Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-14 / 185. (1519.) szám
1927 augusztus 14, msárnap. Román katonai összeesküvést lepleztek le? Bukarest, augusztus 13. Bukarestben és több román helyőrségben számos magas- nangu katonatisztet letartóztattak. A szigorú intézkedésre a hírek szerint azért került a sor, mert az illetők összeesküvésnek voltak a tagjai, amely feladatául tűzte ki Károly volt trónörökös visszahívását. A pozsonyi magyar konzulátus feladatai Bartók László dr. nyilatkozata Pozsony, augusztus 13. (Saját tudósítónktól.) Alkalmunk volt ma az uj pozsonyi magyar királyi konzulátus vezetőjével, Bartók László dr.-ral beszélgetést folytatni. A konzul kérdésünkre a konzulátusnak hatásköréről és feladatairól a következőket mondotta: — A pozsonyi magyar királyi konzulátus, amely augusztus 16-án kezdi meg működését, tisztán adminisztratív jellegű intézmény, amely gazdasági, nem pedig politikai föladatok végzésére van hivatva. A konzulátus legfőbb kötelességének tartja, hogy a közönség érdekeit szolgálja és főleg az utlc- vélforgalmat akadálytalanul lebonyolítsa. Mint már ismoretes, augusztus 16-átél a szlo- venszkói és ruszinszkói utlevéliigyeket kizárólag Pozsonyban fogják intézni és ezért a közönség a saját érdekében jól cselekszik, ha útleveleit közvetlenül oda küldi. Furmányos históriák — Vascsutora méhrajt fog — Nyár van. Mert rajt fogni csak nyáron lehet. Akkor is úgy, ha az ember délidőtájt lesbe áll, aztán megvigyázza, hogy hova szállnak csapatostul a méhek s mikor látja, hogy valamelyik fán ott fityeg a csimbók, odalopakodik, aztán belerázza a kasba. Ha ugyan a beste férgei nem inainak el valahova a harmadik határba, mint most is, amikor az erdei utón egy öreg paraszt baktat hazafelé. Mert hát dél van 6 a lombok között átimos zümmögéssel bujkál a déli harangsző. Az öreg paraszt pedig megy, halad, szemlélődik, töpreng, nagyokat bólogat s nézd, hogy mint rajzanak a lepkék a forró napsütésen. És még talán most is menne, ba a 'közvetlen közelről rá nem köszön hangos szóval valaki, hogy: — Jónapot, szomszéd! — Árgyélusát keetnek! — ránt magán egyet az öreg paraszt s odakapja fejét egy sürü galagonyabokorra, melyből Vascsutora Bernátnak csak a feje látszik, ügy ül benne, mint túzok a zabban. — Hát kled micsinál ott? — Ülök. — A hívesen? — A hívesen. — Hm — töpreng az öreg. Aztán letelepedik egy fa alá. Aztán megtörni a pipáját s igy folytatja: — Híves van itt is. Gyüjjik ke ide, oszt majd eebeszigetümk. — Nem ineek én! — csavar egyet a nyakán Vascsutora Bernát. — Oszt mér? — Mer szégyöllöm magam. — Szégyölli? Oszt mér szégyölli? — MeT rajt fogtam. — No hájjá! — kacarász M az öreg. —- Én is fogtam mán rájt életembe ölöget, oszt mégse szégyöllöm magam! — Mer kee kasba fogta! — bólint Vascsutora Bernát. — Fogtam én mán dézsába is! — veti ellen az öreg. Miire Vascsutora leinti, hogy: — De gyócsgatyába nem fogott!... — Miibe? — hőköl meg az öreg !s szörnyű sejtelemtől szivén találva, nyitva felejti a száját. Vascsutora folytatja: — Hát tuggya, úgy vót, hogy mók haza- féle, oszt látom ám, hgoy az egyik ágon raj fityeg. Mondok, eeröppent valahunnan, én ezt meffogom. Dohát nem vót semmi alkalmatosságom, oszt szerszám htján levetettem a gyóosgatyám, csomót kötöttem a két végire, főmásztam, beleráztam, húztam egyet a madzagján, benne vót. Csönd. Egyszer csak fölfohászkodik Vascsutora Bernát: — Szomszéd! Ne tegyen mán csúffá! Legalább a kötényit ággyá ide!... Szilárd János. a g@rilg kormány Athén, augusztus 13. A görög kormány válság következtében a beliigy, a közoktatás- ügyi és a közgazdaságügyi miniszterek demis szionáltak. Cainis miniszterelnök erre a köz- társasági elnöknek benyújtotta az egész kabinet lemondását. Azt hiszik, hogy Cainis az uj kabinet élén fog maradni