Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-25 / 193. (1527.) szám

8 Porosán, fáradtan, állatias, torz arccal vonulnak fel a forradalmárok ezredei „A Romanovok fénykora és bukása“ Irta* A. A. Vyrubova 45. Öt perc múlva megálltunk egy magas épület előtt a Fursfadtskajában.-A katonák kiemeltek a gépkocsiból és bevezettek a parancsnok dolgozó­szobájába, mert a fogház őre erődfoglyokat nem' engedett be külön parancs nélkül. Emlékszem, mennyire elcsodálkoztam, amikor a parancsnok — egy alacsony kövér tiszt — üdvözlésül kezét nyúj­totta felém. A formaságok elintézése után fölvit­tek s rövidesen egy tágas szobában voltam, amely­nek ablakából elragadó kilátás -yilt egy templom­ra és mögötte dúsan zöldelő kertre. Mikor az ab­lakhoz vezettek, a csodálkozástól hangosan felki­áltottam, mire a katonák jóizüt nevettek. Hosszú fogságom idején csaknem el is felejtettem már, milyen is egy ablak? Mikor a velünk jött orvos észrevette fölindulásomat, kiküldte a szobából a többieket és megparancsolta, hogy azonnal tudas­sák telefonon szüleimmel, hogy a fogházban va­gyok és hívjanak szolgálót, aki megfüröszt és az ágyamba segit. Arra a harminc napra, amelyet a fogházban töltöttem, még ma is ugv emlékszem vissza, mint olyan időre, amely minden különösebb kellemet­lenség nélkül, mondhatnám csöndes boldogságban tel tel. Ebben az időben is volt ' azonban nap­jaim, amelyek bizony gondokkal terhesek voltak, mert a bolsevikiek akkoriban kezdték meg ki- sérleteiket, hogy az uralmat magukhoz ragadják. Az ideiglenes kormány legnagyobb része ak­kor már visszalépett, csak Kerenszkij maradt a helyem A fogház őrségét naponta csak egyszer lehe­tett látni: a levrüásnál. Ajtóm előtt állandóan vi­gyázott egy őr, de engedé|yem volt arra, hogy a közös étkezőtermet fölkeressem, amit azonban soha meg nem tettem. Valamennyi fogoly közt én voltam az egyetlen nő. Kívülem Beljajev tábornok volt még itt és nyolcvan-kilencven tengerésztiszt Kronstadtból — „a kronstadti vértanuk", mint ne­vezték őket. Tizes csoportokban voltak elhelyezve ezek a szerencsétlenek. Néhányukat ismertem abból az időből, amikor a császári párt elkísértem tengeri utazásaira, — néha fölkerestem őket, hogy. elbeszélgessek velük. Egy napon —, július 16-án, . a születésem nap­ján történt — istentiézj^et''volt a fogházban, újána Úrvacsora. 1 r Végtelenül megkapó pillanat volt, amikor ezek a boldogtalan, mindenféle börtönök­ben megtilolódott férfiak térdreborultak. Sokan sírtak közülök. Én egy sarokból szemléltem az istentiszteletet és nem tudtam könnyeimet visz- szatartóztatni. Mintha megint a hadikórházamban lettem volna, csakhogy itt most sebesültek helyett testileg-lelkileg összetörött foglyok voltak. Ingadozik az „átmeneti" kormány A parancsnok minden fogoly iránt igen ud­varias és szeretetreméltó volt, de nagy életmüvész hírében állott. Versenylovakat tartott, amelyeket minden este elvezettek ablakaink alatt. Nem múlt el nap, amelyen meg ne látogatott volna bennün­ket — izgága katonákat igen ügyesen tudott le- csititani és minden civakodást elcsöndesitett. Egyébként minden nagyobb lelkiismeretfurdalás nélkül tudott tőlem is, a többiektől is, csinos ösz- szegeket „kölcsönözni". Ami engem illet, legtöbb­ször sikerült megmenekülnöm. Nem