Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)
1927-09-25 / 220. (1554.) szám
8 1927 szeptember 25, vasárnap. DÉLIBÁB Az operában történt. A ritmus úgy táncolt,a körül a melódiát, amely hipnotizáld, kígyó módjára kúszott elő a zenekarból, mini. a napsugár atomjai, öl perccel a nyitány megkezdése utáv halkan nyikorgóit egy páholy ajtaja, önkéntale- nül is dühösen néztem oda és tekintetem rátapadt a belépő hölgy arreára. Estélyi ruha volt rajta, a kisérő férfin szmoking. Egy piifpncttig egymásba kapcsolódott tekintetünk, aztán az operára irányítottam figyelmemet. Később megint éreztem a piMantd* magnetikus hatásai. KokéMál? Talán unalomból jött ide? De nem! A hölgy pillantása nagyági is .személyes volt és nekem ázóli. Éreztem hogy nem néz véletlenül rám és neon láacérkofMk. Ez a pillantás kézen fogott és magával vitt. Ahogy önkéntelenül követnem, az ut végén mMha megismernem volna azt a delejes fényű szempárt... És utána mintha vissztíemléheztem volna, a finojm vorúálu k'ftráa, amely nywggdton és1 mégis idegesen feküdt a páholy bársonyán ... Gepidáik óztam, erőlködtem, tudtjam, hágy ismernem kell az asz- iszonyt, mag voltam rólg győződve, hOgy neve eszembe fog jutni. A „B\ajaszó“ vége felé közeledett és még mindig nem tudtam, kicsoda, ez a <nö. És mégis: az öntudat küszöbe alatt, ált volt a meggyőződés: tudóim a nevét, ismerem, sőt emlékszem.. .. A záróakkoü'd erőszakosan rántotta vissza a zenei áradatot. Fények ugráltok a sötétség hatalmas testére. Megint egymásba kapcsolódott a két szempár. Masdlyágtunk és egyszerre keltünk fel. A páhájjy hdittjerében kéziét csókoltam az is- j merős szerelemnek. \ ■— ön ül? — kérdettem biztom,sálg)<*>: tettetve. ] — Hiszen nem is tudja, ki zia gyeik! — mosolygott. Tréfás megjegyzésekkel igyekeztem elütni a 1 dolgot. 1 — Nem ismer! — mondta az asszony és ( hangjában szomorúság rezgeti. Nem Icficérkedott. j A ezmo[kirkg hd\zzánk lép,eH. | — A férjem. |£ Bem%ctoíko\ztom. Csöngetés után az asszony még igy szólt: — Látogasson meg böjtnap es\te. — Címét ( ideadto, meghajoltam és helyemre siettem. 1 Mikor ja közönségj kitódvM, még egyszer lát- \ iám. És még mélyebben verte bennem gyökeret í a meggyőződés, hogy ezt az wSvzanyi ig}0y közel- \ rőt ismertem vaÜamikOr. s A vilto haltjában elébem jött és kimentette férjéit, akinek fontos dottyi akadt. Gyönyörű volt igy ebben a véko\ny tenger- < zöld selyem háziruhában. Bárrtiennyifre is r néztem, bénnennyire is igyekeztem kérdéseikkel < a rejtély nyitjáira jönni, nem tudtam 'égy lépést sem előre tenni De épp olyan méftéikben nőve- ( kedeU bennem a meggyőződés, hqgy ismerem, . sőt — egyszer szerettük egymást. Groteszk hely- ^ zet vált. Teáztunk. Szavakat, mondatokat mond- 'tünk és mosolyogtunk. Két vívó áll egymással * szemben. Egy láthatatlan Vezető „rajtái“ vezény- • 'lett, de senki sem mozdult. * Végre feltört bennem a döntő kérdés: — Enyém volfdfr... nem ismerlek meg... ( de enyém voltál... tudom ... ] — Ha tudod, mondd meg! — Nem tudom szavakban megtno\ndani, nem , tudom o valóság részletéit, dé. tudom... tudom, 'hogy ismersz, ismered a nevem ... — És te az enyémet? '• Viaskodtunk, küzdöttünk egymássál egymás- \ ért. Lépé\sről-lépé.. e hátráltam. Ö tépésről-l,epésre követett. Az ész halárán égy szempillantásra mecfá jihink ... Ez volt kettőnk utolsó ereje... Aztán a mélységbe zuhantunk egymásba