és csak a kivált minisztereket fogják más politikusokkal helyettesíteni és pedig olyanokkal, akik a megmaradt négy miniszter páríjaihoz tartoznak. Az uj kormány tehát a széles koncentráció kabinetje lesz. Általában azt remélik, hogy ez a változás a kormányt csak erősíteni fogja. Athén, augusztus 13. A köztársasági elnök a kabinet lemondását elfogadta. Ma reggel kezdődnek az első tárgyalások az elnök és a pártvezérek között. fellesem mw oma vesiett lagersiti fábernoi&iaaic A lengyel kormány cáfolja a felelősien vad híreket — Miért volt letartóztatva az eltűnt generális T Varsó, augusztus 13. A lengyel sajtó az elmúlt napokban kimerítő cikkekben számolt be Zagorski tábornok titokzatos eltűnéséről. Zagorszkit tavaly május 16-án tartóztatták le a győztes Pilsudszki-forradalom hatóságai, tulajdonképpen azért, hogy megmentsék a varsói munkásság bosszújától. A lengyel forradalom Sosukovcéból Pil- sudszki tábornagytól indult ki és amikor a marsall a rembertogi tisztiiskola csapataival átkelt a Visztula hidján, biztosra vették, hogy Vojciechovszki köztársasági elnök még aznap baloldali kormányt nevez ki. Az események normális fejlődését Zagor- szkinak, a Vitos-kormány hadügyminiszterének közbelépése akadályozta meg. Zagorszki parancsot adott az ellenállásra, mozgósította a főváros csapatait, elrendelte a fegyveres munkásosztagok megtámadását s repülőgépekről bombáztatta a várost. A kormány tagjai a Belvedereben várták be a poseni Haller és a krakói Sikorszki tábornokok felmentő csapatait, amelyek azonban nem érkeztek meg Varsóba, mert időközben a vasutaszervezetek proklamálták az általános sztrájkot. Pilsudszki azt a taktikát követte, hogy mialatt a külvárosokban tombolt a harc, a Belvederet körülvétette és a szó szoros értelmében kiéheztette a kormány tagjait. A marsall később büszkén mesélte, hogy az ostromló csapatoknak még azt is megtiltotta, hogy a Belvedere egyetlen fájának ágát is megsértsék. Az ostromzár második napján a kormány két minisztere repülőgépen Posenbe menelcült, a többiek, köztük Zagorszki is, azonban a /-•• marok kezébe jutottak. A közvélemény Zagorszki és Malczevszki tábornok, Varsó város parancsnokának azonnali kivégzését követelte.. Malczevszkit elíogatása után azonnal tébolydába kellett szállítani, mert megőrült és egyre azt hajtogatta: — Nem én lőttem, nem én bombáztattam Varsót, hanem Zagorszki adta ki a parancsot. A Noy Polsky Kurier, a Bartel-kormány hivatalos lapja, az utcai és légi harcok 250 halottjáért Zagorszkit tette felelőssé. Bartel miniszterelnök azonban a lincshangulat legviharosabb napjaiban diplomatikus mosollyal jelentette ki az ellenfbradalmi miniszterek iránt érdeklődő külföldi hirlapiróknak: — A Vitos-kormány egyetlen tagja sem fog egy fejjel megrövidülni. A miniszterek rövidesen szabadlábra kerültek, csak Zagorszkit szállították be a vil- nai katonai fogházba. Ügye azonban el sem jutott a főtárgyalásig és most 15 hó múltán a szenvedélyek lecsillapultával elhatározták szabadlábrahelyezését. Zagorszki azonban Varsó..- .rkezte után nyomtalanul eltűnt. A jobboldali sajtó azt is irta, hogy gyilkosság áldozata lett (?). Varsó, augusztus 13. A nemzetvédelmi minisztérium éjjel hivatalos kommünikét adott ki Zagorszki tábornok ügyében. A kommüniké megcáfolja a lengyel sajtóban kolportált vad és ellenőrizhetetlennél eilenőrizhetctle- nebb híradásokat. A ma reggeli lapok már csak arról adnak hirt, hogy a kormány minden törekvése arra irányul, hogy az eltűnt generális tartózkodási hel>.