágfean — $1 közbelép — Halié, október 19. A középitéineíor- swlgi bányászszírájk változatlanul folyik. A sztrájkolok száma ismét néhány ezerrel emelkedett. A sztrájkvesetöség hivatalos jelentése szerint egyetlen középnémetországi nagyobb üzemben sem dolgoznak. Berlinnek villamosárammal való ellátását komoly veszedelem fenyegeti s ha a munkások és a munkaadók között hamarosan nem sikerül megegyezést teremteni, a kormány kénytelen lesz rendkívüli rendszabályokat foganatosítani a nagyvárosok árammal való ellátásának biztosítására. A sztrájk legveszedelmesebb eredménye az lehet hogy * német briketk ereske delem elveszíti azokat a kiváló piacokat, amelyeket az angol bányászsztrájk idején szerzett különösen Skandináviában. Mint ismeretes, a hatalmas angol bányász- sztrájk elsősorban a német szempár helyzetén lendített s nem túlozunk, ha azt mondjuk, hogy Németország végérvényes szanálását és a defláció katasztrofális idejének megszűnését az angol bányászsztrájk idézto fclő. A német bányászok je^nlegi sztrájkja könnyen megsemmisítheti az akkor elért eredményeket. A helyzet rendkívül komplikált. A sztrájkvezetöség ma Berlinbe utazik, hogy résztvegyen a holnapi nagy szociáldemokrata megbeszélésen. A jelenlegi körülmények között számítani lehet azzal, hogy a munkaadók és a munkások megegyeznek, mert a munkaadók tudják, mily katasztrofális következményei lehetnek a sztrájk elhúzódásának. A munkások kívánságait mindenesetre teljesíteni kell. A munkások helyzete kedvező, mert a bányamunkásszövetség pénztáraiban több millió márka van, amely összeggel hosszú ideig segélyezheti a a sztrájkotokat. Ha pedig ez a pénz elfogy, akkor a szakszervezetek folyósítanak nagyobb összeget. Az előjelek tehát arra engednek következtetni, hogy a munkaadók el fogják fogadni a munkások kívánságait, azaz a sztrájk a munkásság győzelmével végződik. Közben azonban a sztrájk egyre terjed. Tegnap a szász Felső Lausitsban több- ozer munkás szüntette be a munkát. Hirschfeldben 670 munkás közül 570 sztrájkol, OlbendoTÍban 640 közül 540. Spanyolország általános sztrájk előtt? Hendaye, október 19. Az északspanyolországi bányákban kiütött sztrájk nem elszigetelt jelenség többé, hanem komoly politikai akció, amely veszedelmesen fejlődik az általános sztrájk felé. Bilbao ipari vidékén máris veszedelmes nyugtalankodás észlelhető. A kormányhoz közelálló körök kezdettől fogva féltek attól, hogy a sztrájk ismét hatalomra segíti a hosszú idő óta elnyomott politikai ellenzéket. Bebizonyosodott, hogy a diktatúra ellenségei máris teljes apparátussal működésbe léptek és a munkásságot hatalmukba kerítették. A sztrájk első napján a bányákban több bombamerényletet követtek el és a tárnákban komoly károkat okoztak. A sztrájkolok a politikai személyiségek ellen is támadóan lépnek föl. A kormány csapatokat küldött a sztrájk vidékére s a katonák eddig többször voltak kénytelenek a nép közé lőni. Több munkás meghalt és számosán megsebesültek. A nyugtalanság egyre nő s Madridból már komoly forradalmi hírek érkeznek. Az észak- spanyolországi sztrájk a diktatúra legnagyobb megpróbáltatása és a spanyolországi utasok szerint a hangulat az országban mindenütt Primo de Rivora-ellenos, úgy hogy könnyen általános lázadás keletkezhet. I, .m»IKHW r -l I^ •’V túráját, adott nemzetének államférfink, költők, tudósok, művészek egész sorozatát, de azt a nyelvet a szlovákra soha rá neon erőszakolta, aminek legfőbb bizonysága, hogy a szlovák a maga nyelvét ezer éven át megőrizhette. A magyar ur, aszerint, hogy hol lakott, melyik etnográfiai területein feküdt a birtoka, abból a népből választotta udvarháza népét. Sohasem vitt felvidéki birtokaira magyar jobbágyságot. Udvarházaiban, kastélyaiban, bár ő magyar volt, szolgái ajkáról szlovák szó hangzott. Mi ez, ha nem türelem, megbecsülés, bizalom? Akik ma — százezrek — lettek bár szlovákok, vagy magyarok, szélnek vannak eresztve a földbirtokok fe'lparcellázása miatt, azok elődjei, vagy még ők maguk is, valamikor nemrég tisztes jólétben élték. Ezrek és ezrek találtak kenyeret, meleg hajlékot, jó szót, becsületes bánásmódot, különféle minőségiben a magyar urak kastélyai és majorai körül. Tessék ma szájjelnézni. De egyéb dolgokat nézzünk talán? Menjen végig Stodola ur Pozsonyiéi Técsőig, nézze meg a templomokat, az iskoláikat, a lelkészek, a tanítók, az iskolák, a közművelődési intézmények kel étkezéséről szóló okiratokat. Majdnem mindnek a Stodola által gya- 1 ázott magyar földesurak vetették meg az alapjait s mig lent az Alföldén magyar szó hangzott a •templomóidban, de a felvidéken, az ugyancsak magyar urak által emelt templomokban és iskolákban melyikük báft’káfei a szlovák nyelvet? Perényi, a Rákóczink