Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-06 / 203. (1537.) szám

2 ^a^TMAftVaT^-HTTOtiTlP 1S27 szeptember 6, kedd. létére, aikii szálaién meddőnek tartja a népeik genfi pártáiméra tjét. Jelenítettük, hogy Varadetrvelde belga külügy­nriraiszter Genfben föd atoarta vetni a belga framc- tireur-kérdi étet s eszed a bábom okozásának pro* bliémiáját is, de a belga miniszt ertamács — vaílószi- raüleg francia nyomásra — elvetette a tervet azzal az iíndiokalásead, hogy „a terv a jelend égi viszo­nyok között a közvéleményben viha/rzó szenvedé­lyeket válthatna ki • nem mozdítaná elő a két ország viszonyának javulását". Ezzel az utóié érdekes pont is eltűnt a tanács napirendjéről és a delegátusok, mint eddig is, egyhangúan morzsolják le a jelent éktelen és una l­mas tárgysorozatot, amelyben csupa másod- ée harmadrendű kérdések szerepelnek. elismeri, hogy a lengyel tervnek nincsenek esé­lyei s még ez a nagy Lengyelbarát sem hullat egyetilein könnyet Sokad csődjekor. Elsimult a német-belga viszály Gemí, szeptember 5. Schubert német külügyi államtitkár tegnap Savoyába utazott és megláto­gatta Vanderveddie belga külügyminisztert. A tár­gyalás tartalmáról nem sok szivárgott ki, de be­avatott körök mégis uigy tudják, hogy ezek után a német—belga viszály, a franctlreur-kérdés, tel­jesen elsimult s azt a vizsgálóbizottságot sem al­kotják meg, amelynek kötelessége lett volna a német felelősség fokát megállapít and. Vasárnap este 10 óra-kor de Brognere belgia szenátor meg­jelent Streseimiamn dr.-uiáfl és ugyanerről a kérdés­ről tárgyalt vele. Hár szerint már megállápoddak abban a formóham, amellyel az egész incidenst el­simítják. Beavatott körök a belga—német viszály likvidálását a népszövetség újabb nagy eredmé­nyének teklnltik. A kulisszáik mögött folyó tárgyalások sem kecsegtetnek szenzációra!, meri a váratlan lengyel Locarno-tarv elvetésével semmi olyan nagy óbba zabá su politikád kérdés sincs a leve­gőben, amely az országok közvéleményét ér­dekelné. Sem a rajnai leszerelés problémája, sem a tanács uj tagjainak megválasztása, sem a többi közép- európai probléma nem alkalmas arra, hogy a népszövetség mostani ülésszakát az elmúlt ülés­szakokhoz hasondó szenzációvá a/va-asa. Genf je­lenlegi szomorú szenzációja egyedül lord Cecil Le­mondása s ez az incidens kétségtelenül nagyon lehangoló és keserű hatást gyakorolt az össze­gyűlt delegátusokra. A kfsantant genfi konferenciá­iénak eredményei Francia-lengyel ellentétek Paris, szeptember 5. A reggeli sajtó nyíl­tan elismeri, hogy Lomgy el ország genfi előíörése simán a vízbe esett. Az Oeuvre hangsúlyozza, hogy éppen Briamd volt az, aki a tervet elgán­csolta. Bniand megérkezése után azonnal érint­kezésbe lépett Sokai lengyel delegátussal, aki a tanácskozás után lehajtott lejjel távozott a fran­cia külügyminiszter szobájából. Francia véle­mény szerint Lengyelország hálátlanul és sér­tően tette meg ajánlatát, szinte puccsot tervezett s nem is értesítette legűiübb szövetségesét, Fran­ciaországot, pedig köztudomású, hogy Fairncia- orsrng annakidején, Felsőszilézia felosztásakor, annyira exponálta magát Lengyelországért, hogy csaknem összeveszett Angliával. Franciaország utóbbi időben „fájdalommal] vette tudomásul a lengyel politikában történt változásokat". Varsó kihasználja a francia szövete égert, de ugyanakkor hangoztatja annak értéktelenségét. Briiand. mór {Jenibe utazása előtt kifejezte rosszalását és elé­gedetlenségét a párisi lengyel követségen. Maga Sauerweio