Prágai Magyar Hirlap, 1927. október (6. évfolyam, 224-248 / 1558-1582. szám)

1927-10-19 / 239. (1573.) szám

Mai uámunk 1® <»!«3ai amf^W \jí Q VI. évf. 239. (1573) szám * Szerda - 1927 október 19 előfizetési ár: évente 300 félévre 150. A szlovenszkói és ruszinszkói ellenzéki pártok “"í®V^'™?™SlSKia%a negyedévre 76, havonta 26 Ké; külföldre: «. .» ’l *2, II. emelet. Telefon. 30311 — Kiadó­évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: pOLltlKQl nCipiLCipJQ Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/111.— le­havonta 34 Ki. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANY1 LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon:30311. — Sürgönyeim: Hirlap, Praha „Dermesztőén igaz a Fouchet-féle Jegyzék" Lautier francia publicista nagy cikkben iftéSi el a francia diplomácia kétsziniiségét Páris, október 18. A magyar kormány által a napokban közölt 1920. évi Foucbet- jegyzék még mindig élénk diszkusszió tár­gyát képezi a francia lapokban. Tegnap az Hőmmé Libre-ben foglalkozott az üggyel Lautier neves francia publicista „Sajnálatos magyar tárgyalások44 s „Francia-magyar titok"4 kettős oimü nagy kétluasábos cikkében. — A Rothenni em e-kampá nn yal fe/lifütött magyar közvélemény mohón vetette rá ma­gát a Paű'éölogue-jegyzékre — Írja többek között a cikk —, amely azonban kétségtele­nül hamis. Ellenben dermesztőén igaz a Fonehet-féle jegyzék, amelyet a lap teljes terjedelmében közöl, majd igy folytatja: — Csodálkoznunk kell azon, hogy a francia sajtó egy része a Fonchet-jegyzéknek csupán gazdasági jelentőséget tulajdonit, holott a francia diplomáciának nem nagy di­csőségére csupán gazdasági kérdésekről szél. A Temps például éppen azon pont előtt tiuny szemet, amely a magyarságban nagy reményeket koltett. A jegyzék gazdasági és Pozsony, Kassa „Rratislava a Kosiee be<z národnej .ácsiny", igy címezi a HUnka-párt hivatalos lapja, a Slovák, a választásokról kiadott rendkívüli számában beszámolóját. „Pozsony .választott — kezdi a cikk — és választott úgy, hogy ebből senkinek sem lesz öröme, mert sem Pozsonyban, som Kassáin nem lösz az uj képviselőtestületben nemzeti többség, mégha a nyolc hivatalnok szavazatot is beszá­mítjuk. Ha a zsidópárti képviselőtestületi tagokat nem számítjuk a csehszlovák pártok­hoz, akkor Pozsonyban a nem csehiszlovák pártok egy szavazattöbbséggel fognak ren­delkezni, Kassán pedig ugyanez a helyzet. A választások tehát ebben a két városban nem­zeti vereséget hoztak, ezzel szemben meg­növekedőit a kommunista s a magyar-német pártok szavazata.44 A pozsonyi és kassai választási eredmé­nyek bizony sok gondolkodásra érdemes anyagot szolgáltatnak az objektív megfigye­lőnek. Kezdjük először Kasával. Ennek a vá­rosnak lakossága az állam fordulatkor . nyolc­van százalékon feliül magyar nemzetiségű volt, ezt maga Srobár is elismerte, amikor 1919 januárjában a régi városháza erkélyé­ről birtokba vette a várost. Akkor kiadták a jelszót, hogy Kassát ki kell ragadni a ma­gyarság kezéből és a szlovákság várává kell tenni. Politikai, közigazgatási és gazdásági téten ráfeküdtek Kassa magyarságára, a "ki­utasításokkal megtizedelték, a gazdasági ter­hekkel agyonnyomták a