Patakon emelnek kollégiumot, az Enyingi Török Bálintok Pápán, Debrecenben, « Bethlenek Gyulafahérvárott és Enye- den, ott tesznek nagy alapítványokat, onnan küldik külföldi tanulmányútra a tanulni vágyó ifjakat, miért a vidék magyar. Katolikus nagy urak másutt, amint a helyzet hozta magával. De megint a magyar Ttarzók, IllésMzyak és a többiek a szláv kultúrának is támogatói. Hány szlovák ifjúnak adita'k lehetőséget, hogy a porból felemelkedjék, pappá váljék, vagy még magasabb polcra emelikedlhessék e népének élhessen? Hányat küldtek saját pénzükön külföldi magas iskolákba, hogy lássanak, tanuljanak. De a nép egyébről is -tud ám. A nép ma már eszmélkedik, Ítél, ismeri a múltat, látja a jelent és összehasonlít ásókat képes tenni. Tudja ő jól, hallotta az apjától, a nagyapjától, vagy már maga is látta, hogy a magyar ur a hivatalt, a közszolgálatot nobile officiummak tekintette 6 ezért csak egy jutalma volt, az, hogy vagyonát a közért feláldozta. S mit lát ma? A közszolgálatban nem elszegényednek, de rövid időn dúsgazdagokká válnak igen sokan. S az ösz- szehasonlií-ás azért nem az előbbiem hátrányára üt ki azoknál, akiket Stodola ur, hogy a saját igen finom szavaival éljek, ,,dögrovásra ítélt" De ez az Ítélet, Uram Isién, végre meg í is érthető. A biblia szeriint ahol sok a hulla, oda gyűlnek a keselyük. Stodola ujiajik mindenesetr saját érdeke, Voldemaras „goromba" jegyzéke Genfijen Génf, október 19. Voldemaras litván miniszterelnök jegyzéket intézett a népszövetség főtitkárságához, melyben tiltakozik a litvánok lengyelországi elnyomatása ellen. A jegyzék pontos szövege egyelőre nem érkezett Genfbe, de beavatott körök máris valószínűnek veszik, hogy a népszövetségi tanács decemberi ülésszakán fölftólkinüíl foglalkozni fog a litván panaszokkal. Iiir szerint a jegyzék szövege rendkívül éles és olyan kifejezésekkel van tele, amelyek eddig egyetlen diplomáciai jegyzékben sem fordultak elő. Kovnó, október 19. Voldemaras lapjának jelentése szerint a lengyelországi litvánok üldözése egyre tart. A viilnai hatóságok ismét több litván papot tartóztattak le és 12 litván hivatalnokot kiutasítottak. Egész Litvániában óriási a felháborodás. Jellemző, hogy azok az egyének, akiket a lengyel kormány kellemetlen idegenekként kezel, tulajdonképpen- mind lengyel állampolgárok. A litván kormány a napokban uj tiltakozó jegyzéket küld a népszövetségihez Fuad király Parisban Páris, október 19. Fuad egyiptomi királyt a francia kormány ma teljes állami pompával fogadta Párisban. A király tulajdonképpen már tizennégy napja tartózkodik a francia fővárosban, de eddig inkognitóban utazott és az egyiptomi követségen lakolt. Hogy a kellő állami ceremóniákat megtarthassák, Fuad tegnap elhagyta a követség épületét, Versáillesbe utazott, ahonnét ma délelőtt érkezett különvonattal a Bois-de-boulog- nei pálayudvarra.- A megérkezésnek teljesen olyan színezete volt, mintha Egyiptom uralkodója most érkezett volna meg Kairóból. Mitnt ismeretes, a francia köztársaság mindig a bois-de-bouloguei pályaudvaron fogadja a külföldi uralkodókat. Doumergue elnök, a kormány és az egyéb notabilitások ez alkalommal is megjelentek a pálayudvaron, ahonnét F-uadot ünnepi menetben a Quai d‘Or- say fejedelmi lakosztályába vezettek. Az egyiptomi király a többi szuverén vendéghez hasonlóan a francia köztársaság vendége lesz. hogy mentol több legyen a hulla, mert annál több lesz __ a m arad ókbir tok. A mondat első részére en nyit. Ami a másodikat illeti, a rajongó szeretettet a magyar nép iránt : ezzel tisztában vagyunk. St. ur valószínűleg igy gondolkodik: előbb a fejet kell leütni, a többivel, a néppel már könnyebben, lehet elbánni. De az elbánás is folyik ugyaniakkor, abban a formában, amit a magyar nép anyagi és szellemi koldussá tétele címen ismerünk. Hadd simogassuk őket adóiig legalább szóval. A végén pedig jóik lesznek a maradékbirtokokon rabszolgáknak. Ez pedig világért sem apológia nemesek és mágnások mellett. Ennek az osztálynak is sóik erénye mellett van sok-sok hibája, mint minden, más osztálynak és nemzetnek. Én magam sem származtam az úgynevezett nemesek közül, csak egyszerű polgársorbol. De ez nem zárja ki. sőt — mert nemzetiségemet osztályra való tekinteí nélkül szeretem —, feljogosít, hogy erre a felháborító modorban kimondott brutális igazságtalanságra, mely 6anda mészárosként a magyarság egy osztályára sújtott le, — de tulajdonkeppen mikotr ölel is, az egész magyarság vesztére pályázik, — rövid szavakkal rá ne mutassak. Biztos vagyok benne, hogy a józan magyar nép a Stodola ur nagy szeretettel kitárt karjait Iáivá, igy fog felkiáltani: Ments meg, Uram Isten, a barátaimtól, az elleneégempiel majd én magam is elbánok.
