Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-26 / 168. (1502.) szám

1927 julius 86, kedd 4 ^RSGM-7VÍÉMfe^-HIl?K5B II ssslöwák itormánsf pártok egfities akcióra készülnek? Kassa, julius 25. Kassai tudósítónk je­lenti egészein meghízható szlovák politikai forrásból: Rothermere lord akciója a szlovák közvéleményben is óriási izgalmat okozott. A szlovák kormánypártok szembehelyez­kednek a revízió gondolatával, mert meg­győződésük szerint prágai politikai körök hajlandók volnának igazságos és békés utón végrehajtandó revízióra, ebben az esetben azonban mezőgazdasági területei­nek elvesztésével Szlovemszkó gazdasági ereje még jobban meggyengülne, a szlovák néppártnak az autonómia megvalósítására való törekvés pedig teljesen jlluzórius len­ne s a szlovák nemzet még jobban ki volna szolgáltatva nemzeti, kulturális és gazda­sági téren a centralizmusnak. A szlovák kormánypártok tehát a legélesebben szem­behelyezkednek a revíziós törekvésekkel s azt tervezik, hogy már a közeljövőben együttes, nagyarányú tüntetéseket fognak rendezni különösen azokban a városokban, ahol a magyarok többségben vannak. Ezek­re a gyűlésekre messze földről hozzák le a szlovák résztvevőket, sőt még azt is terve­zik. hogy ..a magyarság képviseletében" egyes Hodzsa—magvar exponenseket is megszó­laltatnak a manifesztációs gyűléseken. Hlinka a szombati napon Kassán tartózko­dott. ahol a Sehalk-hásban párthívei köré­ben tartott vacsorán beszédet is mondott. Beszédének lényege az volt. hogy a szlovák nemzet sohasem egyezhetik bele a legki­sebb revízióba sem. ezzel szemben a szlo­vák nép békében és testvéri jőviszonyban kíván élni a magyarsággal, amelynek min­den jogát biztosítani kell. Információikhoz csak azt a megjegyzést fűz­zük, hogy a megrendelt démonét rá ciókniak a külföldre nem lesz meg az a hatásuk, amit elvárnak fölük. Már egyszer elment Genfibe a Hodzsa-párt. magyar emlékirata, amelynek szintén nem tulajdonit,otrtak a hivatalos kö­rök semmiféle jelentőséget, ügy vesszük észre, hogy a Hlinka-párt megint nem érzi meg azt a lélektani pillanatot, amikor fokozottabb erővel léphetne fel a centralizmussal szemben nemzeti, gazdasági és kulturális jogainak biztosítására. A pozsonyi és kassai rendőrigazgatóá ál­lások kedve ellenére történt betöltése alkal­mával megint csak nan as zhan gok a t hallat, hogy a szlovákság a kormánytámogatás nagy áldozatáért, semmit sem kan. viszont, azon­ban akkor, amikor elérhetne valamit, takti­kai hibát, taktikai hibára halmoz. Kammszky nem akar revíziót A Lidové Novinv hét,fői száma ungvári tudósit,óiának azt- az információját közli, hogy a Rothermere-akció nagy mozgalmat idézett, ölő a ruszánság körében is. Kaminsky, a minden lében kanál ..ruszin politikus" a lap munkatársának ezeket mondotta: — A ruszin lakosság körében már egy­szer nagv idegességet váltott ki az a hir, hogy a prágai parlamentben a határok ki­igazításáról beszéltek. Sajnálatos, hogy Ru- ezinszkenak határait Szlovenszkő felé még mindig nem rendezték és igv megnyugvás helyett a ruszin politikusoknak is állandóan a határkérdést kell. fedsz inén tartant ok s a békeszerződésekre hivatkozni ok. Rothermere lord agitációia ellen a ruszin nép élesen til­takozik, mert. a magyarlakta területek nélkül Ruszm­szkó nem tud megállani. — Ruszinsakóhan a magyarokat, soha­sem nyomták el és nem is akarja őket, senki elnyomni. A legnagyobb hibát a prágai kormányok követik el. amikor folyton újabb és újabb rendelkezésekkel állandó provizóriumot vezetnek be. ahelyett, hogy a ruszinszkói kérdést becsületesen megoldanák. — Ruszinszkő politikai egység, amit, a békeszerződések is elismertjeik és ez a terü­let a ruszinok akaratából csatlakozott a cseh- szloyák közt.