Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-14 / 185. (1519.) szám

j A TE A Van itt Kassán egy uj üzlet, amit méltón a játékok vásárának lehetne elnevezni. Sárga mac­kók, bégető bárányok, nyávogó habossülemények ülnek megértő békességben a polcokon és hosszú fonalakon tarka lufballonok libegnek a kóc és fes­tékszag fölött. Aki gyerek bemegy az Andor bolt­jába, az biztosan jókedvvel és egy kék lufiballon­nal jön ki onnan és úgy viszi a színes buborékot magával, mint egy teliszivii mosolygást. — A múlt­kor aztán Tcilettek egy tükröt a bolt elé. „Lach- spiegel“ %olt fölé írva piros betűkkel. Szép, okos, humánus reklám, legalább a szegényember gyere­keinek i-s jut egy kis derű a játékok városából. Nem volt gyerek, aki meg nem ált volna a görbe­tükör elölt. Megálltak, grimaszt vágtak és a tükör görbe lapján kihajolt az. arcocskájuk, alakjuk ne­vetésre ingerlő, groteszk mása. Furcsa és gonosz­kodó mesterség ez a görbe tükör, urak és kisasz- szonyok nem igen reszkírozták meg a belek-ukkan- tást és láttam egy apát, aki a másik oldalról el ■ küldte a kisfiát a tükörhöz, de 6 maga nem jött, hanem onnan nézte, hogy a gyerek milyen pirosra gyűlt arccal lubickol az ördöngős tükör előtt ka­cagásban ... —■ Persze, — gondoltam, — nehéz időket élünk, ezer gondja-baja van a felnőtt embernek és kisorvadt belőle az érzék a játékos dolgok iránt... # A minap az egyik tekintélyes sportvezér meg­állította az uramat: — Kedves barátom, jó, hogy látlak. Okvetlen gyertek el a vasárnapi versenyre. A Király Pali is benevezett Pestről, meg a legjobb csehszlovák bajnokok. Futball, futóverseny, katonazene, tom­bola, — mit akarsz még? Na igen, mit is akarhat ennél többet az em­ber? Hat korona az egész befektetés és ezért le­ülhetsz és futballoznak, meg hasraesnek neked, meg körbe szaladnak előtted egy óra hosszat, meg csinnadratt áznak és izgulhatsz a tombolánál, hogy bár csak a hetvenhatot húznák ki és akkor van egy fedeles vajtartóra jogosító kvaternód. Nem szeretem a nyüzsgő, zsivajgó emberek sokadalmát, de ezúttal szívesen mentem el a sport­ünnepélyre. Az a görbetükörjelenet sokat motosz­kált a fejemben és ösztönösen forszíroztam, hogy feleletet kapjak arra a komolykodó és lemosedygó tartózkodásra, amivel az az apui minőségében is rezervált és komolyarcu ur ottmaradt a másik ol­dalon, mondhatnám a derű túlsó partján ... # A tribün már zsúfolva volt, mikor megérkez­tünk. A futballmérkőzés javában állt, a mezőny fö­lött dörgéssé duzzadt a lelkesedés zaja és a lapda éppen a kék-sárgák kapuja felé volt indulóban. Még egy perc, a lapda kornerre megy és a viha­ros lelkesedés fáradt érdeklődéssé zsugorodik. Futballnak vége, a pálya megszinesedik a futó at­léták alakjaitól és akkor, na és akkor kezdődött az a bűbájos zűrzavar és őszinte játék, ami nincs ugyan jelezve a programban, amiért nem kérnek beléptidijat, amit nem rendeznek meg és amit — talán éppen ezért — derítő élvezet nézni. Hát nem kedves és mosolyogiató élvezet pél­dául az, — hogy egyebet ne mondjak, — amikor felnőtt emberek — a legtöbb már apa — nekiin­dulnak fulkározni egy óriási kör kerületén, ami­nek egyik végétől a másikig elsétálni, elég volna egy szerény-igényű polgári családnak. Na, a bajnokok elindulnak, — mind futva megy a siker után, — és ki-ki rohan eszeveszetten a szöges cipőben, míg fel nem váltja a párja. Aki már megfutott egy kört, azt engedik szépen le­rogyni az előkészített falócákra, hogy meg- paskolják kicsit a combját, bokáját, az elkövetke­zendő uj körre. — Ez, az újabb nekirugaszkodásra való előkészítés aztán tág teret nyújt a beavatot­taknak gyerekes ösztöneik