Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-05 / 129. (1463.) szám

1927 június 5, vasárnap.

,UJ MUNKA*

le&z a cime annak az „irodalmi és kulturális folyóiratnak", amely — értesülésünk szerint — julius 10-én jelenik meg Prágában. Előre, nem igen lehet és nem igen szabad ítéletet mondani felőle, s mi is csatlakozunk egy laptársunk kritikájához, amely bizonyos mértékben az Első Szám tartalmától tette függővé ítéletét, de annyit nem hallagathalunk el, hogy kellemes feszültséggel ás bizakodó várakozással n4*ünk a Megjelenés elé. Az elmúlt hat-hét évben kétségtelenül sok minden történt a szláven- szkói magyarok között, olyan is, ami tényleg „kristályosodási tengelyt", fórumot, vagy nevezzük bárminek, de központot kíván. Például uj fiatalság nőtt föl. Ma a huszonöt éves fiatalember — minden nemzetnél külön-kiilön — olyan rejtélyes jelenség, amely mellett a harmincötévás, különösen a háború előtti nevelésű magyar, csak a kétség és a bizonytalanság nyugtalanító érzésével mehet tg- vább. Például fiatalembereinknék egyrésze szívósan, csaknem csökönyösen kapaszkodik egy ^definiál hatatlan és különös jelszóba, melyet néha „uj mentalitásnak", néha „kisebbségi géniui$znak“ neveznek. Mi ez? Bolondságnak minősíthetjük, ám jó, de kollektív jelenségek mellett a szociáliA ember nem mehet el a Logika felhőjébe burkolt gőggel és elvégre foglalkozni kell vele.

Ezek a dolgok aláfestésként szerepelhetnek, vagy némi potenciális sémaként, de ha a magyar ők a Megváltozott Körülmények között folyóiratot adnak ki Szlovenszkón, realitásokat is lehet keresni. Mondjuk hármat. Először: a Budapest előtt emelkedő gát az Utrekedt szellemi nedveket uj, helyi levezető csatornákba tereli. Másodszor: két év vajúdása mégis kiötvözöit egy-két tehetséget, nos, hol vannak? Harmadszor: Szégyen, hógy hét év óta nincs egyetlen folyóiratunk sem, hogy nem akadt Vállalkozó Szellem, aki függetlenül mert volna. Szégyen, hogy nincs kritikánk és fertőtlenítő lysoform helyett nincs csak tömjén, csak tömjén. Szégyen, hogy mindeddig nem tudtunk összegeznil

Ilyen szégyeneink kétségtelenül vannak, holott jó néhány nevet szabadna- felhozni és felmutatni. Márai Sándor Parisban csaknem európai név már, Mécs László általános jelentőségű magyar költő, Kömlós Aladár Budapesten a Nyugat és a Pandára Leghíresebbjei között foglal helyet, Vozáti Dezső líráját a Nyugat értékeli úgy, mint Sándor Imáé novelláit, GyŐry Dezső versei jóleső különlegességgel tükrözik a mássd lett magyar sörs gondjait, Darkó István, Egry Viktor novelláit mindenfelé szeretik, Kaczér Illés, Bartha Lajos, Fábry 'ÍZ,öltén, Földes Sándor, Lányi Menyhért, Sebest Ernő valóban olyan nevek, amelyeket mutogatni tehet. Hol va-nak --ir Legföljebb Pesten bukkan föl néha-néha a nevük, s akkor arra gondolunk, hogy idevalók, de mért nincsenek közöttünk? Egyetlen egyszer sikerült csak hozzávetőlegesen egységesíteni e neveket: a Prágai Magyar Hírlap vasárnapi mellékletében tavaly, reméljük, högy most nagyobb lendülettel, tariósabban és tisztábban szólalnak meg az Uj Munkában mindannyian.