szívesen be­szélek erről, mert hiszen alapjában becsületes, derék ember volt. Csak arra akartam rámutatni, milyenek voltak akkoriban sok orosz férfiúnak a szokásai és erkölcsei, amelyek aztán oly állapoto­kat teremtettek, aminőket most széltében-hosszá- ban látunk. A fogházban való tartózkodásom idején egész­ségem lassankint javulni kezdett. Napközben többnyire a nyitott ablaknál ültem és nem győz­tem betelni a templom és a bájos, friss zöld szín­ben dús kertecske látásával. Legnagyobb gyönyö­rűségem az volt, hogy az arra járó-kelő embere­ket figyeltem. Szüleim felügyelet nélkül beszélget­tek velem s igy aztán szabadon elmondhattunk egymásnak mindent. Ruhát, könyvet és virágo* hoztak nekem, — tömérdek virágot. Itt tudtam meg azt is, hogy hadseregünk teljesen összeomlott és hogy a „hires“ átmeneti kormánynak ugyancsak ingadozó a helyzete. Azt, hogy mi lesz a mi szegény orosz hazánk­ból, nem tudta megmondani senki sem. Drága ba­rátaim Carszkoje-Szelóban éltek, egészségesek vol­tak, de minden nap súlyos sértéseket kellett eltüi- niök tömlöctartóiktól. A júliusi forradalom részle­teit nem ismerem annyira, mint azok, akik akko­riban szabadon voltak. De mi foglyok is félelme­tes napokat éltünk át. Julius 3-áru virradó éjszaka a fogházépülettel szemben levő árkász-kaszárnyából vad orditozás hallatszott: , — Elvtársak, föl a fegyveres harcra! Kevéssel azután mindenfelől fegyverlóbáló kar tónak futottak össze, ordítottak, énekeltek. Lövöl­dözés, majd zeneszó hallatszott. Félelemtől, •'izgálomtöD remegve álltám szoba­lányommal és egy György-keresztes őrrel az ab­laknál és néztem a vad zűrzavart. Az őrségbeli ka­tona elmondta, hogy a kronstadti matrózoktól táv­irat érkezett, amelyen közük, hogy éjjel két órakor itt lesznek, ő maga ellene van a felkelés­nek és veszély esetén a nővérénél fog elrejteni engem. Én vagyok itt az egyetlen nő és nagyon sajnál, — mondotta. Egyikünk sem tudott azon éjszakán aludni. A szerencsétlen tengerésztisztek, mint a vadállatok ketrecükben, nyugtalanul jártak föl-alá. Azt aján­lották, ne maradjunk szobánkban, mert az a ve­szély fenyeget, hogy lőni fogják a fogházépületet. Lenn az utcán * két csoportban matrózok és a krasznoja- gorkai ezredek meneteltek a tauriai pa­lota felé. Érezni lehetett, hogy valami elementáris és félel­metes dolog történik. Ezrével vonultak, porosán, fáradtan, elállatiasodott, torz arccal, — előttük ha­talmas vörös plakátok ezzel a föürással: — Le az ideiglenes kormánnyal! Le a hábo­rúval! „Mind egy szálig bolsevikiek" Sok matróz — néhány, nő is volt közöttük — teherautón robogott, lövésre készen tartott pus­kával. A fogházőrség tisztje közölte velünk, hogy katonái — mihelyt a felkelők csak kísérletet tesz­nek arra, hogy az épületbe behatoljanak — mind egy. szálig átmennek hozzájuk, mert bolsevikiek. A parancsnok másnap bátor, kemény kato­nának bizonyult: az őrség le akarta tartóztatni, de ő két nap és két éjjel olyan ügyesen beszélt ve­lük, hogy katonái mind melléje pártoltak. Szeren­csére azonban a napokban nem volt őrségváltás. Jó magam az egész idő alatt Beljajev tábornok­kal ültem a kis folyosón. A tábornok olyan ideges volt, hogy re­megett, mint a nyárfalevél. Nekem, aki nem mertem egyedül aludni szobám­ban, kellett