„ ..mutassa. Önként jelentkezett egy keresett rablógyilkos, hogy mentse a kedvesét Északcsehországban fejszével leütött egy öreg asszonyt, kirabolta a házát, azután Prágába menekült — Prágában kedvesével együtt lefogták, de a rendőrök elől sikerült elmenekülnie Prága, augusztus 13. Az északcsehországi Brocne községben az elmúlt héten borzalmas rablógyilkosság történt. Halmel József földműves egész családjával a mezőre ment, csupán szomszédnőjét a 82 éves Klimpel Máriát hagyta házában. Mikor a család délben munkájából hazatért, borzalmas látvány tárult eléje. A ház tárva-nyitva volt, a konyha közepén pedig óriási vértócsa közepette Klimpel Mária feküdt fejszecsapásoktól elnémitottan. A szobák fel voltak forgatva, a szekrények feltörve, amelyekből az összes értéktárgyak is eltűntek. Mivel nyilvánvaló volt, hogy a ház őrizetével megbízott öregasszony rablógyilkosságnak esett áldozatul, Halmaiék értesítették a csendőrséget, mely a környék csendőrségeinek a bevonásával azonnal hozzálátott a nyomozáshoz. A csendőrök megállapították, hogy a gyilkos, aki nyilván a ház közelében várta a család eltávozását, az öregasszonyt nyolc fejszecsapással ütötte le, majd a házban talált összes értéktárgyakat és pénzt magához véve megszökött. A csendőrök kikölcsönzött autókon és motorbicikliken vették fel a gyilkos üldözését, de csakhamar eredménytelenül voltak kénytelenek visszatérni. Ekkor a ház közelében dolgozó emberek fölhívták a csendőrség figyelmét arra, hogy Novák Bohumil szomszédfalubeli kocsist, aki valamikor Brocneben Halme- 1 éknél szolgált, abban az időben, amikor a gyilkosság történhetett, futva látták menekülni az erdők felé. A csendőrök erre, mivel feltételezték, hogy Novák a Velká községben lakó szeretőjénél, Sindelár Ludmillánál fog menedéket keresni, kiküldték őrseiket egyrészt az erdőkbe, másrészt Velká községbe. Sindelár Ludmilla anyja azonban a csendőreinek azt mondotta, hogy leánya már Prágában szolgál és megadta ennek pontos prágai címét is. A csendőrség erről azonnal telefonon értesítette a prágai rendőrséget, mely bevezette a nyomozást a cseieüleány felkutatására. Sindelár Ludmillát azonban már nem találták gazdája lakásán, mert még az este eltávozott onnan egy ismeretlen férfi kíséretében. A rendőrség átkutatta az egész negyedet, de sehol sem tudott a gyanús pár nyomára akadni, mig végül is az egyik detektív hajnali kőrútján megtudta, hogy az egyik garni-száióban Hájek Ferenc és Siroky Ludmilla néven egy szerelmes pár szállott meg. A r ° veket gyanúsnak találta és bement a szállóba, ahol bekopogott a szerelmespár szobájába. Itt felszólította a férfit és a nőt, hogy igazolják magukat, mivel ezek azonban semmi igazoló irattal nem rendelkeztek, kijelentette előttük, hogy beviszi őket a rendőrségre. A pár azonnal felöltözködött, de a férfi még engedélyt kért arra, hogy pár percre kimehessen. Mikor az ajtón kilépett, hirtelen megfordult, futásnak eredt és lerohant a lépcsőn a szálloda földszintjére, ahonnan az utcára futva nyomtalanul el •Unt. A detektív, mivel egymagában úgy sem tudta volna beérni a menekülőt, csupán a leányt kísérte be, aki még a rendőrségen is aztl áimmta, hogy Sirokynak hívják. Mikor azonban a munkaadónöjétől beszerzett fényképét eleuetárták, bevallotta, hogy Sindelár Ludmilla és a keresett rablógyilkos kedvesével azonos. Azután részletesen elmondta, hogy Novák, aki még két nappal ezelőtt viseltes ruhában távozott el Prágából azzal, hogy Karisbadba utazik, vadonatúj ruhában érkezett vissza és elvitte öt egy kis mulatozásra. Több vendéglőben voltak, ahol Novák gazdagon megvendégelte szeretőjét, mindenütt kúszás ötven koronásokkal fizetett, majd elvitte a szállodába. Itt átadott neki egy jegygyűrűt, a maga ujj ára pedig egy drágaköves gyűrűt húzott fel. A lány i.