Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-07 / 179. (1513.) szám

1927 augusztus 7, vasárnap. •7V\AGfeíR--HTRTi5T> 3 ■■■mag Anglia Kínára nssitefto Japánt A genfi „eredményit Japán máris gyümölcsöztek Keleten — Angliával egyetértésben szigorú demarsot intézett Észak és Dél kormányaihoz - Régi követeléseit száz százalékig érvényesíti — Japán fennhatóság nagy kínai területek fölött! London, augusztus 6. A jrenli konferencia kudarcának a távoli Keleten szenzációs utójátéka volt, amelyből arra lelicf követkéz tetni. liogy — mint már tegnap- jelentettük — Anglia és Japán közeledési terve tényleg előtérbe nyomul. Sanghaiból érkezett ame­rikai jelentések szerint Japán Kínában úgy északon, mint délen ultimátumszerű követe­lésekkel állott elő s követelései az 1915-ben 21 pontba összefoglalt követelések megis­métlése. A japán követelések nem kevesebbet akarnak, minthogy Mandzsúria és Mon­golország közigazgatásilag japán kolóniák mintájára szervezíessék át. más szóval, hogy gyarmatokként Japán fenhatósága alá kerül jenek, mig a kínai nacionalisták Santungtól északra terjeszkedhetnének szabadon. A követelések szerint Kina Japánnak Mandzsúriá­im korlátlan terjeszkedést biztositana s Japánnak meg volna a joga arra, hogy Mandzsú­riában a vasútvonalaktól nyugatra is épitkezhessen, mig Kina a párhuzamos vasútvona­lak építéséről lemondana. Ezenfelül Japán politikai senhatóságot követel a Csangszolin által uralt Peking körüli területeken és azzal fenyegetőzik, hogy abban az esetben, ha a nacionalisták Santungtól északra elönyo múlnának. Santungot megszállta és csapatait megerősíti, hogy észak és dél Kina közé éket verjen. A pekingi japán konzul Csankajszek főhadiszállására ment. hogv a kínai generálissal e követelések azonnal megvalósításáról tárgyaljon. Az amerikai lapok shanghaii levelezői azt állítják, hogy Japán nemcsak An­glia jóváhagyásával állította fel ezeket a követeléseket, hanem Anglia egyenesen Ja­pánra kényszeritette azokat abból a célból, hogy Kínában közvetve a japánok utján fen- hatóságot gyakoroljon. Churchill és Balfour ma nyilatkozik Newyork, augusztus 6. Sir Arthur Wil- lert. a londoni Foreign Office sajtóosztályá­nak vezetője a williamstowni politikai inté­zetben beszédet mondott a genfi konferen­ciáról. Szerinte Anglia szükséglete szerint folytatni fogja a hajóépitkezést. Amerika azt teheti, amit akar. Angliának szüksége van a kis cirkálókra, hogy a szétszórt birodalmi részek közti tengeri utakat megvédelmez­hesse. Ha Amerika versenyre akar kelni és ezáltal a jövedelmi adót akarja srófolni, ez tisztára az ő dolga. Mindenki tudja, hogy 10 év előtt Anglia el volt vágva az élelmiszer- száUitástól. Ennek nem szabad újra megtör­ténnie. London, augusztus 0. Feszült érdeklődés­sel várják Churchill és Balfour lordok mai beszédeit, amelyekben a genfi konferenciá­val fognak foglalkozni. Az uj leszerelési konferencia 1929-ben lesz Rapid City. augusztus 6. Coolidge ehlök újságírók előtt kijelentette, hogy 1929-re le­szerelési konferenciát kíván összehívni. Ez megmagvarázza. hogy miért nem akarja ma­gát újra jelöltetni. Az elnök hozzáfűzte, hogy reménye szerint talán még elnökségének megszűnése (1929 március 4) előtt adódni fog kedvező alkalom egy leszerelési konfe­rencia egybehivására. de jelenleg nem lehet aktuális ez a terv. Anglia és Amerika egyaránt oka a kudarcnak London, augusztus 6. A Manchester Guardian vezércikkben utal arra, hogv a genfi konferencia