fogódzva ... # Mikor megint egyedül voltam, órákig hevertem a pamtog.pn. Gondolkoztam, Felléptem szivem, lelkiem, emlékezetem mindjén kamráját, hogy az asszony nevére akadjak. Hiába, Sőt minden sötélebb volt előttem, mint annalóelőtte. És ekkor kétségbeesett gondolat vett erőt rajtam: hátha a\z egész csak áünités, délihájb, autó- szuggesZitió? De nem! Ismérnem kellélt ezt az asszonyt, aki egyszer Olyan nagyon közel állt hozzám. Felugrottam. Hiszen mégis csak 6 a megmondhatója ... Rohantam a vdtfáhöp. A szolga azt mondta, hogy nincs (\dgh\aza.. Félre toltam, berohantam. Szemben Mtunk egymással, far kas szemet néztünk. — ön idegen nekem! — mojndta, minden iszót hangsúlyozva — Ha az életben égyszer találkoztunk és elfelejtett, úgy idegen. És ha tegnap idegen volt, öleivel egyszer, de csak egyezer az életben ilalfáik ózni altortam, rúgy ma------idegen! Vá laszthat! Kitámolyogtam. És sohasem fdgojm megtudni, hogy valóban ismertem-e, vagy csak egy démoni 'erejű nő szuggasZliv délib<K)hatőVa voty. Mert úgy ismertem, mint Vegbensőbb majmai és mégis idegen volt... # Két nappal később jutott estembe, ho)9y formális látogatási tehettem volna náluk és férje révén talán mindent megtudhattam volrig, A villa portosa azonban gyarMkoVtva nézett Pajtám, végig és a kis réztáblára mutatott: idetfpn név állt rajta. És a lakásban idegem étnbeépk. Meglátom-e még egyszer ezt a déli bábot... lOgpensöbb magamai ? Neubauer Pál. Szélben karikázó levél Irta: Gömöri Jenő Karikán, mintha csak lába volna, láz Gyorsítja repülő forgását, szalad A szél elől, ki üz mint az embert Űzi sorsa, árva levél, elárvult Falevél, karikáz mint a karika, Kit jól meghajt és ver, ver, ver tulboldog, Élettől részeg lurkó önfeledten. Mi végre űzi s mért arra s nem erre? És botdog-e a szél is mint a gyermek? Néha megbotol ,néha bukfencet hány, Néha mosolyog, néha tréfálkozik, Néha verejtékez, de néha fázik Az árva levél, elárvult falevél, Miközbe űzi, veri, karikázza, Tépázza könyörtelen sorsa: a szél; De sose néz fel haraggal a szélre, Árva, forgó levél, jól érzi: a szél Azért él, hogy űzze árva levelet. Karikázó levél jól tudja: a szél Jó helyre hajtja bárhova is hajtja, Ha solc testvérét ott is kellett hagyja A fán s őket többé sohase látja És sose fogja többé megtudni, vajh‘ Hová űzte őket az ágról a szél, Sorsuk, a szél és hová karikáztak Apalevél, anyalevél az ágról, Gyermekei, testvérei, húgai? Karikázz, bukfencezz, árva falevél, Karikázz, szélben karikázó levél . . . A XlX-ikszázad Irta: 3(rúdy Qyula Aranygyapju Ezt a történetet Becsben hallottam, még pedig akkoriban, amikor Rudolfról, az öngyilkos királyfiról mindenkinek volt valamely mondanivalója. A trónörökös egy napon azt vette észre, hogy az aranygyapju-rendjel, amelyet mindig nyakában szokott viselni: eltűnt a ruházatáról. Olyan nagy dolog volt ez, mintha valaki fejét, rangját, nevét veszítette el volna hirtelenében. Uj aranygyapjut nem lehet szerezni, mert az lauamygyiaipjuikát és Feineinc József lengddeJme nélkül nem adhatnak ki a rendjelekből. Rudolfnak a legkisebb kilátása sem volt arra nézve, hogy Ferenc József beleegyeznék egy uj aranygyapjas-rendjel kiadatásába. Az aranygyapjas-rendjel nélkül nem főherceg a főherceg, nem királyfi a királyfi. Az a piros- selyemszalagon függő aranybárány a viselője nyakában azt jelenti, hogy az illető „rokona*4 a királynak. Az