Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-10 / 155. (1489.) szám
1927 julius 10, vasárnap. BRKUEI BERLINI JEGYZETEK írja BÁRDOS ARTÚR — Aprópénz — Az egyen portréja is apró vonásokból ala kul össze jeíi&nizetes egésszé. Egy apró vo nás, a száj körül, az orrnak egy jól megfi gyeit árnyékolása — és az egész arc, az egés; karakter megváltozik és azzá lesz, akit a fes tő meg akar rögziteni, vagy — nem lesz &zzá.. A tömeg protréja is az apró vonásokból adódik ki a legjellemzőbben. Egy városé, égj országé is. De különösen áll ez a német tömegarculatra. Mert itt semmi sincs eredendc okok és határozott konzekvenciák nélkül; itl a legapróbb vonások is szinte intézményesen a népi élekből nőnek ki és viszont az intézmények is a néplélek ez apró vállasainak az eredői . . , * De kár is ilyen nagyképűen okoskodni. Némely apróság a maga egyszerűségében mindent elmond. Az autóbuszon egy kétmárkásat adok a kalauznak. Tizennyolc darab súlyos 10 pfennigest ad vissza. Ezt a súlyos megterhelést nem birja ki semmi pénztárca. Csóválom a fejemet, de hopp! észreveszem, hogy van még egy egymárkásom is. Visszakérem a kétmár- kást, hogy kicseréljem az egymárkással és főként, hogy visszaadjam a danaidi ajándék legsúlyosabb részét: a tizennyolcból legalább tiz darab tizpfennigest. A kalauz egy próféta fanatizmusával csóválja a fejét- Ki van zárva. Hogy ebbe a cserébe belemenjen?! Miféle frivol, bohém gondolat ez! És főként: kötelessége ez neki? No, ugy-e hogy nem! A jog az ő álláspontján van. Minden törvénykodexek neki adnak igazat. Az üzlet meg ven kötve, nem lehet visszacsinálni. Mindez szabatosan, tökéletesen benne van egy fejes óválásban és eg y fölényes, lenéző pillantásban, amellyel végigmér. Nem is kell tovább mennünk: maradjunk csak az autóbusznál. De már itt be kell látnom, hogy némely intézmény mégsem a népiélekből fakad, hanem egyenesen a népiélek ellenére, sőt ellensúlyozására C3inálódik. A német közigazgatás újabban nagy sok udvariassági szabályt statuált. Ez már nyilván a német néplélek ellensúlyozására irányul... Parancsba ment, hogy a kalauzoktól udvariasság, sőt gyöngédség kívántatik- A rosz- szul épített, magas lépcsöjü autóbuszokon a közönséget gyámolitani, segíteni kell a fel- és leszállásnál. Azóta, ha fellépek az autóbuszra, vagy lelépek az autóbuszról, mindig pontosan és intézményesen, egy bokszot kapok a hátamba. Utólag. Mikor már Szépen felkusztam rá, vagy szerencsésen leevickéltem róla. De nemcsak én. Gyenge és törékeny öreg hölgyek is. Sőt ők még erélyesebb kezelésben részesülnek, hiszen ők még fokozottabban rászorulnak az udvariasságra, meg a gyengédségre. Csak úgy szédülnek, szegények- * Sok mindent sikerrel iztelenitenek Berlinben. Ételt, italt, kabarét, filmet, vicclapot és még sok egyebet. De nekünk, egyéb európaiaknak, legélvezhetetlenebb, Ízben legszü- köiködőbb: a német kávé. Csaknem mindenütt a világon jó kávé van. Nem is lehet ez valami nagy mesterség, jó kávét főzni. A magyar, az osztrák, az olasz, a francia kávé — hogy a törökről ne is beszéljünk — mind jó a maga nemében. Hát hiszen, nem nagy baj ez, csak az a nevezetes, hogy egyetlen náció sem olyan büszke a kávéjára, mint a német háziasszony. Váltig kínálja a „Khaffe“-t és nagy sérelem neki, ha a vendég nem kér négyszer-ötször a vékonyra sikerült nemzeti lőréből. (Apropos, csak most tudtam meg, hogy a „Blümohen-Kaffee“ elnevezésének etiológiája az, hogy az ilyen hig kávé alatt átüt a régi meisseni csészék fenekén virító virágdísz: a „Blümchen"....) Most aztán egy újfajta kávét találtak ki és népszerűsítenek Berlinben. A földalatti villamos minden kocsijában olvasható: „Kaffee Haag wirkt stets anregend, aber nie auf- regend“ . . , Hát ezt is kitalálták. Az eddigi kávé túlságosan izgató volt. De különben is: ez a kis reklám-mottó, úgy találom, nagyon sokat mond el a német népiélekből. * A reklám a tömeghez szól, tehát