kiélésére. Mindegyik örül, ha beledagaszthat a favoritnak kettöl-hármat a combjába, vagy szódavizet spriccelhet a szájába. Pohos védnökök és vánnyadt kis tisztviselők, akik valamicskét odatartoznak az egyesülethez, olyan kedves, gyerekes, fontoskodó arccal közlekednek a pályán, a gyömöszölő padok és a publikum elölt, mint mikor hadvezért játszik egy kisfiú. Külön öröm az is, ha valamelyik kiválasztott hirdetheti ki az eredményi a buta pléhkürtön, ami — mindig arra gondolok — a misztikum és kíváncsiság fo­kozása kedvéért van, nehogy tisztán és érthetően hallhassa meg az ember. Be a közönség sem különb. A versenynek eb­ben a viharos, izgalmas stádiumában mindenki el­felejti, hogy benn a városban ügyvéd, igazgató, géplakatos vagy talmudista. Ugrál, zörög, pisszeg, lelkesít, kirohan, szitkozódik és minden másod­percben utasítást ad a rendőrnek, hogy kergesse el az előtte állókat. — Hej, — gondolom, — de elkelne most itt egy olyan görbetükör, hogy lecsücsülne egyszeribe az a sok fontoskodó, játszó, felnőtt ember, ha bele­nézne. — Nyomás, Király, nyoo-m-ás! — hangzik a zűrzavarból a biztatás. A hátam mögött egy fiatal talmudistát ragadt el a hév és két kisdiák hátán táncolva beordit a rohanó atléta felé. — Hallja, fiatalember, — méltatlankodik egy mögötteáiló — ne ordítson úgy, megszakad a dob­hártyám. — Mit, hogy ne kiabáljak, azért fizettem be?.„ Mikor aztán lemegy az egy óra és a bajnokok szutykosak, lucskosak, mint futócska után az ovo- disták és amikor a fürdőmester, vagy villanysze- relő-futóbajnok utolszor köpött le teletüdöböl a gyömöszölőpadról, akkor vége a versenynek. A bajnokok ilyenkor káromkodni szoktak, a lemaradtak meg akarják óvni a versenyt, a pesz- szimisln rendezők siránkoznak a deficiten, valaki megsértődik és közben kislányok tombolajegyet árulnak a szégyenlős és megvágható közönség kö­rében. A versenyzők pár perc alatt felöltöznek és ki­vonulnak a családhoz vagy a kislányhoz, aki csend­ben drukkolt a győzelemért. Az egyik futóbajnok­családapát láttam, amikor ölbekapta a kisfiát a verseny után, egész komolyan, nyugodtan viselke­dett, mint más, nemfutó családapák, de önkényte­lenül is felnyílt bennem a kíváncsiság, hogy egy ilyen gyerek hogyan vélekedik az apjáról, akii pár perccel előbb még égszínkék, kurta nadrágocská- ban látott futkározni a fűben? Különben mindegy, mit gondol. Ha majd meg­nő, rá fog jönni ő i.s, vagy Isgalább is érezni fog­ja néha, mikor alkalom adódik, hogy a játék nem múlik el az építőkockával, a maclcóva!, a luftbal­lonnal, meg a görbetükörrel, csak átváltozik idővel és nem hívják többé játéknak fontoskodó felnőt­tek. Pedig talán éppen a játék és a játékos kedve az, ami idők, eszmények és korok változásain ál is él, megmarad és elkísér egész a nagyapaszékig. Éppen minap olvastam Analole Francétól, a „Bon- nar ' Sylveszler vétké“-ben: ... „Gyermekek maradunk örökké és folyton uj játékok után szaladunk Sz. Nagy Mici. A XlX-ik század vizitkártyái Irta: fKrúdy Qyula képet. A hölgyekkel pláne nagyon óvatosan bánik. A Vörös Kunyhó hölgy-galériájába be­jutni felért egy kisebb hozománnyal. A szin- ígazgatók súlyt helyeztek arra, hogy prima­donnáik a Vörös Kunyhó albumában jelen legyenek. ROTHER STADL IV. Károly király kocsmája A Rother Stadl (magyarul: Vörös Kuny­hó) Bécs környékén lévő kocsmaház és reá leginkább ama régebbi magyar gavallérok emlékeznek, akik jó honi szokás szerint a „császárvárosba" hordták a pénzüket elmula- tás céljából. A Rother Stadl volt az a kocsma, ahol a mulatozásokban együtt hempergett trónörökös és cigányprimás, uralkodó herceg és népénekes, „Princek", „Fürstök", grófok, lovagok