Hogy ez a folyóirat nem lehet fölösleges, ad abból a rengeteg levélből is látjuk, amely nap-nap után érkezik szerkesztőségünkbe. A legtöbb üdvözlés. Érdekes a fiatalság magatartása. Megható lelkesedés, vágy, remény ét hit csap felénk leveleikből. „Akarjuk ezt a lapot, a miénk tesz, akarunk! Európát és nívót és általános európai tájékozottságot. Érezzük, hogy elmaradtunk, hogy fogalmunk fiiíica a szellem uj iskoláiról), de ha véletlenül a kezünkbe akad akár itteni, akár pesti, akár más európai Szellemi Megnyilatkozás, boldog bizsergés száll meg s szeretnénk együtt úszni aZ európai gondolatok és művészetek áramlatával". — Ha az ember tucatszámra kapja az ilyen éfs hasonló Írásokat, kezd nagyon bízni. Más levelek is jöttek: „Kritikát, kritikát! Rémes, ami Szlovenszkón történik, pedig nagyon szeretnék ha történne, csak másként történnél1 „A szlovenszkói magyarság megmutathatná, hogy mit tud az irodalomban és a kultúrában, elöl járhatna Szlovenszkón, de nincs, ami összegezne, ami demonsSM‘rm á objektivál- na.“ „Kötelesség ez a lap, egyrészt az Írókkal szemben, akiknek utólvégre joguk van megmutatni, hogy mit tud,vak és kötelesség azzal a néhány száz magyar kultúr emberről szemben, akik be akarnak kapcsolód,ni Európába a saját állásfoglalásunkon és termelésünkön keresztül"

Ilyen körülmények között nagy reményekkel kell várnunk az Uj Munkát. Mi soha gátat, nem gördítünk működése elé. Mi tudjuk, az Igazi Nívó soha sem lehet ellenségünk s csak a dilettantizmus

ast, ami kvéseinket diszkreditálja. Ha feladatunk, hogy őrködjünk a szlovenszkói magyarság sorsa fölött ét mindenben támogassuk, ami élétét, megkönnyíti, európai érvényét növeli, akkor nem zárkózhatunk el föltörekvö vágyainak és erőmegnyilatkozásainak ez újabb dokumentuma elől. Az Uj Munka nem lesz a tömegek lapja — ezt remélhetőleg a szerkesztők is tudják — nem lesz üzlet, hanem anak a néhány száznak a breviáriuma, aki az elithez tartozónak érzi magát és nem irtózik a komolyabb szellemi foglalkozástól. Az Uj Munka útja göröngyös lesz, ezt is tudjuk, a fertőtlenítés nem jár harcok és támadások, nélkül, do a Szigor, ha tiszta-, önzetlen és ressentiment nélküli, győzni fog. A szlovenszkói magyarság koncertjéhez hozzátartozik e folyóirat, hangja is, ámbár részlet jelenség s nem általános, mindennapi szükséglet, de a Szellemi Harmónia nélküle szegényebb volna egy veZérmotivummal. Mi támogatni fogjuk az Uj Munkát és elvárjuk, hogy olvasóközönségünk is csatlakozik hozzánk.

Vasárnapok a Kobenzl-en

Mostanában. hogy sok az időm, megint ráérek apró látnivalókra. Pár évvel ezelőtt, diákkoromban kószálgaítam a kisvárosi utcákon hasonló, nüanszokat is megláttató diszpozicióval\ amikor hangok, színek, gesztusok és grotesákségek ön- kénytelen a szemembe vet-ödtek.

Ha süt a nap, sokat járok ki a ligetbel Sok ember van ott, akit nem ism,erek, — megnyugtató biztonságérzet, — az alléek buják és lombosok, gyerekek éneklő hangja a levegőben és én, aki ezt a dús nyüzsgést, sétál, ünneplést, egy távoli pádról látom és érzem, elbámulok azon az artisztikus, kulturált élniiudáson, amivel a modem ember megrendezi a vasárnapjait.

