Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-24 / 219. (1553.) szám

1927 szeptember 24, szombat.

i m"|#bhi'i im w mi imum—ii uiiihi'hii'i pt'ív 1 ii n i» i.j.i ii mi.,ii.i '.rrrv

Zoch — a jpoMiikais

és a püspök

Irta: Péter Hibáiy.

(ráüsz.'e-s, szeptember 23.

Régóta riaclozó szemekkel nézzük Zoc dr'.-nnk n működéséi: és mintán benne a pol tikus a protestáns püspökiül el nem válasz ható, mert ő püspök marad akkor is, miko mint politikus szól vagy cselekszik és e5 minden alkalommal mérlegre tettük magunk bau, hogy mennyiben egyeztethető benne ős? sze az, amit mond vagy tesz, azzal, amit tőle mint protestáns pükpöktől várnánk és remél nénk. Sajnos, ily esetekben a mérleg mindi Zochnak, az evangélikus püspöknek a hátra nyara billent le.

Ha most itt, a nyilvánosság előtt is fog lalkozni vagyunk kénytelenek Zoch dr.-ral, ; politikussal és a protestáns püspökkel, annal az az oka, mert magunk is protestánsok lé vén, el nem hallgathatjuk azt a nyilatkozatot melyet ő e lapnak egy csehszlovák lapból át vett híradása szerint néhány nappal ezelőt egy Prágában tartott népgyülést követő köz ebed alkalmával tett, amely nyilatkozatna! a lényege az, hogy most már elérkezett a magyarság megrendszabályozásának a szükségessége és szigorú cenzúra alá vétele a nacionalizmust terjesztő Prágai Magyar Hírlapnak. Ez az, ami felett muszáj egy kicsit esz- mélkedni.

Nacionalizmusunk elitélése és cenzúra után kiáltozás, pzelc igazán különösen hangzanak egy Zoch püspök szájából.

De hát mit jelent a mi nacionalizmusunk? Mit akarunk mi, mit hirdetnek a mi lapjaink s köztük legelsősorban és legbátrab- b’-an a P. M. H.? Csak annyit, amennyi az Isten minden szabad teremtésének minden müveit. államban meg van engedve, amit a protestantizmus proklamált legelőször, hogy tudniillik gondolatát mindenki bátran nyilvá- nithntja, nyelvét, kultúráját mindenki aka- dálylalariul ápolhatja, fejlesztheti, emberség gét, fajtáját megvédheti, egyéniségét megőrizheti, másokkal szemben való egyenjogúságának érvényt szerezhet, vagyoni boldogitásá- ban hátrányt nem szenvedhet. Ha már minket, különféle vallásu magyarokat megkérdezésünk nélkül a csehszlov^Jí államba kebelezett, kivántunk-e mi valaha és valahol, ennél az isteni, keresztyéni, humánus, de béke- szerződések által is megerősített jogunknál többet?

Ez volt mindig, ez má is és ez lesz ezután is a mi nacionalizmusunk, melyet rejtegetni sohasem fogunk, sőt büszkén hirdetünk. És bizony mondom, mindjárt kezdetben titkon, ajtónkat behajtva és sóhajtozva nemzetünk sorsa felett, nem egyszer reméltük, hogyha már mindenki elvakult és megvan is süketed- ve, de akadni kellene legalább néhány embernek s köztük egy Zochnak, az evangélikusok püspökpolitikusának, aki odakiáltja: emberek, megálljotok, ezeknek a panaszkodók- nak igazuk van, én mondom ezt, aki magam is voltam valaha kisebbség, aki amellett abból a vallásból származom, amelyik az emberi jogokért, a lelkiismeret szabadságáért, nyelv, kultúra szabad fejlesztéséért először bontott zászlót. Egy Zoch dr.-tól, a hajdan kisebbséghez, most azonban már a többséghez tartozó szlováktól is, egy hajdan a kálváriái sorsot szenvedő protestánsok utódjától, de most hatalomra jutott protestáns püspöktől ez egy nagyszerű, egy logikus, egy következetes cselekedet lett volna.

De Zoch .dr.-ban sajnos a politikus megsemmisítette a püspököt. Hatalomra jutván, nála is mindaz feltalálható, ami azokat az embereket jellemzi, akik hamar felejtik, hogy mily nehéz a szenvedés. Ő minket nacionalistáknak nevez, holott ő tényleg ultranacionalista.

