Prágai Magyar Hirlap, 1927. június (6. évfolyam, 125-147 / 1459-1481. szám)
1927-06-26 / 145. (1479.) szám
6 1927 junius 26, vasárna-p. BERLIN) JEGYZETEK írja BÁRDOS ARTÚR — Gyomor, művészet, egyéniség, szerelem ~ Nem voltam még Amerikában -és így osalr kölcsönzött fogalmaim lehetnek arról, hogy mi az az amerikai tempó? Mi az, ami az európai ember lélekzetét visszaszorítja, életét szürkévé, sokszor elviselhetetlenné nyomorítja odakümi, még akkor is, ha jól megy sora, ha főcélját eléri, vagyis, ha: sok pénzt keres? Amerikát járt barátaim nem tudnak faggató kérdéseimre kielégítő-választ adni, hogy hát tulajdonképpen miért is olyan kibírhatatlan az élet Amerikában? Megpróbálom néhány össze-vissza vonással megmagyarázni, hogy miért olyan — amerikai az élet Berlinben. Még ma is. Mert ezúttal is meg kell állapítani, hogy a mai berlini élet sokkal elviselhetőbb, jobb és ar- lisztikusabb, mint a háboruelőtti Berlinben. Az élet formái feltűnően, szinte magyarázat htján, máról-holnapra megszépültek, minden könnyebb, graciözusabb, általánosán európaibb, hogy ne mondjam: párisibb lett. A K u r fű réten d amin egy-egy nyári estén a boulevardők felejthetetlen hangulatát árasztja; egy-egy részlet néha meglepő hasonlatosságot idéz. Csupa pezsgés, életvágy, vibráló élet-arabeszk ez is, ez a kis darab párisi Berlin. És mégis. Száz más vonásában még mindig a régi. Formáiban, megnyilatkozásaiban, intézményeiben és embereiben: uniformizált, egyéniségmentes tömegváros. Egéisz Európában egyedülállóan egyénietlen. Ebben egyéniség. Mindent elnyel, felemészt itt valami nyomasztó tömegszerüség, a nagyüzem megörlő gépritmusa. * ..Ist jemand ncch unabgefertigt?" — így rivali a kalauz az autóbuszon. Unabgefertigt: ezt a szörnyű szót ember intézi emberhez, vagyis helyesebben: tömegképviselő a tö- . meghez. Egy végtelen nagyságú hurkának döbbenetesen egyenlő részei: ez a kép üldöz, mikor a berlini tömegről és részeiről, a berlini tömegemberről van szó. Unabgefer- : tigt: a németek nyelvi szempontból lázadoz- • nak ez ellen az ujontámadt szó ellen. Engem : nem a nyelv, hanem a szellem simogat' guta- < val, valahányszor ez a szó a maga kérlelke- ' tétlen ritmusával felhangzik. Abfertigen: hogy is kellene ezt méltóan és el riasztóan le- : fordítani? Elintézni? Letudni? Eli öl dél ni ? Betemetni? . 1 Azért érdemes erről a szóról értekezni, mert páratlanul jellemző a berlini életnek azokra a vonásaira, melyeket itt fülöncsipni , kivinnék. Az embereket elintézni, letudni: ez a látható törekvés jellemez itt minden ! üzemben levő embert és intézményt. A hivatalok, a posta, a villamos az ügyfelet elintézik. A kávé-házban, a vendéglőben a vendéget elintézik. Szeretet, egyéni tekintet, ér- ' dekíődés és — ez különösen nekünk magyaroknak felötlő —: humor nélkül. A viccet itt legjobb esetben meg nem értés, de kevésbé jó- esetben gyilkos tekintet viszonozza. Ha eszedbe jutna a pincérnek azt mondani, hogy „mi 3ter“, vagy „öregem", vagy — isten mérts — ..apám", biztos, hogy beléd mártaná a ceruzáját. De nem jut eszedbe, mert csak ránézel és torkodon fagy’a szó, megdermedsz és teát kérsz. Hiszen, szó sincs róla, anélkül nagyon jól meg lehet'élni, hogy a pincért apámnak szólítsa az ember; különösen annak, aki ezt Pesten sem cselekszi.' De valahogy itt. lehet legjobban megfogni cs felmutatni a berlini töm'gombért, ennél a negatív tulajdonságánál: humorának, egyéniségének és emberi érd: küldésének abszolút hiányánál. Még groteszkebb a kép, amikor nem szükségletek kielégítéséről, hanem luxusigényekről. mulatságról, szórakozásról van sző. Nálunk a pincér, a virágos!