letörése két célnak, a fegy­verkezés csökkentéséinek és a flottaverseny miatti nemzeti félt-éken vk ed és megszűnésé­nek elérését tette lehetetlenné. A flotta ép i- tést nem fogiák csökkenteni, sőt lehetséges, hogy még fokozni fogják a cirkálóénitkezésf,. Anglia meg lehet elégedve azzal, ha Ameri­kához való viszonya nem rosszabbodik. A. konferencia kudarca nagy visszaesést jelent. Anglia és Amerika egyaránt oka a kudarc­nak. Anglia nem engedett abból az állás­pontból, hogy az angol flottának egv pilla­natra sem szabad kisebbnek lennie, mint egy másik hatalom flottájának, mig Amerika, te­kintet. nélkül erre az angol tradícióra. ra­gaszkodott ahhoz, hogy az amerikai flotta nem lehet, kisebb egy másik flottánál és hogy az angol—amerikai megegyezés a paritás ál­láspontján kell ho^v álljon. A nehézségeket csak akkor lehet megoldani, ha egv angol — amerikai háború lehetőségét, amely a meg­egyezést eleve meghiúsítja, a tárgyalásokból teljesen kizárják. Paris, augusztus 6. A párisi sajtó a genfi konferenciával foglalkozva annak a fé­lelmének ad kifejezést, hogy a flotta szer­vezkedés és a tenger uralmának kérdése ho­vatovább az angolszász államok viszonyát, meg fogja rontani. Annak ellenére, hogy úgy Sajó Irta: Móricz Zsi gmond A nagy tornácon ültek az ispánéknál a kerek asztal mellett. A malom még folyton kö­hög s a békák szorgalmasan kurutyoltak a tó­ban. Csöndes, tanyai hangulat volt. — Van ezek közt egy operaénekes, — szólt a segéd jegyző. — Kvart, bela, kassza, — felelt az ispán. — Ne beszélj olyan sokat, — mondta a Káplán — siessünk, mert nekem éjfélkor el keli menni. A puli kutya ült a negyedik széken s csil­logó szemmel leste a gazdája minden mozdu­latát. — Elmenni? — szólt az ispán s leütötte az alsóval az ászt. — Reggel prédikáció. — Reggel még me9sze vau. A fiatal asszony kacagva futott ki a szo­bából a húgával. A kicsit végre sikerült elal­tatni s örült, hogy szabad és tele volt kedv­vel és örömmel. Ránézett az urára, akinek egy méh megosipte délután a szeme alját s most furcsán be volt dagadva a fólszeme. — Maga egészen japán lett. Az ispán ránézett a feleségére. — Hát még ha másikat is megszuratom 8 mind a kettő benő. Az asszony megborzongott. Iszonyú mó­don félt a m éhtől. — Juj. A férfiak nevettek s újra osztottak, Írták & téteket s nem volt diejük még oda se fi­gyelni. — Gyere baba, fussunk körül. Elfutottak a kert kerek utján és eltűntek i bokrok mögött mint feház tündérek. Pár perc múlva lihegve értek vissza." Akkor jött fel az irodából a gyakornok. — Fusson körül maga is Egressy, — ka­cagott rá nagy fekete szemeivel a Baba. Mihály kézit csókplom nagyságos asz- Sjiony. \z ispán mérges volt s kiitta az utolsó — Egyedül nem, kezit csókolom, de ha velem fut! — Én már szaladtam egyet, maga is csi­nálja meg. — De akkor velem jön? — Csak fusson, ne alkudjon. A fiatalember nekiindult s mint egy sportfiu, mellére tett öklökkel lendült eh — Csak nem versenyezek vele, — szólt a fiatal asszony — ez elszaladt, Debre lenig meg se ál!L ,A gyakornok kipirulva ért vissza. — Na most jöjjön velem. A lány kacagva süppedt hátra a nagy ja­pán kerti fotelban. — Csak azt akartam, hogy egyszer körülfusson maga is. A fiú lógatta az orrát. — Ejnye. A puli meg se mozdult a széken. Neki az volt a dolga, hogy addig ott üljön, mig a gaz­dája kártyázik s ezt oly odaadással csinálta, hogy még a füle is, a farka is, a szőreszála is figyelt s a nyelvecskéje féloldalt