Mert eddig például legtöbbnyire úgy volt, hogy polgárok, kispolgárok, akik hat napig hajszolódtak, fültek és görnyedlek az irodákban, pult mögött és a gyalupad mellett, fényes könyökű kiskabáíban, porosán, úgy készültek majdnem az üneplőruha frissítő kényelmére, mint a vasárnapi rántottcsirkés menüre. Na igen, a kirándulást iá szerették, de ezt — úgy titokban, — leginkább a kötözött, meg a sör kedvéért, aminek, egy kedvet* öneg- ur vallotta egyszer nekem, — izesebb ize van kinn a zöldben....

De ma, — hogy ugymondjam, — elérkezett a Vart pour Vart kirándulók kora. Amikor a férfiaknál nem éppen a körözött a fontos éh a leányóknál nem a virágszedés, meg négylevelü lóhere keresés a zsenge fűben, hanem a bő, izomnevelfi séták, vagy... — és ez a modem gyönyörűség - aüptor- kerékpáron, autón, biciklin száguldozni a ki ,yüt nyárban.

A szokások megmaradtak, csak napot cev éltek. A hétköznapok raffinálf elegandáju emoe- rekkel vannak tele és • vasárnap csupa, szürke, egyenszabásu motorruhás1 alakot látni, elsuhanva finom Buickokon és vérszegény biciklin.

Azt is mondhatnám, hogy már az idő sem fontos körülmény. Nap süt vagy szél borzongat, éppen olyan mindegy, mintha hossz, vagy bessz vetn a bécsi tőzsdén, kudarc, vagy győzelem a politikában, a Sacher emeletén minden. délután ötkor megkezdődik az az eszeveszett saxofonbugis és tánc, ami úgy aránylik a Ma kirándulásaihoz, mini a régi körözöttzabálás a valcerhez...

Hogy mennyire nem időhöz, — jóidőhöz — kötött szokássá, élvezetté avanzsált a kirándulás intézménye, arról egy nagyon kedves, napsugaras emlékem van, melegebb sugaru, mint a hely, ahonnan az élményt tartogatom.

A hely: Kobenzl. Gyönyörű hegy, Bécs feleit,

ahová vasárnaponként gyalogszerrel, bieikMn, au- tón vagy a híres bécsi Rundfahrt hatalmas kocsiján megindul a kirándulók áradata.

Most nemrégen, április utolján, én is fenn voltam a Kobenzl tetején. Külföldi ember ide rdn- dul legelőször, közel van, szép, a legszebb szerpentinül visz hozzá és odafönn az ernyős vadgeszle- nyefák alól nem győzi fölinni szemmel a panorámát, ami eléje vetül.

Nos, akkor is jól ment a Kobenzl-nek. A szerpentineken egyik autó a másikai kergette, motorbiciklisek, turisták, cserkészek, bankárnék és kalapost ednykák nyüzsögtek a tiszta utón, kinn az elegáns vendéglők virágos terra-szain és egy szó mint száz: vasárnap volt. Azért mondom, vasárnap, mert ezenkívül, az ünneplést és szórakozási alkalmon kívül nemigen volt egyéb, a szcenirozds ugyanis gyenge volt, hiányzott a napsütés a terraszokról és a vadgesztenyefákról, amik alatt csokoládét szervíroztak, meg mazsolás kuglófot.

Én fáztam, dideregtem a könnyű felöltőmben, de én külföldi vagyok, én csak akkor mehetek a Kobenzl-re, ha szerencse ér és pár napra bevetődhetem Bécsbe. De ők, az a gépirókisassZony meg a gavatfféeja, akik úgy Ülnek szemben velem az üres csészéjük mellett, lila szájjal, vacógón, mint két beteg madár, vagy az a gemütlich tisztviselő- házaspár, vagy mind, a többi, akinek Bécsből ide egy ugrás és azért mégis, hiába zeng és száguld a Kobenzl tetején az áprilisi szél, ők itt vannak, eljöttek, mert hivatalosan már tavasz van, a gesztenyefákon bom’ik a fehér virág és a nagyvendéglőben kirakták a lerraszra a frissenfesteit székeket.