árny még a ruhatáros is részt vesz a mulatságban ,nem is szóivá a cigányról, akinek bizonyára nem lehet pénzzel megfizetni azt. az angyali jókedvét. nwga-illegetését ragyogását, amikor másokat mulattat. Itt éjjel is. a legnagyobb vidámságot‘ kitermelő helyi régben is, mindenki csak ..elintéz", a pincér, a muzsikus, de még a kokott is ... * A tömeg termelés és az üzem szerűség, a lég: zebb élb!föleslego-k birodalmában, a miivé; ölben: ez külön fejezetet és nagyobb terel érdém-el. Hogy az egyéniségre alapított mü T/j forradalmak itt a tömegjár vány mi- i Ivei szunp'ióniáival lépnek fel: az részint aj írnom miivé -z etpszicholó^iai fejtegetések, j részint a durva karikatúrák műfajába tartozik. Legtipikusabb fejezete ennek a jelenségnek: a német film, a németeknek ez a mostanában legnagyobb nemzeti ambícióval ^kitermelt „művészete". Ennek különböző divatjai, áramlatai, állandó óceáni összeköttetései az amerikai ideállal... * Valahogyan idetartozik a tömeghit ki- tenyésztésének, a boldogság hajszolásának speciálisan német láza is, az a boldogságüzem, amelyből itt olyan sokan és nem is rosszul megélnek. A német lélek nagyon hajlamos a hitre és ahogyan a középkori német hit Lutherben talált megújulást, most a hitetlenség hitét, a vallásellenesség különböző teóriáit és formáit vallják, nem kisebb fana|f izmussal. Stefan George egyéniség-elméletit itt a fiatalok hitbuzgó tömegei vallják a jhomousion és a homoiusdon fanatizmusával. Akinek nincs egyénisége, az itt mind egyéniség. Az utóbbi hónapokban Berliniben a következő címek alatt hirdettek előadást a következő próféták: Martin Steinke: A Patiocasamuppada. (A Buddha-egyesülés előadása.) Az okkult, szövetség előadása: Az okkult csodák a tibeti kolostorokban. Dr. Heinrich Dehmel-. Szerelmi problémák szemináriuma. Dr. Prof. Karpdnski: Nagy felvilágosítási előadás. És még egynéhány előadás-cim: A siker és az egyéniség kifejlesztésének tudományáról. — Viszony és házasság. — A vallástatan- ság evangéliuma. — A házasság intézményének bűnei. — Hogyan tehetünk szert egyéniségre? Ezek a szellemi szükségletek „elintézésének" intézményei. Egyéniség, vallás, siker, szerelem, házasság: ist jemand noch unabgefertigt?! A XlX-ik század vizitkártyái Irta: SXrúdy Qyula NAPÓLEON HERCEG, Bécsi BILUARD MŰVÉSZ Hát arról aztán igazán kevesen tudnak a XX-ik század nemzedékéből, hogy valaha Pesten, az egykori K orona-kávéházban Napo- léon herceg produkálta magát a tekejátékban, a mellényzsebbdl elokotort ezüst- vagy papir- torintosokbau fogadott, ellenfeleivel, a maga győzelmére, mert bár I-ső Napoléon leszármazottjának mondta magát: Karikás uram, a Kispapa felejthetetlen vendéglőse, (ott a Szer- vita-téíeh, nem messzire a Korona-kávéház- tól), szívesebben hitelezett egy állásnélküli pesti költőnek, akiből még lehet valami ebben a városban, mint egy jött-ment hercegnek, akiből már bajosan lehet ember, amikor Sze- dánmál a németek a franciákat megverték. Meg kellett tehát keresni a mindennapi tekézés révén a hercegnek azokat az ezüstgarasokat, amlyeknék birtokában emelt fejjel lépkedhetett be (ama kocsmai bolthajtások alá, amelyeket soha sem festettek ki, mert mindig az enyészet hire járta a belvárosi házról). amely füstös boltosatok alatt Magyarország étvágya?,.ága kezet fogott Magyarország jókedvével és az itteni vendégek véleménye szerint: világszerte nevezetessé tette Karikás uramat. A , herceg tehát szorgalmasán billiárdo- zott a Korona-kávéház vendégeivel, az ebéd- utáni kávéjukat ka varga tó Bástya-utcai suszterekkel, a váci-utcai szabókkal, a belvárosi kereskedőkkel, akik napközben, az ebédutáni pihenés óráiban hajlamosak némi szórakozásokra is. uriasabb passziókra, mert hiszen az üzleti elfoglaltság miatt voltaképpen ez a pár negyedórácska adatik meg nekik, hogy a ká- véhúzakbau kigavalléroskodják magukat. Itt volt a Ilires riiszmüárus, a. "ári-utcai kalapos, a lámpakereskedő, a ruhaszabásairól híres suájder, a divatos cipők, nagymestere, a fe- renciek-bazárjából való suszter, a kishid-utcai fűszeres, akik bár már az első napokban kiismerték a herceg művészi tekejátékát, amely- lyél az ő tudományuk nem versenyezhetik.: mégis-mégis megtiszteltetésnek veszik, ha Napoléon herceg játszmára szólítja fel őket. Nem, még a fösvénységéről híres aranykézutcai lüzőkészitö sem vonakodott az egyenlőtlen játéktól, pedig ez a régivilágbeli ember, megnézte minden krajcárnak a helyéi. Valamiképpen együtt, úszott a kávéház atmoszférájában, a. dohányfüst és a cikória szagával az a gondolat, hogy a pesti belvárosi kereskedőknek a kötelességük gondoskodni a hontalanná válóit hercegről, még pedig nem a megalázó ajándékozás formájában, hanem olyanformán, hogy dél a tán ónk int tekejátékot űznék vele. (A herceg az úgynevezett muszika- játszmát, vagy, pedig az alagárt kedvelte.) * Meg keil adni, hogy Napoléon herceg tüneményesen játszott, keze és szeme biztos volt, állása a tekeasztal mellett olyan gavalléré?, hogy mindenki tanulhatott tőle, amint lö- Rőbotjára támaszkodva könnyedén, de Valiin iképpen mégis csak a szánrüzüttek mélasá- gával álicggott, mintha minden mozdulatával azt akarná érzékeltetni, hogy őse a világ leghatalmasabb császárja volt és későbbi rokonai is, mind császárok, királyok voltak; inig ő, maga, miután a gyűlölt Angliában volt kénytelen iskolába járni, most itt, az öreg Harcai pesti kávéházában arra kénytelen várakozni, hogy milyen „állást" hagy részére a tekeasz- talon a sánta női szabó. A magyar föld ugyan a XIX-ik században, bőségesen megismerkedett a számüzöt- tekkeb (a lengyel főnemesek tánciskolát is nyitottak), de a hazájukba visszaszállingózott magyar emigránsok is évtizedekig mutatkoznak vala a haza minden tájain, mert nem tudnak és nem akarnak semmihez sem fogni, miután az emigrációban megszokták a keserves tétlenséget. De a francia herceg, Napóleon maradéka, még Pesten is ritkaságnak számított. Hiszen igaz, hogy minden legendaesináló körülmény körülvette a húszonötesztendős fiatalember alakját, hogy uj^r a pestiek, mint a vidékről érkező magyarok, akik a hetvenes években- még a vasút járású-kelése közepette is emlékezetükben tartják a pesti vásárok napjait: megbámulják III-ik Napoléon fiát a Korona-kávéházban. Királyfiakat, nem igen látni Pesten, sem gazdagokat, sem szegényeket, pláne olyan aztán valóban ritkaság, aki ezüstforintosokban tekézik- (Még nagyon messzire volt az idő, amikor Haynau-bajszu főpinc-érek azt hirdették magukról a pesti kávéházban, vagy osztrák főhercegek természetes gyermekei, mint ama szerencsétlen Wald- burg báró is, aki az írók kávéházában pincér- kedett darabideig, untig el nem fogyott az aprópénze.) A régi Korona-kávéház, amely Pest ifjúságának és naiys ágának talán a legszebb korszakát jelentette: bizony megtellett a vidéki tekintélyes urakkal, kik kerekre nyitott szemmel bámulták Luiu herceg lökéseit. Talán még nagyobb odaadással, mint ugyanakkor Retiz Oceána kisasszony lovaglásait a cirkuszban. Meg kellett jól figyelni ezt a fiatalembert. akibői valaha talán éppen úgy francia császár leszen, mint atyjából, hiszen nem kell minden Napoléon-ivaöéknak a reich- stadti herceg sorsára jutni. Emezt pedig nem is üldözi sem a becsi, sem a pesti policáj, mert nem sző semmiféle összeesküvést a Napolé- onok uralmának feltámasztására, még csak a belvárosi ujságkereskedés előtt sem ácsórog, ahol a külföldiek többnyire a hazájukból érkező újságokat várják és ácsorgásközben elejtenek elégedetlen szavat hazájuk sorsa felett. Nem, Lulu herceg, a Pesten vendégsze- replö francia trónörökös nem követett el semmi olyant, amiért a rendőrségre kellene idézni: a Nemzeti szállodában, ahol azjdőtájt a pesti arauyífjak laktak, hogy mindenhez közel legyenek: éppen úgy adós maradgatott a Szobája bérével, mint a többi gavallérok, akiknek nem volt francia császár az atyjuk- A Pipában ö is észrevette a speizcetlim hogy vannak úgynevezett kisporciók is az ételekből, melyek árban különböznek a nagy por* cióktól, aminthogy Karikás Mihály vendéglőjének az volt a népszerűségi titka, (amilyen talán sohasem adatik meg \ gyarországon bormérőnek), hogy áraiban a magyar művészvilág mindig lapos erszényéhez igazodott, merj hiszen a pájslit talán máshol i-s tudták úgy megfőzni, mint a Pipában. És III. Napoléon Ha, Lulu herceg pesti mulatozisa alatt, amely hónapokra nyült, mindennap savanyutüdőt evett, mint akár egy régi aranyifju, aki az elmúlt éjszaka kor hely kedésében megromlott gyomrát (és erszényét) az olcsó, savanyu étel fogyasztásával akarja rendezni. — Én még nem láttam ilyen herceget, — mondogatta az öreg Karikás, mintha mindennap a hercegek is úgy igyekeztek volna a d'éüi- helyekért, mint akár a pesti színésznők vagy jogászok- — Ez a herceg buskomor lesz, ha nem talál az étlapon pájslit. 14 így kerültek egymásmellé a francia császári korona és a szervitatéri savanyutüdő. * Szomorkodott egyébként is Lulu herceg Pesten, mint ez már a száműzött királyfiaknak szokása ? — Erre a legöregebb vendégek sem emlékeznek, akik úgy ismerték az elmúlt kávéházat, hogy még a fogasokat is ösmérték, amelyekre a törzsvendégek kabátjukat vagy katufrékájukat akasztották- Minden fogasnak, minden asztalnak meg volt a maga mindennapi vendége: Napóleon herceg a kávéházi kasz- sza mellé akasztotta holmiját és a kaszirosnő gondozására bízta, mert nyilván nagy értéket tulajd$Hitott a kalapjának és kabátjának. Talán komoly szerencsétlenség lett volna abból, ha a tekejáték izgalmai közepette lába kél a kalapnak, aminthogy ebben az ódon, polgári erkölcsű kávéházban is megfordulnak néha olyan urak, akik az idegen kalapokat Szeretik megpróbálni fejükön. És Lajos hercegnek, III-ik Napoléon császár fiának, miközben minden figyelmét