Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-10 / 155. (1489.) szám
3 1927 július 10, vasárnap. E2 Űallomás SUIóricz Zsigmond beszéde az ifjúság által rendezett 25 éoes jubileumi ünnepélyen 'A szeretet és elismerés szava fakadt fel bennem, mikor ifjú emberek jelentek meg nálam s felkerestek a magyar ifjúság nevében s ennek az ünnepélynek a gondolatát közölték velem. Én magam nem vagyok az ünneplések barátja, bár elismerem, szép a nagy emberi érzés; szép az, tömegbe gyűlni s együtt dicsérni az Istent. Szép az* ha az emberi lelkek összefonódnak, egységbe tömörülnek, együtt emelik szemüket az égre. és egy ütemben dobban a szivük magasság felé. Mert hisz ennek a kis emberi életnek, amelybe belepottyantunk, az ad mélyebb értelmet s értéket, ha legalább vágyni, érezni s ihleni bírjuk a Létezés koz- mikusságát . . . Bennem van hajlam a magasztosra, ezért az ifjak kívánságát respektáltam s átnyújtottam magamat ennek a szép, örömkereső akaratuknak: hogy az ón huszonöt évem alkalmából áldozzanak a saját elkövetkezendő huszonöt éveik előreérzésének. Mióta megütötték Szivemet ezzel a meg- gazdagitóan Szép támadással, azóta szakadatlanul tűnődöm, mi is volt tehát ez a huszonöt esztendő. Ma negyvennyolc éves vagyok ... Az ember ebben az életévben már nem fiatal, túl van rég az ifjúkoron s túl talán az emberi kor delén is. És ha visszanézek, íme ez a huszonöt év csak úgy tűnik fel, mint egy szemeszter; huszonöt év s negyven kötet, egy Szakadatlan munkaév volt; egy pihenés nélküli lázas tevékenység; valami hallatlan vad ujjongás ... Huszonnyolc éves voltam, mikor az első sikert értem el: sikert önmagámmal szemben, mert akkor volt, hogy először sikerült tisztán s teljesen kiönteni érzéseimet . . . S &z azóta eltelt húsz év csak arra való volt; hogy a színig megtöltött lélekmedence tartalmát szabadon kizuhogni engedjem . . . Minden írásom, minden könyvem keresés nélkül; szabadon, magától zuhant ki, valami belső nyomás, természeti törvény következtében. Elán nyira, hogy soha nem volt időm az utolsó huszonöt év alatt elmélkedni s filozofálni, folyton hajtott a lélek s nagy kedvemben cse lekedítem s cselekedtem . . . Bizonyára el fog következni az idő a megállásra s az önmagam felett való itélettar fásra Is: egyelőre még ma is az a kereső ifjú vagyok, aki vak bátorsággal rohan a jövőnek s az az elszánt férfiember, aki végrehajtja a lélek parancsait. Várom az öregkor nyugalmát, amikor a bírói székbe ülök önmagam fölött. Ma még csak annyit tudok* hogy életemet az írásban éltem ki, mert azért vettem tollat a kezembe, hogy leirett gondolatokban újra s egyre izzóbban éljem át az életet. Mert nekem az Írás: az élet megsokszorozásának egy formája. S ahogy most ezeknek az én fiatal barátaimnak a szemébe néztem s ott láttam fényleni, foszfor eszkáló titokzatos fénnyel a jövő ragyogását, visszagondoltam önmagámnak erre a korára s kerestem az időt, amikor eldőlt, hogy iró leszek és semmi más. Hogy ez mikor történt, nem tudom. Nem tudom, huszonöt éve, vagy harmincöt éve, vagy negyvenöt, vagy ezer ©ve, hogy Írok: mert ha visszakutatok a gyermekkor legrégibb emlékeiig, mindig ugyanannak az irói nézésnek, megnézésnek s újra és továbbélésnek a formáit találom, ahogy ma cselekszem. Mintha előző életekben a végtelenségig, mindig csak iró lettem volna . . . De azt tudom: mikor mondtam ki először életemben, szóval, hangosan, emberi élet tanúsága előtt s magam számára örökké döntően azt, hogy iró akarok lenni. Az édesanyámnak súgtam