őt vigasztalnom. A második éjszaka, mikor már nem bírtam a fáradtságot, elnyujtóz- tam ágyamon, — a tábornok az ablaknál őrködött. Manuchin doktor, aki egyébként pontosan felke­resett, ezekben a napokban nem mert. eljönni. He­lyette megjelent Rudnyev, aki kihallgatott >s egy ízben Karinszki államügyész is, aki távozásakor ki jelentette,', hogy alapos reménységem lehet a gyors és végleges szabadulásra. Julius 24-én táviratot kaptam az államügyész­ségtől: valamelyik hozzátartozóm jelentkezzék a szabadonbocsátásra vonatkozó irataimért. Szüleim elutaztak Teriokiba. Minden reményem Grisa nagybátyám volt, akinek megérkezését a legna­gyobb feszültséggel vártam. Végre délután hat órakor megérkezett és amikor elmondtam neki, mi történt, nyomban az államügyészségre ment, abban a reménységben, hogy még ott. találja az ügyészt. Én pedig ezer kétség és remény közt áll­tam az ablakban, volt kórházam két orvosával. Végre megjelent az utca sarkán egy bérkocsi é3 benne nagybátyám, aki már messziről papirt lo­bogtatott felém. Néhány perc múlva belépett szobámba, meg­ölelt és azt mondta: — Szabad vagy! Az örömtől és izgalomtól hangosan felzokog­tam ... Sorra jöttek a foglyok, az őrség katonái, a szolgaszemélyzet: rázták a kezemet és sok sze­rencsét kívántak. Az őrség tisztje karonfogva ki­sért le a lépcsőn és lovagiasan besegített a bérko­csiba, amely teljes gyorsasággal nagybátyám laká­sára hajtott. Fölmentem a lépcsőn, benyitottam és ott voltam a üűs ebédlőszobában, előttem terített asztal... Azt hittem: álom az egész. A forradalmárok először a boroshordókat keresik A hoszu fogság után olyan szokatlannak érez­tem a szabadságot. Akaraterőm valósággal kihalt. Még a szomszéd szobába átmenni is nehezemre esett. Akármit tettem, előbb mindig az volt az ér­zésem, hogy engedélyt kell kérnem... És mégis mekkora boldogság, szabadnak lenni, — járni a szobákban, kiülni a balkonra és nézegetni a járó­kelőket. Néha kimentem szüleimmel vagy vala­melyik ismerősömmel Udelnyi-Lyesszbe vagy Lak- tába és teli tüdővel élveztem a szabad természetet. Carszkoj -Szeloban természetesen nem volt szabad mutatkoznom. Az én hűséges Bercsikem- től. megtudtam, hogy házikómat keresztül-kasul kutatták és hogy az ideiglenes kormány ezer rubelt kínált neki, ha rólam és a császárnéról terhelő vallomást tesz. 6 azonban, aki negyvenöt éven át hűségesen szol­gált családomnál, visszautasitotta az ajánlatot. Ez­ért aztán börtönbe dobták, ahol egy egész éjsza­kát el kellett töltenie. Az első házkutatás alkalmával minden szőnye­get kivittek szobáimból, föltépték a padlózatot, úgy kutattak a földalatti folyosó után, amelynek a császári palotába kellett vezetnie és „a titkos ber­lini távbeszélővonal" után. Hasonló buzgalom­1927 augusztus 25, csütörtök. ' 1 ll11—1 ............ ■! ma i keresték „Vyrubova asszony irodáját" is. Mi­kor aztán egyiket sem találták meg, mérhetetlen haragra gyultak. Mindenekelőtt azonban boros­pincém, iránt érdeklődtek és nem akarták elhinni, hogy nincs borom. A házkutatás után megparancsolták öreg sza­kácsnőmnek, hogy készítsen nekik vacsorát. Va­csora után eltávoztak, gondosan magukkal vive minden értékesebb holmimat. Ha nem is utazhattam ki Carszkoje-Szelóba és nem látogathattam meg azokat, akik után annyira vágyódtam, mégis megértem azt az örömet, hogy néhány nappal a császári család szibériai útja előtt rövid levelet kaptam a császárnétól, őfelsége a levéllel együtt megküldte ékszereimet is, amelye­ket fogságom idején megőrzött. A cselédleány el­mondta nekem, hogyan töltötték őfelségéik a nya­rat. Egyszer elkülönítették őket, s akkoriban na­ponta csak kétszer — reggelinél és ebédnél — tar lálkozhattak, tisztek jelenlétében. Az ideiglenes kormány minden igyekeze­tével azon volt, hogy a császárnéra rábizo­nyítsa a felségárulást, de nem sikerült neki. A Kerenszki-kormány sokkal jobban gyűlölte őt, mint a császárt. Mikor a vádak alaptalanoknak bizonyultak, újra megengedték őfelségéiknek, hogy együtt lakjanak. A rimaszombati tenniszverseny mozaikja Irta: Várnay Ernő. Kassa, augusztus 24. Az idei nyári szezonnak egyik legkiemelke­dőbb nemzetközi tenniszversenye Rimaszombat­hoz, ehhez a lelkes közönségü, áldozatos társadal- mu városkához fűződik s ezért érdemes arra, hogy eddigi beszámolóink mellett magára a versenyre, a vele kapcsolatos epizódokra és minden fázisának sportbeli jelentőségére visszatérjünk. Ab vocem: közönség. Ne vegyék rossz néven a játékosok, a nemzetközi márkájú versenyzők, hogy legelsősorban a közönségnek szentelünk egy kis megemlékezést, de azonnal megbocsájtják ne­kem ezt az előnyadást a „sértett fMek", ha annak tudatára ébrednek, miszerint a játékosok lelki diszpozíciójának sorsa mindenkor a közönség szá­mától, lelkesedésétől függ és nagyobb animóval forgatják a rakettet, ha szépen megjátszott szett­jeiknek egy díszes hölgy- és férfigárdából rekru- tálódó, együttérző közönség tapsol.. Szóról-szóra igy volt ez a rimaszombati szép napokon, mert a legszürkébb hétköznapokon is olyan nézőközön- ség gyönyörködött a gyorsan pergő meccsekben, aminek egy Kassához hasonló nagy városnak is becsületére válnék. Csakugyan érdemes ennek a társadalomnak produkálni valamit s a szebbnél- szebb tiszfeletdijak mellett elsősorban a versenyző a közönség tapsorkánjának megnyilvánulásban nyerte el mindenkor a legkívánatosabb jutalmát. Vasárnap a döntők kerültek sorra. A heroi­kus küzdelmekben Rimaszombat- majd minden szá­mottevő tényezője izgult és gyönyörködött. Meg­tisztelte a versenyt a magyar nemzeti párt vezére, Szenl-Ivány József, nemzetgyűlési képviselő, bejei földbirtokos is, Lili leányával és József fiával együtt — akik maguk is tehetséges játékosok —r és Szent-lyány - pompás- fényképezőgéppel a kezei­ben, több -értékes jelenetéi örökített még ráz egyes döntőkből. A párt pedig ismételten tanúságot tett a testnevelés kultuszának ■ méltánylásáról, mert Nagy Sándor pártigazgatónak és a távollevő Tör­köly József dr. szenátor, országos elnöknek kez­deményezéséből kifolyólag a legértékesebb fiszte- letdij felajánlásával járult hozzá a meeting sike­réhez. Ezeket a tiszteletdijakat papírforma szerint a magyarországi bajnokoknak kellet volna elvinni. Nem igy történt és pedig nem a versenyrendező­ség hibájából, mert Péterynek és P. Várady Ilinek a megjelenése még szombaton délelőtt is biztosnak látszott az ő sürgönyi értesítésük alapján s csak az utolsó órákban vált szomorú bizonyossá, hogy a pesti reprezentánsok kondíció hibából kifolyó­lag lemondták