Prágai Magyar Hirlap, 1927. augusztus (6. évfolyam, 174-198 / 1508-1532. szám)

1927-08-18 / 187. (1521.) szám

A magyar nemzeti párt arató-ünnepe Beregszászon Beregszász, augusztus 17. (Ruszinszkói szer­kesztőségünktől.) ügy méreteiben, mint külső pompájában messze magasan felülmúlta az eddi­gi beregszászi araió-ünepeket az augusztus 14-én, vasárnap, Beregszászon tartott magyar nemzeti párti arató-ünnep. Az ünnepség legszebb része a felvonulás volt, melyen több, mint ötezer ember vett részt, mig a szemlélők száma felülmúlta a tiz ezret. A diszmenet a vásártérről indult. Elől a több száz lovas bandérium, magyar ruhában és árva- lányhajas pörge kalappal, utánuk az aratólányok magyar ruhás csapatai következtek, festői lát­ványt n; \jtva a magyar színek művészi össze- válogatásával. Majd a marokszedőlányok sora­koztak fel, mig a menetet a jelképes dísz-szeke­rek és kocsik egész sora követte, úgy hogy a menet három ó”át vett igénybe. Utána a beregszászi fürdőkertben nagyszerű népünnepély volt, melyet tánc követett. Úgy a me­netben, mint az ünnepélyen Korláth Endre dr. képviselő, Egry Ferenc szenátor, Polchy István dr. pártelnök, résztvettek, valamint a titkárok és egyéb párífunkc'onáriusok. A díszes magyar felvonulást rengeteg fényképezőgép örökítette meg, amiket a város különböző pontjain állítottak fel, a képes világlapok riporterei. A rendezés nehéz munkáját Bodáky István dr. körzeti ügyvezető titkár és Kovách Bé’a dr. lapszerkesztő végezték a pártelnökök és titkárok hathatós segítsége mellett. Szlovenszkói magyar felszólalás a katolikus iskolások varsói világkongresszusán kivédi LássBó Csészédét a nemzetközi hallgatóság nagy lelkese* déssel fogadta — A csehszlovák delegáció furcsa viselkedése Aki egy iráshibának köszönheti életét Paris, augusztus 17. Különös módon sza­badult meg Ottó Klems, a francia idegen­légió egyik német katonája a haláltól. Klem- set a hadbíróság az idegenlégióból való szö­kése miatt halálra ítélte. Az elitéit fellebbe­zett az ítélet ellen és tegnap újra megjelent a hadbíróság előtt. Klems a riffelkelés idején megszökött az idegenlégióból és Abd el Krimhez pártolt, ahol mint tüzérségi instruk­tor működött. A felkelés leverése után a franciák elfogták. A halálos ítélet arra a névre szólt, amely alatt Abd el Krímnél sze­repelt: Caid el Hadj. Kitűnt, hogy Klems Abd el Krímnél Caid ben Hadj név alatt volt ismeretes. Ezen tévedés alapján a hadbíró­ság az első ítéletet megsemmisítette és Klemset hétévi kényszermunkára ítélte el. Klems tehát egy iráshibának köszönheti az életét. Hosszabbak lesznek a női ruhák — Párisi ddvatlevél — Pdris, 1927 augusztus. Hosszabbak lesznek a szoknyák, minden ruhát le kell kissé ereszteni! Nemcsak a derékból, vagy magáról a szoknyáról lecsüngő écharpeok, szövetsarkok hossz-itják egyik oldalon, de az eddig előkand káló térdet ta­karják bő ráncokkal. S már nem csúszhat fel a szoknya sem leülésnél már csak azért sem, mert nem divat többé s ízléstelenségnek számit, ami tegnap még merész újítás volt. A szoknya eleinte csak kissé lett bővebb, csak éppen annyira, hogy kényelmesen lehessen leülni benne, de — mert igy is csak felcsúszott, néha bizony jóval a térd fölé s mert a párisi nő nem szeret élő karrikatura lenni, inkább szépen leengedtek a hosszából. S ma bővebb és hosszabb, mint nyár elején volt. Különösen az egész lenge anyagból készült ruháknál hosszabb a szoknya, mint utóbbi időben megszoktuk. S a reakció, mert ezt a hirtelen fordulatot ennek nevezhetem, nem­csak itt érezhető. Ezek a hirtelen megnőtt ruhák, különösen