árvasághoz. A cselb sálié fél Rothermere akciójának sikerétől Prága, iulius 25. Rolhermere akciója csak most kezdi a cseh sajtót élénkebben foglalkoz­tatni. amikor látja, hogy lord Rofhermere sza­vainak milyen óriási visszhangja van a világ­sajtóban. A lekicsinylés ma már nevetséges lenne s ezt a cseh lapok is kezdik belátni. A brünni Lidové N o v i n y Rolhermere ak­cióié l elsősorban a propaganda szempontjából Ítéli meg és elismeri, hogy a magyaroknak olyan hatalmas ujságkon- cerr.nük a vezérét sikerült megnyerniük, hogy ezt az akciót paralizálni nagfon ne­héz lesz. A lord lapjának milliós péidányszáma önma­gáért beszél. Hogyha a Daily Mail összes ol­vasói ezen szuggeszció hatása alá kerülnének, könnyen megtörténhetik, hogy a közvé­lemény is ebben az irányban alakulna ki. Az angol azonban egy adag nemtörődömség­gel viselkedik az iránt, ami öt közvetlenül nem érinti és a Rtohermere-vállalat lapjainak olvasói nem politikai fanatikusok. A Daily Mailt naponta igen sok .munkás veszi meg, jól­lehet a lap antiszociális jellegű. Lord Rother- mere sokáig dolgozott Palesztina és Irak ki­ürítéséért, a németekkel kötendő kompro­misszum ellen és a szovjet ellen. Eddig azon­ban nem volt eredmény. (És a szovjettel való kapcsolat megszakítása? — Szerk.) Még a konzervatív kormány sem hagyta magát befo­lyásolni, sőt a komoly sajtó nem is polemizál ilyen boulevard-lap felfogásával. Az angol— orosz viszony megszakítása diktálta Rotiher- rnere tollába ezt az akciót, amelyet azonban mint tényt kell elfogadnunk, amelyet eltit­kolni nem lehet. Egy államot, amely erős és nyugodt, semmi és senki nem provokálhatja és ítélhet el. A nemzetközi politikában min­denki, még a nagyhatalmak is, önmagukkal törődnek és mással csak akkor, ha ez használ vagy árt nekik. Magyarországnak is megvan a kedvező nemzetközi helyzete, de Csehszlovákiának és a kisantantnak is. Most már csak az a kérdés, hogy kinek a helyzete jobb. Ezzel azonban most még nem kell törődni, csak továbbra is a mi politikánk és gazdasági rendünk konszolidálására törekedjünk. A legionárus Károd ni Osvobozeni főleg Gordon Ross levelével foglalkozik, amely levélben Ross Miiler^ncl kísérő levelére hivatkozik. Ebben a levélben a határk orr ektu r a lehetőségét megen­gedik. Ross azt állítja, hogy ,a magyar kormány csak azzal a feltétellel fogadta el szerződést, ha ilyen korrektúrára tényleg sor kerül, ez azon­ban nem történt meg. A lap szerint Ross fenti állítása nem felel meg a valóságnak. Mille- rand leveliében esetleges helyi határkő rrekturáikról van szó, amilyeneket a lakosság komoly gazdasági ér­dekei megkövetelnek. Ilyen módosítást nem­csak a magyarok, hanem a csehszlovák kor­mány is kérhetne. Téves tehát az az állítás, mintha a magyar kormányt félrevezették vol­na. A lap végül még azt is állítja, hogy Gor­don Ross nem volt a döntő határbizottság fő­titkára, hanem csak az angol bizottság titkára és az ő funkciója teljesen alárendelt jelentő­ségű volt. A lap csak arra kiváncsi, hogy Ross miért nem hozta nyilvánosságra nézeteit ak­kor, amikor a bizottságban dolgozott és