és pincérek. A Rother Stadl volt az a kocsma, ahol a régi Osztrák-Magyar monarchia jókedvének, elbizakodottságának, nyegleségének és tes- lettségének utolsó tombolásait végezte, mielőtt az összeroppanás bekövetkezett volna. Ezért éidemes a Rother Stadl-val bővebben foglal­kozni, mint amennyit egy kocsmaház volta­képpen megérdemelne. Jöttek a magyar urak, akiket Pesten a leg- gögösebbeknek mondanak, de akik itt Bécs- ben (ahol például a Sacher-étteremben állan­dóan több volt a főherceg, mint a pincér) ke­vesebb vizet zavartak. Itt tanyázott a szinte megközelíthetetlen cseh arisztokrácia, ame­lyet a régi monarchiában a legzárkózotiabb- nak mondanak. A magyar urak, bár otthon nem sokat adnak a kitüntetésekre, bécsi mu­latozásaik alatt nem vették rossznéven, ha a Rother Stadl tulajdonosa az arcképgyüjte- ménybe való belépésre őket felszólította. Igen, te régi szép világ, amikor legföljebb a szerelmesek cseréltek arcképet, most egy nép- énekes találékonyságából olyanformán ala­kult, hogy kitűnőségnek számította a korcs- máros albumában megjelengetni a lapozgató vendégek szeme előtt. Felvonult Batthyány Elemér, Szemere Miklós, Károlyi István, Festetich arcképe . . . A Rother Stadlt Becsből még a leggyor­sabb fiákeren sem lehetett másfél óránál ha­marább megközelíteni, pedig emlékezünk, hogy azok a régi kocsisok, akik a gavalléro­kat hordozták, nem nagyon kímélték lovaikat. Most az automobil felényi idő alatt éri el a zöld erdők alatt futam odó fehér országutat, amely csalogatóan visz bozontos hegyek kö­zött pirosló kocsmaház felé. Ámde előbb a kalksburgi jezsuita kolos­tor mellett kell elhaladnunk, amely időbar- nán, kopadozva, de szilárd várként emelke­dik két emeletével a hegyek ölében. Vaska­puk, vasrácsok, öles falak, hűvös udvarok, melankolikus kertek, lépéstelen lépcsők, kő­küszöbök, amelyeket nagyon régen lépett át valaki. A kolostor előtt sorompóval van el­zárva az ut, rövidfarku kutyát dressziroz egy jáger a kapunál, a kolostorból az óraütés olyan messziről kondul, mintha abból az idő­ből szállna idáig, mikor még a kalksburgi je­zsuiták irányították a monarchia sorsát, itt nevelték azokat az ifjakat, akik majd az ud­vari és diplomáciai szolgálatot ellátják. A ha­gyomány szerint az a tanuló, aki átléphette a kalksburgi kolostor kapuját: többé nem nél­külözött semmit, ami az életben az érvényesü­léshez, a boldoguláshoz, a hatalomhoz szük­séges, — Kalksburg állt mögötte egész éle­tén át. Igaz, hogy a kolostor négyszögletes abla­kait nem mindig födték a deszkafalak és a jószemii ifjúság a legmagasabb emeletről lát­hatta azt a pirostetejü zöld házat, amely egy­magában, túl minden emberlakta vidéken szinte a világon kivlil állongott az országút mellett és látni lehetett a rakétákat is, ame­lyeket esténkint feleregettek, de a legnagyobb ritkaság közé tartozott, hogy valamely ifjú megfeledkezett volna a kolostori szaoályok- ról és a falon át próbált volna eljutni a le­gendás kocsmaházig, amelynek mbemondá­sai bizonyára idáig is eljutottak. * Mert mesemondása bőségesen van a Vö­rös Kunyhónak . . . Az udvari karusszelek névsorában, a Jockey Club tagkönyvében, talán még a gótai almanachban sem szerepelt annyi előkelő név, mint a Vörös Kunyhó vendégkönyvében. A karusszelben vörös és zöld színekben állottak fel a négyesek, mindenkinek meg volt a helye a felvonulásban és a fegyvertánc­ban, _ az elszegényedett grófok, akik a ma­gos főnemességet lovagolni tanították: hibát­lanul tudták a ceremóniákat. De a Vörös Kunyhóban felbomlott minden étikét, főherce­gek, grófok elvegyültek olyan emberekkel, akikkel az