a délutániak, nőiesebbek, asszonyosab­bak is lettek egyszerre a szó régi értelmében, mikor a nőies szinonim értelmű volt csipke-, fo­dor-, szalag-, virág- s egyéb dísszel. Mintha az egészen rövid szoknya kizárta volna őket, olyan egyszerre kerültek megint elő, amint a ruha né­hány centimétert nőtt. Tagadhatatlanul frissek és kedvesek nyárra ezek as ezerszinü mousselinből lengén fodrozott ruhák csipkediszesen. Nagy szal­makalapokat viselnek hozzá, ami cseppet sem sportszerű, de igen elegánsan hat kertben, stran­don. Worth, aki a legfiusabb divat idején is asz- szonyos, lágyvonalu ruhákat te~vezett, most dia­dalmaskodik. Teltebbalaku mannequinjein való­ban szépen halnak ezek a könnyű, hosszabb, rán- coltabb ruhák. De mindamellett tervez még egy­szerűbb ruhákat is, hisz átmenet is kell s külön­bözők az ízlések is. Ez a bájos fehér-fekete crépe de chine imprimée ruha például még elég rövid, ha a térdet takarja is és semmi mozgásban nem gátol. Beigeszinü georgetteköpenyt is igen sokfélét tervez Worlh, ami könnyű, kellemes viselet, igy nyáron és igen elegáns ugyanolyan szinü prém­gallérjával. Hozzávaló rakott szoknya szintén georgette s a pull-owerszerü blúz is, amit sötétebb beige borzolt pamuttal és aranyszállal himeztet csi­kósra. Még egy, sokaknak meglepő újítást kell el­mondanom: Parisban már nem divat a túlságos arcfestés! Kicsit még ugyan mindig pirosítják magukat a nők, de már minden lehetőt elkövet­nek, hogy ne legyen erre a kis segítségre sem szükségük s inkább az egészséges napsütötte arc­szint viselik. Mire a IX. Olimpiász évébe érünk, csodákat fogunk látni!, T. Varsó, auguezlkus 16. Auíguszltim 2teán kezdődött meg Varsóban a katolikus főieíkotteoik világsaeirvezetének Pax Ro­mám kongresszusa. Előző években Friburgban, Salzburgiban, Budapesten és Amszterdainban tar­tották iueg a nagygyűléseket. Az idén a lengyel főváros latija vendégül a különböző nemzetek meg­bízottait. A megbeszélések célja a katolicizmust beiáMiiitani a modern kor tényezői közé, megterem­teni a keresztény gondolat jegyében a nemzetek igazi együttműködését­11-éin délután 5 órakor tartották a kongreez- szus megnyitó ülését a varsói egyetem aulájában. A hatalmas tereim zsúfolásig megtelt előkelő kö­zönséggel, olt volt a lengyel társadalom szine- java: a püspöki kar, a kormány, a diplomáciai testültetek, az egyetem, a lengyel és a külföldi egyesülteitek képviselői sfb. A lengyel ifjúsági szervezetek elnökének kö­szöntője után Orlikovszki elnök nyitotta meg a nagygyűlést és átadta a szót az egyes testületek és delegációk képviselőinek. Beszédet mondottak a küliigymmisztérium, a közoktatásügyi miniszté­rium megbízottai, a varsói egyetem rektora ha­talmas latiin nyelvű szónoklatot mondott sfb. Az egyes országok delegációinak üdvözlő felszólalásai utóm legvégsőinek öl védi László dr. mondotta a szlovenszkói katolikus magyarság nevében, a kö­vetkező szavakat: . — Engedjék meg, hogy a szlovenszkói ma­gyar katolikusok nevében köszöntetem a t- kon­gresszust és tolmácsoljam Önöknek ifjúságunk bi­zalmát és ezeretetét. Amidőn átadom önöknek a szlovenszkói magyar katolikusok üdvözletéit, örö­mem kétszeres, mert a hősök és vértanuk városá­ban intézhetem önökhöz ezeket a szavakat. Úgy érzem, hogy szent ez a főid: a századok küzdel­mei és szenvedései, a mártírok drága vére szen- ibeflite meg. — íme, uraim, ez a szénit fájdalom, a múlt­nak és a tradíciónak büszke lelke közös miben­niinik. A magyar és a lengyel nemzet, ez a két testvémép harcolt századokon keresztül atyáink keresztény hátéért. A mi hőseink