Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-31 / 173. (1507.) szám
8 1927 julius 31, vasárnap Karinthy Frigyes levele a Prágai Magyar Hírlaphoz Néhány héttel ezelőtt megemlítettük, hogy ''Móricz Zsigmondihoz hasonlóun Karinthy Frigyes is meleghangú levelet intézett ínyünkhöz, melyben bejelenti, hogy a Prágai Magyar Hírlap munkatársa lett. Mai számunkban közöljük ennek a kedves és a mi életünkben rendkívül jelentős levélnek fakszimiléjét. Karinthy Frigyes, és Móricz Zsigmond írásai ismét ott díiszlenek lapunkban — s vasárnapi számunkkal egyáltalán ismét olyan lapot igyekeztünk olvasóinknak adni, mely a nyár, a híres „uborkaszezon" és a kánikula dacára minden igényi, a legkényesebbel is, méltóképpen kielégítheti. A napokban mondotta egy nagyon híres és nagyon hozzáértő budapesti ur, hogy „a magyar embernek le kell vennie kalapját a Prágai Magyar Hírlap előtt, mert talán semmi nem dokumentálja úgy a magyar kultúrát az utódállamokban, mint ez a lap. amelynek Szellemi tartalma vetekszik bármely más sajtóorgánum belső értékével." Jól esett nekünk ez az elismerés, ámbár — mát tagadjuk — szlovenszkói magyar közönségünk sem hagy el és napról-napra nagyobb ragaszkodással közeledik hozzánk. Nincs osztály, nincs műveltségi fok, amely előtt nem a Prágai Magyar Hírlap jelentené a szellemi dolgok szlovens^cói magyar arbüe- rét, itéletmondóját, legfelsőbb fórumát es reprezentánsát. A szlovenszkói magyar kultúráiét elképzelhetetlen a P. M. H. nélkül, ezt ma már senki sem vonja kétségbe. A tájékoztatáson a pontos, gyors és általános hírszolgálaton, a kül- és belföld eseményeit fürgén s bizonyos felsőbb kulturszempontból kommentáló cikkeket, a Szenzációk föltárásán, a személyi és közgazdasági hírek, események, mozgalmak lelkiismeretes bemutatásán kívül nagy büszkeségünk az a kulturrész, melyben a magyar szellemiség legnagyobb neveit vonultatjuk föl, hogy hozzáférhetővé tegyük közönségünknek legnagyobb kincsünket: a kultúránkat. A P. M. H. mindenről tájékoztat. A P- M. H. a modern technika összes vívmányával küzd, ismeri a modern ember pszihéjét és azt adja, amit a mai ember akar és élvezni tud. Egy lépéssel sem maradunk hátra és készséggel tálaljuk föl, ami a megújult világban érdekes, probléma, tömegmozgalom, vagy ideál. Az igazi kultúrát hirdetjük s nagy neveink: Móricz Zsigmond, Karinthy Frigyes, SchöpfUn Aladár, Bárdos Artúr, Szántó György, Márai Sándor, Hegedűs Lóránt, stb. kellő garanciát nyújtanak Ígéreteink Szolid betartására. Móricz Zsigmond cikkei, Karinthy Frigyes pompás naplói, Márai párisi levelei hétről- hétre pontosan megjelennek hasábjainkon. Közeledik az az idő, amikor megjelenik lapunkban Móricz Zsigmond legújabb regénye, az „Egy úri muri története", majd Márai szlovenszkói tárgyú nagy regénye, melyet már suzSéjénél fogva is általános érdeklődés előz meg. Sőt azt is bejelenthetjük, hogy Falu Tamás, a közülünk való író, akinek csendes, finom hangulatait annyira szereti szlovenszkói olvasóközönségünk, ősszel Szintén rendszeres rovatot nyit topunkban s olvasóink, meg olvasónőink Falu Tamás remekbe ötvözött, kis versein kívül héiröl-hétre az iró halk tónusu pmztelprózáját is megtalálhatják majd lapunkban. Mindezeken kívül nem hanyagoljuk el szlovenszkói értékeinket sem. Aki Szloven- szkón valóban Írni tud, magyarul érez és idevaló, az tág publicitást talál lapunkban. Nem említek mást, csak Mécs Lászlót, Sziklay Ferencet, Györy Dezsőt, Barkó Istvánt, Egi'i Viktort, Rácz Pált, mint akik állandóan munkatársaink között szerepelnek. Gsszel a P. M. H. a szlovenszkói magyar kulturétot terén is kétszeres lendülettel indul az első vonalba! * Mai számunkban közöljük bécsi munkatársunk „háborús“ ankéijának első cikkét, melyet még két hasonló cikk fog követni. Most, a világháború szei'encséűenszám : tizenharmadik évfordulójakor nem lesz érdektelen meghallgatni a hajdani osztrák-magyar monarchia leigtündöklőbb hadvezéreit egyrészt az elmúlt világháború szerencsétlen kimenetelének indokolásáról, legnagyszerűbb háborús élményeikről, másrészt aiTól, miképpen gondolkozna!■ a büszke generálisok a mai változott időkben a háború és a béke problémáiról. A nagyszerű lendülettel megirt cikksorozat első közleményeként Arz tábornoknak, a monarchia volt vezérkari főnökének eredeti ás figtye- gy el cmr emelt ó fejtegetéseit hozzuk. Gömöri Jenő ,Máboru és Béke“ című cikksorozata olvasóinknak kétségtelenül megnyeri tetszését. asaBaaBaaammBtMm^Bsss^semKssasi CHOTEK AZ UDVARHÖLGY Erzsébet királyné ablakai a lainzi kastély első emeletén kelet felé nyílott,ak. nem nélkülözte az égi világosságot tehát akkor sem. amikor az októberi liönao is az úgynevezett vadászkastélyban találta. A királyné korán kelt angyalos, Maquart-osokros, bucsu- iáró helyek oltárához hasonlatos ágyából és gyorsan felnyitotta a retesz reiáró fatáblákat. Künn az őszi kert. mintha az ősz valósulna meg. amelyben álmaiban iárt.... Ebben a kertben a zöld szoknyáikat tavaszig őrizgető fenyőfák Hérmés görögisten szobrát vették körül és segítették, hogy a márvány még fehérebb legyen. Távolabb azok a pirosfák, amelyeket, esztendőnként egyszer lát a szem, amig a szelek és az esőik meg nem kezdődnek. Szökőkút, felett, kőangva'l busulgaíott, mintha az egész ifjúság valamennyi elmúlt nyarát, gyászolná. Erzsébet királyné negyven esztendős volt. és már csak emlékeiből élt. ui emléket nem akart szerezni... A kerti kavicson lépések esikordúltak, mintha ezek a lassú, de határozott lépések a királyné merengő figyelmét akarnák magukra vonni onnan az erkélyről. A korámfceiő Ferenc József volt. aki térdigérő katonakö- penvégben, hevenyében felrántott csizmában és széles alakú tisztásapkáva! a fején mindennapi sétáját végezte a lainzi kertben. Mindennap pontosan történt ez. mikor a kastély órája az ötös és hatos numerus között végezte örökös utazását, mintha maga Ferenc József is örökké sétálna itt, reggele,nkint?• A király ügyet sem vetett az alligátorral küzdő szökőkút! angyalra, közömbösen ment el a piros virágok mellett, amielvek sárgákkal vegyülve még mindig nyiladoztak ííer- mes szárnyas lábainál, a gömbölyűre nvirt bokrok, ápolt fák sem érdekelték, hiszen ezek mind egyformák a császári kertekben Sőt a kert, vége felé Ferenc József letért a kertészek által kicirkainiazott utakról is és a hideg, őszi harmatos fűbe gázolt csizmáival. A kertet magas drótsövénv vette körül és a király a drófsövénvig ment é*. ott szemlélődött, mint valami vadász, aki a vadak nyomát nézegeti. Holott az mi ős hegyekből idáig nem jöttek le a szarvasok, sem az őzek. még csak nvuiak sem fut a módiak erre a mindenfelé mászká'ó fűzőid kabátos erdészek miatt. Azonkívül a drótsövénven túl minden éjszaka körüljárták a kerülők a parkot, és bécsi detektív is ült valahol egy bokor alatt, a kertben, persze, csak titokban, hogy a királyné észre ne vegye. mert nem szerette a titkos rendőröket. Miért, sétált el tehát, korán reggelenként Ferenc József a lainzi kertjét körű1 vevő drót- keritésig. mielőtt miég előtte valaki járt. volna a kertben? Néha egv pap irosdar ahol emelt fel a földiről, amely miben sem különbözött azoktól a papirfoszlánvoktól. amelyeket, a turisták, kirándulók mindenfelé el szoktak hányni étkezéseik után. Máskor felfedezett, egy friss . gyalogos vénvt. amelyet az éiszalka folyamán tapostak a fűbe. pláne, ha ehhez kedvezett, az uiíhold cealékonv világítása. Maid meg egv emuiig ómból talált, amilyent előkelő ur'ak szoktak viselni az ingmellükben vagy a kézelőjükben ... Ferenc József azután a szokott katonás komolv léptekkel végighaladt a kertién, az óramutató állásából úgy 'látta, hogv közeledik a reggeliizós ideje. Mikor Erzsébet, királyné emeleti lakosztálya alatt elhaladt és a királyné árnyékát észrevette az ablafcfüg- gönv mögött, a kezét sapkájához emelte és mindaddig tisztelgett, mag a magasból nem intett vissza egy halovánv kéz., hol barátságosan. hol bucsuzólag. mint akár a szép ősz, amely mind ritkábban ion látogatóba a kertbe. * A lainzi parkban, ahol Ferenc József üvegből és vasból épített kastélyt — Erzsébetnek. a legjobb - kertészbor bélvök által „voltak megfrizérozva“ a bokrok és a fák, de nem igy a kastélyban található lélkefc. azok között bizony akadt olyan is. amely néhanapján szívesebben lett, volna tépett, boglyas, viharral küzdő akácfa valamely távolban kanyargó országúton, mint a Mária Terézia korabeli kastélynak lakója. (Persze. Ferenc József a kastély északnyugati sarkában nem vette tudomásul, hogv lehetnek a világon olyan embereik i;s. akik nem érzik iól magukat ott. ahol ő a legnagyobb kötelesség- tudással végzi mindennapi munkáját.) A király kis .ímagyarlánva“. — amint budai, városmajori gyermekkora miatt nevezte F. J. kedvenc leányát, —- bizonyára boldogan álmodott fehér- és kékből te zatu. an- gvalfővel diszitett, ágyában felséges apja és anvia közelében, de nem ám igy ama Chotek Zsófia grófnő nevű udvarhölgy. aki Mária Valériával egy szobában aludt, a kastély földszintjén és ugyancsalt fehér, de szőke an- gvalfővel nem díszített ágyából a kert felé nyíló kettős üvegajtón át gyakran nézegette a holdat, amikor az ui volt. Hogv megzavária az ilyen éjszaka a női lelket, amely hajlamos az ábrándokra, amikor a fólhold felhő- nyájakat hajt az égboltozat horizontján! A grófnő szerelmes volt. még pedig egy | nagyon előkelő úriemberbe, akinek még a ■ nevét is félve ejtették ki Lainzban és Béos- i ben,, amióta a maverlingi dráma a másvilág- . ra szólította Ferenc József igazi trónörökösét, egyetlen fiút, és ez az ur lett, a királyit, ; aki majdan mindazt, a nagy darab gazdagságot, öröklendi, amelyet a térképesinálók Osztrák- Magyar Monarchia néven Írtak a mappáikba, hogy ezért a nagyon előkelő úrról, akit, Ferenc Ferdinánd ausztriai főhercegnek és ezredesnek neveznek vala: nem lehetett más időben gondolkozni, mint, a késő éjszakai ólában, amikor a kastély Ferenc császár divatja szerint épült kapujánál, már a várta is bóbiskol és az emeletről sem hallatszanak le azok az egérléptek, amelyben a fiátvesz- t.ett Erzsébet az álmot kereste. Hej. milyen felfordulás lett volna ebben a kastélyban, ha egyszer kitudódna, hogv a vagyontalan és jelen tékteJen .guvernános“-kü.lsejü udvarhölgv, aki egész életére arra látszott rendeltetni, hogv udvari szolgálatot végezzen a császári ház tagjainál. — hol egv fia tálkánál, hol egy vénecskénél. ahová a mindenható udvarmester parancsolja, — miben töri éjszakánként a fejét, amikor legfeljebb arra volna szabad gondjának lenni, hogy Mária Valéria ne feküdjön sokáig a szivén, mert. ez 'a fekvés nehéz álmokat okoz, * Hiszen igaz. hogv az udvar-hölgyek még a legelikettesebb bécsi udvarnál is azokat, a regényeket olvasták, amelyekkel a Martit,tek elárasztották a világot a Mühlbeek Lujzák álhistóriai romantikája után. A szegény leányok gazdag férjhezmenetele volt, akkor a nagv probléma, mikor az olvasók már megunták ama romantikus íotos.rafuspózt. amely minden regénvhősnek és hősnőnek minden fejezetben a teendője, mondanivalója volt: „a kunyhóba is elmennék ..szerelniemmeT*. Nem. a mi udvarhölgvünk idejében már nem gondolkoznak és nem cselekednek igy a regénvhősRŐk. azok a többnyire szegény, hervadó, szenvedő, fonnvadozó. eoedező nevelőnek. akik a feleség halála után férjhez mennek a gazdához, ladvk lesznek a lord oldalán, a nélkülözhetetlenségük révén, mostohaanyák. mert a leánygyermekeket fel kell nevelni. A mi udvarhölgvünk idejében a világ szeszélve révén már igen természetes dolog volt. hogv a szegénylánvok gazdag férjet, kaparintsanak maguknak. Chotek. az udvarhölgv. a legnagyobbról álmodozott, (mikor kit ©kin tett a néma éjbe), amit a birodalomban el lehet érni. A trónörökösnék akart a felesége lenni. * És az éj nem is volt mindig olyan néma, mint ezt a bóbiskoló vadászok gondolták, akik elfáradtak az egész napi szarvaslesben. Körülbelül három méter magas az a vasrácsból és kőből épült korridor, amelv a lain- zi vadászkastély földszinti részét körülveszi a kert felőli oldalon. A főbejárat, amelv lépcsőkön megközelíthető k kert felől, a nagy kerek fogadóterembe nyílik, ahol a kastély építőinek elképzelése szerint a királynénak kellett volna fogadni a hódolatára érkezett- vendégeket. Ez a főbejárat éjszakára, természetesen. zárva volt. A kertet a király lépcsőjén kívül még a királyné lakosztályából lehetett megközelíteni ama aranyozott vascsigalépcsőn, amelyet senkinek másnak nem volt szabad használni, mint Erzsébetnek. Tehát erről az oldalról sem lehetett se kijutni, se bemenni a kastélyba, amikor a lainzi hegyeik fekete ruhába öltöztették vala erdőségeiket. Nem maradt más útja annak, aki a kastély lakói közül éjszakai sétát óhajtana tenni a kertben, mint a három-négy méter magas korridorról leugrani, abban bizakodván, hogv a virágágyban, a gömbösre nvirott, ku- alakura szabott bokrok között nagyobb sebesülése nem történik. Ezt. az utat tette meg mindennap a szerencsés udvarhölgv. amikor a hold mind hűvösebben mutatkozott az erdőhegyek felett és a bécsi Exírablatt százesztendős jövendőmondói esős időjárást, jósoltak, tehát a lainzi szezsur am úgyis végefelé iárt * Kinek a kedvéért ugrott le két,öles magasságból a bécsi udvari dáma. akit ebben az időben még csak Chotek Zsófia grófnő néven emlegettek? — Rövidesem kiderült ez is, mint minden I. Ferenc József idejében, aki maga neim sokat tudott, ugyan a szerelemről. de annál többet trónjának várományosai, ugv az első királyfi, a boldogtalan Rudolf, mint a második királyfi, aki a ne- velckülsejü Chotek Zsófiára tette fel az életét. A vadasként kerítésénél voltak az éjszakai titkos találkozók, amelyek után emberi nyomok maradtak, amilyeneket, nem szoktak maguk után hagyni sem a szarvasok, amelyeknek bőgősétől visszhangzott, az erdő. sem a vaddisznók, amelyek az ilyenkor hu,üldögélő makknak a szagát messziről megérzik és drótkerítéseket bontanak ki agyarukkal, ha a szél vaiamerről öreg tölgyfáknak érett ínakkilllatát sodorja feléjük. — Ferenc József. aki kora reggel sétáiban elvetődött a drótsövény mellé, hamarosan nyomára jött, hogv valami történik a kastélyban, amiről sem az erdőt,iáró lágeroknak, de még a bécsi polkáinak sincs tudomása. Irt a vadaskert és a kastélypark drótkerítésénél talált egymásra két magános, addig senki által meg nem értett, és rideg külsőt A XlX-ik század vizitkártyái írta: 3(rúdy Qyula \ cL wa* <rv cL'i' o ÍjkjíX, aJtJx Orv* (y »"Ww> S <i vjju, P-* f w-v\ a. t-t «A ^ * ' 61^-; Xj-g u 7* Ux^v. f Á-HA hX i-ü-, ^ ' ''Vux* \jo cJ-Z. ^ ÍX-*- 'w'vA-At--! Lí ^ * fco (H-C1 kx-o-c üiAmcxÍ. (>-£L<nX C—ocA ^ kxx. áldL Vl. (rrvv>^_ 2-^/^- Ca ’x UjD Léc,. ICűlAx— %
