Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-23 / 166. (1500.) szám
4 i927 julius 28, szombat •VAJDASÁGI MOZAIK Nagyon gyenge- az átlagtermés —• Adóbehajtás minden áron, még a népszerűtlenség árán is — Apa gyilkosság családi tanácskozás alapján Szabadka, julius közepén. ( A P. M. H. eredeli tudósítása.) Átlagos j fok Celsius mellett folyik a Vajdaságban, „Közép-Európa éléstárában" az aratás és a csép’és, ami azonban éppen eléggé rácáfol erre az elnevezésre. Bizony, szomorúan cseng az idén az aratónóta, kedvetlenül vágják a rendet és a ■szokott dévajkodás helyeit mogorván szedik- verik a markot a szép bácskai. és bánáti leányok, ! mert — nincs termés. Ahol 18—20 mótermázsát adott bácskai lánconként (2000 négyzetöl), ott most örülhet a gazda, ha 7—8 métermázsát betakarít. Ilyenformán a részesarató sem keres, kedvetlen és aggodalommal teljes mindenki. Búza, rozs, árpa, zab alig fizet, a kukorica eső után eped, mert ha nyolc napon belül nem lesz kiadós, bő csapadék, akkor elpusztulnak a száz meg száz láncokra terjedő tengeri erdők. Ugyan az idén nem nagyon erdők, inkább csak csalitok, mert alig méteres a kukorica vékony, vánnyadt szára, holott máskor eltakarta a lovasembert is. Fejletlen száron kezdte a bugáit kihányni és rövidesen, őrült hőségben kötött is, el lehet képzelni, milyen csövek lesznek ezen a száron... A rettentő szárazság — március másodikán volt az utolsó számbavehető eső! — más téren is érezteti hatását. Tavaly nagyon divatba jött a Bácskában a komlótermelés. Száz meg száz felsőbácskai kisgazda, aki azelőtt csak sör formájában vett tudomás1: a komlóról, néhány erősebb kísérletező múlt évi hallatlan sikere után az idén . komlóra rendezkedett be. Egy katasztrális hold : berendezése hozzávetőleg 18.000—20.000 dinár, a ’ munkadij horribilis, hiszen a komló állandó munkát igényel, ezzel szemben a termés alig fogja visszafizetni a befektetés kamatait, mert i 1 mindent leperzsel a tropikus hőség. ; A szemes termények minősége kitűnő, átlag \ 80 grammos a búza, de mit ér ez, ha nincs...? 1 Rotssz termés mellett szigor Hall adóbehajtás A termés nagyon rossz átlagot mutat, bár a Kormány hivatalos jelentése szerint az ország más vidékein nagyon kielégítő. Érdekes, hogy a kormányjelentés egyáltalában nem emlékezik meg a Vajdaságról, holott tudvalevő, hogy Jugoszláviát ez az országrész táplálja és hogy rendes aratás után innen nemcsak az úgynevezett „passzív*' vidékeknek (Karszt, Montenegró stb.) jutott, de exportra is maradt bőven. Hát ha éppen termés nincs is, van adóbehajtás, csendőrrel, rendőrrel, finánccal és egyéb Jcelléhekkel olyan slafá- riális módon, ahogyan anno dómmal a római praetorok hajthatták be a provinciák adóját. Az uj kormány uj pénzügyminisztere kiadta a rendeletéit, hölgy minden adóhátralékot minden erővel be kell szedni és ezért a pénzügyigyzgatókat teszi felelőssé. Erre megindult a hajsza, folynak a végrehajtások, természetesein a leghevesebb tempóban éppen a Vajdaság területén és éppen Szabadkán történt meg, hogy egy kocsmáros egész borkészletét lefoglalták a rég elhunyt anyósa adótartozása fejében. Ez a foglalás véletlenül egy olyan szabadkai bunyevác családban történt, amely eddig nagy támogatója volt a radikálispártnak. Hogy ezek után hová fog korteskedni ez a nagyon befolyásos és kiterjedt família, az majd a közeli választásokon derül ki. Eddig csak egy helyen verekedtek a választási kampány atatt A szeptember 11-re kiirt parlamenti választásokat megelőző harc eddig, hála az egeknek! — csak elvi harc, amelyben