Csak néhány tényt akarok felsorolni. Milyen fájdalmas visszagondolni azokra a történelmi időkre, amikor Magyarországon is elvakult emberek minden vagyonuktól képesek voltak megfosztani embertársukat, lett légyenek azok szlovákok vagy' magyarok, csak azért, mert protestánsok voltak, hogy odaajándékozhassák másoknak. E tényekre ma már minden elfogulatlan ember, tartozzék bármely felekezethez, szomorú szívvel szokott gondolni. És ime, azoknak az emberte- ; lenséget elszenvedett embereknek kései ^ utóda, evangélikus püspöki felfogásával ; összeegyeztethetőnek tudja találni, hogy egy < oly párt élén álljon, melynek hosszú hasábo- - kon közölt cselekedete nem kevesebbről be- , szél. minthogy vagyonokat szedjenek el em: 3 berektől csak azért, mert magyarok s odaajándékozzák másoknak csak azért, mert j szlovákok vagy csehek. Hogy ősi földjükből éppen magyarok, ha földönfutók is, ne kapja- ^ nak semmit. Miért szólalt fel ez ellen Zoch, a püspök ur? Ugyan, nem ultranacionalizmus-e ez?

De hogy Zoch dr. püspök urban a politikus mennyire absorbeálja a püspököt, ne x nemzetiségi, de a vallási kérdést nézzük, hi- ( szén ha a nacionalizmus akármennyire túlhajtott is valakiben, de viszont a biblia szerint mindenkivel jót kell tenni, de elsősorban s a mi híveinknek cselédivei. De hogy ál I a r dolog? Az ugyanazon törzs másik hajtása, mi 1’ reformátusok sokat, beszélhetnénk erről. Jo- 1 g űnk volna oly magyar ajkú teológiához, me- i

lyet az állam törvény szerint hathatósan tartozik segélyezni. Ehelyett óriási áldozattal ientartunk saját, erőnkből egy teo’ógiát, melynek nyilvánossági joga máig sincs elismerve. Nincs még tanító képezd ónk. Emiatt felekezeti, tehát hitvallásos iskoláinkban néhol zsi- dővallásu tanitó tanít. Elvonták tőlünk az 1919—20. évektől jogtalanul, milliókra menő államsegélyt, oly államsegélyt, mely törvényileg és költségvetésileg volt biztosítva s ! megajándékozták vele a Zoch püspök evangélikus egyházát. A főszempont ennél és sok más ilyen kérdésnél bizonyára az volt, haj, hiszen ezek csak magyarok. Sohasem hallottuk azonban, hogy Zoch püspök ur azt mondta volna: igaz, hogy magyarok, de az apostol azt mondja, hogy az Isten előtt nincs személyválogatás. Lám, lám, milyen baj az, ha az embert a politika uralja.

De minek beszéljek magunkról. Ott vannak az evangélikus magyarok. Tessék csak olvasgatni lapjukat, a Léván megjelenő Evangélikus Lapot. Sok olyan van abban, ami azt bizonyítja, hogy még a saját édestestvér is szálka a szemben, ha véletlenül magyar. Csak egyet említek a sok közül. Jánoska evangélikus püspök püspöki felszentelését nem akarta elfogadni a testvér Raffay evangélikus püspök kezéből, pedig a jogszokás ezt diktálta volna, nem akarta azzal a

megokolással, hogy az magyar. És bihább a svéd hercegérseknez fordult. Dek oz a mesteri t'\M vér keresés nem volt ok, hogy az egyház- fejedelem cgv most domináló perhon meg ne mondja az igazat.

íme, ilyen a vastag nacionalizmus. De ebből elég volt. Most a cenzúráról mondok valamit.

Mikor Lutheri, a Zoch püspök ur elődjét a gondolat és lelkiismeretszabság ama bajnokát meg akarták cenzúrázni, mert azt mondták neki Wormsbau, hogy amiket irt, vonja vissza: ő, mint Zoch püspök ur nagyon jól tudja, igy felelt: „Itt állok, másként nem tehetek, Isten legyen segítségemre!" Hogy tudja a püspök ur ezt a nyilatkozatot összeegyeztetni azzal a kívánságával, hogy az itteni magyarok gondolatára béklyót rakjanak? Lám, lám, milyen nagy baj, ha valaki olyan nagyon sovén Ha Wormsbau, meg később a gondolatot leigázhatták volna, volna-e ma evangélikus egyház vagy protestantizmus? Ha a gondolatot le tudták volna nyűgözni, volna-e ma civilizáció? Mi, ha magyarul írunk is, egy célt szolgálunk, a csehszlovák államban élő nép művelődését. Lám, lám, püspök ur, mire képes az elfogultság, még a saját létét is megtámadja, hiszen a protestantizmus sorsa a gondolatszabadság- gal össze van forrva.

Súlyos rspülőszereneséüenség Éner mellett

A francia tormáiig meghasiicttoSta Mtvinovef

Paris, szeptember 23. Az orosz—francia feszültség még mindig nem csillapodott le. Tegnapi számunkban röviden jelentettük, hogy Litvinov, az orosz külügyi népbiztos helyettese egyik nyilatkozatában arra célzott, hogy Franciaország és Oroszország között a háboruelőtti adósságok kérdésében már pozitív megállapodás történt és a francia kormány hajtandó elfogadni Oroszország ajánlatát. Litvinov kijelentette, hogy a háborn- előtti adósságok törlesztésére szánt első részletet, harmincmillió aranyfrankot, az orosz kormány már letétbe is helyezte egy külföldi bankban.

