Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-09 / 206. (1540.) szám
Mai számunk 10 »S<lal tK Mai számunk 10 oMal évf. 206. (1540) szám » Péntek k 1927 szeptember 9 Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, negyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: évente 400, félévre 200, negyedévre 100, havonta 34 Ké. Ejjyes szám ára 1*20 Ké A szlovenszköi es ruszinszkói ellenzéki pártok Főszerkesztő: polÍtÍk(lÍ napilapja Felelős szerkesztő: DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA Szerkesztőség: Prága H., Panská ulice 12, II. emelet Telefon: 30311 — Kiadó- hivatal: Prágait, Panská ul 12/111. —-Telefon: 30311. — Sürgönyeim: Hírlap, Praha [ Nagyok és kicsinyek (*/ Kétségtelen, hogy a nagyhatalmaknak _nagyhatalmak alatt a számbeli és az erőbe li fölényben levő hatalmas országokat ért- j jük — bizonyos potencia-többletük van a kis államokkal szemben s ez a potencia-többlet minduntalan kiütközik, akár háború van, akár béke. Az igazság és a jog fogalmai elvégre eltörpülnek, ha nincs felsőbb arbiter — s vájjon ki áll e földön Nagybrittánia, az Egyesült Államok és a többi világbirodalom fölött, különösen, ha ezek a nagyságok egyszer megegyeztek és összetartanak? Vajmi könnyen előfordulhat tehát, hogy a kisállam méltatlankodásaira a hatalmas egyszerűen azzal felel, hogy kardjára csap, mire a gyenge kénytelen- kelletlen elhallgat. Közismert tény, hogy a nyughatatlan és fantaszta Woodrow Wilson a népszövetség eszméjét legfőképpen azért vetítette a világba, mert naivitásában „szivén feküdt a kisállamok sorsa“ s úgy vélte, hogy a genfi gyülekezettel oly felsőbb fórumot teremt, amely a demokrácia és a parlamentarizmus elvénél fogva, az egyenjogositott nemzetekkel és a szavazatok többségének vagy kisebbségének erejével olyan nemzetközi autoritássá i kristályosodik, melynek véleménye ellen nincs apelláta. Azaz a népszövetség, ahol negyven l kis* állam képviselője ül négyszázmillió ember nevében és hét nagy állam képviselője körülbelül ugyanannyiéban (a gyarmatokat és Ki- nát nem számithatjuk), arravaló volna, hogy békót rakjon a nagyhatalmak önkényére és urbatnámságára. — Tudjuk, látjuk, érezzük: nem igy történt. Tehát mi történt voltaképpen a népszövetségben s mi okozta a kis államok tegnapi palotaforradalmát? Hajdanában, a világháború előtt, a nagyhatalmak „egyensúlya** hordozta a nemzetközi politikát. Két párt volt: Károm halalom itt, három ott, s a kis államok busás ígérgetések fejében vígan lavíroztak a két hatalmi csoport között: hol itt, hol ott állapodtak meg, aszerint, merre kaptak többet. A mérleg nyelve voltak jóformán, de ez az alapvető mérleghelyzet, a háború és főleg Locarno után felborult. Németország megnyerésével és belépésével, a népszövetség keretén belül megegyeztek a nagyhatalmak s megalkották a világ eddig ismert legnagyobb hatalmi blok- ját. Mert vájjon mi a locarnói paktum, ha nem Anglia, Franciaország, Németország és O’asz- ország óriási véd- és dacszövetsége'minden ellen, ami rajtuk kívül áll? Van ugyan még három más nagyhatalom: Oroszország, az Egyesült Államok és Japán, de ezek messze élnek, vagy nincsenek a népszövetségben s igy nép- szövetségi viszonylatban nem kerülnek számításba. Genfben ma a számításba kerülő nagyhatalmak egy párton állnak, — s a kicsinyek a másikon. A helyzet akkor vált végleg tarthatatlanná, amikor Chamberlain és Briand végleg magukhoz édesgették-Stresemannt s Németország primhegedüs lett a nyugateurópai nagyhatalmak zenekarában. A kis nemezetek elvesztették utolsó népszövetségi reményüket és végleg a sarokba kerültek. Senki meg nem kérdezte, mit akarnak. Az általános genfi jegyzőkönyv helyett Locarnó keletkezett, mely csupán a nagyhatalmak garanciaszerződése és a kicsinyek kinullázása. Érthető, hogy ez a helyzet elsősorban Lengyelországnak fájt, amely 27 millió lakosával majdnem-majdnem nagyhatalomnak számított s Locarnókor mégis a kis- hatalmak közé került. A*másik két nagyhatalom pretendáns: Spanyolország és Brazília idejében levonta a következményeket és fa- képnél hagyta a négyes nagyhatalmi biok diktatúrája alatt görnyedő