Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-27 / 221. (1555.) szám

Mai számunk « oldal

írnek Mai számunk 10 oldal

Előfizetési ár: évente 300, félévre 150, /[ szlovenszkói eS rUSZlUSzkÓl ellenzéki pártok Tetefon-^OSn^Kiadólegyedévre 76, havonta 26 Kő; külföldre: 7.,.7 . •/ • 12, II. emelet Telefon. 30311 Maao

évente 400, félévre 200, negyedévre 100, Főszerkesztő: politikai napilapja Felelős szerkesztő: hivatal: Prága II., Panská ul 12/1IL — Tehavonta 34 Ke. Egyes szám ára 1*20 Ke DZURANYI LÁSZLÓ FORGACH GÉZA lefon:30311.— Sürgönyeim: Hírlap, Praha

................ — -■■■ --------------- -i. i mii iiin'iii rinn —w i .............................."P itv"l" " T1"~YTTH'"7 Tm~~W*r' iTTÍl :b »'• -TS?

Ne

mzeti ideáljaink és a magyar ifjúság

Ées francia is belga válasz Mtiwi ésStresemn nünyiisikozására

| Barthou: Csak gyengefeliiek, szentimentális ideoBógusok és gonosztevők tagadhatják a katonai hatalom szükségét — A genfi német delegáció már reagál Jaspar lázitó beszédére

Irta: Alapy Gyula dir.

ax idősebb generáció, amelyhez tartozunk, nagy figyeteimmiel tkáíséri a magyar ifjúság minden lépését. (A itegnagyobb érdeklődésünkre taxikat ágy számot a főiskolás ifjúság leikének mindem roegnyi laikozása,

hiszem a fiaink élnek köztük és 'maholnap azoknak ia vállaira fog nehezedni a kisebbségi mi agyar Isoxs, a magyar jövő íelépilésé- uek miagy munkája. A rimaszombati főiskoMs- kongresszusról szálló 'tudósítások között Törköly József szenátor telkes szózatán kívül FlaobbajMi Ernő előadása az, amely betnmün- fcet, idősebb nemzedéket külfönösképen is érint, ímeirt bennünket is aposztrofál benne. Hálásak, vagyunk mekii azért a megáBapitásá- érf, hogy iaz ifjú és Idősebb nemzedékek közt efllentét nem lehet, de nem is szabad, leumia, ha tmindákét nemzedék ugyanabban a társadalomban helyezkedik él, mint 'integráns része.

Ha pontosabban emlékezünk vissza, ez az ifjabb és idősebb generációk köaött való különbség gondolata legelőször Móricz Zsig- mionid tavalyi látogatása (alkalmával bukkant fel. (Már altkor sem találtam szerencsésnek ezt a megállapítást, amelyet egyes pszihikai impressziókon kívül semmi ténnyel alátámasztani nem lehet, hiszen az ifjabb, a felnövő (nemzedéknek .útját pontosan szintén a kisebbségi sors szabja meg és azokról a nyomdokokról, amelyeken az itt élő magyarság létéért, nyelvéért, kultúrájáért küzd, az utánunk jövők seim térhetnek vissza; hia pedig fajunkhoz és nemzetünkhöz Mi marad a következő meimzedék is, amit azzal a meg- győződéses hittel hirdietiink és hiszünk, mint ia saját hitünket; iákkor elten tét ékről beszélni nem lehet.

Ifjúságunknak első és legelső sorban nemzeti .ideáljainkat kell megóreznie s leikébe zárnia. Ezek az ideálok a nemzeti hagyományok, történelmünknek nagy tanításaiból1, irodalmunk halhatatlanjainak működésének nagyszerű eredményeiből alakulnak ki és ezekből nem veszhet el .semmi a végzetszerűen ellenünk fordult történelmi adottság ellenséges sodrában sem. A nemzet lelke irodalmában szólal meg és ebből következik az a tanulság, hogy irodalmiunk más, mint nemzeti irányú, nem tehet; az irodalmi koz- niopolitázmus, mely erőszakkal tépi el a nemzeti hagyományok szálait, hatásában diestruál. Nemi azt jelenti (ez, hogy el kell zárkózni a nyugati művelődés hatásaitól, hiszen erre való hálás készségünket hirdetik 'irodalmunknak egyes korszakai, de ez az irodalom soha áldozatul nem hozta nemzeti eszni'ényeit. Ugyanezt kell vallanunk nemzetünk történetéről is. amely megtanít bennünket a reánk szakadt jelen balsors 'elviselésére és az abból felbuzgó nemzeti erő a jövőmklbe vetett hitünket acéiozza meg.

Azért kellett ezeket az ismert gondolatokat újból leírni, mert többször is nyílt alkalmunk a mai ifjúság egyes tagjai és szerepet vivő egyéniségei részéről ezzel ellentétes eszméket hallanunk. „Emberiek magyarságáról beszéltek anélkül, hogy megmagyarázták

Paris, szeptember 26. Poinca ré Elzászban vasárnap nem kevesebb mint három háborús emlékmű leleplezésén vett részt. Mindegyiken beszédet mondott és beszédeiben ] csak az ezeken a helyeken lejátszódott há.bo- i rus történet elmondására szorítkozott. Csu- ] pán az egyik helyen, ahol a francia alpesi i ■vadászok emlékművét leplezték le, lépte túl , beszédtémájának keretét és kijelentette, ]

hogy a népszövetség és a diöntőbirósiági szer- < ződések korában már nem divatos egy nép < háborús erkölcseit dicsérni, de mindig szűk- ,] ség tesz erre a dicséretre', ha a békét ve- i szétyeztetik, mert hiszen a béke fentartása nem egyedül Franciaországtól függ.

Barthou iga zságügy mini sz tér választó- körletében szintén beszédet mondott egy háborús emlékmű leleplezésénél, amelyet a Marokkónáli ellesett katonák emlékére építettek. Az ünnep'élyen Marokkó kormányzója és a spanyol kormány képviselője ás részt- ■] vett. Steeg kormányzó arra szorítkozott, hogy felküszöntötte a francia-spanyol fegy- ( ■verbarátságot. .]

Barthou a marokkói háború és a világ- • háború közt tett összehasonlítást s kijelentet- < te, hogy a franciák sem. ezt, sem a másik há- i boriit nem akarták.

Ártatlanok vagyunk — mondotta — abban a vérontásban, amelyet II. Vilmos császár és Abd el Krím okoztak. ;

Barthou azután a háború okáról és a hábo- i rus felelősségről beszélt s többek között a következőket mondotta:

— Cáfolatok következtéiben az igazságot ugyan néha ködbe burkolják, de az igazságot lebirni nem tehet. '

Ha 1914 Németországa tisztás zivii és ]

kezii lett volna, akkor egyetlen gesztu- ,

sával megakadályozhatta volna a világ- <

tartozása nem maradt terovatlan. Európai magyarság" a másik ködös, homályos jelszó, amit szintén elfelejtettek kőiül írni. Hiszen egész Európa ma a magyarokról beszél és pedig már igen kellemes vonatkozásokban, 'megbecsülve ezt a maradék kis turáni népet. A miagyar cserkészek az felsők iközött voltak a világversenyben; a sportoló magyar ifjúság ötven év alatt nem hordott össze annyi babért, mint az összeomlás után; művészeink, Íróink, zenészeink Amerikáig becsületet szereznek ennek a maroknyi kis nemzetnek. Mi kell tehát az enrópai magyarsághoz? Európai látókör, amit a külföldön iskolázó ifjú miagyar nemzedék Londonban, Parisban. Rómában, Berliniben könnyen megszerezhet, ha nyitott szemmel néz körül. Tehát az európai magyarság is megvan.

Ilyen kodlös és bizonytalan jelszó ma még a Páneurópa — mozgalom is, amelyhez a főáiskollai ifjúság egy része megfontolás nélkül csatlakozott. Pedig, hogy mekkora ut

hl borút, mert elfogadhatta volna a békítő ajánlatot Németország az ellenkezőjét tette a mozgósítással.

Miután Németország kegyetlenségeit átszeai- vedtiik, nem fogjuk neki megengedni, hogy hallottatokat megbecstelenitse, akik azért estek el, mert hazájukat a német hódítási törekvésekkel szemben védelmezték. Mi a békét akarjuk. Azonban az igazságot nem áldozhatjuk föl a könnyelmű lelkűsinreretleu- ségnek. Ez az igazság a mi erőnk, mert a becsületünk. Ezt az igazságot nem lehet cáfolni vagy rossz színben föl tüntetni.

A világ békéje azt követeli, hogy hallgassunk, csak a hallgatás árán kísér élhetjük meg a felejtést. Oktalan rehabili- tálási kísérletek a nyilvánosság előtt abban a színben tűnhetnek fel, hogy azok kihívást jelentenek.

Az export számára is igen jő a francia közmondás: A sok beszéd megárt.

Barthou'a végén kijelentette, hogy Franciaország a világ ítéletet a marokkói háború fölött ugyanolyan nyugalommal várja, mint ahogy a világháború kitöréséért járó felelősségért várta az ítéletet. Franciaországnak katonailag erősödnie kelül, mert csak gyengefejiiek. szentimentális ideológusok és gonosztevők tagadhatják a katonai hatalom szükségességét, amely úgy Marokkóban, mint a Rajna mentén elenged h etettem

A belga miniszterelnök szekundá! Barihounak

Osíende, szeptember 26. A Beernaert emlékmű leleplezése alkalmával Jaspar miniszterelnök többek között a következőket mondotta: Beernaert, a kiváló államférfiu, aki oly sokáig fáradozott Európa békéjének meg- szilárditásán, nem élte meg azt a nagy fájnunk; e mellett beszélhetünk akár tizíéte nyelven is, de ezek köziül az első, a legelső csak anyanyelvűnk lehet.

Ha ifjúságunk elhagyná ia magyarság mai ösvényét és idegen bálványokat kezdene imádni, akkor ezzel halálra ítélné önmagát ■és felszívódását készítené elő. Az itt élő ifjúságnak sohasem tehet célja egy Galilei Kört hívni életre, amely a hipermodern eszméik hirdetése mellett lassan elvágná az étet- gyökeireket is, amelyek az ifjúságot nemzetéhez fűzik. Ne tegyen maradi az ifjúság, szeresse Adyt (akit mi öregek nem értünk meg), de tisztelje Petőfit is, akire mi esküszünk. Ez a bizonyos ellentét, amelyre hivatkozás történt, szintén az Ady körül folyó nagy perre vezethető vissza, amely két táborra osztotta az egész magyar nemzetet. Itt van szakadék az ifjú és idősebb nemzedék között és ha egv Rákosi Jenő, .egy Ravasz László, egy Berze- viczy Albert nem ismeri el és nem értékeli Adyt és költészetét oly nagynak, mint az ifjabb nemzedék: ezt a véleményt nem (dönti meg egy Makkal- apológia, mely a dekadens Adyt hatalmas piedesztálra emeli. Az egész ügy világnézeti, sőt politikai kérdésekkel volt, szatíráivá és ebben elfogult felek vagyunk. Ítélkezésre, pártatlanságra ina még nem hivatottak. Mi csali azt hirdetjük, hogy vétkezik az, aki destruálni akarja a magyar

dalmat, amelyet „tiszta szívvel"1 azok okoztak, akik Belgium semlegességét megsértették. Nem élte meg azokat a rettenetes napokat, amelyeken a „tisztakezüek*" inváziója gyilkossággal és gyújtogatással árasztotta el az országot. Nem élte meg a kegyetlen mészárlásokat, asszonyok, aggok és gyermekek lemészárlását. Az ö szive nem zorull asz e az ország rendszeres kirablásának tera. Szemei már nem látták a belga álm \k- rok végeláthatatlan sorát, akiket ra űa- módra deportáltak. Az ut 5 megpn. 1 látásban sem volt része, auu; yel szereteti .lazáját a gyűlölettel szemben r jg kellett, védelmezni azokkal szemben, akik azon vannak, hogy Belgium heroizmusát és szenvedélyeit a hazugság és a rosszakarat gőzével megmérgezui akarják.