meg, mikor 1896-ban hazamentem a milleniumi kiállításról. Én akkor tizenhét éves voltam s hatodik gimnazista Sárospatákon. Szüleim nagyon szegények voltak; apám ácsmester volt s én büszke voltam a mesterségére, mert urunk Jézus Krisztus apja is ács volt Názáretben... Arról szó sem lehetett, hogy ő engem fel tudjon vinni, vagy küldeni Budapestre, a kiállítást s a fővárost látni ... De a lelkemben valami égő szomjúság' volt, ahogy a Krisztus ment Jeruzsálembe, úgy vágytam a magyarok ezeréves fővárosát látni.... Tanítványt vállaltam vakációra s egész nyáron boldogan dolgoztam azért a tíz forintért, ami elég volt az útra . . . S aztán jött egy pillanat, mikor úgy volt, hogy ezt is fel kell áldozni a családi é;et oltárán s én akkor először ©letemben szembeszáll tam az apai akarattal s az anyám segítségével elértem . . . elértem, hogy egy esős, borús őszi napon mégis eljutottam a szennybe,. füstbe és elázott kortes zászlókba öltözött Budapestre s láttam. Nekem a külsőségek nem számítottak. Engem a kiállítási tarka bódék meg nem szédítettek. Én kibocsátottam a saját lelkem ragyogó fényét a városra s' roppanttá növeltem képét, színét és jelentőségét. Ennek a magyarságnak tiindérien csodálatos létezését akkor ismertem fel, hogy miként él itt a világ édes kertjében, egyedül és társtalanul, test- vértelenül, az emberiség ezer milliónyi tömegében, mint egy édeni sziget . . . Epikus harsonával köszöntötte szivem ezt a dárga kis fajtát, a magyart ©s boldog voltam. S ilyen érzésekkel mentem haza az édesanyámhoz. S az őszi alkonyban kísértem őt szobából udvarra, udvarról szobába s minden munkája közben és beszéltem, beszéltem lelkendezve és nem mérsékeltem magam sem a kritikában, sem a tombolásban. S akkor történt, hogy egyszer az anyám visszaijedt az én különösségemtől . . . Ah, ismerni kellene ahhoz, ki volt az én anyám . . . Kis, gyönge testű, szívbajos, szépségnélküli hamupipőke volt, aki lemondott minden női hiúságról, de akinek kemény fekete szemeiben fanatikus tűz égett, prédikátor őseinek akarata s ősanyáinak mágnásgőgje: hármas isten imádatában vezekelt, mint egy mártiifnő, a református vallása, magyar hazája és hét gyermeke imádatában. Különös és rendkívüli nő volt, aki cseléd nélkül nevelte fel hét gyerekét s a konyhában Aristoteles Politikáját olvasta s minden filozófusokat . . . És még ma sem olvastam Bergsont, ő már régen lelkesített olvasására . . . Különös valaki volt, akinek sejtelme sem volt a forintok beosztásáról, de vérző s égő szavakban tudta ostromolni a létezés problémáit. Olyan volt, mintha a csipkebokorban égő tűz lett volna s különösen engem, elsőszülöttet, tudott abban az ifjúkorban valósággal fanatizálni. És még ő is visszaijedt, visszatorpant attól a szenvedélytől és szertelenségtől, amely bennem a millenium idején lágyult, S egy ilyen rapszódikus tombolásom után kérdezte egyszer, összetöppedve s maga elé dermedve: — Mi lesz belőled, fiam? S én, alki már öt éve biztosan tudtam, mi leszek, de oly mélyen őriztem a titkot, mint valami szentséget ©s soha senkinek a legtávolabbról is, a célzás legcsekélyebb őszinteségével sem ismertem be: most a nyakába hajoltam az anyámnak s a fülébe súgtam, egész halkan s egész rémült boldogsággal: — író akarok lenni . . . És elfutottam, ki a szabadba, a mezőre, remegve . . . Mit jelentett nekem ez a szó, s ez a cél? A legtöbbet, amire én s az ember képes lehet. Nekem az írás az élet minden gazdagságát jelentette: magát az életet. Az életet ösz- szes