város őslakos ma­gyar társadalmát s az 1921-ben végrehajtott népszámlálás már csak 22 százalékos magyar kisebbséget állapított meg Kassán. A válasz­tások eredménye most azt a groteszk képet adja, hogy a megtizedelt, legyöngitett ma­gyar „kisebbség44 Kassa lakosságának több­ségét teszi, áruért hiszem másképp nem kerül­hetett volna a képviselő testületbe 18 polgári és egynéhány kommunista magyar város­atya. Kassa öntudatos polgársága feleletet adott azoknak, akik kétségbevonták magyar­ságát, nemzeti érzését és erejét és ország-' világ előtt demonstrálta, hogy a statisztiká­val szemben ál'l az élet valósága. Hlinka pártja éppen Kassán kapta meg a legkeservesebb leckét s öt néppárti városatya j helyett a jövőben már csak kettő fog ülni a! képviselőtestületben. Ha pedig a párt tovább: folytatja az elvmegtagadás politikáját és tévé-! kenysége továbbra is a magyarság iránti gyű- j löletben fog kimerülni, akkor ez a két Hlinka- j párti tanácstag az utolsó mohikánok szerepére hivatott. Történelmi szükségszerűség volt, hogy Hlinka pátert éppen Kassa őslakos pol- j gársága figyelmeztesse arra, hogy Szlovenszkó népe ítéletet mond azok fölött, akik a szlovák és magyar testvériség évezredes kötelékeit sár­ba akarják tiporni. Kassa polgársága jól em­lékszik arra, hogy Hlinka lapja, a Slovák, per- szekuciót hirdetett a kassai városháza magyar tisztviselői ellen s minden hibát, amit kimutat- hatólag nem őslakos polgárok és városi tiszt­viselők követtek el, a városházán uralkodó ma­gyar és magyarón szellemnek tulajdonított. Kassa polgárai még ma is a felháborodás hang- j ján emlékeznek meg arról, hogy Hlinka a kas- j sai katolikus diákgyülésen — a papi állás mél- j tóságával visszaélve — magyargyiiletet akart becsempészni a fiatal leikékbe s erőszakos tettekre tüzelte az ifjúságot. Az a körülmény, hogy a szlovák néppárt nem látja be hibáit, nem jár Canossát és nem tér meg az őslakosság egységes frontjának eszméjéhez, melynek 1925. évi választási sikerét köszönhette az ál­lítólagosán magyar kisebbségü városokban is, hanem elvakultságában az autonómia elvét el­árulja, a szlovák néppárt kudarcának teljessé­gét hozhatja meg. j Bethlen felszólalása Ezután ismét a miniszterelnök emelke­dik szólásra, hogy Propper szavaira reflek- j tál jón. Bécsben, kezdi beszédét, csaknem for­radalom ütött ki az esküd Llnr óság Ítélete miatt. Nem szeretném, ha ezek a jelenségek Magyarországon is előfordulnának. Bécs szo­cialista vezetői voltak leginkább elégedetle­nek az ítélettel. A választójog problémája egyelőre nem tartozik a kormány programjá­ba. Lehetetlen, hogy állandóan ezzel foglal­kozzék a ház. Az általános amnesztia is időszerűtlen még, mert vissmesöditené Magyaror­szágba azokat az elemeket, amelyek külföldi tevékenykedésük alatt a nyu­gati államok rendjének megbolygatásán dolgoztak. Az 1920. évi magyar-francia tárgyalások­ra tér ezután rá a miniszterelnök. — Bármily kívánatos volna is e tárgya­lások feltárása — mondotta Bethlen István ígróí —, mert kiderülne belőlük, hogy kizáró­lag a magyar ügy érdekében állottak, még­sem lehet ezeket bizalmas jellegük miatt teljes részletességgel feltárni. Egyébként er­ről annak idején