Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-26 / 145. (1479.) szám
1927 június 26, vasárnap.-PKÍUiAI-i V WUYARHIRIjAE Sven Hédin, a világ legnagyobb Azsia-kutatoja, a mongol pusztákról számol be uj expedíciójáról Útban a legnagyobb tudományos expedíció Ázsia ismeretlen belseje felé — Kétszázharminc teve szállítja a tudományos karavánt Mint az újságolvasó közönség tudja, Sven Hédiin, a tegnagyoibíb ÁBSia-kutató, újból tudományos útira indult Ázsia belsejébe. Expedíciójáról első tudósítása most érkezett meg a világlapokhoz. Ebben a cikkben a kiváló felfedező igy számol be az előkészületekről s az expedíció indulásáról : Csak most van módomban, hogy az első tudósítást elküldjem expedíciómnak Ázsia belsejébe való elindulásáról. Egy tevén ügető küldöncre biztam a tudósítást s azt a parancsot adtam neki, hogy a paotowchen-i táviróhivatalba vigye. Pao.towchen Shansi és belső Mongólia határán van. Remélem, hogy a küldönc sikerrel végzi el a reábizott feladatot. ' Én Paotowchenből május 18-án indultam el. A csomagjainkat ökörfogatok szállították. Legelőször a város északi kapujánál kellett megál- lanunk. Nem lepett meg bennünket ez a megállás, mert hiszen mint Kínában járt emberek, igen jól tudjuk, hogy itt nem lehet hosszú utat egyfolytában megtenni. Léptenrnyomon találnak ürügyet, hogy állingózzanak ... Az északi kapunál azért kellett megállani, mert a fogyasztási adóhivatal 500 mexikói dollárt követelt rajtuk. Két teljes napot töltöttünk el azzal, hogy a fogyasztási adóhivatal tisztviselőivel tárgyaltunk, tanácskoztunk és alkudoztunk. Május 20-án reggel végre elindulhattunk. Az utunk olyan vidéken vezetett, amely hemzsegett a rablóktól Harminc katona — egy kapitány vezénylete alatt — őrizte a karavánunkat. Később — a betyárból válik a legjobb pandúr elv alapján — elbocsátottuk a katonákat s huss rablót fogadtunk fel, h<igy ők vigyázzanak ránk. A húsz rabló éppen olyan jól teljesítette kötelességét, mint a katonaság. Abban állapodtunk meg, hogy az expedíció különböző részein a Beli Miao monostornál fograk találkozni. Csakugyan itt ért el bennünket Norin dr., Walc . őrnagy és báró Marschal von Biberstein. A báró hatvan tevével érkezett ide Kwei Hwa Chungból. Itt vásárolta össze azokat az élelmiszereket, amelyek az expedíció kínai tagjai, számára .szükségesek voltak. Megérkezett a monostorhoz expedíciónk dán tagjai, Hasiund ur is. továbbá Liebereutz ur is, a filmoperatőr. Ők hatvanöt tevét hoztak magukkal. Belső-Mon- goliából Larson ur. jött elénk és egy csomó mongolt hozott magával. Végül a karaván zöme kéí százharminc tevével, a megjelölt időben csatlakozott hozzánk. • Az elindulás lebilincselő látvány vált. Megragadott még engem is, holott már sok ilyen elindulásnak voltam tanúja. Amikor a nap felkelt, megkezdődött a csomagolás. A tevéket tizével indították el. Mindegyiket a lehetőség szerint pakolták fel. A csomagjaink között több acélláda volt, amelyben a tudományos eszközeinket he’yeztük el. Az élelmiszert 400 faládába csomagoltuk be. A rizst és a lisztet zsákokban vittük. A hidrogén 40 acélhengerben volt. A hidrogént azért vittük magunkkal, hogy a léghajónkat megtölthessük vele. Minthogy Ázsia belsejében meteorológiai állomásokat akarunk felállítani, az ezekhez szükséges minden instrumentumot is magunkkal vittük. Az expedíció tagjai tevékre ültek. A mongol szolgák viszont lóra pattantak. A hajnal elragadó sziliekkel öntötte el a megmozduló expedíciót. A tevék hosszú árnyékot vetettek. Egymásután csattantak el a parancsszavak, csakhamar elindult a karaván. Az első teve hátára a svéd zászlót erősítettük. A lobogó kelméje kibomlott, és a reggeli szé.l meglengette. Minduntalan néztünk erre a zászlóra, amely alatt a világ legnagyobb tudományos expedíciója ellvduft Ázsia ismeretlen belsejébe* Északnyugat felé mozgott az expedíció hosszú vonala. Mi európaiak arra gondoltunk, hogy a fehér emberek általában most igyekeznek elhagyni Kínát, míg mi egyenesen Ázsia szivének tartunk. A melankóliának még az árnyéka, sem érintette lelkünket. Ellenkezően derűsek ér, erősek voltunk. Kínai kollégáinkkal a legjobb viszonyban vagyunk, ők is tudatában vannak annak, hogy a tudományt szolgálni a legszebb emberi feladatok közé tartozik. Hat órai marsolás után elértük a Huntulung nevű monostort.' Itt táboroztunk. Tizenhat sátrat vertünk, a tábortüzeket megnyitottuk s a tevéket kiengedtük a steppókre, hogy legeljenek. Mialatt teáztunk, hirtelen ránk tört a vihar. Az Insan-hegysógről rohant ránk ez a vihar, a homokot felkorbácsolta és néhány pillanat alatt az egész vidék átláthatatlan homályosságba burkolózott. Semmit sem láttunk. Csak távolbót hallottuk, hogy a tevehajcsárok egymásfelé kiáltoztak és a tevéket igyekeznek biztonságba hozni. A vihar mindössze tíz percig tartott, azután tova vonult. Amikor körülnéztünk, láttuk, mennyi pusztítást okozott. Négy sátrunkat össze-vissza tépte s a fősátrat elsodorta. Az az Ázsia, amelynek a titkai után akarunk nyúlni, kissé viharos istenhoztával köszöntött bennünket. Megkaptuk a keresztséget, ha nem is a tűzkeresztséget, de a homok keresztséget, ami talán még.a tűznél is rosszabb. Mindegy. Mi megyünk tovább Ázsia szive felé. PHOTO EGON ÖCHLEÍM szállít mindent, ami a fényképezéshez szükséges. Gazdagon felszerelt raktár készülékekben és hozzávalókban! Átveszek, gyorsan és szolidan kidolgozok amatőrfelvételeket. PraHa I., PtaSneírsha Í3/E. Uj váiőshazánál Tüle on 258—1—7 Anglia balkáni kommunístaeilenes frontot szervez Szaloniki, juuius 25. A balkáni kom-mu-i nem csatlakozott az athéni íelhiváshoz. Az nista mozgalom egyre erősödik, úgy hogy a | athéni kormány javaslatára mindenekelőtt a balkáni hatalmak a görög kormány iniciati-! balkáni államok rendőrfőnökei tartanak vájára elhatározták, hogy tárgyalásba kezde- konferenciát, majd a politikai faktorok is nok egy balkáni bolsevistaellenes egységes j egybegyiilnek. Beavatott körök szerint a kez- front megteremtésére. A török kormány | deményezés Angliából ered. Vágvölgyi rulett,bubitej, szerelem és szerencse A P. M. H. szabadságon levő tudósítójától a szemcei kiszabadított foglyot Pozsony, juuius 25. Megírtuk, hogy a széniéi fogházból a napokban egy Sebeset a János nevű tizenhatéves suhanc segítségével megszökött Retzer Antal tizennyolcéves * sasvári fiaíalember, aki számos rablást és lopást követett el Miaván és környékén. Retzer ki- szabadulás utón a Szenice melletti falvakban bujkált, míg tegnap egy bikszárdi kétkedőt támadott meg az országúton. A kereskedő