Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-26 / 145. (1479.) szám

1927 június 26, vasárnap.-PKÍUiAI-i V WUYARHIRIjAE Sven Hédin, a világ legnagyobb Azsia-kutatoja, a mongol pusztákról számol be uj expedíciójáról Útban a legnagyobb tudományos expedíció Ázsia ismeretlen belseje felé — Kétszázharminc teve szállítja a tudományos karavánt Mint az újságolvasó közönség tudja, Sven Hédiin, a tegnagyoibíb ÁBSia-kutató, újból tudományos útira indult Ázsia belse­jébe. Expedíciójáról első tudósítása most érkezett meg a világlapokhoz. Ebben a cikkben a kiváló felfedező igy számol be az előkészületekről s az expedíció indu­lásáról : Csak most van módomban, hogy az első tudó­sítást elküldjem expedíciómnak Ázsia belsejébe való elindulásáról. Egy tevén ügető küldöncre biztam a tudósítást s azt a parancsot adtam ne­ki, hogy a paotowchen-i táviróhivatalba vigye. Pao.towchen Shansi és belső Mongólia határán van. Remélem, hogy a küldönc sikerrel végzi el a reábizott feladatot. ' Én Paotowchenből május 18-án indultam el. A csomagjainkat ökörfogatok szállították. Leg­először a város északi kapujánál kellett megál- lanunk. Nem lepett meg bennünket ez a meg­állás, mert hiszen mint Kínában járt emberek, igen jól tudjuk, hogy itt nem lehet hosszú utat egyfolytában megtenni. Léptenrnyomon találnak ürügyet, hogy állingózzanak ... Az északi kapunál azért kellett megállani, mert a fogyasztási adóhivatal 500 mexikói dollárt követelt rajtuk. Két teljes napot töltöttünk el azzal, hogy a fogyasztási adóhivatal tisztviselői­vel tárgyaltunk, tanácskoztunk és alkudoztunk. Május 20-án reggel végre elindulhattunk. Az utunk olyan vidéken vezetett, amely hemzsegett a rablóktól Harminc katona — egy kapitány vezénylete alatt — őrizte a karavánunkat. Később — a betyárból válik a legjobb pandúr elv alapján — elbocsátottuk a katonákat s huss rablót fogadtunk fel, h<igy ők vi­gyázzanak ránk. A húsz rabló éppen olyan jól teljesítette köte­lességét, mint a katonaság. Abban állapodtunk meg, hogy az expedíció különböző részein a Beli Miao monostornál fog­rak találkozni. Csakugyan itt ért el bennünket Norin dr., Walc . őrnagy és báró Marschal von Biberstein. A báró hatvan tevével érkezett ide Kwei Hwa Chungból. Itt vásárolta össze azokat az élelmiszereket, amelyek az expedíció kínai tagjai, számára .szükségesek voltak. Megérkezett a monostorhoz expedíciónk dán tagjai, Hasiund ur is. továbbá Liebereutz ur is, a filmoperatőr. Ők hatvanöt tevét hoztak magukkal. Belső-Mon- goliából Larson ur. jött elénk és egy csomó mon­golt hozott magával. Végül a karaván zöme kéí százharminc tevével, a megjelölt időben csatlakozott hozzánk. • Az elindulás lebilincselő látvány vált. Megragadott még engem is, holott már sok ilyen elindulásnak voltam tanúja. Amikor a nap fel­kelt, megkezdődött a csomagolás. A tevéket ti­zével indították el. Mindegyiket a lehetőség sze­rint pakolták fel. A csomagjaink között több acél­láda volt, amelyben a tudományos eszközeinket he’yeztük el. Az élelmiszert 400 faládába csoma­goltuk be. A rizst és a lisztet zsákokban vittük. A hidrogén 40 acélhengerben volt. A hidrogént azért vittük magunkkal, hogy a léghajónkat megtölthessük vele. Minthogy Ázsia belsejében meteorológiai állo­másokat akarunk felállítani, az ezekhez szüksé­ges