Prágai Magyar Hirlap, 1927. július (6. évfolyam, 148-173 / 1482-1507. szám)

1927-07-13 / 157. (1491.) szám

1927 julius 13, szerda.

11-12 szobás lakás kerestetik Pozsonyban

mm lehetőleg villában, vagy palotában a város központjában hivatal részére. Ajánlatok

|av?^]ísr#ll sürgősen a pozsonyi Carlton szálloda portásánál adandók le „H i v a t a l“ jeligére

Üres padsorok előtt kezdte meg a szenátusa közigazgatási reformvitáját

Elkészült

a magyar hitbizományok reformja

Budapest, julius 12. (Budapesti szerkesztőségünk telefonjelentése.) Az Esti Kurír munkatársa nyilatkozatot kért Pesthy Pál igazságügyininisztertől a hitbizományok reformjára vonatkozó tor v ényja va ©latról. Az igazságügyminiszter válaszában többek között a következőket mondotta:

— A hitbizományok reformjáról szóló törvényjavaslat tervezete már elkészült. A problémával már két éven át foglalkoztam és a javaslat ma már a miniszterelnök ur előtt fekszik. Tőle függ az is, hogy már őszeszei csakugyan sor kér ülhet-e a törvény- javaslat beterjesztésére. A tervezet szerint tulajdonképpen nem is arányszámról van szó, hanem a maximum megállapitásáról. Körülbelül háromezer katasztrális hold az a maximum, amelynél nagyobb földterület hit- bizomány keretet között a jövőben nem maradhat meg. A törvényjavaslat gondoskodni fog arról, hogy uj hitbizomány alapítása a jövőben ne legyen lehetséges.

A tétlen lordok

London, julius 12. Angliában pillanat- nvilág nemcsak a parlamentben, hanem a közéletben is nagv port ver fel a felsőház reformjának problémája. A felső ház fölöslegességének hangoztatásánál nagv szerepet játszik az az érv is. hogy a lordok az utóbbi években egyáltalán nem teli esitették kötelességüket és jóformán mellőzték a politikai szereplést. Laskv tanár a Daily Héráidban a következő érdekes kimutatást közli: A felsőké® 746 tagja közül csak 73 olyan van, akinek mandátuma élete végén lejár. A többi 673 lord közül 412-nek nemessége egészen újkeletű. A 677 felsőházi tag közül 500 az utóbbi tíz évben egyetlen egyszer sem emelkedett szólásra a felsőházban. A háború óta összesen öt,ven szavazás volt s egy-egv szavazáson 70 lordnál több sohasem vett részt.

xx Nincs a magyar ifjúsági irodalomban még egy olyan könyv, amely kiállítás, tartalom és ár tekintetében fel tudná venni a versenyt a Tapsifüles -yuszikával.

Prága, julius 12. A szenátus mai ütésének napirendjén szerepelt a közigazgatási reformjavaslat vitája. A vita megkezdése előtt a szenátus elintézte az 1854. évi május 23-án kelt 146. számú bányatörvény módosítására és kiegészítésére vonatkozó javaslatot. Ugyancsak elfogadta az Ausztriával és Olaszországgal kötött biztosítási egyezményről szóló javaslatot, valamint meghosszabbította a gépek és gépalkatrészek behozatalának kedvezményeiről szóló törvény érvényességét.

A tárgysorozat kővetkező pontján szerepel az alkotmányjogi bizottság jelentése a büntetések elévüléséről szóló törvényjavaslatról, amelyet a szenátus már egy atka!ómmal letárgyalt s a képviselőház most módosítva küldte vissza a szenátushoz. A szenátus azonban

a javaslatot eredeti formájában akarja újból visszaküldeni a képviselőháznak, mivel nem akarja elfogadni a képviselőház által eszközölt módosításokat.

Ebben az ügyben klubelnöki konferencia vélt, amely azonban szintén nem tudott végleges eredményre vezetni. Háromnegyed hat! órakor Hmbán elnök újból megnyitotta az!

Bukarest, julius 12. (Saját tudósitónk távirati jelentése.) A választások lezajlása nfáry napról-napra újabb adatok kerülnek nap vitásra, amelyek mind azt bizonyítják, hogy csakis a legnagyobb terror alkalmazásával tudta a mai liberális kormány hallatlan győzelmét kivívni.