részvételüket. Rimaszombat ma­gyar társadalma feltétlenül megérdemelte volna, hogy a pestiek jó időben beállítsák programjukba ezt a kiszállást és honorálják a versenyrendezőség nemes intencióit. A nemzetközi reprezentáció azonban Zamara- jev vérbeli orosz herceg és egy bécsi híresség, bá­ró Blühdorn-nak személyében kifejezésre jutott és papíron — contradictio in adiecto — a két be­ígért magyar bajnokban biztosítva látszott. Annál nagyobb volt az összeszaladás Cseh­szlovákia kiváló női versenyzőiben, de alig maradt alul a férfi gárda résztvevő tömege. Szereplésük méltó arra, hogy ha valamennyi meccsről nem is adhatunk számot, egy szériát megörökítünk a stí­lusosabb partiekből. Korotvicskáné kitűnő formában játszott. Erős ellenfeleit gyakran váratlan gómarányban győzte le. íme: Perhácsné ellen 6:0, 6:0, Matzner Zsazsa ellen 6:2, 6:0, Hercog Margit ellen 6:0, 6:1. Már aztán a párosban nem hengerelt ily feltűnő mó­don. Például: Korotvicskáné—Markovics M. kontra Várnayné—Stein Bözsi 6:1, 6:4. Korotvicskáné— Blühdom kontra Várnayné—Jelűnek M. 6:4, 6:4. Hozzátéve azt, hogy ezt a számot a nagy nemzet­közi bajnokságban csakhogy ki nem kapták, mert a Jelűnek—Várnay pár mindkét szettben 4:1 • arányban vezetett és csak bírói tévedés, meg Jelű- ^ nék Miklós idegeskedése döntötte a javukra a helyezést. — A Bárcey pár fenomenálisan szere­pelt. Bárczy Oszkár lábrándulása miatt nem indult < a szingli számokban, de feleségével a páros verse­nyekben fölényes és nívós játékkal késztette meg- i adásra ellenfeleit. íme: Bárczy pár Gottesmann— 1 Tükörynó ellen 6:0, 6:0, Bulla—Hacker pár ellen 1 6:3, 6:3, Kertész—Kont Anny pár ellen 6:2, 6:1, z Vajda—Matzner ellen 6:4, 6:3, Vajda—Hercog el- r len 3:6, 6:1, 6:2, Blühdorn—Korotvicskáné ellen i pedig a versenyek klujaként 6:2, 6:3 abszolválták meccseiket. Bárczyné pedig a nőipárosban és a t szingükben hasonlóképp szerepelt, de általános ( meglepetésre a kassai Matzner Zsazsa 1:6, 6:3, 6:2 a arányban győzelmet aratott felette Bárczyné pilla- ü natnyi kondiciógyengülése miatt. c A Jelűnek testvérek igen eredményesen sze­repeltek. Jelűnek Miklós talán a tehetségesebb, de Ernő a lehiggadtabb és megbízhatóbb erő. Jel­űnek E.—Kertész dr. 7:5, 6:0, Jelinek M. és Blüh­dorn kontra Lukács dr.—Okolicsányi 6:3, 6:3, Jel­űnek E.—Kertész dr. 7:5, 6:0, Jelűnek M. és BUih- 7:5, Jelűnek M.—Várnayné pompás győzelmet arat a kiváló Tasnovszky—Perhácsné ellen 6:2, 6:3. Majd ugyanők megadásra bírják a nagyszerű Bulla—Hacker György (Nagyszombat) párt 2:6, 6:4, 6:3. A középdöntők egyik legnagyobb megle­petése. — Feltűnően jól szerepelt és kitűnő for­mája alapján szép győzelmeket is aratott a Kas­sáról Pozsonyba került Gottesmann Lajos dr. So­rozatos győzelmei mellett a legkiválóbb teljesít­ménye volt a Blühdorn elleni 6:2, 6:4-es reális győzelme. Hasonlóképp vérbeli tehetségre valló munkát végzett a pozsonyi Bulla. A régi gárdából jó formát játszott ki a kassai Tisnovszky, az ifjab­bak közül a kassai Vajda, a besztercebányai Lá­nyi és Klimó, valamint a nők közül a feltétlenül csiszolt technikájú Hercog Margit, akinek Psr- hácsné eleni 6:2, 6:1, továbbá Kont Anny elleni 6:4, 6:3, Várnayné elleni 6:0, 6:2 és Bárczyné el­leni 6:3, 7:5-ös győzelmei Korotvicskáné után első helyre