Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)

1927-06-26 / 145. (1479.) szám

10 „Emberek ne sírjatok...!” Regény 4 kőiéiben, irta Reményi József Terjedelmében és koncepciójában egy aránt hatalmas regény jelent meg a Sjjloven- s^kói magyar könyvpiacon, az Amerikában élő pozsonyi származású Reményi József re* génye. A szenzációkban éppen nem bővelke­dő szlovenszkói magyar irodalomnak esemé­nye ez a négy hatalmas, Ízléses külsejű könyv, még pedig több szempontból is. Könyv­kiadásunk, mint a nyomdatechnikával össze­függő kultur-ipar, több fanujeiét adta már an­nak, hogy nívós, európai, vagy a mi mérté­künkkel helyesebben „fővárosi" külsői tud adni könyveinknek. Irodalmunk, amely, első gyermekéveinek a tapogatózásain már kezd túljutni, színien a fejlettségnek elfogadha­tóbb, biztatóbb és váratlan reményekre is jo­gosító formáit kezdi mutatni. Mindebből szép és jó könyveket várhatunk talán már a közel­jövőben. Bíztató, hatalmas útmutatás ©zirány- ban a Reményi József regénye, ez a tartalmi­lag súlyos, kiállítás tekintetében versenyké­pes négy kötet, a szlovenszkói irodalmi élet és könyvkiadás remekelő első teljesítménye. 1027 junius 26, vasárnap. Kölcsönös és ellenségeskedésben élt a az anyacárné udvara Az anyacsászárné a bálokon mindig második helyre szorította menyét A cár nem szerette, ha rendőrök kísérték utján „A Romanovok fénykora és bukása” Irta: A, A. Vgrubova cár Kománia későbbi 1 rönöroköse szépsége? édesanyjának. Mária királynénak kittén etében meg­látogatta a császári páti, amely 1914-ben viszonozta lálogalátiát. Őfelségéik a Standard jachton utaztak a Krim-félszígetről Kon stancába. Olga Nikolajevnát azzal hosszan'otiák, hogy most már nagyon köze­ledik az eljegyzés ideje, amiről persze ö hallani sem akart. A román herceg 1916-ban, második fr-oszonuigi ló tola­tása alkalmával megkérte Márya Niírn­ia jervo nagyhercegnő kezét. A császárné azonban úgy vélekedett, hogy * nagyhercegnő még egyelőre nagyon fiatal a házassághoz és még jó ideig nem is gondolhat rá. Emlékszem, hogy egyszer Peterhofban körty- nyek között találtam a császárnét. Kiderült,, hogy Mária Pavióvna. nagyhercegnő járt nála és Boris Vladimirovics nagyherceg nevében megkérte Olga- Nikolajevna kezét. A császárné utálattal utar.it ott a vissza ezt az ajánlatot. Sajnos, Mária Pavlovna nagvbercegnö soha nem tudta meg­bocsátani ezt az elutasít ást őfelségéiknek­9. Alekszej Nikolajevics kiváló szellemi képes­ségeivel tűnt ki. Ebben Olga nővéréhez hasonlí­tott. Legjobban szeretett ólomkatonáival ját­szani, amelyekből hatalmas mennyiség állt ren­delkezésére. Órákhosszat el szórakozott azzal, hogy a nagy asztalon fölmarsiroztatta őket. Csatákat, hadgyakorlatokat és díszszemléket rögtönzött velük. Derevenko, vagy — mint a trón­örökös nevezte — Diója mindezekben a játékok­ban részt vett két kisfiával és a hasonlóan Dere- venka nevű orvos fiával, Koljával. Később had- aprődokat adtak a trónörökös mellé játszó társa­kul. Megmagyarázták nekik, hogy játék közben a leggondosabban vigyázzanak a trónörökösre. A császárné folyton aggód olt-rettegett fiáért, s ezért fiának durva és otromba unokti- fivéréit csak ritkán hívta. meg. A rokonság természetesen nagyon zokc-n vette ezt. A császári család kutyái fia a távon játszadozva . belevgsioii a csóvákba rs olyan iigyeil&nü! ugrott, hogy súlyos betegen feküdi utána. Mihelyt kissé jobban lett. azonnal Spaiábá vitték, engem is arra kérve, utazzak oda. Varsón keresztül utazva. egy kis vasúti állomásra érkez­tem, ahol már várt a császári koc;i, amely egy óráig tartó homokos utón rendeltetési helyemre vitt. A császár vadászkastélya A kocsi egy kif.ebb faépület, előtt állt meg: ebben lakott a kísérőt. Egy bosszú folyosó két i o’dalán voltak a vendégszobák, amelyek közül i kettőt nekem és komornámuak rendeztek be. A | nagyherceghők vártak rám. Azt mondották, a í császárné azonnal látni .akar- Az utazd? porától | megtisztálkodva, nyomban hoz-V siettem. Mély- | sőgeseü le volt verve. A trónörökös jobban érezte ] ugyan magát, de még nagyon gyenge és sápadt I volt. A fából épült spalai vadászkastély komor, barátságtalan benyomást, tett. Lenn az ebédlöbeh egész nap égnie kellett a villanylárnpáuak. A* emelet : jobbról voltak a császár szobái. A lakószoba világosan bevont bútoraival az egye'Ion kényelmes helyiség volt, ahol estéinket töltöttük. Melletie a sötét hálószoba, az öltöző- és a do'go- r.őrzcba. A lépcsőtől balra volt a billiárd- és a gyermekszoba A trónörökös állapota egyelőre nem keltett komoly aggodalmat és a császár vagonja — egyedül, vacgj kísé­rettel — jái>a"$zarvasra mdásztoH. Korán reggel elindultak a magas va-dá.sz- koésin és csak ebédre tértek vissza. Közben a gyermekekkel foglalkoztunk, vagy olvastunk- Diner u^áw a császár fáklyafénynél a ház elé lépett, ahol a zsákmány f kiidt és megszemlélte a zsákmányt, miközben a vadászok búcsút kür­tőitek az áldozatának. Szép látvány volt, de én nem tudtam rászánni magamat a zsákmány meg­tekintésére: sajnáltam a szegény szarvasokat. A lépcső és a folyosók falain végig jávorszarvas- agancsok függtek, alattuk apró táblák voltak elejfőik nevével. A vadászkastély körül hatalmas erdők voltak, amelyeken a bájos kis Pilica öm­lött. a Pilica fölött fahíd vezetett. Kora reggel gyakran nagyobb sétákat tettem js folyócska partján. Azt az utat, amelyet őfe’ségeik szók* tak használni, úgy hivták: „Ut a Gombához", mert. a végén pad volt, amelynek tetőzete gom* baalakúra készült. A császár szeretett hossz! gyalogsétákat tenni az erdőben egyedül. Egyszer észrevette, hogy rendőrök követik s ezen nagyon fölbosszankodott. Látó szemű, de érző szivü ember jut. k Amerikába. Gyermekéveinek színes napjai itt töltötte közöttünk, (Pozsony, ez a hely s < szerző Budapesten megjelent szép regénye, £ „Jó hinni" az emléke) s innen, az Európai Vá­rosból egy jő emberi lélek vágyait viszi, vagy cipeli magával végig Európáit egészen a kö­nyörtelen merkantilizmus hazájába, a Dollár- Moloch barlangjába, a technika s az elmecha- nizálődott emberi élet Eldorádójába: Ame­rikába. Ez a Lélek itt bizonyos súlyos bal­laszt, örökös gáncs s a Dollár nagyokat kacag az Amerikai Városban európai vágyakkal té­velygő magányos leiken. Egy hatalmas mű­vész széles ecsetvonásai festik elénk az ame­rikai életet, az Amerikába menekült magyar­ság életét. Néhány tiszta lélek körül, akik kö­zött ez a Barth János világitóan és kimagasló módon szomorú és elcsüggedt ember, nagy hullámokban hömpölyög a dollár után vág­tató emberék hitehagyott serege. Az egész­séges aesthetikai és morális igények csendes katonája ez a főhős. Barth János, ezért fáj és ezért érződik jogosnak a mi számunkra az a túlsók kontempláció élet-vizsgálódás, amely- ly-el a gyönyörű képek elhitető során keresz­tül vele megyünk. Első felesége amerikai nő. Ez a Betty, az autó, a pénz, a köteles amerikai életstandard utáni vágyával szigorú, — ha nem is aktív — tagadása a Barth János lelki igényeinek. Pedig érette mégis alkuszik a dol­lárral, eladja a bőrét az általános vásáron, a prohiblció idején a legjobb üzletbe fog, a proiiibiciós törvény kijátszásával, az alkohol eladásával kecsegteti magához a fölösen ér­kező dollárokon keresztül Bettyt is. Minden sivár ebben a könyvben, ami az amerikai élet általánosságaira vonatkozik, de Barth Jánosnak ereje van mindent el­hagyni, amivel megalkudott, feleséget, dollárt é's megy tovább a szenvedések utján. Mikor az európai lány is megcsalja, akinek az alakja köré pedig önmagát kristályosította, amikor az itthoni tapasztalatok terhét viszi vissza magával (éles képei, gyötrelmesen szép jele­netei az itthoni életnek!), amikor minden Igyekezetével lelkes ember akar maradni, amikor erkölcsös, jó, derék és ember ez a •Barth János, akkor elszalad mellette a dollár, el a nő, el a durva, de hivalkodó, véTes, de cifrálkodó, pénzzel és, megint csak pénzzel vásárolt amerikai élet. Emberek ne sirjatok! — ez a refrén szinte gyenge szó már a lélek- tipró események viharában. 0szinte. igaz könyv, a tisztaság evangé­liuma lenne, ha tendenciával rendelkeznék. De szivhezszóló, lélekbőijövő önvallomása egy ■tiszta, megszenvedett, figyelmeztető ameri­kai magyar írónak- Magyar Írónak Ameriká­ban! Van a szenvedésnek is hatványozódása! * A szlovenszkói magyar irodalom a ma­gáénak tartja ezt a nagy könyvet. Reményi József lelke a miénk, művészete közös büsz­keségünk, megőrzött ember hite vigasztalás a sírok számára. Megtiszteltető hazalátogatás számunkra ez a nagy munka, az amerikai ta­pasztalt magyar biztatása a lélekkel érzők Számára. A Voggenreiter Verlag magyar osz­tálya adta ki Reményi József regényét a Kazinczy Könyvbarátok Társasága számára. Dovlcó István. Szlovenszkóban elismert legszebb i férli-feMrnemS mérték után j KALXSTEIN divatiizleiében UZHOROD, kapható.-Mg'.”!!!1 A császári család minden tagja nagy állat­barát volt. A császárnak hosszú ideje egy Iraann tievü kutya volt a kedvence. Mikór ez kimúlt, a császár nem vitt többé kutyát a szobájába, ha­nem megelégedett azzal, hogy két angol collieval járt sétálni, amelyeknek a parkban levő kis kutyakunyhót jelölték ki tartózkodási helyül. A császárnénak egy Hérát nsvii kis angol terrierje volt, amelyet én semmikép sem szenvedhettem, mert az volt a. szoká sa, hogy7 hirt elen-várat lan pattant elő valamelyik szék. vagy kerevet alól. Alekszej Nikolajevics trónörökösnek volt egy vizslája és egy nagy kandúrja: a kandúr, amelyet Yojejkm tébtírnJ>k ajándékozott neki, mindig az ó ágyában aludt. Tatjána Nikolajevnának egy Jimmv nevű kis bulldogot ajándékoztam, amelyet később Jekaterinburgban abban a házban, ahol őfel­ségéiket foglyul tartották, agyonütve találtak meg. Mily fávoliaknat tűnnek nekem azok az esztendők, amelyekben a nagy hercegnők szemem- látfára felnövekedtek és legközelebbi hozzátartozóikat a házas­ságkötés