egyedül a délbácskai Kulpin községben került személyi közelharcra a sor, ott is az uralkodó radikálispárt két frakciója között. A kulpini Hőfer szerint az ellenség támadása kudarccal végződött, aminek folytán a megtámadott centrumpártiak taktikai okokból elrendelték a visszavonulást, halott nincs, a sebesültek nem hajlandók a hatóság előtt bemutatni serüléseiket és igy lakásukon ápolják őket. Majd a választások után megtudjuk, kik és hányán kaptak halálos késszurást, vagy fejbeverést. A gyilkos család Öbecse szép kis magyar-szerb város a Tisza meTett, lakói között soha nem dúlt a nemzetiségi harc, minden gyerek úgy nőtt fel, hogy két nyelvet beszélt, legalább száz esztendeje. Szerb és magyar egyformán földéhes volt, van és lesz világ végezetéig, amiből ez a tragédia is származik. Szabó Mihály jómódú gazda férjhez adta a két leányát és együtt gazdálkodott az egyetlen fiával. Szabó Mihály állandó vesekedésben élt (Márton fiával, amiből végzetes összeszólalkozás támadt akkor, amikor az öreg magyar a csőd szélén álló egyik leányára két lánc földet íratott, hogy az unokái ne jussanak koldusbotra. Szabó Mihály egy borús, ködös koratavaszi hajnalon gyalog elindult a tanyájára, amely 4—5 órai járás gyalog Becsétől, de se a tanyára nem érkezett meg, se haza. nem jött többé soha. Minden nyomozás hiábavaló volt, az öregembernek nyomaveszett, amig egy névtelen levél arra nem figyelmeztette a csendőrséget, hogy Szabó Mihályt saját családja tette el láb alól. Újra felvették a nyomozás elejtett fonalát és szenzációs eredményekre jutott a hatóság: ^ Szabó Mártont a saját édes Márton fia gyilkolta meg kinn a tanyán, mert tudta, hogy mikor megy ki az édesapja és megleste az istálló ajtó megett, az öreg paraszt első útja az istállóba vezetett, hogy megnézze, el vannak-e látva a jószágok, ott azonban a fia kapával leste és verte fejbe, majd a kezeügyében levő baltával teljesen szétverte a fejét és az udvaron heverő téglát őr mól ék alá temette. Nem sokkal előbb eltűnt Szabóók tanyájáról a 14 éves béresgyerek is, aki után lankadatlanul kutatott a csendőrség. Ennek a fiúnak a dróttal összekötözött holttestéi most fogták ki a Tiszából. Minden gyanuok Szabóék ellen vallott, a névtelen levelekről is megállapították, hogy azokat a gyilkos fiú irta, aki közben összeveszett az édesanyjával is' és igy napfényre került a rémes gyilkosság minden részlete. A vizsgálat megállapította, hogy a béresgyermeket is, apjukat is családi tanács határozata aljapján tették el láb alól a bestiális gyermekek még gonoszabb anyjukkal egyetértésben, noha az öreg Szabónét mindenki rendkívül vallásos és istenfélő asszonynak ismerte, aki most nem sok faggatás után bevallotta bűnét. A vádlottak egyértelmű vallomása alapján rövidesen főtárgyaiásra kerül a sor és Óbecsén megismétlődik az, ami a török hódoltság óta nem történt meg: akasztani fognak. —i j— A || *9 » •• O 1 „kurtosi csocia Megmerevedett éss megbénult egy kovácssnester, mikor baltával agyon akarta vágni sógorát Szolnak, julius 22. Néhány nappal ezelőtt magyar vasutasdelegáció volt Aradon, hogy ott a magyar és román vasutak között tisztázzanak némely vitás kérdést. A magyar delegáció egyik tagja, Janovits Gábor műszaki intéző, egyik román kollégája meghívására ellátogatott a közkórháziba, ahol megmutatták neki egy csodálatos eset szereplőjét, Gergely András kovácsmestert, aki tiz hét óta mozdulatlanul cs szótlanul fekszik, bét keze magasan a feje fölött és két összeszoritofct öklében egy-egy bal tanyái daTlaibja. A maga nemében páratlan