arra összpontosította, hogyan lehetne a tekejátékban a sánta nőiszabót bizonyosan megverni, ilyenformán a fogadásul betett eziistforintosokat jogosan birtokbavenni és a mellény zsebben elhelyezni: mégis csak elemelte valaki a felöltőjét, mert ezidőtájt hideg szél rázogatta a borbélytányérokat végig a belvároson. Bizonyára nem tudta az idegen kabátok barátja, hogy egy szegény számüzöt- tet foszt meg egyetlen vagyonától, mert talán nem követte volna el a kvalifikálhatatlan cselekedetet. Lajos herceg, mint a legtöbb igazságtalan sorsba jutott ember: bízott az igazság kiderülésében és mindennap az.t várta, hogy elbujdosott felöltőjét majd megint megtalálja rendes fogasán. A tolvaj megbánja bűnét és igyekszik azt jóvátenni. De a felöltő nem került elő és a hercegnek mind szomorúbban muladoztak napjai Pesten. Most már nem is állott reggeltől-estig a tekeasztal mellett, hogy küzdelemre hívja a belvárosi kereskedőket, mintha valami megtört, vagy megszakadt volna benne, mint ré~ gente nevezték a kedélyváltozás nevű betegséget. Kis sarokasztalnál üldögélt és csak messziről köszöntgette pesti ismerőseit, mintha neheztelését a kishidutcai fűszerestől kezdve a párisiutcai suszterig mindenkire kiterjesztené- Francia lapokat forgatott kezében, láthatólag gondolkozóba esett bizonyos dolgok felett, amelyeket az újságból olvasott. A billiárdgolyók hiába csattogtak hivogatólag a zöldasztalokon és Fridolin, a púpos markőr soha sem kaP°tt kedvező választ, amikor az aranykézutcai füzőkésziíő meghívását kézbesítette. Amint a lólekvizsgálók mondják, néha egy kis ok. egy váratlan, jelentéktelen zökkenés elegendő ahhoz, hogy a lélek,, mélyébe kényszerűéit, álombameriteít- tudatalatti - zavarok egyszerre feltámadjanak, hogy a tenger fagyos árjával borítsák az érzelemvilágot. Ez a kis zökkenés, a kabát elvesztése, aroe- i lyen egy szerencsésebb ember legfeljebb egy- | két napig bosszankodott volna: annyira meg- j rázta, a legnagyobb fájdalmakkal is megba- i rátkozott Lajos herceget, hogy em bér gyűl ölet j ébredt fel benne, afnit azelőtt nenv ismert. Kis okok szülik a nagy eseményeket. III-ik Napoléon fia elhatározta, hogy szákit eddigi, életmódjával, narkotikumnak bevált. NyTensé- gevel, kisded szórakozása Ive!: v issza V hazájába, még ha nyomban lefejezik is ezw\. * •••■' ■ .. Meg kell adni, hogy barátságosabb, szí-"’ vesebb, szentimentálisabb emberek lakta!.; akkoriban Pesten, mint manapság. A belvárosi j kereskedők, akik megszokták a francia her- j cégét, a maguk társaságában: komolyan el- j szomorodtak, amikor Lulu herceg ciha lére z.í- ; sát. megtudták- A köztársaságot, amelyet -Fran- | cíaországbán Szerlán után kikiáltották, nem igen ismerték a fűzőkéSzitők, nálunk itthon i Ferenc József mutogatta a királyság fényét és néhány belvárosi boltra már rákerült .a császári és királyi udvari szállítói cím, amely mellett ivinys-éggei és reménnyel rnemlegettek el a többi kereskedők. Nem, ilyesmi nincs abban az országban ahová a Napoléon-sarj viszszakivánkozik! (Bezzeg, megszokta később a pesti polgár, a külföldi királyi sarjadékokat a maga városában szemügyrevehetni. Nem sokára megérkezik vala a velszi herceg, akiről nyomban kalapos-boltot neveznek a váci-utcában, amint án ebhez a jó ur beleegyezését adja. Itt sön- törög Obreiiovics Milán, a szerbek exkirálya,