predesztinálták. — Kont Anny megadásra késztette 7:5, 6:4 arányban a legtehetségesebb besztercebányai fiatal női játékost, Markovits Mar­gitét, valamint Bárczynéval a női párosban Matz- nert és Hackert 6:4, 6:4 arányban. — A fejlődő- képes női játékosok sorából pedig kellemes be­nyomást keltett a pozsonyi Stein Bözsi játéka. — Ipolyság két jeles erővel képviseltette magát, bár Perhácsné nem játszotta ki szokott formáját, győ­zelme Kont Annny felett 7:5, 6:2 arányban félel­metes „ erejéről tett bizonyságot, viszont Tisnov- szkyval 6:2, 6:1 scoreral abszolválták Okolicsányi —Szabó elleni meccsüket és megfelelő együttesben jobb helyezést érhetnek el — valószínűen a Tát­rában. A másik ipolysági női játékos, dr. Vidáné, stílusos játékos, a Bulla—Hacker elleni nehéz mér­kőzésben Lányi—dr. Vidáné csak 1:6, 6:3, 7:9 score arányban voltak megadásra késztethetők. — Amíg tehát egyrészről megállapíthatjuk a tennisz- sport hatalmas fejlődését és térhódítását, másrész­ről Rimaszombatban a zifju tehetségek előretöré­sét örömmel regisztrálhatjuk. A sok jó és szép mellett a kritika jogán be kell illesztenünk talán az egyetlen sötétebb szinü mozaikdarabkát az általános kellemes képbe és pedig azt, hogy a vezetőbirók ezúttal nem voltak mentesek néhány súlyosabb bírói tévedéstől. Nem is keressük kizárólag a hibát az egyes bírók sze­mélyében, hanem rámutatunk annak a szükséges­ségére, hogy az elkerülhetetlen bírói indiszponálf- ság és tévedések minimumra való redukálásához feltétlenül szükséges a űne-birák beállítása főleg a nap és az elmosódott reitvonalak hátrányainak leküzdéséhez. — Egyes meccsek sorsa ezeken az emberileg érthető tévedéseken fordult meg, azon­ban a zsűri résen volt és korrektül oldotta meg kényes feladatát. Beszámolónk végén pedig szives üdvözletün­ket küldjük Rimaszombat lelkes közönségének(,< Sichert Károly igazgató urnák, a tennisztersenyek spiritus rectorának és egy klub gondját, sorsát vi­selő fáradhatatlan, nemes patináju reprezentánsá­nak, segítő társainak, a kedves Jetiinek famíliá­nak és a versenyek lelkiismeretes intézőinek. A ki­tűnő együttest gyakorlati érzékkel és nagy szorgal­mával egészítette ki Hochenberg kassai tréner as ő ifjú cserkész asszistenseivel, úgy hogy elmond­hatjuk a költő szavaival: „Szép volt minden, Iste­nem heh szép...'1 Bátyit pedig feledhetetlenül a szivünkbe zártuk és a Mindenható segítségével évenként találkozót adunk valamennyien egymás­nak a — Városkertben! )( A budapesti Ferencváros csütörtökön Buda­pesten a Wiener AC-ot látja vendégül. )( A Ferencvárosi TC Tallinban a Sporttal 2:2 arányban eldöntetlenül mérkőzött. X Kozseluh Károly idehaza. Kozseluh Károly, a tennisz profi-világbajnoka, szabadságon Prágá­ban tartózkodik. Kozseluh ma az SK Bubenecs fut­ball csapatában a prágai profi XI. ellen, mint kö­zépcsatár fog szerepelni. Szombaton öccsével, Já­nossal, Pilsenben exhibiciós tenniszmeocseken vesz részt. )( Uj női uszórekordok. Oslóból jelentik: A tegnapi uszóversenyen a 16 éves Else Jakobson (Dánia) a 200 m. hölgy-mellúszás világrekordját, amely 3:18.4 volt, 3:Í6.6-ra javította meg. — Marta Norélius Indianopoüsban az 1000 yardos úszás rekordját javította meg 14:25-re. %

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom