Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-05 / 129. (1463.) szám
10 1927 június 5, vasárnap. ménvtelenül és a barna tónusokban, a rejtett fényekkel a hollandusok érett, komolyságával találkozol. És az önarckéosor végén ott a csúcs: a Krisztusiéi, melyről a megértés enyhe fényessége árad. Az ut, azonban nem végeztetett el. A befejezéséhez közelgő Krisztuskét), az emmausi lakoma, mondja ezt Nem uj formakeresés, nem ui ösvénv. nem ui széüségáhitás és nem is ui hit vár az ut hátralévő részén, de ui elmerülés. melv mélyebbre visz az emberben. a lólekből feltörekvő miszticizmust du- sabb szárba haitia és talán ui szenvedés is és mozgás. Borut.hra megoldatlan feladatok várnak, köztük egy magyar Úrvacsorának megkomponálása. Olyan feladat ez, melyhez hasonló csak Ferenczv Károlynak' jutott osztályrészül, amikor megfestette a megindi- tóan nagyvonalú Hegyi beszédet, a modem magvar epikus pikturának egyik legragyogóbb alkotását. A budapesti „irodalmi” fiatalok vezére megmagyarázza, mi az az aktivista költészet és a galvánizált világegyetem — Másfélórás eszmecsere az Uj Föld szerkesztőiével — Hívás Jöjj! lombokat vivő őszi kéz, jöjj! tegnap elfutott rózsahad, jöjj! ki nem akarsz jönni se, jöjj! mert én város kedvemben vagyok; jöjj! északi szél a hazámból, jöjj! déli napsugár férdről, jöjj! hogy itt lent vigadhassunk; jöjj! hiszen az éra már jövésre kong jöjj! gyilkos, mérgező kuffenék jöjj! mert jönnöd kell, én nem megyek soha! * Urr Ida. Sok 1000 méter Budapest, jiumáius 4. Soha annyi „irodalmi" ifjú nem grasszált a budapesti kévéházakban, mint ezen a tavaszon. Szerkesztőségeknek kinevezett ragadós felületű kávéházi sarokasztalok mellett naponta háromszor uj irodalmi folyóiratok születnek s naponta hatszor meghalnak, vendéglők gyérvilágításu különtermeiben hangzatos nevű vagy éppenséggel magyar klasszikusok nevét viselő irodalmi társaságok alakulnak és kimúlnak. Van persze olyan is, amely már egy-két éves zajos múltra tekint vissza, ilyen például az Uj Föld nevű alakulat. Ezek a fiatalok, akik, amennyire józan ésszel ellenőrizhető, egy szinten mozognak, mégis éles, sőt ellenséges határvonalat húznak maguk és a szomszédos folyóirat, illetve alakulat közé s például Kassáknak, ennek az egyedül tehetséges s talán egyedüli magyar aktivista költőnek nemrégiben megindult folyóiratát, a Dokumentum-ót Uj Föld-ék mint „reakciósat" átok alá helyezték. Ezen tehetségtelen kezdők irodalmi szertelen f en egy elekesk edése áru ál kínosabban hat napjainkban, amikor Kassák levonva a logikai és művészeti konzekvenciákat éles és határozott kanyarulattal visszatért a minden oldalról kontrollálható művészethez. Mivel ezen véleményünknek többször és nyíltan adtunk már kifejezést, T. A. ur, az Uj Föld gárdájának szellemi vezére a napokban kitüntetett azzal, hogy hajlandónak mutatkozik irodalmi eszmecserét folytatni velem. A legnagyobb örömmel és készséggel egyeztem ebbe bele és elmentem a megadott címre, egy kávéházba, ahol egy ablakmélyedésben megláttam T. A. szerkesztő urat. Leültetett magával szembe és rögtön a tárgyra tért: mélységből törnek felszínre a vulk. kénes dszapforrások, melyek CSŰZ. KÖSZVÉNY, ISCHI- AS IZZADMÁN Y OK eseteiben páratlan hatásúak. Ideális elhelyezés (Thermia Palace Szálló la, Pro Patria Ila) Ke 45-től feljebb. Százados fürdőpark, strandsétányok. A tavaszi kúra a legelőnyösebb. Felvilágosítás, prospektus: Fürdőigazgatóság, Pöstyén (Piestany). Speeiális szanatórium gyógyintézete és^ iegifledllsabb ellátása mérsékelt árakon. Teljes komfort. Qsz- szes gyögytényezök a házban, Dlétlkus és souányító- kúrák. Felvilágosítások, oruosl