eset a „kürtösi csoda" néven egész Erdélyt foglalkoztatja és hire átszivárgóit a határon is. A „csodáról" ezeket mondják Aradon: Kiss Pál z'imándujifalusi földműves még 1912- ben kivándorolt Amerikába. Keresete egy résziét állandóan hazaküldözgette, a pénzecskéből lassan föld lett, öt hold, tiz hold, majd csinos belsőség. Kissné hívta is már haza az urát, mert közben leányuk is szép eladólánnyá serdült. Ez év április havában aztán levelet kapott Kissné Amerikából. Férje irta, hogy április 17-én Kürtös állomáson várjanak rá, magával hozza többezer dollár megtakarított pénzét is bankjegyekben. Az asszony ágyban fekvő beteg volt, elküldte tehát leányát a levéllel húga férjéhez, Gergely András kovácsmesterhez, hogy menjen ő ki helyette az állomásra. Gergely eleinte szabadkozott, később azonban megígérte, hogy várni fogja sógorát. Másnap tényleg el is indult kocsijával a tiz kilométerre fekvő Kürtös állomás felé, Kiss Pál leánya is vele akart menni, de Gergely nem vitte magával. öreg este lett, amikor Kies Pál átesett a vám- vizsgálaton és indulhattak hazafelé. Feleuton lehettek, amikor Gergely András megállította a kocsit. — No, sógor, szállj le! — mondotta a mitsem sejtő Kiesnek ée a következő pillanatban durván lerántotta az ülésből. Kiss eleinte tréfának vette, csak alíkor látta, hogy élete forog veszélyben, amikor Gergely a kocsi ülés alól baltát kapott elő és újra rákiáltott: — Meghalsz, ha mondom, készülj a halálra! Kiss térdre esve könyörgött, hogy enged je viszontlátni feleségét és gyermekét, neki adja fele pénzét. — Feljelentesz, beárulsz, ne is ígérgess, készülj a halálra! — szólt vissza Gergely András és csapásra emelte a baltát. Két lábát szétvetette, felsőtestét hátrahajlitoíta, hogy nagyobbat sújthasson.-Kiss behunyta a szemét, várta a halálos csapást. Nem jön. Felnéz, Gergely még mindig áll, feje fölé emelt baltával, mereven, kidülledt, rémületet sugárzó szemekkel. Hozzányúl, Gergely András elvágódik a földön, mint égj; darab fa. Kiss Pál felugrik a kocsira, eszeveszetten a lovak közé csapkodva, a közeli Károlyi-tanyára hajtott, ahonnan a tiszttartóval és néhány béressel tér vissza. Gergely András még azonmód feküdt ott. Kocsira tették és még az éj folyamán bevitték Aradra a kórházba. A fejszét olyan görcsösen szorította, hogy nem lehetett kivenni a két kezéből, ngy kellett elfiirészelni. Azóta hosszú idő telt el, de Gergely állandóan mozdulatlanul fekszik a fehér kórházi ágyon és tiz hét óta megmerevedett állapotában mesterségesen táplálják. Eddig a legenda a „kürtösi csodádról. Az orvosok azonban meg tudják magyarázni a csodát, amiről csak sürü keresztvetések közben mernek beszélni a környéken. Szerintük a gyilkosságra készülődés közben, az ütés előtti szörnyű pillanatban szélhüdés érte Gergely Andrást, akinek előrehaladott ütőérelmeszesedése volt. Az orvosok megállapítása nem csökkentette a kürtösi csodába vetett hitét a népnek és ha idegen vetődik Aradra, nem mula,szíják el megmutatni neki a „csodasuijtotta" Gergely Andrást. Egy királyfi, aki lövészárokban lett emberré és aki a maga feje szerint akar házasodni... — Apróságok a Párist járó walesi hercegről — Páris. jdlius közepe. — Tulaidoinképp'eni mit tud ez a fiatalember? Mit, müveit eddig ? Honnan ez a nagy népszerűsége ? — kérdezte tavaly októberben egv norvég újságíró, aiki végignézte a walesi herceg kíséretében ia,z egyetemi város kanadai pav illőn iának a felavatását. — Hm. — felelt, egy angol — hogy mit? Hát először is természetes és közvetítem. Sugár ziiJk róla a szívélyes jóság, mint, az apjáról. Tapintatos és szellemes. mint a nagyapja. Örül az életnek és ami a legfontosabb — szereti a mesterségét. „He likes his joib“. — Szereti 'és ízlésesen csinálja, áime a népszerűség titka. A walesi herceg ismét, itt van Parisban, Ismét, felavat, alapit, látogat. Ápolja a fran- ciia^angol barátságot. És az iimpnlziv párisi nép megnyeréséhez aligha ért, jobban angol diplomata, minit ez a fiatal, szimpátikus herceg. A walesi herceg népszerű Párásban is. Mostani látogatása alkalmából a lapok felel eivenitenék egy pár anekdótát ennek a demokrata trónörökösnek az életéből. Egyszerűen nevelték a szülei. Minit közönséges angol polgárok nevelik a gyermekeiket. írni-olvasni a mamája, Marv királyné tanította a kis Dávidot, ötéves korában történt. hogy a papája. György király meglátta, hogy Dávid hajókat rajzol, — Ni csak. — mondotta a király — hát igv vagyunk. Csak nem akarsz tengerész lenni* mint az apád. — De bizony, — vágta ki merészen a kis Dávid. — Mert ugy-e, a tengerésznek nem kell túlságosan okosnak lennie és olyan szörnyű sokat tanulnia? Tizenhároméves korában tényleg beadták az osborni tengerészlhadapród-iskolába. Egyáltalán nincsenek királyfi-allűrjei. Készül tengerészkadétnak, mint a pajtásai. Egy betegség után külön diétáskosz tót főztek neki. Meg éjdességet, amit nagyon szeretett. — Nem akarok én se mást enni, mint a pajtásaim, — mondotta ét eltolta magától a nyalánkságot. Egyszer egv pajtása megkérdezte tőle, örül-e annak, hogy ő a legidősebb királyim.-- Ritkán juit eszembe ez. De ha rágondolok, örülök neki. Mégis osak jó dolog, ha az ember a legöregebb és nem kell azokat a ruhákat hordania, amelyeket a bátyja! levetettek ... Az oxfordi egyetemi évek alatt, is olyan, minit a többi egyszerű diák. Együtt él. alszik, játszik, sportol velük. , A háborúban az első napon ki akar menni a lövészáírokiba. — Nem megfogadtam-e. hogy a hazáért élek és halok? — kiáltja oda Lord Kitobe- neroek, akii nem akarja kiengedni ,a harctérre. — Nem nekem kell-e példát, adnom?! — ... az engedelmességből! — feleli Kitchenier. — Az ön katonai nevelése még nincs befejezve, önnek még a fronton nem tudnák hasznát venni. A herceg lázasan tanul, készülődik. Néhány hónap múlva újra odaáll Kiitchener elé: — Éis ha elesem is. — válaszolja az ag- .gódó lordnak. — Mi baj történhetik? Olt vannak az öcséim. akik elfoglalhatják a helyemet,! Két év múlva tényleg kierőszakolja, hogy kiengedik. Hadnagyi rangja volt ekkor. És mindnyájuk megrökönyödésére követelte, hogy ugv bánjanak vele, mint más egyszerű hadnagy* gytal. őrségből, várra szitásból épp úgy kivette a részét, mint a többiek. Akárhányszor megtörtént, hogy az őr feltartóztatta, törzstisztek megszidnák, akik nem ismerték fel. A „tommy“-k nagyon megszerették ezt a bátor kis herceget. És a herceg is a katoMagyar, román útlevél vízumok megszerzését, valamint idegen állampolgárok lejáró útleveleinek meghosszabbítását t. előfizetőink és olvasóink részére a rendes költségek megtérítése ellenében készséggel eszközli a Prágai Magyar Hírlap kiadóhivatala náit. 1919-ben igy emlékezett meg ezekről az évekről egv beszédében: — Az én szerepem a háborúban, — mondotta — attól félek, igen-igen jelentéktelen volt. De ezeket az. éveket én sohasem fogom elfelejteni. Ezalatt a négy év alatt „egész emberekkel" volt dolgom. És úgy érzem, ezalatt, az idő alatt, lett ember belőlem is. A-háború után nem pihent. Bejárta a domíniumokat. És ahova ment, ió szolgálatot tett az öreg birodalomnak. Mindenütt megtalálja azt a hangot, amely a nép szivéhez szólott. Békepipát szitt Indián törzsfőnökok- kel. parolázott. prémvadászokkal, hogv bele- fájdult a jobbkeze. Nem zavartatta magát, folytatta balkézzel... A cow-boyck között lóra pattant. Indiából pedig ezt, irta haza: — Azt hiszem, ha hazatérek, egész más szemmel fogom nézni eizt a hatalmas Indiát, amellyel most közelebbről megismerkedtem. Azt hiszem, tisztábban Iáitok és jobban értek mindent, mint odahaza. Hazatérve pedig igv beszél: — Meg kell érteni végre itthon a mi öreg Angliánkban is, hogv a domíniumok hazaszeretete nemzeti hazaszeretet és nem abból áll, hogy rajongjanak az öreg Angliáért, amely különben maga is csak a birodalom egy része, épp ugv, mint a domíniumok. De politikai eszméinél még népszerűbbé tették ötletes kiszól á.sai. Ezek szinte legendásaikká váltak. Hónapokig beszélitek szélté- ben-hosszában az egész birodalomban arról az ausztráliai vas i szerencsétlenségről, amely után a kormos, füstösképü herceg ezzel mászott ki a romok közül: — Mondják csak, uraim, ez is benne volt a programban? Angliában igazi népszerűségét sportszenvedélyével szerezte. Kitűnő lovas. Eszeveszett vágitiatiásai sok komoly zuhanás emlékével ajándékozták meg. De kitűnő táncos is. És arról hites, ho,gv maga választja ki a táncosnőt. Párásba néha inkognitóban jön és sokait suttognak gáláns kalandjairól. Úgy látszik a feleségét is miaga akarja megválasztani. Hiába boronálták össze Európa majd minden bercegkisasszonyával, a herceg csak a fejét, rázta. — Erre is rákerül a sor. — mondogatta, — majd szólok, hogv miikor. Mert, egv királyfi házasságot is csak program szerint, köt. De Dávid walesi herceg a miaga feje szerint, csinál programot. ■ mii illn Pl tCliTlHI ■■■------------Hr bek örül — Ruszinszkó sir... A kormánybiztosi rezsim Ungvár őslakosságának tiltakozása mellett ,.örömünnep“- re készül Ungvár, julius 22. (Ruszinszkói szerkesztőségünktől.) Hrbek kormánybiztos legszűkebb környezete falragaszokon arra hívta fel Ungvár közönségét, hogy résztvegyen a julius 24-ére tervezett ür népségén, amelyet annak örömére rendeznek, hogy a köz- igazgatási reform meghagyta Ungvár fővárosi jellegét. A felhívás nem kivan kevesebbet az ungváriaktól, minthogy 24-én lobogózzák fel házaikat, este világítsák ki ablakaikat és vegyenek részt a diszbanketten. Ungvár autonómista érzelmű őslakossága általános fölháborodással fogadja Hrbekék- nek ezen ön-ünnepeltetési akcióját. Amikor a közigazgatási reformnak Ruszinszkóra való kiterjesztése ellen Ruszinszkó egész lakossága az összes autonómista képviselőkkel együtt elkeseredett harcot folytatott és folytat s amikor ma a ruszin nemzeti tanács memorandumban kéri a köztársasági elnököt arra, hogy a Ruszinszkó autonómiáját eltemető közigazgatási reformot ne szentesítse, Ungvár őslakossága sem lát okot arra, hogy Örömünnepet üljön és hogy a községi önkormányzatot el taposó abszolutizmus tipikus képviselőjének, Hrbek kormánybiztosnak feje köré az elismerés lobogóját fonja. Ungvár lakossága jól tudja azt is, hogy a fövároskérd-és felvetése voltaképpen egy lelkiismeretlen politikai manőver volt, amellyel el akarták terelni a ruszinszkói közvélemény figyelmét a közigazgatási reform végzetes jelentőségéről és tulajdonképpen Ungvár fővárosi jellege nem is forgott komolyan veszélyben. Ungvár autonómista őslakossága tehát vasárnap semmilyen örömünnepen nem fog résztvenni, sőt — értesülésünk szerint — erre a napra demonstrációra készül, hogy ennek a mesterségesen felfújt ügynek szereplőiről méltó módon lerántsa a leplet.
