Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-31 / 173. (1507.) szám

jl«7ú t ^uiiuis 01, vasárnap evén. Később bejöttek a pincérek és a szoba­lányok. Az előadást meg 'lőhetett kezdeni. Oairnot mester kijött, a függöny mögül és felgyújtotta a villanyt. Ki ismert volna rá? Az ajka pirosán mosolygott, szeme fiata­los tűzzel ragyogott. Frakkban volt. f eltűrte »z egzik kabátuiiát. — Hölgyeim és uraim, adjanak fel tizen­ihat nyolctagú számot... S egy könnyed mozdulatai madame Car- not, felé. mellékesen, fölényesen, ahogy egy alantas és idegen személynek szól az ember: — Kérem, asszonyom, törülje le a táb­lát és jegyezze a számokat... Félni lehetett, hogy madame Carnot erre a hangra pofonüti az igazgatót. He nem: se most. se később, mikor az igazgató, átnézve 0 hölgy feje fölött, rövid vezényszavakkal -parancsolgatott neki. nem lázadt föl. enge­delmeskedett. Egyszer, mikor egy zsebken­dőt nem adott elég gyorsan, meg is rótta néhány hideg szóval a közönség színe előtt. „Ugyan. asszonyom". — mondta metsző és h ide g gziemr eb anyással. S mindenki látta, hogy a művészet ha­talma végtelen: az asszony engedelmeske­dett. Közben a terem megtelt egy kissé. Le­hettek fizetőképes vendégek már vagv har­mincán. Ebben a pillanaitban az igazgató ab­bahagyta a produkciót és tányérozni indult. ő tudta, hogy miért. Hogyha előre kéri a belépődijat, senki nem jön he. Ha utólag kéri a belépődíjat, mindenki elszalad. Ezéirt a műsor közepén kérte a bel épei­éi inat. Ez velem már háromszor megtörtént. Athénben. Sz>m imában és Konstantinápoly­ban. Ott a hajó messze künn a tengeren áll meg az utasokkal és bennszülött csónakosok jönnek ladikokkal a partr ássál! ók ért. Ezek a sötét csónakosok félúton, a liaió és a part kö­zött abbahagyják az evezést, felemelik az evezőket és pénzt kérnek. Annyit kérnek, amennyit, akarnak. Min­denki siet fizetni. Itt is. az előadás két partja között min­denki fizetett. A pincérek is fizetlek. A pincérek általában híresek iőszivükről és szeretik a kultúrát. Most már el lehetett mienni. Carnot mes­ter kihozott egy óriási fűrészt, és madame Carnot. ráfeküdt négy egymás mellé állított székre. Carnot meist-er kezeibe ve ti be a fű­részt és a fogait vicsorította. Nem bírtam tovább és elmentem. ■ Ne vegyék -rossz néven. Mert, az élet. és a művészet néha olyan titokzatosan keverednek, hogy soha nem le­het tudni, miikor van vége -az illúziónak és hol kezdődnek az igazi könnvek. a vér. a ha­lál és a fogak osikorgatása? Gyászmise volt a Mátyás-templomban Cssmoch hercegprímásért Budapest, julius 30. Budapesti szerkesz­tőségünk teleionjelentése: Orsinego Caesaré budapesti pápai nuncius ma délelőtt a budai koronázó Mátyás templomban szentmisét pon- lifikált az elhunyt hercegprímás lelki üdvé­ért. A gyászistentiszteleten részt vett a kor­mány Vass József maniszterelnökhe'lyettes ve­zetésével, Wright amerikai követ vezetésével a budapesti diplomáciai kar, a hatóságok, a vármegyék, a főváros, a vallásos és társadalmi egyesületek és intézmények képviselői és a Budap_>llen tartózkodó előkelőségek hatal­mas tábora. Esztergom julius 30. Az érseki főkápta­lan ma délelőtt tartotta meg konszisztoriális gyűlését, amelyen káptalani helynökké Walter 'Gyula dr. nagyprépostot, ozorai címzetes püs­pököt választották me?. Az uj káptalani hely­réknek első ténykedése az volt, hogy budapes­ti érseki helynökké kinevezte Mészáros János dr. prelátus kanonokot, az eddigi vikáriust. Majláth püspök nem lesz ta.gfa a román szenátusnak Bukarest, julius 30. A szenátus tegnapi ülésén Bratianu javaslatára Nicol-escu liberá­lis párti szenátort választották meg a szená­tus elnökévé. Ugyanezen az ülésen- a kor­mány ajánlatára elfogadták Csiszár bukaresti katolikus érseknek azt a kérését, hogy ő le­gyen a romániai katolikusok szenátusi kép­viselője. Ily módon Majláth püspök, aki az előző szenátusban mint a katolikusok képvi­selője helyet foglalt, szerzett jogától elesett. §S?föiiie!