Az ellenzéki lapok közliik ma Maniu Gyulának, a nemzeti párásztpárt vezérének a választások lefolyásáról mondott nyilatkozatát, amelyben a pártvezér kijelenti, hogy csendőrterror, urnalopás s a bizalmiférfiak erőszakos eltávolítása jellemezte a

ülést és indítványt tett arra vonatkozólag, hogy az alkotmányjogi bizottság véleményes jelentését a tárgysorozat utolsó helyére tegyék át. A Ház magáévá tette az elnök indítványát. Ezután második olvasásban elfogadták a prágai minta vásár építési kölcsönén ek állami garanciájáról szóló törvényjavaslatot. A tisztességtelen versenyről szóló törvény- javaslat tárgyalását pedig ugyancsak a íárgy- sífrozat későbbi helyére tették át, mert a szenátus ennél a javaslatnál is lényeges mó- dositásokat akar eszközölni s igy akarja visszaküldeni a képviselőháznak újabb letár- gyalás végett.

A legnagyobb- részvétlensóg mellett kezdte ezután tárgyalni a szenátus a közigazgatási reformról és az országos és járási képviselőtestületek választási rendjéről szóló javaslatot. Hrubán elnök indítványára mindkét javaslat fölött közös vita indult meg. Lu- kesch cseh agrárius terjeszti be a közigazgatási reformjavaslatot, Procházka dr. cseh néppárti pedig a választási rendről szóló javaslatot. Az előadói jelentések után vita in- | dúlt, amely a késő esti órákig tartott és hol- I nap délelőtt folytatódik.

válasz tás okai s e féktelen választási visz- szaélósek tervszerű központi vezetésében Dúca belügyminiszter és Dayidoglu tábornok, csendőrparancsnok mesteri keze látszik meg.

— Ez a politika nem maradhat következmények nélkül, — folytatja tovább nyilatkozatában Maniu. — Az uj parlament egyszerűen nem lesz többé parlament, hanem összeharácsolt, összelopott magántáTsulat minden politikai és erkölcsi presztízs nélkül.

Az Adaverulban Dobrescu dr.. az országos ügyvédi kamara dékánja, nvilt levelet

intéz a királyhoz, amelyben felpanaszolja, hogy mint bizalmiférfit, több nemzeti parasztpárti emberrel együtt a választás napján egész nap a csendőrök fogva tartották, ugv hogy szavazatát sem adhatta le. Nyílt, levelének végén kéri az uralkodót, hogv ne legyen többé úgynevezett- szabad népvéle- ménynyilvánitás, hanem állítsák vissza inkább a régi választási rendszert, mert a „szabad" választás még gokkal rosszabb, mint az előző volt.

Az eddig közölt választási visszaéléseken kívül még a következőről érkeztek ma jelentések:

Brassóban 2436 szavazó közül csak 647 polgárt engedtek az urnákhoz, a többieket választópolgári kötelességük teljesítésében hatóságilag megakadályozták. Az erdélyi politikai élet. román vezetőférfiai is kijelentették. hogv

a régi magyar rezsim alatt sohasem fejtettek ki ilyen rettenetes terrort, mint amilyen most folyt le hatósági segédlettől.

Csikmegyében több választókerület polgárait reggel kilenctől esti nyolc óráig étlen- szomjan összeterelve fogva tartották távol a szavazókétyiségtől. hogv visszatartsák őket a szavazástól. A szavazóhelviségek lezárása után pedig puskatussal verték széf, őket, sőt a csendőrség néhány lövést is leadott rájuk. Laár Ferenc református lelkészt, a magyarok udvarhelyi kép viselői el ölti ét a csendőrök a szavazás napián az erdőbe vitték s itt vigyáztak rá addig, amig a szavazásokat le nem zárták.

Többhelyütt véres összeütközésre került a sor a csendőrség és a lakosság között.

Szilágvmegvében a csendőrök olyan agresszív módon hajtották végre a szavazócédulák összeszedését hogv vadászzászlóaljat kellett kivezényelni, amely a csendőröket, lőfegyver ezt, e.

A szenátus! választások eredménye

Tegnap folytak le a szenátusi választó* sok a kamarai választások alkalmával kifej* tett, terror jegyében, bár véres öeszeütközé* selíről még nem érkeztek hírek. A szenátusi mandátumok a választások eredményé* nek megfelelően a következőképpen oszlanak meg: 113 megválasztott szenátor közül 95 liberális, 15 nemzeti parasztpárti és 3 a kisebbségi biokhoz tartozik.

A román aSSensék is élesen elitéli a ferrorváfaszfást

^Komáromi 3ános

^Reménytelen szerelem

legény ....

(46)

Elől Béni bácsi magyarázott valamit Lenke-mamának, néhány lépéssel hátrább pedig mi ketten Lórántbal fogtuk közre a fiatalasszonyt, aki lehajtott fejjel jőddögélt közöttünk.

így értünk ki a városból.

Szemünk káprázott a fényben. Jobbfelől szőllők rohantak a kuptefős hegyek oldalain föl, itt-ott ódon borházak hallgattak a gyümölcsösökben, balról pedig a Bodrogköz lapja nyúlt ki szélesen. Egyhelyt látszott a Bodrog csipkés partja, azontúl ligetek és erdők homályzottak a messzeségben s néhol mintha egy torony nézett volna felénk álmodozón. Szemközt a kollégiumi városka közeledett hozzánk szembenálló két templomával s a csorbatornyu bástyával a Bodrog meredekje fölött.

Jó negyedóra múlva megláttuk Vaczulikot. Az úttól balkéznek ásott személyesen, alacsony dombtetőn. Egy vén napszámos segített neki a lapátolásban, aki abban a pillanatban is a feleségére panaszkodott, hogy jobban iszik, mint ősmaga. Akkor már csak kapargattak a gödör alján, mert éppen egy avar lovas csontjait hántolták ki. Vaczulik- nak agyaggal volt televerve még a haja is.

A vékony kis arheológus nagy örömet mutatott, mert váratlan látogatásunkban a hivatásának járó megbecsülést látta. Zavartan mentegetőzött, hogy ilyen állapotban nem nyújthat kezet nekünk s hogy ilyenmód a nők iránt érzett tiszteletének sem adhat kifejezést egy-egy kézcsók formájában.

Lent a mélyben ottfeküdt az avar harcos.

Egykettőre parázs vita tört ki a másfél- ezeré vés lovas körül. Lóránt olyasféle megjegyzést kockáztatott meg, hogy a kiásott

vitéz talán nem is avar. Vaczulik csak mosolygott:

— Kérem, kérem ... Méltóztassék letekinteni a mélybe: a lovas mellett otthever a kengyel is. Döntő bizonyíték ez, hölgyeim és uraim. A kengyelt tudvalévőén turáni- eleink hozták be Ázsia pusztáiról. Azért voltak oly vakmerők a lovaglásban.*'

— De a többi népek is átvehették tőlük a kengyelt! — avatkozott közbe Lóránt.

Vaczulik felrántotta mind a két vállát, különben is az egész apró ember mintha rugókra pattogott volna:

— Ebben, kérem, van ráció. Ez a folyamat azonban csak a későbbi századokban következett be. Ez a kengyel, melyet itt láthatunk, köralaku...

— Eszerint volt olyan kengyel is, mely a maihoz hasonlított — akasztotta meg ismét Lóránt.

— Volt — bólintott Vaczulik —, az azonban már honfoglalás-korabeli lovagló- segédeszköz. A köralaku kengyel azonban csak hun vagy avar maradvány ...

Most már én szóltam közbe:

— Lehetséges tehát, hogyha nem köralaku a kengyel, akkor talán nem is magyar, hanem olyan népből való a halott vitéz, amely a kengyelt már mitőlünk tanulta el?

Vaczulik váratlanul extázisba csapott át:

— Ez az, ami az én ásatásaimnál kizárt eshetőség. Én ugyanis — és ezt csak bizalmas körben merem elárulni —, ha nem körkengyelt találok az ősi-sirban, hát karika- alakúra kalapálom ki. Ez nem történelem- elkenés: fajomnak rajongása csupán. Igenis, én nem vagyok hajlandó szarmatát, jazigot vagy gepidát kiásni, csak turánit. Egyszerűen kalapálni kezdek... így kell uj históriát konstruálni 1 Megértették-e, hölgyeim és uraim?

