Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-07 / 204. (1538.) szám

1927 szeptember 7, szerda. A felhőszakadás siralomvölggyé változtatta a Fekete-Tisza környékét Tizennégy emberéletet pusztított el az árvíz, tíz hidat sodort magá- . val és félszáz milliónyi kárt okozott — Hónapokra megbénult a forgalom — Hogyan következeit be a pusztító elemi csapás? — A P. M. H. kiküldött munkatársától — tette, a krumpliföldeket kő és kavicsgörgeteg­gel boritotta el. Visknél felforditott egy ladikot, a benne ülő, egy 18 éves zsidó fiatalember a hul­lámokban lelte halálát. Egészen megbíz­ható értesüléseim szerint a katasztrófá­nak nem négy, hanem tizennégy halálos áldozata van. Kőrösmező és Barnabás között az állami miiut busz helyen, hat kilométer hosszúság­ban rongálódott meg s alig lehet arra számi- taui, hogy 1929 ősze előtt régi állapotába ál­líthassák vissza. A vonatok csak Tiszáborku- tig járhatnak, de Rakó alatt át kell szállni az utasoknak, mig Borhát felett a 282 éát284 kilométer jelző oszlop közötti szakaszon az áradat a vasúti töltést szinte teljesen elmosta s a normális forgalom legfeljebb ősz végére állítható helyre. Hozzávetőleges becslés sze­rint az országút javítása 10 millió, a vasút­vonalé 5 millió koronába fog kerülni, a kincs­tár mintegy 20 millió kárt szenvedett, mig a magánosok károsodását eddig 1 millióra becsülik, azonban ez a 36 milliós károsodás az optimisták számítása s valószínű, hogy a további felbecsülés jóval nagyobb számada­tokra vezet. (Vége következik.) rnmm,ssssssrz3ass3ammsimar^^^rr.;x-: ac^BigauwBMu.JiuB Gépfegyver és kézigráiiáftiarc a kasseli rendőrök s egy őrült kinőtt Páncélautója vonult ki a kasseli rendőrség egy dühöngő gyilkos ellen — Estétől reggelig tartott az elbarrikááozoit ház ostroma Rahó, szeptember 6. A Tisza ott ered két ágban a máramaro- si havasak i'iysch-zónájában s a két ág Rahó fölött egybeszakadva, innen déli irányban tör magának utat, majd Trebusa alatt nyu­gatra fordul s már mint jelentékeny folyó, a Visa vizével gyarapodva, folyik egyre táguló völgyében az alföld falé, 80161}™ Király­házánál lép ki. Felső szakaszában a rutónség italépterületébe ágyazott és a rutén törzsbe csak Hosszú mező alatt ékelődnek magyar szigetek, amelyek azután nyugat felé össze­függő magyar telepvidékké dagadnak. Az a fontos stratégiai vasútvonal, amelyet a ma­gyar kormányzat épített az oroszok elleni felvonulásra, mindvégig a Tisza völgyében halad. Rahó felett a Fekete-Tisza völgyébe kanyarodik, szeszélyes kanyarulatokban emelkedik északnak, fel egészen Kőrös­mezőig, hogy azután a 936 méteres kőrös-1 mezői hágón leereszkedjék Bukovinába, ai Pruth folyó völgyébe. Ma ez a fontos stratégiai vonal nem egy- j séges, két ország területén oszlik meg. Hosz- szumezőniél román területre lép a vonat s az egész Tiszavölgynek természetes geográfiai, gazdasági és kulturális központja, Mára- marossziget, már román területre jut s csak Nagybocskónái érünk újból csehszlovák területre. A csehszlovákiai utasoknak, amíg román területen megy áí vonatunk, nem szabad ezen a szakaszon egy pillanatra sem ■ el­hagy ni ok kocsijukat, sziiromcs katonák állanak őrt s az az érzésünk, mintha hadi állapot lenne ezen a területen. Már a,marossziget állomását is csak a vasúti kocsi ablakából szemlélhetjük s csak. úti tár­saink elbeszéléséből halljuk, hogy ez a város ma a pusztulás, haldoklás képét mutatja. Szinte megkönnyebbülten lélefczünk fel, . amikor újból csehszlovák területen vagyunk, : a köztársaság legkeletibb felében, ahová a legnyugatibb pontból, Égerből 24 óránál több idő alatt jut el a gyorsvonat. Az éger-kőrös­mezői vaspálya éppen olyan hosszú, mint az Éger—London közti nt. helyreáll] thaitják Kőrösmezőig, aztán az or szag keleti határállomásáig, Zemírig. Mindaz a pusztítás, rombolás, amely ni£ sivataggá tette erőt a kulturvidéket,. egyetler éjszaka, az augusztus 30.-áról 31.-ére virradt éjjelen következett be. Olyan vad vihar olyan felhőszakadás következett ibe egyszer re, aminőre a legidősebb őslakók sem emté köznek. A múlt hét kedd estéjén kezdődött e pokol dáridója. Kőrösmezőn este 8 órakoi a sötét viharfelhőkből egymásután sza­kadtak le a villámok, olyan sűrűén, hogy az egész vidék egy órán át szinte nappali világosságban ragyogott. A hegyek százszoros erővel verték vissza a mennydörgések robaját. A völgyeken or- kánszerü süvítő szél vágtatott végig. Kilenc óra tájban felhőszakadás következett be, amely két órán át olyan hatalmas tömegek­ben ontotta alá a vizet, hogy a Tiszát s mel­lékvizeit pillanatok alatt felduzzasztottá. A rettentő erejű víztömegek borzalmas ostromot indítottak a vízzáró gátak ellen, amelyeknek az a rendeltetésük, hogy a vizet a tutajozásra felduzzasszák. Normális viszonyok között szerdán és szombaton szokták megnyitni a zsilipeket s ilyenkor a folyó gyors sodra nagy iramban viszi le a tutajokat, a hatalmas fa­tönköket. Festői látvány, amelynek mindig száz és száz nézője akad. A rutén famunkás a zsilipek felnyitása előtt tutaján térdreborul- va kéri az ég áldását... Európa legszebb hegyi tája — elpusztult A huoulo'k földjén vagyunk. A Fekete- Tisza gyönyörű, vadregényes völgyében vág­tatunk, amelyet mostanában fedeznek fel az erre sűrűn megforduló külföldi hirlap- iró kartársaink s elragadtatással mond­ják, hogy Európának legszebb hegyi részlete. A töltés mellett a most megdagadt, vad, ra­koncátlan folyó vágtat lefelé, a hegyek egy­re közelebb nyomuló lejtőin örökzöld 'eny­vesek susognak évszázados hailk meséket hadak útjáról, békés karavánokról, élettől, halálról. A vaspálya a technikai alkotások egyik legcsodálatosabb bravúrja, merész via­duktok, csodaszép vashidak, tömör védő kő­falak következnek egymásra, a sínpálya majd a völgyben halad, majd' hirtelen ma­gasra kapaszkodik. A technikai világ külön­böző nemzetiségű mérnökei, különösen a hegyi pályák építéséhez annyira értő norvég mérnökök adtak itt egymásnak találkozót. A kemény köveket messze földről kellett ide- szállitani, mert a Határ-Kárpátok Flysch- övének laza, máié kövei nem alkalmasak a vasutépitfcezésre. A Pruth-menti homokkő- bányákból szállították a terméskövet s évek szorgos munkája után készült el a vonal, amely a Fekete-Tisza völgyét bekapcsolta az élet lüktető vérkeringésébe. Ma ez a völgy elszakadt a külső világ­tól, az elemek vad pusztítása tönkre­tette az emberi kéz csodálatos alkotását. A vadregényes, gyönyörű völgy a sira­lom tanyája lett egyetlen éjszaka. A borzalmak éjszakája Vonatunk éleset fütyül és megáll. Az ország ideiglenes végállomásán, Tiszab »r- kuton vagyunk, amelynek most Kvasy a neve. A vonat tovább nem haladhat s hóna­pok munkájába kerülj mig a forgalmat újból A végzetes telefonzavar Kedd este következett be az Ítéletidő s a vízzárók már amugyis nagy vízmennyiséget gyűjtöttek össze a szerdai usztatásra. A Kőrösmező feletti tíz gát közül az egyik • elszakadt s a felgyűlt vizíömeg nagy erő­vel rohant alá, magával sodorva a tutajo­kat s hatalmas szálfákat. A katasztrófát az tetőzte be, hogy a ret­tenetes villámlásban a telefon nem funkcio­nált s igy a kőrösmezői központ nem kapott kapcsolatot a Kőrösmező feletti gát őrével. A gátőr a vihar elől a kunyhójába mene­kült, elvesztette lélekjelenlétét és csak akkor nyitotta meg a zsilipeket, amikor a víz már a gát tetején átcsapott. Olyan mérhetetlen víztömeg zudult így alá egyszeriben, hogy a katasztrófa mértéke csak fokozódott. Kőrösmezőt egy pillanat alatt elárasztotta a viz, amelynek mindent elsodró ereje öt házat s több állatokkal meg­telt istállót ragadott magával. Az országút mentén állott egy kis fa­házikó, amelyben egy szegény asszony lakott két fiával. Ezt a házat hétszáz lépésnyi távol­ság választja el a Tiszától s az országút és Tiszapart közti részt füzes tölti meg. A rendes állásánál öt méterrel túlnőtt folyó elöntötte a füzest s körülvette a fakunyhót, amelyet pillanatok alatt elsö­pört a föld felszínéről. Kétségbeesett segélykiáltások hallatszot­tak, de a mentésre gondolni sem lehetett. Még percekig hallatszott a segélykiáltás, aztán a házikót a vashid oszlopához csapta a megdü- hiödött ár. A kiáltások hirtelen elnémultak ... Rahóra éjjel két órakor érkezett az ára­dat. Itt is borzalmas éjszaka volt. A Tisza s az országút közti ékalaku mély földön az úgy­nevezett Verbniken van a német telepeknek része, ahol 500—600 ember lakik. A Venb- niket pillanat alatt elöntötte a viz, amely fel­nyomult az országúira is s igy a telep lakos­ságának a menekülést lehetetlenné tette. A házukból kimenekült emberek borzad­va vették észre, hogy el vannak vágva teljesen és rettenetes helyzetben, imád­kozva várták a hajnalt. Szerencsés megmenekülésüket tisztán annak köszönhetik, hogy az ék elején álló fűzfák a hozzájuk csapódó fatönköket a Ti- ‘ sza rendes medrébe terelték s igy ezek nem ' a házakat ostromolták meg. Kassel, szeptember 8. A Kassel melletti Nindermöllerich községben ma éjszaka olyan események játszódlak le, arae- j lyek részleteikben túlszárnyalják a szenzációt hajhászó riportregényeket is. Egy dühöngő gyil­kos elbarrikádozta magát házában és az ellene páncélautókkal, kézigránátokkal, gépfegyverekkel és fényszórókkal kivonult rendőrség csak hosszas harc után tudta ártalmatlanná tenni. Klaus Henrik huszonhatéves volt rendőrhiva­talnok, aki erőszakos ember hírében állott, tegnap este összekülönbözött családjával és valamennyinket lelövéssel fenyegette meg. Mivel a dühöng’) emberen a benne régóta lap­pangó elmeháborodottság jelei minden kétséget kizáróan mutatkoztak, a család agok elmenekül­tek a házból és néhány községi erdészt küldöttek Klaus lefegyverzésére. Ez időközben elbarriká­dozta magát a házban, melyet minden oldalról lezárt. A lakás berendezését teljesen össze rom­bolta. a bútordaraboklml eltoi’laszolta a ház összes bejáratait és ablakait s úgy készült föl a harcra. Mikor az erdészek a házhoz közeledtek, Klaus az egyik ablaknyilásból kidugta kezét, melyben egy karabélyt tartott és „Vigyázz!,“-kiáltással elsütötte. A következő pillanatban Wille fő erdész holtan zuhant a földre. Mivel Klaus a lövöldözést folytatta, segítségül hívták telefonon a kasseli rendőrséget. Nyolc rendőr egy tiszt vezényletével csakhamar a hely­színen termett és igyekezett á dühöngőt ártal­matlanná tenni, ónban a házba nem tudtak be­hatolni a folytonos lövöldözés miatt. Klaus hol az ablakból, hol ajtók mögül, helyét egyre változtatva a házban állandóan lőtt í az életveszélyben forgó rendőrökre. Mintegy másfélőrai ostrom után a rendőrök be­látva, hogy az őrülttel semmire sem mennek, Kasselből lehozatták a rendőrség fényszórókkal és gépfegyverekkel felszerelt páncélautóját. Friedensburg dr. kormányelnök vezetésével nemsokára megjelent a legénységgel hatalmasan megrakott páncélautó is és, mivel az éjszaka már leszállóit, a fényszórók vakító világosságban gép­fegyverekkel kezdte lőni a valóságos erőddé va­rázsolt házat. A gépfegyverek kattogtak, a fényszórók működlek, füstbombák robbantak a ház körül, azonban Klaus csak nem adta meg magát, hanem a ház padlásából élénken viszonozta a tüzelés!. Néhány órai ostrom után végre sikerült a nehéz vasajtót annyira széjjellőni, hogy a rendőrök be­hatolhattak a házba. Klaus még egy utolsó lövés­sel szétrombolta az egyik fényszórót, azután a ház pincéjébe vonult le, ahol fölkészült a végső harcra. A rendőrség a pince ajtaját is gépfegyverrel lőtte egy ideig, azonban hajnali negyed hat óra­kor be kellett hátnia, hogy a harc rá nézve még mindig kilátástalan. A rendőrök erre elővették a páncélautóban elhelyezett kézigránátokat és egy­másután hajították be ezeket a pincébe. Egy kézigránát, mely az ajtót szétrom­bolta, végre eltalálta a pince egyik zugá­ban rejtőző Klaust is, mire a rendőrök berohantak a pincébe. Azonban a kézigránát robbanása többé-kevésbé sú­lyosan megsebesített egy rendőrtisztet és négy közrendőrt is. Az őrült Klaus holttestét darabokra tépve találták meg. A rendőrség ekkor sebesült­jeivel elvonult Kasselbe több órai küzdelem után, mely egészen a reggeli órákba nyúlt bele. Tizenötévi fegyház a rosszul sikerült trencséni házvásár szomorú fináléja A legfelsőbb bíróság helybenhagyta Pejko Lőrinc büntetését — Leszúrta Kóla Sándor kereskedő feleségét, mert azt hitte, hogy rászedték Tizennégy halott — ötvenmilliós kár.... A Tisza, „mint az őrült, ki letépte láncát" zudult végig a borzalmak völgyén, mintegy 8000 köbméter fát sodort magával, megostro­molta a hidakat, tiz fahidat kidöntött helyé­ből s magával ragadott, csak az ügyesen meg­konstruált vashidak állták a rohamot. Háza­kat döntött romba, istállókat zúzott össze s a házak alkatrészei, a menekülni nem tudó ál­latok tovább sodródtak a szennyes hullá­mokban. Az őszi termést mindenütt tönkre­Brünn, szeptember 6. (Saját tudósit ónktól.) A brünni legfelsőbb bí­róság ma tárgyalta Pejko Lőrinc zsolti, trencsén- megyei földműves gyilkossági bűnügyét, mely annak idején óriási izgalmat keltett Trencsénben és környékén. Pejko Lőrinc múlt év augusztusában megvá­sárolta Kóla Sándor trencséni kereskedő Kasza községben lévő házát 18.500 koronáért és előleg­képpen kifizetett a kereskedőnek 1500 koronát. Pejko a vételied eleinte meg volt eléged­ve, hiszen már csak kevés idő választotta el attól a pillanattól, amikor saját há­zába költözhetett volna. ügy járt-kelt az emberek között ez a sok nyomo­rúságon átment, egykor vándor házalással foglal­kozó ember, mint akit élete legnagyobb boldog­sága ért azáltal, hogy végre biztos tető alá hu- zódhatik feleségével és süketnéma nénjével, aki­ről szintén gondoskodnia kellett. Pejko öröme azonban nem tartott sokáig. Csakhamar akadtak, akik igyekeztek azt elronta­ni és beszélték, hogy a vétel rá nézve hátrányos volt, a ház nem éri meg a pénzt, amit adott érte, Kóla csúnyán rászedte őt. így aztán Pejko szi­vében a határtalan boldogságot keserű megbánás váltotta fel. Mikor már nem birta magában el­nyomni érzéseit, beállított Trencsénbe a kereskedőhöz és kérte őt, hogy bomtsg fal a szerződést és adja vissza pénzét. Kóla azonban erre mm volt hajlandó ős elutasította Pejko kérégét akkor is, amikor az már cdftk az előliig feléi kérte. így elhúzódott az ügy decemberig, amidőn Pejko, látva, hogy a házvételt már nem tudja semmisnek csinálni, végzetes elhatározásra jutott. December 21-ének reggelén beállított ismét a kereskedőhöz és megismételte annyiszor hangoztatott kérését. A kereskedő azonban ezúttal is hajthatatlannak bizonyult. Pejko erre a kereskedő feleségéhez fordult kérésével, de az asszony kijelentette, hogy férjét etekintetben nem tudja befolyásolni, mire a földműves eltávozott. Pejko előbb Putz Pál fegyvermiives üzletét kereste fel, ahol revolvert kért. Mivel azonban fegyvertartási engedély hiányában revol­vert nem kapott, Flórián István késmü- vesnél vásárolt egy hatalmas, éles kést, amelyet még külön kiköszörüfteíett. Azután visszatért Kólához és tárgyalni kezdett ve­le. Kóla azonban kitért előle és azzal fenyegette meg, hogy rendőrt hivat. Pejko elhagyta az üzle­tet és az utcán sétálgatott föl és alá, mire a ke­reskedő a községházára sietett. Az üzletben csak felesége és leánya maradt, de az asszopy nyugta­lankodni kezdett és leányát elküldte férjéért Pejko ekkor bement az üzletbe a rrwgára- maradt asszonyhoz, egy szót nem szólt, csak az asszonyhoz lépett, megragadta torkánál és m\ellébe döfte a kést. Az asszony a kést elkapta, de Pejko még egyszer szúrt, az újabb szúrás pedig oly heves volt, hogy a szivet is keresztüldöfte. Az asszony élettelenül rogyott a földre, ugyanaban a pillanatban szaladt he az üzletbe leánya, aki még látta, amint a gyilkos lélekszakadva menekül. A gyilkost hamarosan kézrekeritették a % 5

Next

/
Oldalképek
Tartalom