Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-11 / 208. (1542.) szám

5 Briand beszédét szűnni nem akaró lel­kesedés fogadta. Amikor a fiatalos öregvisz- ezatért helyére, csaknem valamennyi delegá­tus hozzá sietett és gratulált. Soha még a népszövetség nem volt ilyen egységes, mint a (franciák varázslatos szónokának ez újabb be­széde után. A „rejtélyes* Stresemann Paris, szeptember 10. Stresemann dr. tegnafn genfi beszéde Párisban kétségtelenül erős és kedvező benyomást keltett. A sajtó mesterinek mondja a német külügyminiszter szónoklatát. Különösen az tetszett, hogy Stresemann a lengyel határozati javaslat maradék nél­küli elfogadása mellett a hágai kötelező döntőbírósághoz való csatlakozását is be­jelentette. Még a nacionalista sajtó sem tud a be­szédben hibákat felfedezni. Alig talál itt-ott egy-két ügyetlen frázist. Az Action Francaise szerint Stresemann „farkas, aki báránybőrbe bujt". Az Avenir szerint a beszéd csak tüzi- jjáték és Pertinax gunyosan jegyzi meg, hogy Stresemann békeigéretei nem sokba kerül­nek. A baloldali sajtó azonban fentartás nél­kül helyesli a beszédet. Kiemeli, hogy Né­metország valóban a legjobb utón van az általános béke felé. Stresemann beszéde csaknem program volt. Minden mondata zárt egységet al­kotott és a szónoklat összpontosított ereje nagy hatást tett a genfi hallgató­ságra. Stresemann rejtélyes alak, aki erejével mindent elér, amit csak akar. A párisi sajtó szerint a tegnapi genfi nap eredménye az, hogy újból megerősítette a népszövetségi gondolatot. A németek elfogadták a lengyel kezdeményezést, úgy hogy a genfi megegye­zésnek ezek után semmi sem állhatja útját. Géni, szeptember 10. A népszövetség kétmillió dollárt kapott egy amerikai pénz- csoporttól a népszövetségi könyvtár kibőví­tése céljaira. E nagyszerű ajándék vétele után a tanács elhatározta, hogy a_ plénum nevében ünnepélyes köszönőiratot intéz az amerikai adományozókhoz. Marmkovícs a népszövetség csődjéről Stelgrád, Mepteimlbetr lő. A Poiiitiiika Madníko- háics küllőigymáinisztemeiv Gmfbem tett nyilatkoza­tát közli, amelybe® a jugoszláv külügyminiszter Mjeilentette, hogy míaidaaolk a reményeik, amelye­ket bifsonyois helyeken. Nénueitarszáginalk a nép- szövetségbe való belépésével támasztottaik, nem váltak valóra. Úgy látszik — mondotta többek között .Marinkovtcs —, hogy a; népszövetség el­vesztette jelentőségét és lassankint olyan európai konszernné alakul át, amilyen a háború előtt ál-- tofct fenn. A népszövetség gyengeségének egyik jele az is, hogy a kis- és középhatalmak, bár a népszövetségnek többségiét aikoítjáik, ott csak sta- tneajtaBzerepre vannak kárhoztatva. Nem hasai, hogy a mostani ülésszakon meg fogják találni azt a módszert, amellyel a lelkek izgatotítsájgált lecsil­lapítanák. Valószínű, hogy a kérdés igazi meg­oldása csali a népszövetség legközelebbi üléssza­kán várható, amely valószínűleg sorsdöntő lesz annak jövője szempontjából. Averescu helyet kap a román régenstanácsban f — MSron Christea metropoliftát lemondatják 1 _ Bukarest, szeptember 10. A Cuvantul írja, hogy a régenstanács összetételében rövi­desen változás fog beállani, amennyiben Miron Christea nem mondott le főpapi állásáról, pedig mint ilyen alárendeltje a kormánynak. A lap szerint a főpapnak le kell mondania rógenstanácsi tagságáról. Utódja minden valószínűség szerint a rangban legmagasabb generális, Averescu lesz, generalisszimusz pedig Madarescu tábornok. „Magyarország gazdasági téren is meg akarja őrizni függetlenségét” WaSk© kiSIOgyminiszter nyilatkozata a PopcSo d’ttaSEa szerkesztője előtt Milánó, szeptember 10. A Popolo dTtalia legutóbb Magyarországra küldte ki egyik munka­társát, Filippo Bojano ismert olasz publicistát, hogy saját tapasztalat alapján foglalkozzék Ma­gyarországgal és a Magyarországot közelről érintő kérdésekkel. Az olasz publicista hosszabb időt töltött Magyarországon s a napokban visszatérve Milánóba a Popolo dTtalia-ban megkezdte cikk­sorozatait Magyarországról. Először is a Rother- mere-kérdéssel foglalkozott, majd beszámolt Wal- kó magyar külügyminiszterrel folytatott beszélge­téséről. Filippo Bojano első cikkében megálla­pítja, hogy egész "Magyarország egységes frontot alkot Rothermere akciója mögött. Walkó Lajos magyar külügyminiszterrel folytatott interjújá­ban külünösen érdekes a dunai konföderáció és a. sokat emlegetett vámunió kérdése, amelyeket az olasz lap „Benes álmának" nevez, s amelyekre nézve a magyar külügyminiszter a következőket jelentette ki: Megnyílt az újonnan épült mwm LUXUSHOTEL Síadtpark, Wilson pályaudvarral szemben — Az ilyen vámszövetséghez s ez köny- nyen megállapítható, legelőször is kedvező előfeltételek /szükségesek. Szomszédos állas mainkkal politikai szempontokból jó viszony­ban kellene lennünk, de nekem őszintén meg kell vallanom, hegy Magyarország viszonya szomszédaival nagyon távol áll még attól, aminőnek kellene lennie, hogy alapját képez­ze a gazdasági szoros együttműködésnek. Ehhez az ideális ponthoz még nem jutottunk el. De feltéve, hogy el is jutnánk ehhez, nem lehet eltitkolni azt, hogy Magyarországot két dolog is megakadályozza abban, hogy nyu­godt lélekkel fogadjon el esetleges ilyen egyezményeket. Elsősorban az a kár és hát­rány, amely ilyen egyezményből a magyar terményekre háramlana. Már pedig mi gaz­dasági téren is meg akarjuk őrizni független­ségünket továbbra is. De van más veszede­lem is, amely a vámközösségből Magyaror­szágot érné. Amikor a dunai államok vám­közösségét óhajtják megteremteni, ez magá­val hozza azt, hogy mindegyik állam termé­szetesen politikai szempontból is befolyáso­kat nyerne a többi állam gazdasági életével. Ez elkerülhetetlen. Ez jelenti pedig számunk­ra a második akadályt, a dunai konföderáció révén: a magvar szuverénitás elvesztését, vagy csökkenését, amit a magyarság semmi szin alatt sem fogadhat el. A magyar külügyminiszter ezután meleg sza­vakkal emlékezett meg a magyar—olasz barátság­ról, megemlítve, hogy a háború befejezése után néhány nappal, a magyarok rögtön, tisztában- vol­tak azzal, hogy az olaszok' őszinte baráti érzés'sél vannak Magyarország iránt és ebben a magyarok nem is csalódtak. A magyarok nem is fogják so­ha elfelejteni mindazt a nagy segítséget, aínít számukra az olaszok nyújtottak s a most kötött baráti szerződés a legőszintébb záloga a magyar lelkek testvéxérzésének Olaszország irányában.. xx Vidám és megható történetek, bájos leírá­sok tárháza az „Ifjúsági könyvtár". Az első kötet már megjelent. Ára 12 korona. DgGÉNY- IDXA * S\ÓmCZ 2$I<VlöND (6) — Nyomorlakra? Csaild mérges lett; a tanyáját bizonyos építészeti ősdiiságok miatt — csupa sárkuny­hó volt nádfedéllel, — Nyomorlakmk csúfol­ták, de neki tetszett. Nem akart palotát oda­kint, ahhoz, hogy az ember készre igya ma­gát, nem ház kell, hanem bor. — Nyomomépnek nyomorlak való, — m-ondta gőgösen. Már nagyon is kezdte elhízni magát, hogy ma minden körülötte forog. Észre is vette, hogy Zoltánnak valami nem tetszik. — Mi bajod, Zoltánkám, — tette a vállá­ra a kezét. — Olyan csendes vagy. Ha neked nem tetszik, én felrúgom az egész grófot. — Mér? — mondta Zoltán. Csakugyan savanyu volt az arca. Nagyon kedvetlen ez az egész élet. Most is bezzeg ő nem viheti a lakására az embert. A felesége rossz kedvét növelni? — Azt hinné, csak azért csinálja az egészet, hogy mehessen ki előle a tanyára — Érez valamit a szegény — Érzi, hogy nincs rendben az ura. Szegény, még most sem tudja mi folyik a háta mögött. Csak egy ilyen szent asszonnyal lehet, hogy esztendő óta nem jött nyomára — — Ne is törődjetek velem, — mondta. — Vid'd el ezt a pasast magaddal s alkonyat után ott leszek nálad a tanyán. — Szavadra? — Hogy,ne. — Biztosan? — Biztosan. — Hisz az egészet csak azért találtam ki, hogy neked egy kis szórakozást ccináljik. i — Tudom, kedves. — Hát igazán számíthatok rád? — Igazán. — Te Zoltán, ha ott nem leszel .dejébe, ha késel, akkor én valami bolondot rai ál ok a gróffal. — Ne csinálj semmit, várjatok meg. — Ott leszel? — Ott. Ezzel