életben sohasem kerülhettek együ­vé, csak a Vörös Kunyhóban. Talán csak az udvari dámák hiányoztak, akiknek a főher­cegnőket keli helyettesíteni. Gróf Waldstein 1854-i, Prágában kiadott könyve szerint (amelyben végérvényesen megállapítja a min­denkori karusszelek rendjét). No de a Vörös Kunyhó karusszeljein akadtak mindig olyan hölgyek, akik szinjáíszóképességeiknél fogva akár királynék szerepeit is éljátszhatták. . . . Amikor egy fiatal gróf nagykorú lett, amikor egy istállótulajdonos nagyobb dijat nyert a freudenaui lóversenyen, amikor a magyar urak (hiúságukban gyakran különvo- naton) megérkeztek Pestről Bécsbe, akkor kezdődött igazában a Vörös Kunyhó szezonja. A Jockey Club flandriai tapétái alatt céltala­nul szállong a pipafüst, a legjobb ismerősök eltűnnek az utcákról, vendéglőkből, életunal­mat érez a térdében még az is, aki voltakép­pen még nagyon messzire van attól a kortól, amelyet az angolok lakomával szoktak megün­nepelni, mikor az első köszvényes fájdalmak jelentkeznek: akkor repült fel a Vörös Kuny­hó fölött a rakéta, amely azt jelentette, hogy valamirevaló úriember, akit dolga (a lóverse­nyek, vagy a játékok) a „császárvároshoz" kötnek: estéit a Vörös Kunyhó tyukketreces- borsóföldes, a majorsági udvartól éppen csak deszkakerítéssel elrekesztett udvarán töltendi. A hagyomány szerint (mert minden korcsmának van valami hagyománya) egy hangjavesztett bécsi népénekes alapította azon a végső alamizsnán, amit az urak összeadtak neki. A gyűjtés idején a népénekes Rotschild - tól nem fogadott el ajándékot, arra kérte, hogy a maga társaságával néhanapján látogasson el a Vörös Kunyhóba. A bécsi bankárok már ak­kor is tudtak bizonyos divatokat teremteni, aim^or a divatot ellenállhatatlanul diktálták a császári udvarból. A bankárok lépéseit meg­figyelték, mert a pénz maga felé vonzza a ki­váncsi tekinteteket. Alig fordult meg Rotschild néhányszor a Vörös Kunyhóban, más vendé­gek is mutatkoznak a kanyargós országút ho­rizontjában, akik gyors ucuwcsikón igyekez­nek arra a helyre, ahol a bécsi Rotschild állí­tólag minden este kankánt táncol. Nohát a kankánból egy szó sem volt igaz; sőt az óva­tos Rotschild báró a maga pohár aludttejecs- kéjén kivül nem fogyasztott mást, de az ala­muszi népénekes ötlete bevált: a város hatá­rában, az embernemlakta helyen fekvő korcs­maházat látogatni kezdték olyan urivendé- gek, akik nagy ismeretségüknél fogva nem maradhattak volna zavartalanul valamely bel­városi fogadóban. És a színésznők, a divathöl­gyek és más dámák, akik egész életüket arra alapítják, hogy mindig beszéltessenek ma- guKrói, a gavallérvilág tetszése kedvéért ugyancsak felkeresték a Vörös Kunyhót, amelytől messzire esett minden közlekedési eszköz: lóvonat és villamos. De mire való lett volna a fiáker? Most már csak egy lépés választotta el a? egykori népénekest a további előrehala­dástól, hogy vendéglőjét az egész monarchiá­ban nevezetessé tegye. Karusszel volt Bécs- ben, amelyen a prágai cseh arisztokraták is részt szoktak venni, mert véleményük sze­rint értették a lovag játéknak minden csiny- ját-binját. Megjöttek az Auerspergek, Kin- skyek, Wratislawok, Henkel grófok, Kaunit- zek, Aereníhalok, Lobkowitzok, Cerninek, Schönbornok, ki tudná manapság már mind őket, akik a régi monarchiában a történelem lapjain szerepet játszottak, igy a karusszel­ben is. Hogy " karusszel hogyan sikerült, arról bizonyosan bőséges leírások maradiak az ud­vari levéltárakban, de arról manapság már senkinek sincs fogalma, hogy a lovagjáték után miféle trükkel csalogatta a Rother Stadlba a ritka társaságot az egykori nép­énekes. Igaz, az erdei