©f©ge Dr. K®Ste ezelőtt a prágai, frankfurti és berlini bőrklinikák tanársegédje és másodorvosa EíEtafegJja H3. ^,e®aQ§ü:S'r!«ö'y«B SS, Wassennann vizsgálat! Copyright by Eugen Gömöri, Vienna 1927. HÁBORÚ ÉS BEKÉ A világháború kitörése napjának (1914. aug, 1.) 13. évforduló­jára — Az osztrák-magyar hadsereg prominens tábornokai a világháború kimeneteléről és a ,,háború és béke*4 kérdéseiről — Arz, Auffenberg - Komarow, Fiscker, Roth - Limanowa, és báró Sarkotic tábornokok és vezérezredesek válaszai Rendezte és irta: GÖMÖRI JENŐ — A Prágai Magyar Hírlap eredeti ankétija — ELSŐ KÖZLEMÉNY Bées. julius 30. Ázsiai háborús bonyodalmak és eu-rópai hófoo- rus-d-iip 1 omatikus tárgyalások e napjaiban érdekes­nek éfi aktuálisnak tartottam a világháború kitöré­sének 13. évfordulója küszöbén az osztrák-magyar hadsereg prominens vezérezredeseivel és generáli­saival emkétet tartani oly kérdésekről, melyek a világháborúra, különösen annak kimenetelére és a „háború és béke" általános problémáira vomat- i koznak. A felosztott osztrák-magyar hadsereg öt legkiválóbb hadvezére jvat ennek az anfcétnak a keretében szóhoz: Arz, Auffenberg, Piecher, Rot>h- Limanowa és Sarkotic tábornok. Az ankéten ré-stítvett generálisok egyike, Roth- LLraanowa vezérezredes, azóta, hogy az ankét kér­déseire válaszolt, meghalt. Rotth-Liimanova vezér­ezredes alább következő válasza legutolsó éleit- nyilváuu 1 ásannak egyike volt. Nemcsak azért vár­tam néhány hétig az ankét publikálásával, mert a háború kitörésének 13. évfordulójára szántam, ha­nem azért is, mert nem óhajtottam az elhunyt ve­zérezredes nyilatkozatait, amelyeket halála előtt néhány nappal, halálos ágyáról diktált volt, eset­leges szenzációbajihászátsra felhasználni. Az ankét kérdései ezek voltak: 1. Miért vesztették el az ön véleménye sze­rint a kö apón ti hatalmak a háborút? 2. Melyek voltak közvetlen és legutolsó okai a végleges vereségnek? 3. Mi volt az Ön legnagyobb lelkiélimiénye a világháború alatt, illetve mi volt és hogy folyt le az a történés, amely önből a legnagyobb 'lel­ki élmény t kiváltotta ? 4. Mi az ön felfogása a jövő háborújáról ál­talában? 5. Mikor és mely okokból és mely hatalmiak között fog az ön szubjektív véleménye szerint a legközelebbi háború kitörni, illetve mikor, mely okokból, mely államok között törhet kti leg­inkább? 6. Hogy fog az ön felfogása szerint a leg­közelebbi háború lefolyni? 7. Hegy fog a legközelebbi háború az ön fel­fogása szerint végződni? 8. Mi az Ön véleménye az „örök békéről" és hiez-e benne, avagy sem? Ha igen. máért igen és ha nem, miért nem? Ad 1. és ad 2. s Arz vezérezredes nyilatkozata Amaz okok körül, melyek a központi hatal­maiknak a világháború során való összeomlását élőid érték, első helyien a háború hoaszu tartamát kell kiemelnem. Minél hosszabb ideig tartott a háború, annál inkább kellett, hogy az egyediül sa­ját magukra utalt központi hatalmaknak és szövet­ségeseiknek személyi ereje és anyagi eszközei le- romoljanak és lassan eltünedezzenek s annál inkább kellett, hogy a csak rendkívüli erömegfeszitéssel kiküzdött s megőrzött egyen­súlyi helyzet a központi hatalmak hátrányára, tolódjék el és végezetül az összeomláshoz vezessen; míg az ellenfelek, akiknek a nagy világ minden segélyforrása mérhetetlen mértékben rendelkezé­sükre állitj