Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-05 / 129. (1463.) szám
n M27 juníuj 5, vasárnap. A nagyszombati katonai kórházban felakasztotta magát egy kapitány Kristóf kapitány tragédiája — Anyagi gondok s a feleségétől való távoliét hajtották végzetes tettére Nagyszombat, jimius 4. Tegnap reggel az egykori katonai tébolydában, az úgynevezett Lasterkában, amely most is az elmebajosok elhelyezésére szolgál, az inspekciós szolgálatot teljesítő altiszt belépett az egyik szobába, amelyben Kristóf kapitány volt elhelyezve. Megdöbbenve vette észre, hogy ai ablakról egy férfi holtteste lóg le. Kristóf kapitány az éjszaka folyamán felakasztotta magát és mire a tettet felfedezték, már halott volt. A kapitányt csak nemrégiben helyezték el Ungváriról Pöstyénbe, ahol a katonai fürdő- igazgató Ságnál teljesített szolgálatot. Pös- tyénben csak rövid időt töltött. Társai észrevették, hogy ' a kapitány feltűnő és nagyfokú szórakozottságot mutat, a szolgálati teendőkben is bizonyos zavarók mutatkoztak s a kapitány az utolsó napokban az ivásnak adt át magát. Csütörtökön délután a nagyszombati helyőrségi kórház parancsnoksága telefon- értesítést kapott a pösiyéni katonai fürdő parancsnokságától, hogy Kristóf kapitányt kezelés céljából útnak indították Nagyszombatba. Az ideges tiszt kíséretében egy tiszt- társa utazott és a nagyszombati állomáson is egy tiszt várta őt, aki bekísérte a kórházba. A helyőrségi kórházban azonnal megvizsgálták a kapitányt és az orvosi vizsgálat elmeállapotát teljesen normálisnak találta- Legfeljebb nagyfokú idegességet állapíthattak. meg rajta, amely a vizsgálat alatt is nagy mértékben mutatkozott. A kapitányt külön szobában helyezték jptWMIHUJHB l.wma^WMoWWmH.11 I HWW1BIVMI ITfKiBBHi el és este tíz óra tájban Valek főtörzsorvos látogatta meg, aki hosszabb ideig tartózkodott nála. Sokáig elbeszélgettek és a főtér zsorvos igyekezett megnyugtatni Kristófot, akiről tudták, hogy egy alkalommal már öngyilkosságot kísér élt meg. Valek szavainak látszólag megvolt, a hatása, Kristóf kapitány megnyugodott és megígérte a főtörzsorvosnak, hogy nem követ el semmi esztelenséget. Valek dr. erre megnyugodva távozott, de még figyelmeztette az inspekciós okát, hogy gondosan őrködjenek a kapitány felett és ha netalán valami gyanúsat tapasztalnának, azonnal nyissanak be szobájába, A kapitány a főtörzsorvosnak távozása után teljesen zajtalanul lehúzta az ágytakarót és abból kötelet csavart, amelyet az ablak keresztvasára erősített, azután felakasztotta magát. Mire ráakadtak, teste már élettelen volt- A kapitány semmiféle írást nem hagyott hátra, amiből végzetes tettének okát meg lehetne állapítani. Annyit sejtenek, hogy valószínűleg anyagi természetű okok keserítették el annyira Kristófot, hogy megvált az élettől. Lehet azonban, hogy lelki természetű okok is hozzájárultak elhatározásához, a kapitány ugyanis nagyon a szivére vette, hogy feleségétől, aki régebbi állomáshelyén maradt, távol kell élnie. Kristóf kapitány öngyilkossága már a második eset a Lasterkában, a tél folyamán ugyanis egy főhadnagy követett itt el ön- gyilkosságot, aki úgy végzett magával, hogy •a; kályha csövét kiemelte és a ki á radó sz éngáz megmérgezte. ÍGY IRTOK II Ezúttal is szépen megkérem Karinthy Frigye? neves magyar humoristát, ne i üdítsem dl ért >m afeeízői jogbit óriásért vagy eféléért pört, mert ezt az ő általa kreált címet teszem e krokim fölé, de éz ide éppen a legjobban ülik és én akkor is ezt Írtam volna címnek ide, ha ő történetesen még azt nem találta volna fel Gondoljon arra, hogy ez esetben enyém a felfedező pálmája és neki keŰene tőlem engedelmet kérnie... na és én természetesen megengedném neki.... ...Az eset: Szombat este napszámfizetés után Szerencse István és Kacorka Lajos gyárimunkások beboroztak és összeverekedtek a Zöld Hordóhoz címzett korcsmában, mire Szerencse Kacor- ka fejéhez vágta a borosüveget, amely itt összetörött