vezetőség : Dr.SCfitTliDT C. és Dr. W E I 5 Z E. „Egypatás kérődzik a viaék fePétl" — Uram, önöknek kezdetlegesek a fogalmaik a kollektív művészetekről. = Azért jöttem, hogy tisztán lássak végre ezekben a dolgokban. Nagyon lekötelezne, ha kifejtené a kollektivista programot, ha megmagyarázná, mi az, amit önök akarnak, mi a céljuk s mi a lényeg abban, amit csinálnak. Elnéző mosollyal tekintett rám. — Program? — szólt. — Nincs programunk. A természetben mindenütt haladás van, következésképpen nem áll egy helyben a művészet sem. Ez a mi elvünk. Az emberileg kifejezhető dolgok agyon vannak csépelve, mi tehát uj megnyilatkozási formákat teremtünk. Egyébként az elméletekkel nem megyünk semmire, legjobb, ha példákhoz folyamodunk. Vegyük tehát sorra a dolgokat. Nem akartam egyelőre zavarni, hát hagytam, hogy folytassa. — Kezdjük talán a szerelmi líránál. Próbálja például az egy érzés vagy gondolat kifejezésére szorítkozó eddigi költői termékeket ösz- szehasonlitani ezzel az alábbi költeménnyel: „Messziről jössz felém melegen világos mezőkön élünk kedvelem felejtjük el a különbségeket a hegyek már megrekedtek Zenekarnak is mondhatnám magámat a problémák egyszerűek. A tenoristára rádült a palánk?'. 1 — Óriási De ne haragudjék, nem értem. Mért dűl rá a tenoristára a palánk? — Azért, mert ezzel a mondattal adom még a versnek a kozmikus zengést. Kezdtem izzadni, ne nem árultam el = Helyes. Ez tehát egy szerelmes vers volt. — Az. No most itt van egy másik, ikervers Arany János „Családi körével" A föld fekéte volt és fenékig fagyott Ez a könyv az, amély a szélmalmaik aŐatl [vándorol. A szelek kongtak az idők falain, Egypatás kérődződ a vizek feSbett". Rámnézett, várta a hatást: — Ugy-e, nem tud szólni? Micsoda gagyogós ehhez képest, költői zörej, rimes loccs-pocc3, az hogy: „Este van, este van, kiki nyugalomba. Feketén bólingat az eperfa lombja..." stb. Hát szép az, hogy: „udvaron fehérük szőre egy tehénnek ...“ ehhez mérve: „egypatás kérődzik a vizek felett". Arany csak egyetlen egy tehenet ad, az én verssoromban benne bőg a világ valamennyi szarvasmarhája. Mert értse meg, uram, a térbeli és időbeli túlzás a fontos. Az ellenáram. Hogy minden sző, amit kiejtek, az egész világegyetemet galvanizálja. B. felhőszámcSó és vér Samu volt Várok keveset, azután megszólalok: = Kétségtelen, hogy az, amit ön mond, rendkívül érdekes és az idézett versek közel állnak az agykérgi elváltozásokhoz. De hiszen lángész és őrület egy határmesgyén tántorognak. Mégis, szerény véleményem szerint, a logikát, amire az értelem támaszkodik, talán mégsem lehet egészen elvetni. — Ki veti el a logikát? íme egy klasszikus példa arra, hogyan lehet egyszerűsíteni a dolgokat. El fogom mondani egy rövid, de annál világosabb, lezárt cselekményü novellámat. Figyeljen ide: „B. felhőszámoló és ‘vértanú vált. Ősz és visszajáró délután. Sokáig nem tudtam megkülönböztetni a csendtől. Követiam és nem ismertem fel. Később értesültem, hogy a hlegyek között él. Elutaztam, hogy rám találjon. Egy gyárban találkoztunk. A könyvek között agy néger nő sirt. B. mosolygott, amikor megláJőit és apró fényképeket adott Nem állottam meg, hogy közbe ne ezóljaik: — Ez tényleg egyszerű és világos. A legtisztább marhaság. Bocsásson meg a durvaságért, de marhaság. — Uram, mi nem haragszunk. Egy aktivista költő nem ismeri az ilyen alacsony kedélyhullámzást ön rám, tehát egy porszemre célzott csak, amikor ezt az ásatag kifejezést' használta, következésképpen a kijelentés, magán viselve az egyéni felfogás és individuális meggyőződés megszégyenlitő bélyegét, nem tarthat igényt arra, hogy kollektív megállapításnak