Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-28 / 146. (1480.) szám
2 iAl'/V »ek. A több periig tartó ád&z harc íoiyaanán Harus Baját klubtársát, Kretübiebeit, aki vissza akarta tartani, egyetlen ütéssel leteaitctte és mikor már Krerbieh a főidőm fetrengwtt, vette csak ésare, hogy saját baj társát totte harcképtelenné. Agrárius részről szántéin akadt sebes ültje a harcnak, amennyiben Dánok sérülést szenvedett. A kommunistáikat a jobboldali padsorokból, amelyek közé benyomultak, saját józanabb klubtársaik viszik vissza padsoraikba, úgy, hogy a lánmia vaiiameny- nytire mégis csak eláll és megkezdik a javallat fölötti vitát. Eifötiek Kaibl raéimiet nemzeti beszél, utána Vysaievsky agrárius és Kreilbiéh kiommniuzuista képviselők. Majd Száillö Géza dr. országos kereszt én y- szocrialieta párti képviselő emelkedett szólásra, akinek nagyjelentőségű beszédét holnapi számunkban I közöljük. Rethermere I©rd cikke hatalmas hullámokat ver A Baifly Mail folytatja cikksorozatát — Megszólaltatták az ellenpropagarsdát — Mint vélekedik az utódállamok sajtója! Prága, junius 27. Lord Rothermeréne’k, Northeliffe lord öcs- csének és örökösének, a magyar kérdésről irt cikksorozata élénk és mély hatást váltott ki az egész európai sajtóban. A lord hatalmas cikkével kinyitotta azt a leífci kaput, amelyen keresztüllépve az európai közvélemény közelebb férkőzik az igazsághoz. Természetes, hogy a másik oldalon erőteljesebben fog megmozdulni a kisantant nagyszerűen szervezett ereje s meg fog indulni a közelharc, melynek előjelei máris mutatkoznak. Az elienargumentumok azonban nem homá- lyosithatják el az igazságot és ma már kétségtelen, hogy Rothermere cikke, amely európai visszhangot keltett, korszakalkotó Trianon történetében. Rothermere lord nem az első az angol politikusok és publicisták közül, aki lándzsát tört Magyarország mellett. Eszünkbe jut Newton lord, aki annakidején az angol felsőházban tartott nagyon jelentős beszédet, de meg kell emlékezni arról a fontos cikkről is, amely több mint egy esztendeje ugyancsak egy nagymultu angol lapban, a Timesben jelent meg s amelynek tenorja csodálatosan egybevág Rothermere lord cikkével. L. W. Lyde, a londoni egyetem földrajzi tanszékének európai hírű professzora irta meg akkor, hogy Magyarországgal égbekiáltó igazságtalanság tötént és követelte azoknak a szomszédos területeknek a visszacsatolását, amelyeken az ő számítása szerint több mint két millió magyar él. L. W. Lyde ebben a cikkében megállapította azt, hogy Magyarország, elvesztette úgyszólván egész régi érckészletét és kijutását a tengerhez, alig remélhet ipari, vagy kereskedelmi fejlődést, elvesztette szántóföldjének 43 százalékát, legelőjének 56 százalékát. Meglehetős csekély határigazitás visszaadná neki valamennyi elveszel! gyermekét és három földsávot és a területek visszaadása még mindig nem tenné politikailag veszedelmessé. másfelől megkönnyítené számára, hogy Európa élelmiszerkészletét tekintélyesen növelje. A Daily Mail, a szenzáció erejével ható cikksorozatot megkezdette, nem állapodik meg a kezdetnél, hanem rendszeres munkát végez. Már harmadik cikk foglalkozik hosszabban a magvar problémával. Ennek a címe: Uj remény Magyarország számára. Megállapítja, hogy a lord cikke uj fejezetet nyitott Európa