Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-29 / 147. (1481.) szám
' » bM* i iKbÁk ±—‘ ,--- *— --, -------. Új ból heves vita támad a németek köpött. Szinte reprodukálhatatlan sértegetések hangzanak el. A lárma olyan nagy, hogy de Witte beszédét nem is lehet hallani, csak azt lehet látni, hogy elhagyja a szénoki emelvényt , Kurtyák ruszin deklarációja Kurtyák ruszin autonóm föMmivesszövetségi képviselő következik utána, aM a ruszin autonomisták nevében deklarációt olvas fel. Kurtyák deklarációjában elmondja, hogy jóllehet a ruszin nép a Poprádtől a Tiszáig még a törvényjavaslat benyújtása előtt tiltakozott a kormány terrorisztikus eljárása ellen, a parlament most mégis foglalkozik a közigazgatási reformjavaslattal. — Annak idején — úgymond — magsam is felolvastam már egy ízben tiltakozó deklarációt a ruszin nép nevében, hogy a csehszlovák kormánynak a közigazgatási reformot Ruszinszkóra nem szabad kiterjesztenie, mivel ez nyíltan és szándékosan megsérti a nemzetközi békeszerződéseket s egyúttal a ruszin népet megfosztja autonóm jogaitól. Ezzel a csehszlovák kormány példát statuál a többi államoknak arra, hogy ők is hasonlóan változtathassák meg a rájuk nézve esetleg kellemetlen békeszerződéseket. Tiltakozásomban rövid statisztikával bizonyítottam rá a csehszlovák kormányra, hogy Ruszinszkóval szemben törvény- és alkotmányellenesen jár el. Ismételten hivatkoztam a nemzetközi szerződésekben biztosított jogainkra, amiket velünk szemben nem tartottak be. A kormány a szojm választását a szerződésekben biztosított rend alapján a parlamenti választások után eltelt 90 napon belül köteles kiírni s lefolytatni, de ez nem történt meg. A kormány teljesen megfosztotta jogaitól Ruszinszkó kormányzóját s azokat teljesen törvényellenesen az alkormányzó kezébe juttatta. Az eddigi kormányzás elszegényítette a ruszin népet gazdaságilag, kuíturailag s a legnagyobb romlásba sodorta Ruszinszkót, nyelvkáoszt idézett elő, csehesi- tett az iskolákban, a ruszin tisztviselőket indokolatlanul elbocsátotta állásukból s végül is a Priigelpatent behozatala áítal a közigazgatási reform révén a rendőruralmat akarja megerősíteni Ruszinszkóban. Mint az autonóm ruszin földmivesszövetségi politikai párt képviselője tiltakozom újólag a javaslat ellen, követelem, hogy Ruszinszkó határait véglegesen megállapítsák. Ezt a törvény- javaslatot, még ha erőszakkal is megszavazná a többség, Ruszinszkóban el nem fogadhatjuk s mindem rendelkezésre álló eszközzel azon leszünk, hogy megvédjüik Ruszinsz- kó autonóm jogait és azokat érvényre juttassuk. Gáti kommunista képviselő volt a vita következő szónoka. A javaslat alkotmány- ellenes és csak rendőrállamot létesít s emellett a választói jogot is megcsorbitja. óriási hivatalnoki apparátust létesít s most van kiinég nagyobb hivatalnoki karra lesz szükség, mint volt a megyerendszer alapján. Lehetetlen helyzet áll elő azzal is, hogy Pozsony lesz Szlovenszkón a másodfokú közigazgatási hatóság székhelye. A legtávolabbi keletről rendkívül hosszú lesz majd az ut a Szlovén szkó legnyugatibb sarkában fekvő Pozsonyig. Ezután részletesen bírálja a javaslat egyes pontjait. Meissner kétórás beszéde után Juriga szlovák néppárti emelkedett szólásra: A javaslat ugyan már egy fél éve elkészült, azóta a szlovák néppárt minden lehetőt elkövetett, hogy azon módosításokat eszközöljön s mindem tőle telhetőt keresztül is vitt. A néppárt nem tudja egyszerre megvalósítani ideálját. Hrusovskyék és Dér érék félnek a reformtól. alakulóban a centralista hivatalnokdiktattira. A javaslatot nem fogadja el. Meissner cseh szociáldemokrata képviselő beszéde kelt újabb érdeklődést. A megyerendszer mellett tőr lándzsát, mert a mostani javaslat az állam nemzeti biztonsága szempontjáböl kifogásolható. Az országos képviselőtestület, illetve országgyűlés, mert hiszen a szlovákok igy nevezik — úgymond —, nem egyéb, mint a szlovák automomisfa törekvések törvényes istápolása s egyúttal a morva katolikus néppárt szeparatista törekvéseinek eredménye. Ez csak a régi osztrák birodalmi rendszert éleszti fel, már pedig ilyen kis köztársaság el nem képzelhető négy külön államból ösz- szetéve. Visszaidézi Svehlának 1920-ban mondott egyik beszédét, amikor még mint belügyminiszter a megyetörvény tárgyalásánál a négy országgyűlés bevezetését az országra egyenesen veszélyesnek jelentette ki. Vegye elő — folytatja tovább Meissner — Svehla miniszterelnök Svehla belügyminiszter beszédét s látni fogja az óriási ellentétet. Jobb lett volna az eredeti közigazgatási reform mellett maradni. Az előadó pénzügyi indokolása sem állja meg a helyét, mert hiszen a jelenleg tárgyalás alatt levő javaslat értelmében Félnek a Slovenská Krajina nevétől is. Óriási felelősséggel szólal fel ma, épp úgy, mint 1918-ban, amikor a szlovákság önkormányzati jogát jelentette be a magyar parlamentben s amikor Turóc- szentmártonban a deklaráció megszövegezésénél Dérerrel együtt azt a felfogást vallotta, hogy tiz év múlva döntsön a szlovákság arról, akar-e autonómiát »' vagv sem. Ma már lassan kezd kiépülni az autonómia. Idézi ezután Kramár előadó jelentését, amelyben az kijelenti, hogy Szlovenszkóból zárt területet, országot létesít a -javaslat, vagyis megalakítja a Slovenská Krajinát. Lapzártakor az ülés tart. Dalidéinek bottal üti a nyomát a párisi rendőrség Páris kornyékén sejtik, de olyan hírek Is vannak, hogy repülőgépen kiszökött Franciaországból — Az „Actisp Francaise44 titokzatosan hallgat Paris, junius 28. A vizsgálóbíró meg- álíllapitotta, hogy Léon Daudet kiszabadítása tényleg úgy ment végbe, amint azt az Action Francaise megírta. A Camelot du roi, amely a parancsot a belügyminisztérium épületéből adta ki, negyven percig fentartotta a telefonkapcsolatot, hogy minden visszakérdezöskődésre felelni tudjon. A kiszabadítást percnyi pontossággal számították ki. Abban a pillanatban, amikor Daudet kilépett a fogházból, egy gyümölcsökkel megrakott automobil ért oda, amelyben egy ismerős család küldött a fogházba Daudetnek gyümölcsöket. Ebbe az autóba szállt Daudet Am ikor utána a kommuni sta párt vezér titkára, Sémáit is elhagyta a fogházat, az igazgató még egyszer felhívta a belügyminisztériumot s most már megkapta a kapcsolatot az igazságügyminisztérium bűnügyi osztályának referensével, akinek hivatalos helyisége a belügyminisztérium épületiében van. Ekkor tudta meg, hogy misztifikációnak esett áldozatul Az Action Francai se mai számában már nem közli Daudetnak megszokott cikkeit a lapvezér aláírásával. A lap kijelenti, hogy nem tudja, hol tartózkodik igazgatója, akinek minden nyoma elveszett. A francia közvéleményben nagy feltűnést keltenek azok a svájci lap jelentések, amelyek szerint Daudet Svájcban rejtőzik. A svájci távirati ügynökség hivatalos közleményt adott ki, amely szerint sem a szövetségi házban, sem Bernben erről nem tudnak. Mindazonáltal erősen tartják magukat azok a hírek, hogy a fogságból megszökött roja- lista vezér Lausanne-ban vagy Géniben tartózkodnék, ahová repülőgépen jutott volna el Daudet-t állítólag egy lausannei szállóban fel is ismerték. Párisban elég szkepszissel fogadják ezeket a híreket, ámbár az Action Francaise vezérkara sem meg nem cáfolja, sem meg nem erősíti azokat, amit főleg annak lehet tulajdonítani, hogy az Action Francaise-nek érdekében áll a rendőrségnek és a közönségnek a félrevezetése'. Az Action Francaise részéről olyan kijelentések hangzanak el, hogy ha Daudet-t újból elfognák, egész bizonyosan megint nem sokáig maradna fogságban. Daudet észrevehelőleg sokat szenvedett a fogságban, amely lelkileg is nagyon deprimálta, elvesztette munka kedvét és étvágyát és különösen az utóbbi roppant rossz jel Daudet híveinek a szemében, mert mindnyájan ismerik a vezérnek ínyenc természetét. Újabb