lógott, mintha nyálazni akarta volna gazdája helyett a kártyát. A segédlelkész kivette az óráját, felállott és szólt: — Nohát én megyek. Kezeit csókolom. — Ne menjen még — szólt kedvesen az ispánná — minek megy már ilyen hamar, még semmi idő sincs. — Reggel prédikáció. — Ó tud maga beszé'lm Az ispán nyújtózott. — Nem adok kocsit. — Nekem muszáj elmenni. És én azt se bánom. Legalább egy órai séta, kigondolom a prédikációt, no. — De makacs, — szólt az ispánná, pohárt az urakkal, de fel sem állt, ülve ma­radt. Azok elmentek, a hölgyek a kertkapuig kikisértsk őket. Mikor visszajöttek, az ispán még mindig ott ült, de már uj üveg bor volt előtte. Audi a, mint Amerika lei jelentet te. hocv a ióviszonv nem változott, mec. a 'lemos utal arra. hogy máris jelentkezik a kölcsönös bizalmat­lan sás. A Temos abban lát.ia a kudarc okát, hoírv Amerika semmiképpen sem volt. tekin­tettej Anglia vitális követelményének bizto­sításéra, mig Anglia viszont, nem tudta belát­ni azt, hogv Amerika sohasem fog felhagyni azzal a törekvéssel, hogv a két flotta egvfor- ma ereiü legyen. A japán sajtó megvan elégedve London, augusztus 6. A japán sajtó nagy elégtétellel veszi tudomásul a genfi konfe­rencia kudarcát és megjósolja, hogv Anglia I /V I/A/f % j Msvf /óv 1 Vife./ VED 1 | KÁRTÓL | és Amerika nemsokára meg fogják kezdeni a fiottaópitkezési versenyt, miközben mindkét állam kénytelen lesz Japán kegyéért verse­nyezni. miután Japán minden pillanatban abban a helyzetben lesz. hogv paritás esetéit saját flottájával az egyik vagy a másik állam javára döntse el a helyzetet. Károly hívei döntő támadásra készülnek Bratianu ellen London, augusztus 6. A Dailv Express tegnapi számában szenzációs cikket közöl, amelyben némi fényt dérit Károly román extrőnörökös száműzetésének körülményei­re. A cikk szerint a herceg elüzgtésének oka nem annyira szerelmi dolgaiban rejlik a trónfosztás, inkább Bratianu bosszumüvének tekintendő. A hercegnek ugyanis az volt a bűne, hogv Románia koronázatlan királya, Bratianu ellen fellázadt. Ferdimánd király gyenge ember volt, ezzel szemben Bratia­nuék óriási hatalomra tettek szert. A Bratianu-csaiád az ország valamennyi pénzintézetét kezében tartja s kor Iá fiait befolyásuk az udvarnál feljogosította .a család tagjait arra. hogy Románia örökös diktátorának érezzék magukat. A választásokat erőszakkal és pénzzel hajtották végre. Ha szabadválasztások lettek volna, Bratianuékat biztosan elsöpri a nép­akarat. Ezzel ma mindenki tisztában van Ro­mániában, Bratianuék azonban nem törőd­nek a közvéleménnyel. Amikor Bratianut legutóbb a parlamentben megtámadták, úgy bánt el politikai ellenfeleivel, mint a neve­letlen gyerekek szokása: egyszerűen hátat fordított nekik s feloszlatta a házat. AmikoT egyideig Averescu az ellendiktátor szerepét akarta játszani, Bratianu egyetlen csapással ugv megsemmisítette, hogv vissza kellett vonulnia a politikai élettől. Az önálló gondolkodású és csökön vő/, Károly trónörökös azonban nem akart szói. fogadni Bratianuéknak. Bratianu ugyan megkísérelte, hogy a herceg dacát megtör, ie, de amikor ez nem sikerült, akkor Károly- na:k menekülnie kellett Látszólag Bratianu most minden kártyát a kezében tart. A gver- ni-ekkirályt Isten és Bratianuék félelmében nevelik. A régenstanács tagjai befolyásúéi- küli emberek. Mind e körülmények ellenére azonban Bratianu mégsem érzi magát teljes biztonságban. A belügyminisztériumban 86 ezer iész- véttávirat fekszik, amit