its Szerencs érnek tartja a Ma- iáin mai számában, hogy Lengyelország ajánlata hajótörést szenvedett. A háborúk bűnösségének patetilkus kihirdetésével még senki sem segített Európáin. Pertimax az Eobo de Partéban szántén Megnyílt az újonnan épült ESPLAMil LUXUSHOTEL Stactpark, Wilson pályaudvarral szemben Genf, szeptember 5. (IPPA). A kisantant külügyminiszterei pénteken és szombaton megbeszélést tartottak Genfben, amely mind­azon kérdésekre vonatkozott, amelyekben a kisantant államai közvetve vagy közvetlenül érdekelve vannak. Pénteken a konferencia délután négy órakor vette kezdetét és vala­mivel esti hat óra utánig tartott. A három külügyminiszter a balkáni hely­zetet, a Rothermere-akciót és a genfi vi­lággazdasági konferencia több határoza­tát tárgyalta meg. A megbeszélések során megállapítást nyert, hogy a kisantant képviselői a felme­rült kérdésekben ezúttal is teljesen egyön­tetű álláspontot foglalnak el s hogy a kisan­tant államai között az egyetértés teljes. Benes dr. külügyminiszter részletesen beszámolt a Rothermere-akeiórftl s a há­rom külügyminiszter arra az álláspontra helyezkedett, hogy a kisantant részére nem forog fönn ok, hogy ezzel a kérdés­sel hivatalosan foglalkozzék. A külügyminiszterek teljesen egyetértet­tek abban, hogy csupán egy magánember ak­ciójáról van szó s hogy a kisantant államok meglevő határainak biztonsága a legteljesebb mértékben biztosítva van. Titulescn román külügyminiszter a Fer- dinánd király halálával bekövetkezett helyzetről referált. Közléséből megállapítást nyert, hogy Romániában a helyzet teljesen Psztázott. Marinkovics jugoszláv külügyminiszter közlése szerint Jugoszláviának javult Olasz­országhoz való viszonya, továbbá közléseket tett a jugoszláv—francia barátsági szerződés­ről és a Bulgáriához való viszonyról. Ezekkel kapcsolatban a három Külügyminiszter meg­állapította, hogy a kisantant hajlandó minden olyan lépést a legmesszebbmenő támogatás­ban részesíteni, amely a béke faníartására és ben a kérdésben is megállapitást nyert, hogy a kisantantban teljes az egyetértés. A három külügyminiszter ezután megál­lapodott a népszövetségi tanácsban meg­üresedett helyek betöltésének és az er­re vonatkozó egyöntetű magatartásának kérdésében, majd a lengyel békepaktum­a tl-Bróm gyógyfürdő reimeszesedés-, ideg-, csont-, y- és izületi bajoknál golyva, k, hüdések, angolkór, görvély- izegénységnél stb. Jódfürdők ifvizkurák, fénykezelés. ívd- és fiirdökurák küld a , Fürdőigazgatóság sizfürdő—Cizkúpele javaslattal foglalkozott, amelyet — mint újabb lépést a béke állandósítása felé — örömmel üdvözölt. Végleges álláspontot a kisantant azonban csupán a nagyhatalmak határozata után fog ebben a kérdésben elfoglalni. Végül a genfi világgazdasági konferencia -és Ausztria kér­dése került szóba. Ez utóbbival kapcsolatban a külügyminiszterek megállapították, hogy Ausztria csatlakozásának kérdésében a béke- szerződések rendelkezései alapján eddig el­foglalt álláspontjukat megváltoztatják. A fascisták ifjuszervezefe feloszlott s azonnal újjá alakult Gajda vezér! paranccsal fötosziaUa az Ömíadínát és a Jvnák- ssü-yetségsA alspJja meg — A Qajda-sffér a csehszlovák nemzeti tanács elé kerül? kiépítésére és Középeurópn államainak bel­ső konszolidálására irányul. A kisantant külügyminiszterei a tanács­kozásokat szombaton délelőtt féltizenkettőkor folytatták és rövid ebédidőm egszakitással délután fejezték be. Mindenekelőtt a román—magyar birtok- konfliktus került szóba, amelyet minden részletre kiteriedőleg megbeszéltek. Eb­Prága, szeptember 5. Gajda ÍJ/, omolt, mint a fascista szövetség vezére, a fascista ifjúság országos szervezetét, az Omladinát vezéri napiparancsban feloszlatta, hogy ezzel előre elhárítsa a rendőrigazgatóság ily cél­zatú esetleges közbelépését. A fascista szö­vetség ezzel szemben uj ifjúsági szervezetet alapit és pedig „testedző, kulturális és morá­lis alapon". Az uj szervezetnek a neve: „Jú­liáéi N. 0. F." (A fascista szövetség ifjai.) Ennek a szervezetnek a vezetésével újból Gilbis nyugalmazott tábornokot bizták meg. A fasoista szövetség a weinbergi ifjúsági szervezet feloszlatásával kapcsolatosan inter­veniált Slechta ren dőrigazgatóná 1, továbbá a belügyminisztériumban s egyúttal utólag pa­naszt emelt az ellen, hogy a fascisták pénteki gyűlését megakadályozták. Stribrny voksokértkokettál a fascistákkal A legújabb fascistaellenes sajtókampány­ban különösen Stribrny exminiszter lapját támadják, mint amely az utóbbi időben erő­sen védelmébe veszi Gajdét és a fascistákat. A védelem azzal magyarázható, hogy a fascis­ták, mint ismeretes, elhatározták, hc0y a községi választásokon nem jelűinek önállóan. Stribrny nemzeti szláv szocialista pártja a községi választások alkalmára meg akart egyezni Klofáos pártjával, ez azonban nem sikerült. Síribrnyék ennek következtében más felé fordultak és most a fascistáknak hízelegnek, mert re­mélik, hogy a fascisták jelentékeny része Stribrny pártjára fog majd szavazni. A sajtókampány különben újabb sajtópereket is idézett elő, amennyiben Gajda beperelte a Národni Osvobozenit és egyúttal bűnvádi följelentést tett Ripka szerkesztő ellen, mert legutolsó cikke személyi fenyegetéseket tar­talmazott. A nemzeti tanács elé! A háború előtt alakult Omlád na szerve­zet is foglalkozott a Gajda-afférrel s határo­zatában megállapítja, hogy az affér megöl.hat­lansága sokat árt a külföld előtt az áldani és a nemzet presztízsének. A képviselőház és a szenátus úgy látszik teljes nemtörődöm lég­gel viseltetik ezzel az üggyel szemben. A nemzetnek és a nemzet reprezentánsainak kötelességük az igazság oldalára állni. A szervezet elitéli az úgynevezett cseh intellek- tueleket kettős moráljukért és apellál a cseh nemzeti tanácshoz, hogy pártatlan biTÓeággal mielőbb likyidáltasSa a Gajda-affért. llQlJllUlQL J^GcÉbOr- IRTA •• AAÓRJCZ£SI<*H.ÖND (1) I. A Sárga Rózsában csak Borbiró ült egyedül. Ült a spriocere mellett s nézett a levegő­be. Úgy el tudott ülni hétszámra, hogy egyet se szólott, a világon semmire kiváncsi nem volt, csak ült s nézett. Nézte, hogy a légy hogy mászik a falon, utána nézett, mig el nem repült, akkor megint jött egy másik légy, akkor meg azt nézte, osztón az is el­repült egyszer. Hirtelen fölneszeit, Zoltánt látta meg az utcán, Szakmáry Zoltánt. — Hé, Zoltán, Zoltán! — kezdett el kia­bálni, — Zoltán, Zőltán! Zoltán odanézett, erre 5 visszaült a he­lyére s nem nézett többet a legyekre, olyan egyenesre ült, mint a komondor, mikor várja a gazdáját a pincéből. Zoltán megjelent az ajtóban. — Gyere mán Zoltánkám, az isten áldjon meg, igyál meg egy pohár sert. Meghalsz szomjan ebbe a melegbe. ’ Zoltán intett a pincérnek s az szaladt a sörért. — Nem is tudtam, hogy idebe vagy, azt hittem kinn vagy. — Bejöttem. — Azér mer nem vőtál idebe. Zoltán kinézett. i — Micsoda bagázs ez? A vendéglő előtt egy csomó idegen pa­raszt ácsorgott. — Má néztem az előbb őket. Kubikusok, vagy effélék. Biztosan a mérnököt várják. Alighanem fel akarják