aranygyapjas-rendet a spa- nyolországá Habsburgok (kiezdttéik, — vtalóíbam csak önmaguk és közeli rokonaik számára. Történetünk idejében a magyarok közül csupán gróf Zichy Nándornak, a néppárt megalapítójának és a legkonzervatívabb főurnak volt aranygyapjas-irmidjielie. ő voült a HialbsíbuT- gok „unokatestvére" Magyarországon a rendjele révén. A császári és királyi kihallgatások során nyomban a vérbeli főhercegek után következett. A rend alapitója, III. Fülöp burgundi herceg minden időre beírta nevét a történelembe az aranygyapjuval. A holt lovagoknak legelőször az aranygyapjas-rendjelet veszik le a nyakukból, — külön udvari futár megy érte, — hogy a rendjel egyetlen napig se legyen illetéktelen kezekben. Az aranygyapjas lovagokat aranygyapju nélkül temetik el. A rend évkönyvében fel szokták tüntetni minden aranygyapjas-rendjel múltját: ki viselte valaha az ékszernek is drága rendjelet. — A trónörökös elveszített rendjeléről az volt írva a renid türzskönyvébe, hogy azt valaha I. Ferdinánd, az első Habsburg magyar ki* rály viselte és bátyjától, a római császártól és spanyol királytól kapta ajándékba. Tehát ez az aranygyapju (a Rudolfé) csaknem 500 esztendős volt. ... .*,• •,,,, • Kxx Rendelje meg kiadőhivataluntnál a magyar irodalom kincsestárat, az Ifjúsági Könyvtár már megjeleni 2. kötetét is. A Kis Pythagoras ára 12 korona. - . " ' % M A trónörökös végiggondolta mindazokat a helyeket: női szalonokat és külvárosi csárdákat, sétatereket és látogatásokat, ahol az utóbbi időben megfordult. Sehogy se jutott eszébe: hol veszíthette el aranygyapjas-rend- jelét. És az aranygyapju nélkül nem merészelte elhagyni Luxenburgot, ahol abban az időben Stefániával lakott A nagy sárga kastély, — szemközt az ódon templommal, amelyben vasárnaponkint a királyfi családja társaságában a szent misét végighallgatta, amiről Ferenc Józsefnek jelentést tettek, — a kastély és szinte bejárhatatlannak látszó kertje, amelyen hüs csermely futamodott keresztül, — jó búvóhelynek látszott darabidőre a rendjelét vaszástett tkiünáíliy'fi részére. Ámde örökké nean üldögélhetett a Mária Terézia császárné korabeli kastélyban, amelyet éppen Stefániával való házasságkötésekor kapott ajándékba Ferenc Józseftől. Előbb-utóbb meg kell jelenni egyszer atyja előtt, — ez pedig a lehetetlenséggel volt határos. F. J. az első szempillantásra észrevenné a rendjel hiányát Az ilyen dologban pedig nem ismert tréfát az uralkódÓ. Baltazzi Arisztidet kellett tehát megint csak segítségül hívni, akiről már megírtuk emlékiratainkban, hogy a királyfinak legbizalmasabb embere volt. Pénzügyi és szerelmi dolgaiban tanácsadója volt ez az ur, gavallér > WiWEW » Baltazzi abban hagyta ásitozását a Jockey- 31ub goblénjei alatt és Luxenburgba lovagolt. Meghallgatván a királyfi baját, felvetette azt íz eszmét, hogy a rendőrség megkerülésével a bécsi újságokban kellene hirdetni az arany- ?yapju elvesztését. F. J. úgy sem olvas más ajságot, mint azt a kis bécsi kis képes újságot, amelyet a kofáit, fiakeresek, hordárok és cselédek lapjának szoktak mondani és Extrablattnak neveznek. Ez az egyetlen újság, amelyet nagyképűség nélkül, valóban a népnek írnak a bécsi redaktorok, akik már abban az időben is kürtőkalapban jártak. Ebben a lapban nem kellene kihirdetni a rendjel eltűnését. Rudolfnak nem tetszett az ötlet. Általában félt az újságoktól, amelyek burkolt formában gyakran megírták kalandjait, sőt olcsó regényeket is közöltek szerelmeiről, persze rejtekben. Baltazzinak mást kellett kitalálni. — Nincs hát egyéb hátra, mint a rendőrségnél feljelentést kell tenni, még pedig valamely magyar aranygyapjas-lovag nevében, hogy Béesben jártában elveszítette rendjelét, — mond Baltazzi, ez a görög ügynök, aki Rudolf szolgálatában olyan elszánt volt, mint egy középkori testőr. így került aztán a legkonzervatívabb, legkomolyabb, legtekintélyesebb Zichy Nándor gróf neve egy furcsa kalandba, mert hiszen ő volt akkoriban az egyetlen magyar arany- gyapjas. ■ v « Baltazzi feljelentésére a bécsi policáj diadalmasan jelentette, hogy az aranygyapjas- rendjel már napok óta ott fekszik a rendőrfőnök fiókjában. Egy magyar fiatalember, bizonyos Bj Rezső akarta eladni az aranygyapjas jelvényt egy külvárosi ékszerésznek, aki egyébként notórius orgazda volt, de az arany- gyapjas-rend jelvényét még se merte megvásárolni. Inkább bevitette a fiatalembert a po- licájjal, mert hiszen néha az orgazdáknak, éppen furcsa mesterségüknél fogva: szolgálatokat kell tenni a rendőrségnek. No hát most nézzünk szeme közé annak a bizonyos magyar fiatalembernek, hogyan jutott hozzá a királyfi aranygyapjuja, gondolta Baltazzi, miután Zichy Nándor nevében a közismert gavallérnak kiszolgáltatta a rendőrfőnök a ritka rendjelet. Baltazzi zsebrevágta a kincset és börtönében meglátogatta B. Rezsőt. (Regényes idők voltak még ezek az idők. A királyfi „barátjának", a cigányképü Baltazzinak ahhoz is volt hatalma, hogy börtönajtókat nyittasson ki.) B. Rezső szótlanul fogadta Baltazzi látogatását A rendőrségi börtönben akkor is olyan homály volt, mint akár St. Hermandad idejében, de a jőszemü lócsiszár a börtönsötétben is felismerni vélte a magyar fiatalembert. Valahol már látta ezt a figurát. A fiatalember például meglepően hasonlított Rudolfhoz, a „korona-herceghez" (mint Baltazzi ne- vezé állandóan gazdáját), szakáll környékezte fiatalos, ábrándos„arcát, haja hullámos dús, „habsbui^gi szőke", amely szőkeséget némelyek vörösesnek is mondanak. Miután B. Rezső a rendőrség előtt semmiképpen nem akarta bevallani, hogy miként jutott az aranygyapjas-rendjelhez (amelyet azért akart eladni, hogy a Matschaker-Hof- ban lévő szállodai számláját rendezhesse), a ravasz Baltazzi atyai hangon kezdett az ifjúval beszélni: — Fiam, maga itt ülhet addig, mig Iff várában a Dumas aggastyánja, ha nekem se mondja meg az igazat. Hogyan jutott ön Zichy Nándor gróf aranygyapjas-,rendjéhez? — Az a rendjel nem Zichy Nándoré, — 1 Prágaiak kedvenc találkozó helye! Budapest legszebb családi szállója Budapest, Vl. Paulay Ede-ucca 52. Telelőn: T. 145-08. az Andrássy-ut és Oktogon-tér közvetlen közelében. Központi fűtés, türdőszöbák, hideg-meleg viz. — Mérsékelt, árak I felelt a börtönlakó. — ön, Baltazzi ur, nagyon jól tudja, hogy kié a rendjel. Ne ámítsuk tehát egymást. A görög gavallér meglehetősen zavarba jött a fiatalember váratlan feleletére. És most már figyelmesebben vette szemügyre a börtönlakót, miután hirtelen eszébe ötlött, hogy ezt az arcot már gyakran látta abban a bécsi belvárosi utcában, ahol unokahuga, Vetsera Mary bárónő lakott az édesanyjával. Látta a kapu körül ólálkodni, látta az ablak alatt sétálgatni, látta éjjel és nappal is, mint egy betörőt, aki előbb jól megnézi a házat, ahol bűntényt akar