miiért csak most, a Rothermere-akció kapcsán. A nemzeti demokrata Národni Listy ugyancsak Gordon Ross állításait igyekszik megcáfolni, hasonló szellemben, mint a Ná­rodni Osvobozeni. A légion árus Národni Osvobozeni egy másik cikkében még arra mutat rá, hogy lord Rotheonmere akciójának óriási hatá­sa van a szlovenszkói magyarság köré­ben. A magyar sajtó a legrészletesebben foglalkozik Rothermere cikkeivel és idézi az összes kül- és belföldi lapokai Az akciónak nem kell nagy jelentőséget tu- lajdonitami, de mégis ajánlatos volna az angol —magyar akcióval szemben ellenakciót indí­tani lés főleg arra mutatni rá, hogy milyen a kisebbségek helyzete Magyarországon. A P o n d e 1 n i List, Stribrny lapja, Bécsből keltezett Cilikében azt írja, hogy be­szélgetést folytatott egy Bécsben tartózkodó nagyhatalmi diplomatával, aki többek között ezeket jelentette ki: — Lord Roth erm ere akció ját nem sza­bad lebecsülni. Nem igaz ugyan az, hogy levelét Budapestre a belgrádi angol kö­vetség közvetítésével küldték el, mert ez a belgrádi magyar követség utján történt. Ez csak akciójának magánjellegét bizo­nyítja. Roth ermere háta mögött azonban igen komoly politikai informátorok álla-. . nak. Angliának legkomolyabb riválisa Oroszország. A szovjet veszélyezteti Nagy- brittánia világhatalmát Indiában és Kí­nában. A kinai események mutatták meg u szovjet aktivitását Angliával szemben. Nagybríttánia eddigi megszokott politiká­jához híven szövetségeseket keres ellen­ségeinek ellenségei között s igy a ma­gyarokra esett választása. Ez lord Rothermere akciójának az értelme. A szovjet legnagyobb ellenségei a fnscista Olasz­ország és a feudális, reakciós Magyarország.! Angliának érdeke mindkét államot megerősí­teni a szomszédok rovására, ha szükséges, territoriálisán is. Hogy miért fordul Rother- mere akciója egyenesen Csehszlovákia ellen, azt is meg lehet magyarázni. Magyarország másik két szomszédja királyság s azok a kom­munizmust nem tűrik. Nálunk ez nincs meg. A csehszlovákiai kommunista, párt erejét Angliában nem mint a demokrácia követ­kezményét ítélik meg, hanem mint az el- bolsevizált Csehszlovákia aktuális veszé­lyét. Ha lord Rothermere-re csak Magyarország Ügye volna fontos, úgy elsősorban az erdélyi egységes magyar terület érdekében szólalna fel és nem fordítana oly nagy figyelmet a nálunk levő magyar sziget iránt. Lord Rothermere akciójának a célja Csehszlovákiát a szovjet el­lenfeleihez kényszeríteni. így állítja fel tehát alternatíváját: vagy a szovjet ellen, vagy pedig — revízió! A New Slate-sman nemrégen válaszolt lord Rothermere akciójára és ezt a választ a cseh­szlovákiai sajtó megelégedéssel idézte. A bé­csi eseményekkel kapcsolatosan azonban most ezeket írja a New Statesman: „Meddig élhet g—noMa—bhiii mi ■in miinummiiBtBMBimwtfflunwwii'jm Paris, júliusban. Most, a felszisszenés nyomán, látni csak, hogy Jules Romains nagy cikkének legna­gyobb jelentősége mégis az, hogy ő irta. Ezt úgy értem, hogyha X. vagy Y., kitűnő, sőt vi­lághírű francia zsurnali&zta valamelyik nagypublicitásu boulevaidlapban cikket ir a magyar dolgok mellett, vagy ellene, az ilyen politikai riportázs erkölcsi súlyát, jelentőségét mindig gyengíti az, amit a lap, publikum és hivatalos körök egyformán tudnak, hogy a cikkíró munkájával politikai érdekeket szol­gál és kiszolgál, iparkodik megvilágítani a di­rektíváit egy közeledésnek vagy