lármát csapott, mire Retzer Detreköszentmiklós irányába menekült el, ahol az időközben értesített csendőrök már lövésre készen tartó* puskáikkal vártáik- A gonosztevő a fegyverek láttára megadta magát, mire megbilincselve beszállították a malackai jrásbiróság fogházába. Az ember azért megy szabadságra, hogy állandó pl rándulásokkal életéi még nyugtalanabbá tegye, mint amilyen a szerkesztőségben. Ha például azért jqn Vágujhelyre, hogy itt kipihenje magát és megírja azt a mg játékot, amely meghozza a nagy Molnár- Ferenc-síkert — és hol van az az újságíró, aki. nem dolgozik állandóan egy életen keresztül egy ilyen darabon vagy regényen, ómnak ellenére, hogy soha egy sort sem ir le?! — akkor egyszerre csak azon vés-A magát észre, hogy autóval gyönyörű kirándulást lehet tenni mondjuk Pöstyénbe, Trencsén Éep- licre, sőt. Luhaxsovicra és ha 6 nem veszi észtre, jönnek mások, akik észrevétetik vele. Tegnap — visszavonhatalanul nekiültem az első felvonás első jelenetének — tüíkölt az autó: „1% óra Luhacsovic, gyönyörű ut, erdők közt, nagyszerű társaság/“ Szilárd maradtam. A végén’ valaki azt mondta: „És ruletté Erre felugrottam és az autó robogott a szlo- venszkói hegyek közt csodaszépen kanyargó országúton. Jó, mondtam, hála Istennek, én nem vagyok Krúdy Gyula. Nekem nem kötelességem, hogy a múlt vizitkártyáiról leolvassam a romantikát. Nem vagyok Mára;, nem vagyok Bárdos. Nem sem Anna bálra, sem a meztelenek báljára, nem tülekszem Chamberlin egy szaváért. "Azonfelül gyönyörű idő van, a nyugalom oly fönségesen terül el Szlovenszkó hegyei felett, hogy nem cserélem el sem Pár is éri, sem Berlinért. És ezenfelül a Prágai Magyar Hírlap szabadságon levő szerkesztője vagyok> tehát senki sem kényszeríthet arra, hogy a zöld rétből, a kék égből, Szlovenszkó nagyszerű nyugalmából véres verejtékkel kisajtoljam azt a kis rosszillatu nyomdafestéket, ami egy riporthoz Szükséges. Ültem az ondóban. A tájaik rohanlak, tágultak előttem, magukhoz öleltem autóstul, a hátam mögött összecsapódtak. Hagytam, hogy a nők fecsegjenek: ,,Szerkesztő ur ide, szerkesztij ur oda!“ Jól éreztem magam. Többet nem akartam: jól akartam magamat érezni. És pont! Kedves főszerkesztő ur, nem gondoltam a szerkesztőségre, mikor ilyen jól éreztem magam. Megvallom őszintén, nem voltam szerkesztő, aki az életei hajszolja: ember voltam, aki hagyta, hogy az élet jobbra az autótól,, balra o,z autótól tovaiünedezzen.... És ekkor... & Kedves Főszerkesztő ur! Hallgassa meg ezt a kis történetet. Egy hatalmas fenyőerdő közepén áll egy kis kastély, amelyet akkor rendeztek be, amikor úgy volt, hogy a szerb trónörökös és felesége ide jönnek nyaraink Nem jöttek, mert legyilkolták őket,. A kis kastély egy darabig elhagyatottan állt, azután az uj kor rátette kezét. Ma a teraszon ja2z bánd játszik: ötórás tea, tánc, vendégsereg a világ minden Iájáról, flört, szokásos nyári tréfák virágőzön, kék égbolt, és egészsé(ftöl duzzadó „betegeké. Velem szemben egy kis asztalnál ecpj huszonöt év körüli fiatalasszony. Szloven- Srkói. Vágvölgyi. A vágvölgyieh ismerik egymást — látásból. Ez azt jelenti, hogy egyike a másikáról minden személyi, életbéli és vagyoni adatot pontosan tud. Számon tartják egymást. Én is ismertem ezt az asszonyt, ö is engem, d,e én nem tudtam, hová tegyem, ö nem tudata, hol találkozott velem. Egy ideig néztük egymást: én direkt a szeme közé, ő elnézett a fejem fölött, mintha levegő volnék és ezért pontosabban vett szemügyre, mint én öl. Koniya volt. Bosszantott. — Meglazult, a fésü, Nagyságos Asszonyom! — mondtam minden átmenet nélkül maró iróniával. — Leesik a konty! Elértette. Gőgös arcot csinált és nem felett. Egy darabig csak azért sem nyúlt a hajához> de mikor veszélyessé vált a. d/Aog, mé^is csak megigazította. — Én is azt az erkélyes ajtót, nézem! — folytattam szelíden. — Nézze kérem — fortyant fel — én nem nézek semmiféle ajtót, én nem kértem, hogy ide üljön, én nem akarok magával társalogni, én ismerem magát, tudom, hogy a Prágai Magyar Hírlap szerkesztője ... — Tudjá l — kérdeztem kissé meglepődve, mert biztosra vettem, hogy nem ismer. — Tudom. És kérem, ne bántsa magát az én kontyom! Nem hordok bubifejet és talán már ez is mutatja, hogy engem nem lehet leszólitmgp mint ahogy megpróbálta. Nagyon dühös voltam ebben a pillanatban. Dühös voltam magamra, aa asszonyra, a kontyra és arra, hogy a Vágvölgyben azt hiszik, hogy ha az ember azt mondja, hogy meglazult a fésü, ez azt jelenti, hogy: ,,Nagyságos asszonyom, Ön tetszik nekem, mikor találkozhatnánk bubifrisurásan négyszemközt V Gondoltam, hagyjuk a dolgot! Majd megjön ennek is a bubifrizurája és akkor kedvesebben fog gondolkozni az élet dolgairól. Már éppen fel akartam kelni az asztaltól, mikor a rulett croupier-ja jött le a lépcsőn és intett a szemével. Kedves Főszerkesztő ur, tudja-e Ön, mi a, hipnózis 1 Az a kis gép, amelyben egy golyó, a szerencse golyója forog és azok a mezők, amelyekre az ember leteszi a pénzét. Tudja ön, hogy akkor, amikor a golyó forog és a croupier azl mondja: „Bien ne va plus“ — mikor egy légy zümmögését hallani, minden, élet megszűnik a teremben és csak ez a kis elefántcsontgolyó éli Ez a golyó, amely magába szívta az ötven játékos életenergiáit... A crupier úgy ül az asztaJfön, mint egy nagy kaméleon és szeme zöld fényben játszik • - tudja Ön, mi ez a pillanat 1 Dostojevszki nem szűnt meg erről a pillanatról Írni, mert ha nem alkotott, csak ennek a játékos pittamtnak éli. Lipcsei száműzetésében hónapokig várba. Szentpétervárról a honoráriumot, ami könyveiért, járt. Minden nap elment a postára kérdezősködni, és már bolondnak minősítették, mért a pénz hónapokig nem jött... De amint megjött, a rulett. zöld mezőire dobta az aranyakat. Kedves Föszerkesztö ur, szabadságom vége felé közeledik. Gondolhatja•, hogy nem volt sok pénzem, de az egészet, egyszerre tettem fel. számra. A harmincnégyszere.sét fizeti a b ha a golyószcrcncsc nekem kedvez. Melyik Számra?... gondoltam. Melyik számraPe- \ cliem volt a Szerelemben, szerencsém kell, l hogy legyen a játékban. A játékos ösztönével i gondolkozik. Látomások igazgatják a logikái: j Volt egy látomásom: a vágvölgyi asszonyt i láttam, konty nélkül, bubifejjel, kedvesen mo- \ s oly goit rám. Azt mondta: — Én önt jól ismerem! A Prágai Magyar Hírlapban olvasom a dolgait! -- És mosolygott. Mint egy örült fogtam egy papírt és rá- áriám: ,,B-u-b-i-f-e-jA Hét betű!! A hetes Szám!!! A croupier zöld szeméből gúny lóvéit felém: ,,Ezt ismerem! Minden játékosnak van egy rendszere, amely csalhatatlan, egy babonája, amely a hite!