minden instrumentumot is magunkkal vittük. Az expedíció tagjai tevékre ültek. A mongol szolgák viszont lóra pattantak. A hajnal elragadó sziliekkel öntötte el a megmozduló expedíciót. A tevék hosszú árnyékot vetettek. Egymásután csattantak el a parancs­szavak, csakhamar elindult a karaván. Az első teve hátára a svéd zászlót erősítettük. A lobogó kelméje kibomlott, és a reggeli szé.l meglengette. Minduntalan néztünk erre a zászlóra, amely alatt a világ legnagyobb tudományos expedí­ciója ellvduft Ázsia ismeretlen belsejébe* Északnyugat felé mozgott az expedíció hosszú vonala. Mi európaiak arra gondoltunk, hogy a fehér emberek általában most igyekeznek el­hagyni Kínát, míg mi egyenesen Ázsia szivének tartunk. A melankóliának még az árnyéka, sem érintette lelkünket. Ellenkezően derűsek ér, erősek vol­tunk. Kínai kollégáinkkal a legjobb viszony­ban vagyunk, ők is tudatában vannak annak, hogy a tudományt szolgálni a legszebb emberi feladatok közé tartozik. Hat órai marsolás után elértük a Huntulung nevű monostort.' Itt táboroztunk. Tizenhat sátrat vertünk, a tábortüzeket megnyitottuk s a tevé­ket kiengedtük a steppókre, hogy legeljenek. Mialatt teáztunk, hirtelen ránk tört a vihar. Az Insan-hegysógről rohant ránk ez a vihar, a homokot felkorbácsolta és néhány pillanat alatt az egész vidék átláthatatlan homályosságba bur­kolózott. Semmit sem láttunk. Csak távolbót hal­lottuk, hogy a tevehajcsárok egymásfelé kiáltoz­tak és a tevéket igyekeznek biztonságba hozni. A vihar mindössze tíz percig tartott, azután tova vonult. Amikor körülnéztünk, láttuk, mennyi pusztítást okozott. Négy sátrunkat össze-vissza tépte s a fősátrat elsodorta. Az az Ázsia, amelynek a titkai után akarunk nyúlni, kissé viharos istenhoztával köszöntött bennünket. Megkaptuk a keresztséget, ha nem is a tűzkeresztséget, de a homok keresztséget, ami talán még.a tűznél is rosszabb. Mindegy. Mi me­gyünk tovább Ázsia szive felé. PHOTO EGON ÖCHLEÍM szállít mindent, ami a fényképezéshez szüksé­ges. Gazdagon felszerelt raktár készülékekben és hozzávalókban! Átveszek, gyorsan és szoli­dan kidolgozok amatőrfelvételeket. PraHa I., PtaSneírsha Í3/E. Uj váiőshazánál Tüle on 258—1—7 Anglia balkáni kommunístaeilenes frontot szervez Szaloniki, juuius 25. A balkáni kom-mu-i nem csatlakozott az athéni íelhiváshoz. Az nista mozgalom egyre erősödik, úgy hogy a | athéni kormány javaslatára mindenekelőtt a balkáni hatalmak a görög kormány iniciati-! balkáni államok rendőrfőnökei tartanak vájára elhatározták, hogy tárgyalásba kezde- konferenciát, majd a politikai faktorok is nok egy balkáni bolsevistaellenes egységes j egybegyiilnek. Beavatott körök szerint a kez- front megteremtésére. A török kormány | deményezés Angliából ered. Vágvölgyi rulett,bubitej, szerelem és szerencse A P. M. H. szabadságon levő tudósítójától a szemcei kiszabadított foglyot Pozsony, juuius 25. Megírtuk, hogy a széniéi fogházból a napokban egy Sebeset a János nevű tizenhatéves suhanc segítségével megszökött Retzer Antal tizennyolcéves * sas­vári fiaíalember, aki számos rablást és lopást követett el Miaván és környékén. Retzer ki- szabadulás utón a Szenice melletti falvakban bujkált, míg tegnap egy bikszárdi kétkedőt támadott meg az országúton. A kereskedő lár­mát csapott, mire Retzer Detreköszentmiklós irányába menekült el, ahol az időközben ér­tesített csendőrök már lövésre készen tartó* puskáikkal vártáik- A gonosztevő a fegyverek láttára megadta magát, mire megbilincselve beszállították a malackai jrásbiróság foghá­zába. Az ember azért megy szabadságra, hogy állandó pl rándulásokkal életéi még nyugta­lanabbá tegye, mint amilyen a szerkesztő­ségben. Ha például azért jqn Vágujhelyre, hogy itt kipihenje magát és megírja azt a mg játékot, amely meghozza a nagy Molnár- Ferenc-síkert — és hol van az az újságíró, aki. nem dolgozik állandóan egy életen ke­resztül egy ilyen darabon vagy regényen, óm­nak ellenére, hogy soha egy sort sem ir le?! — akkor egyszerre csak azon vés-A magát észre, hogy autóval gyönyörű kirándulást le­het tenni mondjuk Pöstyénbe, Trencsén Éep- licre, sőt. Luhaxsovicra és ha 6 nem veszi észt­re, jönnek mások, akik észrevétetik vele. Tegnap — visszavonhatalanul nekiültem az első felvonás első jelenetének — tüíkölt az autó: „1% óra Luhacsovic, gyönyörű ut, er­dők közt, nagyszerű társaság/“ Szilárd marad­tam. A végén’ valaki azt mondta: „És ruletté Erre felugrottam és az autó robogott a szlo- venszkói hegyek közt csodaszépen kanyargó országúton. Jó, mondtam, hála Istennek, én nem vagyok Krúdy Gyula. Nekem nem köte­lességem, hogy a múlt vizitkártyáiról leolvas­sam a romantikát. Nem vagyok Mára;, nem vagyok Bárdos. Nem sem Anna bál­ra, sem a meztelenek báljára, nem tülekszem Chamberlin egy szaváért. "Azonfelül gyönyö­rű idő van, a nyugalom oly fönségesen terül el Szlovenszkó hegyei felett, hogy nem cse­rélem el sem Pár is éri, sem Berlinért. És ezenfelül a Prágai Magyar Hírlap szabad­ságon levő szerkesztője vagyok> tehát senki sem kényszeríthet arra, hogy a zöld rétből, a kék égből, Szlovenszkó nagyszerű nyugalmá­ból véres verejtékkel kisajtoljam azt a kis rosszillatu nyomdafestéket, ami egy riporthoz Szükséges. Ültem az ondóban. A tájaik rohan­lak, tágultak előttem, magukhoz öleltem au­tóstul, a hátam mögött összecsapódtak. Hagy­tam, hogy a nők fecsegjenek: ,,Szerkesztő ur ide, szerkesztij ur oda!“ Jól éreztem magam. Többet nem akartam: jól akartam magamat érezni. És pont! Kedves főszerkesztő ur, nem gondoltam a szerkesztőségre, mikor ilyen jól éreztem magam. Megvallom őszintén, nem voltam szerkesztő, aki az életei hajszolja: em­ber voltam, aki hagyta, hogy az élet jobbra az autótól,, balra o,z autótól tovaiünedezzen.... És ekkor... & Kedves Főszerkesztő ur! Hallgassa meg ezt a kis történetet. Egy hatalmas fenyőerdő közepén áll egy kis kastély, amelyet akkor rendeztek be, amikor úgy volt, hogy a szerb trónörökös és felesége ide jönnek nyaraink Nem jöttek, mert legyilkolták őket,. A kis kas­tély egy darabig elhagyatottan állt, azután az uj kor rátette kezét. Ma a teraszon ja2z bánd játszik: ötórás tea, tánc, vendégsereg a világ minden Iájáról, flört, szokásos nyári tréfák virágőzön, kék égbolt, és egészsé(ftöl duzzadó „betegeké. Velem szemben egy kis asztalnál ecpj huszonöt év körüli fiatalasszony. Szloven- Srkói. Vágvölgyi. A vágvölgyieh ismerik egy­mást — látásból. Ez azt jelenti, hogy egyike a másikáról minden személyi, életbéli és va­gyoni adatot pontosan tud. Számon tartják egymást. Én is ismertem ezt az asszonyt, ö is engem, d,e én nem tudtam, hová tegyem, ö nem tudata, hol találkozott velem. Egy ideig néztük egymást: én direkt a szeme közé, ő elnézett a fejem fölött, mintha levegő volnék és ezért pontosabban vett szemügyre, mint én öl. Koniya volt. Bosszantott. — Meglazult, a fésü, Nagyságos Asszo­nyom! — mondtam minden átmenet nélkül maró iróniával. — Leesik a konty! Elértette. Gőgös arcot csinált és nem felett. Egy darabig csak azért sem nyúlt a hajához> de mikor veszélyessé vált a. d/Aog, mé^is csak megigazította. — Én is azt az erkélyes ajtót, nézem! — folytattam szelíden. — Nézze kérem — fortyant fel — én nem nézek semmiféle ajtót, én nem kértem, hogy ide üljön, én nem akarok magával társalog­ni, én ismerem magát, tudom, hogy a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője ... — Tudjá l — kérdeztem kissé meglepőd­ve, mert biztosra vettem, hogy nem ismer. — Tudom. És kérem, ne bántsa magát az én kontyom! Nem hordok bubifejet és ta­lán már ez is mutatja, hogy engem nem lehet leszólitmgp mint ahogy megpróbálta. Nagyon dühös voltam ebben a pillanatban. Dühös voltam magamra, aa asszonyra, a kontyra és arra, hogy a Vágvölgyben azt hi­szik, hogy ha az ember azt mondja, hogy meglazult a fésü, ez azt jelenti, hogy: ,,Nagy­ságos asszonyom, Ön tetszik nekem, mikor találkozhatnánk bubifrisurásan négyszem­közt V Gondoltam, hagyjuk a dolgot! Majd megjön ennek is a bubifrizurája és akkor ked­vesebben fog gondolkozni az élet dolgairól. Már éppen fel akartam kelni az asztaltól, mi­kor a rulett croupier-ja jött le a lépcsőn és intett a szemével. Kedves Főszerkesztő ur, tudja-e Ön, mi a, hipnózis 1 Az a kis gép, amelyben egy golyó, a szerencse golyója fo­rog és azok a mezők, amelyekre az ember leteszi a pénzét. Tudja ön, hogy akkor, ami­kor a golyó forog és a croupier azl mondja: „Bien ne va plus“ — mikor egy légy zümmö­gését hallani, minden, élet megszűnik a te­remben és csak ez a kis elefántcsontgolyó éli Ez a golyó, amely magába szívta az ötven játékos életenergiáit... A crupier úgy ül az asztaJfön, mint egy nagy kaméleon és szeme zöld fényben játszik • - tudja Ön, mi ez a pillanat 1 Dostojevszki nem szűnt meg erről a pillanatról Írni, mert ha nem alkotott, csak ennek a játékos pittamtnak éli. Lipcsei szám­űzetésében hónapokig várba. Szentpétervár­ról a honoráriumot, ami könyveiért, járt. Min­den nap elment a postára kérdezősködni, és már bolondnak minősítették, mért a pénz hó­napokig nem jött... De amint megjött, a ru­lett. zöld mezőire dobta az aranyakat. Kedves Föszerkesztö ur, szabadságom vége felé köze­ledik. Gondolhatja•, hogy nem volt sok pén­zem, de az egészet, egyszerre tettem fel. számra. A harmincnégyszere.sét fizeti a b ha a golyószcrcncsc nekem kedvez. Melyik Számra?... gondoltam. Melyik számraPe- \ cliem volt a Szerelemben, szerencsém kell, l hogy legyen a játékban. A játékos ösztönével i gondolkozik. Látomások igazgatják a logikái: j Volt egy látomásom: a vágvölgyi asszonyt i láttam, konty nélkül, bubifejjel, kedvesen mo- \ s oly goit rám. Azt mondta: — Én önt jól ismerem! A Prágai Magyar Hírlapban olvasom a dolgait! -- És mosoly­gott. Mint egy örült fogtam egy papírt és rá- áriám: ,,B-u-b-i-f-e-jA Hét betű!! A hetes Szám!!! A croupier zöld szeméből gúny ló­véit felém: ,,Ezt ismerem! Minden játékosnak van egy rendszere, amely csalhatatlan, egy ba­bonája, amely a hite!(i — Fattez vos jeux! A hetesre dobiamv minden pénzemet. A halotti csendben tova. gördült a golyó. Én az asszonyt láttam. Minden akaratommal rágon- dolimn. Végtelenség... Aztán csend. És a csendben: — Sépt, impair ... Hetes ... páratlan... Többet nem hallottam, ömlött a pénz elém, Besepertem. Azután tovább jái zo'iam. Szem­ben velem — épp még csaj,- hogy árny Sze­rilen láttam, — a kontyos asszony. Nyertem. Újra nyertem. Az asszonyt se iáikra mór. Játszottam. Nyertem. Egy félóra telt cl. Az- emberek körülállták, figyeltek. Nyertem. Az­tán veszteni kezdtem. Lassan, de biztosan. Egy-kétszer nyertem, de mintha a szerencse csak csalétket dobott volna/ elém. Aztán — vesztettem,. Ha. az ember nyer, még megáll­hat. Ha vészit, soha. Én sem álltam meg. El­vesztettem az utolsó koronámat. Felálltam, lementem és mintha mi sem töri ént volna, visszaültem a kis asztalhoz■ Öt percig egye­dül maradtam. A hatodik p>—ben megjelent a vágvölgyi asszonyka —■ — —. bubifrizurával és mosolyogva ült le az asztalhoz. Megér­tettem. Látta, hogy temérdek pénzt nyerek, lement és levágatta a kontyot. Az én ked­vemért. Észbekaptam és olyan arcot csinál­tam, mint amilyet a győző hadvezérek szok­tak a fényképező gép előtt. Az asszony el­értette: — Tehát nem konty, hanem... bubifej! — mosolygott.-— Igen, hét betű, a Hetes!... — feleltem szintén mosolyogva. Azután minden indulat nélkül azt mondtam neki, hogy menjünk sé- \ tálni. Szóba került egy párisi modell, amit Prágában látott, de nagyon drága... egy kis ' aranyos Studebaker autó, de nagyon drága... | szóba került az Élet, amely nagyon drága.... — Drága nagyságos asszonyom — mond­tam, amikor elváltunk azzal, hogy holnap ta­lálkozunk — mondok magának valamit. Bu­bifej hét betű. Szerencsét hozotl a hetes, meri a konty pech volt a szerelemben. És mikor a bubifej szerencse volt a kezemben, a hetes pechet hozott a játékban. Nincs egy varam sem. És Isten bizony, az élet egy érthetetlen rejtély! Matematikus legyen, aki megfejti! Na, Isten áldja meg! Levágatta a kantyei... növessze meg újra,... A bubifej nem áll jól nekem! J3­Kedves Főszerkesztő ur, az ember azért megy szabadságra, hogy állandó kirándulások­kal életét, még nyugtalanabbá tegye,-min? a milyen a szerkesztőségben. Neubuaer Pál. Betegszállító repülőgépet kap a budapesti meistőegyesiüet Budapest, junius 24. A mentőegyesület megállapodott a budapesti Aero-szövetséggel, hogy a légi forgalmi társaság betegszállító repülőgépeket bocsát a mentőegyesület ren­delkezésére, amelyekkel a betegeket a vidé­ki városokból ezentúl repülőgépeken fogják a budapesti kórházakba szállítani. Az eddigi tervek szerint ilyen betegszállító repülőjára­tokat Székesfehérvár, Miskolc, Szeged, Szom­bathely és a főváros között létesítenek, de tervbe vették repülőtér építését Debrecenben és Pécsett is. — A komáromi érettségi vizsgálatok ereid nye. Komáromi tudósítónk jelenti: A kómávoui magyarnyelvű, bencés főgimnáziumban mos' feje ződtek be az érettségi , vizsgálatok. A vizsgáló tokon a 42 jelölt közül 38 megfelelt. Kitüntetés sel tették le in vizsgát Barényi Dániel. Bártanuk István. Fekete Imre. Leidenfrost Gyula, Mezey János, Nagy Árpád, Sörös Jenő,' Scheínev Teréz Szaló Kálmán.

Next

/
Oldalképek
Tartalom