Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-06 / 203. (1537.) szám

1927 szeptember 6, kedd. 3 Kormss dr. szelepe is tisztázódott — Kihallgatását a foüst- Ügyi osztáson foshatják — A letartóztatottak vallomásai alapján a rendőrség lefogta az akció értelmi szerzőjét is Budapest, szeptember 5. (Budapesti szerkesz­tőségünk telefonjelentése.) A budapesti rendőr­ség politikai osztálya szombaton hajnalban nagy­arányú kommunista összeesküvést fedezett fel, amelynek jól megszervezett sejtrendszere a vidé­ket is behálózta. Az összeesküvés leleplezésével kapcsolatban letartóztatták Kornis Ignác dr. fia­tal budapesti idegorvost, aki ellen az a gyanú me­rült fel, hogy ő volt szellemi vezetője az egész mozgalomnak. A bécsi rendőrségnek Budapestre intézett átirata alapján ugyanis megállapítást nyert, hogy Kornis dr. bécsi tartózkodása alkal­mával az ottani kommunista Boté FaJine szer­kesztőségében a bécsi szovjet követség egy megbí­zottjától nagyobb pénzösszeget vett fel hogy Budapesten is a bécsi júliusi forradalom­hoz hasonló zavargásokat robbantson ki. A budapesti rendőrség hosszas nyomozás után szombaton hajnalban rajlaütésszerüleg lepte meg a kommunista szervezet tagjainak lakásait s Kornis doktoron kívül még mintegy száz egyént vett őrizetbe, akiknek legnagyobb része beismerő vallomást tett. Különösen fantasztikus volt Kor­nis dr. szerepe, aki vallomása szerint a csepeli lőszergyárat akarta felrobban­tani s ez lett volna, a jel g további zavar­gások megkezdésére. Ugyancsak számos röpil-atot foglalt le a rendőr­ség, amiket a vidéken terjesztettek a szervezet tagjai. „A tizenkettedik óra“ cimü sok példányban forgalomba hozott röpiratban a magyarságot ar­ra szólítják föl, hogy József főherceget kell Ma­gyarország királyává kikiáltani, mert sem Ottó, sem pedig Albrecht erre nem alkalmas. A röp- irat a budapesti rendőrség véleménye szerint azonban csak fogás akart lenni a zavarok élőidé- j zésére. A másik szenzációja a letaratóztatásoknak az volt, hogy Kornis dr. bevallotta, hogy 6 volt titokzatos Kolumbus-ulctá re­volver es zsaroló is, aki egy budapesti nagy divalár1’ ?g vezetőjétől nemrégiben 20 ezer pengőt akart kicsalni. A zsa­rolás nem sikerült s tettesét is sokáig hiába ke­reste a rendőrség. Most azután a politikai termé­szetű ügy leleplezése erre a nagystílű bűnügyre is fényt derített. Kornisra kétségtelenül ráismertek mindazok, akiknél hasonló zsarolási kísérletet követett el. A fiatal orvos, aki tanulmányait csaknem mind kitüntetéssel végezte el s jómódú családból szár­mazott, nem is tagadta a zsarousi kísérleteket, de mindezt csak azért követte el, amint mondot­ta, hogy saját magán végezzen pszichoanalitikus kísérleteket. Fiatal orvos lévén, úgymond, rek­lámra volt szüksége, s ily módon gondolta azt tl- érhelőnek. Kornis „pszichoanalitikus44 zsarolásai Kornis kihallgatása szombaton és vasárnap csaknem egész nap folyamán tartott a rendőrség politikai osztályán, amelynek vége az lett, hogy Kornis a kommunista ügyben való szerep­lését némiképpen tisztázta, s így a politikai osztályról a bűnügyi osztályhoz vitték át, ahol a zsarolási kísérletei miatt veszik újabb kihallgatás alá. Közben a rendőrség ponto­san raegállapitolta Kornis dr. e'őéletét. Kiderült, hogy nincs is idegorvosi szakképesítése, bár Andrássy-uti rendelőjének tábláján idegorvosnak hirdeti magát. 