(i — Fattez vos jeux! A hetesre dobiamv minden pénzemet. A halotti csendben tova. gördült a golyó. Én az asszonyt láttam. Minden akaratommal rágon- dolimn. Végtelenség... Aztán csend. És a csendben: — Sépt, impair ... Hetes ... páratlan... Többet nem hallottam, ömlött a pénz elém, Besepertem. Azután tovább jái zo'iam. Szemben velem — épp még csaj,- hogy árny Szerilen láttam, — a kontyos asszony. Nyertem. Újra nyertem. Az asszonyt se iáikra mór. Játszottam. Nyertem. Egy félóra telt cl. Az- emberek körülállták, figyeltek. Nyertem. Aztán veszteni kezdtem. Lassan, de biztosan. Egy-kétszer nyertem, de mintha a szerencse csak csalétket dobott volna/ elém. Aztán — vesztettem,. Ha. az ember nyer, még megállhat. Ha vészit, soha. Én sem álltam meg. Elvesztettem az utolsó koronámat. Felálltam, lementem és mintha mi sem töri ént volna, visszaültem a kis asztalhoz■ Öt percig egyedül maradtam. A hatodik p>—ben megjelent a vágvölgyi asszonyka —■ — —. bubifrizurával és mosolyogva ült le az asztalhoz. Megértettem. Látta, hogy temérdek pénzt nyerek, lement és levágatta a kontyot. Az én kedvemért. Észbekaptam és olyan arcot csináltam, mint amilyet a győző hadvezérek szoktak a fényképező gép előtt. Az asszony elértette: — Tehát nem konty, hanem... bubifej! — mosolygott.-— Igen, hét betű, a Hetes!... — feleltem szintén mosolyogva. Azután minden indulat nélkül azt mondtam neki, hogy menjünk sé- \ tálni. Szóba került egy párisi modell, amit Prágában látott, de nagyon drága... egy kis ' aranyos Studebaker autó, de nagyon drága... | szóba került az Élet, amely nagyon drága.... — Drága nagyságos asszonyom — mondtam, amikor elváltunk azzal, hogy holnap találkozunk — mondok magának valamit. Bubifej hét betű. Szerencsét hozotl a hetes, meri a konty pech volt a szerelemben. És mikor a bubifej szerencse volt a kezemben, a hetes pechet hozott a játékban. Nincs egy varam sem. És Isten bizony, az élet egy érthetetlen rejtély! Matematikus legyen, aki megfejti! Na, Isten áldja meg! Levágatta a kantyei... növessze meg újra,... A bubifej nem áll jól nekem! J3Kedves Főszerkesztő ur, az ember azért megy szabadságra, hogy állandó kirándulásokkal életét, még nyugtalanabbá tegye,-min? a milyen a szerkesztőségben. Neubuaer Pál. Betegszállító repülőgépet kap a budapesti meistőegyesiüet Budapest, junius 24. A mentőegyesület megállapodott a budapesti Aero-szövetséggel, hogy a légi forgalmi társaság betegszállító repülőgépeket bocsát a mentőegyesület rendelkezésére, amelyekkel a betegeket a vidéki városokból ezentúl repülőgépeken fogják a budapesti kórházakba szállítani. Az eddigi tervek szerint ilyen betegszállító repülőjáratokat Székesfehérvár, Miskolc, Szeged, Szombathely és a főváros között létesítenek, de tervbe vették repülőtér építését Debrecenben és Pécsett is. — A komáromi érettségi vizsgálatok ereid nye. Komáromi tudósítónk jelenti: A kómávoui magyarnyelvű, bencés főgimnáziumban mos' feje ződtek be az érettségi , vizsgálatok. A vizsgáló tokon a 42 jelölt közül 38 megfelelt. Kitüntetés sel tették le in vizsgát Barényi Dániel. Bártanuk István. Fekete Imre. Leidenfrost Gyula, Mezey János, Nagy Árpád, Sörös Jenő,' Scheínev Teréz Szaló Kálmán.