vállalná a medencét. Zoltán egy hajtásra kiitta a sört s még egy pohárral kért. — Nagyon meg van dűlve az a te búzád, nagyon kövéT, — mondta Borbiró. Zoltán gondolkozott. — Nem lesz annak semmi baja. — Nono, nono, — mentegetőzött Borbiró — persze hogy nem lesz, inkább nagyon is egy nagyon szép búza, ami ritkaság. Azér dűlt meg is, benne, itt-ott, mer hát nagyon is kövér. Inkább az, hogy az idén nagyon sok az üszög, hogy ilyen idő van. — Nincs is sok eső. — Nono, eső ippen olyan sok nincs, de az bolond egy csúnya szerzet az az üszögféle, megszaporodik az esőbe is, meg száraz időbe is. — Csávázni kell. — Á, az csak olyan szenteltvíz, nem hi­szek én abba. — Nálam nincs üszög. — Majd lesz, majd lesz Zóltánkám, fene piszok féreg a, az ember azt hiszi, hogy nincs, oszt a végin moshatja a búzát, mégis lila lesz a kenyere. Ismerem én mán ezt a gyalázatos mestersiget. Kinézett a piac felé, ahol ebben a perc­ben rettentő nagy porfelleg futott keresztül. — Kunsági eső, — mondta Zoltán s ciga­rettára gyújtott. De Borbirónak felragyogott az arca s el­kezdett kiabálni: — Csuli! Csuli! Csörgheő Csuli ment keresztül a piacon s visszafordult. Borbiró félkézzei nagyon integetett neki s Csuli csakugyan nem állott ellent a hívás­nak, abbahagyta az útját s megfordult, hasa­sán, de peckesen jött errefelé. Most megint nyugodt volt, nem kelleti tovább beszélni, hogy megint vártak. Ültek s hallgattak. Borbiró szivarját rágta s megint egy tégy utón nézett. Nézte, hogy az a kis légymadár az asztalon szerelmi párbajt kéz- i dett. i Most bejött Csörgheő, felfújtam vörösen, kövéren, szuszogva, 'olyan hegyes hasa volt, mint egy debreceni cívisnek. Levette a fejé- i ről a kis zsáros zöld kalapot s megdörzölte puszta tenyérrel deres fejét, kurtára gépelt sürü haja tövit. *— Mit akarnak itt ezek? — kérdette c Borbiró. Csuli kinézett a kubikusokra. Ippen most beszéltem velük, plzt akar­nak! ...No mi lesz avval a sörrel, miltósá- gos ur, meg az isten! — röffent rá a pincérre, aki azonnal megfordult s futott a krigli sörért. U Ahogy most együvé ültek hárman, olya- e nők voltak, mint a három jóm adár. Mindnyá- s, jan vastagok, vérrel s egészséggel tele. Olyan íz emberek, akik tudják, hogy mért élnek. Lát- s szott rajtuk, hogy mindegyiküknek megvan a kétszázötven, háromszáz holdja s megvan az életük, megvan a koruk, mert férfikorban [. vannak mindahárman. Zoltán a legfiatalabb- köztük, de azért mégis ő a legelső, mert pon­tosan tudja mindenki, hogy háromszáznegy­- venhét hold saját földje van s azonfelül most két éve nagy bérletbe is vágott. No meg azon­felül, nemcsak a föld számit, hanem maga az í ember is. A vizszabályozási mérnök jött be most. i Micisapkát viselt és acél evikkert. De ő is jó- húsos formájú ember volt, furcsa, hogy vá­rosban is teremnek ilyen jó alakok azon a vékony koszton. — Mi lesz a medencével, mérnök ur, — kérdezte Csörgheő Csuli s odanyujtotta neki a kezét. Nem is eresztette ki a markából a mérnök puha kezét, s az nem is tudott mene­külni, mert a Csuli keze fekete vörös volt, szőrös s minden szőr tövén egv-egy fényes izzadtsáigcsöpp, de a tenyere száraz volt. — Tízezer köbmétert kell kiemelni —' mondta a mérnök. Csuli eleresztette s azt mondta: — Mit fizet köbméteréért. A mérnök nevetett s megigazító/.a a evikkerét. — A mán alku dóga. — Hát alkuggyunk. — Mért, Csörgheő ur is vállalná? — Mér ne. Az urak össze néztek, ugyan mibe fő a feje, milyen huncutságban ennek a Csillának. %

Next

/
Oldalképek
Tartalom