Úgy hiszem, valami tudatos kárpótlás lesz ez, a gondojkkal zsúfolt hétköznapok kiegyenlítése, ami — túl minden technika, gép, sebesség, fizikai töké- letességimádison, — igy, gyénr.elegü, nyári napokon, szélben és fellegek alatt is felvisz bennünket a Kobenzl tetejére, a nyirkos ligetbe, sáros sportpályára, ahová tudva, tudatalcdt, ma.gun.kkal visszük színesíteni megnyirbált kedvünk.

Nagy Mid.

.fan Túrna

Prataa I., Revoluíní tf. 13. Elsőrangú urlszalon.

Mért ékszerint készit divatos, elegáns öltönyöket és kabátokat Fazon Ke 400— tói. Angol szőve* tek raktáron.

UJ KÖNYVEK

„Össi Márius

gyönyörűen komisz élete*4

Komiszul gyönyörű és sikerült diné van Fehér Jenő könyvének, mely nemrégiben a pozsonyi Typographia nyomdánál látott napvilágot csekély 434 oldal terjedelemben, persze a szerző kiadásában. Válogatottan komsz élet sort ir meg ez a fur'- csa ixás. Sem regény, sem lira, sem riport: a három keveréke: regényes Urai riportok naplószerü sorozata. Hol a szerző mesél benne Máriusról harmadik zemélyben, hol Márius magáról első személyben, de a legtöbbször a hős és a szerző egy személlyé olvad és kölcsönösen nem kimélik egymást. Ez a műfaji furcsaság időszerű, friss, közvetlen, őszinte Írássá avatja Fehér könyvét. Mert hogy őseredetü élmények lánca az egész, látható a széthulló belsejéből:nyoma sincs rajta az ötvöző alakitó kéznek. Nyers vad öntés az egész, formákra való tekintet nélkül, 434 oldalon keresztül. ,

* }

Egy önérzetes, élhetetlen, két ballábas, tehetséges, örök bolygó, a Rendbe folyton beleütköző, pénztelen, nincstelen örök koplaló, fiatalember élettörténete. Nem regépyes: de mindig élménye?. Mindig sikerülhetne néki bekapcsolódnia a szabályszerű életbe, csak egy hajszálon függ, egy szón, egy gesztuson, egy kis megalkuváson: de épp ezt a hajszálat, ejt a szét, ezt a gesztust nem bírja megtenni: nem sikerül, megy tovább, kezdődik a kis életküzdés elölről Csak egy szóval kellene igazold? magát, nem fokoznák le a katonáiknál, csak egy kérő szót kellene szólnia a milliómos nagybácsijának és nem kellene rongyosan éheznie, csak meg kellene mutatnia, hogy ftem ő lopott nem maradna rajta a tolvaj gyanúja és igy tovább, ezek a kicsinységen múló nagy sikertelenségek: ez rdja meg Fehér elbeszélésének mindenkori feszitő érdekességét.

Márius a háború szerencsétlenjeinek egyik típusa. Foradalmár, de kiábrándultja, hitetlenje a forradalomnak, internacionalista és pacifista, de mindig mindenben kétkedő, zsidó, de maga Ítéli, korholja a zsidókat, emigráns, de nincs oka az emigrációra, moralista, de morálja primitív és gyarló, építeni szeretne, de mindig csak mállaszt, rajongója szépnek, de a saját életét nem tudja • rútságából kiemelni, harcos természet, de kitér a kis akadály elől, alkalmazkodó, de épp akkor túlzón büszke, amikor nem kéne, tudna alkotni, de lusta, tudna élni, szerezni, de minek, mikor pum- polhat. Minden mind egy- jellem, pedig gyermek- lélek. Sok-sok bukdácsolása láttá" az olvasó azt érzi: kár érte. Vagy azt, amit a könyv egyik alakja Gelléri, a Tátraalja, ujságirónesztor mond. Márius- nak tehetségét felismerve, amikor apai haraggal . és szeretettel ráförmed: Te csirkefogó! Nagyon ro- • konszenves vonása Márkusnak az anyja iránti nagy szeretete.

