Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-11 / 208. (1542.) szám
1927 szeptember 11, vasárnap. 8 BERLINI JEGVajö-iííK írja BÁRDOS ARTÚR — Megnyílt a forradalmi színház A? elmúlt berlini szezon leghangosabl botrányáról, a Piseator-ügyről már beszélten a F. M. H. olvasóinak. Ez a fiatal és igen te hetsóges rendező mindig tudta a módját au nak, hogy munkájának művészi megítélésé1: túl is beszéltessen magáról; de olyan jól mint ezúttal, még sohasem sikerült neki, A Volksbühnében rendezett egy német databol és, ennek a nem is mai korban játszó daiab- nak az előadásába —.teljesen önkényesen — olyan kommunista tendenciát kanyaritotl bele, hogy a VoJksbühne-egyesület.vezetősége kénytelen volt a maga mentségére Ervin Piscatort nyilvánosa a dezaVuaíni. Erre Piscator harcias elleunyilalkozatban állt ki a n>i vánosság e'é. — a művészet szabadságának jelében — olyan hatással, hogy a német kők és színészek legnagyobb nevei melléje álltak, s ülésen és nyilatkozatban azonosították magukat a megbántott művésszel; Piscator is újra meg újra nyilatkozott és most már azt is a nyilvánosság tudomására hozta, hogy sosem hivták Fischer- uek, ellenben protestáns prédikátorok egyenes leszármazottja... Most a régi Theater am Nollendorf platz helyiségében Piscator-Bühne néven uj színház, nyílt meg Berlinben. Ez a színház pontos és egyenes következményé a Piscator féle botránynak és többek közt arról is nevezetes, hogy a pénzt hozzá, egy művésznőn — Tilla Durieux-n keresztül — a legalaposabb plutokraták adták a kommunizmus e mártírjának. Lehet, hogy nem annyira a művészet szabadságának szent elve, mint inkább a botrányból kerekedett reklám lelkesítette őket, de tény, hogy nyomban az affér után tekintélyes summát ajánlottak fel Piscatornak, aki nemcsak színházat b.érelt, hanem nyomban hozzáfogott egy uj színház építéséhez is. # A színház programjában Piscator tiltakozik a feltevés ellen, hogy ő politikai színházat,akar csinálni. Érvelése azonban. — hogy is mondjam csak kissé komplikált. Azt mondja, hogy az ő. színháza nem politikai színház, ellenben politikai színház az övén kívül minden más ■ színház. Mert minden szinház a régi, kapitalista ideológia szolgálatában áll és ezért nem produkál abszolút művészetet. Ellenben ő, aki — elismeri, — egyelőre még tendenciózus, más. szóval: politikái színházat csinál, erre csak addig kényszerül, amig a kapitalista ideológia ki nem pusztul és a szinház még meg nem vivta a művészet szabadságharcát... Addig ő ennek a szabadságharcnak — tehát igy szerinte tulajdonképpen mégis az abszolút művészetnek — a szolgálatába állítja színházát ... Csak addig ... Hogy mennyi időre tervezi a színháznak ezt a gyökeres átalakulását, árról nem szól ez a (nem én tehetek róla) bonyolult kis elmélet. Arról sem, hogy mennyi időre tervezi a Piscator-Bühne fennmaradását... Mindezekből, csak annyi világos, hogy a Piscator-Bühne egyelőre.— tehát egyáltalában — mégis politikai szinház lesz. # 1 strukciót. A Töljer saját dramaturgiáját... Lehet, hogy nem is rajta múlt, hanem azon, hogy teret kellett nyitnia és szinte csak szövegbeli támasztékot lehetett adnia a — Piscator dramaturgiájának... # Mert itt aztán kiéli magát ez a piseatori — ezúttal már nem politikai, hanem színpadi — forradalom, mely eddig csak töredékesen, •egy-egy részletben tudott jelentkezni. Itt a darab valóban mintha csak szövegül Íródott volna Piscator forradalmi zenéje alá. Mi ennek a szinpadi reformnak a lényege? Talán legrövidebben: a film térfoglalása a színpadon. Nemcsak fizikailag, abban, hogy a darabnak legalább a fele: film. Hanem: ahol szöveget mondanak eleven színészek, ott is apró, föíviHanásszerü fragmentumokból, filmszerű képekből, alakul össze a darab. A;hat- nyolc részre tagolt színpadnak mindig csak az egyik, megvilágított része játszik. Dekoráció: a világítás. Körülbelül úgy, ahogyan néhány év előtt itt a „Kapellmeister Kreisler“ színpadát megkonstruálták. Csakhogy ez a szinpad nem illuziós és perspektivás, hanem teljesen kopasz, rideg gépi konstrukció. Tehát ólban, mint az orosz Tairoff színpada. A Piscator színpada tehát: a Kreisleri és a Tairoffi színpad elvegyitése. Ami uj benne, az: a film. Mégpedig a film nemcsak akkor, amikor nincs szinpad, hanem — a színpadnak éppen szabad felületén, —• akkor is, mikor a színpad másik részén színészek mondják a szöveget. Például: egy helyiségben szavazás (választás) folyik: a szinpad szabad felületeire film vetíti az utca ké-j pét, a felvonuló tömegeket. Sőt, minthogy a szinpad előtt állandóan fátyol van, még ezen a fátyojon is megjelennek homályosan, töredékesen — a színpadi előadás tartama alatt is, — viliódzó képek, furcsa, szimbolikus jelek és szakgatott felírások. Sokszor nagyon érdekes hatás. Frappáns, például, amikor a foglyok — látjuk és halljuk — a különböző cellákban az ismert módon kopogással beszélgetnek és a kopogtatás monoton 'zenéje mellett, a szinpad előtti fátyolon megjelennek a mondatok, a jelbeszéd tartalma ... Talán mindebben van valami, aminek a jövő színpada majd hasznát fogja látni. De igy, ebben a nyers, még csak fizikai — és nem kémiai —■ elvegyitésben minden Ízlést és sti- lusérzést felborzol. Ha ez a célja: a felborzo- lás, a felrázás, az elgondolkodtatás: akkor ez a forradalmi szinpad célját már el is éri. Sok érdekes pillanatot ad, de csüggesztően és fárasztóan sokat markol, mindent, mindent ösz- sze-visszahány, minden szelekció, mérték és stílusbeli >gén v nélkül. A háború, a forradalom, a béke, minden egyetlen estén, nemcsak leszürődöít élményekben, vagy stilizált, tömör művészi jellemzésben, hanem valóságos, reális ábrázolásban, kronologice. —: Egy csomó szabályos háborús filmfelvétel közben és után: szimbólumok,, szóban és képben, naturalizmus és stilizálás, egymásután, sőt egymáson (a színpadon és a fátylon), keresztül-kasul, zava- varos, fárasztó átabotában... Tollerből, mégis, magunkkal viszünk valamit. Piscatórból már kevésbé. •■'■'V'. # A közönség? — Piscatornak vannak hívei, sok a lelkes, tüntetésszerü taps, abból a fajtából, amely az újszerű eseményeket ünnepelni szokta. Heterogén közönség. És feltűnően türelmes. Mellettem nagyon nacionalista jellegű társaság ül. Szinte csakis katonatisztek lehetnek. Nem lelkesednek, de nem is türelmetlenek. A végén vállvonogatva, de alaposán megbeszélik a dolgot. y A hálóköntös gigásza A színháznyitó darabnak már a szerzője is politikai programot jelent. Ez a szerző: L rúd Toiler, az egykori müncheni tanácsköz- tj vaság népbiztosa, aki hosszú és keserves L eket töltött börtönben és ugv tudom, bün- Lissének tartama alatt, az őrültek házában is. És a „Hoppla, wir leben!"— ez a darab cinre — nyilvánvalóan az iró legszemélyesebb í"menyeiből merít: egy forradalmár tragédiá- .. aki nyolc évet töltött börtönben és őrültek 1 /Lm és onnan kiszabadulván, nem tud be- I ve yezkedni többé az uj és mégis tragiku- ; végi világba, vagyis éppen abba, hogy — i szocialisták azóta uralomra jutottak és forradalmár-társából miniszter (tehát: ..) lett, lényegében semmi sem változott, r a nyomor, sem a korrupció, semmi.... ; i volt, a háború, a forradalom, az áldoza- ;Alidén ... ; Merényletet készít elő az árui. iiiszter ellen és visszamegy az őrültek há- . a börtönbe és felakasztja magát. Nemcsak adatilag ismert külsőségek bizo- tják, hogy Toiler a maga szenvedéséből .V.v ezt a darabot. Élmények, mély átéltségek Lógnak fel egy-egy megkapó részletben... :/ha egy igazi költő embersége és ereje. Mérven átélt gúny. szilaj keserűség, fölényes önnön iá és megrendült emberi szolidaritás... Csak éppen darab nincs benne. Persze, nem holmi dramaturgiai szabályokat reklamálok én itt. hanem az iró saját szándékai szerint való, valami belülről kikristályosodó konIrta: RÉVÉSZ BÉLA; Paris, augusztus vége. „Könyveim: a cselekvő Evangélium*. Balsáe mondja az Írásairól és ez a hiú nagy rátörő, szüntelen c se 1 e k vé s se 1, lángolással tényleg elég szerencsétlen ember, jól rajzolja meg a portréját. A világokat meg- nyüzsgető nagy regények őse Balsac, vele kezdődik a szántó, uj szemléletű, monumentális irás, mely előhívja Zolát, fölserkenti Tolstojt, belőle ered továbbkulturáltan Romáin Roland és a többiek, akik Írják a tiz- husz-liarminckötetes ciklusokat, éppen itt, Parisban. A „cselekvő evangélium'* annyit jelent: teremteni és valóban Balsaenak az ősnek ilyenféle foglalatossága volt, elindulása idején. A háromezer kavargó regényalakját lehet úgy tekinteni, mint a soha nem látott kozmosznak forrását; meglehelése az anyagnak, amiből kihasadt a mai ember; első foganás, száguldva, sietős darabossággal, tehát itt-ott nem is tökéletes a teremtés munkája és Balzac utódai már pallérozottab- ban továbbmunkálják a visszahagyott, líjsá- gos, lihegve előrehajló világokat.;. Ez a régi gondolatunk került reánk újra, araikor találkoztunk Balzac-kai „a m o nda t ü z 1 e t“ hajlékában, ahol a regényíró robajos életének derekát átélte és láttuk a szobrot, Rodin Balzacját, R o d i n marti- r ura át, mely nem enyhült a halálig. A ki- csufolt, visszalökött szobrot soha fel nem állították, alti látni akarja, a Hotel Biron k á - p o 1 n á j á b a n megtalálja. Érdemes elzarándokolni hozzá, tényleg úgy áll meg a templom egyik oldalfülkéjében, mint a fel- legbe emelkedő szentek. Rodin bírálói is úgy értékelik ezt a szobrot. hogy talán a leggrandiózusabb megnyilatkozása Rodin szellemének. Egész irodalma van már ennek a Balzac-szobornak. A Bal- zac-muzeumban látható, hányszorosan kísérelte meg Rodin, hogy a témát megbirja. A nagyszerű elfogultságig, Rodin olyan Balza- cot akart adni .a világnak, hogy általa a francia géniusz döbbentse meg az embereket. Nekifeszülve, éveken át küzködott a feladattal. Rodin minden munkáján megzeng a líra, de ez a szobor: vallomás, nemcsak Balzacról, de Ródinról is. Bizonyos, hogy a megnyilatkozásért is viaskodott Rodin ennyire a gondolattal. A Balzac-sone, magányos titán-harc, az erőnek rengő, ősi hánykódása, futás, át a közönyösök seregein, a szomorú csillag után; a komor összecsuldás a megmarcangolt sikerek zenitjén — Rodin utjának is a vonala. Példátlan keret, „világi szobor" körül ez az oltárfülke. Balzac óriási alakja betölti a köröző ha-j jót, szűrendő homály a világossága s a riiehjM I nyezetig fölormoló tömb, lassú föítetszéssel mutogatja formáit. Milyen hatalmas Balzac és milyen hatalmas Rodin! A híres h á 1 ó k ö n t ö s, mely a mondatfabrikáló „üzletben" éjjel-nappal rajta volt Balzacon, itt förgeteges lepel, mely embermását takarná, de inkább a monstrum titokzatossága, rejtelmek megszőtt sűrűje, mely alól fölzordonul a zseni misztériuma. Rodin intésével kerültünk a hajlékba, ahol Balzac busz évig lakott, a Passy tájékán a rus Raynouard 47-ik számú házában. A lakás, bútorok, tárgyak, minden együtt, Ugyanúgy, mint hajdan valamikor. A négy szoba az övező furcsa, kicsi kerttel; a falakon a tanu- ságjelek; pompázó ráma, benne egy cédula, melyre maga Balzac irta rá a kacagó sóhajt: „lei un Rémbrand"; originális interrieurök, a vitrinben benne a kanna, mely teli volt mindig a sűrített feketekávéval, agresszív kísérője Balzac éjszakáinak: „végzetes szenvedély, mely izgatja agyamat, nem tudok lemondani róla"; Liszt Ferencnek ifjúkori fényképét látjuk, rendkívül érdekes jénai felvétel, a magyar zeneirodalom nem ismeri: az üveg alatt kpcból készült gnómok, alaktalanságok, apró fétisek, amikkel Balzac munkaközben babrált... Holt objektumok eleveníthetik-e a régen holt gazdát? Lehetne filozofáló szkepszissel őgyelegni a szobákban, hogy kell-e több, mint Balzac könyveinek dandárja? de azért megállít például „az agyvelőnek, tolinak, kéznek és. egy üveg tintának" gladiátor-porondja, a Balzac íróasztala, Térületes sik, ahol a regényíró egyre mivelte „az irodalom szoléit" és morajló rengeteg, ahol felzugatta a „gondolat dzsungeljeit". Előtte az öblös karosszék, goblinjét nyütte nemcsak az „idő, de a hálóköntös is, melynek burkában addig csatázott a „bonyolult óriás", mígnem szobor lett belőle. Az íróasztalon rajta az ernyős, ágas gyertyatartó, misekönyvszerü hatalmas könyv, gyönyörűen kötött, nyomott históriás munka. Rotterdamban készült 1720-ban. És az asztalon Balzac jobb keze! Kitűnő szobrászati tanulmány, mint stúdium is frappáns, de megírják róla a kor társak, tökéletesen ilyen volt Balzac jobb keze, mellyel ,,nem szabadott abbahagyni a regényírást. Rettenetes, folyvást írni, alkotni, dolgozni a jobbkézzel, verekedni a ballal". Tömzsi ember húsos keze, vastag, rövid ujjak, széles körmökkel, a bronz keménységén is átlágyul a hús puhasága, ernyedt szerszám, de a kéz háta, tenyere széles, tudhatott markolni ez a kéz, ha okkal fölemelkedett... Repbáhésnyi képzelődés dolga, meglobognak az Íróasztal gyertyái, a háíóköntös ne-1 szel a karosszékben és a j o b b k é z, az elgör- j; <2 ££T OS GEE Q313ES CBS SS JBD SS SBQ ESS GBB SS HE GB! g! getett regányporciók után,. írja lankadtan, de harangozó szilajsággal üzeneteit: az éjszakában: — A játék megkezdődött és mekkora a tét! Könyveimet támadják, ez biztató. Sehnni sem félemlithet meg utamon és a sátánokkal is megküzdő bátorságom elnyeri majd jutalmát. — Úgy tanulmányozom magamat, mint a többi embert. Tudom, hogy az én öt láb, két hüvelyknyi termetemben együtt van minden ellentét, látszólagos összefüggéstelenség. Aki gyávának tart engem, épp annyira mond igazat, mint aki vakmerő bátorságomat dicséri. Gondolják rólam, hogy tudós vagyok, pedig épp olv joggal mondhatnának tudatlannak, épp úgy tehetségesnek vagy együgyünek, eszköz vagyok csupán, mellyel játszanak a körülmények. — Jogom volna arra, hogy selyembe öltözzem ... — Azt hiszem, nagyszerűt alkottam ... A könyv, amit most irtain, többet mond minden törvénynél, többet ér egy megnyert csatánál. Nyugodtan halhatok meg ... Kezembe veszem Balzac kezét. A tenyerét szemlélem, a húsok völgyei összehajolnak és a vonalak élesen kirajzolják a tenyér közepére a különösebb emberek monogramját: az M-betüt. Meinento és Móri! Mily éktelen, nyomorult volt a megálmodott nagyszerű halál. A pusztulásnak illusztrációit is megtaláljuk Balzac szobáiban. A falakon, mindenfelől, miniatűrök, rajzok, olajfestmények egv nagyon molett hölgyről, eléggé szimpla arculat, orra sem rassz-beli, de inkább tömpe, Balzac ránemérő szerelmi káprázatainak kövérkés csillaga: Hanska grófnő. A Múzsa, aki elkíséri Balzacot a romlásig és szökik a csúnyán megágyazott halálos ágytól. Suta szerelem, amiről nem lehet énekelni. A grófnő, elásott messzi Orosz-Lengyel- országból, igazi kastélyból, teméntelen aranyrubeleket érő szántóföldek birodalmából, kék- harisnyás irodalmi levelet irt Balzacnak. A regénybonyolitó mester szerelmes lesz... igy a grófnő is, megindul a levelezés, tiz évig zizeg a papiros, ám meg kell várni, mig a férj meghal és Balzac készülődik, hogy a kiszemelt mátkát, majd egyszer, illően fogadja. Közben Balzac adósságokat törleszt: „az utolsó hónapban 36.000 frankot kifizettem", de épül a paradicsom, az ellenkastély, ahol a póri származású vőlegény az- arisztokrata hitves mellé emelkedhetik. Balzac mániás, a semmiből élményt teremtő képzelete győzhette csak tiz éven át a meddő romantikát és építette makacsul a légi és igazi várat. Elkészült, mire az adósságok lavinája kivédhetetlenül megnőtt és a grófi férj meghalt. Mon- datárusitó" Balzac véglegesen kidőlt és betegen elutazott jeges Oroszországba, elözve- gyült menyasszonyához. Onnan, mellőle irja a behavazott sorokat: „Hanska grófné mindent a leányára Íratott... Életem boldogságát tehát nem fogja beárnyékolni az érdek..." De ugyanebben a levélben rendelkezik a párisi kastélyról is, ahová a feleségét viszi: „A bútorok bebiztosításától is félek, mert minden kiadás aggaszt és mennyi pénz kell még ezüstre, kocsikra, fehérneműre ..." Egybekeltek. Balzac a „násznapokról" beszámol családjának: “minden mozgástól elfullad a lélegzetem, szembajom van, alig tudok írni, a szivem, a tüdőm sincsen jól". Az egyik levelét Balzac a feleségének diktálja: — Nem tudok sem írni, sem olvasni ... Balzac hazavetődik, nincs rajta segítség és három hónappal a házasság után, a hitelezők ólálkodásával körülfogott paradicsomban, Balzac a legkietlenebbul meghal. A felesége nincs mellette. Hanska grófnő idegenül, szenet Menüi le- kintget le a falakról és ma i? úgy tetszik, % í' ; ® Prágában, a tilson pályaudvar mellett I | 8. szám alatt | i •!! Iliilií üli i , § Telefon: 304-9-3. | Felhívja a Prágába érkezők figyelmét g j a legmodernebb fényűzéssel berende- I j zett, fürdőszobával ellátott lakosztá- 1 | lyaira, valamint gyönyörűen berendezett « két- és egyágyas szobáira. A szállóban I . r w m m [9 kavéház és étterem is van.