jellemző is a tömegre. Hadd jegyzem ide a legújabb berlini népdalt, amely egyformán jellemző a berlini időés a berlini nyelvjárásra. Az újságok hirdetőrovatában olvasom: .,Ob Winter warm, ob Sommer streng, Benütze nur Olíva-Creme Für Dcinen Teint , . A nevezetes ebben az, hogy a reklámvers költője nyilván meg van győződve róla, hogy ő kitűnő rímet költött. A francia „teint" szót ugyanis egyszerűen „tengőnek ejtik a jó berliniek s igy az ő fülüknek ez kitünően rímel a „streng" szóval . . . A francia szavak tuvalevőleg ilyen szomorú sorsra jutnak a berlini idiómában. Parfüm az: „Parföng"; sálon az: „Salong"; bonbon az:- „Bonbong" és igy tovább. És mindezt nem politikai érzületből követik el a francia nyelv ellen, sőt ellenkezők/-: a snobizmus minden áhitatos tiszteletével . . , Minden, időnként fel-felbukkanó nacionális agitáció ellenére is szívesen használják és szeretik a francia szavakat. Minden ,,mondáiig" (értsd: mondáin) berlininek reménytelenül imponál, minden, ami Páris, és egyetlen náció müvész 1 ársada 1 iná- ban sincs Párisnak annyi szerelmese, mint a németében. És mégegyszer a berlini nyelvjárás. A német osztálysorsjáték egyik plakátján hatalmas hetükkel olvasható: „Ihrem Dalles kann geholfen werden..." Lefordítsam? Ugy-e, felmentést kapok? Ilyen hatalmas a berlini nyelvjárás asszimiláló képessége. A hivaMos német osztálysorsi áték plakátján polgárjogot nyert a „Daíles". PÁRISI NAPLÓ írja: MÁRAI SÁNDOR — Az Írók városa — Szó van itt róla, hogy Páris határában, „La renaissance de la Cité" címmel módját ejtik egy nemes és szép vállalkozásnak, ami hajlékot adna a hajléktalan íróknak és művészeknek. A tervet a francia állam is támogatja, a város sincsen ellene, lehet, hogy lesz belőle valami. Ez a terv nagyon szép s ha valaki követni akarja, akkor követésre is méltó. Nekem, ha éjjel nem tudok aludni s eszembejut ez a terv, minden hajam szála égnek áll. Nem merem elképzelni az irók városát Lehet hogy tévedek, de ahogy én elképzelem, az semmiesetre sem lenne a Boldogok Szigete, hanem inkább Biribi, vagy Dante hideg köreinek egyik circulusa. Az a szép sikerrel koronázott tendencia, amivel Európa és Amerika nagyvárosai a tisztviselőket már huzamosabb ideje városonkivüli telepeken iparkodnak elszállásolni, - bizonyára bűnös benne, hogy ez a terv, az irók városának terve, egyáltalán felmerülhetett. A hiba ott van, hogy ahol a tisztviselők jól megférnek, ott az irók ökölre mennek: itt nemcsak a lakáskérdésre gondolok. Ha Bródy Sándor élne, micsoda nagyszerűeket és hegyeseket mondhatna ő egy ilyen alkalomból, — éppen ő, aki az Írói létezés tragikomikumát, az író örök számki- vetettségét mindenfajta emberi közösségből a saját bőrén ismerte és demonstrálta s a Rudas-fürdő fehérre meszelt szobáit egy hosszú éieten át előnyben részesítette a legtágasabb céhappartement kényelmei előtt. Ha jól belenézünk ebbe a nemes programba, megtaláljuk benne az örök problémát, ami az irót szeparálja, ma és örökké, a társadalomtól, — mentői inkább iró, tehát mentői kevésbbé „bohém", vagyis ál-iró, annál kevesebb köze van mindenfajta társadalmi organizációhoz, sőt anuál kevesebb köze van azokhoz a segély-akciókhoz is, amikkel időről-időre, lelki- ismereti krízisek idején, á maga íróin segi- teni vél a társadalom. A valóság, azt hiszem, az, hogy a társadalom csak egyféleképpen segíthet a maga Íróin: ha olvassa őket, látogatja a darabjaik előadását, vásárolja a könyveiket. Minden más akció céljatévesztett, mert az iró különös állat, aki alamizsnát talán rossz időkben elfogad, de szegényházi élelmezések fegyelmére legjobb akarata mellett sem alkalmas. Stripdberg egy életen át nyomorgóit, akkor is, mikor egész Európa játszotta már a ,,DamasZkuszt" vagy az „Álomjátékot", — s legrosszabb idejeiben is könyörtelenül visszautasított minden mentőakciót, ami becsalogatni vélte őt a biztos fedél, garantált evés