Genfet, ami álfa] persze ismét csak a kishalai mák helyzetét gyengítette. Lengyelország most, amikor a helyzet csaknem tarthatatlanná vált. riadót fújt. A kisMegkezdődött a népszövetségi békedeklarádó általános vitája A RagyStagalmak kisajátították és átformálták a lengyal indítványt » Soka oSy éles kritikát nem gyakoroltak a tanács fölött, mint a ma délaSötti tsBés beszédeiben — A nagyhatalmak lévaié a pSéngsm előtt — A kritikus délután — Sokai, Briand, Chamberlain és Stresemann felszólalásai Géni, szeptember S. A nép sző vétség elnöke az ülést ura délelőtt háromnegyed 11 óraikor nyitotta meg. A tereimben uj sorrendben ülnek a delegátusok s most úgy helyezkedtek -el, hogy mindegyikük arccal az elnök felé fordul. A, fődéiegátusok valamennyien ■az első padsorban foglalnak helyet. A németeknek fönturtott karosszékben, von Schubert külügyi államtitkár ül. A itöbbi fődélegátust sem látni elől s beavatott körök a nagy kiil- ügymin i sztor ek távolmaradását a várható erélyes támadásokból magyarázzák. Rövid hivatalos bejelentéseik után (az elnök többek között bejelentette, hogy a tanácsválasztásokat jövő csütörtökön tartják meg) Guani átadja a szót Woldeimaras litván miniszterelnöknek. Már ebből is látni, hogy az úgynevezett „lengyel határozat** vitáját délutánra halasztották, mert a tanács a rendkívül jelentős békevita megkezdése előtt okvetlenül még ülést akar tartani. Délelőtt tehát csak az általános tanács jelentés diszkusszióját folytatták. Mindazonáltal már a délelőtti felszólalásokban is élénken tükröződött az az idegesség és ingerültség, amellyel a kishatalmaik a nagyhatalmak magatartását figyelik. Woldeimaras Keletemrópa gondjairól beszélt’ és több súlyos hibáról rántotta le a leplet dicsénetreméltó őszinteséggel. A második szónok: Hambro, a norvég kamara elnöke, rendkívül élesen szólta, le a népszövetség eddigi módszereit, melyek szerinte alig valók másra, mint a nagyhatalmak önző érdekeinek védelmére. Woldemaras beszéde Woldemanas a népszövetség lefegyverzési rendszerét túl teoretikusnak bélyegzi. Nem ismeri félne a probléma nehézségiéit, de szerinte sokkal inkább a praktikus kérdésekkel kellene törődni, mint az elméletiekkel. Nem teoretikus, hanem praktikus béke kell. — Woldeimaras rossz előadó s igy beszédét a népszövetség nem értette meg kellőképpen, de később, amikor az iveket szétosztották, a delegátusok között sok szó esett Wolidema- ras véleményéiről s a beszéd benyomását hatalmak garanciáját és egyenjogúságát követelő tervének azonban nem lett volna jövője (mert Lengyelország kezdeményezésében mindenki önös célokat látott), ha az egyik várbeli és tiszta kishatalom, Hollandia, kezébe nem veszi a vezetést. Veelaerts van Blokland németalföldi külügyminiszter a negyven kishatalom élére állt és megindította a rohamot a négy nagy ellen. Sok Ind disznót győz, mondja a közmondás, ámde ez esetben néhány lúd disznópárti és nem tudni, nem marad-e legalább is semleges. Anglia máris életbe léptette pompás diplomáciai gépezetét és egyelőre azt a hirt j igyekszik kolportálni, hogy Hollandiát is ön- j ző célok vezették, amennyiben egész játéka j Belgium ellen irányul és egy Hágára nézve ’ kedvezőtlen holland—belga szerződés megvál- ! toztatására vonatkozik. Ezt a hirt egyelőre csak Hambro norvég kamarai elnök még jelenít őslebb beszédének hatása tüntette él. Hambro kirohanása a tanács ellen Hambro kritika tárgyává teíic a népszövetség eddigi egész működését, a tanács lefegyverzési munkáját, a népszövetségi plénum üléseit, a vitákat, a népszövetségi tanács hivatalnokainak viszonyát stb, Közben néhány olyan igazságot mondott, amilyen Genfben még soha u ■ n hangzott. Szigorú bírálatát az egy-két elejtett bók s dicséret sem enyhítette. Hambro szerint az előkészítő lefegyverzési konferencia kudarca senkit el ira.. kedvetle- nithet, mert súlyos problémát semmir- -3 Le sem lehet első intrádára elintézni. Hambro igazat adott a holland külügyminiszLrnek, aki, mint ismeretes, kijelentette, hogy a népszövetség tekintélye különösen a tengerentúli államokban egyre csökken. A norvég kamarai elnök a legélesebbe . a tanács munkáját Ítélte el. A tanács legújabban egyenesen diktáíori módon viselkedik és uj, illetve a háború előttről már jólismert, titkos diplomáciai eszközöké d dolgozik. Amíg a nagyhatalmak m W‘- rei saját államaik ügyes-bajos dolgait Ebijük el a kulisszák mögött, senki nem láthat ebben jogtalanságot, de amint a nép- szövetséghez tartozó kérdéseket is titokban tárgyalják le és a plénumot fait * complit elé állítják, abban a pillanatban jogos a kifogás. Hambro szerint az is hiba, hogy a tanácsban a miniszterek 'a- volléte esetén csupán a párisi és a lornuni nagykövetek ülnek. Norvégia sohasem egyezik bele a tanácstagok számának csökkentésébe és azt is helyteleníti, hogy a főtitkárhelyettesi állást állandóan :sak tanácstag töltheti be. Hambro kritikája nagy tetszést ; >tt a delegátusok között, akik percekig él jen azték a norvég politikust. Jellemző, hogy az üdvrivalgásban a karzat közönségé i részt- vett, holott a vendégeknek és újságíróknak tartózkodniok kellene a tetszésnyilvánitá- soktól. A karzat helyeslését a delegátusok rz alkalommal a nagy közvélemény helyeslésének fogták föl Politis tanácstag akar lenni A déelőtfi ülés utolsó szónoka Pollii is görög követ volt, aki a szó legszorosabb értelmében kortresbeiszédet tartott a saját tanácstagsága miellett. Politis értette annak a módját, hogy ő, aki egyike volt a genfi j? :y- zőkönyv meg temem tőinek, most mégis kifogásolja a holland határozatot, mert még nem jött el az idő az általános európai szerződés megkötésére**. Egész beszéde úgy volt fölépítve, hogy bebizonyítsa, milyen jó tanácstag lenne Politis, amiben különben senki sem kételkedik a népszövetségben. Ma délután: a népszövetség döntő ülése Ma délután három óra tizenöt t r a tanács tagjai ülésre gyűltek össze s tárgyalásaik jóval öt óra utánig húzódtak. \z esti órákban a plénum uira megkezdte az általános vitát — s ez a mai délutáni ülés a népszövetség egyik legérdekesebb és legjelentősebb üléseinek ígérkezik. teszik szóvá a lengyel határozatot, amely, mint ismeretes, idők folyamán a nagyhatalmak határozatává vált. Amzor ugyanis a nagyhatalmak látták, hogy L megcáfolja az, hogy a kereszténypárti holland Bloklandot határozata felolvasása után elsőnek Vandervelde, a belg.i szocialista, üdvözölte és ünnepelte. (Vandervelde nem a külső formaságok, a diplomáciai etikettek embere!) A nagyhatalmak mindent elkövetnek, hogy az 1924 október 2-iki genfi jegyzőkönyvet ismét eltemessék, viszont a kishatalmak szintén körömszakadtáig fognak küzdeni. Éppen Blokland elődje, az ugyancsak holland Loudon mondotta a közelmúltban: „A genfi jegyzőkönyv nem halott, nincs eltemetve, csak szunnyad!“ A nagyhatalmak erősek és végső esetben ismét a kardjukra csapnak. A kicsinyek közt viszont erős a széthúzás, ámbár három biok tizenegy állammal (a kisantant, a balti biok és a skandináv szövetség) mór megtalálta egymást. A nagyhatalmak oldalán nem egészen gyelország komolyan a plénum elé folyamodik és rezoluciéjának nagy esélye an a tanácstagok között, jobbnak látták, hogy maguk veszik kezükbe az ügyet és leíom- pitva, megfelelően átalakítva, saját magik nyújtják be az általános békéié vonatkozó határozati javaslatot. Kérdés, vájjon ez az ajánlat eléri-e a szükséges kétharmad- többséget, amely nélkül nem kerülhet a bizottságok elé. Hollandia titkos szárcsád ajánl és semmiesetre sem áll el saját 1: -ábizonyos még, vájjon Németország föntartás nélkül végigcsinálja azt a játékot, melyet a kishatalmak réme, Anglia, vezet — és Franciaországnak magatartása is némi bizonytalanságra ad okot. Valószínűleg ismét kompromisszumra kerül sor — hisz él a genfi masinéria! Tudni kell, hogy 1928 nagy választási év lesz, amely előtt a nagyhatalmak nem igen mernek nagy horderejű dolgokat kezdeményezni. Talán Franciaországban ismét Herriot jön, Vngliában Macdonald, Németországban Westarp, — ki merne közvetlenül az uj tisztázódás előtt nagyot cselekedni? Pillanatnyilag csak az elv áll tisztán: a népszövetségben ösz- szeütközött a két európai érdekcsoport, a nagyhatalmak és a kishatalmak s ez az összeütközés uj utakat, uj lehetőségeket vág az európai politikában.