hegyeivel és völgyeivel, felhőivel és óceánjaival s az emberi életet, minden akciójával s filozófiájával s népmeséivel és absztrakt tudományaival. Együtt vettem és adtam s éltem valóban mindenkor írásban &z egész életet, a napsugártól a tömlöc sötétségéig, a magános szív boldog szenvedésétől a tömegek viharáig. Nekem valóban sokat adott az írás, mert én neűi egy életet éltem át, hanem mindig úgy éreztem, ezer s ezer s ezerrormáju életet. Kaptam, átéltem s továbbadtam. Mindig, mintha az egyetemes élet közlője volnék az egyetemes emberiség számára. Ha írok, sohasem látok egyetlen arcot: az emberiség arca van előttem, mintha az emberiség szive figyelne rám. Úgy érzem, az élőt lámpása vagyok s szavam közvetlen a világűrbe száll, mint a napsugár s akin megáll, annak fényesnek kell lennie a rávetitett igazságtól... Már akkor, egészen ifjan, tudtam, éreztem, hogy sohasem fogok tudni mást tenni, mint átadni magamat az érzelmeknek: az örömnek, a szenvedésnek, a lelkesedésnek és a felháborodásnak s mindenekfölött a magam áldozatos lelki odaadásának . . . Hogy sohasem leszek pártoknak, csoportoknak az embere, de a magam fajiságán keresztül: az Ember . . . Bártía Gyógyímjrdő j klimatikus gyógyhely jj Vérszegényeinek, női bajok ellen, idegese’ nek, I rheumásoknak és a légzőszervek hurut,ainál a legkiválóbb orvosok által javallva. Teljes napi penzió lakással együtt a főszezonban 35 Ke. Csehszlovákia legolcsóbb fürdőhelye. Vasúti kedvezmény. Kérjen prospektust. Igazgatóság Bardíovské Kúpele. Nekeni ez volt az írás. Nekem arra kellett az írás, hogy ember lehessek. S most nektek, barátaim, ifjak, testvérek, köszönöm, hogy ifjúságotok füzével felújítottá*' tok bennem ifjúságom régi lángjait. S ha a?, édesanyám most idenéz s újra azzal az ijedi: anyai szerelemmel, féltéssel, a világnak kis bajaitól való életremegéssel kérdi: — Fiam, mi lesz belőled . . .? Ma is csak azt rebegem a fülébe: — Anyám, iró szeretnék lenni. H¥@r@$oi, Cuza és Jlorga nem Jutott mandátumhoz A aiberáiis párt legázolta ellenzékét - 5— 8 magyar s ugyanennyi német mandátum Arad. julius 9. (Saját tudósítónk telefon- ielentése.) A román választások megközelítő százalékos eredményéről már lapunk tegnapi számában röviden beszámoltunk. A pontos mandátumeloszlás azonban csak hétfőn válik ismeretessé. A százai ék.,? eredményhez pedig sem elvenni, sem hozzáadni valónk nincsen, legfeljebb csak megismételhetjük azt, bogv a liberális párt a Regátban lélegzethez sem juttatta az e"en pár tokát. Maniu nemzeti parasztpártia itt mindössze 18—20 százalékát kapta a szavazatoknak. a többi 2—4 százalék pedig megoszlott is veresen. Cnza és Jo^ga pártjai között. Ezek a szavazatok pedig annyira megoszlottak, hogy a három vezér közül egyik sem jutott be a parlamentbe. Talán a legjellemzőbb éppen a romániai választási állapotokra és választási módszerre az a körülmény, hogy Averescunak, aki alig néhány hónappal ezelőtt még miniszterelnök volt, tehát a többség vezére volt, most még saját, maga számára sem jutott mandátum. A liberálisok a legutolsó választási trükk tői sem riadtak vissza. így Háromszékmegyében a szinmagyar területeken, ahol kilátásuk volt arra. hogv egyetlen szavazatot sem nyernek, egyszerűen ők maguk gyártották a szavazólapokat és megfelélő pillanatban százszámra juttatták az urnába. Molnár Dénes dr.. az itteni magyar párt jelöltje azonnal táviratilag tiltakozott a belügyminisztériumban ez ellen a választási visszaélés ellen, de orvoslást természetesen nem nyert. Orsován a választási nap hajnalán teleragasztották a házak falait román- nvelvü plakátokkal, amelyekben közük a közönséggel, hogy a magyarok és németek az utolsó pillanatban paktumot kötöttek a liberálisokkal, tehát szavazzanak a liberális listával s a plakátok alá hamisították a kisebbségi biok választási jelét is, Magyarpécskán csel' FORTUNA Onseft is szerencsét hoz! Vegye meg ott sorsjegyét! Nyer 2 millió koronáit. Fortuna Bank fizeti ki a legnagyobb főnyereményeket., Az osztálysorsjáték nagy jutalmát is — mint ismeretes — a „FORTUNÁ“-nál nyerték. Rendeljen még ma levelezőlapon 74 sorsi egyel Ke 20-—, V2 sorsjegyet Ki 40-— és 7i sorsjegyet Ke 80-— ért. FORTUNA üratisSava. Dunaiakéi 7. A sorsjegy fizetendő vétel után befizetési lap utján. lel kiosalták Teodoreseu parasztpárti bizalmi t a szavazóhelyiségből s ez idő alatt Valcu Maxim, a liberálisok főkortese egy csomó liberális szavazatot helyezett el az urnában. Az erdélyi magyar városokban most kezdték meg a szavazatok összeszámlálását. Aradon a .magyar-német kisebbségi biok listájára 2757, a liberális listára 1871, a parasztpártiéra 1192 szavazat esett, az eddigi adatok szerint. Temesvárod a magyar-német, biok 5873, a liberális párt, 2275, a nemzeti parasztpárt pedig 4046 szavazatot, nyert. Ebben a két városban tehát a magyarság fölényben van. Kolozsvárt,. Brassóban. Szat- márott. valamint Nagyváradon a szavazólapok összeszámlálása még mindig tart. Szatmáron a kisebbségi biok a szavazatoknak hozzávetőlegesen 40, a nemzeti parasztpárt 30 és á liberális párt pedig a szavazatoknak körülbelül 10—15 százalékát kapta, a többi szavazatok megoszlottak. Kolozsvári eddig összeszámláltak 2438 nemzeti paraszt- párti és 2042 magyar-német, valamint 865 liberális párti szavazatot. Brassóban eddig mindössze 928 magyar-német, 375 nemzeti parasztpárti és 315 liberális szavazatot számláltak össze. Brassóban és Szatmáron azonban biztosra vehető a magyar-német, kisebbségi biok győzelme. A helyzettel jól ismerős bemfentesek véleménye szerint az uj parlament képe meg- közelitőleg a következő lesz: 320—328 liberálispárti képviselő, 30—35 nemzeti parasztpárti s a többi pártok összesen vagy 40—45 képviselői mandátumot nyernek. Ez utóbbiak közül 5—8 magyar képviselő lesz s esetleg ugyanannyi német. (D. B. L.) Kik nyertek mán dátumot az ellenzéki vezérek közül? Bukarest, julius 9. Az Orient Rádió jelentése szerint a kormánypárt elsősorban a nemzeti parasztpárt rovására jutott többséghez. Köszönheti ezt mindenekelőtt a párt tökéletes szervezettségének, az intenzív propagandának és a zsidóikkal kötött kartelijé- nek. A zsidók ezelőtt a nemzeti paraszt- pártra adták szavazataikat. Erdélyben a nemzeti parasztpárt többé-kevésbé megtartotta pozícióját, sőt komoly győzelmet is aratott. Az ellenzék vezérei közül az eddigi eredmények szerint a következők jutottak máris mandátumhoz: Mihalahe két helyen is, továbbá Maniu, Madgeanu, Cantacusino és Vajda-Vojvoda. Véres választási nap Fogarasora Kolozsvár, julius 9. A tegnapi parlamenti választások során Bogarason súlyos zavargások voltak. A nemzeti parasztpárí feldühödt emberei berontottak a prefekíura épületébe s annak egész berendezését ősz- szeromholtak. Azonnal katonaságot rendeltek ki s az összeütközés hevében számosán megsebesültek. Közelebbi részletek hiányoznak. A délután folyamán Brassóból kiilön- vonaton ment katonaság Fogarasra, hogy a további zavargásoknak elejét vegye. Az események miatt nagy az izgalom a városban.