elfogadását — jelentik ki tehát az Action Francaise emberei — nem tűrik el. Kedden délután Rómában is szenzációs hírek terjedtek el, amelyek szerint Daudet repülőgépen hagyta el Parist és Olaszországba érkezett, ahol a Rivíera- határ közelében szállott le. A hírek szerint a megszökött rojalista vezér San Remóban tartózkodnék. Az olasz kormány nyomban bevezette a kutatást, amely azonban mindezideig nem vezetett eredményre. Az is lehetséges azonban, sőt leginkább valószínű, hogy a megszökött Daudet valahol Páris kö- < zelében bujkál. A Petit Journal szerint , a rendőrség hétfőn éjjel már meg is tudta a szökevény tartózkodási helyét és tizenkét rendőrtiszt viselő mé ki is ment a környékre. A Daudet-affér különben a francia belpolitikában is élénk hullámokat ver é9 két interpellációt is nyújtottak be. amelyekről kedd délután kell. a francia kamarának tárgyalnia. Kedd délelőtt a miniszter-tanács foglalkozott a kérdéssel, hogy a kormánynak milyen álláspontot kell elfoglalnia a kamarában. Miután a kamarai vita éles és jogos kritikát fog gyakorolni a kormány felett, természetes, hogy a belügyminiszter utasítására a rendőrség a legnagyobb erőfeszítéseket teszi meg, hogy Daudet nyomára jusson. Földrengés Krím félszigetén Moszkva, június 28. Króm félszigetén tegnap hatalmas földrengés vo-lt, amely legerősebben a Feudosia és Sabstokol közti parton volt észlelhető. Az Aipetri hegyinek nyugati része Jalta és Alupka között kissé leeülyedt. P^ jmáromí ciános (Reménytelen szerelem ÍReaény (36) Hedvig-asszony törte meg a hallgatást. Elváltozott hangon fordult felém, kissé bátortalanul: — Sok dolog van, amit nem tudok megmagyarázni. Mondja, hisz a fulvilági életben? — Eleget töprengtem hozzlá — szóltam meglepetve —, hogy annál inkább belezavarodjam ... Lóránt megakasztott: — Talán tudod, -mi e tekintetben a felfogásom. Ezer generáció halt meg már s hall- gatnak-hallgatnak irtőztató némaságban. Hányán megfogadták visszamaradt barátaik előtt, hogy valami jelt adnak onnanátról. S a barátok hiába lestek a túlvilág! jelre. Por és hamu lett belőlük. Belefoszlottaik a semmibe, amelyből lettek valamikor ... Összenéztünk. Lóránt észrevehette, hogy aligha érthetek vele egyet, mert óvatosabban folytatta: — Nagyon beteg voltam egyszer s abban az időben sokat gyötrődtem ezen a gondolaton. El tudom képzelni, hogy valamikor részesei leszünk a sírokon lángoló virágok színeinek, hogy benne leszünk az ég mosolyé bán, az erdő zúgásában, a felhők menetelésében ... De ennek az életnek örökre vgée, mihelyt egyszer utoljára hajtjuk le a fejünket. S ez a keserítő: hogy soha többet nem találkozunk egymással. Minek is élünk akkor? - kiáltott fel nyugtalanul. — Egyáltalán mi célja és értelme a küzködéseinknek? Hedvig-asszony összekulcsolta a kezét úgy nézett Föl az urálin Mintha irgalomért könyörgött volna:, — Én hiszem, hogy sohasem szűnünk meg... — A másvilági dolgokra csak ráérezni lehet — szóltam most. közbe —, de bizonyosat mondiami lehetetlenség. Minél továbbtapogatózunk, annál nagyobb a sötétség. Mégis hiszek valamiben és ez , sokszor megnyugtat. Mindketten fölfigyeltek. Cigarettára gyújtottam s -egy csodálatos esetemet vettem elő: — Kis gimnazista voltam, amikor meghalt az édesanyám. Amire hazaértem a kollégiumi városkából, kiterítve találtam. Temetés után visszatértem a kollégiumba s minden erőmet megfeszítve igyekeztem. Mert tudtam, hogy magamra vagyok hagyatva. Otthon nagy szegénységben maradt visz- sza a család s az apámtól nem várhattam semmi támogatást A két gyenge karom erejéből kellett feltörnöm magamat, ha vinni akartam valamire ebben a tülekedő létben. Komoly fiúcska voltam 9 csaknem mindig szomorú, mert lépten-nyomon éreznem kellett a gyászt, melyet az édesanyám hagyott retéim örökül. Megfoghatatlan ma is előttem, mi adhatott okot reá, de én szivszorongva hittem, hogy valamelyik éjszakán meg fog látogatni az anyám, mihelyt engedélyt kap a túlvilágon, hogy messzebbre is elkalandozhasson a sírjától. Mert a kistestvéreimhez rendszeresen ellátogatott már az első héten Egy napon ugyanis a városkába tévedt el Turbis Antal fuvaros, családunk régi barátja s időt szakított reá, hogy benézzen hozzám is és megvigasztaljon apró-árvaságomban. Tőle tudtam meg, hogy a falusiak közül többen látták már megholt anyámat, amint éjszaka végighúzódik fekete ruhájában a nagyutcán szinte roskadozva a bánattól s nesztelenül t igyekszik a falu túlsó vég© felé. Mert ottlak tünk akkor, egy elhagyott házban. A kutyák szűkülnek olyankor s nem mernek a ruhája után kapdosni... Később hallottam csak az édesapámtól, hogy ama kietlen éjszakákon, mialatt égő gondjaitól sorvasztva hánykolódott az ágyban, nemegyszer arra figyelt föl, hogy mély sóhajtást hall a túlsó sarok ágya felől, hol négy testvérkém aludt, párjával fektetve egymás mellé, lábtól... Nos, amikor Turbis Antal sűrű fej vakarások közt elbúcsúzott tőlem, mert még őt is meghatotta elhagyatottságom, minden estén vártam az édesanyámat. S el is jött. Egy éjszaka, lehetett már tiz óra után, kissé későn végeztem a leckével s Borcsik ur, akivel együtt laktam és aki nagyobb diák volt, még mindig nem tért haza. Ruhástul dűltem végig a megvetett ágyon, mert szigorú parancsa volt Borcsik urnák, hogy meg kell várnom minden estén. Előfordult ugyanis, hogy elfogyott a cigarettája s olyankor nekem kellett a kávéházba loholnom, végig a néptelen utcán, leélt hölgyért... Ott feküdtem az ágyon s noha lehunytam a szememet, holtbizonyosan tudom, hogy nem aludtam. Sokáig feküdtem igy, fülelve minden külső neszre: jön-e már Borcsik ur a kapu felől, amikor egyszerre megérettem, hogy édesanyám az ágy mellett áll, a fejemnél. Azt is éreztem, hogy elfúlt sírással néz szünetlenül az arcomra s abban a pillanatban kezdett elhagyni a szívverésem. Olyan rémület fogott el, hogy megmeredtem. Kiáltani nem mertem, mert tudtam, hogy akkor meg kell halnom. Amikor már nem bírtam tovább a szörnyű állapotot, óvatosan emelni kezdtem a szempilláimon s megláttam szegényt az ágy fejénél. Abban a mértékben, amint jobban-jobban néztem föl, fokozatosan távolodott az ágyamtól. Félig a földön lebegett, félig' a levegőben úszott s aközben leírhatatlan bánattal nézett viasza reám. Azt hittem, a szivem fog megszakadni. Amire egészen fölnyitottam a szememet, halványuló körvonalakban láttam már csak az ajtó melletti sarokban. Aztán belei oszlott a semmibe... Azóta tudom, hogy lenni kell valaminek a másvilágon. Hedvig-asszony összetette a kezét: — Köszönöm magának... Nem halunk meg! Férje makacsul rázogatta a fejét, én egyre a fiatalasszonyt néztem: — Tegyük föl, Hedvig-asszony, hogy örökre elmúlunk a halállal... Hát olyan nagy dolog az? Én, ha kétségeim vannak, föltekintek a csillagokra s készenállok mindenre. .. — Szörnyű lenne, ha úgy volna — remegett össze az asszony s eltakarta szemét. És mialatt kifelé nézett a barátom, a melegen-hullió esőbe, igy kezdtem a szót: — Egyetlen megnyugvás a csillagokba nézni. Megmondom, miért. Lóránt hirtelen a felesége mellé ült. És szorosan egymás mellett hallgatva néztek reám kelten. — Van egy barátom — szóltam kis szünet múlva aki minden éjjel a Végbe tétlenbe szokott kalandozni. Tudniillik csillagászat a hivatása. Egy délután a kávéházban üldögéltünk ketten s kogy-hogynem, távoli dolgokról kezdtünk beszélgetni akaratlanul, éppúgy, mint mi is ma délután. Barátom, a csillagász, kijelentette, hogy az ő számára nem probléma a halál, mert tudja, hogy ez a mi világunk porszemnél kevesebb semmiség. Amikor kételkedni próbáltam, aznap-éjszakára meghívott magához á csillagvizsgálóintézetbe ... Este nyolc órakor ott szorongtam már a csillagvizsgáló kupolájában, melynek fele-teljét elmozdították helyéből s szabadon nyúlt ki fölöttünk a csillag virágos égbolt •• (Folytatjuk.) L