Litvinov nyilatkozatát most a francia kormány kategorikusan megcáfolja.

A nyári francia—orosz adósságrendező tárgyalások folyamán orosz részről legfeljebb bizonyos propoziciők történtek, amelyekre Franciaország nem adott határozott választ. Olyan megegyezés azonban, amelyet Francia- ország kötelezőnek ismert volna el Oroszországgal szemben, semmiesetre sem történt s

így

Litvinov állítása merő kitalálás.

Poincaré kormányának határozott cáfolata ismét elmérgesitette a francia—orosz helyzetet. Soha egy aktív és felelősségteljes diplomatát nem hazudtoltak meg annyira, mint most a franciák Litvinovot.

De Monzie szenátor, aki a nyár folyamán az oroszokkal tárgyaló francia delegáció vezetője volt, szabadságáról tegnap visz- szaérkezett Párisba s azonnal a miniszterelnökségre tartott.

De Monzie még tegnap, nyomban Litvinov interjújának megjelenése után egyórás telefonbeszélgetést folytatott a Quai d'Orsav- vel. A hivatalos dementit e telefonbeszélgetés nyomán adták ki. Politikai körökben az izgalom rendkívül nagy s a baloldali lapok a külügyminisztérium cáfolatát az oroszellenes kampány egy újabb etapéjának mondják.

Eger, szeptember 23. Tegnap délután az egeri katonai repülőtéren súlyos szerencsétlenség történt, amelynek egy tiszt esett áldozatul, inig egy altiszt súlyosan megsebesült. Straka, a nyitrai 3. számú repülőezred főhadnagya, akit az egeri repiiiöisko- lához kiképzés céljából osztottak be, valamint Lehky önkéntes szakaszvezetö a délután folyamán gyakorlórepülésre szálltak föl. Amikor a repülőtér fölött gyakorlatoztak, Straka főhadnagy gépébe beleszaladta szakaszvezető‘gépe és a főhadnagy gór. ének szárnyai összetörtek. SlKika ££.’ , agy,

ugylátszik, már a levegőben halált. n .megsebesülhetett, mert amikor a lezuhant gép alól kihúzták, már életjelt nem adott. Lehky szakaszvezető ugyancsak lezuhant és karját, lábait törte össze. A szerencsétlenség óriási izgalmat keltett a község lakosai között, akik végignézték a borzalmas karambolt.

ki október 16-i községi választások határidőnaptára

Magyarország

hallandó üomániával egyezkedni, de Jogi állásponttá! nem adja fel

Apponyi genfi nyilatkozata a világsajtó képviselői előtt

Genf, szeptember 23. Apponyi Albert gróf visszautazása eíliőtt fogadta az egyik 'Szálló hali!íjában a külföldi és genfi sajtó hatvan tudósítóját. A lapok egyöntetűen megál- lapitjók, hogy Apponyi ez alkattommal is a legnagyobb tárgyi!agossiággial fejtette ki álláspontját s újból azt hangoztatta, hogy

a népszövetségi tanács, mint politikai testület, nem hozhatott tárgyilagos döntést a magyar-román birtokperben.

A magyar kormány nem utasít ja vissza az egyezkedést, azonban csakis jogi elvének feladása nélkül hajlandó eszmecserébe bocsátkozni. Jelenleg más megoldás nincsen, mint a döntőbíróság, később talán szó lehetne más megoldásról.

Magyarország hajlandó meghajolni a népszövetségi tanács döntése előtt, de csakis a jog tekintélyének elismerése mellett.

A Tribüné Génévé azt árja, hogy Románia kénysz/e<rhelyzet miatt nem terjeszti elő ezt az ügyet a hágai nemzetközi döntőbíróság élé, de van eszköz arra, hogy ez az ügy mégis a hágai döntőbíróság elé terülhessen és pedig olyképpen, hogy a népszövetségi tanács maga kérje ki a hágai bíróság szállt véleményét. Apponyi a magyar kormány nevében kijelentette, hogy az aláveti magát bármilyen hágai verdiktnek.

Elitélő vélemények az angol sajtóban

London, szeptember 23. A Daily Mail Lijaibb vezércikkben támadja Chamberlaint és politikáját „foltozó politikának" nevezi. Ahelyett, hogy igazat adott volna Magyarországnak, teljesen ferde helyzetbe hozta önmagát. — A Daily Télegraph, amely mindig éltesédett a népszövetségért, és Ohaimber-1 árán ért, most megdöbbent, a népszövetségi fa-; íács döntéséOj mert ennek logikus követkéz- j

| menye jogosnak elismerni a szovjet részéről történt magán tulajdonelkobzásokat is.