és Kacorkának könnyebb sérüléseket okozott, melyeket a mentők bekötöztek. A rendőrség mindkettőjüket igazoltatás után elbocsátotta. A feladat: Hadd lássuk most már. hogy a különféle rovatvezetők hogyan dolgozzák fel e hirt, ha történetesen nekik kellene. A; riporter (aki, mellékesen megjegyezve, siet is egy kicsit). rA BOROSÜVEGBŐL OKOZOTT BORZALMAS SEBEIBE ÖSSZEROSKADT. Véres verekedés a Zöld Hordóban. — Á mentők részesítették első segélyben. Egészben, de részleteiben is hátborzongató látvány tanúi voltak tegnap éjjel á Zöld Hordó vendéglő' késői látogatói A cigányzene javában szólott. a mulafozók hangulata a legmagasabb fokra emelkedett, amidőn az egyik asztalnál, amelynél eddig: csendesen borozgattak, élénk szóváltás keletkezett. Szó szót követett, amidőn egyszerre az. egyik munkáskülsejü férfi felugrik, kezébe kapja a boroertiveget, magasan és vészjóslóan meglobogtatja kezében és miközben minden néző szívverése eláll hatalmas erővel sújt le szembenlevő társa fejére. A megtámadott előbb két széket vág vissza támadójára, majd velőtrázó sikollyal számos sebtől, és vértől borított an hangtalanul esik össze a padlón. A körül állók néhány percig dermedt en nézik a történteket, majd rávetik magukat a támadóra. nagy dulakodás után letepérik és kicsavarják kezéből a vértől csöpögő borzalmas fegyvert. A hatalmas apparátussal kivonult mentők bekötözik a sebesültet, akiről kiderül, hogy Kacorka Lajosnak hívják és beszállítják a kórházba. Az előkerülő rendőrőrszem nagynehezen megfékezi a dühöngő brutális embert és előállítja a legközelebbi örszobára, ahol kiderül, hogy Szerencse Istvánnak hívják és személyében régen körözött notórius verekedő került hurokra. Kihallgatása a ljora hajnali órákban tart. A politikus, vagy vezércikkiró: FEJ ÉS BOROSÜVEQ Mégis csak itt volna az ideje annak, hogy az illetékes rendőri és gyári hatóságok a nagy- közönség nagyobb biztonsága érdekében fokozottabban fordítsanak gondot arra, hogy a szombat, esti munkáskifizetés után az a munkás ne kizárólag a korcsmába vigye egész heti keresetét, ahol aztán ittas fejjel a többi jobbizlésü szőrakozót a végletekig molesztálja. A Zöld Hordó vendéglőben Szerencse István és Kacorka Lajos munkások úgy berúgtak, hogy kihívó magaviseletükkel valósággal megbotránkoztatták a közönséget. Sőt Szerencse borosüveggel úgy fejbevágta társát, hogy a mentőknek is dolgot adott. vele. Mindkettőt előállítottak a rendőrségre és megindították ellenül*: az eljárást. Innen is fel kell hívnunk az illetékesek figyelmét, hogy a már későn jövő repressziv intézkedések helyett, a lehetőségekhez képest preventív intézkedéseket tegyenek ezen tűrhetetlen állapotok megjavítására. Táviratban: ... Kacorkát este mulatozáskor borosüveggel fejbevágta zőldhordóban szerencse mindenki összefutott utóbbit lefogták előbbit mentők bekötözték szerencse rendőr előkerült szerencsét kacorkát bekísérte stop. Törvényszéki rovatvezető: ÉJSZAKAI VEREKEDÉS ÉS CSENDHABORITAS Elsőfokú rendőri hatóságainknak ismét dolgot adott két garázda egyén, akik a szesz meg nem engedhetően túlságos élvezete folytán olyan helyzetet provokáltak ki, hogy a büntető törvénykönyvbe ütköző cselekményt követtek el. Szerencse István és Kacorka Lajos tettlegesség vétségében fognak bűnösöknek kimondatni mivel a Zöld Hordóhoz címzett vendéglőben előbbi a másiknak a fejéhez vágta a boros üveget. A kérdés természetesen oda csúcsosodik ki, hogy a testi ............................................... | | i TTTT—WB— sérl é3 hányadfoku és, hogy hány napig gyógyuló sebet okozott a támadó a megtámadott fején. A bírói joggyakorlat értelmében említett vétségen kívül mindketten éjszakai esendháboritás címén is felelősségre vonathatnak, A közgazdasági rovatvezető: A TÁRSADALOM KÁRTÉKONYAI A nagyközönség el sem képzeli, micsoda kára az gazdasági életünknek, ha olyasmit kell regisztrálnunk, hogy az éjszaka Szerencse István nevezetű munkás ittas állapotban a Zöld Hordóban fejbeverte társát Kacorka Lajost. Nem is a kriminalisztikai szempont itt annyira a szembetűnő mint sokkal inkább — bármily furcsán hangozzék is — a gazdasági. Lássuk miért? először meri ha az a két munkás berúg, az bizonyára azért van, mert egész pénzüket produktív befektetés, beruházás helyett a korcsmába, viszik- Másodszor a támadó Szerencse Istvánt most bizonyára nehány napi elzárásra Ítélik, miáltal az ő munGRAF-féle húsleves-kockák ezUstesomagol6si>ait negyedliter forróvizzel felont- ve, eSy tányér tiszta, erős és ízletes húslevest ad. Egy GRÁF-léle húsleveskocka 25 fillérbe kéről kája a termelésből arra az időre ki lesz vonva. Végül harmadszor a megsebesült Kacorka kényszerülni fog bizonyos ideig az ágyat őrizni, mely időre képtelen bizonyára *oktagu családja számira a létfeltételekről gondoskodni. íme kérem a gazdasági kárl A humorisffca: NEKI A BOR, 'A BARÁTJÁNAK A BOROSÜVEG SZÁLLT A FEJÉBE Lement a nap és a csülagok fel jöttének mikor is Szerencse István és Kacorka Lajos gyári munkások a heti fizetés célszerű felvétele után egy gondolattól bántva a Zöld Hordó felé vették útjukat. Itt először mérsékelten, majd pedig ke- vésbbé mérsékelten, de annál szaporábban nézegettek a borospohár fenekére. A borosüvegek immáron tekintélyes számban sorakoztak az így elsáncolt két cimbora elé, amidőn is egyszeriben némi nézeteltérésük támadhatott. Egyes tanuk szerint az egyik azt állította, hogy Sangbai generális most készül a lapok szerint Vu-pej-fu városát megtámadni, amit a másik leghatározottabban kétségbevont, viszont a másik úgy emlékezett, hogy Mussolini repülte át a napokban az Óceánt, és az a gazember fascís+a Lindberg tönkreteszi Szicíliában a szocializmust; ezt pedig a másilc vette tagadásba. Hogy ezután a sorrend, hogy volt, azt nem lehet tudni mert az események igen nagy gyorsasággal peregtek, mondhatnám repültek. Amennyiben repült Kacorka irányából két pohár, egy szék, egy tácaalj és egy cipő Szerencse felé, de szerencse: nem találtak. Erre természetesen Szerencse sem maradt, rest, hanem a helyzet rövid, de határozott, mérlegelése után. úgy találta legcélszerűbbnek,, hogy az éppen kezeügyébe akadó üveg keménység! fokát legalkalmasabb lesz társa; fején kipróbálni. Á próba sikerült, mindkét tárgy betörött, mire a rendőrség és * mentők közbejöttével az egyik tárgyat kifizették a másikat bekötözték. Kacorka és Szerencse mindezekről csak a késő reggeli órákban a rendőrőrszobán ébredve vehettek tudomást. Buda LóMfá. jj DYNALKOL jj « a Iegmunkabiróbb és legolcsóbb a k üzemianyag I I ♦ ♦ Dicső munkaerő Irta Darké István Bennem sem költi az untság érzését az a történet, amikor az egyszeri, helyesebben mindenkori magyar gazda, találékony sági ink, talpraesettségünk, agyafúrtságunk megszemélyesítője kutat akart ásatni udvara végében, A kút létrehozatalát képező kiásás, mint minden gazdasági munkaeredmény, különféle befektetésekkel, munkaenergia igénybevételével, egészen egyszerűen tehát költségekkel jár. Szóban többizben forgó gazsiurunk tehát, az emberi természet, egyszerű . vágyától indíttatva ezt a költséget elkerülni kívánta. Egyik verzió szerint petróleummá1! öntözte meg a kiásandó kút helyét s azt este közeledtével titokban meggyujtot- ta. Kiváncsi lakói a falunak, sorsunk nehézségeivel nehezen küzdő derék emberek, úgy észlelték, hogy kincs van elrejtve a földben s az jelentkezik ilyen hagyományos módon. Nosza, engedélyt kértek gazduramíől a kincs kiásására, aki azt, részesedés Ígéretének kivétele után kegyesen meg is adta. Bizonnyal mosolyogva szemlélte, hogy miképpen ássák derék társai a kincset, másszóva! az ingyen- kutaiiMondom, nem lepett meg, amikor gyerekkoromnak ez a meséje későbbi életem folyamán gyakran elémállött. A jókedv, az emberek egyszerű hite az élet dolgaiban, a költségek alól való kimenekedés vágya s a ravaszság tisztelete állandó dolgok ezen a földön. így esett meg, hogy a régi történet legutóbb, amikor színpadról hangzott felém, megint csak jókedvre deritett. Ám aM elment, vissza is térhet. Aki' hegyre kapaszkodott, le is jöhet a hegyről.’ Az ellenkező dolgok egyenrangú és jogos volta bátorít, hogy elmondjam a kút betemetésének a históriáját is. Aki utánam jön, áldott legyen! Valahányszor hallani kényszerülnék történetemet, titkos jóérzéssel mosolyognék rajta. : A kút a csűr mögött, a gyümölcsös legelején állott. Nagyon jó mély (kút volt' ez, csak éppen társadalmi állásának következményei alól vonta ki magát- Nem volt benne víz, szikkadá.sig kiszáradt. Ha igaz, hogy mi,' emberi teremtmények nem élhetünk a társadalmi formák, kötelességek, beleegyezések mellőzésével, mennyivel igazabb ez egy egyszerű kútra, erre a közös akarattal létrehívott hiányra a föld egységes szabályokkal rendelkező testén! — A kút addig kút, amig viz van benne! Ha kiszárad, nincs többé szükség rá! — Adta ki egy nap a véleményt a gazda, Pipa uram. — És másra illemkor már nem jő, mint hogy a gyerekek beleessenek! — folytatta gazdasszooyunk, Pipáné asszony, helyes asz- szonyi szóval, mert hiszen ő éppen attól félt, hogy a. gyerekek a kútba zuhannak s ennek az állandósult félelemnek az alapján követelte á kút vesztét. — Akkora mérhetetlen mély kút! Mégha viz volna is benne! — folytatta az asszony! logika müvét magyanyő, az öregebbik Pipáné! — Nagyanyám azt mondja, hogy a ku- funkat akkor is be kéne temetni, ha viz vol-. na benne?! — pattant fel Ábris, a kisoskolás. — Azt én! Á nehézség essen bele! mondotta a fogatlan, keserű öreg száj feleletképpen. — Akkor.. • bfihühütiü! —■ ordított Áb- riska és lefeküdt a földre. ~ Mit bőgsz, te maifia?! — kérdezte a* apja tőle. —• Akikor én mibe bagyigálok?!... Olyan szépen kongik! •.. — zokogta Ábris s a kút, szegény, ezúttal is egy kicsi gyerek védelmére maradt a szigorú nagyok ellenében. — Á kút pedig be lesz tömve! — mondotta súlyos végső Ítéletnek Pipa uram, a Világrend' helytartója a Pipa-portán. — Nagyon helyes, a kiszáradt kútra minős szükség! — bőlongatott maga a Világrend is. Pipa uram körüljárta a kiszáradt kutat és megmérni kívánva annak tényleges mélységét, követ eresztett beléje. Hangos számlálás utján rejtett mértani művelet eredményeképpen hangosan nyilvánította: Tizenkét méter! 'Ekkora* mély kutat behordani pedig nem tartozik a köunyebbfajta munkák közé. — Ábris, gyere és segíts nekem fiam! — mondotta Pipa uram a fiának és kezébe adott egy üres bádogvedret. — Evvel a vederrel hozz osevioét a hegy áléi. Csevice, másképpen borviz, terem elég ezen a vidéken- Míg Ábris odajárt, Pipa uram élőként ette a fadézsát, amelyikbe a tiszta ruhát áztatják a ház asszonyai. Ábris hozta, a csevioet s Pipa uram belé- öntötte a dézsába. Visszaadta Ábrisnak a bádogvedret és így szélt: — Most pedig hozz mégegyszer őse vicét! így meghordatta az ásványos vízzel a dézsát. Hogy ez megtörtént, két kötelet kötött a dézsa két fülére és leeresztette a kútba. Anyjának, feleségének, Ábriskápak keményen megparancsolta, hogy az előkészületek felől, ha jót akarnak, nagy csendben maradjanak. Akkor elrikkantortta magát Pipa uram, nagy hangos örömmel a szomszédságok felé fordulva: — Csiba szomszéd, Pető szomszéd, János te, idie gyüjjetek. Hlyen szerencse hogy is ért engemiet? Mikor kellő számmal látta maga körül a kiváncsiakat, nagyot hunyorítva kijelentette: — Mágnesviz fakadt a kutamban. — Csuda.! — jelentette feleletképpen Csiba szomszéd. — Ha mágnesviz, nagy pénz/t ér! — toldotta Pető szomszéd— Az egészet nem tartom ténylegesnek! — mondotta rekedten bibiresókos Tőke János, aki azonban mindenben szeretett akadékoskodni. — Nem tartod? Hogy nem? Próbáljuk meg? Csecses korsót eresztettek spárgán a. kútba, ahol az vígan csobogott. Kihúzván sorra ittak a csecse? korsóból. — Mágneses víz! — mondotta Pipa uram. * — Az a! De még miilen! — mondotta Csiba szomszéd. — Aranyat ér! — toldotta Pető szomszéd.