ismerjem el Ha ön olyasvalamit mondott volna, ami súrolta volna a kozmikus felületeket, például ilyesmit, hogy: — „Olivér fdhőszámoló és viptartu volt, de titokban megfojtott kirom függőkertet" — hát ebben már lett volna valami. Ebben a kijelentésben már kollektív sértés szunnyad. Most már szemügyre vettem T. A urat Megállapítottam, hogy legfeljebb tizennyolc éves lelhet. Erre engedett következtetni az a körülmény is, hogy két első metszőfoga áldozatául eshetett nemrégiben valami kozmikus katasztrófának, mert hiányoztak s az újak most tolakodtak kifelé az Ínyéből. = Mondja kérem, — tettem fel később a kérdést, — hogy van kedves szüleivel? Köhintett: — Apám atávisztikus őslény, anyám a párja, a köbön. A régi ideológiák rabszolgái mind a ketten. Szakítottam velük. Nem adnak, csak lakást. Vendéglőben kosztolok. = Úgy látom, rosszul. — Hm. Ahogy vesszük. Az a fő. hogy7 állandóan egy kollektív életérzést hordok magamban akkor is, amikor éhezem. Egyszer két napig nem ettem, akkor írtam le életem legszebb sorát. Ezt: — Egy skalp zongorázik a hegyek között s a fagylaltok otthagyták a jégszekrényeket. Érzi ön, mit ütöttem meg ezzel a két szóval, hogy skalp és fagylalt? = Az a kérdés, milyen fagylaltra gondolt. — Mindegy. Kizárólag a szavakon van a hangsúly, mert ebben a két jelentéktelennek látszó szóban ezúttal az egész emberiség tragédiája meny7dörög és az egész kollektív társadalom öröme sikolt. Az ösztön és a kultúra. A kannibalizmus ás az aíktiivilsita költészet. Tehenünknek nagy feje van Most már nekihevült és hadarni kezdett: — Az anyag minimuma és az anyag maximuma a fontos. Az irodalom anyaga a betű, az elbeszélés lényege a részlet, a regény nem pazarolhatja az anyagot, ha majd eljön az idők teljessége. egymásba botlanak a népek s emberséges kutyák megindulnak uj csillagot keresni, akkor majd ön is megérti, mennyi mélabu zokog példáéi ebben a versben: „Meghall egy barátom kéMm szépen hajába még [nem font leány virágot csak a szeme égett hal haaagodkftt a keskeny útra végéről léste a hajúéit ujjpbml [rátapint itt a szivére és énekeli egy ismerős beszélt neki [az árapályról és 6 azóta tengericsikóval álmodott tehenünknek nagy bús feje van." Órát beszéltünk még. A végén meggyőzött. Azzal váltunk el hogy legközelebb az Uj föld előadásán találkozunk a Zeneakadémián. Ha addig be nem viszik, vagy7 őt, vagy engem. M. U. Dr. Pour 210 orvos Praha II., JtmgmannoYá 4. Telefon: 30902. — Rendel d. u. 4- 6-ií. — Telefon: 30902. így fiatalít és szépít a Corall-créme COFaü-puder SOFSll-szappan Fői érákat 11 S. R. réMirai Vörös Rák gyógytár, Bratislava. gél tudott fakérget kopogtatni. — Mindenki válasszon egy négyzetméter avart — határozta el a mérnök. — Mindenki a saját avarjában túrjon. Vigyázat, kezdjük! Mielőtt kezdték, a hölgy még ezt mondta: „Az apámtól maradt. Az utolsó darabok egyike volt, ami szegény apámtól maradt."' A bölcsészettanhallgató, fiatalosan és tapintatlanul, megkérdezte: „A Nagyságos asszony édesapja már elhalt?" — „Isten ments — mondta a hölgy. — A papa a legjobb egészségben van, hála Istennek-" Az iró közben már megtalálta a broche-t, egy ügyes mozdulattal zstebr evágta, leült egy fatönkre és rágyújtott egy cigarettára. — ön nem keres, Hunyíalvy ur? — kérdezte mérgesen a férj. — Nem — mondta az iró. — Csak keressenek Önök. Majd ha kifáradtak, akkor jövök én. i. i * Az iró olyan fatönköt keresett ki magának, ahová még odasütött a nap, mert szeretett jól élni. Már fáradt volt egy kicsit ezektől az emberektől, sőt általában az emberektől, d;e ezt most nem elemezte. Nézte az öt négykézláb embert és örült a lelke. A föladat, ami