Fehér Jenő tud Írni. Eredtien, színesen, önalkotta stílussal, annak dacára, hogy tüntet és tornászig vele s annak ellenére, hogy a semmitsem ettem helyébe mindig azt rrja valamit sem ettem. Akkor is tud írni, amikor szándékosan összefüggéstelenül ir. Különösen ott, ahol az ember megragadó erővel kisejtheti a logikai összefüggéstelenség mögött elrejtett érzelmi összefüggéseket, De téved és pedig az olvasóra való hatás tekintetében téved ott, amikor ismétel s ugyanazt az éhes- ségi hangulatot Bécsben, Rómában, Párisban, Berlinben. Pozsonyban ikszszer föltálalja. Az olvasó szereti a hatásos jeleneteket és szuggesztiv részieteket, de az olvasó finnyás teremtés, nem sze— Közönséges csevice ez! — akadékoskodott Töke János, aki mindent görbébben látott, mint mások.

De erre már Pipa uram is dühre gerjedt. Hitet téve kiáltotta:

— Mi még, hogy ez csevice? Hát nem attól maradt-e ki az én lábamból a hasgatás? Hát nem ettől mailt-e el anyám hátából a vándor szúrás? Csevice?! Ha! Csak sok Hlyen csevice létezne ezen a földön! Mert mágneses viz ez és én pénzt csinálok belőle, igaz-e anyám?!

Az öregebb Pipáné riadtan bólongott s igy egész méretében felderítve állott a falubeliek előtt a Pipáékat ért nagy-nagy szerencse.

Aznap délután sokan ittak a mágneses vízből. Bókayné lábfájása muladozni kezdett tőle. Mészáros János köszvénye menten kimaradt, ahogyan ivott a vízből. Békásné öreganyám fájós görbe háta szinte kiegyenesedett tőle. Csúf ujeszü tudósok szuggesztió- nak vagy micsodának neveznék, ami igy a faluban történt. Pipa uram kútja a közös érdeklődés középpontjába került. Csakhogy a dicsőség véges és kétes adománya a Gondviselésnek.

A dézsából kifogyott a csevice. A csecse s korsó megszűnt csobogni, a gyógyulásra vágyók hasztalan tekintgettek a kút sötét titkai felé. Pipa uram hamis bánattal vakarhatta a fejét. A nép hazaszéledt, sajnálkozva vagy kár örvendve Pipa uramon, akivel im rossz tréfát járatott a gyorslábú vak- szerencse.

De Pipa uram okos ember és nem barátja a felemás munkáknak. Még aznap este

elárulta legjobb barátjainak, Pető szomszédnak, Csiba szomszédnak, Tőke Jánosnak s ez utóbbi vejének, Nagy Bódognak, hogy mi itt a teendő. Felajánlotta, hogy társas alapon hajlandó gáncsot vetni a menekülni kész gazdagságnak. Az esti csend jóhiszemű hangulatában, a tornác alatt ülő társaság előtt merész szavakkal csillogtatta meg a jövőt: — Nem hagyom annyiba! Ha egyszer előbukkant a mágneses viz s az én butámat választotta kivülső edénynek, akkor az az enyim. Maga az Úristen sem fogja visszaszedni tőlem. Úgy csinálunk vele, mint az artézi vízzel szokás, csővel hozzuk ki a földből. A nagy munkába kendteket is beveszem társakul, munkában és jövedelemben részesedő társaimnak!

A falusi ember üzleti hajlamainak hiányos voltáról táplált kedvezőtlen véleményt gyors tervekkel cáfolták meg. A kutat betemetik, csak egy csövet hagynak benne. Vesznek néhány ezer használt igmándivizes palackot, a cédulát lekaparják róla, megtöltik a Pipa-féle mágneses vízzel és forgalomba hozzák- Az újságba is hirdetni .fogják s a hasznot ötfelé osztják, de Pipa uram, mint főtulajdonos, két részt kap belőle,

így másnap reggel négy órakor már munkához láttak. Egy nehézség még ugyan felmerült, az, hogy nem volt megfelelő cső a beásáshoz. Pipa gazda azonban meggyőzte a munkatársakat, hogy a kút fenekére csak nagy köveket kell dobálniok, arra sok földei és akkor jó lesz egy rövidebb csövecske Is. A köveken ugyanis át- és fölszivárog a víz, a cső fönt majd szívni fogja, mivel kint levegő van, bent pedig nincs és különben is a

mágneses viz a föld felszínére igyekszik.