napról-napra erősebbekké lehettek. A háború kitörése a központi hatalmakat tá­volról sem érte oly készültségben, mint ahogy azt az idő és a helyzet megkövetelte. Igaz ugyan, hogy Németország hadseregét és flottáját a lehetőségig kilépi tette volt és egy nagyszerű háborús instru­mentummá varázsolta; Auszí.ria-Magyaxország elleniben a háborús ké­szültség kívánatos mértékét még megközelítő­leg sem érte el. A hadvezetéséinek nem Sikerült a hadsereg kiépí­tésére irányzott követ e l éseinek keireszfülivitteie; Törökország és Bulgária az előző balkánhéboruk folytán érzékeny veszteségeket szenvedtek; — igy leptek be a központi hatalmak a világháborúba, készületlenül, egy csakhamar az egész Világgal ví­vott háborúba. Harci erőink és eszközeink alsóbbrendűsége ■mellett végül ia el kellett következnie az időpont­nak. melyben a növekvő nélkülözés és a minden téren való hiány, sőt éhínség a csapatok harci és akaraterejét megtörte .és oly befolyásoknak enge­dett utat, amelyek következményeikben mindent összemérzsoltak. Eme jelenségekkel szemben min­den eszközzel szembe kellett szállni. Az állami ha­talom kötelessége volt, a belső viszonyok karban­tartása, a hadseregvezetőség kötelessége pedig, ■hogy szembeszálljon a háború vezetését kedvezőtle­nül befolyásoló behatásokkal; mindkettő köteles­sége volt azonban a mindinkább hatalmasabbá váló s a központi hatalmak széjjelomlására irányí­tott ellenséges propaganda megtörése. A hadve zöldségnek — ha neon sikerült döntő győzelmet kivívnia — a frontokon való egyen­súlyi helyzetet kellett fentarfanlia, míg a dlip- lomáciának sikerül majd a sürgősen kívánatos békét kiverekednie. Amikor 1918 nvarán a központi hatalmaknak nőm sikerült az ellenségeket legyőzni, a nyomott 'hangulat a szövetséges birodalomban egyre na­nyobb tömegeket fertőzött meg. úgy. hogy a fron­tokra való nyomulását és elterjedését csakhamar nem lehetett többé megakadályozni, illetve meg­állítani. Bulgáriában a kormány változás a politikát be­vitte a hadseregbe és csakhamar az antantba­rát pártok kerekedtek felül. A front siéjjol- omlotf. Törökország, fennállásában veszélyez­tetve, megfélemlítve, békét kötött. Auszlria- Magvarországon a már rég lobogó nemzeti ön­állósulási törekvés ügyes külföldi agitáció révén erőt és tápot nyerve, mindinkább na­gyobb teret nyert és a már meggyengült kö­telékeket. melyek még együtt tartották a mon­archiát, szétrohbantással fenyegette. Ad 3.: A gorlicei áttörés diadala s az összeroppanás szégyene A hatalmas benyomások összessége, melyeket, mindig felelősségteljes állásban, a szinte végnél­küli háború alatt kaptam, csaknem lehetetlenné ■teszi számomra, hogy egyetlen lelki élményemet, mimt a legnagyobbat, emeljem ki. Hányszor következett a „nagy mára" a „na­gyobb holnap". Mily felemelő volt a győzelmes komarovvi csata utolsó napjaiban egy divíziót vezetni, majd mind­járt ezután egy hadsereget vezetni a második lem- bergii csatában és az orosz előnyomulást megállí­tani; Kraikónál az orosz gárdát föltartóztattni, azután az emlékezetes limunowai csatában a Molnár-honvédbnigád merész bélevetésévcl a diadalmas döntést előidézni; kemény téli til­sakban az északi Kárpátokban hónapokon ke­resztül! kitartani, miig hadtestem a Pnrtiki- hegynek, a gorlicei orosz állás kulcsának meg­rohamozásával megkezdhette a nagy áttörést, mely a Madkenisem-féle diadalukhoz vezetett, egészen Brosz#i to vszkon túlra. Ismét az én általam vezetett VI. hadtest volt, amely a nagy erősségnek erődítési övét keres ztül- törte és azt a mi hatalmunkba kerítette. Azután szünet nélkül vissza Galíciáiba, hogy az oroszok betörését Stanislauwál