föladott magának, ez volt: ha én ezt a beképzelt és nagyképü értékpapirügy- nököt, a szép és ostoba feleségét, ezt a bájos nagymamát, ezt az ambiciózus mérnököt s ezt a Hölderldnnel fehérre mázolt ifjút felszólítanám, hogy szórakoztatásomra másfélóra hosszat négykézláb mászkáljanak a fa körül, akkor az ügynök elmenne telefonálni a mentőikért, a szép asszony nevetne, hogy milyen szellemeset mondtam, a mérnök zavartan mosolyogna, a bölosészettanhallgató provokálna és a nagymama izgatotban kérdezné: „Mit mond? Négykézláb? Képletesen érti? Valószínű az is, hogy gyerekkoruk óta, tehát mióta utoljára természetesen viselkedtek, nem jártak még négykézláb. A hölderlines ifjúra gyanakszom csak, hogy mellékutcákban néha még enged) az ösztöneinek és négykézláb szalad egy kicsit, de ő nem fontos. Mindentől függetlenül szép a kép és, ahogy az ügynök mondaná, a „toliam .részére érdekes tanulmány". Kár, hogy a toliam részére nem érdekes tanulmány. Azt, ami következik, ha még egy óráig hagyom őket keresni, előre tudom, és egyrészt nem fontos, másrészt használhatatlan. Ahogy bántani kezdik egymást, ahogy kibújnak a bőrükből egy broche erejéig, ahogy az asszony meg fogja vetni az urát, ahogy a férfi boldog lesz, mert valami megsebezte az asszonyt, ahogy a mérnök csámcsogni fog az elégedettségtől, mert az ő körülményeihez képest a broche elvesztése felér egy színházi estével, ahogy a nagymama a körmeivel fölvájja a földet, mert öreg és rendes ember, aki tudja, hogy csak az eredmény a fontos, s minden értéktárgyán a földnek tapad egy kis csöpp izzadság és egy kis csöpp vér, ami olyan értéket ad neki, hogy érdemes utána körömmel fölvájni a földet, — mindezt tudom, s tudom róla azt is, hogy használhatatlan. A csodálatos az, hogy csak a valóságot lehet fölhasználni, s a csodálatos még az, hogy a valóság kivétel nélkül mindig használhatatlan- Másrészt nem tagadhatom el, hogy élvezem egy kicsit a sikert, ami, mint mindig, most is nagyon olcsó. Van még egy eshetőség: ha megmondanám nekik, hogy már egy órája a zsebemben van a broche. De ehhez már fáradt és gyáva vagyok. Tavasszal el fogok utazni egy hegyre, mintha az segítene. Hideg fürdők segítenek, és nem szabad korszerű irodalmat olvasni." Hallotta a mérnök hangját: „Méltóztassék sikáló mozdulattal a tenyérfelülettel keresni. A gyémántmezökön a négerek.. •" „A gyémántmezőkön a négerek" — ismételte boldögan az iró. Behunyta a szemét, feltartotta az arcát a napba, és a négerekre! gondolt, akik a gyémántmezőkön tenyérfelülettel és sikáló mozdulattal keresik a homokban a gyémántot, s akiket megklisztiroz- nak az őrök, mielőtt este elhagyják a telepet. Régen érezte ilyen jól magát és tervbevett egy nagyobb munkát. * * >- ■ ** Aztán letérdelt a nagymama mellé és odacsusztatta a brochet az öreg hölgy négyzetméterébe. — Itt van, — mondta csöndesen a nagymama. Reszkető ujjakkal feltartotta a brochet a levegőbe és zihálva lélegzett. Mind csöndesek lettek és felálltak— Én láttam — mondta csöndesen az iró — hogy az erdő nyelte cl. Láttam, hogy egész idő alatt ravaszul hunyorgatott a szemével. A mérnök, kissé pikirtan, meg is kérdezte: „A szemével?" „Nagyon jó" — mondta a bölcs észettan- hallgató. — „A szemével? Haha." „De az erdőnek nincsen szeme" —* mondta a nagymama„Er meint es bildlich" — mondta megvetéssel a férje a hölgynek, aki elvesztette a brochet. Németül mondta, óvatosságból és megszokásból, mint mindent izgatott pillanatokban, hogy a gyerekek ne értsék. életbiztosi tó társaság fiókigazgatóság Szlovenszkó részére, BRATISLAVA, Lorencova brána 17. Minden modern rendszerű életbiztosítások. 5852 5652 mm mm