Hogy ez a magyarázat sántít, a munka hevében talán maga Pipa uram se vette észre. A dézsát szemlélte, amelyet éjjel kihúzott a kutból s amelyben a másik, élő kut- nál az udvarban patyolat ruhát öblögetett a felesége.

Pető és Csiba szomszéd, Tőke János és ennek veje, Nagy Bódog ekkorra már szinte színig hordták kővel, fekete földdel, pénzszerző vágyakkal a halálraítélt kutat.

— így ni! — mondotta Pipa uram az izzadtságukat törülgető munkatársaknak, miközben beledugott a frissen betemetett kút puha földjébe egy pálcahosszuságu, pálca vékonyságú csövecskét — így ni, most már csak várni 'kék rá! Vagy kigyün rajta a gyógyvíz, vagy nem!

— Kigyün! — mondotta Csiba szomszéd, az optimista.

— Ha kigyün, pénzt keresünk rajta! — tette hozzá Pető szomszéd, a diplomata.

— Rossznehességet gyün! — mondotta végül Tőke János, a pesszimista, aki azonban ezúttal szívesen gondolt arra, hogy hátha csalódni fog.

— Már én is azt mondom, hogy aligha gyün! — mosolygott ravaszul magában Pipa uram, de hangosan igy bizakodott:

— Legalábbis néhány napot várni kell türel messen!

S hogy hiába vártak néhány napot türelmesen, igen sajnálták a faluban Pipa uramat az elszökött kincsetérö mágnesvizért. Csak ő tudta, hogy milyen jól járt.

Falusi Othelló

Irta Szcmbathy Viktor

A levél megjött, a pesti levél, a fiatalasszonyka multévi farsangi táncosa irta, jogászgyerek, szegrül- végrül rokon is talán. Az.t irta. hogy átutazik a vidéken, egy-két napra hozzájuk is beugrik, szeretné megismerni az alföldi életet.

Az asszonyka nagy kék szemét, ijedten meresztette az urára, akitől félt. Nem merte mutatni az örömét, hogy jön végre egy ember, egy városi férfi, ó, nem udvarló, csak egy felöltözött, érdekes- beszédü férfi, aki szint fog hozni ebbe az alföldi, szürke egyhangúságba, aki lendíteni fog egyet a falusi élet ai g ballagó, lusta kerekén, aki a messzi robogó, tündöklő élet friss italából egyetlen cseppet elhoz. De nem merte mutatni az örömét, leánykori táncosaira az ura. ez a jószivü. de sokat gyanakvó, zsörtölődő jegyző nagyon féltékeny volt mindmáig.

Odaadta a levelet, az emberének. Az tágra- nyitott szemekkel futott bele a sorokba, de a közepénél lecsapta. Fújt hatalmasat 6 az asztalra ütött:

— Nem olvasom el!

— Miért? — az asszonyka bongja reszketett.

— Városi ripők! Ide is utánad jön. Nem elég. hogy ezek között a népek között kül reád vigyáznom, ülnöm kell a sarkodon, mert- megszéditenek ezek a csirkefogók, már azt mondják, nincs szebb asszony nálad Csongrádig, aztán még ez a kifésült betyár is be akarja tolni a képit. Hát. ide be nem jön, az én házamba nem teszi a lábát, megértettétek? Azt hiszi, hogy most is farsang van, amikor szépeket sugdoshat a fülébe egy eladó leánynak? írd meg neki, hogy ne jöjjön el!

— De Imre, az istenért... Csak nem utasíthatjuk > issza, azért mert. mindenkire féltékeny vagy,.. Látod ...

— Ide nem jön és punktum! írd meg, hogy beteg vagy!... Még hogy mit nem. Falusi'becsületre fáj a foga a ripőkjének,. 4

42