Béni bácsi, aki eddig szónélkül figyelt a pattogó előadásra, előlépett most s derekasan megrázta az arheológus kezét:

— Ezért még jojóban becsülöm önt, Vaczulik ur 1

Majd Árpád hamvaira került a szó s Vaczulik felsóhajtott. Mintha véknyult volna a reménykedése. Később, amikor egymásközt elegyedett szóba a társaság, Vaczulik belémkarolt s félrevont. Zavart pislogással kezdte:

— Egy bizonyos dologban szeretném kikérni nagybecsű nézetét s emiatt akartam egyszer négyszemközt beszélni önnek. író ur mégis megfordul sokfelé s tárgyilagosakban ítéli meg a dolgokat. Hogy őszinte legyek: van egy gyönge oldalam ...

— Mi az, Vaczulik ur?

Vaczulik elpirult:

— Gyenge oldalam abban áll, kérem, hogy beteges vonzalmat érzek a tercelé9 iránt.

Meglepődtem, mert Vaczulik máris mentegetőzni kezdett:

— Ne tessék túlságosan megróni érte, de nem tehetek róla. Ha valahol csoportosan énekelnek, én is odaállok a karhoz s bármennyire küzködöm ellene, egyszerre csak azon kapom magamat, hogy férccel festem alá a vezérszólamot. Olyankor egészen megkönnyebbülök, uram.

Meg akartam vigasztalni, de Vaczulikból szinte szakadt a panasz:

— Minap éjjel i®, hogy hazafelé tartottam, a vasutasok Acélhang-dalárdája szerenádot adott a polgármester tiszteletére, mert névnapja volt. Én" az útnak másik oldalán mentem, díe bármilyen erőfeszítést fejtettem is ki a lábaim ellen, öt másodperc múlva már a dalíárda hátában álltam s magam on- kivül engedtem szabadjára a teroet. Azt szeretném tudni, uram, jellembeli fogyatékossá g-é ez s egyáltalán dohonesztálő sajátság-e? Sokan már szóvá is tették, hogy alapjában kémikus figura vagyok ezzel a terc- nosztalgiávál...

Vállára tettem a kezemet s megnyugtatni igyekeztem:

— A dal tudvalévőén a lélek szárnya. Nemes lelkűiét ön, Vaczulik ur s csak irt-, gyein! lehet, hogy ennyire hévül minden

szép és nemes iránt. Csak folytassa a tércéiért!

— Köszönöm, uram, köszönöm! — s leírhatatlan hálával szorongatta a kezemet.

*

Napok óta riadt csöndbe siMyedt a tanya.

Aáóta, hogy visszajöttünk, pontosan egy hét múlt el s időközben Béni bácsiék is hazautaztak. Nagy sirás volt a bucsuzkodás- ná'l, de menni kellett. Béni bácsi és Lehke- mauia előbb azonban mindnyájunkat meghívtak a nyárra. Az öregur külön előadást tartott nekem a régi álomvároskáról, ahol este kilenckor minden ember lefekszik, mert rendes polgárokból tevődik össze a lakosság és ahol éjfél körül, ha valami magános virrasztó végigmegy valamelyik utcán, olyan elhagyatottságban van a városka, hogy a lépések koppanása visszahallatszik a negyedik utcácskából, mialatt az ég közepén áll a hold... Megígértem persze, hogy a kötelező tisztelgő-látogatásról semmiesetre sem fogok megfeledkezni.

Ahogy elmentek az öregek, Hedvig- asszonyon nagy levertség látszott. Szinte megtört volt s ezt nem is takargatta. Arra is gondolhatott, hogy most már nekem is mennem kell s utamat aligha fogom halasztani sokáig. Ők aztán niagukra-uiaradnak ketten a visszaikozhatatlan szép napok után. Két- három napig alig láttuk ettőlfogva, még az ebédhez és vacsorához sem jött be. Valamelyik zugba bujt meg szerényen vagy egymagában kószált a nyárfas alatt, amely, ha leheletnyit mozdul a levegő, szinte rengett a zúgásban. A férje hagyta, hadd búsulja ki ma- g'áij keveset. Én egyszer figyeltem meg véletlenül, amint a kertben haladt el a köszméte- és ribiztibokrok során, a bokrokat vizsgál- gatva. Olykor lehajolt, majd továbbment álomszerű járással. S aközben megfeledkezve magáról és a világról, dúdolni kezdte régi kis nótáját:

Jaj Istenem, hogy lerülfem ide Sej, erre az idegen földre £

%

2