szentek voltak, Istennek és a keresztnek lovagjai. A magyar ki­rály-leány, Hedvig, a lengyel nemzetnek szentje lett, Szobieszky János, a nagy uralkodó, össze­törte a pogányságnak a müveit Európa elten inté­zett rohamát. A mi testvériségünk jelképe a ke­reszt és a tövisikorona. A változott idők szabadsá­got adtak a boldogabb lengyel testvérnek. A „Fe­hér Sais“ újból büszkén repes Varsó felett- Mi pedig megalázva járjuk a kálvária útiját. Lengyel testvér, ha áttekintesz a Kárpátokon, jussanak eszedbe Dante szavai: „Per me sá va méla cittá dolemlta, Per me si va nelT éter no dűlőre, Per me ai va tra la perduta gente." — Mutasson ultat ez a kongresszus a Paradi­csom felé, tegyen az istent igazság csarnoka, részt­vevői pedig a törvény és a jog bajnokai. A mü­veit világ ifjúsága elkűldötte ide megbízottait, hogy tanácskozzanak a jövendőről, amelynek csak egyetlen egy alapja lehet, a krisztusi igazság, a megértés és a keresztény szeretet. Dolgozzák ez a kongresszus azért, hogy a keresztény eszmék érvényesüljenek a nemzetközi életben. Krisztus nélkül nincs népszövetség, nincs törvény és igaz­ság, nln-'s tartós béke az egyes nemzetek között. — Mii a pózenii katolikus lengyelekre gondo­lunk és tőlük akarunk tanulná hitet és kitartást a szenvedés napjaiban. — Van szerencsém üdvözölni a t. kongresz- szust, valamiennyi nemzet képviselőjét, küOönös- képpen a vendéglátó lengyel nemzetét: Isten ve­zesse egy bold-og és szabad jövő fellé. A hatalmas közönség szűnni nem akaró taps- ork'ánnail fogadta öl védi László dr. beszédét. A csehszlovák delegáció azonban ölvedii dr. beszédének már a legelső mondatánál tünte­tőén elhagyta a termet. Indokolatlan és furcsia viselkedésükre a közönség ajzzal válaszolt, hogy még lelkesebben fogadta a szloveinezkóí magyar delegátus beszédéit. A virágpor a szél szárnyán gyakran óriá­si utakat tesz meg. Nagyon érdekes például, hogy a spanyol félszigeten egy „kéneső“ ana­lízise azt mutatta, hogy a virágport az óceánon túl fekvő Brazíliából sodorta magával a spa­nyol félszigetre a szél. A féreg- és a békaeső Egészen intelligens emberek is akadnak, akik komolyan hisznek abban, hogy az égből gyakran nagy tömegben hull alá féreg és bé­kaporonty. Néha erős zivatar után bizonyos területen tömegesen találunk férgeket s mert vihar előtt nem voltak ott, ez már a néphit­nek elég jogcím arra, hogy féregesőről beszél­jen. Pedig milyen egyszerű a féregeső magya­rázata. Ezek a fonálférgek (mermis nigres- cens) összegömbölyödve feküsznek a nedves földben, ahová megérésük után bizonyos rova­rok testéből jutottak, amelyben lárva korukban éltek. A meleg s heves esőzés után lassan mo­zogni kezdenek s egy időre megjelennek a föld felszínén s az alacsonyabb bokrok lombjain. A békaeső fiatal zöldbékák társas vándor­lásai alkalmával tapasztalható, amelyek ebihalból teljes békaalakot nyertek s a vízből a szárazra vándorolnak. Különösen vmor után olyan sürü rajokban jönnek elő a vízből, hogy valósággal ellepik a földeket. íme a pénteki opáckai békaeső magyará­zata, amikor fiatal békák raja a vihar alkal­mával tömegével hagyta el a Ilrenádot. Száz és száz békaesőről is beszámolnak a krónikák, azonban mindnek ilyen természetes magya­rázata van. Rendkívül heves vihar néha hala­kat ragad magával s sikérebb vizű tavakból s mocsarakból s kisebb-nagyobb távolságra so­dorja őket magával. Aki a békaeső babonáját terjeszti, a tudat­lanság szcügálatában áll. Békaeső volt Kassa környékén Mit mond a tudomány a „csodaescro!" ? — Vér-, kén-, hal* és békaeső s természetes magyarázatuk Kassa, augusztus 16. A pénteki nap délutánján, az estére haj­ló órákban heves eső vonult végig Kassa vá­rosa és környéke felett. Nagyon érdekes, hogy ez esőzés alkalmával eléggé ritka természeti tünemény játszódott le Apácka község határá­ban, amelyről nagy csodálkozással s babonás rémülettel emlékeznek meg a szemtanuk. A hevesen hulló esőcseppek között sűrű­én hullottak alá jó magasságból apró bé­kaporontyok s a békaesö legalább egy öt katasztrális holdnyi területre terjedt ki. Természetes, hogy az egyszerű emberek körében nagy feltűnést és ijedelmet okozott a szokatlan jelenség. A legtöbben égi jelnek vet­ték és közelgő háborút jósoltak belőle. Mások azt emlegették, hogy az egyiptomi tiz csapás korszaka következik be ránk s az első csapás az, hogy a bünbeesett földet békák s hüllők garmadái lepik el, amelyek elpusztítják a ter­mést. Érdekes, hogy az idei kánikulában Szlovenszkó több he­lyéről jelenteitek egyébként komoly s fel- világosodott emberek békeaesőt. Érdemes lesz tehát néhány szóval felvilágosí­tani közvéleményt az ilyen „csodaesők" lé­nyegéről, amikor a légkörben elő nem for­duló, szokatlan dolgok hullanak alá, mint élő állatok, növények, vér, kén stb. stb. Néha, esőzés után elcsodálkozva találunk a talajon olyasmit, amiről nem tudjuk, hogyan került oda. Az egyszerű ember nem kutat az okozat­ból az ok után, tehát a néphit egyszerűen azt tartja, hogy „az égből hullott alá“. A véreső Különösen nagy számban maradtak fenn a régebbi időkből véresőről szóló feljegyzések. Nem vallami kellemes érzés lehet, amikor az égből csatornákban ömlik alá valami piros nedv, aminek feltűnő hasonlatossága van az emberi testben keringő, életet adó nemes fo­lyadékhoz, vagy ha reggel a harmatcsöppek vérvörösen csillognak. Nem csoda, ha a vér­esőt a középkorban mint elkövetkező háborúk­nak, vagy országos csapásoknak hírnökét fo­gadtak. Ma már eléggé ismeretes, hogy olyan | véresők, amelyek tropikus vulkános földeken! mint például Jáva szigetén ismételten előfor-j dúlnak, a mi földrajzi szélességünkön azon-j bán szerfelett ritkák, a sphaerella nevű egysej- ' tű mikroszkopikusan kicsiny algák mntó»rd-j jaítól származnak, amelyek az esőcseppeket megfestik. Ezek a vér algák azok, amelyek a Tátrában is az örökös hófoltokat néhol vöröses színűvé festik. A véralgák azonban még korántsem oldják meg maradék nélkül a véreső problémáját, mert egy jávai véreső kémiai analízise meg­mutatta, hogy a véralgákon kívül igen nagy mennyiségben volt az esőben kétségtelenül vulkánikus eredetű, igen finoman megosz­lott, sárgásbarna szinü ásványi por. A vörös égbolt csodája Különösen trópikus vidékeken gyakoriak a poresök, amelyeknek kizárólagos ólra a leve­gőben cirkáló nagymennyiségű portömeg, külö­nösen vulkánikus kitörések hamuja. A vul­káni hamu nagy-nagy magasságra jut fel s hosszú ideig tartja fenn magát a levegőben, sokszor bámulatosan nagy utat tesz meg, hogy azután mint poreső messze vidéken csapjon alá. Szlovenszkón még élnek emberek, akik emlékeznek rá s emlegetik azt a csodálatos alkonyati pirt, amelyet 1883 közepétől 1884 februárjáig minden este észlelhettek. Akkor működött azután igazában a népfantá- zia, akkor emlegették a közelgő világ végét s az elkövetkező rémes háborút. Pedig ennek a jelenségnek magyarázata is egyszerű. 1883 derekán következett be a Szunda-szorosban, Délkeletázsiában fekvő Krakatau sziget vul­kánjának kitönése, amelynél borzalmasabbat az újkor vulkanologiája nem jegyzett fel. A sziget egy része elsülyedt, a szerencsétlenség­nél 75.000 ember vesztette életét. A magas­ba szórt anyagok különös fénytüneményeket idéztek elő az egész földön, minők a levegő elhomályoeodósa, a nap színesedése és különö­sen az alkonyati pir intenzitása voltak. Virágpor-eső | Soha nem fogom elfelejteni azt a pillana- j tót, amikor egy májusi napon egy magasan ] fekvő hegyháton pihentem s az egy órányira s fekvő erdőségből hirtelen szürkéssárga füsttö- 1 meg szállott fel. Ég az erdő ? A sárgás felhőtö- megek mind közelebb érnek s csakhamar vi- * rágpor-esőben állottam. Erdőségeink végte- j len fenyveseiből gyakran száll fel ilyen felhő, amelynek sárga szine van, ime a kénesőnek a e magyarázata. Is León Daudet az emigrációban orvosi kutatásokkal foglalkozik London, augusztus 17. León Daudet-nek tudvalévőén sikerült Fran­ciaország területéről távozni és most egész csa­ládjával és Delest-tel, az Action Francaíse igaz­gatójával, akit tudvalévőén León Daudeí-val együtt szabadítottak ki a „király rikkancsai" a párisi Santé fogházból, Brüsszelben tartózkodik és az Avenue de TYseren lakik. Itt kereste föl a Daily Mail munkatársa és a francia rojalisták vezére mosolyogva fogadta az angol szerkesztőt. — Hogyan tölti szabadságát Belgiumban? — kérdezte a Daily Mail szerkesztője. — Nagyszerűen I — válaszolta Daudet, — hiszen most van a vakáció ideje mindenki részé­re, kivéve barátaimat, akik FranciaorsEágbaa maradtak és kivéve természetesen — tette hozzá gúnyos kacaj kíséretében —• a francia kormány tagjait! — Hát mi akadályozza meg a francia mi­nisztereket, —- kérdezte az angol szerkesztő, — hogy szabadságra menjenek? — Arról nem beszé'hetek önnek, — viszo­nozta Daudet. — De kérdem öntől, vájjon hány miniszter hagyta el Párist? Azután saját magáról nyilatkozott: — Örülök, hogy Belgiumban lehetek baráteim között és hogy itt olyan kitűnő vendégszeretet­ben részesítenek. Kivéve az Action Francaise részére naponta írott politikai cikkeimet, politi­kával nem foglalkozom. Orvosi és irodalmi tanulmányaim, ame­lyek részére most megvan a szükséges nyugalmam, foglalják el egész időmet. Remélem hogy rövid idő múlva az orvosi tudományos világot a rákbetegség és a tuberkulózis terén uj eredményekkel fo­gom meglepni. Az angol szerkesztőnek arra a kérdésére, meddig szándékozik még Belgiumban maradni, Daudet ezt válaszolta: — Nem tudom önnek megmondani, meddig maradok még itt. A barátaim továbbra is őrköd­nek felettem. Kiszabadulásom történetét bizonyára jól ismeri. A kiszabadításomat kővető öt hét alatt minden olyan intézkedésről, amellyel a francia kormány azt célozta, hogy ismét letartóztasson, nyomban értesültem. A Franciaországból kivezető Összes utakat fi­gyelemmel tartotta a rendőrség, amelynek az éberségét csak fokozták azzal, hogy pénzjutalmat tűztek ki elfogatásomra. Barátaim segítségével azonban, akik mindenütt ottvannak, mégis Be’ fiúmba Jutottam. Ha majd elérkezik az idő, hogy vissza­térjek Franciaországba, barátaim meg fogják mondani, hogy veszély nélkül meglehetem-e. VIost Hollandiába fogok menni és irodalmi elő- idásokat tartok, el fogok látogatni bizonyára Lon- lonba is, ahol sok barátom van. Amidőn juuius ólyamán letartóztattak, éppen egy skóciai túrára lészültem, abba az országba, amelyet annyira zeretek. Ez a túra nem marad el, csak el kel- ett halasztanom. Daudet végül sajnálkozását fejezte ki, hogy lem nyilatkozhat részletesebben, de annak, aki íelgium vendégbarátságát élvezi, bizonyos köfe- ezetfsógei is vannak a vendéglátóval szemben és em akarja különben sem, hogy Belgiumnak az ott tartózkodása miatt akármilyen kellemetlen- écre leerveo 4

Next

/
Oldalképek
Tartalom