Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-11 / 208. (1542.) szám
Mai ss&munk 16 oldal 208. (1542) szám ■ Va$dr^a& s 1927 szeptember 11 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Ké ; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Kő. Egfyes szám ára 1*20 Ke A szlovenszkói es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polltíkcii napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága n* Panská ulice 12, ü. emelet. Telefon: 30311 — Kiadóhivatal: Prága H„ Panská ul 12/111. — Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha Hiábavaló propaganda [ (fi.) Prága, szeptember 10. Szent-Irány Józsefnek a magyar nemzeti párt lévai gyűlésén a magyar közvélemény osztatlan meggyőződését tolmácsolta, amidőn kijelentette, hogy minden igaz magyar ember elégedetlen Trianonnal és óhajtja, kívánja és bizakodva várja a kegyetlen szerződés revízióját. Ebben a kérdésben becsületes magyarok között véleménykülönbség nincs és nem lehet, mert találóan mondotta Szentív ány, begy az előtt, aki Trianon mellett tüntet és Trianon mellett ir, örökre bezárul a ma- ' gyár házak portája. A magyar nép vendégsze-! retete közmondásos, de odáig nem terjed, hogy kinyújtott parola fogadja azokat, akik dicsőítik és féntartani kívánják azt a szerződést,; amely a nemzet vesztét okozta. A magyarság bízik abban, hogy a világi hatalmai, magukévá fogják tenni azoknak a} nagytekintélyű férfiaknak becsületes meggyő-j ződését, akik nem a zavar és felfordulás ked- j véért, de éppen Európa békéje és nyugalma! érdekében követelik a trianoni igazságtalan-j ság jóvátételét. A magyarság annyi vért vesz-!. tett a világháború: kataklizmájában, hogy tőle j távol áll minden háborús szándék és nem há-: borúval, hanem a meggyőződés, a komoly ér-1 vek és a békés propaganda utján törekszik a I revízióra. Sokan vannak, akik utópiának tartják ezt a célkitűzést és még többen, akik gúny-kacajjal fogadják ezt a hitvallást. Hogy azonban a trianoni békeszerződés mégváltoz-; tatása békés utón nem elérhetetlen cél, azt' legjobban bizonyítja Lloyd Georgenak, a szer- j zödés egyik atyjának a Daily Maiiban lég-! utóbb közzétett levele, amely szerint a négyek' tanácsa már a trianoni kastélyban mérlegelte annak lehetőségét, hogy a békeszerződések vitás pontjait a népszövetség utján revízió alá lehessen venni. Prágában is vannak ,jól tudjuk, előkelő politikusok, akik nemcsak általános emberi okokból, hanem magának a köztársaságnak jól felfogott érdekében is ismételten foglalkoztak és talán ma is foglalkoznak azzal a gondolattal, hogy területi engedmények árán is meg kell teremteni a bensőséges jó szomszédi viszonyt Magyarországgal, amelynek barátságára a csehszlovák gazdasági életnek föltétien szüksége van. Amiként a frankfurti, béke után Bismarck mindent elkövetett, hogy Franciaországot a szerződés morális ratifikálására rábirja, mert a kikényszeritett aláírást soha egy nép erkölcsileg kötelezőnek el nem ismeri, úgy szeretnék ezek a férfiak is Magyarországot rávenni, hogy kisebb-nagyobb engedmények ellenében nyugodjék bele a Kárpátok elvesztésébe. Néhány évvel ezelőtt, éppen husvét volt akkor, igen nagy feltűnést keltett egy ismert magyar publicistának egy igen magasrangu csehszlovák egyéniséggel, folytatott beszélgetése, amelynek során az utóbbi célzásokat tett arra, hogy bizonyos területi engedményekről igenis lehet beszélni. A prágai külügyminisztérium később ugyan meg- cáfoltatta e kijelentés megtörténtét, de aki az említett publicistát ismeri, az tudja, hogy komoly ember, aki nem szokott a világba beszélni. Egyébként a korán elhunyt Tusár is úgy nyilatkozott egy alkalommal Meidinger Vilmos német szenátor előtt, hogy benne megvolna erre a hajlandóság, de a túlzó nacionalisták miatt nem teheti meg. Prágában is vannak tehát egyesek, akik a jó szomszédi viszony kedvéért nem riadnának vissza áldozatoktól sem, de a soviniszták miatt nem mernek szint vallani. (Igaz ugyan, hogy az előbbiek is csak igen csekély árat akarnának adni a morális ratifikálásért, melyet Magyarország aligha tarthatna elégségesnek.) Ellentétben a józan és mérsékelt politikusokkal, a cseh. és velük együtt bizonyos szlovák soyjji.isstáJk nem akarják belátni a Brianti beszéde ismét „csodálatos esvsétté* forrasztotta a népszoost üshHüf A francia