korcsmában, ahol a vendégek lábai előtt tyúkok kotkodácsoitak, ahol földbeásott asztalok mellett, pirosteri- lékes abroszról evett a venu.g, ahol az arc- képgyüjteményen kivül voltaképpen semmi nevezetesség nem volt, mint az istálló tetején pirosló sárgatökök, most már végérvényesen bevonult az előkelő világ. Az urak leadták arcképeiket, a népénekes újabb és újabb la­pokkal pótolta albumát, a Rother Stadl euró­pai hirü korcsma lett, ahová most már a kül­földi előkelőségeknek is illett elmenni. A népénekes, mikor megkedveltette ven­déglőjét az előkelő világgal, újabb akcióba fogott. Arcképet kért minden nevezetesebb ven dégétől és olyanformán tudta irányítani a dol­gát, hogy még a legkényesebb uTak is (nem beszélve az elmaradhatatlan dámákról) „hí­zelegve érezték" magukat, hogy a népénekes arckép-albumában helyet foglalhattak. Oh, mi­lyen jámbor világ volt még akkor a földön, tit­kos és emésztő ambíciók elégültek ki azzal, ha a Rother Stadl-korcsma arcképgyüjtemé- nyeoen helyet foglalhattak. A száraz banká­rok, akik nem igen hajlamosok a szentimen- talizmusra, most az egyszer beadták a kul­csot és szorgalmasan látogatták a Vörös Kuny­hót, hogy az arcképük Rotschild, Pringer, Dré- her és más gazdag emberek mellett szerepel­jen. Természetesen megjelennek a Rother Stadlban a félkézkalmárok, a gyanús ügynö­kök, a mindenütt jelenlevő fezőrök, sőt még a gyanakvó iparlovagok is, akik legfeljebb ar­ra számíthattak életükben, hogy a policáj arc- képgyüjteményét fogják gazdagítani. De a népénekes vigyáz és az albumba cgak a leg­alaposabb információ után helyez el uj íény­Csak Ferenc József nem jelent meg egyetlenszer sem a korcsmában, pedig az ud­vari pletykában bizonyosan elégszer hallotta a Vörös Kunyhó nevét. Az úgynevezett „bé­csi kedélyességnek" is tudott határt szabni Ferenc József, bár nem volt kényes a gyom­rára, hiszen minden délelőtt, ha Bécsben, a Burgban tartózkodott, a vár kapujával szem­közt levő másodrangu sorházból hozatta fel a pohár sörét és tormásvirslijét. De a Rother Stadlba mégse ment. Ott volt azonban egy fiatal katonatiszt, aki váratlanul a monarchia trónörököse lett, amikor ama fegyver eldördült Szerajevőban. Károly, aki majdan IV-ik néven fog uralkod­ni. ő bizony kívánkozni kezdett a külvárosi korcsmába, amikor hírét hallotta az ottani ne­vezetességeknek. A kapirgáló kakasoknak és a szomszéd udvarban röfögő malacoknak, főleg a ritka arcképalbumnak, amelybe ekkorára a birodalom minden nevezetes emberét össze­gyűjtötte a népdalénekes. (Még Montecuccoli is leadta az arcképét névaláírásával, pedig a hajóraj parancsnoka volt. Megérkezett Ho- heníohe herceg, mert ő sem akart kimaradni a gyűjteményből.) És Károly, aki felgyűli gal- léru köpönyegéi cu hirtelen nevezetes látni­való lett a bécsi utcákon, amikor ott megje­lent: nagytitokban, maga is a Rother Stadlba hajtatott egy napon. Bizonyára ő sem látott egyebet, mint más: ember nem zavarta ma­gányt, tanyási életet, az udvarra ültetett hársfáival és a h:w fala mellé támasztott ócs­ka abroncsokat, kimustrált kocsikerekeket. Öregasszony ült a küszöbön, akiről nem lát­szott, hogy valaha szemrevaló lett volna. A rántotta mellé adott kenyér ehetetlen volt, mert éppen háború volt. A Vörös Kunyhó pi­ros zsindelyteteje az ökörnyálak megakasz- tására szolgált. Károly, amikor végiglapozta a neveze­tes emlékalbumot, benyúlt a köpenye zsebé­be és arcképet vont elő, amelyre a vasárnapi étlapok Írásához való tintával rákanyaritotta a nevét. És még sokszor megfordult a messzi kis korcsmában. 6 192T augusztus lf, vasárnap.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom