Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)
1927-08-20 / 189. (1523.) szám
lyai augusztus aO, szontoax. 'PRÁGAI-/WACí^AR-HI KDAB 3 Csolnakázás a Kisértet-Tavon Irta Hegedűs Lóránt fTajláiluníli édes bődluMs: iKlifiérte t-Ta voai, sildé . cscvltruattoom, iViszm'ek xníidke't ©1. Én e fiáját jártaim, sóik mesét tafliáltaim, iF éíálomtein elsülöm méíktek őket, t iitkosam s oly csendesen Miint cisoíbbain. az Élet árja, mikor utoljára « Viégfe lenibe vész. Fö kiadtam. A hold imbolygó rezgő fénye vetődött be a vasúti szakasz ablakán. A vonat nagyot iiiődve megállt, amint kinézek, nagy tavat llátok, az állomás szerint a Wörthi tót. Reggel még nem tudtam, hogy erre visz az ut, az osztrák gleccserekhez és most váratlan elembe mered, mintha nehéz álmából rázná fel az emlékezet: negyven éve lesz, hogy utoljára jártam, fiatal voltaim itt. Hogy elmúlt minden azóta: minden, minden: -ember, remény, béke, ország, idő. S a hold ki sért et-sugarával ezüst-szin bogos hálót vet ki a tóra s mig habjain ringatja rejtelmes fényét, mindnyájukat áthálóz földöntúli hatalmával. Már indul is, indul: Rejtély-tutaj indul a Meg kell várnom, mig a kísértet kompos tekintete megint reám világit és eszem sötét kamarájából életre vonzza az ő teremtette emlékképet újra. Sándor szolga pedig nagyon figyel az óriás tutajon, amin siklik, vigyáznia kell, merre viszi őket: eléri-e a lezuhanó vízesés görgőjét és akkor örökre eltűnik vagy felém hozza őket, hiszen már tudja, látja, érzi, hogy ez az én K isértet- tutajom. A Pörtschachd félsziget ormán szembevág velem a kisértet-tutaj: villognak a zöld- szemű Jánosbogarak az éjben, ciripel a ki- sértet-ibogársereg, tolonganak a csónakok, de nem érik el a tutajt, melynek lakossága most már ezernyi főire nőtt, legalól a jó szolga, hátiul a jó király. A Sándor túlvilág! szeme megtalál tekintetével ismét s lelkembe veti fényét: ő az én fényem és én az övé. Értem, értem, Sándor, minden élő ember föntartja az örökkévalóság fölött azt a holtat, akire gondol, s a Kisértet-tutajon mindenki azon a gondola tgeremdájián áll, melyen mi álltunk előtte, mikor utoljára beszéltünk vele. A mi utolsó gondolatainkba vannak belekapaszkodva a halottak, s a sok apró kisértet-csol- nak nem más, mint a mi vágyódásunk, mely a mi leheletünkkel keresi őket a végtelen vizen. Nagy lökést érzek: a vonat elindult s a holdat felhő födte el. Kinézek a fülledt vasúti szakasz ablakán: nincs tutaj, nincs tücsök- zengés ,nincs Szent János-bogár, szolga s király mind eltűntek ők. Csak bennem maradt meg boldogító vágyuk: utazni, menni velők, nem félve, de só- várgó vággyal s oly könnyen, mint a vízesés lehull csodahab zással s fölötte szivárvány- szint ver a holdsugár. Oly bizonyosság szállt meg engemet, hogy többet tudtam meg, mint mire ezer könyv tanított. A nagy Titoknak Íme nyitja ez: (Haűáiluinlk édes bódiuOiás: Kisértet-Tavon, sikló csofllnaikoan Visznek minket el. Én e tájat jártam, sok meséit találtam, Póüáikxmlbam ebiigom néletek őket, 'titkosam 5 oly csendesen Mint csobban az Élet árja, mikor utoljára a Végtelenbe vész. holdas éjszakában Kisértet-tavon. Mily sáp- pasztó csoda! Nem látjátok: a tutaj lebeg, mintha nem érné a viz felszínét, csak sikiilesik! ik, bűvös erőn titkos cél felé. Nézzétek csak: miféle villanylámpák billennek a rejtelmes tutaj előtt, most itt, most ott, foszfo- tos zöld szemüket villogtatják, megint hunyják és idie-odia röppennek a párás légben; nem lámpáit ezek, mind megannyi Szent János-bogár, mely kísértet utján kíséri a Kisérte t-tutajt. Zene is hallik: óriás vízi csibo- rok húznak magukkal zing-zengve ciripelő zöld fénnyel rekkenő tücsökhadat. A tutaj körül töménytelen kis csolnak csobog hangtalanul : éppen olyanok, mint aminöben most negyven éve tanított engem Klein Gyula, a botanika műegyetemi tanára, jő szilwel. Most is ott ugrál kis alakja a csolnakok között — de furcsa, hiszen már negyedszáz éve nem él. És mi hajtja a sok csolinakot, hogy folyton a tutaj felé tolonganak: nem látok bennük senkit, ám szivárványszin buborék ül mindegyikben — mi az: emberi sóhaj vagy haldokló utolsó lehelet©? Most jön a tutaj: Siklik a: vizen, de nem érinti' ázt, ezer és ezer szálfából van összeróva, dé egyik gerendának sincs rostja, göcse, keménye — mind átlátszó, mint a köd párája. A tutaj telistele ködífigurákkal, mind ismertem őket vagy most újra megismerem alakjukat: testükön átsüt a holdisugár — mindem ind itt vannak, kik meghaltak negyven év alatt s most úsznak tovább rejtelmesen. Hová tartanak? A Kisértet-tutaj egy nagy zugé szakadék felé halad: holdfény mutatja, hogy ott hatalmas vízesés zuhan a görgeteges pusztulásba le. Ott jártam én, omiadó szélén, mikor el akartam menni innét, végül megfogta ruházatomat egypár áfonyabokor és visszatartott. Miivel ott jártam egyszer, azért ismerem meg most a Kisértet-tavat és a sok csolna- kost, kik ember szemet kerülve folyton, folyton igy sikl/anak az Időben, mit ember meg nem ért sóba. A tutaj ormán egy óriás kormányoz. Szakála holdsugár, teste átlátszó, szemének mélyéiből villamos reflektor sugároz, körül- jártatja az éjben fénykévéjét s abban a pillanatban, mikor homlokomat éri a fény, valami megmozdul bennem: a Holt tekintetétől élővé válik az őtet illető emlékezet. Hisz ez az én öreg szolgám: Böcz Sándor, ő áll a kísér !"t-tutajon legelői és leghátul' ki ül, ősz királyunk, ki ismert engem, Ferenc József. Ő. A kísértet szeme újra rám fordul és megint megérti agyam túl világi fénye villanását: az utolsó szó, amit Sándor szolgámnak mondtam halála előtt, ez volt: „elsőkből lesznek utolsók, utolsókból lesznek az elsők", ő evvel az igével halt meg. így van, igy van a Kisértet-tavon, legnagyobb a. szolga, s legkisebb a fejedelmi uir. A tutajois nem néz most felém és azért várnom kell a nagy titok megfürkészésével. Csak nézek, ámulok, mind ott vannak a tutajon, kik elmentek azóta: nagyszülők, szülők, imádott tanárok, szeretetszivü Pista bátyám, meggyülölt barátok, kedves ellenfelek s mily hosszú sor, s mily szédítő távlat, mindegyik külön gerendán áll, egyik gerendának sincs rostja, göcse, csak foszlányos köd tetézi azt. Öreg Heinricb Gusztávot megismerem. Igen, negyven év előtt igy nézett rám a partról, mikor először szabadultam .neki lélekvesztőmmel a Wörthi-viznek. Akkor is nevetett, most is kacag, hunyorgó kísértetsz em ével. De mi tartja fenn a vizen?, Mi tartja fenn' j Szovletellenes felkelések Oroszországban? Moszkva, augusztus 19. A szovjet távirati ügynöksége ma hivatalosan megcáfolja azokat a külföldön elterjedt híreket, amelyek oroszországi szovjetellenes lázadásokról és újabb merényletekről szólnak. A cáfolat dacára Rigában és Kopenhágában erősen tartja magát az a jelents, hogy a tulai munkásság fellázadt a szovjet ellen és általános sztrájkot hirdetett. Ukránia területén szintén sztrájfcmozgalom észlelhető. Egy Sunsky nevű ukrán kommunista elfogatása miatt a kiéri munkásság szintén sztrájkba lépett. — A rigai szovjetkövetség ugyancsak légből kapottnak és utolsó szóig kitaláltnak minősíti az oroszországi nyugtalanságról szóló híreket. Két ruszin testvér véres tragédiája a közös asszony miatt Különös szerelmi és házassági regény egy ruszinszkói falúban — Az idősebb testvér megesett jegyesét a háború alatt a fiatalabb vette el feleségül s a háború után az idősebb a szerelem jogán visszavette az asszonyt — A törvényes férj véres bosszúja bátyján Kassa, augusztus 19. (Munkatársunk telefonjelentése.) Ma reggel a nagyszőllősi kórházba egy lóhalálában vágtató szekéren egy eszméletlen, vérbeborult embert hőztak be: Pupovics László harmincnégyéves zolotaveci gazdálkodót. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a súlyosan sérült ember fejét és törzsét több fejszecsapás érte s állapota életveszélyes. Az esetről hamarosan tudomást szerzett a csendőrség is, mely lefolytatta a nyomozást. A nyomozás adatai, amelyek teljesen felderítették Pupovics László sérüléseinek az okait, egy évek hosszú sora óta vajúdó családi dráma tragikus végkifejlődéséről számolnak be, melynek előzményei azonban még a háború előtti s háborús évekbe nyúlnak kísértetiesen vissza. A bonyodalom oka: a háború Pupovics Iván zlotavei gazdálkodó még 1914 tavaszán meghalt s kis birtokát két fiára, a huszonegyéves Lászlóra s a tizenkilencéves Ivánra hagyta. A két fiú a legnagyobb egyetértésben együtt gazdálkodott a kis gazdaságban, csupán az nehezítette meg a gazdálkodást, hogy asszony nem volt a háznál. Az idősebbik, László akkor már ugyan hosszabb ideje hevesen és komoly szándékkal udvarolt Kupár Mária falubeli leánynak, akinek házasságot is ígért. A szerelmes fiatalok, akik a falu színe előtt már boldog jegyesekként szerepeltek, hogy aratás után megtartják az esküvőt. Azonban még aratás közben, hirtelenül kitört a háború s Pupovics Lászlónak haladéktalanul be kellett vonulnia. A/ esküvő elmaradt, békésebb időikre halasztották azt s a szép Mária, aki vőlegényét ki- kisérte az állomásra, kisirt szemekkel, hosszan nézett a vőlegényét vivő vonat után. A leány ugyanis akkor már anyának érezte magát, de ezt nem közölte Pupovics Lászlóval, hiszen már csak alig pár hét választotta el az esküvőtől. A mozgósítás okozta nagy felfordulásban pedig agy gondolta, hogy most már hasztalanul mondaná nejki az esküvőt úgy sem lehet meg-. tartani. Az eldugott kis ruszinszkói faluban talán senki sem tudott a háborús gyors házasságkötésről. Megszületik a szerelem gyermeke Pupovics László hadbavonult, eleinte szorgalmasan Írogatott is haza menyasszonyának, aki szerelmes, hosszú levelekben válaszolt neki. Egy nap azután a szép Mária megírta Pupovics Lászlónak, hogy gyermeke született, az ö gyermekük. Pupovics László akkor azt válaszolta, hogy a gyermek csak megerősíti iránta való szerelmében s mihelyt befejeződik a háború, azonnal megtartják az esküvőt. Az ifjabb fivér elveszi Máriát Azonban a levelek, amelyek e naptól kezdve Máriától érkeztek, feltűnően hidegülni kezdtek s egyre több szó esett bennük László otthon maradt Iván öccséről, aki a közös gazdaságot is vezette. 1915 májusában azután Ivántól is érkezett levél, aki bátyjának kötelességszerüen megírta, hogy néhány nappal ezelőtt törvényes feleségéül vette Kupár Máriát s László bátyjától származó gyermekének is atyai gondját fogja viselni. A háború a férjet is elviszi 1915 októberében Iván, aki boldog házaséletet folytatott Kupár Máriával, szintén bevonult s birtoka kezelését feleségére bizta. Azonban csakhamar, alig hogy a frontra kikerült, 1916 tavaszán orosz fogságba esett s messzi Szibériából elvétve ha érkezett tőle levéL így teltek a nehéz háborús évek, László hol ezen, hol azon a fronton, Iván Szibériában, Mária pedig a kis gyermekkel a két testvér közös gazdaságán. Az első szerelem jogán ... 1918-ban, a háború befejezésekor végre hazajött az egyik tesvér, László, a régi szerelmes. László átvette a birtokot, gazdálkodott rajta, de gondját viselte az öccse részének is. Máriában pedig ismét fellángolt a régi szerelem s hamarosan összeköltözött régi szerelmével, gyermeke apjával. A különös háromszög egy födél alatt így éltek Pupovicsék 1920 decemberéig, amikor boldogságukat váratlan körülmény zavarta meg. Megérkezett Pupovics Iván, a törvényes férj. Pupovics Iván azonnal átlátta a helyzetet, de gyengébbnek érezte magát s belenyugodott. Pupovics László továbbra is házaséletet ólt Kupár Máriával, mig Iván, a törvényes féijj, laki szintén a gazdaságban volt, legényéletet folytatott. így teltek az évek, a különös háromszög már rég nem képezte beszéd tárgyát a faluban, mikor ez év nyarán Pupovics Iván végi-e megemberelte ma-gát s követelni kezdte bátyjától az ő hites asszonyát. Természetesen elutasító választ kapott, de a veszekedések azóta állandóan lettek a Pupo- vics-portán, örökös pörlekedés, civódás zaja verte fel azt. A feszült helyzet végül is tegnap éjjel tragikus eseményekben robbant ki. A tragédia végjelenoto Tegnap egész napon keresztül hallatszott a zajos civakodás a Pupovics-liázból, a hallga- tóző szomszédok egyre bátrabbnak, egyre elkeseredettebbnek vélték hallani Iván hangját. A veszekedés azonban estefelé elült, László elnémult, mintha a hangját vették volna. Éjjel azonban borzalmas segélykiáltások verték fel az éjszaka csöndjét. A felriadt szomszédok behatoltak a Pupovics-házba, ahonnan a kiáltások hallatszottak s megpillantották Pupovics Ivánt, amint magasra emelt fejszével egymásután többször lesújtott ? agyába) \ fekvő László bátyjára, mig Mária asszony könyörögve igyekezett a dühöngő embert fékezni. A szomszédok végül is lefegyverezték az egész testében remegő Ivánt és átadták a csendőrségnek, mig a súlyosan megsebesült Lászlót a nagyszőllősi kórházba szállították. Magyar előadások az interparlamentáris konferencián Budapest, augusztus 19. (Budapesti szerkesztőségünk jelentése'.) Amint már teg- najp jelentettük, az interparlamentáris uniónak augusztus 25^én kezdődő párisi konferenciáján a magyar országgyűlésnek mintegy ötven tagja vesz részt. A hivatalos magyar delegációhoz a következők tartoznak: Berzeviezy Albert v. b. t. t., nyug. miniszter vezetése mellett Lukács György, Kállay Tibor és Szterényi József báró v. b. t. t., nyug, minisztereik, Tomcsányi V. Pál, Nagy Emil nyug. miniszterek, Birő Pál, Lakatos Gyula, Illés József, Ángyán Béla államtitkár, Beck Lajos, Almásy László, az egységes párt elnöke és Radisies Elemér főtitkár. Magyar részről Berzeviezy Albert az általános lefegyverzés kérdéséiben, Lukács György a kisebbségi probléma ügyében, Szterényi József báró a tervezett vámantant ügyében — mely hivatva lenne fokozatosan lerombolni a nemzetek szabad forgalmát és kereskedelmét korlátozó akadályokat —, Lakatos Gyula pedig a nemzetközi jog kodiíikáeiójának problémája ügyében szándékozik felszólalni. Az amerikai flotta lázasan keresi az eltűnt honolului repülőket Newyork, aug. 19. A honolului nagy repülőgépnap alkalmával eltűnt két repülőgépnek nyoma veszett. Éjjel egy órakor (new- yorki időszámítás szerint) hivatalosan még nem erősítették meg a Miss-Doran megtalálásáról elterjedt híreket. A két repülőgépanya- hajón kívül 42 más hadihajó, tizenkilenc kereskedelmi hajó és több száz repülőgép keresi az eltűnteket. A két elveszett repülőgép már 31 óra hosszat úszik a vizen. A Golden-Eagle szempontjából ez nem baj, mert a repülőgépet szükség esetén parafával és gummival teljesen légmentesiteni lehet, de a Miss Dórán számítás szerint legfeljebb 24 óra hosszat maradhat felszínen. A két repülőgép mindenesetre kellőképp el van látva élelemmel és ivóvízzel, 9Őf több gummicsónak is a pilóták rendelkezésére áll. Légiforgalom Budapest és London között Budapest, aug. 19. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) A Budapest—londoni légiforgalom repülőgépei eze ntul naponkint fognak közlekedni. A nemzetközi légiforgalmi szövetség Baselben tartott legutóbbi konferenciáján ugyanis a nemzetközi repülőforgalmi rendet oly módon változtatta meg, hogy ezentúl a Budapest—Paris—londoni ut oda és vissza reggeltől estig megtehető.