külügyminiszter mai felszólalása — Stresemann beszédének eredményei — Hadüzenet a háborúknak dót crtek el e szerződések megkötésében. A háborús komplikációk kikerülésének határozata pedig bent áll már a népszövetségi paktum 10. paragrafusában, miinek azt újra ünnepélyesen megismételini ? Fölösleges tehát a képmutatás és a népszövetség ne csapja be nagyhangú frázisokkal a közvéleményt. Olaszország nem hazudik Európa előtt s nem ígér olyanokat, ami a legjobb meggyőződése szerint kivihetetlen. Se'ufója beszéde, mely egy nagyhatalom támadását jelenti, mindeirfeffié érthető Mtü- niést keltett a népszövetségiben. A mai délutáni ülés Cteni, szeptember 10. A tegnap délutáni ülés végre meghozta a két nap - óba várt szenzációt: Stleseimann beszédét. A német külügyminiszter ez alkalommal nem száraz kommünikét olvasott föl, hanem szabad és szárnyaló beszédet mondott, melynek szónoki értékét sem tartják jelentéktelennek. Mindenekelőtt. ,a kis nemzeteik képviselőivel szemben igazat adott Poh'tis görög delegátusnak, aki a tervezett békemunMesztáció erkölcsi erejét hathatósnak és értékesnek mondta. A hit és az eszme épp oly erejűek, mini a jogi formula és nem paragrafusok teremtik a békét, hanem a népek szelleme. Németország' csatlakozik a nagyhatalmak bék emanifesv ta ci ös mózgáhnához. Stresemann bejelentette továbbá,, hegy a német birodalom a közeljövőben alá- ’ írja a hágai nemzetközi bíróság fakultatív klauzulájának bevezetéséről szóló dekrétumot, majd a világgazdasági konferencia méltatásához fogott. A konferencia eredményeit ■elsőrendünknek tartja. A beszéd másik része Locarnóról szólt. Streseirnann csatlakozott Bniand és Chamberlain felfogásához és Lócámét mindennél fontosabb, hathatós béke- hordozónak jelentette ki, melyen nem szabad változtatni. Beszédét a béke és a nép- barátság lelkes méltatásával fejezte be. Stresemann után Sokai lengyel megbízott emelkedett szólásra, aki a béke- deklarációnak nem utolsó, varsói szövegezését ajánlotta elfogadásra, hanem az előbbi, a nagyhatalmaktól módosított szöveget, melyben nincs szó garanciaszerződésről, csak először arról, hogy „minden támadó hadjáratot el kell vetni44 másodszor arról, hogy „minden békés eszközt meg kell ragadni a nemzetközi bonyodaírnak kikiis zöbö lésére44. Ezt a két pontot ,fogadja él és kövesse a népszövetség'4. Feltűnést keltett, hogy Se i áldja, a Sokai után következő olasz szónok, szokatlan élességgel utasította vissza a lengyel delegátus Minek akarja Sokai a garanciaszerződéseket most újból ünnepélyesen elfogadtatni, mikor egyes nemzetek, mint például Olaszország, már valóságos rekorGenf, szeptember 10. Briand francra külügyminiszter tegnap délután háromszáz nemzetközi újságíró előtt jelentős . estédet mondott, melyben arra buzdította a nemzetközi ujiságszervezetet, hogy terjessze mindenfelé a béke gondolatát. Az újságírók a külügyminiszter nagyszerű beszédét szokatlan lelkesedéssel vették tudomásul, Briand tegnapi sikere kétségtelenül hozzájárult ahhoz, hogy a népszövetség ma délelőtti ülésén, amelyen a francia külügyminiszter beszélt, a tribünök szinültig megítéljenek és a delegátusok is csaknem teljes létszámban jelenjenek ímeg. A ma délelőtti ütés első szónoka Mems- dorff gróf, osztrák delegátus volt, aki a lefegyverzés együk fontos előfeltételéről, az uj generáció békés neveléséről beszélt. Utána Briand lépett a szónoki emelvényre s a francia külügyminiszter puszta megjelenése máris nagy lelkesedést keltett. Briand fiatalaibbnak látszik, mint valaha és még lendületes ebben és leire sebben beszél,, mint eddig tette. A betegségéről szólő hirék úgy látszok túlzottak voltak vagy rosszakaratúik, mert a francia külügyminiszter egyáltalán nem kelti a beteg és törékeny ember benyomását. Ha szónoklatából néha hiány* zott a tiszta beosztás és határozott állásfoglalás, álékor ezeket a hibákat busásan pótolta az előadás élénksége és az a mély átérzés, amellyel a béke ügyét valócji belső meggyőződéssel képviselte. Még a szkeptikus diplomaták is kénytelenek voltak meghajolni a meggyőződésnek ily ereje előtt. Briand mindenekelőtt Stresemann tegnapi beszédével foglalkozott. Kijelentette, hogy soha még ily érdeklődéssel nem fimagyar kérdés jelentőségét a csehszlovák kül- és belpolitika szempontjából. Az 1921. évi népszámlálás eredményeivel áltatják magukat, amely egy negyedmillióval kevesebb magyart mutatott ki, mint a mennyi a valóságban létezik. Ámbár a magyarságot uton-utfé- len irredentistának mondják, titokban mégis abban reménykednek, hogy a magyar kisebbség egy része különböző gazdasági okokból jobban érzi magát Csehszlovákiában, mint Magyarországon. Néhány évvel ezelőtt a cseh korona magas árfolyamának igen nagy vonzóerőt tulajdonítottak, mivel azonban az évek folyamán a magyar pengő értéke uagvobb lett a csehszlovák koronánál, most azzal vigasztalódnak, hogy, a föld értéke Magyarországon állítólag kisebb mint Csehszlovákiában és hogy az ottani gabonavámok a nagy kiviteli többlet miatt nem érvényesülhetnek kellőképpen és ezért népszavazás esetén a magyar gazdák egy része is aligha szavazna Magyarországra. Amennyi. állátás, annyi önáltatás, melyekre mi csak azért reflektálunk, mert egy nagyon elterjedt prágai német lap egyik legutóbbi vezércikkében, amelyről a legfigyelmesebb olvasó sem tudja megmondani, hogy Rothermere mellett vagy ellene íródott-e, hivatkozott ezekre az érvekre. A magyarság fölfogása e kérdésben nem lehet kétséges. Tévednek azok, akik azt hiszik, hogy bármely magyar különben sem föníforgó gazdasági okokért hailanóó volna iTtuattiallknidttú a gyeit beszédet, mint a német külügyminiszter tegnapi megnyilatkozását, amelyen semmi kivetnivalót nem talál, sőt ellenkezőleg olyan tettnek tartja, amely alkalmas a német és a francia nép közötti akadályok eltüntetésére. Ezután a beszéd után a két nép közötti ellentétek úgy eltűnnek, mint „a köd a nap előtt44. Ezt a megjegyzést az egybegyűltek lelkes tapssal fogadták, mint ahogy később is gyakran szakították félbe a szónokot tetszésnyilvánitásaikkal. Briand szerint a népszövetség tribünje, a világ csaknem valamennyi problémáját látta már, még a gazdasági problémát is, melyet Loucheur hozott ide s amely szintén közel áll a megoldáshoz. Franciaország mindent elkövet, hogy a kontinens nehéz gazdasági helyzetén segítsen. A legnagyobb nehézséget mindig azok okozzák, akik nem szeretik a népszövetséget és kihasználják apró- cseprő nehézségeit. Itt a népszövetség előtt mindenki szabad folyást engedhet rossz kedvének (élénk derültség), de éppen ez a nyíltság vezet a különböző komplikációk megoldásához, őrültség lenne kis, közép és nagy nemzeteket megkülönböztetni akkor, amikor nemzetközi megértésről van szó. A francia külügyminiszter ezután ironikus és drasztikus hangon panaszkodott a kormánykanceíláriák akadékoskodásairól s őszintén kifejezte, hogy a kormánykancelláriák nehézsége alkotja a leszerelés legnagyobb akadályát. A diplomácia komplikált munkájáról ugyanígy ironikusan és nehez- telően emlékezett meg. Kifejezte, hogy a szkepticizmusnak nincs helye g amikor a teremből mégis bizonyos szkeptikus moraj hangzott feléje, dörgő hangon fölkiáltott: _ Igenis, mindenáron a népszövetség eszméjét kell propagálni. Addig kell a bébe gondolatát a népek fülébe ordítani, amíg ez a békegondolat nem válik természetessé. Nem kellenek iogi formák, a fő a belső jóakarat, mint ezt Stresemann tegnap kifejtette. Azzá a fejedelmi hatalommá kell tennünk a békét, amely visszavonhatatlanul uralkodik a népek lelkében és akkor minden nehézséget kiküszöböltünk. Beszéde végén a francia külügyminiszter a szolidaritás szükségességéről beszélt, mert szerinte a Géniben összegyűlt nemzetek egyetlen családot alkotnak, amelyben ugyan sok különböző gondolat uralkodik, de ahol mindenkinek közös kívánsága a béke mcgszílárditása. Uraim, — fejezte be egy lelkes fölkiáltással a francia külügyminiszter — tous vers la paix pár 1‘arbitrage! Törekedjünk az arbitrázzsal biztosított béke felé! lelfciismere té vei. Kár mindén filllénétrt, amelyet arra fordát a kormány, hogy a magyarság közé most éket verjen. Kár a vasúti engedményekért, melyek segítségév el néhány gyászmagyart szállítanak a Rothenmere-eílle- nes tüntetésekre. Kár a sok papírért, amit az A Reggel a revízió ellen elpocsékol és egészen hiábavaló az az akció ás, amelyet a Magyar Újságírók Szindikátusának megbontására fordiitottak. Egyes egyéneket talán meg lehet fizetni, de magát a nemzetet megbontani ebben a kérdésiben nem lehet. A magyarságban ina olyan nagy az összetartozandóság -érzete, mint amülvem már évek óta piem vott