A németek reagálnak Jaspar beszédére

Berlin, szeptember 26. A genfi német delegáció felfogása szerint egyes lapjelentések alapján Jaspar beszéde új szituációt teremtett. Stresemann dr. és de Brouckere meg-* beszélése a mai nap folyamán fog megtörténni. E megbeszélés alkalmával a Jaspar beszédével szemben elfoglalt német álláspontot kifejezésre fogják juttatni és rá fognak mutatni az uj helyzetre.

A francia sajtó

Páris, szeptember 26. A jobboldali sajtó nagy megelégedésének ad kifejezést afölött, hogy Barthou „sneidig" módon visszautasította a Hindenburg-szónoklatot és a Strese- mann-interjut. A lapok egyhangúan követelik, hogy a szép szavakat tettek kövessék.

Az Echo de Paris azt ajánlja, hogy Németországot osszák föl.

A Petit Párisién berlini levelezője lapjának részletes jelentéssel számol be a háborús felelősség kérdésének német véleményeiről és felfogásáról. A laptudősitó .megállapítja, hogy

valamennyi német párt a köztük fennifjuság lelkét és azit megmérgezni nemzetünk nagyjainak fél r előkésével.

A magyarság eszménye és közérdeke a kettős nézőpont, amelyek szemszögéből ifjúságunk beláthatja jövő pályáját. A jövőnek' szüksége van erős, ügyes, fajáért mindeuneill és mindenkivel szembeszállni kész magyar férfiaíkra, akik, miként harcokon forgott őseik is, szeltemi és fizikai fensoségüket mindenkivel szemben érezzék, mert ez öntudattá fejlődött bennük. A nemzeti lélek és a nemzeti erő vérzett azokban a harcokban, amelyeket százaidokon keresztül folytatott az emberi és az európai mivelődésért, amiért az.európai műveltség hálával és köszönettel lett adósunk. Ezt a adósságát eddig nem váltotta be nemi* zetünikkel szemben, sőt azt megbüntette. Á felnövő nemzedék talán, majd juthat olyan helyzetbe, hogy Európa észreveszi és balsorsának, szenvedéseinek határt fog szabni. A magyar ifjúságnak ezen kell törekednie és ha ebben az értelemben válik európai magyarsággá, ezt a legnagyobb megértéssel látná a régi nemzedék. Erre az útra azonban csak nemzeti hagyományaink megbecsülésével le-* bet felvérteznie miagát a magyar ifjúságinak, ha mindegyikük lelkének oltárán ott lobog a nemzeti ideálok képe előtt meggyujfoií áldozat íeilobogó lángja.

volna nekünk: mit ás jelent ez az etmtoexies magyarság? Sem arai, sem közvetlen elődjleink nem voltak nomád ■sátoxöakók, akik nyereg alatt puhították a húst, sem kancatejet nem ittak. Mi úgy tudjuk, hogy a uyugaii civilizáció magjai termékeny talajba hullottak nálunk és a régi Magyarország utolsó féiüszáza- dáraak törté nőiének nincs en oka szégyenkez- nife az emberiességgel szemben^ siem pedig'

vezet Páneurópaiig, ha ezt a könnyen liévülő ifjúság megmérni tudná! Csati akozhat ik-e egy kisebbség jogainak mindien biztosítéka nélküli egy olyan mozgalomhoz, amely Európa legelső' uralkodó eszméjét, a kisebbségi kérdést gyakorlatilag képtelen megoldani? Nekünk nem csak európéernek kell tennünk, hogy bolüogidiuiikj hanem magyarnak marad-