előkelő román sze­mélyiségek küldöttek Károly hercegnek aty­ja elhunyta alkalmából. Bratianu a távira­tok közül egyet sem továbbított a száműze­tésben élő hercegnek, hanem a távirat kül­dőit titkosrendőrökkel megfigyelt-eti. Bratianu látszólagos győzelme bukásához fog vezetni. Károly herceget a külföldön befolvá-os román nárthiveinek nagy tömege támogatja, s Bratianu ott. nem tudia kellőképpen ellen­őriztetni örökös ellenfeleit. Bratianu már saját élete miatt is reszket s egész sereg titkos rendőrrel véteti magát körül. Károlv párthívei eközben a legnagyobb csendben szervezkednek s remélik, hogv egv éven be­lül megbuktathatják Románia koronázatlan királyát. — Nincs kedvem lefeküdni, — mondta. — Volt-e bál a télen Baba? — kérdezte a gyakornok. — Hogyne, tollas bál! — szólt frissen a kislány. , — Egyse volt? — Nálunk? megszállt területen? — Az ispán nem figyelt rájuk, csak ivott szorgalmasan. — De a szemem jól néz ki, — mondta. — Szegénykém úgy sajnálom, — szólt a felesége s közönyösen nézett a csillagokra. Már a malom is elült, csak a békák s egy- egy álmatlan madár sóhajtozott a bokrokon — Nincs kedvem lefeküdni nekem se — szólt az ispánné­Az ura njra kiürített egy pohár bort. — Kovács Pista volt itt autóval délután — szólt a Baba. — Be se jött. — Ki volt? — szólt az ispán. — Nem Kovács Pista volt? — Dehogy is. Egy szénkereskedő volt. — De szokott idejárni ugy-e ? — Szökött, szokott, ezt eltaláltad. Az ispán megint ivott. Olyan kielégítet­len volt, hogy a puli nyugtalanul kezdett ug­rásra készen ál'lani. Érezte, hogy valami lesz. Az ispán ránézett a kis kutyájára. — Sajó. A kutya feszülten várt. — Eredj hozd vissza a vendégeket. A kutya abban a pillanatban ugrott s le a kertbe. — Még mit nem talál ki, — szólt nevetve ay ispánné, aki úgy látszik ugyanarra gondolt — Nem hiszi? Visszahozza. — Dehogy. — Majd meglátja. Nevetve vártak. Baba egész piros lett, mint a bazsarózsa úgy nevetett. A gyakor­nokra fordult a nevetése. — Egressy nem akar szaladni? — Na megálljon csak. — Könnyű magát jégre vinni. — Nem könnyű, csak egyszer ugrottam be. De egészséges a, — Jól tud szaladni Egressy. — Be is szaladok a városba. — No Szaladjon. —De maga is velem szalad. — Van eszembe . . . — Maga meg biciklizni tud — fordult el­lene a fiú. — Igen leszállni jól tudok? — Igen, üvegestül, mindenestül. Csak úgy repült, darabokba. Sírva Szállt le. — Mért nem mondja, hogy bőgtem. — Azt is megtette volna, csak szégyelte. A lány nevetett. — Nem vágatja le a haját Egressy? — Ha maga levágatja, én is. Ahányszor én nyiraikozom, évente négyszer. De magán kipróbálhatná a pusztai borbély is a bubi- frizurát. — Bubi már van. — Vagy eta. — Eton. — Az fiufrizura, lány csak eta lehet. ügy csicseregtek éppen, mint a mada­rak a fákon. Az ispán unatkozva hallgatta őket s ivott. Egyszer csak lárma van a távolban. — Már jönnek. A nők felugrottak s elibe mentek az uraknak. Hát jön a két fiatalember, a káplán és a segédjegyző. A Sajó egész ide az asztalig kisérte őket. — A fene egye meg a L;.v;.áa'- az árok­ba guggoltam, ott fogott el, — mondta a káp­lán é® csak úgy törülgette magáról az izzadt­ságot. Széttépett volna, ha vissza nem fordulok, Az ispán nem is nevetett, csak osztott. — Ne beszéljetek annyit. A kis kutya már ott volt a helyén, a gaz­dája mellett 3 "Ayyett. Az ispán osztás közben , ránézett. — Jól van Sajók ám. A kutya vinyogott és nyála véknya csör­gött. Röhögött.

Next

/
Oldalképek
Tartalom