megfoékóltetéisé.ben. Lapszemlét közöl, amely ismerteti azt a hatalmas visszhangot, melyet Rothermere lord akciója Magyarországon keltett. Azt is írja, hogy amióta lord Rothermerének Trianonról irt megállapításai a lapban megjelennek, grmadával özönlenek ismerős és ismeretlen emberektől levelek a szerkesztőségbe. amelyek mind a cikk igazát állítják. A masrvarok — iria az egyik levél — bátor, intelligens emberek, akik mindemkor legjobb barátai voltaik az angoloknak. Ne felejtsük el, hogy az angol néo mindig az igazságért küzdött, most is az a feladata, hogy a gyengéket pártfogolja. Természetes, hogy a kisantant. sajtópro- pagandáia is megindult. Benes németnyelvű félhivatalosa, a Prager Presse, ez alkalom- in híjból megszólaltatja Wickham Staedet, aki „Ne ultra crepidam" cimü cikkében durva támadást intéz lord Rothermere ellen, :akit szembe állít lord Northcliffevel. North- cláffe nagy újságíró volt, és ő teremtette meg a Daily Mailt, Rothermere pénzügyi ember, aki csak áláiegyzi a cikkeket, amelyeket mások imák a számára. Ezt a cikksorozatot, mély most jelenik meg névaláírásával. Budapesten Írták számára. Wickham Steed cikke természetesen semminemű tárgyi argumentumot nem hoz fel Rothermere súlyos állításainak megcáfolására és a már bevált módszerekkel a fehér terrort és a frankbamisitási affért szegezi Magyarország barátainak ellenébe. Azt az állítást. hogy Rothermere nem személyesen szerezte impresszióit, hunéra azokat magyar politikusok adták neki. könnyen meglehet cáfolni, mert megállapítást nyert, hogy az angol ujságirókirály kétnapos budapesti tartózkodása alatt senkivel sem érintkezel* és politikusokkal nem tárgyalt. ö maga látogatta meg azokat a helyeket, amelyekre cikkei megírásánál szüksége volt. A lord meglepő tájékozottságot mutatott a magyar gazdasági kérdésekben és egészen bizonyos, hogy a Magyarország érdekében megkezdett akciót, Európa valódi békéiének megteremtése érdekében vezette be. A vasárnapi cseh lapok nagv diadallal közlik a radikális New Statesman egyik cikkét, amelyből azt, állapítják meg. hogy Ro- thermere lord akciója fiaskót vallóit, Ez a cikk azt állítja, hogy a Daily Mail már rég elvesztette politikai jelentőségét és cikkeivel az angol politikusok nem törődnek. Rothermere lord beavatkozása a középeurópai ügyekbe, csak árthat a középeurópai békének. Középeurópa olvan komplikált, probléma. hogy a szakértőknek is csak a legnagyobb óvatossággal szabad kérdéseit kezelni. A cseh lapok cikkei ismertetik ugyan a Nem Statesman állásfoglalásának egyik részét, azt azonban elhallgatják, hogy a lap. bár helyteleníti lord Rothermere javasol* módszereit, igen dicséretremél- tónak tartja viszont a revízióra irányuló kívánságát. Az a bánásmód, amelyben Magyarország a háború után részesült, nemcsak kegyetlen, hanem politikailag észszeríitlen is volt és a trianoni békeszerződés revíziója kétségtelenül hozzájárul majd Középeurópa békéiének megszilárdulásához. A New Statesman ez*, a részét elfelejtették idézni a cseh lapok. A cseh sajtót természetesen kínosan érintette Rothermere cikke s annak erejét azzal akarják gyöngíteni, hogy újból háborús készülődéssel vádolják meg Magyarországot. s azokat az/'Sztrák és magyar lapokat, amelyek Rothe/ ere cikkéi közük, Szerbiában elkobozzák. / német nyelvű Morgenblatt, a belgrádi lu® ®*íny lapja, polemizál Rothermere ’ord cíRkj ie csak nagy általánosságban és nagyotéruk, regényen. Szerinte a revízió csak a nt raktáríüséget zavarná fel s inkább a háború, / béke ügyét szolgálná. Most a demokg _ léje lépett életbe a nemzeti torzsa1*®’ n*rí',ielyébe. Ezt támogassa Anglia, ha ramr. A\ un sajtó szerint Rothemere lord nem objb'Ktiv és cikke csak külön' vélemény. A független parasztpárt hivatalos lapja, az Aurora, nyugtalankodva állapítja meg, hogy a londoni magyarbará* lünfetés nem hivatalos ugyan, de azért igen figyelemreméltó. minthogy Rothermere lord igen nagy hatalmasság annak a sai tótrösztnek élén. amelynek tulajdonosa. Bizonyos, hogy Rothemere lord cikkének tisztitő hatása van és a revizió gondolatát beviszi a nemzetközi politika legfontosabb problémái közéSvehla lapja, a Venkov az*, Írja, hogy a Daily Mail cikke bizonyos kárpótlás a nép- szövetségi tnács halogató határozatáért. A1 Ceské Slovo meg azzal vigasztalja közvéleményét. hogy az angol bankkörök Rothetr- mere cikkére válaszul egész sor kölcsönt kínálnak Csehszlovákiának. Másnapi számában a maevaT revíziós törekvésekkel foglalkozva azt, a vádat kockáztatja meg. hogy Magyar- ország türelmetlenül várja a háborús zivatart, amelyből visszazsákmányolhatia az elvesztett, területeket,. Szerbiában is nagy nyugtalanságot okozott, Rothermere cikke és a Daily Mail bécsi tudósit,ójának jelentése szerint a szerb sajtót Rothermere cikkével kapcsolatban <ebesen elnémították A Temps védi Trianont Pária, junius 27. A Temps vasárnapi számában „Románia—Magyarország" cimü vezércikkében foglalkozik a magyar közvélemény felháborodásával, amelyet a román agrárpörben hozott genfi népszövetségi tanácsi döntés idézett fel. Megállapítja, hogy határozott, elkeseredés észlelhető Magyarországon Trianon ellen. Nem tudja elhinni, hogy olyan koncepcióra politikus, mint Bethlen miniszterelnök, állást foglaljon a genfi népszövetség ellem, bár utolsó megnyilatkozása határozottan Genf-eltenes. A vezércikk figyelmezteti a magyar nemzetet, hogy vegye jól fontolóra a népszövetségből való kilépésének szándékát, de figyelmezteti arra is, hogy a trianoni békeszerződést, sem revideálni. sem pedig megdönteni nem lehet, miután az Középeurópának legerősebb oszlopa. Budapest, juniu-s 27. Budapesti szerkesztőségünk jelenti telefonon: A félhivatalos 8 Órai Újság foglalkozók a Temps .^Románia—Magyarország" cimü vezércikké vei. Kijelenti, hogy Magyarország a népszövetséggel szemben nem használt fenyegető hangot, csupán jogos elkeseredésének adott kifejezést, amikor a népszövetség eljárását bírálta. A Temips, úgy látszik, hangulatkeltésből irta meg cikkét, de legalább útmutatásul szolgált arra nézve. hogy Magyarország hol keresse jóbarátait és ellenségeit. E héten két kivégzés lesz a köztársaságban Bazsauío* kedden. Sandáért szerdán végzik ki Prága, junius 27. A Národni Politika jelentés© szerint Bazsamt Henriket, a háromszoros gyilkost, akit a kuttenbergi esküdtszék halálra Ítélt, holnap hajnalban Kuttenberg- ben kivégzik. VoMschlaeger állami hóhér ma KuttenbeTgbe utazott, hogy az akasztásra megtegye "az előkészületeket. — Sandtnert, a négyszeres gyilkost pedig szerdán végzik ki golyó által a piteemi hadosztálybiróság udvarán. Sandtnert a hadbíróság annakidején kötél általi halálra ítélte, de a köztársasági elnök az ítéletet agyonlő vetésire változtatta át xx Vidám és megható történetek, bájos leírások tárháza az „Ifjúsági könyvtár". Az első köte' már megjelent. Ára 12 korona.-Komáromi Sános ^Reménytelen szerelem legény (35) — Téved, Hedvig-asszony: egyszerre tudtam mindent. Résztvettem már nem-egy esküvőn s tudom, hogy a fiatal leány-feleség legnehezebb pillanata az, amikor búcsút kell mondania a szülei háznak. Ifjú férje felsegítette már a kocsiba, mely az uj élet felé indul el velők. A leány-feleség olyankor visz- szanéz még egyszer a lakodalmi vendégek csoportjára, fátyolos tekintete az édesanyját keresi és ahogy megtalálja, felmosolyog mégegyszer félénken s könnyek szöknek a szemébe ... Magának nem volt kihez oltalomért fordulnia abban a soha vissza nem térő pillanatban. A fiatalasszony nézett rám, de nem szólt semmit: a meghatottság mintha elvette volna a szavát. Férje megértette, miről panaszkodhatott nekem akkor a felesége, hozzálépett s megsimogatta. Azzal igyekeztem elütni a dolgot, hogy a Kánya névnapjára tértem vissza. — Talán egy megfigyelésem volt, Lóránt — kezdtem a barátom felé fordulva —, amit alighanem említettem is már: hogy ahány ember volt ottan, valamennyi mást akart teljes meggyőződéssel és teljes dlühvel. Lóránt legyintett: — S minden egyes vendég a sárgaMdig lehúzta előtted a társaság valamennyi többi tagját. Mindig igy szokott ez lenni. — Ez igaz — mondtam neki. — Ám ezzel szemben amikor már bekebeleztek bizonyos adag itókát, leomlott köztük minden válaszfal, egymás nyakát ölelve fújták ifjúságuk dalait s meg voltak tryőződve, hogy rövidesen jobb napok ^vetkeznek a magyarra. Azt hiszem, nem rossz emberek, csak egy vasuk sincs az istenadtáknak... Itt már Hedvig-asszony is közbeszólt: — Az emberek mindig hálásak, csak jó- szivvel kell lenni irántuk. De köztük lenni: tanácsos minéd-kevesebbet. Lássa, mi azért látjuk őket olyan előnyös színben, mert visz- szahuzódva élünk. Azért persze mi seim temetjük el magunkat az emberek elől. Én alapjában sajnálom őket, mert nem rosszak, csak szerencsétlenek ... — Most jut eszembe — csapott térdére Lóránt. — Hallottad-e, micsoda tésztába került megint az a Máduró? — Semmitsem tudok róla azóta? Barátom kacagott: — Amikor becsicosentett, kitört belőle az őszinteség dühe s a kormánytól lefelé oly destruáló nyilatkozatokkal Illetett mindennemű hatóságot, hogy a legvakmerőbb B-llis- tások is megrökönyödtek ekkora rombolásra. Mikor aztán, másnap estefelé, kialudta magából a szeszt s Kánya elmondta neki, minő soha-nem-ballott arányokban fűrészelte a kabinetet, Máduró csaknem megőrült s az első pillanatban öngyilkosságot akart elkövetni. De aztán egyebet gondolt s miközben ógnek-meredt a baja, f ölj egyezte az összes vendégek nevét és lakását s azóta ezeket hajszolja a megyében. Mindenkitől Írásos nyilatkozatot kér, hogy becsületszavára hallgatni fog, mint a. sir. Sajnálom ezt az alakot. Doha már iszik, miért nem áll el a szája? Azt hiszem, ma vagy holnap nálunk lesz, hogy hallgatást könyörögjön ki. Remek ember! — Én úgy gondolom, csak pehhes, — mondtam a barátomnak. — De mitől tart annyira? — Attól remeg, hogy nyomban kivágják a pártból s a legközelebbi választáson kampec léimé neki. Ezidíőszerint osak Kánya szerkesztő tartja benne a lelket fenséges filozófiai tételeivel. No, az is extra-alak! Hallottál valamit a párbajáról? — Miféle párbajról? Kiderült erre, hogy Kánya múltjából — Isten tudná, mimódon? — egyre ujaibb részletek kerülnek napvilágra s fokonkint legendakor fonódik a feje köré. Ilyen például a párbaj-esete is. Kánya nagyon rossz bőrben húzta akkor a napjait, a könyvügynöki pálya is kicsúszott már a lába alól, mire egy tényleges hiirlapirő-barátjánál húzódott meg s annak a díványán aludt éjszakánkint. Egy ízben azt találta mondani Kánya a barátjának valamelyik kávéházban, hogy annyi talentuma sincs a zsurnalisztikához, mint egy tyúknak. Kányának e kijelentése azért volt vakmerőség, mert a feketekávéját akkor is a hírlapíró fizette ki. Szót szó követett, az újságíró a vita hevében valami olyast vágott oda Kányának, amitől az csaknem összeros- kadt s kitámolygott a kávéházból. A hírlapíró hazafelé indult úgy hajnaltájt, lefeküdt s csak arra nyitotta föl a szemét ebéd körül, hogy két katonatiszt áll az ágyánál. A tisztek fegyveres elégtételt jöttek kérni a Kánya szerkesző megbízásából. A hirlapiró körülnézett ekkor álmosan, majd a díványra mutatott, amelyen szelíd békével aludt, valaki, a fal felé fordulva, ruhában-oipőben, egy nagykabát alatt. „Kánya szerkesztő ur, kérem, itt bitorolja most is a díványomat, — mentegetőzött az újságíró, — hát hogy álljak ki ellene a placcra?" A két tiszt odanézett, aztán villámló szemekkel valami olyat mondott, hogy ez egy kicsit sok Kányától is. A párbajból persze misem lett, már csak azért sem, mert annak lefolytatásához némi összeg kivántatott volna meg. Lóránt-bará- tom megjegyezte egyébként, hogy Kánya múltja tele van ilyen üdítő készletekkel. Hedvig-asszony szótlanul figyelt oda. Kint hullt-hullt az eső. Napok óta permetezett már az ablakon. Ilyen időben szívesen elkalandoz az ember a napitárgyaktól. Bizonyára véletlen volt, hogy nem szóltunk egymáshoz. A fiatalasszonyt néztem már jóideje, amint felkarjára hajtva a fejét, kifelé nézett. Egyszer úgy éreztem, hogy meg-megrándul a szája széle, mintha sirás fojtogatná vagy mintha valami ócska versikét mondogatna magában. Mintha többször elismételte volna. Akkor rámemelte sötét szemét. Mintha megsejtette volna, hogy rajtagondolkozom. A szája újból remegett: — Sokszor nem tudok számot adni magamnak, mi van velem. Most például vagy egy hét óta négy verssorocska kísért a múltból. Régen, igen régen, mikor iskolás-kislány voltam még, többször volt a kezemben egy piroskötésü verseskönyv. Volt abban egy vers: ma már osak a két első s a két utolsó sorára tudok visszaemlékezni. Ez a négy sorocska napok óta motoszkál a fülemben s nem bírok szabadulni tőlük. Meg-meg- állók, elsuttogom magam elé s a szivem fáj. Megállt egy kicsit s mondani kezdte: ősi-kertünk körtefáját, Diófáját rég kivágták . . . Sóhajtott és folytatta a két legutolsón: S bolyonghatok messze másutt: Mégis hallom a súgásuk . . . Siket csend jött rá. Talán mindhárman a költőt kerestük gondolatainkkal, aki a városba száműzve, valamely borongó őszi délután, mikor már hideg szélben sípolnak a faágak, felidézte az elveszett sziilei-ház kertjét s bizonyos, hogy bú epesztette, visszaemlékezvén a föl nem támasztható vig napokra, *• (Folytatjuk.)-—* ^ —> — —•