gondjaival kezdték fogtál- közt a tni! Küldföklre nem akartak menni, Oroszország­ban pedig nem akadtak arravaló kérők. A házas­ság gondolata kiskoruk ó‘a aggasztotta a nagy- hercegnőket, mert a házasság egyet jelentett a szülőföldről való elszakadással. Különösen Olga Nikolajevna nagyhercegnő nem akart hallani róla, ezt a kérdést nem. volt szabad előtte érin­teni és minden külföldi kérővel szemben egyene­sen ellenséges módon viselkedett őfelségéik egy ideig Dimitrij Pavlovié.? főherceget szemel­ték ki. akinek hajlandók lettek volna Tatjánát hitvesül adni. a nagyherceg azonban későbben teljesen e’szakadt a császári családtól és vad. kic'apongó életmódot kezdett. Ellenségeskedés a trónörökös miatt 1912 nyarán őfelségéik kéthónapos utazásra indultak. Ezalatt az idő alatt találkoztam először udvari tartózkodásom óta az öreg Mária Feodo- rovna császárnéval, aki meglátogatta gyermekeit. Ez nagyon ritkán történt meg. Mária Feodorovna császárné iránt mé'ységes tiszteletet érzek, ezért nehéz az ö személyéről írnom. Nekem az volt a benyomásom, hogy többi gyermekeit elébehelyez­te a császárnak. Úrnőm — úgy hiszem — igen ellenszenves volt előtt®. A császári gyermekek iránt azonban rendkívül gyöngéd volt. ügy beszélték, ... ... az avyaesészámé eletette nagyon sajyw.Ua, hogy a. császárnak empe lányai születtek, későb azonban fájt neki, hogy erős, egészséges fiát, Micbail Alexandrovics nagyherceget a beteg trónörökös visszaszorította. Ami engem illet, az a nézetem, hegy a két császárné rossz viszonyá­nak mind a keltőjük környezete volt az oka, A két udvar között érthetetlen, köl­csönös ellenségeskedés fául. Az anyacsászárné udvarában élőknek minden rossz volt. amit őfelségéik tettek, az anyacsászár­né viszont nem tudta rávenni magát, hogy menyének, mint az uralkodó császár hitvesének engedje át az első helyet: fogadások, kocsizárofc és bálok alkalmá­val mindig ö volt az első, Állítaná? 17 FeodoTO'-na császárné csak a második helyen következett. Az anyacsászárné szerette a társaséletet és ez a császárnénak nem volt kedvére. A félre­értések egész sorozata után az lett a helyzet, hogy kölcsönös érintkezésük teljesen hivatalos jellegűvé hidegedéit és ha őfelségéik „mother- dear"-nek nevezték is az öreg császárnét, viszo­nyuk ezzel nem javult. Az anyacárné almát hámoz unokájának Mindamellett azokon a napokon amelyeket, az anyacsászárné a szigeten töltött, minden egészen rendjén ment. Ha a tengerparton ten­iszeztünk, a császár ránkkiáltott, hogy legyünk ki magunkért, mert „Óét jön a mama...“ Fölpiilanioítunk és ott láttuk az öreg csá­szárnét fehér ruhában, — udvartartásának né­hány tagjával együtt közeledett felénk. Messziről fiatal leánynak látszott. Mikor odaért hozzánk, leült egy padra és nézte a játékunkat. A reggeli a „Sarkc?i!lag“-on volt, ebédre az öreg császárné hozzánk jött a „Sfandard“-ra. Este Mária, és Anasztázia nagyhercegnők egy rövid francia víg­játékot adtak elő. amelyen az öreg császárné szívből mulatott. Ebéd alatt többen észrevettük, hogy az anyacsászárné vonásai — mihelyt menyére pillantott — teljesen elváltoztak és mindnyájunk szivére ránehezedett az a tudat. a két császárnét a félreértések szaka- deka láthatóan örökre el fogja, vdhatsz- fani egymástól. Mikor esle, mint