megállítsam, a Sbrypánál megtörjem; és azután ismét hónapokon át tartó téli' tufákban ezt a vonalat tartani, míg Brussitow nagy offenzivája a Vili. hadtesteit kitérésre kóny- szfórí tette. Még lángollak a harcok az újonnan válásátoitt vona/l körül, mikor szükebb hazámnak, Erdély­nek védelmére hívtok, ahol két lerongyolt cU- vizióval és egy maroknyi népi etkelrksapateal a románok részéről várható betörés fel tartósa volt a feliadatom. Félmilliónyi román katona nyomult be a keleti é6 déli szorosokon az országba, mindazonáltal sike­rült — máhlden döntés elől kitérve — az ellenséges előnyomulást addig tartóztatni, amig erősítések ér­kezhettek, mire a mindenütt legyőzött román sere­gek kivonultak Erdélyből. Az I. hadsereg parancs­nokaként tartottam eztután a keleti frontot az erős seregekkel támadó oroszok ellen, miglen Falken- hayn IX. hadserege a déli fronton etőnyömülvg — Madkensenne! egyesülve — a román seregek teljes ■leveretését oldatta meg. Újra tél volt és a harcok a kopár hegyekben nem jutottak nyugovóra; uj támadásokat ké­szíttettem éppen elő, mikor elhivattam az osztrák-magyar fegyveres összeró vezérkari fő­nökének állására. Két és félévi frouívezénség után egy uj. még jelen­tősebb korszak kezdődött életem,ben. A diadalma­san befejezett X. Tsönzó-csata után sikerült Galícia és Bukovina Végleges megszabadítása az oroszok­tól, kiknek országában kitört a forradalom. A leg­nagyobb erőfeszítéssel nyugovóra Vitt XI. Is őrző- csatát követte a fliicsi és tóiméin! fényes áttörés és a piávei diadalul; miniden bizonnyal a világháború egyik 1 egcsodálatram oltóbb operációja. Itt elértük teljesitméuyeimk csúcspontját; az idő érett volt a békekötésre. Hiába! Amerika belépése a háborúba eltüntette a reményeket- Az 1918. év nyara meghozta a központi hatal­maiknak azt a felismerést, hogy közeleg a vég. A vég lefolyása ismert. Ha mégeryszer végig­tekintek a háború folyósának nagy történésein, úgy azt hiszem, joggal a gorlicei áttörést mond­hatom mégis legnagyobb, legf elem előbb élmé­nyemnek. Minit győzedelmes hadvezér álltam Óikkor a fron­ton, Legnagyobb telki megrázkódtatásom azonban minden bizonnyá! a birodalom szétesése és a had­sereg feloszlása volt. Ad 4. s A fövő háborúja nem frontokon hanem. az egész országban folyik le Akár faji, vagy ösztályharc, akár vallás-, vagy népháboru, akár kereskedelmi, vagy polgárháború, a háború oélij'a mindig az ellenség ellent állásénak megtörése, az ellenség leverése, sőt megsemmi- s Kése. A jövő háborúja nem zári frontokon, nem vég­telen erődítési vonalakon és nem beosztott zászlóaljakban fog lejátszódni, a jövő háborúja a háborút folytató államok egész területére . v -,^-r.gjy j>w» ■ -- artrtro-r, ■ I A világhírű kolozsvári ^ S Heinrich-íéI© <dV 3 „írt l 0 fertfítiejiiíö jj és gytigyszappa- j ^ nokmátsdenszakttz- u lefhen ujbél kaphatok ij ki fog terjeszkedni; nép jogi határoz évin yok aligha lesznek képesek a harcot egy ál iám bel­területén csakis a harci eszközök cdőállilá,sá­lának területeire, tehát az arzenálok.a. legv- vorgyárukra stb. korlátozni, a jövő háborúját a* egész ország, az egész lak esség fogja foly­tatni minden lehető eszközzel, ezért az c1 len-ég arra fog törekedni, hogy minden elé ehetőt mogs e m misi t sem. A tbahnika és a kémia vívmányai egys/.eriien be- láthatatlanak; hiszen ma. el se-m lehet képzelni, miliy harci eszközök fognak öt, tiz. húsz év múlva rom teIkezésre állni. Annyi azonban bizonyos, hogy a jövő háborúja a megaemmisités háborúja lesz vizen és szára­zon, a rombolás háború ja föld fölött és föld alatt. Ad 5.: Kína veszedelmet jelent! A békeszerződések nem hozták