Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-08 / 205. (1539.) szám
4 1 tiaaáfraltélt TéesÖti, wéglg a «s®S*ssáo®áSE»r©gnéii határ meislé&sss YéesS predcftiivHásii Stvan szása’élsütaB csökfcestt — &If£p@£'f Sspök a marSipsÉg teSnyvA&ŐB ~ f$@ pmffönsíls — ytoSső remény a ftépsK$ve3sö3i — Befejező közlemény — Técső, augusztus vége. Hogy a fát nem száki hatja át Técső köz röge, nem is tud kö'elezsttségeóisk megfelelni. A gö- rcgkato'.ikus, római kaío ikus és re forma-us egyház hivatalnokait jó részben fával fizették, Most a tisztviselők nem tudnak ' zzájutni illetményeikhez. Erdőinek, kies ligeteinek elvesztésével Técső lakosságának nincs egyetlen üdülő, szórakozó helye, nem lúd vasárnaponként a fák árnyékában megpihenni, nem lúd egy majális: tartani. Az iskolák nem vihetik át növendékeiket egyetlen tanulmányi u ra sem. hogy ott a helyszínen megmagyarázzák a hegyekre, patakokra,, forrásokra vonatkozó földrajzi ismeretek?!. Azok a fiata'emberek, akik nyaranként idáig a zöldben szórakoz'ak, cicáz'ak, most a lebujok- ban, korcsmákban ütik agyon a vasárnap délutánt. # Otl á lunk a Tisra-liidon, egy ködobáui\ira a Nereszen'ől, amelynek 600 méteres lejtője üde zöldben csillog át. összeszorult szívvel balga lom a sok panaszt s mélyen a szivembe markot ez a jelene'. Egy .erős. magas, értelmes téesői magyar gazda áH mellettem. Minden szavából ki érződik az in!eüigenein. Amikor befejezte moudókáját, liir- telcn a Nereszen re esik pillantása. A szá'fa ember egy pillanat alatt min'ha összeröppanna. Feje a mellére csuklik, jobb karja nagyot lendül, keze ökölbe szorul, mintha szét akarná zúzni a sorompót,- szemébe könny szökik- s felzokog belőle: szegény ruszin és magyar kisgazdák meg napszámosok. J2T < A szenvedések mértéke belelt s Técső most már elhatározott cselekvésre készül. Mint említettük, a közeli időben óriási népgyülést terveznek. amelyet a községi elöljáróság hivat egybe. Meghívjak a gyűlésre az összes ruszinszkói képviselőket, a politikai pártokat s a napi sajtót is. Ez a gyűlés egy memorandumot, fog elfogadni, amelyet a népszövetséghez, mint a békeszerződés őréhez intéznek. A memorandum megállapítja, hogy a sévresi békeszerződéssel szemben a csehszlovák s román kormány a prágai egyezményben az egész téesői körzetre siralmas határban állapodott meg s- bár ezt a prágai egyezményt nem ratifikálták = a népszövetségnél “ nem regisztrálták, a sérelmes uj határt mégis életbe léptetnék. A memorandum azt fogja kívánni a népszövetségtől, hogy küldjön ki bizottságot a csehszlovák—román halár felülvizsgálatára. A bizoíság feltétlenül arra az eredményre jut, hogy Técső régi határát egyesíteni keli. emLÉKLRP Irta: mPIRRI SRHDOR — FJ müZPilK — Szerkesztő ur, nézze, nézze ... ott... azok az áldott hegyek... és ezeket vették el tőlünk... ezektől akarnak megfosztani örökre... A nap most bukik le a hegyek mögött s végső sugarai végigcsókolják az erdők koszorújáé Csendben állunk, haragosan tajtékzik a Tisza. * A téesői kálvária állomásainak végére értünk. Meggyőzően iparkodtunk kimu'atni, hogy a békeszerződés, il'etve az ezzel homlokegyenest elleniéiben álló csehszlovák—román prágai megegyezés egy darab Balkánt teremtettek meg itt Középeurópa szivében, A gyakorlati eredmény máris mutatkozik, félszázezer ember szájából kiütötték a kenyeret a termetén pedig ijesztő mértékben iisszafeilődőben van. A mi korunknak a több’eemelés a gazdasági elve. legalább is papiroson, a téesői körzetben az eleven gazdasági test szé'trancsirozása miatt a terméseredmény r, békebeli állapotokhoz viszonyítva ölven százalékkal csökkent. A gazdasági leromlás természetszerű következménye a tömegek egyre fokozódó paupsrlzálódása. Ami