mellé. Nyomorban halt meg. Nem tudom, miért jut éppen eszembe példának Strind- berg, mikor, szerencsére, ezen a téren aztán a példák ezrei állanak rendelkezésünkre, — a hazai példák között pedig kivétel az. aki, tehetség birtokában, elég erős tudott maradni a husosfazék csábításaival szemben s nem adta be a derekát egy-egy írói karriéren belül j az újságírásnak, a kabarénak, az olcsó színjátéknak, a sekélyes, szórakoztató irodalom művelésének. M'éttóztassék elképzelni, hogy Rákosmegyeren megalapítaná a társadalom az írók Telepét — igazán lidércnyomás egy ilyen elképzelés s ha a leprások telepére gondolok, ami állítólag létezik valahol Biarritz körül a Pyrenneusökban, úgy deojüs idyllnek képzelem az életet ottan s ott is, de mindenfelé hamarább tudnék élni, mint az írók Telepén. A bolsevizmus nagy szamárságai közé tartozott az „írók katasztere", ami több is volt, mint szamárság s ami Oroszországban, ahol volt idejük kipróbálni ezt az ötletet, olyan keservesen és elsőrendűen bukott meg, hogy rögtön helyt adjon egy majdnem ellen- forradalmi individualizmusnak, amivel ám lássa a szovjet, hogyan számol le és hoZza be rajta a maga telepítési költségeit. Mindenfajta telepítési akció közül, azt hiszem, ez, az írók telepítése, a legremónytelenebb. Vad- szőlővel leöntött családi ház éppen olyan kevéssé való nekik, mint a kávéház márványasztala, — egyik se jó, s mindenre szükségük van, az otthon izolált csöndjére és biztonságára éppen úgy, mint a kalandok és kóborlás nyugtalan élményeire, — reménytelen affér ez, nincs és nem is lesz ügyosztálya a társadalom Székházaiban. El tudom képzelni az „Elaggott Festők Menházát“, el a „Süket Zenészek Szanatóriumát", de nem tudom elképzelni az „Elaggott írók Otthonát", — vagy ha igen, úgy nem tudok elképzelni annál szomorúbbat és reménytelenebbet. Az író az élet kritikusa, a legmisztikusabb hitvallás prédikátora, nem alkalmas telepítésre. * A festő, az már hamarább. Hogy van ez ? Festőiskolák, festőtelepek, festőmenhelyek sikerrel és közmegelégedésre működnek nálunk is, másfelé is. A festőket lehet, ideig- óráig, telepíteni. Kevéssel beérik, s általában csöndesek. Az iró nem éri be kevéssel, az iró általában nem éri be semmivel, állandóan van valami baja, követel és nyügösködik, nem lehet csodáim, ha egy nagy város, mint Páris, végre is megunja és karámot, kínál neki. Pá- risban különben is egészen speciális a helyzete az írónak, — nemcsak a „beérkezettnek", hanem a kezdőnek is. Ha van mondanivalója, van publikuma is, — van kenyere, van mozgási lehetősége, vad, ifjú regényeknek van tízezres példányszámuk s ha francia vagy, írhatsz tanulmányt a halak életéről,” azért is pénzt kapsz s annyi pénzt, amennyiért megélhetsz hozzávetőleg annyi ideig, míg meg- Írsz egy újabb tanulmányt a halak életéről. Ezek a fiatal francia irók végeredményben el vannak kényeztetve s ők nem is tudják, a , mi háromezres példányszámúink mellett, mi- i lyen hallatlan jó dolguk van. Pagnol ur, a „Jazz" s a „Marchand du Gloire" szerzője, egy liuszoüöt'éves fiatalember, a múltkor meglepetve mondta nekem: . . . Éppen most irtain alá a szerződést Amerikára és Németországra ... Én eddig nem is tudtam, hogy szindarabirással ilyen komoly pénzt lehet keresni; azt hittem, az inkább csak distraction..." Ezt olyan őszintén mondta, olyan tiszta Szemekkel, hogy visszatartottam a lélegzetemet. Hol vagytok, szegény testvéreim, akik egyebet sem nagyon tudtok a szindarabirás körül, csak azt, hogy azzal sok pénzt is lehet keresni? André Gide itt a regényei honoráriumából kastélyban lakik, ahol nincsen egyéb dolga, minthogy hónapokon át veszekedjen az Ördöggel. Nálunk az iró a kiadóval veszekszik- Nálunk az iró a szobaasszonnyal veszekszik. A pincérrel veszekszik, a bíróval veszekszik, a rendőrtisztviselővel veszekszik. Nálunk az iró, ha leül írni az Íróasztalához, nem arra gondol elsősorban, hogy mit