távolodásnak, egyszóval mindenképen érdek, vegyük a leg- szerencsésebb esetet: békés és békéltető kül­politikai érdek sugalmazza az ankétezőt. Az ilyen cikk Briandot éppen olyan kevéssé ér­dekli, mint, pardon, engem. Aha, mondja az olvasó, hát lenn járt ez a kitűnő férfiú ^ Váj­jon mit akarhatott odalenn? Az egyik legna­gyobb francia lapban, a Le Journalban Ferdi- nánd román király elhalálozása reggelén ezt olvastam a nekrológban: „ . . . az elhunyt uralkodó egyik nagy érdeme, hogy felszaba­dította Erdélyt a magyar iga alól . . .“ Aha, mondtam, hát Ferdinánd király szabadította fel Erdélyt a magyar iga alól? Aki figyel, az tanul. Ezt a nekrológot minden bizonnyal a lap külpolitikai szerkesztője irta. Egy helyzetnek ilyen pompás átlátása, egy tragédiának, már­mint a magyar igának, ilyen tömör kifejezése, az információnak ez a biztonsága és a véle­ménynek ez az elfogulatlansága elég arra, hogy a jövőben, ha a nagy lap cikket írna a magyar dolgokról, úgy nagyjában előre tud­jam, mi van benne. Nem, Jules Romains cik­ke mellől éppen ez esik el, az érdek minden haut gout-ja! ez az iró nem ankétézni ment Magyarországra, nem tett ígéretet se magyar­nak, se franciának, hogy mit fog írni s hogy ír­ni fog-e egyáltalán? Száz ankétnél, ezer pro­pagandairatnál többet ér ez a cikk, mert olyan valaki irta, akinek erkölcsi presztízse nem tű­ri meg a kétkedést s az, hogy egy francia iró, a legkülönbek és a legkomolyabbak egyike az élők között, fölemelte szavát egy igazság érde­kében és egy igazságtalanság ellen, ér any- nyit, mint minden vezércikk, brosüra, kong­resszus és medaillon. A magyar ügy az elmúlt években gyakran úgy állt Európa országut- ján, mint a kinai koldus, aki kénytelen ál­landóan megcsonkított tagjait mutogatni, hogy szánalmat, pénzt, toleranciát kapjon a gazda­goktól és hatalmasoktól; a helyzet sokáig ez volt, csonkán, kivül-belül betegen, megalá­zóban tengődni a külföld előtt, — s ma, ami­kor igazolni tudja, hogy sok bajából kigyó­gyult a maga erejével, ma már elkezdődhet az a folyamat, aminek Rothermere és Ro­mains cikkei az első híradói. Az a megdöbbe­nés, ami Romains-t eltölti a magyar csonka- ság láttán, a maga ijedt őszinteségében jobb propagandája ennek az ügynek a külföld előtt, mint mindaz a keserves igazság, amit a ma­gyarok erről szóval, írásban és képben el­mondhatnak. A magyaroknak legfeljebb és legjobb esetben, elhisznek valamit; Jules Romains-nak föltétlenül hisznek. Az a sava­nyú és fanyalgó arc, amivel az óriási publici- tásu Ilin sirat ion bekonferálta ezt a cikket, aminek közlése elől az iró személye miatt, el­zárkózni nem tudott, legjobban bizonyítja, Ausztria a mad viszonyok között, amelyek föl­tétlenül további konfliktusra vesztnek? A csatlakozás az egyedüli gyakorlati módszer, amely Ausztriában az elégedetlenséget leve­zetheti. Egy másik angol lap, a „Spectator" a bécsi eseményekhez azt a kommentárt fűzi, hogy az utódállamok a tűzzel játszanak, ha to­vábbra is kimondottan nacionalista politi­kát fognak folytatni Bécs rovására. Stribrny lapja ezt a két angol megnyilatkozást ugyancsak csehszlovák-ellenesnek minősíti és hangsúlyozza, hogy ennek a két liberális an­gol lapnak a cikkeit a csehszlovák hirszolgá- lati iroda most nem közli s ezzel Csehszlová­kia külpolitikád helyzete újra meggyengült. Hogy jutott Rothermere levele Pestre ? Belgrádiból jelentik: Az angol követség határozottan megcáfolja