reudesen, elmentem a trón­örökös szobája, előtt, láttam, hogy ar. Ö~eg csá­szárné ott ül az ágva szélén és vidám beszélgetés közben almát hámoz neki. tí IZA“ „Mi itt egyetlen családi vagyunk .. /* Milyen pontosan emlékszem a holdfényes júniusi éjszakákra, amelyeken az őrködő torpedó­naszádokról minden nesz tisztán, érihelően á1- ballalszott hozzánk! A levegő terhes volt a ten­geri növények erős szagával, amelybe a császár cigarettájának illata vegyült. A fedélzeten ül­tünk és beszélgettünk. Ifjúságunkról, vagy az el­múlt nap benyomásairól. Ez a békesség, amely a körülöttünk levő erdőkön és az éjsötét tengeren nyugodott, amely a néhány kigyuló csillaggal ékes mennyboliról lebegett alá, elmosta a vágya­kat szivünkből és hálás lélekkel ismertük meg Isten mindenhatóságát... É? az éjszaka el fog múlni, uj nap fog ránk köszönten!, tele örven­detes élményekkel, ismét együtt leszünk vala­mennyien, ~~ ugyanazok az emberek bizalmas együttlétben­-- Úgy énem. hogy mi itt egyetlen nagy család vagyunk —- mondotta a császár. Az volt a benyomásom, hogy a tisztikarban is a legjobb, legnemesebb lelki emóciókat kel­lette a felségekkel való közvetlen érintkezés, családi életük idilliének mindennapos látványa. 1912 őszén a császári család Skerneviecébe, őfeiségeik lengyelországi birtokára utazott va­dászaira. A Skerneviece körül e’teriilő erdőkben akkor még tanyáztak bölények. Később a háború fúriái kipusztitolták őket az erdőkkel együtt. A háború előtt Skerneviece kedvenc tartózkodó- helye volt a, császárnak. Jómagam visszatértem carszkoje-sxelói villámba, de csak rövid ideig maradhattam olt. A császárné azt sürgönyödé, Súlyt fektet a szépségére? Szép tiszta arc­bőrre? Elhiszem, minden nőnek ez a kincse. Már az alaptermészete miatt is, mért Szüle­tett Ön szeplőivel, májfolttal, zsíros, pórusos, mittesz©res, pattanásos arccal, kellemetlen hajszálakkal, ráncos pettyhütt arcbőrrel? Ha Szenved ezekkel a hibákkal, forduljon bizalommal az első bratislavai kozmetikai intézethez „IZA" Stefanik-u. IP.. II. em., hol garancia mellett a legrövidebb időn belül megszabadítják a kellemetlen archibáitól. Az intézet a legmodernebb eszközökkel van felszerelve, saját készitnvényii méregmen­tes szerei, melyek Párisban aranyéremmel és díszoklevéllel lettek kitüntetve. Akik a távolság végett nem kereshetik fel intésemet, rendeljenek Iza rekord arc­ápoló szereket, pontos kioktatással. Mitesszer, pórus, pattanás ellen garnitúra ................................. Kcs 37.— Szeplő és májfolt ellen garnitúra . Kcs 37.— VÖrös orr, arc, kezek ellen garn. Kcs 37.— Arcmaeszás ráncok karikád ellen Kcs 77.— Bőrujitó garnitúra 4 perc alatt le­hámlasztja a bőrt s olyan lesz, mirt r.z üde gyrrm •' 'nyé . Kcs. 12°.— Hajtűlanitó garnitúra 1 perc. alatt leveszi a hajat, ennél jobb 20 év múlva sem ]esz ..............................Kcs 37.— Ke belápoló, fejlesztő garnitúra,. Kcs l?0.— Folyékony láthatatlan email, cso­dásán szépít...................................Kcs 77.— Toilette garnitúra, csodás hatású 5 preparátumból . Kcs 47-től 200 Kcs-ig Iza kozmetikai intézet Bratislava, Stefanikova 19., IJ. xx Rendelje meg a magyar gyermek irodalom kincsesházát, az „Ifjúsági könyviár" első kötetét 12 koronáért köpyvosztályunknál

Next

/
Oldalképek
Tartalom