írjon meg, hanem arra, hogy mit szabad megírnia. Triste pays, — de segíteni mégsem lehet rajtuk. írók Telepével különösen nem. Azt hiszem, Párisban sem fognak remekművet Írni az írók Telepének családi házaiban, ha elkészülnek egyszer. A remekművek máshol készülnek, máskép, az ördög tudja, hogyan s Vele kejl mindig megvitatni. * Hitelre, részlettörlesztésre, virágágyakkal, gyepes utakkal, verandával telepet az íróknak és művészeknek, — ez itt Párisban a „Renaissance de la Cité" terve. Nemes terv, követésre méltó. író nem igen fog lakni benne, de van annyi más emberféle, aki Írással is foglalkozik s nincsen lakása, hogy a telep rövidesen zsúfolt lesz. Az irók lakáskérdése különben is egy önálló probléma, aminek megoldását Szigorúan reájuk kell bizni. A festők, mondom, engedékenyebbek. Szerényebbek is. ök a föld szelíd gyermekei, akik legföljebb azért morognak, hogy nem érti őket a publikum s hogy nincsen pénzük. Ábelek ők, s nyomoruk fölkiált az égre. Az Írókkal már több a baj, mert, ha sor kerül rá, az okot is keresik, hogy miért nem érti őket a publikum s miért nincsen pénzük ? Jobb igy elszórtan hagyni őket, egyet Melboruneban, egyet Budapesten, — telepbe tömörítve veszélyesek s biztos, hogy a házbért nem abban a formában fizetnék, ahogy elvárja tőlük a társadalom. Remisjátszmák napja a kecskeméti sakkversenyen Kecskemét, julius 9. A nertizetközi sakkverseny 12. fordulóját az eldöntetlen játszmák do- 9 minálták. A győztes csoportban Steiner spanyol megnyitással élt Aljechin ellen. A játszma érdekes középjáték után minimális előnnyel Steiner javára függőben maradt és valószileg remis-vei végződik. A Kmoch—Gilg játszma 16 húzás után, az Ahues—Vajda parti 21 lépés, után végződött eldöntetlenül. Igen érdekesen indult az Asztalos —Niemzovits játszma. Niemzovits saját védelmével élt, amelyet azonban Asztalos nyugodt játékkal parírozott. E játszma is remis-vei végződött. Az I. csoport állása: Aljechin 9.5 (1), Niemzovits 9, Steiner 8.5 (1), Asztalos 8, Vajda 7, Gilg és Kmoch 6.5, Ahues 6. — A mesterversenym Vu- kovics győzött Colle ellen. Takács Berndtsonnail szemben Aljechin-védelemmel élt, előnybe jutott, azonban később nemcsak a nyereséget, har nem a remist is elhibázta és 26 lépés után vesztett. A Grünfeld—Yates. valamint, valamint a Tartakover—Brinckmann játszmák 20. illetve 82 húzás után eldöntetlenül végződtek. — A mester- verseny állása: Grünfeld, Tartakover 6.5, Colle, Takács, Yates 5.5, Bertidtson, Brinckmann és Vu- kovics 4.5 pont. xx Szebb és olcsóbb ajándékot nem vehet gyér* ipekóuekj yiint a Tapsifüles nyuszika. % JMi a különbség? A híres Lindberg oceánrepülö és azon vevő között, ki az Ungár S. bratislavai bankháznál sorsjegyet vásárol. Dijrejtvény: I. dij Ké 1000-— I II. * * » 500—■ III. , „ 100-— A rejtvény megfejtése az alanti szelvényen küldhető be, Ungár S bankházába, Bratislava. j| Beküldési határidő f. hó 15.-ig. f Kí\-árastdó és sárt borítékban az Ungár S. bratislavai bankházhoz, Ventur-utca 20 9 jj küldendő. Szelvény. | Küldjön azonnal, a 17.-ik sorsjáték I.-ső A ..................... c. lapban közzétett rejtvényt | osztályához, igy fejtem meg: I ......................drb. Vi sorsjegyet á Ké 20'— -.............................................................................. fi 1 ............................. „ Va „ k n 40- -...................................-................................................................ I | ................... „ Vi „ a „ 80’— -.................................................................. | 1 Név : ...............................................-.............................................................................;.................................. §3 | Foglalkozás: ..........—......................—.....—..............................................................-.................................... ijj 4 Mm marnom