azt a külföldön ter­jesztett hirt, hogy Rothermere-nek Be.ne.shez intézett levelét publikálás céljából a belgrádi angol követség juttatta volna az „Az Est" fő- szerkesztőjéhez. A belgrádi angol követség­nek semmi kapcsolata nincs Rothermere lorddal. | hogy mennyire érzi a veszedelmes súlyát és i jelentőségét e közlésnek. Ez nem interjú volt és nem riport, nem valakinek a véleménye, aki három napra leszaladt az Orient-expres- sel Pestre, cigányt hallgatni és gyorsírta, amit a tollába mondtak, — itt egy tiszta és nagy iró látott, hallott, megfigyelt s a végén lekiisme- reti szükségét érezte, hogy abszurdumnak deklarálja azt, amiről a honfitársai eddig majdnem semmit sem tudtak s ami nekünk Trianon. Ez a cikk nagy tanulság arra, hogy mi a jó, mi az igazi propaganda. Ahogy a magyar ügy ma a világ előtt áll, az érdekek, indulatok, rágalmak, kényszerűségek, hazugságok és igazságok irtózatos szövevényében, nem le­het eléggé megbecsülni ezt az önkéntelen, rendkívül értékes propagandát, mint egy kül- fó,ui nagy iró spontán, ijedt felkiáltása. Nincs az a zsurnalista hatóerő, ami olyan intenzi­tással tudna befolyásolni, mint egy ilyen „civiT-nek, egy igazi írónak a vallomása. Ez a tanulmány különben is nagyon érdekes. Nem kell hozzá magyarnak lenni hogy a táv­latát, a szempontjai őszinteségét, az ítélete ön­mérsékletét észrevegyük; de magyarnak kell lenni, hogy lássuk, mit és.hogyan tud meg­látni néhány hét alatt egy iró egy idegen or­szágban, ahol soha nem járt addig, amiről a semminél is kevesebbet: — hazugságokat — tudott csak eddig? Ahogy tájat, embert, hely­zetet lát, rugókat felfed, okokat leleplez, ahogy észreveszi bizonyos otthoni rétegek sznobiz­musát Nyugattal szemben, amit egy könnyű gesztussal éppen úgy elitéi, mint azt a má­sik véleményt, ami nem látszik tudni, hogy extra Hungáriám még egy külföld is van a vi­lágon, ahogy meglátja Budapestet, ami jó és ami rossz benne s ahogy Budapest mögött megsejti nyolc millió magyar ember életét és baját, ahogy megérzi a magyar kultúrán azt a különös, baljós passzivitást, ahogy meg­érzi, hogy ez miért van s hogy ő, Nyugat kul­túrájának aktív birtokosa, egy kissé adósa en­nek a magyar földnek, ahol ezer éven át véd­ték Európa kultúráját Kelet nihiljével Szem­ben — s ahogy minderre nem könyvekből, hanem a maga nagy emberi és írói ösztöné­ből reátalál, ahogy ezt összefogja s a végén egy vádoló mozdulattal a világ elé tartja — ez az a propaganda, ami hat, mert lélek szól a lelkebhez s amit nem lehet statisztikával utánacsinálni. Valami nagy és mély véletlen, vagy talán fölismerés van abban, hogy oda, ahová ma Ftanciaországot legkeservesebb és legmé­lyebb érdekei fűzik, Amerikába, egy költőt küldtek el nagykövetnek, Claudel-t. Talán, ahol a diplomata megakad, kezdődik el az emberi igazság és felelősség örökös silbakjá- nak, az írónak a feladata. Van valami na­gyon pozitív és nagyon fölemelő abban, hogy az európai politika fülsiketítő és gyanús lár­májából is kihallatszik egy költő szava. — A bécsi rendőrök is gummibntot kan­nak. Bécsből táviratozzék: Egyik hétfői lap iélemtése szeriint a külföldi nagv városok mintáiéra a bécsi rendőrségiét, is kard he­lyett a jövőben gummiibottal látták el. Azon­kívül a rendőrség púncéláutót is kan. amelv- lvel a legnagyobb gyorsasággal ielenlief meg a veszélv helyén, REGÉNYES PROPAGANDA Irta: MÁRAI SÁNDOR

Next

/
Oldalképek
Tartalom