pedig itt következik, az az egész világ lelkiismeretéhez kiált. Az egész világ tudomást fog szerezni arról, hogy román területen egy más ódám szabad és független polgárait ,akik törvényes jogok alapján sajá* * földjeik megnövelésére, ügyes-bajos dolgaik elvégzésére mennek át a Tisza balpartjára, hallatlanul brulalizálnal:, emberi méltóságukban megaláznak. Yjuhognak a pofonok, az ökölcsapások s a botülések. Neveket nem sorolunk itt fel, mert nem akarunk egy csomó ártatlan emberi további szenvedésnek, további megaláz'aláznak kitenni. Csak egy pár krasszáns ekéiét jegyzünk ki a téesői martirium könyvéből: Egy- asszony a gyümölcsöséből cseresznyét hozott át, két kosárral a karján. A határőrt is megkínálta belőle, mert ez már így dukál — propter evitandum malum. Szerencsétlenségére azonban nem- a szebbik cseresznyéből kinél', amire a Iru'áHs granicsár egy deszkát ragadott fel s olyan súlyosat ütött az asszony .karjára, hogy még ma is betege ennek. — Egy ruszin földmunkást, akinek szabályo- határátlépési igazolványa volt, minden ok nélkül, azzal az in üggyel, hogy régi igar.o’váuya már nem érvénye •, elfogták és az. uj igazolvány kiállításáért 50 Ahogy i'iporier,nyelven mondják, ez ".egpcö lényekből megdöbbeniö hala mai bontakozik ki a bűntény mozaikja". Ha ennek a mozaiknak egy pár kövét ügyes-cin tologatjuk, egész látképet lehet összeállítani belőle: az 1927-es Budapest /látképéi, d-e ezt hagyjuk most. Ha másképp rakom összJ* a köveket, össze Indok mesterkedni egy vidéki bravúrt, egy klagenfurti cseiidior-remek m ü vet, ami minden jóhiszeműségében lehet még olyan kriminalisztikü kisülés, hogy zúgni fognak tőle a telegráí- dróícik. Ha megint másképp rakom össze, kikockázhatom korunk hős-ét, városunk eibölcseit s-t-b. Mindez társasjáték. Vád- és vód- beszédekhez még nincsen joga senkinek. Egy szempontot, egyetlenegyet, fölirok emlékbe: * Erdélyi Béla dr., 24 éves, vállalkozó, — ahogy itt áll, a monoklijával, vagy szaru- keretes ál-iintellectuelle-pá'pasz-emével, vasalt nadrágban, krakéler-gesztusokkaJ, sútra ny-pár bajok glóriájával, hamis váltókkal, eddig a fölvétel hü és pontos. Amint ráragasztom, hogy „gyilkos", — már homályosabb a kép. Ez a típus nem gyilkol. (Ez nem vétíibeszéd, hanem monológ.) Ez a tipus lop, hazudik, sikkaszt, szemtelen, fölényes, műveletlen, üres, fecsegő, krakéler, szentimentális és gyáva. Van még belőle néhány ezer Pesten. Bizonyos órákban sétálj végig Budapest bizonyos utcáin, térj be bizonyos lokáljaiba Budapestnek, ott állanak és ülnek, mindig csoportosan, mint az apró vad, amelyik csak falkában mer vadászni, járni. Ezek csinálnak botrányt a szomszéd asztallal, s ezek iszkolnak ész nélkül, ha egyszer egy rendes pofont úgy kapnak, hogy senki sem látta. Ha látta valaki, akkor provokálnak. Olyan gyávák, olyan senkik, olyan éhesek, — olyanok, mint a dúvad. amelyik csak falkában támad, s életveszély esen csak akkor mer támadni, ha már nagyon éhes. Tegyük föl, hegy Erdélyi már nagyon éhes volt. Minden jel megvan rá, hogy igy volt. Ezeket a jeleket persze úgy szedem össze-, ahogy akarom. Ennek a típusnak az életében állandóan van raktáron annyi momentum, ameny- nyi egy gyilkosság anyagi körülményeinek megindokolásához bőségesen elég. De ami a típusból hiányaik, az a gyilkosság. Ezek lopnak, de nem gyilkolnak. Kicsinyek a r-o- ... . m. Még a szédelgésben is kicsinyek. Egy sze- remcselovag, — ó, istenem! Ezek kullancsok és mit-esserek, nem szer eucseto vágok. Egyik-másika olyan aktív, hogy 100 milliós hamis váltók erejéig mit-esser. D-e csak idehaza. Ahol lehet. S olyanok között, akik közölt lehet. Azok a „bankárok", akik Erdélyi Béla váltóira pénzt adtak, sok váltót láttak máir