elkövetni, — vagy pedig, mint egy reménytelen szerelmest, aki nem tud eltávolodni attól a helytől, ahol szerelme lakik. — Talán csak nem Mary húgom juttatta önhöz a királyfi rendjelét? — kiáltott most hirtelen Baltazzi Arisztid, aki előtt hirtelen megvilágosodott valami rejtelem. B. Rezső, a magyar fiatalember hetekig habozott börtönében, amig elszánta magát arra, hogy Baltazzi urnák elmondja az igazságot. Utóvégre halálosan szerelmes volt Baitaz- zi ur unokahugába, Vetsera Máriába és a nagybácsi mind biztatóbb szavakkal közeledett feléje. Elátta élelemmel a börtönben. Egyszer még egy selyemvánkoskát is hozott magával azzal az ürüggyel, hogy azt Mary unokahuga küldi a fiatalembernek, mert részvéttel van szenvedélye iránt. B. Rezső férfiassága mindinkább ingadozni kezdett a ravasz hellénivadék puhitásai alatt. Amit nem birt belőle kivenni a rendőrségi fogház kemény fekhelye és brutális bánásmódja: a vallomást a rendjel eltulajdonításának körülményei felől: azt apránkint kiszedegette belőle a nyájaskodó ügynök. És ekkor a fogház csendjében a következő vallomás hangzott el: B. Rezső állásnélküli magyar fiatalember, aki állítólag gépészeti tanulmányok végett időzött Béesben és a magyarok rendes megszálló helyén, a Matschaker- Hofban bérelt szobát és ott átutazgató honfitársai apró segedelmeiből éldegélt: ismeretségben állott Vetsera Mary bárónővel, akihez gyakran járt látogatóba Rudolf „koronaherceg", amikor Laxenburgból belopódzott Bécs- be. A magyar fiatalember olyanformán ismerkedett meg a tizenhat éves hárókisasszonnyal, hogy annak elcsalta a kutyáját, amely rendszerint az utcai ablakban szokott üldögélni jó- nevelésü mopszli létére. Később a magyar fiatalember a becsületes megtaláló szerepét játszotta, aki visszahozta a kutyát a bánkódó bá- rókisasszonynak. így kezdődött B. Rezső s Vetsera Mary bárónő ismeretsége. Az ismeretségből közös vonzalom keletkezett, amelyet csupán B. Rezső szörnyű féltékenysége zavart. A magyar fiatalember féltékeny volt a trónörökösre, — még pedig átkozottan, őrdöngősen .Boldogtalanul féltékeny, hogy a húst marta le képéről fájdalmában. Esztelen önzésében arra vette rá Vetsera Mary bárónőt, hogy igaz szerelmét és hűségét bebizonyítsa azzal, hogy Rudolf nyakából lopja le az aranygyapjas- rendjelet és az aranygyapjut adja át neki. — A bárókisasszony habozás nélkül engedelmeskedett, mint egy tizenhatesztendős szerelmes leánykához illik. Rudolf legközelebbi látogatásakor nyisszant egy kis kézimunka-ollócska és a piros szalagon függő rendjel Vetsera bárónő kézimunka-kosárkájába került. Innen pedig az esztelen B. Rezsőhöz egy fenszterpro- menád alkalmával . . . * A legenda az aranygyapjuról nem folytatódik tovább. Baltazzi közölte a királyfival a történteket? Vagy elhallgatta legbizalmasabb gazdája előtt Mary unokahuga szerelmét? A fantáziára van bízva. A történelem csak a ilynyit tud, hogy nemsokára, télen bekövetkezett az a kettős öngyilkosság, amelyet mayerlingi dráma néven emlegetnek a világ összes romantikusai. B. Rezső csak a trónörökös halála után szabadult börtönéből. Késő öregséget ért el egy magyar felvidéki városkában, tanácsosi rangban halt meg és a bányász-zenekar kisérte el utolsó útjára. Francia és angol női szabó II, P>s*aSta I., Húsévá ti. 8. A legutolsó és legmodernebb divat szerint dolgozik. Telefon 31590. JL _____-___________________________
