Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-27 / 169. (1503.) szám

'WHACÜM'A VV<Syjm-HIRItó

Seipel kancellár békére hívja föl az osztrák pártokat

Az osztrák nemzeti fiareáss üSése — Bstser ss©siá8dem©k?ata szélsők is a megegyezés meSSetf wan

Becs, juláius 26. A nemzeti tanács mai ülését erős rendőri fedezet mellett folytatták le. A tegnapi gyászüMs után ma sor került a politikai eszmecserére, amely a pártvezérek előzetes megbeszélései dacára elejétől kezdve mozgalmasnak ígérkezett. Elsőnek Seipel dr. kancellár szólalt föl, aki beszédjében saját pártjának szélsőséges elemei ellen fordult, hogy visszatartsa őket azoktól a túlzott követelésektől, amelyek esetleg a kormány buká- \át eredményeznék. Seipel szerint az osztrák köztársaság, ha nem is a forradalom halottjai, de a sebesültjei küsöü; van.

Az a körülmény, hogy az esküdik íróság az utóbbi időben sok felmentő Ítéletével komoly aggodalmakra adott ökot, nem elég ahhoz, hogy az ellentéteket az utcára vigyék és vérifürdőket provokáljanak. Ha a baloldal azt követelte volna, hogy az esküdtbiróságot .vla- fcitsák át rendes bírósággá, akkor a kormány bizonyos körülmények között eleget tett volna fennek a kívánságnak. Becs városa azt a községi őrséget, amelyet csak a veszedelem napjára alakított, állandó institúcióvá akarja fejleszteni, ami a tartományokban érthető módon nagy elégedetlenséget okoz. Helytelen, hogy a baloldali lapok a rendőrség ellen uszítanak. A rendőrség, hála istennek, megtette kötelességét és ezért pártkülönbség nélkül köszönetét kell szavazni neki. A katonaság is megtette kötelességét. A legnagyobb szerencsétlenség volt a lázadás idején a forgalmi sztrájk kihirdetése. A külfölddel való érintkezés megszakítása számtalan valótlan hírnek lett szülője, ami szintén ártalmasnak bizonyult.

Közel voltunk ahhoz, hogy a lázadás forradalommá váljon.

Az eddigi vizsgálatokból bebizonyosodott, hogy a mozgalmat nem kívülről szították. Sokat beszéltek egy olyan nemzetközi pártnak szerepéről, amely nincs képviselve a nemzeti tanácsban. A kancellár megállapítja, hogy

így' fiatalít és szépít a

€öra!I~créme

€0raS!-puder

COFüU-szappan

\ vW FSlerakat * £. S. R,

V 4 ' réss&fi:

Vörös Rák gyógytár, Bratíslava.

NÓmetauSzíriát a veszedelem idején senki meg nem fenyegette.

A lázadást a kormány saját erejéből és saját elhatározásából verte le. A legnagyobb veszély a forgalmi sztrájk volt, amelyet a világ közvéleménye nem sokáig tűrt volna. Az osztrák pártoknak össze kell tartamiok, hogy ismét megteremtsék a valódi belső békét, amely nélkül nincs munka és nincs haladás. Seipel figyelimezféti a kamarát, hogy ne követeljen olyan dolgokat a krománytól, amelyeket ez nem tud teljesíteni. Az osztrák kormányzás ne mkemény, hanem egyszerűen csak szilárd.

* Seipel beszédét a polgári pártok hosszan tartó éljenzéssel fogadták. A baloldal egyetlen egyszer sem szakította meg a beszédet. A kancellár után a szociáldemokraták nevében Bauer Ottó dr. emelkedett szólásra. Ő is igyekezett csüLJiapitóan hatni-és igyekezett letom- pitani az ellen téteket. Később a szociáldemokrata szónok a rendőrség magatartását kritizálta, majd pedig a szociáldemokrata polgárőrséget dicsérte.

Aláírták a fiumei kedvezményekről szálé olasz-magyar egyezményt

Róma, julius 26. A Chigi-palctában tegnap délben Mussolini miniszterelnök és a magyar kereskedelmi kormány részéről Wimmelsperg Frigyes báró államtitkár aláírta a magyar kereskedelmi forgalomnak Fiume kikötőjében nyújtandó kedvezményekre vonatkozó megállapodást. Az egyezmény az áprilisban már létrejött megállapodás betetőzése. Ez a megállapodás szerződésbe van foglalva, amelyhez jegyzőkönyvet csatoltak, amely Fiúméban magyar vámkirendeltség szervezését szabályozza. A két delegáció tárgyalásait mindvégig a szívélyes rokonérzés hatotta át.

„Egyesülünk*

mart meg kell értenünk egymást”

Hanrelch sbJ Jelszava a német pártok kl&ele&iiiiezásÉra — Spins miniszter uidéki beszéde —

Prága, julius 26. Spina közmunkaügyi miniszter Zwittau melleit Ketzeldorfban a Bund dér Landwirte kerületi pártnapján politikai bestédet mondott, melyben a polgári pártok viszonyát jellemezte. Az agrárpártok együttműködése lehetővé teszi a modern agrármozgalom fejlődését.

A német aktivista pártok célja lehetővé tenni az állam két főnemzetének együttélését.

A miniszter részletesen foglalkozott a belpolitikában történt változásokkal, amióta a németek a kormányba beléptek és rámutatott azokra a nehézségekre, amelyet a parlament nyári szessziója alatt kellett a polgári többségnek leküzdenie.

A többség legközelebbi feladata a szociális biztosítás igazságos rendezése. Beszéde végén felszólította a jelenlevőket a pártfegyelem betartására.

Uj kisebbségi jelszó

Hahnreich György dr., a Bund dér Land- wirteből kizárt képviselő a Bohemiában cikksorozatot kezdett, amellyel a helyzet tisztázását akarja elérni. Hahnreich elsősorban rámutat arra, hogy a közigazgatási reformmal kapcsolatos nyílt diszkusszió a szudétanémet közvéleményt felrázta passzivitásából és még jobban felébreszti majd néhány év múlva a köz- igazgatási reform végrehajtása. Ehhez hozzájárul még Mayer és az ő kizáratása, amit a Deutsche Landpost a legcsunyább Személyi támadásokra használ föl. A német pártok a pet- ka uralma idejében — írja Hahnreich — két csoportba vonultak felé éspedig külön a szociáldemokraták és külön a német parlamenti közösség, amely később u. n. munkaközösségre és parlamenti egyesülésre szakadt ketté.

A jelenlegi polgári kormánybiok magiba öleli az összes nem szocialista cseh törvényhozókat. A német táborban azonban a polgári csoport kétfelé vált.

Az egyik csoport a kormányban van, a másik pedig a német szociáldemokratákkal és német nemzeti szocialistákkal ellenzékben. A csehek követték msgr. Srarnek jelszavát: ^Megegyeztünk, hogy meg fogugk egyezni" és az elmúlt években bebizonyították, hogy ezen jelszóval is lehet politikát csinálni. Most már csak az a kérdés, hogy a német politikai pártok között tényleg áthidalhatatlanok-e az elvi ellentétek? Nem áthidalhatatlanok, azonban ehhez mindkét részről nagy jóakarat szükséges. A szudétanémet táborban évek óla tombol a harc

az aktivizmus és irredentizmus körül. Amig a csehek minden lehető és lehetetlen eszközzel arra törekszenek, hogy a hatalmat a saját kezükben megtartsák, addig az igazi aktiviz- musra kevés a kilátás, mert az aktivizmusnak célja befolyásosan részt venni a kormányzásban és közigazgatásban. A német aktivizmus Születésének idején folyton azt hangoztatták, hogy rá kell bírni a cseheket arra, hogy hagyjanak fel intranzigens álláspontjukkal. Amellett teljesen elfelejtették, hogy

a németeket nem a szép szemükért engedik az államhatalomhoz> hanem csak azért, mert a többségalakuláshoz szükség van

rájuk.

A németség két elhibázott irányban harcolt a helyzet javításáért.

Hibás volt az egyik irány, meri államele- nes álláspontra helyezkedett, a másik pedig azért volt hibás, mert nem varia be a kedvező alkalmat, hanem egyszerűen az ellenzéki politikát cserbehagyva ugrott a kormánytö b bségbe.

Régebben a német oldalon két ellenzéki tábor állt egymás mellett. Mindakettő harcolt az önrendelkezési jogért.

Az önkormányzati jog követelésének semmi köze az irredentizmushoz.

Maga a szudétanémet nép nem sokat törődött az aktivizmus és irredentizmus harcával s az 1925. évi választások alkalmával nehezen tudta elviselni az egységes német front fölborulását. Azóta azonban még inkább elmérgesedett a helyzet a német táborban. Olyan mélyre sülyedt a testvéri viszony, hogy az ellenfelek már közös asztalhoz sem ülnek le egymással. A pártfanatikusok tehetnek különbséget német és német között, azonban a nép maga, amelyet a politikus urak szolgálni kötelesek, joggal követelik a meghasonlások felhagyását. A pártok kötelessége az egyesülésen dolgozni. A nép állítsa fel ezt a jelszót: Egyesülünk,

mert meg kell értenünk egymást.

xx A Kis Pythagoras megható történetét kicsinyek és nagyok örömmel olvassák.

| Csak 14 napig! |

| Alkalmi könyvvásár £ % 11 könyv |

§ 1300 oldal olvasni való ára Ki 160.— helyet! S' V a portóval együtt csak v

I

.............. ‘K* 58.— |

'é A tizenegy mQ:

& Észak rengetegeiben. Jack London regénye. x Salamon csillaga. Kuprin regénye. Borgia ^ Lucrézia. Forró Pál regénye. Szenvedély, <é K amely öl. Marés regénye. Az élet törvénye. % v Jack London regénye. Szerelmek városa, \ á G. Dávic Margit regénye. Tudor Erzsébet. p j£ Forró Pál regénye. Materialista lélektan.

Ú Gergő regénye. Keesh, a Keesh fia. Jack p % London regénye. Semiramis. Fcrrró Pál X é regénye. Moloch. Kuprin regénye. é

» Megrendelhető a ,*■

Prágai Magyar Hírlap

\ kiadóhivatalában í

y> Praha, Panská 12 111. C

5ZRHTÓ SY0R6Y

mRTR HRR1

RE6ÉHY (8)

— Várj, még szortyog ez a gyertyavág. Hé! Izidor! Uj gyertyát!

Az ordonánc levette füléről a telefonkagylót és kotorászni kezdett a fedezék sötétjében. Aztán vállai közé húzott fejjel, meg- giörbülten közeledett a két deszkából összetákolt asztelhoz és a pislákoló gyertyacsonk utolsó lobba násainál uj lángot lopott az uj gyertyának és alját a haldokló gyertya saét- folyó .meleg faggyút estébe ágyalta, elnyomva a kanóc végének lángját. És a faggyút est kihűlő részei az uj gyertya aljához jegecesedtek, hogy megrögzitsék annak függőleges irányát.

— így oltják el a mi életünk lángját is, Edgár, — mondta az egyik kártyázó. — És a húsúnkkal ágyazott forró gránáttölcsérekbe uj katonákat dugnak, mig azok is elégnek a gyehennáiban.

— Nagyon költői hasonlat, Öregem. Mindig mondom, hogy Írnod kellene. Legalábbb a naplódat küldened be valami lapnak. Bízón yiisten megérdemelné a nyomdafestéket.

— Sohasem szednék azt ki, Edgár. Nem öregbítené a gloiret. A halál és félelem éneke az. Talán egyszer, ha vége lesz ennek a borzalomnak.

— Azt bajosan érjük meg, Gaston. Előbb kellene nyomdába küldeni. A sok-sok ezer többi naplóval együtt. Akkor talán hamarább érne véget... ügy, öt meg három, az nyolc.

A fedezék ajtaján bebújt valaki. A gyér- j

tya rávilágított széles, tompa orrára, duzzadt ajkaira, két fekete szemére.

— Itt volnék, vén zsugások. A kaszinó helyett kezdődhetik az ékarté. Már oszthattok is.

— Nézd csak Maurice, a vén zupás! Vége az arany szabadságnak, koma?

— Biz annak vége. De nem panaszkodhatott! — mondta a jövevény, leguggolva az egyik fa tuskór,a az asztal mellé.

— Nem pamaszkodhatoil? Szóval volt nagy nőaratás, te vén strici. Nem értem, ezzel a benyomott gyarmati pofáddal...

— Tegyétek félre azt a zsugát és ne zörögj. Hoztam valamit abba a konzerVtől ki- pálílott flamótokba. Duváltói. Hogy ne panaszkodjatok, bundások.

Félkézzel hátra nyúlt és be ráncigáit a a kis ajtó sötétjéből hátizsákját Nem volt benne egyéb, mint egy pástétommal töltött óriási baippan.

— Izidor, tedd le azt a kagylót és teríts, az istenfádat — rikkantott Gaston, a hadnagy.

Az ordonánc tiszta fogalmazványpapiir- ivekkieíl borította le a két gyalulatlam deszkalapot. Aztán egy rohamkésisel gyorsan és bravúros ügyességgel felszeletelte a szárnyast.

— Sejtitek, —mondta Maurice, — hogy e libamájpástétomban túlteng a kaviár, utasítás ómra.

— Tengjen túl, — kiáltotta Edgár, a zászlós és hangja megremegtette a gyertya lángját. — Leszek bátor k aj ölni. Allons enfents.

Késeikkel nagyokat kanyiaritottak a hatalmas combokból, a pástétomot vékonv oiri- tott kenyérszeletkékre kenve.

— Neisze Izidor, egyél te is, — mondta a zászlós csámcsogva. Holnap talán már boche- ok szednek össze mindent ebben a patkánylyukban. Megpukkadnék, ha még pulykapecsenyét is találnának.

— Ugyan mit akarsz tőlük? Szegény ördögök, mint mi.

Mindhárman cigarettát sodortak és csaknem egyszerre húzták végig nyelvük hegyéül a papír szélét.

— A gyertyáról csak kettőnek szabad rágyújtani, — mondta' a zászlós. És végigseir- centette kénesgyujtója fejét a nadrágszárán.

— Mesélj, — mondták mindketten, — orrukon eresztve ki a füstöt.

— Hallgassatok ide, — kezdte rekedt to- roMiangján az újonnan érkezett. — Marseil- leben voltam a négy pótszázad kihajózásánál és egy javán tyúkot fogtam. Ilyet még sohasem láttatok és nem is fogtok látni, annyit mondhatok.

— Ha eddig nem láttunk, bizony ezután aligha fogunk, — n^orgott a hadnagy.

— Hadnagy ur a telefonhoz — hallatszott a homályból az ordonánc hangja. — Körértesités.

Gaston Detours fejére tette a sodronnyal ellátott kagylókat. És mintha szavainak folytatását hallotta volna a szeilénlemezekből kirecsegni.

— Jegyezz, Edgár. Százegyes lidoszíály- ptaraniösnokság. A negyvenegyedik ezred reggeli négy órakor támad. Irány a hárcmszázti- zenkettes magaslat. Négy óra harminc perckor a chasseur d‘Afrique zászlóajlák, tizenegy, tizenkettő, tizenhárom kiszélesítik a jobbszárny támadóvonalát. Irány a Vaux-1

erőd, mindenáron visszafoglalandó az ellenségtől. Tartalékban az ötvenkettes zuáv zászlóalj álljon készen, négy óra ötven perckor induljon sűrítésre, öt órakor a harmadik algíri lövészezred fejlődjön fel az egész táma- dőifront hosszában és sűrítsen a szükséghez képest. Összes zászlóalj és iszázadparancsnok- ság értesitendők. Victor de Ohalonroix Mon- tiauban vezérőrnagy megbízásából Cahiers segédtiszt.

—Vége.

A hadnagy letette fejéről a kagylók ösz- sizefcötő sodronyát.

Csend. A mozdulatlanságban csak a gyertya él.

— Nos, Izidor, mit szólsz te mindezekhez?

A kis zsidó ordonánc mosolygott. A Szajna- pairtot látta, amelynek kőkorlátján ócska, dohos könyveket árult Voltaire szobrával szemközt. És mint minden támadás előtt, most is az volt az érzése, hogy a Pantheon kupoláját nem látja többé a napfényben ragyogni. Minderről nem beszélt sohasem a hadnagy urnák, aki bizonyára nem értette volna meg, miért szereti ő úgy a szőke folyót.

— Az istenit, mindig mi gyarmatiak isz- ■szuk meg a levét mindennek — dörmögte az újonnan érkezett hadnagy. — Egész Afrika itthagyja a fogát Verdun alatt. És végre is, mi köze Afrikának Verdiunhöz?

A hadnagy, aki egy havrei líceum tanára volt, tudta, hogy Maurice anyja marokkói ka- bil nő és ez az apja mesterségét folytató tényleges tiszt nemi más, mint zsoldos, aki nem a leggyeingódiebb érzelmekkel viseltetik zsold- adója, a köztársaság iránt. 'Folytatjuk.)

2