Prágai Magyar Hirlap, 1927. szeptember (6. évfolyam, 199-223 / 1533-1557. szám)

1927-09-21 / 216. (1550.) szám

'■"naSSOT-AlftjGtaR-í-i IRfiEK 1927 szeptember 21, szerda. ■gggg*gg"”ft szakán ismét kénytelen' lesz a magyar- román birtokpörrcl foglalkozni. A döntés wjabb elodázást jelent Genf, szeptember 20. A népszövetségi ta­nács hétfőn este ideiglenes döntést hozott, a magyar-román birtokperben. A tanács ho.-szu és izgatott vita után, Stresemann újabb inter­venciójára a magáévá tette Villegas tanácsel­nök tegnap ismertetett kompromisszumos ja­vaslatát, amely a következőképpen hangzik: A tanács magáévá teszi a hármas jogi bi­zottság határozati javaslatát azzal a meg­szorítással, hogy annak a tanács magatar­tására vonatkozó záró szakaszát (a szank­ciókat) decemberig fölfüggeszti, amikor is az érdekelt felek kérésére az egész ügyet ismét vizsgálat tárgyává teszi. A drámai lefolyású záróülést délután fél .égy órakor nyitotta meg Villegas elnök. Az első szónok Apponvi Albert gróf volt, aki visszautasította Chamberlain vádjait, aki hajt- hatatlanságot és csökönyösséget vetett a ma­gyarok szemére. A magyar delegátus a kérdés elnapolása és a. kompromisszum ellen foglalt állást, mert a magyar-román birtokper ügyé­ben csak egyszerű nemmel, vagy igennel lehet dönteni. Nem a magyar kormány, hanem a magyar állampolgárok igazáról van sző s igy a magyar kormány nem engedhet. Apponyi után Stresemann vázolta a kompromisszumos in­dítványt s kifejtette, hogy decemberig a világ közvéleménye állást foglalhat az ügy melleit, mint ahogy Apponyi is akarta. Scialoja köz­vetítő indítványt tett ezután Magyarország ja­vára, amely azonban Titulescu merev elzár­kózásán és Chamberlain határozottságán megtört. Apponyi újabb fölszólalása után Titulescu rendkívül heves, ingerült és gyűlölködő hangon megismétli azokat a vádakat, me­lyeket már szombaton mondott Magyaror- szúg hajthatottanságáról. Ismételte, hogy a magyar igények teljesítése romlásba taszítaná Romániát. Chamberlaint szemmel láthatólag kihozta sodrából Scialója közvetítő javaslata. Kijelentette, hogy amint a tanács elfogadja az ideiglenes határozatot, le­mond előadói tisztéről, amely rendkívül sok idejébe és munkájába került. Ez a bejelentés óriási kőristernációt kel­tett a tanácsban. Villegas elnök, Titules­cu, Paul Boncour, sőt Scialoja is arra ké- \ rik az angol külügyi államtitkárt, hogy j. maradjon. Chamberlain meghatottan eleget tesz kívánsá­guknak. A tanácstagok ezután egyhangúan meg­szavazzák a hármas bizottság javaslatának 1 Pozsony, szeptember 20. A magyarfalő Iván- - ka Milán a Rothermere-akcióval kapcsolatban . a pozsonyi Národny Dennilcben ismét éles táma­dást intézett a szlovenszkói magyarság két vezé­re, Szent-lyány József és SzüHŐ Géza ellen. Iván­ka többek között ezeket mondja: „Világos, hogy saját állampolgáraink illojalitását(?) nem tűrhet­jük tovább s éppen ezért nem értem Szent-Iványék és Szüllőék politikáját, akik ugyanakkor, amidőn egész Szlovenszkónak Magyarországhoz való csatolását kérik, egyidejű­leg még több jogot követelnek a kisebbségi ma­gyarság részére, mint amennyi joguk már jelen­leg van“. Ivánka a továbbiakban idézi Szent- Ivány lévai beszédének azt a részét, amely a trianoni szerződés revíziójára vonatkozik és ezt a megjegyzést fűzi hozzá: „Az uj teória a loja­litásról és a hazaárulásról tehát az, hogy adjuk meg a magyaroknak az összes jogokat, hogy ez­zel ezután a szlovákokat ismét megfoszthassák az összes jogoktól. Az elmúlt 150 év alatt a magya­rok elvették a szlovákok összes jogait és a szlo­vákok az egységes magyar nemzetnek voltak a tagjai és ezt annak idején nemcsak Apponyi, Szüllő(?) és Szent-Ivány(?) tette, hanem kivétel nélkül minden magyar hivatalnok, tanitő és pap. Éppen ezért nem értjük Szent-Iványékat és Szüllőéket, hogy nem szégyellik magukat, ha a szemünkbe néznek és nem szégyenkeznek többet kérni, mint amennyire joguk van“. Ivánka Miián magyarellenes kirohanásai fö­lött már egyáltalán nem csodáik ózunk, s az ő magyargyíilölő sovinizmusa mellett legfeljebb szánakozó mosollyal tudunk elhaladni. Jól tud­juk — és maga Ivánka is tudja, — hogy az ilyen Ivánlca-féle rosszakaratú vő,- í galmak és ferdítések egy szeviernyit se j — vonnak le a vezéreink által képviselt 1 követeléseink jogszerűségéből és igazsá­gosságából. A kisebbségi magyarság és nagy nevű, tiszta múltú vezérei mindég felemelt fejjel, bátor és büszke öntudattal állhatnak a müveit világ ilé- lőszéke előtt és nyugodt lélekkel várhatjuk igaz­ságuk győzelmét, amelyet az Ivánka-féle gyanu- sitgató —, denunciáló támadások nem akadályoz­hatnak meg. Vegyes érzelmekkel fogadták Parisban az amerikai légiét Páris, szeptember 20. Tegnapi számunkban megemlékeztünk arról, hogy a látogatóba érke­zett amerikai légiót Párisban nagy ünnepégek- kel fogadták. A jobboldali lapok dicshimnuszaival szemben a baloddaiiak a tegnapi ünnepségeket „operettének", „farsangi fölvonulásnak" és „pon­gyolaparádénak" minősitik. A Quotidien szerint a tegnapi napot nem lehet ünnepnek nevezni, mert uz ünnep­ről hiányzott a nép. elő a rogián közvéleményt Titulescu „óriási" győ­zelmére és már befejezett ténynek könyvelte el azt, hogy a népszövetségi tanács véglegesen Ro- mánia javára fogja az optánsok ügyét eldönteni. A hangulat már olyan volt, hogy Bukarest felio- bogózására is előkészületek történtek. Annál pá- nikszerübb lehangol ást keltettek azonban a teg­napi genfi jelentések, amelyek szerint a tanács újabb három hónapra halasztotta el a döntést. A fellobogózásra és kivilágításra nincsen ok, mert hiszen Chamberlain is kénytelen volt meghajolni a halasztási indítvány előtt. Paris csak hivatalos ceremóniákat látott. A fran­cia katonák nem azért haltak meg, hogy Amerika azt csinálja Európával, amit akar. Nem azoknak az országoknak szent egoizmusáért haltak meg, amelyek most a francia nyomorúságon meggaz­dagodnak és nem hajlandók a háború elkerülé­sére irányuló frontot támogatni. Nem ezért hal­tak meg, hogy az amerikai légió ma megsértse a franciák fájdalmát és zászlóival eltakarja az ame- lrikai bírák, hivatalnokok és miniszterek kegyet­len igazságtalanságait. ideiglenes elfogadásáról szóló határozatot. Ma­gyarországnak és Romániának nincs szavazati joga. A cseh kommentár Prága, szeptember 20. A genfi népszövet­ségi tanács ideiglenes határozata alkalmával a Cseh Távirati Iroda hivatalos kommentárt adott ki, amely gyülöletteljes hangon úgy állít­ja be a genfi határozatot, mintha az Magyar- ország súlyos kudarcát és Románia fényes győzelmét jelentené. A kommentár különösen Chamberlain magatartását elemzi és az angol | külügyi államtitkár viselkedéséből azt véli kí- i magyar ázhatni, hogy Nagy Británia nem te- ! kinthető a magyar politika támaszának. A j román szempont győzelmével Genfben a cseh- í szlovák szempont is győzött, mert — a kom­mentár szerint — a döntés ideiglenessége da­cára a felek és a tanács egyszersmindenkorra elfogadta a jogi bizottság jelentésének elvi1 alapjait (csak a praktikus részben mondotta ki az ideiglenességet) — s igy ugyanannak a felfogásnak adott kifejezést, mint Benes cseh­szlovák külügyminiszter a földbirtokreformról szóló pénteki memorandumában. Budapest Apponyi ünneplésére készül Budapest, szeptember 20. Budapesti szerkesz­tőségünk jelenti telefonon: Apponyi Albert gró­fot e hét végére várják vissza Génfből. Budapest meleg tüntetéssel akarja háláját kifejezni Ap- penyival szemben genfi szerepléséért. A társadal­mi egyesületek szövetségének intézőbizottsága el­határozta, hogy Budapest impozánsan fogja a magyarság nagy fiát fogadni a e célból felszólí­totta az összes egyesületeket, hogy Apponyi fo­gadtatásán nagy küldöttségekkel vegyenek részt. Románia is csalódott Bukarest, szeptember 20. A román sajtó a j genfi döntés előtti két napon uiongva készítette 1 Magyar safíókommeniárok Budapest, szeptember 20. _ Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A népszö­vetségi tanács tegnapi döntését a román-ma­gyar birtokperben, a magyar sajtó elítélően és pesszimisztikusan fogadja. Rákosi Jenő a Pesti Hírlapban irt cikkében rámutat arra- hogy az angolok, amikor saját állampolgáraik birtokairól van szó, egészen más álláspon­tot foglalnak el, mint amilyet Chamber­lain ebben az ügyben kifejtett. Volt eset, hogy görög rablók kifosztottak egy angol állampolgárt és ezért az angol kormány a görög kormánytól háborús fenyegetéssel kártérítést követelt. Az angolok saját becsüle­tük és vagyonuk védelmében nem ismernek könyörületességet. Magyarország most nem támad, hanem védekezik s Chamberlain ezt a védekezést „makacsságnak" minősíti. A forradalom után azt mondták Magyarország­nak, hogy adja át területének egy részét Ro­mániának, de amikor a portyázó románok megszállották Magyarországot s ott elkoboz­ták^ magánvagyon!, ezt egyáltalában nem ta­lálta elítélendőnek Chamberlain. A Pesti Napló azt írja, hogy a magyar ügy veresége még nagyobb vereséget je­lent a népszövetség részére. A világ majd idővel csodálkozni fog azon, hogy a népszövetség nehéz problémák megol­dásánál csakis az elodázás megoldását tudja megtalálni. Hiába vannak Magyarországnak barátai, hiába állt Magyarország mellé Strese­mann is, a magyar igazság elvérzett Genf­ben. A nagy Joe Chamberlain fia nem tudja, hogy Magyarország hajthatatlan marad, mert hiszen a bolseviki urálom sem tudta megtörni. És most nem riadnak vissza a bolseviki rend­szerű elkobzástól! Chamberlain megfeledke­zik apjának azon mondásáról: „kereskedő­politikát csinálok s nem láttam még egyetlen csalárd bukásai kereskedőt meggazdagodni". Genf nem döntheti meg az igazságot, mert ez nem a magyar nemzet igazsága csak, hanem a világ igazsága, amely előbb-utóbb mégis csak győzni fog. ix Az „Ifjúsági könyvtár" az iskolai nevelés szerves kiegészítője, rendelje meg tehát sürgősen könyvosztályunknál. KgÖcEKZ- IRTA»A\Ó£íC2 -2SKÍMOM) (14) — Neon látom pápaszem ménkűi, — mondta Osuli s eltette a gyüjtőiveit a zsebébe. Borbiró kacsintott a vendégre, hogy mi­lyen kolosszális tréfa lesz még ebből ... De az nem jutott eszébe se, hogy aláírja. Alkonyaiig ültek s iddegáltak. Alkonyaikor megáll az ajtó előtt egy cigányasszony. — Mi az, fecske — mondta a gazda, — Egy kis bort istállóm, tekintetes uram. — Bort! még mi a fenéit, — mondta Csuli. — Hát egy kis lőrét, kézit csókolom, te­kintetes uram. — Bor nincs. — Amit a herdőibul kimosnak, az is jő jesz a szegény cigánynak. — Nincsen bor, de aki akar pálinkát, kaphat. Ha kimondtam, megadom. — Hát az is jó lesz no! Csak azt-at nem szeressük nyáron, mer mirges. Csuli fogta a, bütyköst s nagy kényelme­sen kiment. — No gyertek. Csak aki akar. A sok cigány asszony felgyűlt s csomók­ban állott a kis ház ellőtt. 0 pedig töltött ne­kik s úgy alkalmazta, hogy először annak adlott, aki szerényebb volt, de azoknak, akik szájasabbak s szemtelenebbek voltak, kettőit, hármat is töltött. Egy sovány parasztember Jött be, a szomszéd tanyásgazda, akiinek erre keJHeitít hazamenni a töltésen; sző nélküli köszönt s leült az eresz alatt. — Hogy van szomszéd? A szomszéd, aki nagyon unott vendlég volt, mert minidig itt lógott a tanyában, ko­molyan bólintott, hogy semmi különös baj nincs. — Hát miaga iszik-é eigy pohárral? — Hát. A cigányok etszéiedtek. — Azt megmondom, hogy éccaka senki ki ne merjen mozdulni a palotából, mert a kutyák el vannak eresztve. Osztán nekem is az a szokásom, hogy écoaka kijövök a puská­val s lahol mozgó alakot látok llepuffantom; sose kérdem én, ki vót. Hónap megy az árok­ba a disznókhoz. Az urak hátul nevettek, dle á cigányok­nak borsózott a hátuk, mert egy pillanatig sem kételkedtek benne, hogy a tekintetes ur habozás nélkül szavának áll. — No Fancsali szomszéd', hát magának mi kell, édeset, vagy keserűt kíván? A szó tálán szomszéd megmozdult. — Keserűt, tekintetes uram. — No András, add csak azt |a üseserüt. Ott a sarokban a keserüvizes üvegbe, hogy7 ■el ne tévesszük. András kihozta a másik üvegét, amibe ugyanaz volt, mint az elsőbe. Osiak la patiká­ban 'egy likőrös és tégy keserű vizes üveg volt kéznél. Jó porciót töltött s a Fancsali szomszéd ■eJivieltlet. Nagy neki fohászkodások után megátta. — Keli még' egy? — Kel. Újra megittia. — Még egy? — Má neirn kell több. Evvel a szomszéd Jieült az előbbi helyéire s ül hűségesem tovább. Olyan egy furcsa ember volt, hogy el birt ülni hétszámra. — Olyan e mint te vagy, — mondta a gazda 'Bobirónak, — ez a Fancsali is el tudna kvaterkázni a Sárga Rózsában egyedüli; ez is tudna koccintani maga magával. Hogy m a jó Isten nem adott neki kétszázhetven holdat hozzá. Pedig azt úgy kelletett vóna osztani,, a vagyont, a szerint, kinek mire van tehetsége. Ez igen jő csendes Oo tudna Iietnni. Borbiró nevetett. A kondás fin jött: — Tekintetes uraim, Ibefteg a nagy kan. Csörgőből íMlhöndült valami állati hang. — Beteg? — Mán fekszik, osztán ondit, se nem eszik, isié meim iszik, csak fuj belőle a tüzes c pára. ■( — Beteg, —■ mondta Csörgő, — akkor én ;l is beteg vagyok. \ Leikünyökölt s nemi bírt .magával. il — Teissék jönni/ megnézni. 11 — Nem nézem meg, mert nem akarom . látni. r Csak ültek s ittak. Híjjá tok a cigány­asszonyokat, hadd danoljanak nekem. , A cigány asszony ok az András parancsára körüliülték a kis házat 9 szent énekeket kezdtek énekelni. Csörgőnek a szeme medtves volt, úgy tilt mereven s komoran s csak a fejéit csóválta, hogy ezt nem lehet érteni, ezt nem llehet megérteni, ezt az isteni gondviselést. Lassan egészen sötét lett. Az a különös pusztai Sötétség, amelynek se csillaga, se holdja, fekete ködfelihők borongtanak a puszta felett, mintha a tengerit álmodná vissza a föld, s a mozgó lény ,a tenger fenekén, lé­zengenie, mint ia naigy óceánok titkos állatai. Kocsizörgés. A pusztán a legnagyobb újság, ha kocsi érkezik. Az emberek mindjárt uj emberekké .lesznek. Valami egészen különös izgalmat kelt a vendég, egy uj kocsi s gyakorlott fülük már a szekér zörgéséből felismeri, ki lehet, ki jöhet. Itt mindig az ősi nyugalomba paihul belő az ember, abba a roppant csöndbe, amelyet egy kutyaugatás már felver. Mert a kutya nem ugat ok nélkül, legalább egy le­szálló varjú kell hozzá, hogy a kom ondor szóra nyissa a 'száját. Az a néhány ember s néhány állat a tanyán, mind személyes ismerőse, születésük óta, ők nem beszélik meg a napi eseményeket, nem pletykálnak egymásról s igy nincs az ugatás szent vágya bennük. Ha mégis egy-egy fiatalabb s éretlenebb komon­dor leiMOimod'ik, valami nagy és szép lendület támad benne s felemeli a fejét s elfogatja magát, vagy körülfut az udvaron s hogy a keverést kiirázza magából, egy vidámat csa­hol, azt a tanyások füle érti. r 2 Ivániia folytatja áiasyáreilenei fásnadásaii — „Nem érti Szen*»lwány és SiiSSSő politikáját? —

Next

/
Oldalképek
Tartalom