Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)
1927-07-02 / 149. (1483.) szám
4 tika gyakorlása oéliából, tehát még annyit sem, mint amennyire szüksége van egv pincérnek a parlament éttermében ahhoz, hogy a megrendelt kávét kiszolgálja. Félek attól, hogy — ha ez így halad — elérkezik az idő, amikor csak az elnöknek és az előadónak lesz joga itt beszélni, ellenben ellenzéki képviselőnek még a száját sem lehet kinyitnia, ezért tehát — élve az alkalommal — túl kell tennem magamat a klót,űrön és addig beszélek, amíg mondanivalóm van. Amikor Szlovenszkóról feljövök Prágába. mindig az az érzésem, mintha temetőből dagság hazájába. Szlovénszkón és Ruszin- szkón nem látunk mást, csak pusztulást, kint, visszafejlődést, nyomort és nem hallunk mást, mint panaszt, és jajszót. Mi Szlovénszkón csak folyton temetünk: a gyáros a gyárát, az iparos a berozsdásodott szerszámját, a földbirtokos az elkobzott földjét. a földmives a végrehajtó által elhajtott marháit és dobravert földecskéjót, a magyar tisztviselő elvesztett állását, a nyugdíjas lerövidített nyugdiját, a munkás pedig a megszűnt munkalehetőséget, mindennapi betevő falatját temeti és siratja. Sűrű gvászfátyol borítja a szlovenszkói és ruszinszkói magyarság szivét, amelynek belsejében határtalan keserűség és elkeseredés lakozik. 1927 július 2, 8 szombat és jógii ebb rendőri kényszeruralinat és jogfosztást. Félek, hogy a kiábrándulás nagyon gyorsan bekövetkezik és nagyon keserű fesz. Ekkor azonban már késő. mint a szlovák közmondás mondja: chytil som medvedia, ale ma nepusti. (Megfogtam a medvét, de neotn enged el.) A kinevezési rendszer: mamelrakviriliziruss „^egdöngeíjiik Prága kapuit*4 Nem kell ehhez éles, csak nyitott, szem, hogy meglássa bárki. Nemcsak mi tudjuk ezt, itt élő, elnyomott, mellőzött kisebbség szenvedő tagjai, hanem meglátják már ezt az uralkodó többséghez tartozó centralista szlovák vezetők is. köztük Stodela. Ivánka, Milán s a többiek. Hisz az utóbbi éppen a múlt hónapban a stubnyai gyűlésen nyíltan bevallotta ezt- Feljajdult a pusztulás láttára és kijelentése szerint elkeseredésében Prága kapuit szándékszik megdöngetni. Bizony rossz csillagok járnak Szlovénokon és Ruszinszkón. Az adótörvény a középkori inkvizíció büntető eszközeit vezeti be az adóigazgatásba, a községek gazdasági ön- kormányzatának pedig az utolsó maradványait is megsemmisíti, amikor a községei teljesem kiszolgáltatja a felügyeleti hatóságok önkényének. Magyar ember hiába keres állást közhivatalban és magyar munkás munkát az állami üzemeknél. Immorális szellem honosult meg nálunk, mely szerint csak az megy emberszámba a hatóságok előtt, aki a hatalomnak bókol. aki nyíltan a kormánypártok valamelyikéhez tartozónak vallja magát. Földet, trafikot, italmérést,. maradékbirtokot, hivatalt gyors hatósági elintézést csak az kaphat, aki megtagadja meggyőződését. A többit, nem veszik semmibe. A Bach-korszak megismétlődik Helyzetünk hasonló a Bach-korszsbeid magyar ember esetéhez, aki véletlenül az országút, mentén levő méóv vízbe esett, és fuldokolni kezdett. Épp akkor haladt arra két pandúr. Amint a fuldokló meglátta őket, kétségbeesetten segitségért, kiáltott e kérve- kérte őket. hogy húzzák ki a vízből. A pandúrok látván, hogy magyar ember, rá sem he- deritettek, tovább mentek: hadd fúljon meg, nem kár érte. Ekkor a fuldokló utolsó kétségbeesésében elkiáltotta magát: éljen Kossuth Lajos! A pandúrok nyomban odarohantak, kihúzták a vízből s vitték a rebeliisták börtönébe. A mi helyzetünk is ilyen. Csak akkor vesznek figyelembe, ha fizetnünk kell, avagy pedig büntetni kell minket. Amíg Magyarország lakói voltunk, addig a centralista államhatalom elég biztosítást látott, a fennálló büntető és kihágási törvények rendelkezéseiben s azok a köz- és államrendet teljesen biztosították is. most azonban, amikor kimondottan demokratikus állam polgárai vagyunk, ez nem elegendő és törvényeink egyik bilincset a másik után verik reánk. Nálunk a polgári szabadság leginkább abból áll. hney szabadságunkban áll csörgetni a reánk rakott bilincseket. A szlovák néppárt trójai falova Végtelenül csodálkozom a szlovák néppárton, hogy megelégszik egv ilyen kétes vívmánnyal. amilyet a törvényjavaslat, nyűit. Ezen törvényjavaslat lényegében nem biztosit Szlovenszkó számára egyebet, mint a „Slovenská Krajina“ geográfiái elnevezést közjogi tartalom nélkül. A szlovák néppárt nem látja, hogy ez nem egyéb, mint a trójai falé. melynek gyomrába Svehla ügyesen be akarja csempészni Szlovenszkóba és Ruszinszkóba a legerősebb centralizmust, a legképteleo Juriga vékony reménysugarakba kapaszkodik, amikor abban bízik, hogy ezen törvényjavaslat, az autonómiának az előkészítője. Én inkább azt hiszem, hogy első sírásója lesz annak. Kramár még mindig nem enged a régi mentalitásából és az ed/koptatorit, hozzá nem méltó olcsó érvvel hozakodik elő, mely szerint, a régi vármegyei rendszer a magyar dzsentriurailom biztosítására volt csak berendezve. Ezzel szemben állítom, hogy a magyar vármegyei rendszer ősi jellege dacára sokkal liberálisabb. demokratikusabb volt az osztrák tartománvrendszerncl. All ezen megállapítás az egész magyar közigazgatásra az osztrákkal szemben. Igaz, hogy a vármegyei közigazgatás ismerte a virilizmus intézményét, az azonban a vagyon alapján nyugvó, tehát a kormánytól teljesem független bázissal bírt. Ezzel szemben menynyire inferioris a jellem javaslattal intézmény esi te ni szándékolt kinevezési rendszer, mely szintén virilizmus. de mameliikviriliz- mus, ami aztán valóban antidemokratikus. Mert senki e kerek világon nem hiszi el, hogv a kormány által a tartományi és iárási képviselőtestületekbe kinevezett, mamelukok merészelnének a nép érdekében sikraszállui. Ezek mindig csak a kormány pojácái lesznek, akikre az a lealázó szerep vár. hogy meggyőződésük ellenére kénytelenek majd szavazni. Az igv berendezett, tartományi és iárási képviselőtestületekben a népakarat sohasem fog megnyilvánulhatni, a nép képviselői csak vendégszerepelni, asszisztálni fognak a demokratikus eszme vesszőfuttatá- sánál. A szlovák nép elveszett kenyere A szlovák néppárt volt az, amely a legádázabb harcot folytatta a megyegyülések- ben kinevezett mamelukok ellen. Szeretném tudni, miért változott meg a véleménye oly gyorsan ebben a tekintetben? Azt is mondotta Kramár, hogy a magyar kormány azért telepitett gyárakat a mai Szlovenszkó és Ruszinszkó területére és részesítette azokat magas állami szubvencióban, mert ezáltal a magyarositást kívánta szolgálni. Én azt hiszem, hogy Kramár ezen állítását maga sem veszi komolyan, ellenben nyilatkozata egye- j nes beismerése ama valóságnak, hogy a magyar kormány tényleg kenyérhez juttatta a szlovák és ruszin népet, amely kenyeret azóta a prágai gyarmatpolitika már rég kivette annak szájából. A centralizáció és az ebiből folyó államosítás és kinevezési rendszer már ma is nehéz malomkő gyanánt súlyosod ik a szlovenszkói és ruszinszkói közéletre és bénítja meg a népakarat megnyilvánulását. Az államosított jegyzők szerepe A jegyzők államosításával a községi jegyző nem a falu jegyzője többé, hanem a kormány vak exponense s ha kell, legelső agitátora. Igaz, hogy a teljes függőségbe került államosított jegyzői kar nem tehet róla, amit a kenyéradó parancsol, azt kell tennie, mi pedig kétségbeesetten figyeljük, mint növekszik a lelki űr a falu lakossága és jegyzője között. Magyar vidékeken ma már valóságos jegyzőinvázióval állunk szemben tisztán gazdasági avagy kereskedelmi mozgalmakban is. Csak két eklatáns példát hozok fel: a Komáromban székelő Villamossági Rt. alakuló gyűlésén a csaknem színtiszta magyar községek képviseletében a községek jegyzői rendeltettek be és a járási főnökök utasításai szerint ezek döntötték el az összes kérdéseket, köztük azt is, hogy a színtiszta magyar vidéken működő vállalat ügykezelésében a magyar nyelv mellőztessék. Ugyancsak a jegyzők a magukra ruházott községi meghatalmazásokkal választották meg a kizárólag magyar érdekeltekből álló Vágbalparti ármentesitő társulat elnökévé a kormány egyik exponensét, az érdekelt községek lakosságának akaratával szemben. Kézenfekvő a kérdés, hogy ha a centralizáció már ma is igy tobzódik Szlovénszkón és Ruszinszkóban, mi lesz ezután, a jelen törvényjavaslat megszavazása esetén. A javaslat az önkormányzat halálát jelenti Átfutva a javaslaton, kétséget kizáróan j elvnek, hogy a hivatalok vannak a polgárokéi’! megállapíthatjuk, hogy abban egy cári rezeim minden karakte- risztikuma feltalálható: jogot nem ad, csak elvesz. A valódi önkormányzatot megfosztja minden jogától, mondhatjuk teljesen kivégzi, eddigi jogait pedig átruházza a kormány által kinevezett hivatalnokokra. A járási képviselőtestületek teljesen értéktelen, fölösleges és jelentős égnélküli kollégiumokká sülyednek le, melyek még a saját költségvetésük felett sem határozhatnak önállóan, mert a kormány kinevezett hivatalnoka tetszése szerint változtathatja azokat. A polgárságra pedig ebből a töltényből hatatlan rendőri szekatúra Szakad. Egyszerű rendőri kihágásoknál a járásfőnök házkutatást rendelhet el és a házjog szentségét a csendőri önkény- kedés kénye-kedvének szolgáltatja ki. Egyszerű gyanú fenforgása esetén is joga van már ezt megtenni s ami minden jogi felfogással homlokegyenest ellenkezik, a házkutatás bírói végzés nélkül is fogánál ősi Iható. Ama rende- letkiboüsátásá jog, amely eddig a községeket illette, átruháztatok a politikai hivatalokra. A politikai hivatalok büntető hatásköre kiszéle- sitoetik, a törvény eltérően a többitől mindjárt fenyítésekkel és büntetésekkel kezdődik (2., 3. és 4. szakasz). Különös törvény az, amely mindjárt fenyeget. A hivatalos Személyek a nemlojálisnak tartott polgárral Szemben korbácsot, kancsukát tartanak a kezükben, aki valamelyik hivatalt, vagy hivatali Szemé}yt írásbeli beadványban méltatlan szavakkal illet, azt a járási főnők nyomban 8000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel s 8 napi elzárással büntethet meg. Ugyanez a sorsa annak a polgártársunknak, aki valamelyik hivatalnokkal, vagy hivatali cselekménnyel Szemben nem viseltetik lojálisán. Ezen rendelkezésekkel vége van annak az és nem a polgárok a hivatalokért. Hallatlan, és jogállamban elképzelhetetlen dolog az, hogy a járásfőnök által kiszabott büntetés ellen a fél jogorvoslattal egyáltalán nem élhet. Aki ugyanis 300 korona erejéig büntettetik meg, annak felebbezért joga ez ellen nincs. A járási főnökök saját járásukban rendjele telkei, tilalmakat adhatnak ki úgy egyes esetekben, mint általánosságban, ahogy nekik tetszik. Ily módon az egész közélet ki van Szolgáltatva a járásfönökök kénye- kedvének. A spiclik újabb fénykora előtt A névtelen föl jelentők, spiclik és hamis tanuskodek újabb reneszánszának kapui nyílnak meg. Az nj rendőr rezsimnek ugyanis nagy szüksége lesz besúgókra spiclikre és hamis tanuiskodókra és azért tartalmaz intézkedéseket azok védelméről. A törvényjavaslat ugyanis elrendeli, hogy a hamis eskü, vagy a hamis Szakértői vélemény, avagy a köteles titoktartás megsértése csupán egyszerű bírsággal bűn tettessék- Ki nem látja ebben a legnyíltabb biztatást a hamis tanuzásra. Rothermere és a hivatalos csehszlovák politika Tagadhatatlan az. hogy a hatalmi diktátum szellemében alkotott trianoni békeszerződés hibái az európai közvélemény mind szélesebb rétegoi kezdik belátni. Az igazságtalan békeszerződés revíziója mellett mindig többen és erőteljesebben emelnek szót. Legutóbb az angol lord Rothermere szállott síkra a revízió szükségessége mellett. Kétségtelenül megállapítható, hogy a legutóbbi európai események és Rothermere cikke élénk hatással voltak a csehszlovák hivatalos véleményre is. Dóror mint komoly me- mentót ajánlja a cseh felelős tényezők figyelmébe az ügyet és Kramár tegnapi záróbeszédében a revízió kérdésének érintésénél hiányzott a megszokott felháborodott hang és elmaradt a rendes energikus és kemény visz- szautasiíás. Kramár az európai helyzet változása folvtán elöállható területváltoztatás kérdésénél megelégszik azzal a megállapítással. hogyha Szlovenszkó Magyarországhoz való visszacsatolásáról lenne szó. hízik a szlovák népben és meg van győződve arról, hogy a szlovák nép kemény dió lenne ez esetben Magyarország részére, mert a felszabadítás óta eltelt tíz évet elegendőnek tartja arra. hegv a szlovák nép az adott helyzetben ellenállni tudjon. A békeszerződések revíziója — akárhogy is küzdenek egyesek a gondolat ellen — feltétlenül szükséges, mivel azt az európai népek gazdasági érdekei eminensen kívánják és inért a gazdasági egymásrautaltság törvénye követeli. A világ tekintélyes közgazdászai ezt számtalan esetben kinyilatkoztatták, de elismerte ezt Klo- ?ács is a legutóbbi szenátusi beszédében. A jő közigazgatás alapelvei A törvényjavaslatnál annak részleteibe való bocsátkozáso'mkor a magyar kisebbség 'Szempontiából bírálva azt. csakis a következő három főelv vezérelhet: 1. Hogy miméi inkább szorit/tassék m eg a kormány és. szerveinek felelőfiién és diszkrecionális alapokén nvugvó hatásköre és minél nagyobb részt vonjunk be eme hatáskörből a törvényhozás, illetve az önkormányzati testületek ellenőrzési és jóváhagyási hatáskörébe. 2. Hegy a magyar kisebbség érvényesülésének lehetőségét az ui közigazgatási rendszerben minél lobban növeljük. 3. Hogy a közigazgatás egyszerüsiftessék, abból a bürokratikus szellem kiküszöbölt,es- sék s hogy az olv berendezkedést nyerjen, amely nemcsak a központi kormányhatalom erősítését, hanem a ió s a nép érdekeit előmozdító ügyes-bajos dolgait, jói elintéző szervezet legyen. A javaslat végzetes hibái A törvényjavaslat részleteihez a következők a megjegyzéseim: A középkori büntető szankciókat tartalmazó első rész mint elfogadhatatlan teljesen kihagyandó. A törvényjavaslat szerint a járási hivatalok székhelyét és területét a kormány rendelettel lesz hivatva megállapítani. Ez visz- szaélésre és sérelmekre ad alkalmat és módot, ezért tehát a helyes az, hogy a járások székhelyét és területét a törvényhozás állapítsa meg és csakis az változtathassa meg. Úgyszintén a törvényhozás hatáskörébe kell utalni a városoknak nagyközségekké való degradálá- sának jogát és megfordítva. Túlságosan tág felhatalmazásnak tartom a 4. és 5. §-ban a kormány részére biztosított ama jogkört, hogy egyes ügyeket valamely hivatal vagy testület hatásköréből tetszése szerint kivegyen és más hivatal vagy testülethez utaljon. A büntetóspénzek felét ez ideig a községek szegényalapjai kapták. Nem igazságos a javaslat ama intézkedése, mely szerint ezen büntetéspénzeket a községektől elvonja, miáltal azok jövedelmét csökkenti. A tartománygyülés tárgyalási rendje egyelőre a jelenlegi zsupai tárgyalási rend marad mind az ideig, amíg újat nem ad ki a kormány. Minthogy ezen tárgyalási rendszabályok a nemzeti kisebbségek nyelvhasználati jogának gyakorlása és érvényesítése szempontjából sérelmesek és nem kielégítők, kötelezendő volna a kormány, a nyelvtörvény rendelkezéseinek megfelelő (tárgyalási rendnek ezen törvény életbeléptetése napjától számított hat hónapon belül való kiadására. % | 99ATVANY 1AJOS 1 % URAK ÉS EMBEREK P | ZSIGA A CSALÁDBAN 8 2 kötet. Ára 83. Ke. H o 6 A XIX. és XX. század kortörténeti ö o regénye. § ö o OQQQQQQOSQQQQQOQQQCXIVQQQZXIQOQO®®