meg a világinak a békét. Nagy államok ceszezuzá sa, uj ál lámáknak más államok számlájára való alapítása, az anya­országok területeitől való elszakltásök és a nem­zeti kisebbségek megerőszckolása által oly a'tmos;> fér át teremtettek Európában, amely magában' hordja állandó bonyodalmak csiráit. Mikor és hol fognak mindezek az első kitörésre vezetni, az épp oly beláthatatlan, mini, amennyire kérdéses az, vájjon a népszövetségnek lesz-e ereje, az ily kirobbanásokat feltartani. Az általános kimerülés, mely Európát a háború folytan uralja, bizonnyal akadálya a szenved ! r>k follobogásén?k, a távoli Ázsiáiban azonban lánco­sain lobognak fel a világnézetek csatái. Ennek a tűznek a visszahatását az európai nagyhatalmakra még nem lehet eléggé megítélni; bizonyos azonban, hogy a kontinens békéjének fentaríása szempontjá­ból a kínai események nem közömbösek; uj bonyodalmak fámOdluahiak belőle és ezek kö­vetkezményeikben a népszövetség egyetértéséit f elrobb an thai jak. Ad 6. és 7: Ausztria és Magyarország nem kezdenek háborút Mivelhogy ma beláthatatlan, mely államok kö­zött fog a legközelebbi háborús bonyodalom keilel- feezná, ennéltfogva persze nam tudok nyilai kozni egy ilyen háború lefolyásáról, sem pedig végző­déséről . Annyi azonban ma már bizonyosnak látszik előttem, hogy sem Ausztria, sem Magyarország nem fognak elsőkként fegyverhez nyúlni. Ad 8.; „Si vis pacem, para be!íum<< Repülnek az évek, elet az idő, mégsem tudja elmosni a borzalom és a rettenet benyomásait, me­lyeket a háború maga után hozott. Nemcsak a ka­tonában, hanem a népben sem, mert mindannyian 'érzik még bensőjükben a háború borzalmait. He mégis, ha szent, jogainkat érintik, ha házunk és birtokunk, nehezen megszerzett vagyonunk ve­szedelemben forog, ha a szabadságunkat elnyom­ják, akkor büszkeségből és erőnk tudatában íöllá- zatíunk az igazságtalanság és az erőszak ellen; s iha nem elegendők az eszközök, hogy vélt jogunk­hoz hozzájussunk, úgy igyekszünk azokat megsze­rezni. Vér és vagyon lép sorompóba, hogy a megszer­zettet és az öröklöttet megvédje s hartvria kerül a sor, háborúra. A háború az emberi társadalom természetében van ímegalapoizrva és természetes jogosultsága a megfe­lelő végrehajtó hatalommal .felruházott bíróság hiányában rejlik, oly bíróságéban, amely a függő vitás kérdések végleges eldöntésére lenne hivatok. Az emberiesség szempontjából a háborúnak megszűnése természetesen 'kívánatos fenne; de minden kísérlet, a háborút elkerülni, eddig mindig hiúnak bizonyult. Szent Szövetség, véd- és dacszö­vetségek, barátsági szerződések épp úgy nem tud­ták feltartani a háborúi Ha ezek az erőlködések nem is tudták meg­akadályozni a háborúkat, mégis sikerült legalább nemzetközi tóborus és alapjogi határozmányokk:.! a háború szigorát és kegyetlenségeit enyhíteni; a genfi konvenció és a hágai btkekontcr&ndák ez irányban bizonnyal eredményesen működlek. Az elfő hágai békekonferencia határozatai értelmében (1999) nemzetközi konílik tusokat válasz tett hiró- sági itéleteklkel kell megszüntetni, — a világhá­ború azonban e határozat dacára sem volt meg.d: - dályozható. Nos, ez a feladat most a -népszövetséget 'keik Vájjon meglesz-e a lehetősége, hogy a népszövet­ség betöltse e feladatát? Előttem ez kétségesnek tetszik, mert hiányzik a végrehajtó hatalma. Viszont a TÓguefcjjiáfeata- lomma-1 való fetruházáé már magában is a háberut jelenti... így hát az örök békéiben való hit utópiának lát­szik és a háború kmiríhatallan. És ezután is. mint ahogy eddig is, igazság fog meredni a latin mon­dás: „Si vis pacem, para hélium!“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom