Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-26 / 168. (1502.) szám

i»á 4 jümUs io, kedd Rothermere akciója a szlovák és ruszin politikában erős hullámokat ver Hlinkáék demonstrációs népgyülésekkel akarják legyöngl* teni a revíziós törekvéseket - A cseh sajtó már nem tartja fiaskónak Rothermere vállalkozását — A magyar probléma az európai politika homlokterében Prága, julius 25. Az angol törvényhozás trianoni bizottságának megalakulása olyan jelentős tény, amely az egész világpolitikában éreztetni fog­ja hatását. Rendkívül nagy súlyt ad annak s~ előkelő testü­letnek, hogy tagjainak sorában az angol parla­mentnek mindkét háza és minden politikai párt­ja képviselteti magát. ' Működésébe az angol mun­káspárt is bekapcso'ódik s a bizottság kebelében olyan kiváló egyéniségek sorakoznak fel, akik­nek neve garancia arra, hogy az akció nem akad meg a félúton. Történelmi kényszer és az események lo­gikája hozta létre a magyarbarát cso­portot­Néhány évvel visssafeló kell menni, hogy az angol bizottság történelmi hivatása kidombo­rodjék. Amikor aláírták a békeszerződéseket, a világ sorsát irányitó győztes nagyhatalmak abban a meggyőződésben voltak, hogy jól végezték dolgu­kat ég helyes sínpárra terelték z uj világot. Úgy vélték, hogy az egész vonalon újra megindul a termelés, amit a világhábaru megakasztott. De csakhamar kiderült, hogy ez az elképzelés messze van a valóságtól. Európa közepén szörnyű poli­tikai és gazdasági bukfencek kezdtek jelentkezni. Az utódállamokban teljes súlyával előlé­pett a kisebbségek problémája s a gazdasági rend sehogy-aa sem akart meg­honosodni. Meg kellett ál lapítani ok a világ irá­nyítóinak, hogy a viszonyok sokkal ziláltabbak, mint ami­lyenek a háború előtt voltak. Országaik közvéleménye egyrre követelőbben lé­pett fel s arra sarkalta őket, hogy valami orvos­ságot eszeljenek ki a beteg számára. Gondolkoz­ni kezdtek, s miután különösen gazdasági téren háborogtak a vulkánok, logikusan ennek a beteg­ségnek a meggyógyitásához láttak. Ezt annál in­kább teli ették meg, mert presztízsszempontból itt volt a legkevesebb vesztenivalójuk, sőt ismét olyan szerephez jutottak, amelyben másodszor is a világ megmentéinek vélhették magukat. Bekö­vetkezett tehát a pénzügyi s általában a közgazdasági gyégyitás korszaka. De rövidesen be kellett látniok, hogy nem talál­ták meg a bajok forrását. Egyre ritkultak a nem­zetközi eszmecserék, s ha itt-ott össze is gyűltek konferenciázni, már csak teoretikus mederben folyt a vita annak a reménye nélkül, hogy gazdasági és pénz­ügyi operációval talpraállíthatják a beteget. Itt volt az ideje, hogy újabb eszközt keressenek a válság elsimítására. Itt lépett előtérbe a leszerelés gondo ata. Nagyon óvatosan nyúltak a kérdéshez, hogy minél kisebb körben jajduljon fel az érzé­kenység. Kezdték a tengeri leszerelésen, tanakod­tak Washingtonban, majd a szárazföldi általános , leszerelés problémáját is napirendre tűzték. Ezt a korszakot Genf és London jellemzi és főleg az a sok szörnyű negatívum, ami holtpontra juttatta az egész felbuzdulást. , Az állig felfegyverzet* utódállamok nem 1 voltak hajlandók ezeket a konferenciákat l komolyan venni és egyszerűen szabotál­ták. 1 A nagyhatalmak vezéregyéniségei óvták az uj- 1 rendszerű békét, deferáltak és a rozsdás fegyve- . rek lomtárába hajították az általános leszerelés nagyágyúját. ^ Következett a harmadik -korszak, amikor ^ azzal kísérleteztek, hogy 2 vegyes döntőbíróságok t utján csináljanak rendet és szer ez jenek érvényt t a békeszerződésnek. Itt-ott kisebb sikert aratlak, olyan ügyekben, ahol kevés forgott kockán, de nyomban kátyúba jutót* a szekér, mi­helyt komoly kérdést kellett volna meg- oldaniok. Ez a magyar-román birtokpe­reknél vált nyilvánvalóvá. Világbotránnyá dagadt az ügy. Ebben az eszmekörben a rengeteg kudarc ször­nyű tanulságainak kutatása alatt s a trianoni tévedések átérzésében lépett porondra Rother­mere lo*d, aki a revízió gondolatát vetette fel. Az angol parlamenti bi­zottság megalakulása az európai politikának ezt a negyedik fázisát vezeti be. Trianon az angol parlament előtt Vasárnapi számunkban rövid összefoglalás sát adtuk annak a fontos interjúnak, amelyet az „Az Est" londoni tudósítója Rothermere lorddal folytatott. Az interjú legfontosabb részlete az a nevezetes kijelentés, amely szerint Trianon revízióját remélhetőleg még az idén sikerülni fog megvitatás tárgyává tenni az angol parlament mindkét házá­ban. Az interjú további, vasárnapi' számunkban csak futólag említett rérszleteiben azokról az impressziókról beszélt, amelyeket legutóbbi ma­gyarországi látogatása alatt szerzett. Ez az útja egyáltalán nem volt titokzatos, saját neve alatt szállott meg Budapestem. Magyarországi útja alatt adatai* maga gyűjtötte s egyetlen ma­gyar politikust sem ismert meg. így legalább nem mondhatják, — jegyezte meg nyomatékosan, — hogy magyar agitátorok voltak az informátoraim. Prága igyekszik lekicsinyleni a Daily Mail akciójának jelentőségét, holott pár év előtt még örömkönnyeket hullattak, ha lapom két sorban megemlékezett róluk. Mi volt az oka Trianon szigorú feltételeinek ? — Bizonyos oldalról inkonzekvenciát vetnek a Daily Mail szemére, — folytatja a lord. Ez nem áll. A mi politikánk a háború előtt, alatt és után egyszerűen antantpolitika volt. — Magyarország szerencsétlen közjogi hely­zete folytán teljesen hozzá volt kapcsolva a közös monarchiához, amely a Habsburgok rövidlátó s oktalan politikája, 8 államférfiainak megbocsát­hatatlan gyengesége és tájékozatlansága folytán teljesen hozzákötötte magát a császári Németor­szághoz. Ennek a helyzetnek természetes követ­kezménye az volt, hogy a békekötéssel foglalkozó angol államférfiak is kénytelenek voltak elfogad­ni azt a véleményt, hogy egy, a Habsburgok veze- , tése alatt álló monarchia örökös és bármikor ] megmozdítható bábu lenne a németek revans- politikájának kezében. A monarchia elleni béke szigorú feltéte­leinek főleg ez vol* az oka. Ebben főképp a Habsburg-politika s a monar­chiának németpórázon járó vezető politikusai voltak a hibásak. A békeszerződésekért minden győztes állam, még Amerikát sem véve ki. egy­formán felelős. Rothermere lord véleménye a Habsburg-kérdésről — A királykérdés megoldása tisztára magyar belügy, melybe beleszólnia más országnak nincs joga. Mindennek előtt teljes mértékben helyeslem a királykérdés időleges szüneteltetését. A jelen­legi provizórikus megoldás a mai helyzetben a legjobb s kár benne a kérdés aktuális megoldá­sának felvételével megbolygatni azt. A királykér- dós darázsfészek, amelyet veszedelmes lenne megbolygatni. Különben nem tudja megérteni a Habsburgok visszahívásának legitimista gondolatát. Magyar- ország történetét jórészt a Habsburgok ellen ví­vott küzdelmek töltik be s ezekhez a küzdelmek­hez nőtt Rákóczinak, Kossuthnak s Petőfinek ne­ve, amelyeket Angliában is látnak. — Ez a lelki részlet a kevésbé fontos. Az igazi veszedelem a kérdés nemzetközi vonatkozásaiban van. A Habsburgoknak vissza' zatala olyan nemzet­közi bonyadalmak középpontjába állítaná Ma­gyarországot, amelyek nemcsak az országnak nagy áldozatokkal elért, konszolidációját, hanem távolabbi nagy céljainak elésérét is komolyan ve­szélyeztetnék. Nemcsak a kisantánt, de Európá­nak kivétel nélkül valamennyi országa gyanús szemekkel fogadná a restaurációt, mert biztosíté­kok ellenére is a Habsburgok újból megkísérel­nék a nekik kétségtelenül kedvesebb Ausztriában való uralomrajutásukat is Magyarország erejével. A világháború sem vógződhetet volna olyan szo­morúan Magyarországra, ha nincs Ausztria szeke­réhez kötve. Magyarország már egyszer megmen­tette a Habsburgokat a teljes letűnéstől, Mária Thereeia idejében s 1849-ben meg is kapta érte a köszönetét. Meggondolandó, hogy vájjon most nem éppen úgy járna-e? A fenyegető és valószí­nű hátrányokkal szemben a lehető legkisebb reá­lis hasznot sem tudom felfedezni egy Habsburg- restauráció ideájában. A trianoni bizottság uj tagjai A Daily Mail szerint Magyarország barátai­nak parlamenti csoportjához lord Aberconway és lord Montagau of Beaulieu is csatlakozott. A csoport valószínűen a parlament őszi ülésszakán kezdi meg tevékenységét. Sydenham lord bízik Magyarország jobb jövőjében Lord Sydenham volt bombayi kormányzó, az I angol felsőház tagja, akinek nemrég megjelelt „My working-life" cimü könyvét a Prágai Magyar Hírlap is részletesen ismertette, a következő ki­jelentést tette: — Legőszintébb szívélyes köszönetemet fe­jezem ki a magyar sajtónak müvem meleg mélta­tásáért. Csupán azt sajnálom, hogy nem tehettem egyebet, minthogy felhívjam a közvélemény fi­gyelmét arra a kiáltó igazságtalanságra, amely a dicsőséges magyar nemzettel történt. Ha tekin­tetbe vesszük mindazt ,ami a bóketárgyalások fo lyama alatt történt, amint ez Keynes és mások erre vonatkozó leleplezéseiben olvasható, akkor könnyen meg fogjuk érteni, hogy mily könnyű volt a szerepe bizonyos Magyarországgal szemben ellenséges befolyásoknak. — Előrehaladott korom miatt már csak egy­szerű szemlélője lehetek az eseményeknek, de re­mélem, hogy a nagyszerű magyar nép, amelynek balsorsa iránt a legmelegebb részvéttel viselte­tek, majdan ismét jobb napokat fog látni. A Budapesti Hírlap M. E. dr. munkatársa beszélgetést folytatott Sydenham lorddal a re­vízió kérdésében. < Sydenham lord meg van győződve arról, ' hogy az angol konzervatív politika szinte erköl- : esi kötelezettségnek érzi, hogy ezeket a háborút befejező és a háború utáni években egyideig még fenruaradó félszeg, se nem liberális, se nem kon­zervatív angol politika által elkövetett hibákat a békeszerződések valamilyen revíziója formájá­ban helyrehozna, t — De azért azok között a meglepetések kö­zött, amelyekkel a versaillesi pandora-szelence ajándékozta meg a meglepett Európát — mon­dotta Sydenham lord — egyik sem volt annyira megdöbbentő, legalább is rám nézve, de tudom, hogy sok más angol ember szemében is, mint az a kegyetlen bánásmód, amiben Magyarország részesült a győzök részéről. Hiszen ha Angliái­nak egyetlen volt ellenfele is érdemelt kíméletet, az az ország legelső sorban Magyarország volt, amely akarata ellenére kerül* a háborúba. A „nagy inkvizitorok" azonban nem törődve az­zal, hogy olyan népet sújtanak a legkegyetleneb­ből, amely nem büntetést, hanem rokonérzést érdemelnei, etnográfiai és gazdasági szemponto­kat figyelmen kívül hagyva, a legteljesebb ön­kénnyel állapították meg az uj határokat. — Az utódállamok, — mondja végül Syden­ham lord. — egyesegyedül politikai vagy stra­tégiai okok hangoztatásával nem tarthatnak a végtelenekig hatalmuk alatt olyan területeket, amelyek lakossága túlnyomó többségben magyar és amely területeknek Magyarországhoz való visszacsatolását komoly akadályok nem gátolják meg. Angol parlamenti bizottság a magyar kisebbségekért Az alsóház bízó ti ságot küldött ki (ez nem a trianoni bizottság, amely spontán alakult meg D j\^0KW, Pralia II., "■ Magyarország angliai barátaiból. — Szeik.), amely a magyar-román agrárkonflilítussal fog foglalkozni. A bizottságnak azt a középeurópai helyzetet kell majd megvizsgálnia, amely annak következtében támadt, hogy Románia nem akar közreműködni a trianoni szerződésben létesített vegyes döntő­bíróságokban. A bizottság figyelemmel fogja kísérni a magyar kisebbségek sorsát. Stockholmi vélemény Stockholm, julius 25. A Svenska Dagbla- ded „Rotiherni'&re, Benes és Trianon" címen ismerteti Rothermere cikkeit s azt a megjegy­zést fűzi hozzá, hogy a ki sántán t egy ideig r.?A remélte, hogy ezek a cikkek nem fognak na­gyobb érdeklődést kelteni a világ közvélemé- nyében. Minthogy azonban ebbeli várakozásá­ban csalódott, a cseh sajté most indulatos tá­madást kezdett Rothermere és Jules Rom sí­nes ellen is, aki szintén hasonló szellemben cikkezett a párisi LTILustrationban. Benes a szenátusban megtámadta Rothermeret, aki nem maradt adósa a felelettel. Majd ezzel fe­jezi be a cikket a svéd nagy napilap: Bebizo­nyosodott, hogy a trianoni szerződés nemcsak kiáltó igazságtalanság, hanem egyszerűen tart­hatatlan ! A Rothermere akció bulgáriai hatása Szófia, julius 25. A Rothermere-Ievélről srólva a Zname. a. demokraták lapja, utal arra, hogy lord Rother­mere szavai nemcsak az emberiesség érzésének kifejezői, amelyet a békeszerződésekkel terem­tett uj rabszolgaság mélyen sért, hanem egyút­tal politikai nyilatkozat, amely teljesen ment minden előítélettől és elfogultságtól és csakis a béke konszolidálásának gondolatától van áthatva. Lord Rothermere erélyes fellépése Magyarország mellett minden országban, amely a békeszerző­dések áldozata, hálára talál és hálát érdemel. A cikk szerzője ezután utal Macedónia sor­sára és hozzáteszi, hogy ezt a területet erős öntu­dattal áthatott nép lakja, amelynek szilárd elha­tározása, hogy a békéért és haladásért dolgo­zik. Andrássy Gyula bizik Rothermere lord akciójának sikerében Budapest, julius 25. A Tiszadobon nyaraló Andrássy Gyula gróf hosszabb interjút adoT a Magyarországnak. Az interjúnak a Rothermere-akc'/öval kapcsolatos részét a következőkben foglaljuk össze: — A népszövetségben nagyon kevés a bizal­mam. Különben nem lehet jósolni előre s nem lehet tudni, hogy a mai tűrhetetlen igazságok mi­ként szűnnek meg? Akármilyen utat fog is szük­ségessé tenni a történelmi fejlődés, nagy előnyünkre lesz. ha Enróoa-szerte belátja a közvélemény, hogy igazunk van. Magától értetődő, hogy a békés megol­dást kívánjuk. mint minden gondolkodó s érző ember, aki tuda­tában van a háború szörnyű pusztításainak. Arra a kérdésre, hogy Rothermere lord ak­ciója mögött ott áll-e a hivatalos angol politika is, igy válaszolt: — Egyelőre nem hiszem- Kétségtelen tény azonban, — s ez az angol alkotmány és az angol közállapotok következménye, — hogy az angliai közvéleménynek végső elem­zésben döntő súlya van a kormány elha- rozására. — A lehető legnagyobb hálával tartozunk Rothermere lordnak s én bízom is a sikerében. Mert ismerem az angol természetnek azt a szí­vósságát, amellyel rá tudja vetni magát egyes kérdésekre s ezeket mindaddig forszírozza, mig célját el nem éri. Az angol népben — modem gyakorlatias szelleme mellett is — nagy adag idealizmus van, amely képes tőle távolállő cé­lokért is felhevülni és kitartó küzdelmeket foly­tatni. A magvar újságírók revíziós bizottsága Budapesti magyar ujságirókörök mozgalmat indítottak, hogy a Magyar Újságírók Egyesüle­tében revíziós bizottságot alapítsanak, amelynek információs és propaganda feladatai volnának. Csatlakozások Herczeg Ferenc társadalmi akciójához Herczeg Ferenc társadalmi akciójához rend­re csatlakoznak a magyar társadalmi és gazdasá­gi szervezetek. Az Országos Mezőgazdasági Ka­mara, az Omge, az Országos Magyar Kereske­delmi Egyesület, a kereskedelmi és iparkamarák, a vidéki pénzintézetek sorban jelentik be csatla­kozásukat.

Next

/
Oldalképek
Tartalom