Chamberlain óriási következetlenséget követett el eljárásával, mert hiszen éppen Anglia harcol a legélesebben a szov- jetkormány igazságtalan elkobzást rendszere ellen.

Ahelyett, hogy Chamberlain barátságosan járt volna el Magyarországgal szemben, halogató politikát folytat. Föltétlenül szükséges, hogy sokkal szabadelvűbb politikát vezessenek be a népszövetségnél. — A liberális Manchester Guardian is elitéli Chamberlain eljárását, amely angol jogaszkörökben óriási meglepetést keltett.

A magyar álláspont győzött egy angol-magyar döntőbírósági eljárásnál

London, szeptember 23. Az angol—magyar döntőbíróság ma foglalkozott Brandeis Goldsmith et Co nagyipari cégnek a magyar kincstár ellen beadott keresetével. A cég a háború előtt mintegy háromszázezer békekorona értékű árut szállított Loscsin- szky nagytétényi gyárosnak. A háború közbejöttével a magyar cég nem tudta az ösz- szeget kiegyenlíteni, 1921-ben pedig magyar papirkoronában akarta azt kifizetni. Az angol cég ebbe nem egyezett bele és a hágai döntőbírósághoz fordult, amely keresetét elutasította. Brandeisék most a magyar kincstárt pörölték azzal az érveléssel, hogy a háború kitörésekor a magyar kormány tiltotta le a kifizetéseket. A döntőbi- róság mai tár válásán a magyar kincstárt Pékár lnne dr. képviselte. Haakeren Olland elnöklete alatt összeült angol—magyar döntőbíróság a nagy angol cég fellebbezését visszautasította és a magyar álláspontnak helytartóit,

A választási hirdetménnyel egyidejűleg

. tizennégy napra (október 6-ig) közszemlére . kiíieiendők a választási névjegyzékeik, melyeik s 'ezen időn belül naponkint Legalább három t órán át, ötezer lakosnál, nagyobb községiek- > bee pedig naponta nyolc órán át, szombaton- kiut a déli órákban is, vasárnap pedig reg- ! gél 8 órától déli 12 óráig bárki által megtekinthetők.

Szeptember 30-ig bezárólag benyújtandók az aránylagos választás iránti kérvények azokban .a községeikben, amely elmek a l!é- Lekiszáma nem haladja meg a 700 lakost, és bejelentendő a választási névjegyzékek sokszorosított példányainak kiadása iránti kivan,ság. I

Október 3-án déli 12 óráig kéül a községi elöljáróságnál benyújtani a jelölffetákat valamennyi jelölt nyilatkozatával együtt. (A ielölítlisták helyesbítésére a választási meghatalmazottnak a helyi választási bizottság értesátóséneik ikaíkézbesiíésétől számítva 24 óra áll rendelkezésére.)

Október 6-án legkésőbb ül össze a helyi választási bizottság.

Október 7-ig bezárólag teli a választási meghatalmazottnak a visszalépett vagy elhunyt jelöltek helyébe más személyt jelölnie.

Október 8-ig be kell jelenteniük az érdekelt pártok méghataImazottíainak a városi vagy községi elöljáróságnál, hogy jel ölti,istáikat a m aradéks z a vázatokra való tekintettel kapcsolják.

Október 8-ig legkésőbb be kell neveznie a pártáneghatalmazottnak a felügyeleti hatóságnál (járásfőnökségnél) egy rendes és egy póttagot a választási bizottságiba.

Október 8-tól kezdödöleg a választás napjáig a választói névjegyzékek újból közszemlére fciteendük és további változtatások már nem ©szközöflhefőik rajtuk, továbbá a jelölőlistákat ká kell függesztem.

Október 16-án közvetlenül a választás megkezdése ©lőtt lehet bejelenteni a három bizalmi embert minden választási helyiségben.

Október 16-án, vasárnap reggel 8 órakor kezdődik a választás.

A választás eredményének kihirdetésétől számított nyolc napon belül kell beadni a választások ©Béni kifogásokat.

A választás jogerőn* emelkedésétől számított nyolc napon belül a felügyeleti hatóságnak össze teli hívnia a képviselőtestület tagjait, hogy megválasszák az elöljárót, helyetteseit, a tanácsot és a bizottságokat.

— A sárosi hősök emléke. Eperjesi tud ősi lónk jelenti: A sárost hősök emlékének megörökít és éré nagy társadalmi mozgalmai indított meg az llj Viliág szerkesztője, Spámyi Artúr. A szép és kegye- letes eszmét a város közönsége lelkesen fogadta s bizonyára, rövid idő alatt valóra is váltja.

3