elköszöntek egymástól, de Csuili még sokáig aggódva nézett Zoltán után, mi­kor az már el is tűnt a város görbe utcáin. — Azér van ez ágy építve, gróf ur, — mondta hangosan s odalépett a másik két úr­hoz, — mert mikor a török jött, álékor nem volt. jó a hosszú egyenes utca, olyankor jó volt, ha el lehetett előle vergődni. — Hát még a német városok, — mondta a gróf, — hisz ezek nyílegyenes sugárutak /ahhoz képest, ahogy Győrben van a belváros, ; vagy Sopronban, vagy Besztercebányán. — Ott nem voltam,. — mondta Csuli, — No gyerünk, egy kis tízórai nem rossz oda­haza. összevissza mentek, utcákon keres-ztül- kasoil, egyik olyan volt, miint a -másik, az édesanyja meg nem ismerte volna, melyik a másik utca. Minden, ház egyforma volt s mindem kapu. A tyúkok az utcai árkokban kapargáltak. — Hát itt lakok, — mondta egyik kapu előtt. Bementek a magas deszkakapun s egy kis paradicsom volt előttük. A fehér oszlopos tágas tornácu ház úgy volt építve, hogy L alakban fogta be két óljai­ról az udvart, amely a ház hosszán liéck .ri- féssel volt körülvéve. Ez a rész valami csodá­latosan buja növényzsufoltsággal volt tele. Már a ház előtt borostyán volt felvezetve az ereszre, olyan sürü, olyan dús, hogy a vere­bek fészkelitek benne, ákáofák állottak, „magyarfák" a ház előtt s ezekre volt felve­zetve a borostyán s átfonva az indájaik fent egyik fáról a másikra, ahonnan a tetőre is felmentek s mint egy sütü szövedék ve' ;"ok s tartottak örökös árnyékot a tornácon. Kint oly perzselő hőség volt, szinte leégette az emberekről a ruhát, de ez a tornác hűvös volt, mint a pimoegádoT. A kertiben -.agy gruppok voltak zsaifolva, tömve virággal, minden úgy %dagadt, szinte röpült a nap­sugárban. — Nagyon szép itt, — mondta a vendég. — Gyerünk a szobába, — szólt a házi­gazda. A folyosón szemben ajtó nyílt az ebédlő­be, egy nagy és annyira sötét szobába, hogy mikor az ember bement, a szeme megvakult a sötétségben s ráadásul oly hideg volt, hogy 1927 szeptember 11, vasárnap. Milliók Itala! R nagy kiadósság általi olcsó ár összeköttetésben az utánozhatatlan minő­séggel, a jó hatás, mind­ezen tulajdonságai tették a valódi Kathreinert az igazi családi itallá, reg­gelire és ozsonnára és internacionális terjeszkedését szerezték meg neki! R Kathreiner valódi csak eredeti cso­magokban Kneipp plébános képével! Soha szabadon kémérve! a* aáMéRSKAíVOVARWAvK ^.RLlM-A-UKeR'^UC-.SPűh JjMÖRl' BWWSÜKDRatí R.Rp-ROZNAV^V Mandarin » tíacao - Dló-Cr^me . Cherry Trlple-Sec — Curacao — Karlsbadí keserű „Késmárki kiállításon arany éremmel kitüntetve** ,,A Nemzetközi Dunakiállításon arany éremmel kitűntél az izzadtság lecsapódott s hidegen fagyott meg a testen. — Eredj mondd a mamának, hogy itt van gróf Goluchovsky Agenor. Egy csikasz kis fiú beszaladt a belső szobába s többet nem is jött vissza. Csuli cigarettával kínálta a vendégeket. — Gyártsanak rá, urak! BorbiTÓ szivar után pislogott. — Ott van alól. Furcsa szerkezet volt a láda, csak feli 'kellet emelni s a tetején levő nyílás kiköpött egy-egy aigarettet, mindig csak egyet. Az aljában pedig meg kellett nyomni a láda együk sarkát s kigurut a szivar, mint a disz­nóól vályújába. — Hogy van ez szerkesztve? — mondta a vendég. — Jnhászmunka, — felelt, a gazda s ügyet sem vetett rá. A magas barna szekrények tetején barna madaraik voltak kitömve. Kiterjesztett ^szárnyakkal állott egy rébi sas. — Gyönyörű példány, — mondta a gróf, — ötven pengőbe került a kitömése, —< mondta Csuffi. Le is vette a polcról s büszkén megh mutatta. — Nincs a Nemzeti Múzeumban sem ilyen példány. Azt mondja a fizikaprofe -zor, hogy ez egy olyan ritka válfaj, hogy a Múzeumban csak a tojása van meg. A Dög- berettyó partján fészkelt az öreg ifákon. Éve­kig lestem, sose tudtam puskavégre Tgoí, egyszer csak meglelem a fészkit. Nem volt otthon, feüküldíem a fára a juhászbojtárt. Felmegy, azt kiáltja le, hogy van két fióka1, de nem mer hozzá nyúlni, mert harapnak. Sose törődj "veie2 mondtamí csak hozd le,

Next

/
Oldalképek
Tartalom