^oioutstte a kihallgatás folyamán, hogy Novák a gyilkosságról semmit sem emlitett neki. A rendőrség azonban a leányt a gyilkosságban való részesség gyanúja miatt továbbra is fogva tartotta. A rendőrség hamarosan megáliapitotta, hogy Novák uj ruhája Halmeléktől származik s ezért fokozott eréliyel látott hozzá a nyomtalanul eltűnt Novák kinyomozásához. A nyomozás azonban semmi eredménnyel nem járt, a rablógyilkosra sehol sem lehetett ráakadni. Ilyen körülmények között már csaknem holtpontra jutott a bestiális rablógyilkos ügyében indított vizsgálat, amikor néhány nappal ezelőtt egy férfi jelentkezett a prágai rendőrségen, aki mindenáron a bűnügyi osztály vezetőjével akart beszélni. Mikor ehhez beengedték, előadta, hogy Novák Bohumilnak hivják és a keresett rablógyilkossal azonos. Azonnal letartóztatták és vizsgálati sogságba helyezték. A gyilkos arra vonatkozólag, hogy mi indította arra, hogy a rendőrségen önként jelentkezzék, kijelentette, hogy kedveséről akarja elhárítani a gyilkosság gyanúját, mert annak sejtelme sem vo’t az egész bűntettről. TI HM Hamis hir a MAKK „szakadásáéról Komárom, augusztus 13. A ,Jteggel" c. pozsonyi napilap augusztus Tl- iki számában egy cikk látott napvilágot, mely azzal a hírrel lep meg, hogy a MAKK, azaz a csehszlovákiai magyar akadémikusok hatóságilag elismert szervezete szakadás előtt áll, mert „ölvedy terrorja kibuktatja a Páneurópával foglalkozó diákokat" stb. Először is meg kell állapítanom, hogy a cikkíró teljes tájékozatlanságát mutatja ez a cikk. Kérdem, mióta nézi a nagyrabecsült cikkíró az „Érsekújvár és Vidéke Magyar Akadémikusainak Körét" a MAKK-nak. Ez az alakulat — mert ma még hatóságilag elismerve nincs — legjobb esetben is csak egy részét képezhetné a MAKK-nak. Le kell tehát szögeznem, hogy a cikkben foglalt állitás nem felel meg teljesen a valóságnak, mert a szakadás, ha tényleg meg is történne, úgy az az érsekujvári helyi egyesület kebelében történhetne csak meg. De mi is van azzal a Páneurópával? Tény, hogy úgy Prágában, Brünnben, valamint Pozsonyban, ahol a három I.IAKK székhelyei vannak, élénk diskusszió tárgyát képezte a Páneurópa mozgalom. A dolog nagy hullámokat vert fe! és a végén mind a három egyetemváros MAKK-ja ki- j mondotta, hogy a Páneurópa eszméjét igenis szépnek és nemesnek tartja, azonban kisebbségi életünk ma még sok olyan problémát tartalmaz, mely elsöbbrendü fontossággal bir, mint a Páneurópa fikcióval való érdemleges foglalkozás és nem is kíván ezzel a tétellel részleteiben foglalkozni. Nem célom ölvedyt védeni és nem is szorul rá, csupán le kivánom szögezni, hogy az érsekuj- vári egyesület vezetéséből — a Reggel informátora szerint — a „páneurópaista" vezetők kibuktak, annak egészen más és egészen prózai okai vannak. Azt hiszem, hogy maga Dobossy Imre tiltakozna a legjobban, ha őt mint a Páneurópáért életét és ■ érét áldozni kész ifjút ismernék. Hogy a magyar akadémikusságot mennyire érdekelte a Páneurópa eszméje, ennek ekk.iáns példái azon szánüalan szabadelőadások, vi'ák a Szent-György Körben és azon kívül, melyeket éppen ezen a problémán folytat unk és ezek appján szűrődött le az a vélemény, — hangsúlyozó \ egyhangúlag, mert még a Páneurópa-fikc'ó meleg hangoztatói is mellé ál’ottak, — hogy nek P nem szívügyünk a Páneurópa, de nem is dobjuk sutba, konstatáljuk, hogy van és él, mint kul.uviények tudomást óhajtottunk szerezni és szereztünk is róla, de a magyar akadémikusság véleménye szerint fontosabb, hogy a kisebbségi élet diktálta problémáinkkal foglalkozzunk, a magyar intelligencia megmentésével s a magyar falu magyarnak való megtartásával. Le kell szögeznem, hogy az ügy igenis be van fejezne és a rimaszombati kongresszus mindent fog tárgyalni, csak az* nem, hogy ölvedy mellé álljon-e, avagy sem, mert ölvedy nem a magyar akadémikusság vezetője és a páneurópaizmusnak újból a felszínre vetése ellen — meg vagyok róla győződve — az össz-magvar akadémikusság élénken tiltakozna, mert mi ezt a témát a fentebbi határozattal igenis e1 intézi uk volt. Egy akadémikus. 5