bőven tájékoztatták a köz­véleményt. Nem volt titkos jegyzékváltás. Fouchet jegyzékét is publikálták annak ide­ijén és a francia parlamentben Paul Bo rourt I interpellált is az ügyben és felolvasta a jegy­zéket. Ezek a tárgyalások ma azonban csak kétoldalú hozzájárulás után volnának publi­kálhatók s én nem érzem magam feljogosítva arra, hogy olyan tárgyalásokról, amelyek szó : beliek voltak s amelyeket bizalmasok­nak nyilvánítottak, egyoldalúkig leránt­sam a fátyolt. A háznak van erre hivatott szerve, a külügyi bizottság, amelynek ülései zár báli. A k or­mány megadja a szükséges felvilágo' fáso­kat számára. Akik ezekben a tárgyalásokban resztvettek, nagyrészt nincsenek is jel rideg a házban, ezért sem opportunus, hogy az ügyet a ház előtt vitassuk. A tárgyalásoknak nagyrészt már csak történelmi értékük van, de ez nem lehet akkora, hogy miatta indisz­kréciót kövessünk eL Erre nem is vagyok feljogosítva. Rassay Károly szólalt még fel az ügyben s ugyancsak hangsúlyozta, hogy7- nem tartaná célszerűnek, ha a ház a mai helyzetben rész­letesen foglalkoznék ezekkel a tárgyalá­sokkal. Beszédének további folyamán kérte Kossuth Lajos emlékének törvénybe iktatá­sát is. Bethlen István gróf miniszterelnök azonnal válaszolt Rassay beszédére s kijelen­tette, hogy nem akar senki sem elzárkózni Kossuth emlékének törvénybeiktatása elöl és a kormány által benyújtott törvényjavas­lat bizottsági tárgyalásánál alkalom nyílik arra, hogy Kossuth emlékének megörökítésé­re is kiterjesszék a törvényi. Ezután az elnök szavazás alá bocsátja Propper indítványát, amit azonban a ház el­utasít és az elnök napirendi indítványát fo­gadja el. Kevéssel 12 óra után vége is volt az ülésnek. A felkelő Gomez „elveszett" Mexikó City, október 18. Alvanez tábor­nok tudatja, hogy Gomez üldözését abba­hagyta, mivel a felkelőket elvesztette szeme elől. A kormány legújabb információi szerint Gomez Huastusoe közelében bujdosók. A fel­kelők. vezérének öccsét a kormány-csapatok elfogták és agyonlőtték. A PaI@@f@gMe-fiigy a magyar Ssépviselőház előtt Az őszi ülésszak mai első ülésén Bethlen miniszterelnök iájékoziaifa a kérdésről a Házat — Az általános amnesztia még nem aktuális Budapest, október 18. (Budapesti szer­kesztőségünk telefonjelentése.) A képviselő­ház őszi ülésszakát ma délelőtt nyitották meg. Ma csalc formális ülés volt, amelyen több tör­vényjavaslatot nyújtottak be, majd a minisz­terelnök indítványára öt napra elnapolta ma­gát a ház, hogy ez idő alatt a bizottságok el­végezzék munkájukat. Délelőtt tiz órakor nyitotta meg a képvise- lőbáz ülését a beteg Zsitvay Tibor házelnök távollétében Puky Endre alelnök. Megnyitó szavaiban kegyelettel emlékezett meg az el­hunyt Csernoch János hercegprímásról, majd indítványozta, hogy emlékét jegyzőkönyvben örökítsék meg, amihez a ház egyhangúlag hoz­zájárult. A pénzügyminiszter és az igazságügymi­niszter terjesztett be ezután néhány törvény- javaslatot, majd Bethlen István gróf minisz­terelnök terjesztette be javaslatát március 15.