1916-ban szerezte meg az orvosi diplomát a budapesti egyetemen, majd bevonult háborús szolgálatra. Leszerelése után gazdálkodó lett, tavaly pedig Budapestre jött s klinikai gya­korlat nélkül idegorvosi rendelőt nyitott. Főleg pszichoanaJüikai kísérletekkel fog­lalkozott s feltűnő, hogy e kísérleteiben állandóan a nagy vagyonszerzés problé­mája állóit előtérben. Megállapították, hogy 280 milliónyi összeget meg­haladó adósságai voltak, úgyhogy nagyon is helyt­állónak látszik az a feltevés, hogy zsarolási kísér­letei talán mégsejn voltak teljesen ártatlan pszi­choanalitikus kísérletek, amint azt ő vallomásai­ban feltüntetni szeretné. Ez ügyben még tovább folyik a vizsgálat s Kornis további kihallgatásai során talán még számos újabb szenzációs részlet derül ki. Letartóztatták a. fötettest A letar'őztatott kommunisták t is tegnap az egész nap folyamán kihallgatták, s ezek során tizenegyet már el is bocsátottak a rendőrségről. A többi ik valamennyien beismerő vallomást tet­tek s különösen egy ismert budapesti családból származó fiatalember ellen vallottak, aki anyagi előnyök kilátásba helyezésével csábitolta őket a szervezkedésre. Az illető már a Szántó-ügy kirobbanása idején le volt tartóztatva, s hetekig őrizetben volt, de ak­koriban sikerült tisztáznia magát. Ma azután a letartóz 'ott kommunisták vallomása alapján új­ból letartózta'ták, de a legnagyobb cinizmussal viselkedik p mindent tagad — Bizonyítsanak az urak rám akármit, ha tudnak! — mondja állhatatos:!. — Keressenek tárgyi bizonyítékokat, addig azonban mindent tagadok! Nevét a nyomozás érdekében egyelőre nem hozzák nyilvánosságra. Titokzatos merénylet egy németországi amerikai diplomata ellen Sacco és Vanzetfi szelleme — Steger drezdai amerikai konzul súlyosan megsebesült Drezda, szept. ő. Steger Emil, a drezdai amerikai konzulátus titkára ellen vasárnap este 9 órakor a drezdai Mo vau-szobor közeié­ben ismeretlen tettes merényletet követett el. Steger megsebesült s kórházba kellett szál­lítani. Egyelőre nem tudni, vájjon a merény­letnek politikai háttere van-e. A merénylő el­menekült. A nyomozás folyik. Drezda, szept. 5. A Steger ellen elköve­tett merényletről a következőket jelentik: Az amerikai konzul felesége és egy ismerőse tár­saságában a Moreau-szobor környékén sétált. Hirtelen hatalmas termetű férfi ugrott elé­je és két lépés távolságból több lövést adott le ellene. A konzul összeesett. Pil­lanatnyilag egy szanatóriumban ápolják, de életveszélyről nincs szó. Általános vélemény szerint a merénylet össze­függésben áll Sacco és Vanzetti kivégzésével. Steger az utóbbi napokban ezzel az üggyel kapcsolatban több mint harminc küldöttséget fogadott. i i ■■■■ ■ —min— w wiiwwiiiinu mi" imiiwMimiBr ii■■ mi i■ Magyarország és a Vatikán Budapest, szeptember 5. (Budapesti szer­kesztősé.síink telefonjelentése.) Tegnap az a hír terjedt el a fővárosban, hogy a herceg- primási szék betöltése rövid időn belül meg­történik és Magyarország konkordátumot köt a Vatikánnal. Klebelsberg Kunó gróf kultusz­miniszter azonban nyilatkozatában ezeket a híreket megcáfolta. A kultuszminiszter ugyanis nyilatkozatában többek között a kö­vetkezőket mondotta: — A hercegprimási szék betöltéséről szóló kombinációk puszta találgatások. Ga- sparri biboros szabadságon van, a döntés aktualitásáról tehát csak akkor lehet beszél­ni, ha Rómában és Budapesten is megkezdő­dik a politikai élet. A Szentszék és Magyar- ország között ez a kérdés történelmi alapon van rendezve, konkordátum megkötésére te­hát egyáltalában nincsen szükség. Ennek megfelelőleg tehát a leghatározottabban ki­jelenthetem, hogv konkordátum megkötésére vonatkozó tárgyalások jelenleg nem folynak és a kormány részéről ilyenek nincsenek is tervbe véve. 1 — Ha én elvállalom, — mondta pohogva Csuli, — akkor legalább biztos lehet, hovy meg is lesz. — A sszeuf, — mondta Borbiró. — Nehéz munka az kérem, — mondta a mérnök, — tízezer köbméter földet kiemelni, kitfuvarozni. — No mán azt nem vállalom, hogy ás­sam, de a fuvart igen, — Azt nem is lehet, ahhoz szakmunkás kell, a csongrádi kubikosok. — No ki a szóval, mit fizet köbméteréért. Szekerem, lovam van, ha nem elég, lesz, erő van... — Egy forintot, — mondta Borbiró. A mérnök nevetett. — Távol vagyunk. Csörgheő ki itta a sörét. — Hát mérnök ur, ne alkud; zzunk. Har­mincöt krajcárért vállalom. — Drága. — Nem drága. — Drága, mert a Tiszaszabályozásnál se­hol huszonhat krajcárnál többet nem fizetünk. — Ja az a Tiszán van barátom. És mon­dok valamit. A‘medence körül mind az én fődijeim vannak, én pedig így a markomba tartom a vállalatot, mert én egy d'eka fődet nem engedek a partomra vetni, ha pedig azt el kell hordani túlra, akkor azt magának negyven krajcárért se vállalják. — Először is erre törvény van kérem, kisajátítási törvény. — Ugyan kérem, az öcsém a főkapitány, a bátyám a polgármester. Az urak nevettek, mert ebből egy szó som volt igaz. — És aztán, — folytatta a cyilkkerje fe­lett átnézve a mérnök, — mért ne engedné Csörgő ur?, azok a maga földjei csupa szik- terület, mind terméketlen. De ha megtérít­teti jó földdel, csak hasznára lesz. — Két centiméter? ... Ha én be akarnám téríttetni a földemet, potom tízezer köbméter még két centire se terítené be. A mérnök magyarázni kezdett, hogy fel­fogása helytelen, csali a szikes területeket kell beteríteni — De Csörgheő ingerülten in­tett: — Alkuszunk, vagy nem alkuszunk. Én se kérek többet, mint más. És én jobban megfelelek a munkának, az csak elkihető. A mérnök hallgatott, aztán: — Huszonöt krajcár van előirányozva, — mondta. — Hogy én adjak huszonöt krajcárt ma­gának. Négy pohár sör s egy krajcár borra­való a pincérnek. Gitt. — Nem, — nevetett a mérnök, — huszon­öt krajcár köbmétere. — Nem jövök ki, mert nézze mérnök ur, tudja maga mi a széna ára — Hosszú tárgyalásiba kezdett a széna ára, a ló ára felől, a munkabérek, a nagy száraz­ság s minden ördög felől s egyre tanúnak hívta Zoltánt és Borbirót: végre megegyeztek huszonnyolc krajcárban, írást is csináltak s fel is vett száz forint előleget. A mérnök elment, vaklálva a évikkorje .mögött s fogalma sem volt róla, hogy azok a parasztok, akik kint áesorognak, őt várják, a kopoltyusi talyigások. Ellenben Csörgheő kiizent nekik, hogy : jöjjenek be. A kopoltyusiak úgy jöttek elébük, mint- i ha az ur asztalához járulnának, I j — Maguk a kopoltyusiak? _ Igenis, tekintetes uram. — Vannak-e jó lovaik, talyiga, minden? — Igenis. — Vóna egy kis munka. Tízezer köbmé­ter földet kell kifuvarozni a Berettyóból. — Igenis tekintetes ur, már voltunk kint a helyszínén, de nem volt kint a tekin­tetes mérnök ur. — No az nem tartozik már a mérnök úr­ra, az én rám tartozik. Az a kérdés, mennyi­ért vállalják el. De a földet oda kell fuvaroz­ni, ahova én megmutatom, nem igen messze. A Berettyó-parti földekre szétteríteni, ahogy én azt megmutatom maguknak. Kapnak köb­méterenként húsz krajcárt. — Még harmincért se, tekintetes uram. S újra kezdődött egy nagy alku. — Figyelmeztetem, hogy nem a mérnök úr­ral van dolguk, aki rá van szorulva, én ma­gam is vehetek lovat, szekeret és átüzenhe­tek a dévaványiaknak is — Különben is mit akarnak, arany dolguk lesz, ott a tanya a helyszínén, beköthetnek, belakhatnak. Ott a széna, ott a szalma, óosón adom kendteknek. Megegyeztek huszonhét krajcárban. — Nahát ez aztán mese, — mondta Bor­biró fejét csóválva, mikor magukban marad­tak. Két pizt keres azon, hogy a szikit meg­terítik avval a drága jó főddel, ötven pizb nem tudnám megcsináltatni. Hogy milyen szerencséje van ennek a vén Csuknak — s ököllel megkap ogtatta a Csuli kerek fejét. Csuli kétfelé törülte kurta bajuszát s : mosolygott. u — De mán erre áldomást kell inni, — mondta Borbiró, — de olyat, hogy a kis- J ■ kutyák is megemlegessék*- Gilt. — Zóltánkám, láttad ezt. hogy ennek mi- 1 ,lyen kutya szerencséje van, ennek a vén gaz­embernek. Zoltán csöndesen mosolyogva ült, kissé merev volt a mosolya, mert a szájából vette ki a dolgot Csörgheő, de ő ennek csak egy századrészéig jutott el tervben s ötletben: ő meg akarta venni a kopoltyusi talyigások- tól a földet, hogy hordják az ő földjére. Már az is nagy érték lett volna, ha jó földet hor- dathat a szikes területekre, épp azt számit- gatta magában, hogy megéri a föld teljes ér­tékét is — Most már nem lehet többet segí­teni rajta, ez a vén gazember csakugyan zse­niálisan kibabrált velük. De viszont \ ..Izmi szilaj tűz kezdett benne felgyulladni. Annyi baja s annyi keserűsége van, kezdi nem bír­ni, nem bírni! Mit akarnak már vele az ág­beliek, hogy ennyit raknak rá — Nincs pén­ze, nem tudja kifizetni a rigóiirozókat, akik­kel a tavaszon tiz hold szőlő alá forgattatta a földet, most is azért jött be, hogy elmegy a zsidóhoz pénzért, minden nap a nyakán van­nak a parasztok. Már búzájára, borára, kuko­ricád annyi előleget vett fel, amit lehet, már nagyon fojtogatja a kötél s ilyenkor nincs más orvosság, kirobbanni — — Rajtam nem múlik — mondta ful­ladtam — De még a lesz az egy hasznom, — mondta Csuli kissé ön telten, — hogy a ta nyá­ba fog lakni a társaság. Negyven lú. Mind megetetem velek azt a jó sziityós szinámat, ■akit semmiféle állat nem eszik. — Osztán neked hagyja a ganét is, igaz-e, — mondta Borbiró. (Folytatjuk.) Beismerő vallomást tettek a budapesti kommunista összeesküvés gyanúsítottjai ^ 3 PomP^san fogpaszta Kis tubus ára 4‘—, nagy tubus 6 korona.

Next

/
Oldalképek
Tartalom