életükben. Ezeket az Erdélyi-féle váltókat is megnézték és — mégis jónak találták! Ha ez a típus külföldre kerül, tyuktolvaj lesz belőle. Itthon, igen itt telik uekDa „föllépésből" százmilliós zsarolásra... Külföldön már csak a betétszámlával tud megszökni. Páds, London, Berlin tolonoházaiban mindig van egy-kettő közülük. Zsebtolvajok között ülnek. A büntetésük egy-két hónap. Küldői lön tehetetlenek. A lelki erejük égy váltóhamisításra jó csak, — egy kasszát megfúrni, egy falat megmászni, egy embert hátbaszurni, — ahhoz már szentimentálisak. Ismerős ez a típus, Tiz éve miudeai'dé látom, amerre járok. Van belőlük a Riviérán, a Lidón, Chamonix-ban. Mind a tengerre, a havasokra néző szobákban laknak, balkonnal. Menüt nem esznek, külön fogják nekik az üvegmedencében a halat. Nyelveket nem tudnak. A Dekohrák ezeknek írják a könyveiket. Van egy nagy tehetségük: értenek hozzá, hogy jól szolgálják ki őket. Tudnak barbár akcentussal alig ismert idegen nyelveken többórás előadásokat tartani jámbor franciáknak és amerikaiaknak egy kitűnő üzletről, ami a holdban van. Tudnak, ha már nagy baj van, nyakláncot lopni, em ijednek meg egy kis kloroformtól, vagy más altatószertől, van kézügyességük, jó kalli- graifisiták. Tudnak kártyázni, vívni, kívül ól tudják a becsületkódexet. A törvénykönyvből is egy és mást. Sok mindent tudnak. Csak egyet tudnak nagyon ritkán: gyilkolni. * Kérdezzenek meg egy kriminalistát: ez a tipus is nrás, és más egy előre megfont dt szándékkal elkövetett gyilkosság. Visszatérek ide és itt is maradok. Ha igaz, hogy megtörtént, akkor igy történt: (klagenfurti mozaik!): először ledobta a szakadékba. Aztán, mikor az asszony a maga erejéből kimászott, hazavitte a hotelbe és beadott neki három emberre való veronait. Az asszony sejtett valamit, nem akarta bevenni a Veronáit, tiltakozott. Erőszakkal adta be a Veronáit. Az asszony nem kiabált segítségért. Nem, mert terrorizálta. Egy veronálos szervezet nehezebben reagál a méregre, az asz- szony nem akart meghalni, a férfi cigarettával járkált az asszony ágya körül, várta a halált. A halál késett. Ha még egy fél órát vár, talán megteszi a méreg is. De igy, izgatott ember, sietteti a dolgot, odalép az ágyhoz, és, hogy egészen biztos legyen, Írét kézzel megfogja az asszony nyakát és megfojtja. Ez a „mozaik". Rossz rajz, nem hiszek benne. , Ez a tipus egyszer is nehezen gyilkol, nemhogy háromszor egymásután. Ké izei meg egyáltalán nem gyilkol. Egészen más valami egy embert kézzel megfojtani, mint Veronáit, adni be neki. De taszítani is, Veronáit is adni, fojtogatni is, — valami nem vág itt össze, valami hiba van az egészben, -ala- liogy nem illenek össze a mozaik darabjai. De lehet az is, hogy csaik mi raktuk a darabkákat rosszul össze. Könnyebb egv csataképet mozaikból összerakni, mint egy ember belső tájképét. Klagenfurtban most az áldozat veséjét és szivét vizsgálják reakciós savakkal. Sokkal érdekesebb lenne Erdélyi veséjét lés szivét megvizsgálni. De ehhez egyelőre nem ért senki. 1927 szeptember 8, csütörtök. Megsemmisítés előtt Grosaveseuné felmentése? Uj bizonyitékok arra vonatkozólag, hogy Gro- savescuné előre megfontolt terv szerint gyilkolta meg férjét Becs, szeptember 7. (A P. M. II. bécsi tudósilójától.) A Grosa- vescu-drámában küszöbön álló szenzációs fordulat pla'ztikusan igazolja annak a közmondásnak helyességét, hogy addig jár a korsó a kútra, amig össze nem törik. Az esküdtek felmentették Grosavescunét, akit betegnek tartottak, mert nem akarták, hogy a börtönben elpusztuljon. A felmentés ulán azonban Grosaveseuné váratlanul erősnek és erélyesnek mutatkozott, betöréseket rendezett férje volt lakásába, nyilatkozatokban meggyaláz'a áldozatának emlékét . és egy bécsi lapnak eladta memoárjait, amelyek szintén férjenek és általában a Grosavescu-családnak be- fekeiitését tartalmazzák. Grosaveseuné felháborító és visszataszító magatartása arra indította a meggyilkolt művész ősz édesanyját és húgát, akik a bécsi tárgyaláson kiméletességet tanúsítói lak a gyilkos feleséggel szemben, hogy végre megtegyék a megtorló lépéseket. A Grosavescu-család megbízta Gürtler Hans dr. bécsi ügyvédei, hogy uj bizonyitékok alapján kérje Grosmes- cunénak újbóli letartóztatását, n felmentő ítélet megsemmisítését és uj tárgyulás elrendelését. Gürtler dr. máris egy csomó bizonyítékot gyűjtött össze annak igazolására, hogy Grosaveseuné előre megfontolt szándékkal gyilkolta meg férjét. Az ujrafelvéte'.i kérelemben Gürtler dr. részletesen ismerteti ezeket az uj bizonyítékokat. Eszerint Grosaveseuné, mielőtt első férjétől, Caltun őrnagytól elvált volna, több tanú előtt azt •a kijelentést tette, hogy Grosavescuval tervezeti házasságának revolver fog véget vetni és akkor majd visszatér első, férjéhez. Valóban a felmentés óta Grosaveseuné újból együtt él első férjével, Caltun őrnaggyal. Egy másik fontos bizonyíték az, hogy Grosaves- cunak két revolvere volt, a második azonban a gyilkosság után eltűnt. A dráma másodnapján ismeretlen tettesek betörtek a lepecsételt lakásba és ezt a második revolvert elvitték. A beíöyés annak idején nagy feltűnést keltett, a rendőrség azonban a tetteseket, akik semmiféle értéktárgyat nem vittek magukkal, nem tudta megtalálni. Gürtler dr. most az állítja, hogy ezt a betörést Grosaveseuné egyik barátja rendezte, hogy a második revolvert eltávolítsa a tett színhelyéről. Az ügyvéd még egy csomó kijelentését reprodukálja Grosavescunénak, amelyek kétségle’enné teszik, hogy Grosaveseuné a gyilkosságot már régen előkészítette. Grosaveseuné memoárjainak megcáfolása érdekében egyébként egy másik bécsi lapban a meggyilkolt tenorista édesanyja cr húga szintén cikksorozatot kezdtek, amelyben kifejtik, hogy Grosaveseuné mennyire elkeserítette Grosavescu Traján életét és reprodukálják a gyilkos asszony tanuk előtt tett kijelentéseit arra vonatkozólag, hogy már régen foglalkozott férje meggyilkolásának gondolatával. A Grosavescu-dráma aktái tehát még korántsem zárultak le. A meggyilkolt művész családja és a gyilkos közölt most kél hétfői újságban folyik az egyébként egyáltalán nem érdekes és visszafaszitó polémia, valószínű azonban, hogy Grosaveseuné ügyében a legfelsőbb törvényszék Gürtler djp beadványa alapján elrendeli a per ujrafelvételét. xx Nem pénz 12 korona egy oly könyvért, amely az egész családnak okoz nagy örömet. Siessen megvenni a Tapsifüles nyuszikát! I^urRakq/it »vjA* RÜ M • A- U K6 RY; UC • s Pqí; ftÖMÖR!' $' L i KOR G Y/j R. d.t •PxOZNAVAMandarin . Cacao - Dió-Créme - Cherry 1 rlple-Sao — Curncao - Kar'sbwdi keserű nKésmilrlú l.iáUil.lson ar„ny éremmel Wlúntctx'e -A Xcuucil;eii DuDttltiijiilásoo íuaay éreuuael kitüiU^ koronát kértek. Meri a szerencsétlennél nem volt pénz, megverték s Máramarosszigelre vitték, ahol két héten át börtönben tartották és éhezi élték. Mig sikerűit kiszabadítani. — Egy intelligens emberi, aki a határ átlépésénél igaza melleit kardoskodott, kétszer arcú:ütöttek. — Egy Tiszában fürdő gyereket átcsalíak a túlsó partra s amikor az átúszott a túlsó partra, megbotozták. I)e minek folytassuk, hiszen hasábokat tölthet uénk meg az ilyen esetek felsorolásával. Csak egy a bizonyos. Ha Técső véletlenül angol íenha- i lóság alatt ál ana, s egyetlen angol állampolgárt ! trutalizálnának a román halárőrök ilyen hallat- j tan módon, akkor már másnap demars menne Bukarestbe. De hát a téesőiek nem angolok, csak |