-ének nemzeti ün­neppé való nyilvánítása tárgyában. A javaslat beterjesztésével kapcsolatban egy­úttal rövid beszédben ismertette a ház munka- programját. Foglalkozott a benyújtott igaz­ságügyi és pénzügyi javaslatokkal, elsősorban a valorizációs javaslattal, amely szerint az el­Amit Kassáról elmondottunk, az nagy­részt Pozsonyra is áll. Ezt a százezres lakos­ságú várost Szlovenszkó fővárosának szemtel­ték ki és most megtörtént, hogy mindössze 16 cseh és szlovák városatya kerül be Po­zsony képviselőtestületébe. A tizenhat között pedig nyolc a szlovák és nyolc a cseh, azon­ban a nyolc szlovák közül csak bánom he­lyezkedik el kimondottan szlovák pártban, a tizenhat csehszlovák városatya közül tehát tizenhármán kimondottan cséh pártnak a tagjai. Ez az egy (tény rávirrasztbaítja Hlinkát 4 néprajzi igazságtalanságokról szól. Kolosszá lis, szinte hihetetlen! Hiszen ilyenekről be szélűi a francia diplomácia eltévelyedését je lenti. A jegyzék tartalmazza még a következe kitételt: helyrehozni bizonyos igazságtalan Ságokat. Hogyan — kiált fel a lap —, csak ugyan voltak ilyenek?! De nemcsak gazda sági, hanem néprajzi igazságtalanságokról is szól! Ezeknek helyrehozása pedig azt jelenti hogy ki kell tárni kapuinkat a revízió reme nye és a határ kiigazi tás előtt. Ez viszont az jelenti, hogy olyan ígéretet teszünk, amit so hasem tarthatunk meg! Ezzel pedig megszeg ték a szövetségeseknek adott fogadalmat és aláírásokat. Súlyos hiba, hogy a francia di plomácia ilyen kétes tárgyalásokba kezdett imiket gazdasági előnyök, mint például a vasutak bérbevétele, nem igazolhat Súlyosai világit ez rá a franciák barátságára, hűségére s adott szavuk hitelére! A barátok cserben tagyása esni látvány, de még kevésbé szép játszani a legyőzőitek makacs és fájdalmas illúzióival! Miért tették ezt — kérdi végül a lap —, örök titok és az is marad! értéktelenedett kötvények tulajdonosait kivé­teles állami támogatásban fogják részesíteni. A miniszterelnök beszédének e szakaszá­nál a szocialisták oldalán nagy mozgolódás, zaj s kiabálás keletkezik. — Tudjuk, bizonyos protekciós egyének fognak pénzeket kapni! — hangzik a szocialis­ták részéről. Elnök többször csenget és rendreutasitja a zajongókat, majd a miniszterelnök tovább folytatva beszédét, indivtányozza, hogy a ház, ötnapos szünetet tartson mai ülése után, mely' idő alatt az egyes bizottságok letárgyalhatják a ! javaslatokat. Propper Sándor szociáldemokrata képvi-j selő beszél a miniszterelnök után. A miniszter- j elnök ur által vázolt munkaprogram, úgymond, J nem merítheti ki a ház őszi munkaprogram- j ját. Követeli, hogy a választójog revízióját, a i Paleologue-ügyet, az amnesztia rendeletet, a sajtószabadság és az esküdtszék kérdését is ik- tassák a programba. Propper beszéde közben lép az ülés- temembe Apponyi Albeirt gróf, akit az egész ház percekig zajos ovációban részesít. irra, hogy kikkel szemben kell nemzetének ; érdekeit védelmeznie s hogy a helyes utón! ilíkor jár, ha nem a nemzeti többség vere­ségiét siratja, hanem az őslakosság frontját igyekszik megerősíteni. A községi választások súlyos mementó í Hlinka-párt számára. A párt jövője, de Izlovems'zkó érdieke is azt kívánja, hogy vé-1 yül is helyes belátásra jusson s együtt küzd-! i ön velünk az őslakosság javára és boldiogu-: ásiára. | »■ __— ,i

Next

/
Oldalképek
Tartalom